Egy óvónőnek tilos a kikapcsolódás, munkaidőn kívül is?

Egy 27 éves óvónő a Redditen számolt be a születésnapján történtekről: éppen a barátaival ünnepelt, amikor két anyuka a gyermekével meglátta őt, és nem igazán voltak elragadtatva a találkozástól.

„Óvónő vagyok. Személyesen (társas távolságtartással) és online is tartok órákat a gyerekeknek. Múlt hétvégén volt a születésnapom. Néhány barátommal elmentünk egy étterembe és kiültünk a teraszra. Amíg ott voltunk, két anyuka bejött a gyerekeikkel, és mögém ültek. Felismertem őket, mivel az egyik csoportomba járnak. Köszöntek nekem, én pedig visszaköszöntem, de nem beszéltem velük többet.”

Az óvónő szerint ő és a barátai semmilyen illetlen dolgot nem csináltak:

„A vacsora közben csak élveztem a barátaimmal töltött időt. Ittam néhány pohár bort és egy kicsit becsíptem, de nem voltam lármás vagy ilyesmi. Normálisan beszélgettem, néha elhangzott tőlem egy-egy káromkodás, nem túlságosan sok, csak annyi, amennyi egy mindennapi beszélgetésben előfordul. Talán egy kicsit több, mint amit akkor használtam volna, ha nem lettem volna becsípve, de nem beszéltem hangosan, csak normálisan beszélgettünk a barátaimmal.”

Ennek ellenére az egyik anyuka úgy gondolta, elfogadhatatlan, hogy a gyermeke óvónője a szabadidejét élvezni meri a barátaival.

„Az egyik anyuka odajött hozzám és emlékeztetett, hogy a gyerekek ott vannak, ezért nem kellene innom és káromkodnom előttük. Mivel az óvónőjük vagyok, az én feladatom, hogy jó példát mutassak nekik.

Azt válaszoltam neki, hogy munkaidőn kívül vagyok, és ha őt ez ennyire zavarja, akkor arrébb mehet, vagy befejezheti a hallgatózást. Erre ingerült lett, majd hamarosan mindannyian elmentek.”

Az anyuka persze nem hagyta ennyiben a dolgot, és az igazgató elé vitte az ügyet.

„A héten be lettem hívatva az igazgató irodájába, ahol a szóban forgó anyuka már ott volt. Nagyon mérges volt és arról panaszkodott, hogy rossz példát mutatok a gyerekeknek. Azt mondta, a lánya már használja azokat a szavakat, amiket én mondtam, mert ha az óvónője mondhatja, akkor ő is. Az igazgató megkért, hogy mondjam el a történetet az én szemszögemből is, én pedig elmondtam, pontosan mi történt. Mivel az anyuka igazolta a történetemet, az igazgató azt mondta neki, hogy abban a pillanatban nem voltam az óvónőjük, és mivel semmi rosszat nem csináltam, a munkaidőn kívüli viselkedésemet nem tudják kontrollálni.”

Bár az igazgató megvédte őt, volt néhány figyelmeztető szava:

„Az anyuka egy darabig ellenállt, végül távozott, de szörnyű pedagógusnak nevezett. Megköszöntem az igazgatónak, hogy kiállt mellettem, de azt mondta, talán tényleg nem kellett volna akkor innom és csúnyán beszélnem. Én tényleg nem gondoltam, hogy ez probléma lehet, mivel nem viselkedtem kínosan. Csak beszélgettünk és ittunk pár pohár bort. De tényleg én vagyok a hibás, amiért ittam és káromkodtam gyerekek előtt, munkaidőn kívül?”

A nő később kiegészítette a posztját a félreértések elkerülése érdekében:

„Szerk.: Nem voltam hangos, kötekedő vagy részeg. Két pohár bort ittam. Amikor azt mondom, be voltam csípve, az is kicsit túlzásnak hat. Két pohár bornál többet kell innom ahhoz, hogy érezzek is valamit. Nem kiabáltam csúnya szavakat. Csak néhány enyhe káromkodást használtam egy normális beszélgetésben, például: „A francba, túl meleg van őszhöz képest”.

A vélemények eltérőek

A posztra érkező reakciók meglehetősen eltérőek voltak, a topkomment azonban ez volt:

„Nem várhatják el tőled azt, hogy 24 órában óvónő legyél.

Az anyukák számára ez egy olyan pillanat volt, amit felhasználhattak volna a gyerekek tanítására, de mégsem tették.

1. A szavaknak nincs ereje, csak ha erőt tulajdonítasz nekik. Például a „franc” csak egy öt betűs szó, csakúgy, mint a labda.
2. A tanárok is csak emberek.”

Egy másik pedagógus is csatlakozott a beszélgetéshez, szerinte ez a foglalkozás ezzel jár.

„Eh, tanárként mondom, az egyik dolog, amire figyelmeztetnek az egyetemen és az eligazításon, az az, hogy képviseled az iskolát. Gyakorlatilag, mivel köszönt nekik, felismerte őket, mint tanulókat, ezért alapértelmezetten képviselte az iskolát.”

Ezzel a válasszal azonban többen nem értettek egyet:

„Részt vettem egy tanulmányi ösztöndíjban, ahol része voltam ennek az oktatási közösségnek, és azt mondták mindenkinek, hogy 24 órában tanárnak kell lennie. Nem mehetsz el szórakozni, nem ihatsz nyilvánosan – ha alkoholt veszel egy boltban, azt is el kell dugnod, ha látod, hogy egy tanítványod családja feléd jön vagy körülötted van. Mindig jó példát kell mutatnod, a körülményektől függetlenül. Most, hogy már igazából tanítok (és legálisan ihatok, mert ezek a gyerekek néha rákényszerítenek), rájöttem, mennyi hülyeséget etettek meg velünk.”

„Igen, legyél felismerő a környezeteddel és a viselkedéseddel kapcsolatban, de a tanároknak nem kellene remetévé válniuk.”

A válaszok alapján a legtöbb pedagógusnak meggyűlik a baja ezzel a kérdéssel, hiszen ők is csak emberek, akik szeretnének néha lazítani, de valóban soha nem tehetik ezt meg nyilvánosan?
 

Vajon az anyukák hibáztak?

Néhány hozzászóló az anyukák viselkedését kritizálta, talán nem is teljesen ok nélkül.

„Őszintén szólva, ha a szülőknek problémája volt, arrébb mehettek volna, főleg, hogy őket később ültették le. Sokkal könnyebb megkérni egy pincért, hogy ültessen máshová mielőtt leülsz, mint akkor, amikor már leültettek, van számlád, és az egész asztalt meg kell kérni, hogy üljön máshová (főleg, hogy a poszt írójával egy egész csoport ült, az anyukák pedig csak páran voltak.) A szülőktől kicsit gonosz is, hogy elvárják valakitől, hogy változtassa meg a viselkedését, amikor ülhettek volna máshová is. Úgy tűnik, hogy a szülő beképzelt, főleg, hogy az igazgatóhoz ment panaszkodni, amikor annyira egyszerű lett volna a megoldás.”

Munka vagy életstílus?

A hozzászólók többsége végül egyetértett: a tanítás egy munka, nem pedig egy életstílus, és nem kellene meghatároznia a pedagógusok életét minden területen.

„A tanítás csak egy munka, nem pedig egy 24 órában követendő életstílus. Nem kell munkaidőn kívül is professzionálisnak lenned, mert a munkád nem befolyásolhatja azt, amit a magánéletedben teszel, ennyire egyszerű. Amíg legális, amit csinálsz, addig senkinek semmi köze nincsen hozzá” – írta az egyik hozzászóló.

Te melyik véleménnyel értesz egyet? Mit vársz el a gyermeked pedagógusaitól: legyenek mindig készenlétben egy-egy gyerekkel vagy szülővel való találkozásra számítva, vagy munkaidőn kívül ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más?

Indexkép: Depositphotos.com