Fokozatosság

Mindannyian ismerjük az érzést: amikor egy kisbaba megszületik, az első hetekben, talán hónapokban, nem szívesen adjuk ki őt a kezeink közül és ez teljesen rendjén is van. Érdemes ezekben a helyzetekben is az anyai ösztöneinkre hallgatni: nem kötelező odaadni az újszülöttet még a nagymamáknak sem, csak akkor tegyünk így, ha nekünk is és a babának is kényelmes ez a helyzet.

Nem sokkal később azonban elérkezik a pillanat, amikor jól esne egy rövidebb sétát, bevásárlást gyerek nélkül megtenni. A legelső időkben érdemes talán ezt még úgy megoldani, hogy választunk egy kísérőt, aki velünk tart, így a gyermek sem téveszt bennünket szem elől, az igény szerinti anyatejes táplálás is megoldható, de mi is ki tudunk kicsit szakadni a megszokott környezetből és nyugodtabban tudjuk intézni a dolgainkat.

Otthon, de nem egyedül

Sokszor már az is sokat segít (ha a gyermekfelügyelet nem megoldható), ha nem kell egész nap egyedül lennünk a kisbabánkkal. Sok édesanya nehezen éli meg ezt az időszakot, sokan magukra hagyatva érzik magukat. Az ilyen helyzetekre lehet megoldás, ha akad valaki, egy barátnő a közelben, akinek hasonló korú a babája. A közös időtöltés során sokat tehermentesíthetitek egymást és a magányérzés is enyhül. Ugyanígy hatékony, ha valamely családtag, barát a közelben lakik és néha-néha rátok tud nézni. A tudat, hogy ma jön valaki és lesz 10 perc, amikor elintézhetsz ezt-azt ami napközben összegyűlt, már erőt adhat. Aki pedig megteheti, nyugodtan hívjon babysittert pár órára akkor is, ha történetesen mindenki otthon van – mégis, egy segítő kéz, akinek nincs más dolga, mint minket tehermentesíteni, sokat jelenthet. Ne feledjük, egy babysitter nem nagymama, hanem jó értelemben véve kívülálló: nem fog beleszólni abba, mit hogyan csinálunk, egyszerűen jelen van és segít.

Az a bizonyos első alkalom

Nem is olyan sokára eljön azonban a pillanat, amikor a kisbabádat tényleg egyedül kell hagynod valaki mással – vízválasztó esemény, hiszen fogantatásától kezdve elválaszthatatlanok voltatok. Ő talán nem is sejt semmit, neked azonban görcsbe rándul a gyomrod: te ismered őt, te tudsz olvasni a reakcióiban, mi lesz vele néhány óráig nélküled? A jó hír az, hogy ha a helyzetet megfelelően előkészítjük, akkor semmi különös nem fog történni, maximum a gyermek látóköre fog kissé kiszélesedni.

Mit tehetsz?

• Ne add le „ad hoc” a kisbabádat. Fontos, hogy olyan emberre bízd, akivel már többször találkoztatok, eltöltöttetek közösen némi időt, a gyermek ismeri, bízik benne.
• Készítsd elő a találkozót! Beszélj előtte a kisbabádnak a helyzetről, a személyről, valószínűleg nem fogja még érteni, hogy mi történik, azt pedig pláne nem fogja fel, hogy pár óra múlva újra találkoztok, mégis, kevésbé éri felkészületlenül a helyzet.
• Lehetőleg történjen a gyerekvigyázás ismert környezetben. Az a legjobb, ha a babysitter érkezik a ti lakásotokba, ahol a baba a maga kis világában otthonosan mozog, de ha erre nincs lehetőség, akkor se a gyermekvigyázás alkalmával járjatok először az adott helyszínen.
• A gyermek átadása történjen lassan, ha van rá időd, ülj le még te is kicsit játszani, igyatok meg egy teát, és miután a baba feloldódott, kialakult az otthonosság érzése, akkor vegyetek búcsút.
• Soha ne illanj el búcsú nélkül. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet kisurranni akkor, amikor a pici elmélyülten játszik, azonban komoly bizalomvesztést élhet át gyermekünk, amikor felnézve nem találja az ismert arcot. Mindig búcsúzzunk el akkor is, ha fáj, kialakíthatunk tradíciókat: hosszas integetéseket az ablaknál, vagy ha gyermekünk már kicsit nagyobb, megkérhetjük, hogy tuszkoljon ki bennünket az ajtón (ez növeli az önállóság érzését és vidámmá, könnyeddé teszi az elválást).

A hasonlóan előkészített gyerekvigyázás minden bizonnyal jól fog elsülni, és talán az is kiderül, gyermekünk tud alkalmazkodni, másik személlyel másik rutinokat felvenni, melyekben ugyanúgy tökéletesen otthonosan fog mozogni, így mindketten komfortosan érezhetitek magatokat az esemény alatt és után.

Fotó: Tatiana Twinslol-tól a pexels.com-on