Sokáig úgy gondolták, hogy a menopauza után a petefészek szerepe gyakorlatilag véget ér: a tüszők kimerülnek, a hormontermelés jelentősen csökken, és a szerv már nem tölt be lényeges feladatot. Egy új kutatás azonban árnyalja ezt a képet. A tudósok szerint a petefészek a változókor után sem egyszerűen „leáll”, hanem továbbra is aktív biológiai folyamatok helyszíne.
Több ezer fehérjét vizsgáltak a kutatók
A vizsgálatban 28 olyan nő petefészekszövetét elemezték, akik 50 és 75 év közöttiek voltak. A kutatók úgynevezett proteomikai módszerekkel több ezer fehérje jelenlétét és változásait térképezték fel. A fehérjék ugyanis fontos információt adnak arról, hogy egy szövetben milyen biológiai folyamatok zajlanak.
Az eredmények alapján a menopauza utáni petefészekben továbbra is megfigyelhetők olyan változások, amelyek többek között az immunrendszer működésével, a gyulladásos folyamatokkal, az anyagcserével és a szövetek átalakulásával kapcsolatosak.
A kutatók szerint ez azt jelzi, hogy a petefészek nem válik teljesen „csendes” szervvé a változókor után sem. A működése ugyan alapvetően megváltozik, de a szövetben zajló folyamatok tovább folytatódhatnak.
Mit jelent ez a nők számára?
A felfedezés azért érdekes, mert a menopauza utáni női egészséggel kapcsolatban sokáig elsősorban a hormonhiány következményeire koncentráltak a kutatások. A petefészket gyakran kizárólag a termékenység és a női hormonok forrásaként kezelték.
Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy a petefészek ennél összetettebb szerepet tölthet be. A szervben zajló folyamatok hatással lehetnek a helyi környezetre, az immunválaszokra és a szöveti öregedésre is.
Fontos azonban kiemelni: a kutatás nem bizonyítja azt, hogy a menopauza után a petefészek minden nő esetében nélkülözhetetlen lenne, vagy hogy annak eltávolítása káros következményekkel járna. A vizsgálat egyelőre azt mutatja meg, hogy a menopauza utáni petefészek biológiája jóval összetettebb annál, mint amit korábban feltételeztek.
Nem változik automatikusan a műtéti ajánlás
A petefészek eltávolításáról szóló döntés ma is egyéni mérlegelés alapján történik. Szerepet játszik benne például az életkor, az öröklött daganatos kockázat, a családi előzmények, az esetleges genetikai eltérések, valamint az, hogy milyen műtétre van szükség.
Bizonyos öröklött génmutációk - például a BRCA1 vagy BRCA2 eltérések - esetén a kockázatcsökkentő petefészek- és petevezeték-eltávolítás továbbra is fontos lehetőség. Más esetekben viszont az orvos és a páciens közösen mérlegeli, hogy a petefészkek megtartása vagy eltávolítása jelenti-e a kedvezőbb megoldást.
A menopauza utáni életszakasz is figyelmet érdemel
A kutatás egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy a menopauza nem egyenlő a női szervezet „leállásával”. A változókor után is jelentős testi folyamatok zajlanak, amelyek befolyásolhatják az egészséget és az öregedés menetét.
A tudósok szerint további, nagyobb létszámú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy pontosabban megértsék, milyen szerepe van a menopauza utáni petefészekben zajló változásoknak, és hogyan kapcsolódhatnak a későbbi életkorban jelentkező betegségekhez.
A cikk elkészítését mesterséges intelligencia alapú szerkesztői eszköz segítette.
Nyitókép: depositphotos
.jpg){kind=small}
