Gyerekirodalom, hangos mesék

Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba.

Mindenki tudta, hogy a bolyban nincs nagyobb tréfagyáros a kicsi hangyánál.

Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez.

"Vajon miért vagyok én más, miért nem vagyok olyan zöld, mint a testvéreim?!"

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

Kispocok, mamájával és számos testvérkéjével együtt, egy nemrég learatott szántó földbevájt üregében éldegélt. Helynek ugyan szűkében voltak, azonban ettől eltekintve, békében és nyugalomban éltek.

Az Underground Kiadó gondozásában most jelent meg Marton Zsófia, "Igazából úgy van - Öt évesen a világ" c. könyve. Ez egy gyerekkönyv, de a maga sajátos módján, inkább azon Janikovszky Éva műveinek hangulatát hozza, amely felnőtteknek szól, ugyanis Zsófi az 5 éves kislányának gondolatait írta le.

Újra tavasz van. Kell ennél több? A természet téli, tetszhalott állapotából feléledt, ábrázata mosolyra derült. Megrázta magát, lehullajtotta tavalyról megmaradt száraz leveleit, elhalt ágacskáit, új gyermekeket dajkál már, a friss rügyeket.

Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van. Hát ezekkel én valóban nem rendelkezem, viszont ezért is írok gondolatban. Hiszen akinek "feje" van, az ugye képes a gondolkodásra. Mivel ezt az érvemet senki nem tudta megcáfolni, hozzá is fogtam a megvalósításhoz.

Az erdőbe. A rétre. Kertecskébe. Menjünk mi is ki a napsütésbe, tavaszi szélbe, a legkisebbek nagy örömére! Közeledik az aranyeső-színezte, barka-simogatta, porcukor-szórta Húsvét a tavaszi szünettel.

Még az ősidőkben történt, amikor a bölcs öreg Természet apó úgy döntött: minden növénynek legyen zöld a szára és a levele, de a virága maradjon fehér. Úgy gondolta, ha külső formájukban változatosak, színben azonban egyformák lesznek, sohasem fognak összeveszni, nem irigykednek majd egymás szépségére.

Gyermekkoromban emlékezetes nyarakat töltöttem falun, a dédinél. Számomra mesebeli laknak tűnt vakítóan fehérre meszelt kis vályogháza, a fecskefészekként hozzátapadó, de az én időmben már üresen álló istállóval, és a hasonlóképpen lakó nélküli disznóóllal. Az előbbiben lábasjószágot ugyan valóban nem tartott, ugyanakkor az egyik sarokban halomban álltak az ismeretlen, ezért a fantáziámat alaposan megmozgató holmik.

A hetedik csirke után határozta el, nem nyugszik, míg el nem kapja a rusnya jószág grabancát. A csibehúst ő meg a gyerekei is szeretik, miért engednék át a jó falatokat másnak?! Ráadásul egy rókának, ami ugye dúvadnak számít, tehát korlátlanul irtható.

A sárkánycsalád egy hatalmas, vadregényes erdőkkel körülvett sziklás hasadékban élt emberemlékezet óta. Az egész rengeteget ők uralták, a helyet nem is említette másként a köznyelv, mint a Sárkányok földje.

A bátor oroszlán, az állatok királya, jóllakottan poroszkált az afrikai forróságtól, a szavannák porától bágyadtan kókadozó magas fűben.

A közelgő adventi időszakban, a várakozás idejében a kisgyermekes családok kedvükre válogathatnak az alábbi kötetekben megbújó rigmusokból, hisz ilyenkor tudatosan is több időt szakítunk egymásra.

A nap még melegen sütött, lassan azonban végéhez közeledett a nyár. Peregtek a sárga levelek az öreg cseresznyefáról, augusztusi szelek bújócskáztak a szárazon zizegő lombok között.

Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! - mordult fel mérgesen a kaptár őre. Előbb-utóbb a királynőnek is a fülébe jut. Akkor aztán lesz nemulass! Talán még a kaptárból is elküldik. Mehet világgá. Árva méhecske lesz, nem lesz hol álomra hajtania a fejét. A társai nélkül elpusztul, és mivel a virágpor gyűjtéséhez nem fűik a foga, ráadásul még éhen is hal.

Úgy tervezték, csupán egy éjszakát töltenek a kis liget fáinak takarásában, aztán gyors iramban haladnak tovább, mert az út vége még jócskán előttük volt. A Vadnyugatról hallott csodás mesék szédítették meg őket, azért hagyták ott addigi lakhelyüket, New York államot, és vágtak neki az ismeretlen prérinek, gyerekekkel, öregekkel, háztartási és egyéb holmikkal megrakott ekhós szekereiken.

Mester Györgyi meséje egy dunyhából kipottyant pihécskéről.