Kisgyerekek

Egy fontos gondolat, amit minden gyermeknek meg kellene tanítani.

Gyerekpszichológusok szerint a gyerekkel való kiabálásnak súlyosabb következményei lehetnek, mint gondolnánk.

Napjainkban, a közösségi média és a kötelező pozitív gondolkodás korában egyre több anya teszi fel magának a kérdést: velem van a baj, hogy az életem a gyerekeimmel nem csak a rózsaszínű csillámpónikról szól, ha gyakran szeretnék egyedül lenni, ha néha egy-egy fárasztóbb nap végén már a tükörbe nézni is szégyellek? Mindenki más jobban csinálja, mint én?

Iskolások lettek a digitális bennszülöttek.

Legyen a gyermekünk bölcsis, óvodás vagy iskolás, egész biztosan találkoztunk már azzal a délutáni helyzettel, amikor a pedagógus a gyermek csínytevéséről, rosszalkodásáról vagy hanyagságáról számol be. Jól összeveszett egy társával. Nem csinált leckét. Kiabált órán. Elvette a társa játékát. A lista végtelen, a szülők türelme azonban korántsem. Milyen gyakori, hogy a szülők első reakciója egy jókora leszidás és büntetés kilátásba helyezése. De miért gondolja sok felnőtt azt, hogy büntetés árán javulhat a gyermek viselkedése? Miért kell a gyereknek rosszul éreznie magát, hogy aztán jó magaviselete legyen?

Amint egy gyermek megszületik, a szülőket foglalkoztatni kezdi az etetés megannyi kérdése. Korábban minden szoptató anyuka napi rendszerességgel méricskélte a babája súlyát és jegyzetelte a változást, aggódva tekintett a tápszeres doboz felé, ha gyermeke egy étkezésnél az elvárt mennyiséget nem ette meg. Habár ebben a szoptatási tanácsadók és védőnők, orvosok segítségével elmozdulás látható, mégis sok anya választja ezt a gyakorlatot abbéli félelmében, hogy gyermeke nem fejlődik megfelelően.

Mire van szükségük a mai kor gyermekeinek?

Sokan kérnek tanácsot tőlem a gyerekük nyelvoktatásával kapcsolatban. Megosztom hát Veletek, Fanni hogyan jutott el odáig, hogy 6,5 évesen már képes rövid beszélgetéseket lefolytatni angolul.

Sok szülő még ma is úgy gondolja, sosincs túl korán megtanítani a gyereknek azt, hogy az élet bizony igazságtalan. Ha azonban nem engedjük, hogy kifejezzék az érzelmeiket, azzal azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy valami nincs rendben velük.

Hatalmas változás a pár életében az első gyermek megszületése, ám amikor eldöntik, hogy jöhet a kistestvér, azt hiszik, nagy meglepetés már nem érheti őket. Tévednek. A második gyerek, ha lehet, még az elsőnél is jobban felforgatja a család megszokott életét.

Akik közelről ismerik a "harcos", ám hatalmas szívű, önfeláldozó anyukát, régóta sejtik, hogy különleges és kivételes feladatot bízott rá a sors. Megpróbáltatásai azonban közel sem értek véget, mikor ikrei édesapja, István 50 évesen váratlan hirtelenséggel 2018 október elején elhunyt.

Anyáink - nagyanyáink hogy csinálták, ők ügyesebbek voltak? Ha tehetnénk, szívesebben cserélnénk velük?

Az alábbi egyszerű tippek talán neked is a segítségedre lesznek abban, hogy gyermekedet a házimunka elvégzésére vagy egyéb extra jócselekedetek elvégzésére ösztönözd.

Múltkor egy anyuka megkérdezte, hogy mit csináljon, hogy a gyereke ne kiabálva kommunikáljon. Erre viccesen azt feleltem, hogy ne járassa oviba.

Lássuk, mi az, ami nem használ, mi kerülendő.

Most hatéves. Még egyszer ennyi, és tizenkettő lesz. Nem tagadom, kicsit félek. Félek, mert ha minden ebben a mederben halad, ugyanazokat a küzdelmeket kell végigélnie kamaszként, mint annak idején nekem.

Beszélgettem ismerősökkel, akik szintén szeretetburokban nevelték fel a gyerekeiket. Ők is azt mondták, hogy a gyerekeiket, akik már felnőttek, ma is körül lengi és védelmezi a szülői szeretet, amiben nevelkedtek.

A gyerekek nem csak ölelni tudnak szívből, hanem nevetni is.

Mindhárom viselkedés ugyanazt súgta nekem: Anya, elfáradtam.

Ha azonban nem az otthon maradás kontra bölcsőde, és nem is a szigorú napirend vagy lazán szétfolyó napok azok, amelyek meghatározzák a gyerek kiegyensúlyozottságát, akkor mi?