Bármennyire is próbáljuk felkészíteni magunkat a kamaszkorra, a valóság mindig felülírja a terveket. A gyerek hirtelen bezárkózik, szinte semmit sem mond el, egyik pillanatban felnőttként viselkedik, a másikban gyermekként hisztizik – és közben mi is elveszítjük az egyensúlyt. David B. Wexler klinikai szakpszichológus szerint azonban a gondolataink, a belső párbeszédünk legalább annyira befolyásolja a kapcsolatot, mint a kimondott szavaink.
Három egyszerű „mantra” segíthet, hogy szülőként ne sodorjon el a kamaszkor vihara:
1. mantra: A tinédzsernek nem az a feladata, hogy mindig jól érezze magát
Szülőként ösztönösen szeretnénk, ha a gyerekünk boldog, kiegyensúlyozott és sikeres lenne. Amikor viszont rosszkedvű, dühös vagy elutasító, könnyen azt érezhetjük, hogy ez a mi kudarcunk. Pedig a kamasz érzelmi ingadozásai nem a mi nevelésünkről szólnak – hanem az ő fejlődéséről.
Fontos tudatosítani: nem a mi felelősségünk, hogy mindig jó kedvben tartsuk a gyereket, és az sem baj, ha ő időnként haragszik ránk. A kamasznak nem az a feladata, hogy jól érezze magát, hanem az, hogy megtanuljon eligazodni a saját érzései között. És nekünk sem az a dolgunk, hogy minden vihart elhárítsunk, hanem hogy biztonságos háttér legyünk, ahova bármikor visszatérhet.
2. mantra: Nem az a cél, hogy mindig igaza legyen valakinek
Kamaszkorban gyakran minden apróság vita tárgya lehet – a ruhától kezdve a barátokon át a házimunkáig. Ilyenkor könnyű belecsúszni a hatalmi játszmába: kié legyen az utolsó szó, kinek van igaza. Pedig a kapcsolat szempontjából nem az számít, ki nyer egy vitát, hanem hogy megmarad-e a bizalom. Ha szülőként időnként engedsz, és kimondod: "Értem, amit mondasz, gondolkodom rajta”, azzal nem vesztesz tekintélyt – épp ellenkezőleg. A gyerek azt érzi, hogy számít a véleménye, és ez hosszú távon sokkal erősebb kapocs, mint bármelyik “megnyert” vita.
3. mantra: Amit gondolsz a kamaszról, hatással lesz a viselkedésére
A kamaszokról gyakran mondjuk, hogy lázadnak, hogy “nem érdekli őket semmi” – de ez nem teljesen igaz. Nagyon is figyelik, hogyan látják őket a szüleik. Ha folyton azt gondolod róla, hogy lusta, hálátlan vagy zárkózott, ő is el fogja hinni magáról. Ha viszont meglátod benne az értéket, a szándékot, a jót – még ha épp nem is mutatja –, az a belső kép előbb-utóbb elkezdi formálni a viselkedését.
Érdemes időnként leírni tíz dolgot, amiért hálás vagy a gyerekeddel kapcsolatban: legyen az egy gesztus, egy vicc, egy pillanat, amikor együtt nevettetek. Ez a gyakorlat nemcsak a róla alkotott képet, hanem a köztetek lévő energiát is megváltoztatja.
A kamaszkor tehát nem csupán a gyerek próbatétele, hanem a szülőé is. De ezekkel a gondolatokkal – ha naponta csak egyszer is eszünkbe jutnak – könnyebb lesz emlékezni arra, hogy nem az a cél, hogy tökéletesen csináljuk, hanem hogy jelen legyünk, szeretettel, türelemmel és humorral.
Indexkép: Kindel Media fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
