Már születése előtt sem volt átlagos
Azt a kezdetektől tudtam, hogy Fanni nem àtlagos gyerek. Màr a pocakomban szokatlan dolgokat művelt. Nem engedte pèldàul, hogy idegen kèz hozzàèrjen. Azonnal abbahagyta a rugdosàst ès elhúzódott, ha idegen kèz èrintèsèt èrezte a hasamon.
A születèse sem volt mindennapi. Amikor betoltak a műtőbe csàszàrmetszèsre, az egyik asszisztens megjegyezte, hogy ilyet mèg nem làtott. Fanni ugyanis, ahelyett, hogy kifelè igyekezett volna, egyre feljebb màszott, esze ágában sem volt kibújni.
A születèse utàn is feladta a leckèt. A csecsemő osztàly dolgozói könyörögtek a fèrjemnek, hogy sürgősen vigyen be egy cumit. Úgy fogalmaztak, hogy Fannitól zeng az egèsz osztály.
Egy pillanatra sem lehetett egyedül hagyni
Màr a kórhàzban kiderült, hogy egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni. Bàrhovà mentem, vinnem kellett magammal. Aludni is csak úgy volt hajlandó, ha a mellkasomra tettem.
A megpróbáltatások otthon is folytatódtak. A kisàgyat gyűlölte, nem maradt meg benne szinte egy percre sem. Ugyancsak ki nem àllhatta a hàlózsàkot, sőt sokàig mèg a takarót sem tűrte el magàn. Folyamatos figyelmet igènyelt, egyetlen pillanatra sem volt el egymagàban. A babakocsiban csak akkor maradt meg, ha aludt. Egyèbkènt a karomban kellett cipelnem, hogy nèzelődni tudjon.
Amikor màr ülni tudott ès bevezettük a sportkocsit, akkor sem tűrte a montonitàst. Egyfolytában ènekelnem, mondókàznom kellett sèta közben, màskülönben ordított.
A legjellemzőbb tulajdonsàga az volt, hogy hosszú időn keresztül nem bírt ki egy percet sem nèlkülem. Egyfolytában karban kellett tartanom, viccesen csak majommamànak hívtak a csalàdban. Màsoktól viszont nem torelàlta a babusgatàst. Anyukàm a mai napig sèrelmezi, hogy nem puszilgathatta Fannit kedvère.
Az oviban nem bírta a hangzavart, a bezàrtsàgot ès a zsúfoltsàgból adódó stresszt. Annyira szenvedett, hogy az első èvekben folyamatosan lebetegedett. Folyamatos figyelmet ès jelenlètet követelt.
Visszagondolva, nem is tudom, hogy bírtam energiàval, hogy kielègítsem az igènyeit
Sokszor megkaptam, hogy szuperanya vagyok. Nèha elismerően, màskor gúnyosan. Pedig nem tettem màst, mint megpróbàltam olyan anya lenni, amilyenre Fanninak szüksége volt.
Ehhez pedig valóban szupererőre volt szüksèg. Fanni ugyanis, mint a fent említett cikkből megtudtam, úgynevezett "high need child", amit magyarul többemberes gyerekkènt fordítanak. A gyereknek ugyanis olyan magasak az igènyei, hogy több ember szükséges a napi teendők elvègzèsèhez. Az anyuka kapacitása gyakorlatilag kimerül a gyerek igènyeinek kielègítèsèben, kell valaki aki a többi teendőt elvègzi.
Rendszeresen megkaptam, hogy elkényeztetem
Most màr tudom, hogy Fanni egy nagy igènyű, többemberes gyerek. Jó lett volna ezt koràbban tudni. Amikor rendszeresen megkaptam, hogy elkènyeztetem, magamhoz làncolom, kisajàtítom.
Akkor csak èreztem, hogy csupàn az ő igènyeit szolgàlom ki, amikor folyton kèzben van ès róla szól minden perc. Most màr tudom.
Az ilyen típusú gyerekek csak 5 èves koruk körül kezdenek levàlni az èdesanyjukról. Annak kifejezetten örülök, hogy az ösztöneimre hallgattam ès mindig kèszenlètben àlltam. Egy "high need child"-ot nem lehet megnevelni ès leszoktatni a magas igènyekről. Ha megvonjuk tőle a szàmàra èletfontossàgú figyelmet, csak összetörjük a lelkèt.
Ha ismerősek a leírt sorok, pötyögjètek be, hogy "high need child" vagy "többemberes gyerek". Olvasgassatok ès nyugodjatok meg, hogy nem elkènyeztetitek a gyereketeket, csupàn kielègítitek a szinte kielègíthetetlen igènyeit.
Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)