Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Magyar vagy?

 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Mindenkinek
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
kivulallo
#29





Csatlakozott: 2006.07.02. Vasárnap 8:52
Hozzászólások: 36
HozzászólásElküldve: 2008, Ápr. 01, 12:07    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Habár a nőkről alkotott véleményünk némiképp eltérő, a topik eredeti kérdésével kapcsolatban osztom Feketeszív véleményét. A kérdés rossz, felesleges, és állításával ellentétben provokatív.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
feketeszív
#28





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 10:04
Hozzászólások: 95
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 03, 10:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

feketeszív írta:
Aki pedig nagyon bénának, nagyon harmadosztályúnak mutatkozik a szakmájában, a közéletben, az egyszerre több kisebbségi státust is faszolhat magának. Ha például nőnemű az illető, akkor egyaránt lehet üldözött leszbikus, üldözött zsidó és üldözött feminista. Ismerek ilyen elnyomott amazonokat, nem sokat persze, de nem Török Monika az egyetlen feminista, akinek még azt is a „szemére vetik” az átkozott férfiak, hogy „nem magyar”.

Az ambiciózusan gyöngécske emberek (például a „női újságírók”) társadalmi üldözöttségének mértéke fogalmazáskészségük csököttségével áll fordított arányban. Török Monika mennél kevesebb épkézláb mondatot képes megfogalmazni (gyakorlatilag egyet sem), annál üldözöttebbnek érzi magát. Ezért likvidál(tat) maga körül minden valódi másságot (más véleményt), mindent, amit csak szaros kis hatalmacskája révén kiirtani képes.


Mindez pedig valójában a Családinet.hu szerkesztőinek szégyene. Még akkor is, ha a szerkesztők szerint a család nem egyéb, mint a „feminizmus” fedőfogalma.

Az történt ugyanis, hogy a Családinet honlapján Török Monika (feministaként) topikot nyitott, nyíltan forszírozta, népszerűsítette az úgynevezett „feminizmust”, és ezt a Családinet.hu szerkesztői természetes dolognak tartották. Gondolom, a manapság feminizmusnak nevezett nősovinizmust családbarát törekvésnek tekintik.
Történt továbbá, hogy a rovatban fölhívtam Török Monika figyelmét az ún. „feminizmus” lényegi, belső ellentmondásaira. Leírtam, hogy a feminizmus eredetileg (valódi funkcióját tekintve) a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom volt; vagyis az a feminizmus, amely nem a nők egyenjogúságáért, hanem az ún. „férfiuralom” ellen lép föl, irreleváns, mert a „férfiuralom” fogalma értelmezhetetlen, azt mindenki a szubjektív élményei révén, a saját kénye szerint „definiálja”.

Két példát hoztam rá. Az egyik éppen Török Monika „meghatározása”, mely szerint az volna a „férfiuralom”, hogy a férfi Török Monikát mint nőt sértegeti. Konkrétan akkor, amikor a nő (Török elmondása szerint) az útkereszteződésben bénázik egy kicsit az autójával. „Hülye liba!” – effélét üvölt a férfi Török Monikának a kereszteződésben, ezen háborodott föl a sértett feminista. A férfi nőgyűlölő módon gyalázkodik az úttesten. És nyilván a mellette ülő nő teljes egyetértésével, ugyanis Török Monika (figyelmetlenségével, idétlenkedésével) nem csak a férfit, hanem annak feleségét, gyerekeinek testi épségét, életét is veszélyezteti, márpedig az ilyesmire mindenki háklis, nő, férfi egyaránt.

Fölhívtam rá Török Monika figyelmét: a közlekedésbeli hülyepicsázás nem a „férfiuralom” bizonyítéka.
Mire a családi honlap feministái nekem estek, röpködtek a jelzők: hímsoviniszta, nőgyűlölő stb., merthogy az ilyenek (mint én) csak „egy darab húsnak” tekintik a nőt.
Mármost kiderült, a „vitázó” feministák hastáncosok szabadidejükben, s ha már szóba került a dolog, elmondtam: a hastánc éppen arra való, hogy a nő magamagát mutogassa, kínálgassa, mégpedig par excellence „egy darab húsként”. Ami vagy jó, vagy nem jó, ebben nem foglaltam állást, csupán a tényre utaltam.
Elmondtam: ha a nő azt akarja, hogy a férfi ne a „darab húsáért” figyeljen rá, akkor ne nagyon hastáncoljon, hanem inkább csináljon valami mást. Ízlése szerint. Mondjuk, írjon olyan verset, mint Szécsi Margit, s akkor a lelkéért respektálja majd a férfi. Írjon a nő olyan esszét, mint amilyet Ancsel Éva, Ormos Mária például, s akkor az esze, a tudása miatt szereti majd a férfi. Ez is egészen biztos. Énekeljen úgy, mint Maria Farantouri, s akkor a hangja (lényének teljessége) miatt szeretjük, vagy éppen legyenek olyan góljai, gólpasszai, mint Görbicz Anitának, s akkor az ereje, ügyessége okán tiszteljük. Ha viszont a táncot szereti, akkor legyen olyan, mint például Bozsik Yvette. Horribile dictu.
Vagyis arról beszéltem, hogy a hastánc nem alkalmas érzelmek, gondolatok kifejezésére. Talán még akkor sem lenne alkalmas rá, ha én csinálnék hozzá koreográfiát, mert minimum nagyon sajátos fantázia kell ahhoz, hogy a hastáncban több jelenjék meg, mint egy magát kellető „darab hús” szánalmas igyekezete.

Nagyjából erről beszéltem a Kérdőív a feminizmusról című rovatban.
Mire jött a „feminizmus” nívóját tökéletesen jellemző, emblematikus válasz:

Hana írta:
Feketeszív… hiába érvelnék, hogy azért, mert a köldökömet mutogatom…még teljesen monogám vagyok, hűséges a férjemhez, stb… ez a te elmédig nem jut el.
Te csak az erotikát látod a hastáncban , de valószinüleg te vagy az egyetlen aki álló farokkal nézi az ilyen műsort.

Plusz az „agresszív anyámat” emlegették szakmányban. Az idézett hozzászólás kb. három esztendeje kelteződött, vagyis három éve szekálták itt a farkamat a feministák, s amit a Családinet szerkesztői három éven át híven toleráltak. Megjegyzem: helyesen, nem is tiltakoztam ellene, igaz, nagyon az ízlésem ellen való a személyeskedés, különösen a női szájból hangzó trágár mocskolódás, miközben azt is tudom, a vita már csak ilyen. Mindenki azzal „főz” benne, amije van. A feministák a farkammal „főztek”.
Most is csak a paradigma kedvéért teszem szóvá, jelezni akarom vele, hogy a családpárti családinetesek mit tűrnek, illetve mit nem tűrnek a fórumukon.

Három esztendő múltán pedig adódott időm, és szövegelemzésekkel bebizonyítottam, hogy egyszerűen hülyeség az, amit Török Monikáék a férfiakról, a „férfiuralomról” beszélnek. Nyíltan férfiként szólaltam meg, nem a férfiak képviseletében persze, hanem intellektuális, elemző semlegességgel, de nem titkoltan férfiként.

Nos, percen kiderült, a családi orgánum szerkesztői a férfi álláspontját, vélekedését tűrhetetlennek tartják. Úgy söpörték el, mint a vihar. Szemben a női anyázás és állófarkazás közel háromesztendős tolerálásával (gyanítom, még kuncogtak is a markukba: na, jól megkapta ez a köcsög).

Igen, csakhogy a család nem így működik, hölgyeim. Legalábbis a normális család.
A családnak férfitagjai is vannak. Teccenek tudni?! Adott esetben olyanok, amilyenek, de vannak. A Szent Családban például két férfi is adódott, s akik ilyenformán kétszer annyian voltak, mint a nő.

Vagyis, ha a Családinet.hu szerkesztői likvidálják a férfit a családból, akkor soha nem tudják meg, hogy valójában mi is az ő bajuk a férfiakkal.

Mert (megsúgom) egyáltalán nem a „férfiuralom” a bajuk.

Hanem az, hogy a nők túlnyomó többsége nem Farantouri, nem Ancsel Éva, nem Bozsik Yvette, mégis elvárja a férfitől, hogy ne „darab húsként”, ne „konyhatündérként” kezelje, hanem az „értékeire” figyeljen.

Jó. De milyen értékekre? – kérdeztem a Kérdőív a feminizmusról című rovatban. Mit tudnak a feministák általában? Mit tud Török Monika konkrétan? Mi az, ami elvonja a férfi figyelmét részint a másik nőről (annak „darab húsáról”), részint az ultiról, a focimeccsről, vagy bármiről?

A férfiak döntő többsége nem hímsoviniszta. Nem gyűlöli, hanem unja a nőt. Jelesül azt a nőt, aki a családban, a házasságban femme fatale szeretne lenni. Bonbonzabáló femme fatale. A férfi, a férj számára ezért vonzóbbak, érdekesebbek a haverok, a Rodalninho, a pecázás, az autók, a „nagydudák”... sőt még a főzés is érdekesebb, izgalmasabb dolog. Merthogy a férfi – általában – a főzést is fantáziával műveli, nem pedig rutinból, mint az unalmas háziasszony. A nők ezt így mondják: „a férjem bátrabban főz”.
A nő számára az unalom ilyen vonatkozásban jelentéktelen, elhanyagolható, pontosabban más jellegű probléma. Ha a férfi unja a nőt, az azt jelenti, hogy a nőt nem érdeklik a „komoly dolgok”, a fodbal, a formaegy, esetleg a politika, míg amikor a nő tart „unalmasnak” egy férfit, az azt jelenti, hogy a férfit csak „saját maga érdekli”, értsd: nem a nő. Vagyis a férfi csak a saját férfimarhaságaival foglalkozik, ahelyett, hogy a nőnek udvarolna. És ezzel végső soron így vannak az értelmiségi nők is.

wayra írta:
Annak idején beleolvastam a Török Mónika által inditott "feminizmus" topikba, és itt találkoztam Feketeszív hozzászólásaival. Az első néhány irományt elolvastam, a többit nem. Elsősorban érdektelenség miatt…. beteges kényszert érez arra, hogy
mintegy önmagával beszélgetve, órákon át ontsa zavaros gondolatait.
Kiviláglik, hogy az élteti, ha a többiek hozzászólását kivesézheti, elemezheti, kritizálhatja. Valamilyen ok miatt a nőket kifejezetten gyűlöli…

Ezt a szöveget egész biztosan nő írta. Már úgy értem, egy átlagos nő. Aki jól láthatóan tudja, hogy az átlagos férfit a vitában nem valaminő praktikus cél vezérli (például valakinek a legyőzése) nem szükségképpen a közvetlen, hétköznapi gyakorlat motiválja, orientálja, hanem a gondolat. Márpedig a gondolkodás nem egyéb, mint „önmagunkkal” való „beszélgetés” (nézzük a dolgot erről az oldaláról, de nézzük arról az oldaláról is stb.).
Mindezt a nő pontosan tudja, ám nagyon rühelli. Ezen a fórumon például több nő, többször is megfogalmazta a személyes „beszélgetés” igényét. Mert a nő valójában nem azt tartja fölháborítónak, amit mondok, hanem azt, hogy a „zavaros gondolataimat” nem személyesen néki adresszálom, és főként, hogy nem udvarlás, az ő meghódítása céljából.
A nőt jobbára a személyesség érdekli, érinti meg, a férfit főként a téma. Így értem azt, hogy a férfi unja a nőt, míg a nőnek inkább az a „nagyon unalmas már”, az az „érdektelen” (waira), hogy a férfi „a többiek hozzászólásának kivesézésével, elemezésével, kritizálásával” foglalatoskodik.
Ismétlem, az idézett sorokat biztosan nő, és nem is takarítónő, hanem valami szellemi szakmát űző hölgyvendég írta, ő háborog itt azon, hogy a férfi veséz, elemez, kritizál.
Ha pedig megkérdeznéd ezt a nőt, mi mással foglalkozhatnék egy vitafórumon, mint vitaszövegek elemzésével, kritizálásával, nem tudna rá válaszolni. Illetve tudna, csak női szemérmetessége tiltaná, hogy kimondja: velem, drágám, velem foglalkozz, és ne kritikusan, hanem udvarolva!

wayra írta:
… beteges kényszert érez arra, hogy mintegy önmagával beszélgetve, órákon át ontsa zavaros gondolatait.
Kiviláglik, hogy az élteti, ha a többiek hozzászólását kivesézheti, elemezheti, kritizálhatja. Valamilyen ok miatt a nőket kifejezetten gyűlöli…

Van itt a fórumon egy Frajd Zsiga? Meg tudná mondani, hogy alsótudatilag miként követi a gondolkodásra (elemzésre, kritikára) való hajlandóságnak betegessé nyilvánítását közvetlenül (mindjárt a rákövetkező mondatban) a véres konklúzió: „a nőket kifejezetten gyűlöli”?

Ugye, milyen érdekes?!

De nem ragozom tovább, érdemes végignézni az Egy rémrendes család című filmsorozatot, abban pontosan megjelenik a probléma lényege.
Al Bundy éppúgy nem hímsoviniszta, miként Peggy Bundy sem feminista. Csak éppen nem érdeklik már egymást időnek multával. Peggy nem akar főzni, mosni, takarítani, de nem elvből, hanem pusztán azért, mert utálja a házimunkát. Egyszerűen csak rühelli. A bonbont szereti és az Oprah-t. Miközben elvárja, hogy Al figyeljen rá, szexeljen vele, vigye táncolni, moziba stb., és persze ne legyen büdös, koszos, közönséges. Míg Al egészen másban „érdekelt” a családon belül. Ezért a No Ma’am „mozgalom” tartalma nem a nőellenesség. Hanem feleségellenesség. Esetleg kövérnő-ellenesség. Ám aminek a „férfiuralomhoz” semmi köze.

Ugyanakkor a világszerte népszerű sorozatból világosan kiderül: a családon belül lehet a férfi és a nő mindenben ellentéte a másiknak, ám, ha egymás kirekesztésére törekednek, akkor vége… Kampec. A családnak ugyanis a férfi éppúgy tagja, mint a nő (vagy mint a gyerek).
Ezt írja a Wikipédia: „A sorozat szempontjából fontos – tulajdonképpen ennek köszönhető a hosszútávú fennmaradása –, hogy a karakterek (…) alapvetően segítik és védik egymást. Függetlenül attól, hogy mennyit civakodnak, és állításuk szerint, mennyire megvetik családi kötelékeiket, mikor valamelyikük nehéz helyzetbe kerül, a többiek az ő oldalára állnak.”

És „csupán” ezt nem értetik a Családinet.hu szerkesztői. Még Kelly Bundy IQ-ját sem ütik meg. Ezért likvidálták a családi honlapról a férfi hangját. Nemhogy nem védték a férfit a családpártiak, hanem maguk pusztították el (metaforikusan).
Agyrém.
A Családineten a családot a nemi kirekesztés terrénumával azonosítják.

A Családinet szerkesztősége szakértőket proponál olvasóinak, közöttük egy úgynevezett „egyéni, pár- és családterápiával” foglalkozó pszichológusstábot. Nyilván szükség van pszichológusokra. Sőt szerintem elsősorban azoknak kéne hozzájuk fordulniuk, akik néhány napja úgy döntöttek, hogy a családi orgánumból (metaforikusan a családból) kiirtják a férfi véleményét, mégpedig minden indoklás, minden emberi hang (emberi hanghoz valamennyire hasonlító megnyikkanás) nélkül.

Ezért mondom, hogy a Kérdőív a feminizmusról című rovat eltörlése nem is annyira Török Monika, mint inkább a Családinet.hu szerkesztőségének, hipokrita döntéshozóinak szégyene.

Milyen emberek ezek? Milyen nők?
Magyarok? Értem én, de mennyiben azok? Ez a döntő kérdés. Például Török Monikában, mint magyar nőben, mi a vonzó? Az volna a nagyon megkapó benne, hogy a dédfaterja kardozott a forradalomban?
Mit mondjak, nem egy nagy ügy. Még, ha a nagymuter kardozott volna.

Hangsúlyozom – véletlenül se legyen félreértés –, nem azért írom mindezt, mert mintha képtelen volnék elképzelni az életemet Török Monikának a Kérdőív a feminizmusról című rovata nélkül. Nem ez a bajom. Hanem azért beszélek róla, mert jellemzőnek, szimptomatikusnak tartom azt, ami itt történt.
A nő mentálisan magasabbrendűnek képzeli magát (a legrosszabb esetben is „zsigeri igazságlátónak”), s ha kiderül, nem így van, akkor megszünteti a férfi írmagját is (mint jelenséget). Míg a férfi dettó, csak ő nem eltörli, hanem megveri az asszonyt (mint jelenséget). Leüti a derekát.

Tehát ismételten megkérdezem: lényegileg mi a különbség egy hímsoviniszta vadbarom, illetve Török Monikáék között? Hátha tud rá valaki válaszolni.
Esetleg a tudós pszichológuscsapat tagjainak egyike.

.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
feketeszív
#27





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 10:04
Hozzászólások: 95
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 01, 10:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Török Mónika írta:
nem, ez nem provokáció. ugyan már, ki mondhatná el magáról, hogy ezer éve itt él?! sokan vagyunk, akiknek viszont szembesülni kell, hogy néha a szemére vetik: nem vagy magyar. Hiába, hogy a lépcsőfordulóban a dédnagypapa kardja, amit még 1848-ban használt...

feketeszív írta:
Engem pedig lőjenek le, ha értem, hogy mi a logikai összefüggés a „provokáció”, illetve az „itt élés” között.


Nem módosítani, hanem pontosítani szeretnék a szövegen. Elsősorban a tárgyszerűség, a történelmi hűség kedvéért rögzítem: ha a logikai összefüggést nem is, az illogikai összefüggést tökéletesen értem.

Ahogy mondani szokás, Török Monika nagygondolata hülyeség, de van benne rendszer. Feminista rendszer. Dacára annak, hogy tagadja a provokációt, nyilvánvaló: Török Monika provokál. Mégpedig szemforgató módon provokál. Vö. a Tűsarok önminősítésével, mely szerint a „női újságírás” provokatív; ti. ez a specifikuma, ez az éltető eleme a „női újságírásnak”: nem az értelem, hanem a szimpla provokáció, s annak – egyazon lélegzettel való – letagadása. Török Monika ennen maga lógatja ki provokációjának lólábát, mégpedig pontosan azzal, hogy legott hozzáteszi a kvázi kérdéshez: „ez nem provokáció”.

Hát akkor micsoda, gyöngyöm, ha nem provokáció?!
Persze nem az emlegetett „ezer évre” vonatkozóan, hanem faji összefüggésében provokáció a hozzászólás.

Török Monika ugyanis nem arra kíváncsi, hogy magyar vagy-e (noha ezt kérdezi fondorlatosan), hanem arra kíváncsi, hogy zsidó vagy-e? Vö. „zsidó-e vagy”?
És ez, bizony, provokáció. Más szóval: zsidózás. Liberál-zsidózás (van ilyen is). Kódolt liberál-zsidózás. És pontosan azért zsidózás, mert valóban senki sem „mondhatja el magáról, hogy ezer éve itt él” – de nem is állítja ezt magáról senki.

Török Monika tehát zsidózik.

Miért vagyok ebben egészen biztos?
Mert a szövegéből – kizárásos alapon – nem juthatunk más következtetésre.
Azt állítja, „sokan vannak” ők, akiknek a „szemére vetik: nem vagy magyar”.
Mármost ezt valójában senki senkinek nem „veti a szemére” (helyesen: nem vágja a fejéhez).
Nem azt mondják a „sokakra”, hogy idegenek, hanem azt, hogy „idegenszívűek”; és ami egészen mást jelent; nem ártana, ha tudnák ezt a „női újságírók”. Az olvasás, a tudás nem szégyen, horribile dictu a gondolkodás sem röstellni való dolog.

De maradjunk egyelőre az egyszerű kizárásos technikánál: kik lehetnek azok, akiket Török Monika (szemérmetes provokátorként) a „sokan vagyunk” kifejezéssel kódol az interneten?

A „férfiuralom” igáját nyögő nők? Nyilvánvalóan nem, mert a férfi (mint olyan) nem azonos az etelközi magyarral.
A homoszexuálisok? Nyilvánvalóan nem, mert nékik sem azt „vetik a szemükre”, hogy nemzettanilag, származásilag idegenek, hanem hogy nemileg, szexuálisan „elkorcsosultak”.
A cigányok? Nem, a cigányok sem. A kirekesztőknek a cigányokkal sem az a bajuk, hogy nem Vereckénél érkeztek a Kárpát-medencébe; a cigányokkal az a gond ugyebár, hogy genetikailag csak a muzsikálásra és a bűnözésre (a „cigánybűnözésre”) vannak berendezkedve.

Maradnak tehát a zsidók. Ők „vannak” itt most „sokan”. Török Monika a zsidók magyari becsületéért rántja ki hüvelyéből az ősi kardot. Az elpusztított Kérdőív a feminizmusról és a Magyar vagy? című topikok terminológiai ötvözése révén, illetve Oravecz Éva Csilla nyomán jól látható: a feministák immár a kardhüvelyi orgazmust preferálják nyilvánosan; huszárszablyával, 48-as gyíklesővel dolgoznak, miközben azt hiszik, hogy juj, de nagyon eredetit rikoltottak a dédifater negyvennyolcas magyariságáról. Projektálnak a feministák. Az olvasóikat is oly műveletleneknek tartják, mint amilyenek ők maguk. Azt hiszik, hogy az olvasó nem ismeri például az Aradon kivégzett tábornokok neveit. Aulich, Damjanich, Dessewffy, Knézich, Lahner, Leiningen-Westerburg, Pöltenberg, Schweidel (vagyis a tizenkettőnek pont a kétharmada) nyilvánvalóan nem levédiai magyar. És melyik közöttük a dédtata? Török Ignác? Elhiszem. Bár Török Ignác nem (csak) „1848-ban használta” a kardját (mint Török Monika őse), hanem (jellemzően) 1849-ben, s ami az egyéni sorsát illetően nagyon nem mindegy.
Török-Török – secko jedno?
Nem tudható.
Maradjunk ezért a közismert ténynél: Bem tábornok, miként az ő szlovák-szerb (vagy tán’ teljesen tót) szárnysegédje egyértelműen idegen származásúak voltak. Márpedig Petőfiék Török Monika kirekesztői szerint a magyarság szentjei közül valók. Petőfinek senki nem „veti a szemére”, hogy „nem magyar” (bár, az is igaz, Petőfi tudta, hogy mi a különbség a magyarban a „szemére vetni”, illetve a fejéhez vágni kifejezések tartama között).
És persze a kirekesztők saját magukat sem szólják meg „idegen” származásuk miatt.
Nézzük csak a négy legnagyobb ma élő magyart. A Makovecz ugyebár idegen hangzású név. A Bayer szintúgy. Csurka István echte szlovák, nem tirpák ugyan, de csisztá mágyár, békési tót. Csupán Csoóriól bizonyította be egy családfakutató, hogy ősi besenyő családból származik; noha a költő neve inkább valamely (Indiából gyütt-ment) elődje genetikailag kódolt bűnözői hajlandóságára utal (vö. Arany: Nagyidai cigányok).

Mindenki tudja, az 1956-os nemzeti felkelés szimbólumává vált a sajátosan kárpát-medencei kép: lengyel tábornok szobrának talapzatán szerb nevű színész szavalja egy szláv költő versét: talpra magyar!
Jó, de melyik magyar? Kérdem én. Melyik? A Rácz? Eörsi? Zelk? Déry? Ők ültek ugyanis börtönben a nemzeti megmozdulás leverése után.

Egyébként József Attila mindezt pontosan leírja, igaz, hiányos a szöveg, mert Török Monika török dédapjának török-jatagánját kihagyta a fölsorolásból (vö. A Dunánál); hát igen, sajnos, a zsenik sem tökéletesek.

Mindegy, azt akarom csak mondani, hogy Török Monika korszakos fölismerése csupán látszólag banális (közhelyigazság), valójában szamárságot beszél a kardos feminista, ti. nem az ezredévi szenvedés ma már a vízválasztó. Makovecz, Csurka, Bayer, Deutsch-Für Tamás (vs. Für-Deutsch Lajos), Szájer, Navracsics és még jó páran, nem véletlenül tartják meg idegen hangzású nevüket. Merthogy semmi jelentősége a dolognak, egyszerűen irreleváns a „magyar vagy?” kérdésfölvetés. Ostobán provokatív.

Az egyre hevülő és deformálódó közgondolkodásban (különösen a politikai tájékozódásban) a „magyarnak” nem a „nem magyar” az alternatívája manapság. Hanem a zsidó. Nem par excellence, nem kimondva persze, de tartalmilag a zsidó.
És ezt szerintem Török Monika is pontosan tudja, csak sumákol. Ő is kódoltan zsidózik. Kontra-zsidózik.

Török Monika azon furcsalelkű kisebbségvédők közé tartozik, kiknek, ha eltelt már az életükből három gyötrelmesen hosszú hét a zsidózás, cigányozás, nőgyűlölés, homofóbia elszenvedése nélkül, akkor maguk kezdik a dolgot provokálni. Na, persze, hozzátéve gyorsan: „ez nem provokáció”.
Megkérdik az interneten: magyar vagy? Miközben maguk vallják be: idióta a kérdés, mert ott a válasz is egyszersmind: természetesen magyar vagy, hiszen itt mindenki csak magyar lehet; és különösen magyar a feminista, kinek negyvennyolcas szablya csillog a lépcsőfordulóján.

De azért megkérdezik, újra és újra megkérdezik: magyar vagy?

Miért firtatja mindezt a kisebbségvédő aktivista, méghozzá a legmarhább antiszemitákkal kánonban?

Kétféle magyarázat van erre. Az egyik jó szándékú, bizonyos vonatkozásban gyógypedagógiailag motivált (ugyanakkor rém ostoba), míg a másik (az enyém) értelmes magyarázat.
A jó szándékú megközelítés azt föltételezi, hogy a zsidót értelemszerűen frusztrálja az auschwitzi népirtás, a nőt lelkileg szorongatja a férfi fizikai fölénye, a homoszexuális embert a kitaszítottság érzete, a cigányt stigmázza a bőre színe… s (paradox módon) ezért provokálja folyvást a konfrontációt. Vagyis azért, mert tudja: minden tagadás, leplezés dacára van antiszemitizmus, van szexizmus, cigánygyűlölet, homofóbia, létezik a kirekesztés, akár beszélünk róla, akár nem, van ilyen, s ha létezik, akkor legalább legyen nyílt a játék – lássuk a medvét!
Ez a magyarázat részint népszerű, részint tetszetős (bizonyos vonatkozásban Bibótól ered), én mégis sületlenségnek tartom. Mégpedig azért, mert logikailag az következik belőle, hogy például vagy minden zsidó akkora tökfej (vs. sunyi provokátor), mint a kéretlen szószólóik; vagy pedig arról van szó, hogy azokat a zsidókat, akik nem olyanok, mint a „kisebbségvédők” (nem provokálnak feszt), azokat nem rendíti meg különösebben Auschwitz emléke.
Tessék belegondolni: a „jó szándékú” magyarázatból logikailag mindenképpen ez következik!

Míg az értelmes magyarázat szerint az a helyzet, hogy kortól, rassztól, nemzeti, nemi hovatartozástól, szexuális beállítódástól függetlenül léteznek tehetséges és tehetségtelen emberek.
Mármost a tehetségeseket elismeri, tiszteli a környezetük. Tiszteli akkor is, ha zsidók (Székely Éva), akkor is, ha homoszexuálisok (Mensáros), akkor is, ha cigányok (Ando Drom), akkor is, ha nők (millióan vannak), míg a tehetségteleneket, bizony, nemigen tisztelik az emberek. Illetve tisztelik őket, abban az esetben, ha legalább szerények, becsületesek. Míg azok a tehetségtelenek, akik nem elégszenek meg a jámbor halandónak kijáró elemi tisztelettel, keresnek maguknak valaminő kisebbségi státust, és elkezdik a környezetüket morálisan provokálni. Magyar vagy? – kérdezik. Nő vagy? Meleg vagy? És így tovább.
Aki pedig kifejezetten béna a közéletben, nagyon harmadosztályúnak mutatkozik a szakmájában (is), az egyszerre több kisebbségi státust faszol magának. Megteheti. Ha például nőnemű az illető, akkor egyaránt lehet üldözött leszbikus, üldözött zsidó és üldözött feminista. Ismerek ilyen elnyomott amazonokat, nem sokat persze, de nem Török Monika az egyetlen feminista, akinek még azt is a „szemére vetik” az átkozott férfiak, hogy „nem magyar”.

Az ambiciózusan, aktívan semmi emberek (például a „női újságírók”) társadalmi üldözöttségének mértéke fogalmazáskészségük csököttségével áll fordított arányban. Török Monika mennél kevesebb épkézláb mondatot képes megfogalmazni (gyakorlatilag egyet sem), annál üldözöttebbnek érzi magát. Csak pusztítani tud. Ezért likvidál(tat) maga körül minden valódi másságot (más véleményt), mindent, amit csak szaros kis hatalmacskája révén kiirtani képes.

Végezetül még annyit: Török Monika fent idézett magyarozása különösen ártalmas tevékenység, mégpedig azért, mert, mint fentebb bizonyítottam, csak a zsidózás (a kódolt kontra-zsidózás) állhat mögötte. Márpedig, aki a mai Magyarországon (a jelenlegi közhangulatban) magyarozással (kontra-zsidózással) klasszikusan kirekesztő zsidógyűlöletet provokál, még „női újságíróként” is fokozottan kártékony bornírtságról tesz tanúbizonyságot.

.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
abia
#26





Csatlakozott: 2007.08.19. Vasárnap 21:29
Hozzászólások: 237
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 28, 18:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Részlet egy másik oldalról: :"Kezdjük egy száraz definicióval... Projekció (vagy kivetítés) az, amikor valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait; ez a bűntudat vagy más hasonló érzések kifejeződéseként értékelhető és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó. Amikor megítélünk valamit vagy véleményt alkotunk, nagy részben saját tudatalatti és tudattalan tartalmainkat vetítjük ki a másik emberre. Legtöbb esetben torzítva, differenciálatlanul.

Gyökössy Endre mondja: „Ha a lelki szemüvegünk piszkos, azon keresztül a tiszta is piszkosnak látszik (És mikor vagyunk mi belül tiszták?).”

És ez igaz mind a hétköznapi, mint az asztrológus-kliens kapcsolatokra is. S, azt se feledjük el, hogy mindkét oldalra (asztrológusra is és kliensre is) egyaránt. Az, hogy árnyékainkat vetítjük ki az ugye valószínű. Erre most nem térnék ki, hiszen bőségesen szó esett erről a fent említett régi topicban. Inkább azt nézzük meg mikor vetítünk ki. Itt a felsorolásban egy kicsit Gyökössy Endre kategóriáira támaszkodom:

# Amikor igazából nem is ismerjük a másik embert
Ekkor a hiányzó tudást tudatalatti és tudattalan tartalmainkkal, előítéleteinkkel prekoncepcióinkkal pótoljuk. Egy indián mondás szerint, amíg nem jártam két hétig a másik mokasszinjában, addig ne mondjak véleményt róla. Ez igaz ám a klienssel való viszonyra is.

# Ha félünk valakitől vagy valamitől, akkor megelőzzük egy kivetítéssel. S, ha reagál rá (pl. védekezik), akkor a kivetítésünk igazoltnak látszik. Minden kivetítés egy kicsit provokáció is.

# Ha valaki nem úgy gondolkodik, ahogy mi, akkor az könnyen válik számunkra elfogadhatatlanná, s máris nem szeretjük. No és ha nincs miért szeretnünk, akkor akár van is miért ellenszenvvel viseltetnünk iránta. Kiváló terepe a kivetítésnek.
Persze akár okot is adhat rá.

# Pelső pszichodinamikai konfliktusaink ( komplexusaink) is projekcióként manifesztálódnak, mint emberi konfliktusaink és kijelentéseink.

Gyökössy Endre: „Minden tiszta a tisztának...” - írja Pál. De ez a megállapítás fordítva is igaz: minden tisztátalan a tisztátalannak.

Persze vannak közös, kollektív, társadalmi projekciók is, de az nem témája ennek a topicnak. Tehát... a projekció esetén (átvitel s viszontátvitel) olyasvalamit látunk a partnerben, ami nincs benne vagy legalábbis csak utalásszerűen. Az ember, mint ismert, belevetítheti a partnerbe az apját, a testvérét, a szerelmét, a fiát, a lányát, és így tovább, vagyis azokat az alakokat, akikhez élete folyamán köze volt. Saját pszichés struktúrákat is át lehet vinni a társra; felnagyítva látunk a társban olyan tulajdonságokat, amelyek alapjában nekünk okoznak gondot. Az átvitel fogalmát ilyen értelmezésben ismertnek tételezhetjük fel. Kérdés az, hogy van-e pozitív kivetítés?" ...

Smile
_________________
amikor mások rólam alkotott véleményét sértőnek érzem rámnézve,akkor tudom,hogy igazuk van..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
feketeszív
#25





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 10:04
Hozzászólások: 95
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 28, 09:42    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

.
Kedves Bedina!

Ne értsen félre, nem alábecsülni („leátlagolni”) akartam az ízlését, sőt inkább magamon ironizálgattam, azon inkluzíve, hogy nem csak elképesztően okos vagyok, hanem szép is. Szinte gyönyörű. De mindenképpen tetszetősebb, mint a nyálaska Tzouganakisz. A baj csupán az, hogy mindezt még egyetlen csaj sem vette észre.
Na most, ha Önnek nem tetszik Tzouganakisz külleme, annak külön örülök (noha sokra nem megyek vele), így persze nem is akarom tukmálni a pasit, mégis elküldöm újra, mert szerintem a dögös krétai zene mellett Tzouganakisz hangja baszott jó. Javaslom, hallgatás közben hunyja be a szemét, s közben gondoljon rám, higgye el, az maga lesz a kéjmámor, olyan érzés lesz nagyjából, mint Oravecz Éva Csilla hüvelyi orgazmusa.

http://www.youtube.com/watch?v=hTHWxApSRxc

http://www.youtube.com/watch?v.....mp;search=


Mintegy szolgálati közleményként még annyit: haladéktalanul mentse el a linket, mert ezt a rovatot is törölni fogják.
Az a helyzet ugyanis, hogy minden valószínűséggel Török Monika (vagy valamely nőtársa) itt a toleránsan női moderátor. Én pedig egyáltalán nem vagyok erre tekintettel, merthogy engem nem a „fórumozás” (mint olyan) érdekel, hanem például a nősovinizmus (mint jelenség), vagyis amelyet Török Monika testesít meg fizikai és szellemi valójában. Ezért József Attilával szólván: nálam nincs alku. A hatalomtól, a hatalmaskodóktól pedig kifejezetten irtózom, s amiből következően a hatalmi pozícióban lévő embereknek szokásuk engem kinyírni.

Török Monika ugyebár „női újságíró”. Feminista. Szerinte a világ, elsősorban a női nem a „férfiuralom” igájában senyved. A nők el vannak nyomva. Ami azt jelenti nála konkrétan, hogy a férfiak lelkileg és intellektuálisan gyöngék (sőt alávalóak), csak a hatalmi, fizikai erejüknél fogva képesek a nők fölé kerekedni.
Míg én általában nem mondok semmit a nőkről. A férfiakról sem. Általában se jót, se rosszat. Általában nem rajongok a nőkért, hanem viszont konkrétan szoktam volt konkrét nőkért rajongani (azok viszont nemigen rajonganak értem). De egyáltalán: mindenről, mindenkiről konkrét véleményem van.
Még konkrétan Török Monikáról is az a konkrét véleményem, hogy szellemileg is, erkölcsileg is gyönge ember. Csak fizikailag erős (kérges), legalábbis az az ujja, amellyel a „Delete” gombot nyomogatja (vagy nyomkodtatja, nem tudom, hogy ez a liberális „női újságírásban” miként működik).

Azt állítottam konkrétan Török Monikáról, amit a „női újságírók” állítanak általában a férfiakról: nem tud vitatkozni, egyetlen érve nincs azon állítások mellett, melyeket beleöklendezik a nyilvánosságba, miközben képtelen elviselni szellemi alávetettségét. Ezért hatalmi eszközökkel operál. Főnyírószerűen töröl a nyilvánosságból mindent, ami csak nyomaiban is emlékezteti arra, hogy semmi embernek tartom. Ismétlem: nem a nőket általában, hanem Török Monikát konkrétan. Egyébként, ha valaki eddig nem hitte volna el, hogy Török Monika (s néhány hozzá hasonló feminista nagyharcos) csak a hatalmával, a hatalmi fölényével képes valami módon egyensúlyban tartani roggyant önbecsülését, akkor most, a Kérdőív a feminizmusról c. topik elsüllyesztésével mindenki meggyőződhetett róla: ennyi a feminista „női újságírás” összes érve. Tehát nem az ultima ratio, nem a végső eszköz, hanem az összes.

Magyarán: a törlőgombot nyomogató (nyomkodtató) Török Monika a dolog lényegét tekintve pontosan olyan, mint az a hímsoviniszta vadbarom, aki argumentáció gyanánt úgy vágja állon a nőjét, hogy csillagokat lát tőle a szerencsétlen.

Erről beszéltem. A véleményem nem változott, sőt erősödött, s amit ezután sem rejtek véka alá, s ami azt jelenti, hogy ez a topik is halálra van ítélve.
Aztán, hogy mikor hajtják végre az ítéletet? Majd amikor ráérnek. Bármikor. Ezért érdemes gyorsan elmentenie, amire szüksége van.

Végezetül pedig, ne értsen félre, nem tolakodni akarok, csupán megjegyzem: mint fentebb írtam, számomra nem a „netezés” (mint olyan) a szórakoztató (hanem valamely téma), ám annak nagyon örülök, hogy megismerkedtem az interneten egy olyan emberrel, akinek tetszik Dalarasz és Pariosz, s még inkább örülök annak, hogy nem tetszik a „szép” Tzouganakisz külleme.

.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
bedina
#24





Csatlakozott: 2005.04.06. Szerda 20:41
Hozzászólások: 652
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 19:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Feketeszív!

Legyen szíves az elsőnek ajánlott görög zenei linket ismét feltenni! Elmulasztottam elmenteni. Sad
Köszönöm!

(Csak zárójelben jegyzem meg, jobban tetszett, mint a második. Utóbbiban a táncrészletek valóban figyelemreméltóak, az előadó külleme azonban közel sem olyan mértékben, mint azt megjegyzése alapján feltételeztem. )
_________________
"A csiga szélsebesen elszáguldott"-H. Dóra
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
abia
#23





Csatlakozott: 2007.08.19. Vasárnap 21:29
Hozzászólások: 237
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 18:34    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Tényleg!miért nem készít saját topikot,vagy blogot?Ott nyugodtabban publikálhatna.Nem?Ön tudja...
_________________
amikor mások rólam alkotott véleményét sértőnek érzem rámnézve,akkor tudom,hogy igazuk van..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
abia
#22





Csatlakozott: 2007.08.19. Vasárnap 21:29
Hozzászólások: 237
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 18:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szív,kérem!Wayra nem én vagyok!Akármilyen is a véleménye rólam,azok alapján amiket önről,és önhöz írtam,és meg is bántam.Ugyan abba a hibába estem,mint sokan mások önnel kapcsolatban,hogy nem volt türelmem tüzetesen átolvasni az ön írásait,és így sokmindent félreértettem.Márpedíg sok értékes infó volt benne.Sajnos erre túl későn jöttem rá.Én pedíg egyetlen nicken futok csak.Ezen.
_________________
amikor mások rólam alkotott véleményét sértőnek érzem rámnézve,akkor tudom,hogy igazuk van..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
feketeszív
#21





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 10:04
Hozzászólások: 95
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 18:07    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

wayra írta:
Az első néhány irományt elolvastam, a többit nem. Elsősorban érdektelenség miatt.


Kedves Török Monika!

Nem tudom, Te vagy-e még itt a moderátor, két éve Te voltál (akkor is jókora liberális irtás történt).
Mindenesetre engedd meg, hogy fölhívjam figyelmedet a fent idézett hímnősen „vérőszinte”, egyetemista-masszőz-feminista, több nicken kavaró nőtársad megállapítására, amely szerint a szövegeim érdektelenség miatt olvashatatlanok.

És ami valószínűleg így igaz. Éppen ezért javaslom, akár Te vagy még a moderátor, akár nem, nyilván, ha ez utóbbi a helyzet, akkor is van annyi hatalmi befolyásod, hogy ha akarod, visszahelyeztetheted a fórumra (vagy sk. rehabilitálod) a Kérdőív a feminizmusról c. topikot.

Két okból tartom indokoltnak a javaslatot, mégpedig mindkét ok szerint a Te érdekedben.
Hidd el, ha likvidálnak olyan szövegeket, amelyek amúgy érdektelenek, ártalmatlanok, akkor az, bizony, aktuálisan téged tesz nevetségessé! Főként azért, mert Te állítólag liberális ember vagy, toleráns ember vagy, ellensége a kisebbségekkel szembeni diszkriminációnak, híve a máskéntgondolkodásnak, híve a véleményszabadságnak.

Másrészt azért tesz szánalmassá téged egy egész rovat elpusztítása, mert a topikba értelemszerűen nem csak én írtam. Hanem mások is. Nőtársaid is. És nem csak rólad volt szó benne, hanem más egyéb, például sokak számára fontosnak tűnő kulturális információkról.

Tehát, ha valakinek érdeke visszaállítani (visszaállíttatni) az eredeti állapotot, akkor az csak Te lehetsz.
Több mint húszezerszer látogatták a likvidált rovatot, nyilván több ezren olvasták, amit veled kapcsolatosan írtam, s akik, ha eddig nem szánakoztak a pitiánerségeden, most megteszik. Ráadásul függetlenül attól, hogy engem gyűlölnek-e, avagy sem. Még azok szemében is kisstílű hatalmaskodó maradsz, akik engem nagyon nem szeretnek. Hidd el, ezen semminő véleményirtás nem változtathat, illetve csak súlyosbíthat a dolgon!

Azt írtad korábban, hogy nem vagy hajlandó velem vitázni. Ami pedig utalhat akár fölülemelkedettségre is, ám, hogy a feminizmusról kialakított (és közölt) véleményemet (többekével együtt) liberálisan kiirtották, a magasabbrendűségedet nagyonis kérdésessé teszi, mert – még egyszer hangsúlyozom – amit már az emberek egyszer elolvastak, azt nem tudod kikalapálni a fejükből. Vagyishogy a moderálásnak nevezett véleményirtás, ha lehet, még kínosabb helyzetbe sodor.
És ha Te vagy itt a moderátor, akkor kétszeresen is.

Egyébként, ha a visszaállítás (visszaállíttatás) mellett döntesz, s ha megjelölöd azokat a hozzászólásokat, amelyek nem a szellemi ténykedésedet érintik, hanem személyedben sértenek, akkor azokat a szövegeket magam törlöm a fórumról. Még akkor is, ha adott esetben nem értek egyet az értékeléseddel, ti. én vagyok annyira empatikus férfi, hogy átérzem azt a fájdalmat, amelyet Te – közvetve – saját magadnak okoztál. Csak mondd meg, hogy mely hozzászólások sérelmesek konkrétan, mert addig meggyőződésem marad értelemszerűen, hogy nem személyeskedtem veled szemben, kizárólag azokat a szövegeidet kommentáltam, amelyeket önként, a magad jószántából vetettél a nyilvánosság elé.

Ismétlem: a rehabilitáció csakis a Te érdekedben történne. Merthogy én (miként e fórumot) téged is bármely pillanatban úgy felejtelek el, mintha soha nem ismertelek volna (abban a korban vagyok már, hogy az ilyesmi számomra egyáltalán nem probléma), vagyis azért írtam le mindezt, mert ha megfogadod a tanácsomat, talán összekaparhatsz még valamicskét a magad által szétzúzott erkölcsi presztízsed romjaiból.

.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
wayra
#20





Csatlakozott: 2007.06.28. Csütörtök 16:00
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 14:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

"Ez a válaszom a kérdésre. Lehet „moderálni” (irtani, pusztítani), (ősi)kardosan magyar hölgyeim, hisz’, láthatóan, ennél többre önök nemigen képesek. "

Néha átfutom a Családinet fórumát, ha van téma, ami esetleg érdekel, elolvasom. Annak idején beleolvastam a Török Mónika által inditott "feminizmus" topikba, és itt találkoztam Feketeszív hozzászólásaival. Az első néhány irományt elolvastam, a többit nem. Elsősorban érdektelenség miatt. Amit olvastam, az nagyjából elég volt hozzá, hogy képet kapjak a cikk szerzőjének lelkivilágáról. Most feltünt, hogy Feketeszív ismét akcióba lendült. Gyarlóság, de feltámadt bennem a kiváncsiság, hogy mi mondanivalója lehet még e téméban, ennyi idő után.Látom, mit sem változott, továbbra is kényszert érez arra, hogy mindenkiben hibát keressen, mindenkinek alaposan beolvasson. ( Mert ő valószínüleg tökéletes, mindenki felett álló )
Bár nem igényli, sajnálom őt. Ideje jelentős részét arra vesztegeti, hogy hónapokkal ezelőtti hozzászólásokat visszakeressen, de az is lehet, annak idején kiollózta, s eltette őket. Hátha jók lesznek valamire. Másrészt, beteges kényszert érez arra, hogy
mintegy önmagával beszélgetve, órákon át ontsa zavaros gondolatait.
Kiviláglik, hogy az élteti, ha a többiek hozzászólását kivesézheti, elemezheti, kritizálhatja. Valamilyen ok miatt a nőket kifejezetten gyűlöli, holott őt is Anya szülte. Meglehet, hogy emögött gyermekkori emlékek vannak, meglehet, hogy női felmenői testileg,lelkileg, egyéb módon bántalmazták, és ez tette őt ilyen keserű, gyűlölködő, gonosz emberré. Természetesen lehet vitatkozni , nem kell mindenben egyet érteni másokkal, lehet meggyőzni másokat, lehet nem hagyni hogy minket meggyőzzenek. Feketeszív esetében azonban nincs vita, beszélgetés, meggyőzés, csupán saját, megkérdőjelezhetetlen igazságok vannak. Igaza volt annak, aki valami olyasmit írt, Szív olyan, mint egy elmegyógyintézet lakója. Saját, bezárt világában él, önmagával beszélget, reszketve várja, hogy a géphez ülhessen, közben néha néha valaki megpróbál kommunikálni ezzel a hibernál emberrel, de sikertelenül.
Akár sajnálnám is, hogy nem tud örülni az élet apró, hétköznapi örömeinek, hogy nem tud szeretni, és nyilván őt sem szeretik. Mégsem sajnálom, mert neki így jó, ő nem tudja, hogy lehetne másként is.
Hagyjuk hát, hogy hódoljon továbbra is a szenvedélyének, gyűjtsön, ollózzon, kiemeljen, elemezzen. Tulajdonképpen azt mondanám, ne válaszoljon erre a hozzászólásra, mert válasza számomra érdektelen, így tehát ezt a fórumot nem látogatom a továbbiakban, de azt gondolom, erre ő képtelen. A kényszer nagy úr: e hozzászólást fel kell darabolni, meg kell keresni a nyelvtani, stilisztikai hibákat, ki kell elemezni, el kel mondani melyik állitás hol hibás, majd le kell vonni a következtetést, és ki kell nyilatkoztatni az IGAZSÁGOT.
Végső soron, jót is teszek ezzel az emberrel, mert foglalkoztatom.
Nos, kellemes szórakozást.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
feketeszív
#19





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 10:04
Hozzászólások: 95
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 12:01    Hozzászólás témája: Re: Magyar vagy? Hozzászólás az előzmény idézésével

.
Török Mónika azt kérdezi, magyar vagyok-e.
Vagyis a kérdés formálisan hozzám szól, mármint hogy én (személyemben) magyar vagyok-e (vö. „buzi-e vagy?”, „magyar-e vagy?” stb.), tartalmilag pedig általános érvényű szeretne lenni a fölvetés.
Erre utal a szerző topiknyitó hozzászólása, idézem:

Török Mónika írta:
nem, ez nem provokáció. ugyan már, ki mondhatná el magáról, hogy ezer éve itt él?! sokan vagyunk, akiknek viszont szembesülni kell, hogy néha a szemére vetik: nem vagy magyar. Hiába, hogy a lépcsőfordulóban a dédnagypapa kardja, amit még 1848-ban használt... na meg egébként is. magyar az, aki aNnak vallja magát. egy ekkora országban, ahol még eltévedni sem lehet, nem kéne problémát okozzon a hovatartozás. vagy mégis?


Hát akkor nézzük!
A személyes kérdés Török Mónika szerint azért „nem provokáció”, mert senki sem mondhatja el magáról, hogy „ezer éve itt él”. Engem pedig lőjenek le, ha értem, hogy mi a logikai összefüggés a „provokáció”, illetve az „itt élés” között, ráadásul könnyen elképzelhető: mozognak közöttünk ezeréves emberek (űbermatuzsálemek), akik ilyenformán mégiscsak elmondhatják magukról, ők bizony ezer éve „itt élnek” stilisztikailag.
Vagyis a magát gyakorta újságírónak nevező Török Mónika (aki bemutatkozása szerint azonos Török Monika közszereplővel, ezért a továbbiakban a Monika utónéven említem), tehát Török Monika arra gondol, azt szeretné elmakogni nyilvánosan, hogy szerinte nem csak az lehet magyar, akinek az ősei ezer évvel ezelőtt is magyarok voltak.

És milyen jó, hogy ezt is megtudtuk végre. Már megérte Török Monika újságírót olvasni.

Török Monika (magyar újságíró) elpanaszolja, hogy néki (és még „sokaknak”) „néha a szemére vetik” (s hogy kik? – nyilván azok, akik „ezer éve itt élnek”), szóval „a szemére vetik”: „nem vagy magyar”.
Ezt vetik Török Monika szemére.
Én persze elképzelhetetlennek tartom, hogy egy irodalmilag kikupálódott magyar újságírónak negációt vetnének a szemére, na de hát Török Monika itt a magyar, ő ismeri az anyanyelvét, ő tudja: néki nem azt vetik a szemére, hogy magyarkodik (például a dédapja ősi kardjával hadonászik verbálisan), hanem azt vetik a szemére, ami a magyar nyelvhelyességi szabályok szerint senkinek nem vethető a szemére, vagyishogy nem magyar.
Török Monika (magyar újságíró) nem tudja, hogy mi a különbség (a magyar nyelvben) a „szemére vetik”, illetve a „szeme közé vágják” kifejezések között. Na de hát, minek is tudná, hiszen ősi kardja függ a lépcsőházban, ami pedig bőven elég az ő a magyarságának igazolására.

De nézzük a következő „mondatot”! Idézem (szó és betű, magyar szó és magyar betű szerint): „meg egébként is. magyar az, aki aNnak vallja magát.”

Kérem. Aki olvassa Illyést, pontosan tudja, a probléma jóval bonyolultabb annál, mintsem hogy akár a legfrappánsabb aforizmával is megnyugtatóan definiálható volna a magyar fogalma. Az idézett definíció értelmes, sőt fontos, de csak egy meghatározott (főként politikai) vonatkoztatási rendszerben érvényes. Vagyis nem abszolút igazság.
Ezért, amikor idéz a magyar újságíró, a forrást kell megjelölnie, ti. az „egyébként is” szintagma a magyar nyelvben csak az abszolút igazságra vonatkoztatható.

Ezt írja Török Monika: „egy ekkora országban, ahol még eltévedni sem lehet, nem kéne problémát okozzon a hovatartozás. vagy mégis?

Hát… nagyon úgy tűnik, igencsak el lehet tévedni „egy ekkora országban”. Például egy magyar újságírónak a magyar nyelv sűrű dzsungelében. Plusz a bicskanyitogató cinizmus, a ripőkség, merthogy e nagyszájú magyar (kinek öröklötten ősi kardja lifeg a „lépcsőfordulóban”) nem tiszteli meg honfitársait (és persze anyanyelvét sem) azzal, hogy a mondatait nagybetűvel kezdje („bogozzon nyelvileg az a marha magyar, ha meg akarja tudni, melyik mondat melyik! ” stb.).
Tessék megérteni: valójában nem a „hovatartozás” okoz problémát, hanem némelyek magatartása, ne röstelljük, mondjuk ki: cinizmusa, pimaszsága, illetve tehetségtelensége, s a mindezekből fakadó veszett arroganciája. Amire pedig tökéletes példa Török Monika fent idézett hozzászólása.
Török Monika láthatóan képtelen megfogalmazni egy nyúlfarknyi szöveget anélkül, hogy ne tűnne ki minden mondatából a szerző hozzá nem értése, dilettantizmusa, hanyagsága, nyeglesége. Török Monika egyszerűen semmibe veszi az olvasóját, még arra sem hajlandó, hogy az olvasás megkönnyítése végett nagybetűvel kezdje a mondatait, néki derogál lenyomni a „Shift”-gombot írás közben, ő ezt nem teszi meg csak azért, hogy a másik magyar könnyebben eligazodjék rövidke hozzászólásán.

A Kérdőív a feminizmusról c. rovatban tegnap leírtam: szerintem Török Monika nem azért feminista, merthogy értené, mi a feminizmus, hanem azért, mert gyakorlatilag nem ért semmihez, nála a feminista vicsorgás pótcselekvés.
Mármost, mint a szél, úgy törölték el, nem csupán a hozzászólást, hanem az egész rovatot. Leakasztották a „lépcsőfordulóból” az ősi kardot, és lekaszaboltak vele minden magyarul írt szöveget. Ismétlem: nem csak az enyémet, hanem mindenkiét!

Vagyis elüvöltheti Török Monika százszor, ezerszer, hogy ő mennyire nagyon magyar, dédapjának negyvennyolcas kardja függ a „lépcsőfordulóban”, elrikácsolhatja a blődséget: azért magyar, mert senki sem „mondhatná el magáról, hogy ezer éve itt él” stb., nos, Török Monikát akkor sem fogja tisztelni senki. Ez meggyőződésem. Belemosolyoghatnak a szemébe, de tisztelni nem fogják, még a barátai, az eszmetársai sem. Mert az ember már csak ilyen. A másikat nem a származása, ősi kardja, vagy éppen a neme, hanem a mindenkori teljesítménye okán respektálja.
Márpedig Török Monikának rossz a kérdése. Nem csak a feminizmusra, hanem a magyarságra vonatkozó kérdése is oktondi (amúgy ez a tehetségtelen ember egyik lényegi jellemzője: az eleve hülye fölvetés).
Nem az az érdemi kérdés tehát, hogy „magyar vagy-e”, hanem hogy milyen magyar vagy? Teccik tudni? Milyen minőség? Ez a döntő kérdés.

Török Monika magyar. A tehetségtelen és igen agresszív (véleményirtó, szövegpusztító), vagyis a gyönge minőségű magyarok közül való magyar. Ha politikailag nézzük a dolgot, megállapítható: mindkét oldal, mindkét „szekértábor” tele van hozzá hasonló furfézerekkel.

Ez a válaszom a kérdésre. Lehet „moderálni” (irtani, pusztítani), (ősi)kardosan magyar hölgyeim, hisz’, láthatóan, ennél többre önök nemigen képesek.

.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
józsibácsi
#18





Csatlakozott: 2005.03.09. Szerda 23:03
Hozzászólások: 6
HozzászólásElküldve: 2005, Márc. 10, 16:52    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mint mindig, minden alól ....
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Török Mónika
#17





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2005, Márc. 10, 14:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Smile))
és ha kihúzod magad?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
józsibácsi
#16





Csatlakozott: 2005.03.09. Szerda 23:03
Hozzászólások: 6
HozzászólásElküldve: 2005, Márc. 10, 14:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ha már igy szóbahoztad kislányom, mindössze 186 cm.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Török Mónika
#15





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2005, Márc. 10, 13:18    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

józsi bácsi! te azért lehetsz egy elég nagy figura!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
józsibácsi
#14





Csatlakozott: 2005.03.09. Szerda 23:03
Hozzászólások: 6
HozzászólásElküldve: 2005, Márc. 10, 00:42    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem szivesen kezdeném Csurkával, bár a '70-es években még olvastam novelláit, igy pl. az LSD-ről is. Nyelvészeti sikra terelvén a dolgot, a csurka szó SZLÁV eredetű, ne feledjük! De ezt csak nagyon mellékesen. (Az már egy másik topic témája lehetne, hogy a vallási identitást hogyan lehet összehozni a nemzeti identitással. Ennek megfelelően a magyar egyenlő keresztény kategória jeléentős zavart okozhat akkor, ha összevetjük ezt a lengyel egyenlő keresztény, illetve akéár orosz egyenlő keresztény párositásokkal, melyeket az adott országban nem felejtenek el gyakran hangoztatni. Ennek megfelelően - bár attól tartok, hogy Arisztotelész kivágna a vizsgáról - felállithatnánk a lengyel egyenlő magyar illetve a magyar egyenlő orosz összefüggést is.

Na nézzük tovább, kicsit más módon.

Magyar? Olyan nincs. Kezdjük talán keleten, ahonnan - ki tudja honnan - elindult egy nép, mely számos törzsből állt, majd nyugat felé tartó vándorlásuk során meghóditottak azámos népeket, férfiakat leölve, asszonyokat eltulajdonitva (bocs a kifejezésért, de nehéz lenne akkorra visszavetiteni a feminista mozgalmak nyelvezetét), mindenképpen keveredve tehát változott a tiszta magyar faj. El tudjuk képzelni, hány ilyen barátságos keveredés adódhatott (legalább is ) Belső-Ázsiától idáig? Volt persze olyan is, hogy kedves őseink húzták a rövidebbet, és az ő asszonyaik estek áldozatul holmi hitvány és agressziv (értsd: a magyarnál agresszivabb) törzs támadásának. És ez igy ment elég sokáig, mig végre megérkezett a társulat a Kárpát-medencébe (amiről tudjuk, hogy nem túl rossz hely). A vidék azonban már foglalt volt, tehát a korábbi társasjáték folytatódott itt is - meg hát nyugatabbra is, ami azonban Augsburg után sokáig (egészen a Máriahilferstr. hűtőszekrényboltjainak újonnan történt felkereséséig) viszonylag passziv módon telt. Itt azonban letelepedve már snassznak bizonyultak a keletről később érkező szintársulatok, melyek azonban ugyancsak - törvényszerűen - keveredtek sziriuszi népünkkel többé avagy kevésbé. Egy idő után azonban Germánia irányából is érkeztek friss vért hozó utánpótláscsapatok, eképpen is hozzájárulva a mixtura további elegyitéséhez.
Tudjuk azonban bizonyos természettudományi ismeretek tárházából, hogy bizonyos anyagot számos más anyaggal elegyitve egy bizonyos szint után nehezen ismerhetünk fel az eképp létrehozott keverékben.

Ja, ha kérdeznétek, hogy milyen nemzetiségű volnék? Hát persze, magyar.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ipomea
#13





Csatlakozott: 2004.02.27. Péntek 17:53
Hozzászólások: 128
HozzászólásElküldve: 2005, Feb. 08, 21:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hamu fejemre... elírtam egy szót! helyesen: előkelősködő
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
ipomea
#12





Csatlakozott: 2004.02.27. Péntek 17:53
Hozzászólások: 128
HozzászólásElküldve: 2005, Feb. 08, 21:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Bubulina!
Teljesen le vagyok taglózva!
okait sorolom:
1, jó alaposan félreétett... de azt hiszem, azt is akart. Csurkával kapcsolatban TELJESEN egy a véleményünk, csak én kicsit árnyaltabban fogalmaztam.
2, Tisztelem harcos kiállását, de:
a, ez a fajta kiállás már erősen emlékeztet engem a Csurka-féle kiállásra... vagy csak képzelődöm?
b, meglehetősen elmarasztal azért, mert én az agyonhallgatást választottam. Nem azért, mert " rövidke életemet" békességben és strucc módjára akarom leélni, hanem mert én már épp elég sokmindenért emeltem és emelem fel szavam, hagyok szólni valót másoknak is. Javaslom, nézzen körül ezen a honlapon, a fórumon, vagy egyszerűen írja csak be a keresőmotorokhoz: ipomea. Meg fog lepődni, hány helyen, s hány témában jártatom a számat! S attól, hogy egy-egy adott témáról hallgatok, még véleményem épp van...
3, Meglep irásának hangvétele...mármint ez a legutolsóé... mert netes körökben bevett szokás a tegeződés, s Ön mégis az elkőlesőködő, nagyon távolságtartó önös formát választja... ebben a szövegkörnyezetben több, mint provokatív. Vagy ez is a cél? Hisz burkoltan bár, de több helyen sérteget, kétségbevonja agyam s lelkiismeretem tisztaságát, stb.
Nézze, kedvesem! Nem megyek bele ebbe a vitába. Meggyőződésem, hogy bár nagy vonalakban egy oldalról nézzük és látjuk a helyzetet, de nagyon eltérő felbontású a szemüvegünk.
Számomra nagyon sok, ennél sajnos sokkal égetőbb, sokkal fontosabb probléma létezik... és meggyőződésem, ha a sok partalan vita helyett ezen problémák megoldására fecsérelnék az időt, az energiát, és ezt a mérhetetlen tettvágyat a pro és kontra Csurka - és ehhez hasonló vitákat folytatók, valahogy más lenne itt a helyzet...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
bubulina
#11





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 20:28
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2005, Feb. 04, 16:52    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves ipomea!

Szeretném, ha elhinné, nem akartam zaklatni. Azért ajánlottam Önnek (is) az inkriminált írást, mert a hozzászólásának egyik mondata rímel az én hozzászólásom mondanivalójára. Ön azt írta: miféle magyar az, aki képtelen egy épkézláb magyar mondatot összefabrikálására? Míg én nem a politikusról, hanem Csurkáról, a magyar irodalmárról írtam, aki láthatóan teljesen elfelejtette, hogy miről szól a Toldi (úgy összességében véve), mit írt Ilosvai, mit írt Arany, használható-e az ő (mármint Csurka) megközelítésében a Toldi-metafora. Okadatolásul szántam az Ön megjegyzéséhez. De mindegy, nem jött ki belőle, nem jó az írás. Más az, ami miatt most válaszolok.

Ön azt állítja, hogy Csurkának nincsen füle és nincsen farka se. Érdemes megnézni közelebbről. Csurkának akkora farka van, hogy azzal (olyannal) emberek tízmillióit lehetett agyoncsapni néhány száz év leforgása alatt. Csurka ugyanazt állítja, amit rajta kívül sokan, a középkori inkvizítorok vagy a nácik például vagy az iszlám mozgalom radikálisai. „Ki kell irtani őket, mind egy szálig”, „be kell szorítani őket a tengerbe” stb., ugyanez Csurkánál: malomkővel kell kinyomni belőlük a szuszt. Csurka programjának a fülét s különösképpen a farkát az előzmények súlyos realitása rajzolja meg, a boszorkányégetésektől kezdve a gázkamrákon át egészen a két New York-i torony lerombolásáig.

„Háború van most a nagyvilágban”. Emberek pusztítják egymást ma is, s ebben a háborúban gyakorlatilag mindenki potenciális áldozat. Az Ön gyermeke is, hiszen ma már a vasútállomások, metróállomások, bevásárlóközpontok látogatóit nem csak hagyományos, hanem plutóniummal dúsított robbanóeszközökkel is fenyegetik. A Csurka-féle malomkő-metafora ma már retikülben elrejthető atombombát is jelent. Erre mondja Ön, hogy látszólagos a súlya, agyon kell hallgatni.

Kérem, ne értsen félre, nem kívánom, hogy olyasmiről beszéljen, amiről nem akar. Aki hallgatni akar, hallgathasson, mindenki úgy rendezi be rövid életét, ahogyan jó neki, és teljes joggal, hisz „kiterítenek így is, kiterítenek úgy is”, magyarán: előbb-utóbb mind meghalunk. Bárki maradhat passzív (s lehet, hogy a passzív embernek van igaza), de hát az „agyonhallgatás” éppen hogy cselekvő fogalom. Különben ezért önellentmondásos. Továbbá agyonhallgatni nem lehet valamit tudatosan. Az agyonhallgatás spontán történik, olyasmi rovására, ami már amúgy is vereségre ítéltetett. A sefülesefarka dolgokat lehet agyonhallgatni, valóban, de hát azokat meg minek, hiszen azoknak se fülük, se farkuk, lehet róluk nyugodtan beszélni, ha valakit, valamiért épp az afféle jelenségek érdekelnek.

Az Ön gyermeke, kedves ipomea, mondjuk, ötödik osztályos az általános iskolában. Odalép hozzá egy elsőosztályos cingár kislány, és selypegve azt mondja: „holnap szétverem a fejedet, te, köcsög”. Ön mit tesz erre? Agyonhallgatja az ügyet? Nem. Vagy nevet rajta és kész, nem beszél róla többet, nem érdekes, vagy érdekes valami miatt, és beszél róla, ez ízlés (és nem harci stratégia) kérdése. S ha másnap egy nyolcadikos fenyegeti meg gyermekét, akkor mit csinál? Vagy harmadnap. Ha megint a cingár (értsd: a fületlen Csurka) gyerek szólítja meg kisfiát, de most így: „holnap a bátyám veri szét a fejedet!” stb. Ezt sem lehet agyonhallgatni. Lehet ellenállni, lehet békülni, lehet félni, szorongani, ezek mind megfelelő megoldási stratégiák lehetnek, az agyonhallgatás viszont nem releváns. Már csak azért sem, mert az ember fegyelmezetlen szerkezet, nem tud csoportosan, karmesteri beintésre hallgatni. Előbb-utóbb mindig előáll valaki, mond valamit, a másik reagál rá, vége a tudatos hallgatásnak, és ez ugye a Csurkának kedvez. Ha pedig rászorítjuk egymást a kényszerű csöndre, akkor praktikusan egymást hallgattatjuk el, ami viszont megint csak a Csurkának kedvez. Vagyis az „agyonhallgatás” olyan közhely, mely nem csak hamis, de veszélyes is. Tegyük fel, én rokonszenves vagyok Önnek… na most miér’?… csak úgy tegyük föl! Ön pedig nekem. Ámde nem beszélgethetünk egymással tiszta szívvel, nyugodt lélekkel, ha mondjuk egyikünket érdekli a Csurka-jelenség, s horribile dictu a másikunkat is egy kissé, merthogy a Csurkát (vagy bármiféle rosszat) agyon kell hallgatnunk. Így írja elő a reglama. De hát nem épp ezáltal démonizáljuk a disznót?

Azt hiszem, az volna helyes, ha Csurkát kiiktatnánk magunk közül, mint mentális médiumot, a közöttünk lévő kapcsolatot (kapcsolatokat) nem egy (vagy több) démon determinálná, hanem saját emberi minőségeink.
Vagyis az volna jó, ha Csurkát szimpla tárggyá redukálnánk. Például: Önnek e koncepció szerint azt kellett volna válaszolnia (momentán nekem), hogy „nézze, kedvesem (vagy valami ilyesmi), maga számomra még úgy önmagában véve is unalmas, Csurkával együtt meg aztán végképp, ne beszélgessünk egymással, mindketten találunk magunknak jobb elfoglaltságot”. Ami persze kegyetlen válasz, nehezen viselném el, ám nagy előnye, hogy tiszta, csurkátlan, vagyis általa kettőnk kapcsolatát (kapcsolattalanságát) saját minőségünk, milyenségünk határozza meg.

De mi általában jobban félünk egymástól, saját őszinteségünktől, mint az ártó szellemektől, sok esetben a magunk gyártotta démonoktól. Gyanítom, hogy Ön is azért akarja agyonhallgatni (ilyenformán megsemmisíteni) Csurkát, mert nem tőle fél, hanem saját magunktól, pontosabban attól, hogy mi lesz, ha nem értjük, amit a másik mond, ti. olyan nagyon nem is akarjuk megérteni, és mi lesz, ha horribile dictu megértjük, csak nem nagyon értünk vele egyet. Itt vagyunk meglőve. Amikor vitatkoznunk kellene. Ahelyett, hogy hallgatnánk (agyon a fületleneket és a farkatlanokat). S lassan így válunk mi magunk farkatlanokká (illetve ez utóbbi megállapítás fiziológiai bizarrsága miatt csak rám vonatkozik).

Ön azt írja, hogy Csurka szavainak provokatív a jellegük. Higgye el, Csurka nem provokál! Mi célja volna vele? Csurka komolyan gondolja, hogy a zsidókat el kéne hogyishvjákolni valahogyan, gázkamrák nélkül persze, de például a tengerbeszorítás ideáját már nem csak hallgatólagosan támogatja, teheti, hisz attól az araboknak lenne zsidós a kezük, mint ahogy tornyossá is az arabok keze vált néhány éve.
De nem ragozom tovább, meggyőződésem, hogy ha tiszta az agyunk és tiszta a lelkiismeretünk, akkor bármiről beszélhetünk, beszélgethetünk, írhatunk, vitatkozhatunk egymással, bármiről, és minden szorongás nélkül. Kölcsönös érdeklődés esetén természetesen.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ipomea
#10





Csatlakozott: 2004.02.27. Péntek 17:53
Hozzászólások: 128
HozzászólásElküldve: 2005, Jan. 31, 23:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hogy a nicket rosszul írtad, meg vagyon bocsájtva, lévén nem magyar szó... ezt még idáig értem is.
De a többit nem...jöhet a malomkő keszeg mellemre, technokollal vagy anélkül.
Tudod, azon tűnődtem itt hosszú percekig, hogy az ilyen, pl. épp Csurka-féle megnyilvánulásokat, aminek se füle, se farka, egész egyszerűen nem is kellene tudomásul venni. Látszólagos súlyát szavainak épp provokatív jellege adja, mert az ugrékonyabb embereket bizony ugrásra ingerli, s szó szót követ... s akiről sokat beszélnek, jelentékeny emberré lesz ezáltal manapság. Talán ha egyszerűen agyonhallgatnánk???
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
bubulina
#9





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 20:28
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2005, Jan. 29, 22:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

ipomea nevét rosszul írtam, bocsánatot kérek érte!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
bubulina
#8





Csatlakozott: 2005.01.29. Szombat 20:28
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2005, Jan. 29, 22:04    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Török Mónikának és impomeának

"Más pennával írnak..."

Nem magyar pennával. Azt állítják, hogy Lajos királyunk idegenszívű volt, Laczfi nádor pedig valószínűleg zsidó, "szilaj, vitézlő szolgáik" (Gyurcsány, Hiller és Kuncze Gábor) valódi "nemesek", míg a magyar nép gyilkos; kollektív bűne tagadhatatlan. Ez az álláspont kristályosodik ki Csurka István drámaíró munkájából is, melynek egy rövid részletét érdemes szó szerint idézni: "most a nemzet tisztességes, keresztény és népi erőinek mindent meg kell tenniök a fojtogatás és nemzetrombolás ellen, és térdre kell kényszeríteni azokat a Soros-Saron-zsoldban álló erőket, amelyek erre az aljasságra képesek... a nemzeti akarat Toldi Miklós-féle malomkövét kell a keszeg mellyükre tenni, hogy kifogyjon belőlük a szusz. Végre be kell fejezni a dolgot."

Más pennával írnak, de mi azért vegyük komolyan a neves drámaírót, s igyekvése, buzgalma jutalmául emeljük egyenranggú honfitársunkká! Segítsük őt! Segítsük, hogy könnyebben eligazodjék a magyar nyelv rejtelmeiben, a magyar irodalom csalitos berkeiben. Rögzítsük: ha jó magyar ember szilaj vitéznek keszeg mellyére malomkövet helyez, úgy az illetőből a szusz nem kifogy stilisztikailag, hanem kiszorul. Tudassuk a kevésbé művelt, de tisztességes keresztény erőkkel, hogy Arany differenciál a malomkövek között. Nála a nehéz kő "repül" (ki tudja hol áll meg), a kő-karperec csupán a "molnárlegényeknek álmélkodására" szolgál, ama bizonyos "dolog" végső megoldásában nincsen meghatározó szerepe. Magyarán: Toldi a gyilkos magyar nép lobbanékony megszemélyesítőjeként a "malomkő-darabot" nem "tette", hanem "dobta" par excellence a "rudat hányó" liberálbolsevisták közé, és egy nemzetfojtogatót el is talált vala, s kinek rögvest, "mint olajütőben szétmállott a teste", vagyis a szusznak nem volt ideje sem kifogyni, sem kiszorulni belőle. Ráadásul báró Kemény Zsigmond azt állítja, hogy Toldi akarattalan vágta a nemzeti akaratot a zsidóbérencek közé. Így részint alakilag, részint tartalmilag, de egyértelműen meg kell különböztetnünk egymástól az olajütő, illetve a kutyaütő fogalmakat. Az előbbi a műalkotás tárgyára, azt utóbbi - olykor - az irodalmi munkásság alanyára vonatkozik.

Csurka István "iszonyatosképpen megharagutt" Soros "bosszantó népére". Ezért - meghaladva Kemény Zsigmond Toldi-ideálját - a nemzeti akarat malomkövét tudatosan, megfontoltan helyezi a "térdre kényszerített" (nota bene térdeplő, részint függőleges helyzetben lévő) Kuncze Gáborék keszeg mellyére, odateszi, s hogy le ne csússzon a kő, Technokol rapiddal rögzíti. Ne szuszogjatok többé e hazában! - így fejezi be a "dolgot" szépen, stílusosan. Igen ám, csakhogy a történetnek odébb van a vége sajnos. A Toldi-metafora szerint az öntestvérét gyűlölő, gyilkos nemzet szörnyű bűnét jó királyunk, I. Nagy Saron fogja majd megbocsátani a "tisztességes, keresztény erőknek" (a király akadályoztatása esetén Soros nádor), miután népünk-nemzetünk alázatosan, kegyelemért rimánkodva "esik térdre" Saron felséges "lábai" előtt.

Derék, magyaros happy end.

Isten látja lelkem, nem vagyok antiszemita. Ám a szolgalelkűségnek, a nemzeti önfeladásnak, irodalmi, nyelvi és eszmei kollaborációnak, vagyis a zabolátlan cionizmusnak efféle bőszült megnyilvánulását már magam is túlzásnak tartom.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
KataMama
#7





Csatlakozott: 2004.03.13. Szombat 1:09
Hozzászólások: 435
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 22, 10:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hihi, micsoda keverékek vagyunk mindannyian Smile.
Erős sváb gyökerekkel bíró apai nagyapámék az Alpokaljáról költöztek Peste (itt aztán magyarosította az igencsak német hangzású nevét - apám későtinédzserkori hatására Smile ), anyai nagyszüleim a Tisza mellől való tótok. Smile : az ország két oldala. Én már csökevényes harmadik generációs pesti vagyok, de a gyerekeimnek már van 50 % jász beütése Smile.
De soha eszembe nem jutott, hogy nem magyar lennék...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ipomea
#6





Csatlakozott: 2004.02.27. Péntek 17:53
Hozzászólások: 128
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 23:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

húúúúúú ha a családfánál tartunk..német, sváb francia, tót, lengyel..magyar még véletlenül se...
de én magyarnak vallom magam...és magyaroknak tanitottam a gyerekeket is...mi is járjuk az országot, annyi gyönyörű hely van! annyi szépség és annyi élmény...
borzasztónak tartom, ha valaki magyarabbnak tartja magát Széchenyinél, de nem képes egy épkézláb magyar mondta összefabrikálására...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Caitlin
#5





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 23:40
Hozzászólások: 221
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 21:02    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Na igen, hát én sem büszkélkedhetem szín magyarsággal, anyai részről mindenki német származású, apairól meg Erdély a központ...
Pároméknál is német, magyar lengyel, mindenki van a családban, no majd a porontyunk lesz egy jó kis kisebbség Smile Smile Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
rodekri
#4





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 20:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

igen érdekes felvetés. nálunk a család - főleg az én részemről igen erősen német származású (Müller), meg szőkék és kékszeműek, a párom nagypapáját pedig megölték abban a lengyel faluban, tudjátok... mégis, sose jutott eszünkbe egyikünknek sem, hogy ne lennénk magyarok, és a gyerkőcöket is úgy neveljük, hogy ismerjék ezt a kis hazát (hány gyerek látja előbb a portugál tengerpartot, mint a Tiszát), rengeteg helyre elvisszük őket, ahol hagyományokat tanulhatnak, népszokásokat, régi dolgokat (lásd Skanzen), vagy március 15-én is elmegyünk kokárdával olyan helyekre, ami életkoruknak már megfelel, ahol játékosan látják az akkor történt dolgokat. szóval magyarok vagyunk, mert annak tartjuk magunkat, és kész. de nem olyan mellveregetős fajta...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Török Mónika
#3





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 20:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Török Mónika
#2





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 20:42    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Caitlin
#1





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 23:40
Hozzászólások: 221
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 21, 19:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ezen én is sokat gondolkodtam. Főleg azok után, hogy évente egy-két alkalommal kitör a neonáci botrány, amikor is kisebbséghez tartozókat vernek el olyanok, akik ugye szintén nem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy bennük nincs más vér, csak színtiszta magyar. Mad
Egyszer egy általam nagyra becsült ember azt mondta; "Nem az az ország a hazád, amelynek a neve a személyi igazolványodban áll, hanem az ahol úgy érzed otthonra találtál..." Szerintem ebben nagy igazság rejlik... Wink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Török Mónika
#0





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 19, 23:28    Hozzászólás témája: Magyar vagy? Hozzászólás az előzmény idézésével

nem, ez nem provokáció. ugyan már, ki mondhatná el magáról, hogy ezer éve itt él?! sokan vagyunk, akiknek viszont szembesülni kell, hogy néha a szemére vetik: nem vagy magyar. Hiába, hogy a lépcsőfordulóban a dédnagypapa kardja, amit még 1848-ban használt... na meg egébként is. magyar az, aki aNnak vallja magát. egy ekkora országban, ahol még eltévedni sem lehet, nem kéne problémát okozzon a hovatartozás. vagy mégis?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Mindenkinek Időzóna: (GMT +2 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés