A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Az ünnep, ha színes (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Gulya István - 2011-04-14
Lassan egy éve, hogy a húsvéti maradéksonka csócsálása is halovány emlékké fakult, a festett tojás jó régen nem aluszik már a hűtőben (ha igen, megette a fene), az ótvaros kölnivíz pedig a fürdőszobai szekreter mélyére került, hogy esztendőnyi álmában bűzölögjön egy kicsit.
Az ünnep, ha színes (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Színekben gazdag családom speciális húsvéti mulatozása azonban szétfeszítette az idő korlátait, az ércnél maradandóbbat alkotott, már amennyiben a fotópapír és az emlékezet a vas (Fe) vegyértékénél nagyobb értéket képvisel. (Vagy kisebbet, ezt ne firtassuk, akad elég alkimista – vegyész – a családomban, tessék esetleg őket faggatni.)

A famíliámról tudni való, hogy édesanyám a muszka főváros szülötte, testvérem, aki konkrétan nővér, pedig már Pécsett látta meg a napvilágot, miután atyám moszkvai egyetemi tanulmányai során becsajozott, és büszkén vasutaztatta haza zsákmányát, jelesül az anyámat. A nővérem négy gyermek dolgos édesanyja, túl két házasságon élete párját egy roma származású derék magyar állampolgárban találva meg, s mint kötelességtudó és notórius anya, mindegyik urának szült gyermeket, az elsőnek rögvest kettőt is. Eleddig utolsó gyermeke egy másfél esztendős, vérében orosz, magyar és roma géneket hordozó kisfiú, aki a bizarr szülői névadás következtében a Norman névre kereszteltett, ami nem vicc, de ezért mi inkább csak Kicsi Szerecsennek hívjuk. A família koloritását tovább gazdagította, hogy nővérkém eleddig egyetlen lánygyermeke időközben felcseperedett, és mint ilyen, szíve szerint párt választott, aki Bruno (és nem kutya), majd bemutatta a családnak, akinek első megközelítésben leesett az álla – úgy amblokk –, merthogy az illető legény afroamerikai, fele részben nigériai, fele részben jamaicai, hogy ne mondjuk: néger. Mi tagadás, a színek dolgában unokahúgom überelte a mamáját.

            Ennek utána nálunk minden nagyünnep kellőképpen színes – mind tartalmát, mind megjelenését illetően. Karácsonykor például cigányzenére falatoztuk anyám orosz pilményijét, és lopva megállapítottam, hogy a tejföl határozottan érdekes kontrasztot tud képezni egy néger ember ajkán.



            Ezért érthető, hogy nagy várakozással tekintettem nővérem kerti partyjára, s mit mondjak, nem kellett csalódnom. A testvéremék félkész falusi házában a reggel óta trenírozó kvázi sógorom (merthogy élettárs) fogadott, aki Sancho becenevű sógorával éppen P. Mobilt üvöltetett, miközben házi sört csapoltak, belebetonozva egy kis Abszintot (halálos elegy). A következmény – többek között – az lett, hogy a szilaj nótázásra (rekedt üvöltözésre) az első szinti célhelyiségbe levándoroltak a kvázi sógorom nőrokonai, aki eleddig sütöttek-főztek, és előkerült a korábban lelkesen dugdosott Bódi Guszti-kazetta. Ezután szinte magától értetődően következett a népek tánca, amikor is a romák kontrázása és csujogatása közben Bruno tökéletes higanymozgással megidézte az afrikai szavannák alkonyi hangulatát (csak az oroszlánhörgés és a bozótzörgés aláfestő hangjai hiányoztak), majd hetven esztendős anyám is csatlakozott – bár megjegyezte: Pistyik, azé’ az orosz cigánygyalok sokkal váltyozatyosabbak –, és pörgött-forgott, kurjongatott. Esküszöm, szláv örömrikoly is elhagyta anyai és nagyanyai száját. A pihenőidőben a fekete ember (angolul, tolmácsolt az unokahúgom) elmagyarázta, Nigériában nincsen „egeszsegedre”, csak legfeljebb „csirsz”, de az is a brit uralom (fájó) hozadéka. Megtudtuk továbbá, hogy Bruno az ibo nyelvet beszéli, és teljesen érthetően ki tudja mondani, hogy „ü”. Vagyis Fekete Pákó nem képezi le a kontinens teljes nyelvi térképét, tudniillik sok ezer törzsi nyelvet beszélnek arrafelé, s meglehet, hogy nevezett Pákó mondjuk a joruba dialektus letéteményese, ami Nigéria másik nagyobb nyelve, és ezért mond – mert dalolással még eme bódult délutánon sem vádoltuk volna meg – olyanokat, hogy „elo u a masiniszta”. Ezért az sem érti meg, hogy mi az a „afrongen naja nukwu”, amit kuzinom ellenben igen, merthogy van szerencséje (szerecsenje, hehe) nap mint nap hallani: nagyon szeretlek.

            A fergeteges össztáncnak a másnapi munkába menet kényszerítő közelsége vetett véget. Az asszonyok pakoltak, az urak ásványvíz vagy valami buborékos után néztek. Kiállva a (még) kopár kertbe, lábam körül a természetszerűleg keverékkutyával, Rolával (Rottweiler és Labrador felmenők mixe) lelkemet a családi multikulturalitás büszke melegsége öntötte el, és örültem, hogy nincs itt semminő szenzációtévé, aki hangzatosan példálózna velünk, és hogy az esélyegyenlőségi mozgalmárok is békésen alusszák álmukat.

Pesti Pisti

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja