SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEKHÚSVÉT

Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 5. rész: A szülő gyásza II.

Frank Orsolya [cikkei] - 2011-10-06
Jóval fájdalmasabb helyzetet teremt a kudarcos leválás. Ha a viszony problémás volt, és esetleg a különköltözés is zaklatott körülmények között, a konfliktus látszólagos megoldásaként következik be, ez olyan rossz ízt hagy maga után, mintha egy egész hosszú "projekt" csődben végződött volna, mintha egy közel húsz éves munkáról és erőbefektetésről derült volna ki, hogy hiába volt, rosszul csináltuk.
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 5. rész: A szülő gyásza II.

Ezt így persze csak a kétségbeesés vagy tisztánlátás legritkább perceiben mondják ki maguknak az emberek; általában hibáztatással, felmentésekkel, önigazolással bástyázzák körbe magukat lelki védekezésül. „Milyen rossz ez az én gyerekem, félresiklott, sikeretlen, hálátlan, ellenséges, de hát miért? Miért fordult ellenem? Miért nem hozta, amit vártunk tőle? Miért így kell elválnunk? Miért nem érti meg, hogy… Hiszen mindent a tőlem telhető legjobban megtettem, adtam mindent, amim volt és ahogy csak tudtam, és mégis…” - mardossa magát, gyermekét és kapcsolatát a magát/gyermekét kudarcosnak érző anya, apa. Igaza is van - csak az „amim van” és az „ahogyan tudtam” nem mindig elegendő arra, hogy a fiatal felnőttet visszahozza a szeretetkapcsolatba, akkor sem, ha a szülő nem tehet róla, hogy nem voltak jobb nevelői programjai, szülői beidegződései.

Akár „igaza van”, akár „nincs igaza” a kudarcos szülőnek, az emberi élet legnagyobb kínjai közé tartozik az ilyen szülő lelkiismereti és érzelmi válsága, a magával és gyermekével szemben érzett haragja, a harag mögött megbúvó önvád, értetlenség, becsapottság, kétségbeesés.

Az élet középrészének, talán legfontosabb szakaszának kudarca ez, amelynek feldolgozása mindenképpen segítséget igényel. A munka folyhat a szülőn, a fiatal felnőttön vagy mindkettejükön keresztül. Segítséggel arra is ráláthat a szülő, hogy a gyermek kitörési kísérletei, kanyargósabb útkeresése nem is föltétlen kudarc; megtalálhatja kapcsolatukon belül az élő, tartalmas, meleg sávokat, és elengedheti az olyan várakozásokat, amelyek minden érintettet csak bénítanak. Sikerülhet menteni, ami menthető és rehabilitálni a kapcsolatot.

A fiatal felnőtt és szülője kapcsolatának problémái sokszor a szülő föl nem dolgozott problémáiból fakadnak: eleget és elég jól neveltem-e; még ezt és ezt szerettem volna megadni; ezt és ezt szerettem volna megkapni, megélni, fenékig üríteni, máshogy, gondosabban, más hangsúlyokkal csinálni. Esetleg a nevelés egész során végigvitt hibák eredménye a fiatal felnőtt korban bukik ki - az elhanyagolás, a felelősségvállalásra nem tanítás, az értékrendi átadások aránytalanságai és számos más nevelési hiba csak itt, a használatban mutatkozik meg igazán - amikor már késő.

Itt jut szerephez tehát az egyik legfontosabb szempont: hogy a magára maradó szülő a végképp lezáruló nevelést (amely valójában már a kamaszkorban lezárult) sikeresnek, a leválást helyénvalónak éli-e meg, vagy kudarcos, lezáratlan nevelést, rosszízű leválását tudhat maga mögött.

A kérdések

Akár így, akár úgy, a kirepülés után a hátramaradó szülőnek óhatatlanul szembe kell néznie azzal, hogy új, sőt, radikálisan új alapokra kell helyeznie az életét, ötven körül vagy fölött, anélkül, hogy ő ezt kérte, várta, vagy akarta volna.

Egy cinikus vélekedés szerint a kamaszkor arra jó, hogy ne sajnáljuk annyira, hogy elveszítjük a gyerekeinket. Cinizmusától megtisztítva ez az állítás úgy válhat hasznunkra, ha azt mondjuk: a gyermek serdülése idején a szülő jó esetben már előre gyakorol, elkezdi fölépíteni a saját teljes értékű életét, amely majd a kirepülés után vár rá… jó esetben már ekkor érzelmi főpróbákat tart egyedüllétből, a gyerekek nélküli életből. És elkezd válaszokat keresni a kérdésekre.

A gyerekek kirepülése után a szülő szemben találja magát saját magával mint szülővel és mint nem-szülővel, és így azokkal a - fentebb már sejtetett - kérdésekkel, amelyek léte egész értelmét érintik. Nem kevés időbe és lelki erőbe telhet, míg egy ötven körüli felnőtt felépíti a saját válaszait olyasféle kérdésekre: „Ki vagyok én a gyerekeim nélkül?”; „Mik a céljaim?”; „Kinek kellek én még?/ Mire vagyok még jó?”; „Mi is (mi is volt) az én hivatásom/küldetésem (azon kívül, hogy gyerekeket nevelek)?”; „Mi az életem célja, értelme?”; „Milyen irányba mozgok és mit szeretnék elérni?”  „Minek tudok még őszintén örülni, mit élvezek?”; „Kire számíthatok, ki van még a számomra ezen a világon?”

Ha ezeknek a kérdéseknek legalább egy részére nem tud igazán meggyőző választ találni, amely indokolná, hogy neki még helye van e világon, előfordulhat, hogy elindul a depresszió útján az önpusztítás felé vagy - ami ennél egy fokkal jobb megoldásnak tűnhet előtte - belekapaszkodik a múltba, a gyermekébe, és belőle próbál pótlólagos energiát szívni, ahelyett, hogy a valódi kérdésekkel megküzdve továbblépne. Hiszen az még segítséggel is nehéz, hát még egyedül.

Ha a szülő gyásza aránytalanul mély és nem múló, ez a korábbi életvitelével, családi működésével kapcsolatos zavart is jelezhet. Talán úgy érezi, valahol elrontotta a családi élettel rárótt feladatot, nem jól fektette be életének gyerekneveléssel töltött jó húszéves szakaszát, hogy vesztesként került ki. Lehet, hogy most döbben rá: számos dologgal nem törődött, ami most készen várhatná, megkönnyíthetné az új élet felépítését. Felszámolta vagy ki sem építette önmegvalósító, autonóm énjét. Nincs megfelelő szakmája, párkapcsolata, egészsége, anyagi bázisa, örömei, hobbijai.

Ebben a korban a személyiség már nehezebben regenerálódik, megcsappannak az energiák saját magunk újjáépítésére, az ember nehezebben fordul valamiféle radikálisan más életvitel felé. Ötven-hatvan között a személyiség és életvitel megújításának lehetőségei korlátok közé szorulnak - ha a szülő megsejti, hogy ereje már véges, hogy nem biztos, hogy futja újjáépítésre, nem biztos, hogy van hozzá kellő segítség vagy erőforrás, ez szintén a kétségbeesés felé terelheti őt. Minden ilyen esetben indokolt, és fontos pszichológushoz fordulni. Az ilyen szülő szenvedése roppant mély és valós, ez az emberi élet egyik súlyos krízishelyzete, ezért kívánatos, hogy a környezete szeretettel és gyógyító, segítő hatásokkal vegye körül, amennyire az saját teherbíró képességükkel összeegyeztethető.



Nem elég, hogy az idős szülőnek meg kell tanulni a gyermekei nélkül - sőt, esetleg egyedül - élni - abban az igen megterhelő állapotban van, amikor mélyen és ösztönösen érzi, hogy az élete legmélyebb, azaz biológiai küldetését már betöltötte. Él, ép és egészséges, aktív és hasznos akar lenni, de az élete célja és értelme innentől kezdve egy bizonyos értelemben esetleges vagy (hogy pozitívabban fogalmazzunk) szabadon megválasztható. Napról napra kell ezt megtalálnia, kitalálnia, és már messze nem fiatalon szembekerülni azzal a kihívással, hogy egyszeriben „találja ki magát” úgy, ahogyan korábban soha nem kellett. Az újjáépítés sikerét számos tényező befolyásolja: a rendelkezésre álló jövőkép, a külső és belső  erőforrások.

Erőforrások az újjáépítéshez

Fontos dimenzió, hogy a gyerekek kirepülte után a szülőt várja-e a partnere, házastársa, hogy milyen állapotban van a kapcsolatuk, tudnak-e egymásnak örömet, értelmes, tartalmas napokat, érzelmi hátteret, gyógyító hatásokat nyújtani vagy nem.

Ebben az életszakaszban sok pár válik el - szabott program híján a házasságuk kimerül, kiürül, széthullik. A fiatalok általában megrökönyödve szemlélik, hogy szüleik korábban stabilnak hitt és sokat kiállt kapcsolata fölbomolhat. A szülők pedig azon csodálkoznak, hogy huszonéves, vagy még idősebb gyermeküket is megviseli a válás. Mintha még mindig fontos lenne a szülői ház egysége. „Attól, hogy én kitettem az ajtón a lábam, még nem kell összedőlni a háznak! Akkor hova járhatok haza tankolni? És akkor az egész közös múltunk nem volt érvényes?” - kérdezi a fiatal felnőtt bánata. A szülők közül pedig nem egy már-már megkésett azzal a felszabadulással, amit az eddig „csak a gyerekek kedvéért” összetartott házasságában, esetleg az érzelmi éhezés vagy aktív szenvedés mellett annyiszor megálmodott.

Különösen nehéz lehet a helyzet ott, ahol egy gyermekét egyedül nevelő szülő marad magára a gyerekek kirepülése után. Egyszeriben ráébred, hogy mostantól aztán végképp nem családban él, holott talán sohasem élt még egészen egyedül. Nagyon sok tanulásba kerül, hogy valaki magára maradva is megtalálja az egyensúlyát, a léte előrevivő motorját és az életöröm képességét - holott amíg adottság volt, addig talán tudatában sem volt, hogy milyen megtartó erő pusztán az, hogy családban él.

Roppant fontos dimenzió az is, milyen lelki és fizikai állapotban van általánosságban az élete delén vagy azon túl járó szülő, amikor a gyermeke kirepül. Nem mindegy, hogy egy életerős, fiatalos középkorú vagy egy megfáradt, már-már idős ember kerül abba a helyzetbe, hogy egyszer csak kiürül a ház. Rendszeres sport, egészséges, minden ízében élő test nélkül, a mozgás termelte hormonok idegrendszeri hatása és a jó erőnlét általános jóérzése nélkül nehéz lélekben egészségesnek maradni.

És végül, de nem utolsó sorban, roppant sok függ attól, hogy a gyerekek kirepülése idején a középkorú, idősödni kezdő szülőnek mit ad a munkája. Ha benne él egy erős, érdekes szakmai kontextusban, amely foglalkoztatja, értelmet, kihívást, izgalmat, fontosságot ad a létezésének és társas közeget a mindennapjainak, akkor összehasonlíthatatlanul védettebb, mint ha mindenét a családi kapcsolatokra tette föl és egész érzelmi ellátása abból táplálkozott.

A felnőtt gyermek kiválása és a szülő hátramaradása mindenképpen olyan helyzetet teremt a családban - és ebben az értelemben továbbra is egy családról érdemes beszélni -, ahol minden érintettnek széttartó, kritikusan fontos igényei jelentkeznek, ugyanakkor azonban egymástól is roppant fontos lelki adományokat várnak és kaphatnak. Sikeres megoldásnak azt nevezhetjük, ha a kapcsolat új formában, érzelmileg élő, tartalmas módon, mindegyik fél valós, jelenbéli igényeit tekintetbe véve folytatódik, az esetleges régi sérelmek feldolgozása, meghaladása után. Minden érintett józanságára és empátiájára szükség van ahhoz, hogy egy sikeres cserekapcsolatot lehessen kimunkálni.

 

Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 1. rész: Az előzmények
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 2. rész: A felnőttségi bizonyítvány
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 3. rész: Mire vevő a fiatal felnőtt?
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 4. rész: A szülő gyásza I.
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 6. rész: A "beteg" kapcsolat
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 7. rész: Sorskönyv és átírás a generációs konfliktus
Felnőtt gyerek, idős szülő - Működés és zavarok 8. rész: Játszma, szerződés és határok

Frank Orsolya


Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő

Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING

Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?

Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu

Kérjük, támogasd munkánkat!

Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!

Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás

Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

55 vidám tavaszi mondóka és versike kicsiknek

55 vidám tavaszi mondóka és versike kicsiknek

Itt a tavasz: ébredeznek az állatok a téli álomból, nyílnak virágok, rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, újraéled a természet. Ünnepeljétek a jó időt játékos, tavaszköszöntő versikékkel - 55 imádni való, vidám verset és mondókát gyűjtöttünk hozzá össze.
Tartozunk-e hálával a szüleinknek azért, hogy felneveltek?

Tartozunk-e hálával a szüleinknek azért, hogy felneveltek?

Vannak olyan szülők, akik elvárják a gyereküktől, hogy legyenek hálásak a felnevelésükért - és ezt a kártyát általában vitás helyzetekben húzzák elő. De vajon tényleg tartozunk a szüleinknek?
A gyermeki kötődés 4 típusa - az egész életünkre hatással van, hogy kötődtünk kiskorunkban a szüleinkhez

A gyermeki kötődés 4 típusa - az egész életünkre hatással van, hogy kötődtünk kiskorunkban a szüleinkhez

Olyan nincs, hogy egy csecsemő ne kötődjön a gondozójához. Az azonban nem mindegy, hogy milyen minőségű ez a kötődés, hiszen ez a későbbiekben a további kapcsolataira is hatással lesz.
Porcukor helyett tisztítószer került az ovisok reggelijébe Pilisborosjenőn

Porcukor helyett tisztítószer került az ovisok reggelijébe Pilisborosjenőn

A reggeli után több gyereknek is fájt a hasa, egyikük pedig annyira hányt, hogy kihívták a mentőket.
Meghalt egy egyéves kisfiú, miután hazaküldték az ügyeletről

Meghalt egy egyéves kisfiú, miután hazaküldték az ügyeletről

A szülők szerint a vizsgálat nagyon gyorsan lezajlott, az orvos kúpot írt fel a hányásra, és azt mondta, a kisfiú nincs kiszáradva. Másnap már újra kellett éleszteni, de már nem tudták megmenteni őt.
A szerkesztő ajánlja