A világ nagy részében ismeretlen dolog a pelenkázás
A természeti népeknél és a kevésbé iparosodott vidékeken ma is mindennapos, hogy az anyák pelenka nélkül hordozzák magukon a csecsemőjüket, akiknek apró jelzéseiből - mint például fészkelődés, fintorgás, nyögdécselés - észreveszik, hogy pisilnie vagy kakilnia kell. Ilyenkor kényelmes pózban eltartják maguktól a babát, aki a szabadban végezheti el a dolgát. Előfordul persze "vaklárma" éppúgy, mint az, hogy "baleset" történik, de egyiknek sem kerítenek túl nagy feneket. Onnantól, hogy mászni tudnak, elvárás a babák felé, hogy ne a kunyhóban végezzék a dolgukat, és ennek rendszerint meg is felelnek.
Bár a módszert az elmúlt évszázadokig Magyarország némely táján is ismerték, a 19. század végére mindenhol feledésbe merült. Csipkerózsika-álmából a kötődő nevelés divatja ébresztette fel, és nem véletlenül. A gyermekre való teljes ráhangolódás és az ő igényeinek maximális figyelembe vétele folyamán ugyanis egyre több anya tette fel a kérdést: jó a gyereknek a saját vizeletében és székletében ülni? Nem lehetne az ősök bölcsességét a 21. században is felhasználni? Ezzel együtt pedig megkímélni a környezetet a tonnaszám termelődő eldobható, vagy rengeteg vizet és energiát igénylő mosható pelenkáktól.
A természetes csecsemőhigiénia (EC)
Az EC a gyakorlatban a következőképp működik:
A fiatal csecsemő viselkedése megváltozik, mielőtt pisilne vagy kakilna. Teste megfeszül, fintorog, nyugtalanná válik. Magától ekkor még nem tudja visszatartani, de ha a szülő elkapja a pillanatot, ürítési pozícióba helyezheti a gyermeket, rendszerint egy speciális bili vagy a mosdókagyló fölé.
Célszerű ilyenkor minden alkalommal valamilyen hangot (például psss-psss) kiadni, amelyet a gyerek nagyon hamar megtanul, így a reflex is kialakul egy idő után. Ha eredménnyel jártunk, örülünk, esetleg kicsit megdicsérjük a babát (de nem visszük túlzásba). Ha nem, pár perc után abbahagyjuk. Sok baba szeret például szoptatás közben kakilni, ilyenkor is alá tarthatjuk a bilit.
Most bizonyára sokan felhorkannak, mondván, ennek semmi köze a szobatisztasághoz. Ez igaz. Az EC nem a szobatisztaságról szól! Bár az így nevelt gyerekek rendszerint az átlagnál hamarabb válnak a szó valódi értelmében is szobatisztává, a módszernek ez nem célja. A motiváció sokkal inkább a gyermekkel való együtt rezdülés, a jelzéseire való reagálás, és egy különleges élmény együtt történő átélése. Éppen ezért attól sem kell félni, hogy a hírhedt korai szoktatás káros hatásai jelentkeznének, itt ugyanis szó sincs olyasmiről, hogy a gyerek addig nem állhat fel a biliről, amíg nem produkál valamit bele.
Az EC-nek is vannak fokozatai
A nyugati világban az EC-t gyakorló szülők közül kevés olyan van, aki soha nem pelenkáz. A legtöbben, ha máskor nem, utazáskor bepelenkázzák a csecsemőt, mások pedig akár otthon is pelenkában tarthatják úgy, hogy közben igyekeznek a jelzéseire odafigyelni és pisiltetni, ha szükségesnek látják.
Az éjjeli pelenkázás is megosztó kérdés: akik nem teszik, azt mondják, a baba éjszaka felébred pisilés előtt, és a nappal megszokott jelzéseit adja. Ilyenkor lehetőség van biliztetni, de nagyon hamar magától is szárazon fogja végigaludni az éjszakát - ahogyan egészséges esetben egy felnőttnek is legfeljebb ritkán kell éjszaka vécére járnia. Az éjszakai EC-zés csak akkor megoldható, ha a gyerek a szülei közvetlen közelében - lehetőleg velük egy ágyban - alszik.
A módszer legnagyobb hátránya jelen viszonyaink között a támogató környezet teljes hiánya
Míg sok népnél anyáról lányra száll a tudás, az esetleges balesetek pedig a helyzetnek úgymond velejárói, a mai fiatal anyák előtt nincs ilyen minta, és a hetes buszon is roppant kínos dolog lehet biliztetni. A kezdeti kudarcok és az ismerősök értetlenkedése sok szülő kedvét veszik el rövid idő alatt.
A "biztonság kedvéért" gyakran bepelenkázott gyerekek között pedig gyakori, hogy egy-másfél éves koruk körül sztrájkba kezdenek: nem hajlandóak bilizni, a szülő minden próbálkozására sírva fakadnak, akkor is, ha korábban már egész szép eredményeket értek el együtt. Noha a téma szakértői egyértelműen tanácsolják, hogy ha ilyen helyzet áll elő, semmiképp ne erőltessük a bilizést, a szülők frusztrációja is érthető.
Mint minden módszerre, az EC-re is igaz, hogy minél következetesebben alkalmazzuk, annál látványosabb eredmény érhető el vele. A természetes csecsemőhigiénia egyik hazai úttörője, Gyarmati Andrea, a nagy sikerű Szirka-blog írója egy korábbi interjúban elmondta, hogy Down-szindrómás kislányán 11 hónaposan volt utoljára pelenka.
Indexkép: pixabay - irenegoeleven
