Az Országos Mentőszolgálat beszámolója szerint a mentésirányító végig vonalban maradt a kisfiúval, miközben riasztotta a legközelebbi esetkocsit. A mentők perceken belül a helyszínre értek. Az édesanya addigra már visszanyerte az eszméletét, de az esés során fejsérülést szenvedett, ezért a helyszíni ellátás után kórházba szállították.
A történetnek van egy kedves pillanata is: amíg az anya megszervezte, ki vigyázzon a gyerekekre, a mentősök együtt játszottak velük, sőt még reggelit is készítettek nekik.
Már egy óvodás is tudhatja, hogyan kérjen segítséget
A legtöbb szülő reméli, hogy gyermekének soha nem kell hasonló helyzetbe kerülnie. Mégis érdemes felkészíteni rá, hogy mit tegyen, ha egy felnőtt hirtelen rosszul lesz.
Nem arról van szó, hogy a gyereknek kellene megoldania a vészhelyzetet. Az ő feladata mindössze annyi, hogy felismerje: baj van, és segítséget kérjen. Erre már egy óvodás is képes lehet, ha előtte játékosan, félelemkeltés nélkül beszélgetnek vele erről.
Ezt érdemes megtanítani a gyereknek
A szakemberek szerint néhány egyszerű dolgot már kisgyermekkorban is meg lehet tanítani:
- a 112-es segélyhívó számot;
- a saját nevét és – ha már képes rá – a lakcímét;
- hogy nyugodtan mondja el, mi történt;
- hogy maradjon vonalban, és figyeljen a diszpécser utasításaira;
- ha biztonságos, nyisson ajtót a mentőknek, vagy hívjon segítséget egy közeli felnőtttől.
Fontos azt is elmagyarázni, hogy a 112-t csak valódi vészhelyzetben szabad hívni.
Játékosan is lehet készülni
Az Országos Mentőszolgálat évek óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a legkisebbek is megismerkedjenek a segítségkérés alapjaival. A „Na szia, mentő!” programban mesés videók és letölthető, színezős feladatok segítik a 4–6 éves gyerekeket abban, hogy játékosan sajátítsák el, mit kell tenniük, ha baj történik. A cél nem az, hogy megijedjenek, hanem hogy szükség esetén tudják, kihez fordulhatnak.
A mostani eset is bizonyította, hogy néhány egyszerű, előre megbeszélt szabály akár életmentő is lehet. Egy négyéves kisfiú higgadtsága és gyors döntése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy édesanyja időben orvosi segítséget kapjon. És bár minden szülő abban bízik, hogy gyermekének soha nem lesz szüksége erre a tudásra, jobb, ha ott lapul a fejében – arra az esetre, ha egyszer mégis szükség lenne rá.
Nyitókép: depositphotos
.jpg){kind=small}
