A filmek az idilli jólét világát sugározzák, az agresszióval szemben a szelíd, békés, szeretetteljes magatartást népszerűsítik. Képi világuk is szelíd, a gonoszok inkább nevetségesek. Gyakran a környezet békésségét szinte az édeskésig fokozzák, a színek és formák a marcipánsütemények, a nyalókák hangulatát ébresztik. A rajzok tovább egyszerűsödnek, sematizálódnak, az arcok jellegtelenebbé, a mozgások kidolgozatlanabbá, szögletesebbé válnak.
A helyszín Játékország, Mese- Álomország/erdő, nem a hagyományos mesék világa, hanem a kisember felnőttek kertitörpe-álomvilága. A mesemítoszok néhány kliséjét használják, hőseiket elviszik ezen mítoszklisék világába: a páncélos lovagokkal, varázslókkal teli középkorba, Robin Hood erdejébe, a sárkányok, boszorkányok, manók és koboldok közé, az indiánok táborába, a kalózhajóra, a dzsinnes, repülőszőnyeges Arábiába, a marslakók közé.
A vándorlások az otthon biztonságában érnek véget, de a végén gyakran újra útra kelnek a hősök, vagy visszavágynak az ő igazi világukba, az önmagában is teljes gyerekvilágba.
Olyan világképet sugároznak, amely a gyerekek világát idillizálja, elkülöníti a felnőttvilágtól, megzavarhatatlan paradicsomnak mutatja. A rajzfilmek összeépülnek a gyermek fogyasztót megcélzó ipari és kereskedelmi birodalmakkal, már nemcsak a rajzfilmfigurákból lesznek játékok, hanem gyakran játékok köré építenek rajzfilmsorozatot, vagy legalábbis aszerint bonyolítják e sorozatokat, hogy a játékok minél több variációját lehessen eladni.
