Generációk egy fedél alatt

Munkamegosztás, biztonság - így éltek együtt régen fiatalok és idősek

A régmúltban, a paraszti kultúra idején a nagy családok együttélése még jóval természetesebb volt, mint ahogy az is, hogy az elhalt idős nagyszülők házát az unoka örökölte, aki ebből a hagyatékból kezdte felépíteni a saját házát és életét. Ezt a szoros együttélést akkor az életkörülmények tették szükségessé, és teljesen más lelkületet követelt a családtól, mint a mai életfeltételek.
 

Régi fényképek tanúsága szerint az akkori gyermekek még az iskolapadban, vagy a templomi padokban is összehúzódzkodtak, kisebb volt a térigényük. A „generációs szövetség” az akkori gyerekeket fegyelmezetté, alkalmazkodóvá tette, és ránevelte őket arra, hogy vágyaik kielégülését késleltetni tudják.

Ezek a kicsik még egymással játszottak, elfogadva azt, hogy a szülők kemény munkát végeznek, amiben sokszor nekik is segíteniük kellett. Magától értetődött, hogy a gyerekek mellett mindig volt egy nagyszülő, aki vigyázott rájuk, enni adott nekik, de ezek a nagyszülők akkoriban nem ültek le a gyerekkel játszani, vagy segíteni nekik a leckében.

A paraszti világban a túlélés feltétele volt a munkamegosztás, az egymásnak nyújtott biztonság, az állandó egymás rendelkezésére állás. Természetes módon fizikailag is közelebb élt egymáshoz a nagycsalád. A közös házban a mindennapok része volt a családi történetmesélés, így folyamatos volt annak a tudásnak az átadása, hogy a nagy kríziseket hogyan lehet átvészelni. A stafétabotot folyamatos együttélés során adták át, közvetlenül egymás kezébe.

Mindannyian ezeknek a túlélőknek a gyermekei vagyunk, ezekből a történetekből lettünk mi is…

Kép: Depositphotos.com
 

Ma már nem akarunk másokhoz alkalmazkodni

Ma már a többgenerációs együttélés nem szükséglet, hanem lehetőség. Olyan lehetőség, amivel viszonylag kevesen – a lakosság 2,5%-a (2016-os népszámlálási adat) – él, miközben az egyedül élők száma rohamosan növekszik, és az egyszülős háztartások is egyre elterjedtebbek. A többcsaládos háztartások száma különösen Budapesten kirívóan alacsony.
 

Nem akarunk már együtt élni, problémákat megoldani, kompromisszumokat kötni.

Ma már három generáció együtt éléséről szinte nem is gondolkodunk, még az is ritka, ha a felnőtt, házas fiatalok a szülői házban maradnak. Ez is többnyire csak átmeneti megoldás. Ha a friss házasok a szülői házban kezdik el a felnőtt életüket, azt leginkább anyagi okokból teszik, és addig tartják fenn, amíg összespórolják a kezdéshez valót. A modern idők nagy kalandorainak számítanak azok, akik hosszú távon is a több generációs családi házban képzelik el az életüket, együtt élve idős szülővel, fiatal gyerekkel, esetleg születendő unokával is.

Szomorú, de nem ritka egy-egy kiürült sokgenerációs ház látványa, ha vidéken autózik az ember. A kép szinte tapintható közelségbe hozza, megfoghatóvá teszi a generációs igények változását, egy szükséglet, egy életforma elmúlását, kiüresedését.

Szeretünk elkülönülve élni. Magyarország leggyakoribb együttélési formája ma a nukleáris (hagyományos) család, melyben a szülőpár gyermekeivel, a tágabb család kizárásával él együtt. És néha még ez is érdekellentétektől hangos!  
 

Mit adhat ma nekünk a többgenerációs együtt lakás?
 

• A több generációs együttélés pozitívumai közé tartozik, hogy jóval olcsóbb, ha a nagycsalád összkiadásait nézzük, és ilyen formán ökológiai lábnyoma is kisebb.
• Előnyös lehet a családi munkamegosztás szempontjából is: a nagyszülő vigyázhat a gyerekre, főzhet a családra, a fiatalok pedig segíthetnek az elektronikában, a nagyobb ház körüli munkákban.
• Az idős szülők ellátása könnyebb, ha egy fedél alatt élünk velük, ugyanakkor biztonságérzetet nyújt, hogy mindig van otthon valaki.
• Jó terep ez a rugalmas alkalmazkodás állandó gyakorlására a gyerek számára is.
• Ha jól működtetik, a sokgenerációs modell biztonságot, kölcsönös segítségnyújtást, és érzelmi kötődést nyújthat minden tagja számára.

Kép: Depositphotos.com
 

Az együttélés buktatói

1. Az épület és a bútorok

Több generáció együttlakásához megfelelő épületre van szükség. Leginkább az emeletes családi ház felel meg erre a célra, olyan megoldással, hogy a fiatalabb generáció lakik az emeleten, és a felső szinten is van fürdőszoba. Konyhára viszont csak egyre van szükség, hiszen a konyha, a főzés, és az együtt étkezés az, ami kifejezi az együttélés valódi esszenciáját.

Alakítsunk ki közös tereket, a találkozásoknak legyen meghitt, minden korosztály számára kellemes tere, de legyenek magánzugok is, olyan önálló felségterületek, ahova csak a használója léphet be. Ha a Papa bármikor átgyalogolhat a fiatalok hálószobáján, nem sok jövőt lehet jósolni az együttlakásnak…

Ha összeköltözik a nagycsalád, érdemes a bútorzatban is megegyezni. A csipketerítős füles karosszékben nem biztos, hogy el tudja magát engedni a multinál dolgozó kisgyerekes anya, de a horgoló Mama sem érezné az otthon melegét egy minimalista bárszéken…
 

2. Együttélési szabályok

Kezdetben sokszor a formáció minden résztvevője nagy optimizmussal érkezik a helyzetbe, de nem célravezető azt gondolni, hogy a szeretet és jóakarat majd mindent megold, „és majd kialakulnak a dolgok”. A dolgok akkor alakulnak ki, ha kialakítjuk őket. A jó viszony hátterében a legtöbb esetben kimunkált, megbeszélt és betartott szabályok vannak. Legjobb ezt rögtön, kezdéskor tisztázni, még ha népszerűtlen is a kezdeményezés.
 

Szélsőséges helyzetben a szabályok megléte még ott is összetarthatja az együtt lakókat, ahol nem tombol a szeretet, és a szeretet megléte mellett is szomorú, fájdalmas összeütközésnek lehetünk elszenvedői a tisztázatlan elvárások miatt.

Az együttélés szabályainak kulcsfontosságú területei (és a kulcs amúgy is a ház jelképe): a fürdőszobahasználat időben és takarítás szempontjából, a média hangereje, a Tv nézési szokások, reggeli és éjszakai tevékenységek a közös térben. Fontos megbeszélnünk, hogy ki sétáltatja a kutyát (leginkább az, akié a jószág), ki mosogat, ki melyik területet takarítja, ki viszi ki a szemetet, ki mikor szeretne aludni. Ezek apró részleteknek tűnnek, de mikor már évek óta nem az szedi ki a lefolyóból a kihullott hajat, akinek a fején nőtt, az bizony indulatok forrása lehet.

A szabályokat nem csak meghozni kell, de betartatni is. Sajnos enélkül minden egyezség hamvaira hull.
 

3. Szerepek tisztázása

Ha a fiatal pár a szülőkkel egy háztartásban él, abban a pillanatban minden szerep borul, és új szerepek alakulnak ki. A nagyszülő fia nem gyerek többé, de a menyük sem az, és ezen az sem változtat, hogy kié a ház. Ki ül az asztalfőre? Ki mibe szólhat bele, különös tekintettel a gyereknevelésre, a pénzköltési szokásokra, szabadidős tevékenységekre? A szendvicsgeneráció egyszerre marad valakinek a fia-lánya, és lép előre, mint szülő. Lehetséges, hogy a szerepek, és a hozzájuk kapcsolódó jogosultságok elfogadása több beszélgetés tárgya is lesz, mire mindenki elégedetten hátra dőlhet. Különösen nehéz az idősebb generáció számára, hogy a felnőtt utódokat ne kezeljék gyerekként. Ugyanakkor érthető, ha az idős szülő aggódik a lakás állaga miatt, melynek karbantartásához talán már nincs ereje.
 

4. Anyagiak

Legyen megállapodás arról, hogy ki mennyivel járul hozzá a háztartáshoz és a rezsi költségeihez. Ne bevásárlás előtt kelljen célozgatni, hogy „most ti jöttök”, és hosszan emlegetni, mikor, ki, mit fizetett. Tisztázzuk idejekorán, hogy milyen joggal jár, hogy a ház valamelyik családtag nevén van? Mennyi kontrolláló vagy irányító szerepet szeretne ő ellátni ennek kapcsán?
 

5. Családi énidő

A családot nem csak az együttlakás teszi családdá. Legyenek közös házon kívüli programok, amit minden generáció élvezhet, mint pl. mozi, színház, koncert, sétálás, kirándulás, étteremben vacsorázás.
 

6. Ünnepek

Üljük meg az ünnepeket, hiszen ezek töltik meg tartalommal a mindennapokat is! Az ünnepek a mindenkori révek a néha háborgó mindennapok után. Sok súrlódásnak veheti el az élét a közösen megélt ünnep, és jó alkalom lehet az egyeztetésre is.

7. Ki nem mondott szükségletek

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy kéréseinket, határainkat, igényeinket - kedves modorban, figyelve egymásra – mindig képviseljük.
 

Rengeteg családi perpatvar hátterében olyan ki nem mondott szükségletek bújnak meg, melyeknek a nem teljesülése sértett csöndet váltott ki, majd ennek a csendnek a habarcsából széles falak épültek.

Az evidensnek tűnő kérdéseket és meg kell beszélni, mert nem mindenki látja ugyanazt egyértelműnek. A probléma értelmezése sokszor az értelmező személyiségén szűrődik át, és esetleg nem is a helyzet méltánytalan, hanem az a vetülete, amit abba bele lehet látni.

8. Idegesítő rigolyák

Ezen a területen csak a kompromisszumok segítenek. A másik ember megváltoztatása soha nem reális célkitűzés, ha viszont az egyenlet egyik oldalát – magunkat – kissé megváltoztatjuk, a másik oldal is változni fog.

A többgenerációs együttélés egy sokszereplős, sok érdeket összeegyeztető darab, ezt működtetni óriási befektetés. De óriási a hozadéka is. A világot sokféleképpen lehet látni és megélni, együtt tekintve a képre egy gazdag és lüktető világban találhatjuk magunkat, kamaradarab helyett egy nyüzsgő és izgalmas színjátékban…

Itt nem csak az a kérdés, hogy ki miben lakik, hanem az is: kiben mi lakik?

Indexkép: Depositphotos.com