Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Középső gyerek - szindróma

 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Török Mónika
#12





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 26, 08:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hát, ha vér nem folyik, az idő biztosan megoldja... Confused
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
rodekri
#11





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 25, 20:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Móni! jól elbeszélgetünk mi ezen a topicon, igaz? na szóval: a pszichológus szerint nincs szükség különleges bánásmódra, mert a gyerek teljesen normális. a hétköznapi életben vele kapcsolatot tartók (óvónénik, tanítónők, játszótéri anyukák, stb.) szerint is így van. de itthon! a kisebb tesó bántásától már a falnak megyek, erről hogy lehet leszoktatni? lány is és kisebb is!!!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Török Mónika
#10





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 25, 18:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

nem épp úgy értettem a keménykedést, ahogy így elsőre kimazsoláztad belőle. na mindegy. szal csak az abszolut különelbánásra gondoltam, vállaltan és elvtelenül kivételezni vele, tehát valami, ami a sok gyerekből csak és kizárólag neki szól. nekünk bejött. mármint az egy szem fiúnál. amúgy meg a falnak megyek a szendvicsgyerek-szindrómától: bármi bajom volt eddig az érintett lányommal, mindenki azonnal legyintett és azzal intézte el, hogy hát igen, MINDEN középső gyerek ilyen. ez kikérem a gyerek nevében is magunknak. egyrészt születésekor még nem volt középső. aztán nem is maradt az sokáig. szóval a nagymamák, nagynénik, védőnők, és általában is a játszótéri okos mamák "hozzáértése" az, amitől azonnal előveszem a bozótkésemet... gondoltál már waldorf-sulira?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
rodekri
#9





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 24, 20:34    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

sajnos nem nagyon bírja, ha keménykedünk vele. már ezt a módszert is kipróbáltuk, sőt, apuci folyamatosan teszi is - örökös köztük a hímpárbaj, de ez sem jön be nála. szép szóval elég sok mindent el lehet érni, de vannak standard gondok, amiket századszor sem tesz úgy, ahogy mi kérjük, pedig tudja (tudjuk, hogy tudja), hogy rosszat tesz. ez van.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Török Mónika
#8





Csatlakozott: 2004.03.31. Szerda 22:40
Hozzászólások: 199
Tartózkodási hely: Szentendre és a nagyvilág
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 24, 16:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

akkor én meg mondok egy csúnyát, rodekri. mert atomra nem szendvics-probléma. arra gondoltál már, hogy az az egy szem fiú kevesli is, sokallja is azt az angyali türelmet, amit tanúsítasz? hogy neki éppenséggel nem arra van szüksége, hogy negyvenkettedszer is türelmesen szólj rá? a fiúk néha nagyon mások. elképzelhető, hogy az ellen tiltakozik, hogy úgy bánj vele, int a lányokkal. miért nem lehet vele másképp? kicsit keményebben, kicsit engedékenyebben - de mindenképp másképp, összekacsintva? nagyon nehéz lehet neki egy szál fiúként.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
rodekri
#7





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 08, 21:02    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Biztos, hogy testvérféltékenység az alap, és jó alaposan elhúzódik, hisz mint írtam, a csöppünk is elmúlt már hatéves. És persze súlyosbítja, hogy egyedül ő a fiú, ő a középső, s ráadásul még a szívműtét. Én ezt mind meg is értem, évek óta másból se áll az életem, csak kompenzálásból, de azt nagyon rossz nézni, hogy a legkisebb folyton szenved, azt mégsem nézhetem, hogy ő legyen lelkileg sérült, mert a bátyját babusgatjuk. (Arról nem is beszélve, hogy Lilla olyan bűbáj, hogy amikor Ákost megszidjuk, még ő védi meg, pedig előtte miatta sírt.) Csak egyszerűen megnyugtatást szeretnék, hogy ez nem teljesen egyedi eset, máshol is előfordul, és ott esetleg már találtak jobb megoldást, mint én... No én ezt keresem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Bea
#6





Csatlakozott: 2004.03.10. Szerda 0:45
Hozzászólások: 99
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 08, 14:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Rodekri!

Csak egy próbálkozás...nem lehet, hogy elhúzódó (fiúk később érnek) testvérféltékenység? Hogy csak a figyelmet követeli, és talán ha nem érne célt elmaradnának az "őrült ötletek"? Mi most épp ebben vagyunk benne, és egész hasonlóak a tünetek, de most mennem kell, talán este részletesebben...

Ja, a legkisebbünk 1 éves múlt, a legnagyobb, akinél a "gond" van, 4 és fél, és azt mondta a védőnő, akár 5-6 évig is eltarthat.....
_________________
Bea
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
rodekri
#5





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 08, 12:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ja, és a pszichológusa szerint ő nagyon is jól érzi magát a családban, Dóristól, Lillástól, a családrajzban ő nem rajzolt olyat, mint pl. a nagylányom, aki magát királylánynak, Lillát pedig szolgálónak rajzolta le 6 és fél éves korában.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
rodekri
#4





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 08, 12:11    Hozzászólás témája: középső gyerek - szindróma Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok, lányok.

Nos a helyzet az, hogy én vagyok az abszolút elfogadó anya, folyton ölelgetem, rengeteget vagyok vele kettesben, a türelem szobrát is lehetne rólam mintázni, a családom meg is vádolt már, hogy persze, Ákosnak mindent elnézek... Nagyon sokat olvastam a témáról, Vekerdy a Nők lapjából az alap, mindig dícsérem, mindig megvédem akár az apjával szemben is, de egyre nehezebb, mert már tényleg elég értelmes ahhoz, hogy magától is tudja, mit csinál, mégis csinálja. Jó példa erre: most délelőtt történt, hogy nagy könyörgésre megengedtük, hogy hajókázzanak
a kádban Lillával, amúgy is imádnak vizezni, és tényleg nem lehet mindent megtiltani. Azt kértük csak, hogy a ruhájuk ne legyen vizes, mert nincs az a banánérlelő meleg. Nem telt el 10 perc, és szándékosan lefröcskölte a húgát, persze ő nem lett vizes, mert ahhoz hideg van. Szóval direkt úgy csinálja, hogy csak a másiknak legyen rossz, értitek, ugye? És amikor a saját vagy másik testi épségét veszélyezteti, muszáj rászólni, és negyvenkettedszer már nem megy csendben, én is emberből vagyok. Azt hiszem, sokkal többet megengedünk neki, mint az átlaggyereknek, féltjük, óvjuk, elismerjük minden jótulajdonságát, csoda, hogy a lányok még nem lázadnak...Mindig az eszére próbálok hatni, mert tudom, hogy megérti, de mégsem, illetve csakazértis. Persze aztán bújik, meg negyvenkétszer kér ő is bocsánatot, de addigra már általában megtörtént a baj. A család - főleg egyik oldalon a nagymama, másik oldalon a nagypapa, akik kevésbé elfogadóak - már így is ferde szemmel néz rám, dehát nekem ő az egyszem kisfiam, és ki értse meg őt, ha már én sem. Az érdekes az, hogy külső környezetben - iskolában, barátok közt, általában nincs vele baj, fegyelmezett, talán elfárad, mire itthon is jónak kellene lennie? Írjatok még tanácsokat, köszi eddig is.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ági
#3





Csatlakozott: 2004.04.01. Csütörtök 2:58
Hozzászólások: 181
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 08, 08:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kr!
Szerintem is a 2. gyerek... Körülöttem mindenki panaszkodik rájuk! Ők már küzdenek a figyelmedért. Ezzel együtt én is azért (is) akartam a 4-et, hogy ne legyen 2 az 1 ellen. De most is sok a konfliktus a nagyok között. Jónak tűnik Ipo ötlete, csak legyen hozzá energiád!!!! Smile
Á.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
KataMama
#2





Csatlakozott: 2004.03.13. Szombat 1:09
Hozzászólások: 435
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 07, 23:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ipomea, egyetértek Veled, hogy nem szendvics probléma. Nekem a nagyfiam (5 éves) hasonló Sad. És tényleg bizonytalan Sad. Állandóan puszit kér...
Néha tündérien eljátszanak a 28 hónapos hugival, aztán mikor hugi megunja (már hogyne unná meg ennyi idősen egy idő után - ami sokszor hosszabb mint egy óra!), akkor bevadul, és onnantól durva vele. (Testi épség veszélyeztetés, szia...) Dühkitörés az hála az égnek nincs.
(Kicsit fáradt vagyok már, a többit majd máskor.)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ipomea
#1





Csatlakozott: 2004.02.27. Péntek 17:53
Hozzászólások: 128
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 07, 23:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia rodekri:-)
szeretném, ha tudnád, nem vagyok pszichológus...csak rengeteg mindenféle gyerek közt élem az életem, szerencsére...
amit a fiadról irsz, engem a bizonytalan gyerekekre emlékeztet...akik nem biznak saját magukban, és a szüleik feltétlen elfogadásában...
próbáltál már csak pozitivan csatolni vissza? pl. nem rászólni 42x, hanem már első alkalommal úgy mondani, kisfiam, tudom, hogy te most ezt igy és igy akarod csinálni, hisz tudod jól ugy kell vagy igy kell..
próbálj ne használni tagadó és tiltó szókat...dicsérve irányitsd...és mindig, mindig dicsérd...
hidd el, ha megszokod, nem olyan nehéz...persze, nem fog egyik napról a másikra hatni, de többnyire műkszik
és próbálj meg ne vevő lenni a dühkitörésre..egyszerűen ne reagálj rá
ha veszélyes dolgot művel, ne ess pánikba, hanem egy tündéres napon mellékesen meséld el neki, mennyire megijedtél...és hogy milyen szörnyű volt... többnyire azért csinálják, hogy felhívják magukra a figyelmet...olyan, mint egy segélykiálltás!
ez egyébként, azt hiszem, nem kifejezetten szendvics-probléma...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
rodekri
#0





Csatlakozott: 2004.04.27. Kedd 20:17
Hozzászólások: 76
Tartózkodási hely: otthon
HozzászólásElküldve: 2004, Máj. 07, 21:13    Hozzászólás témája: Középső gyerek - szindróma Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok, kedves Szülőtársak!
Érdekelnek a tapasztalataitok. Három gyermekem közül a középső az egyszem fiunk, és rengeteg a bajunk vele.
Szép gyerek (elfogultság nélkül), okos is (a tanítónő szerint is), értelmesebb a koránál (a pszichológus szerint is) és mégis, vannak napok, amikor a falra másznék tőle (majdnem mindennap...).
A legalapvetőbb, hogy állandóan piszkálja a kishúgát (Lilla 6, Ákos 9 éves), gyakorlatilag a születése óta. Néha olyan szinten, hogy félek, hogy a testi épségét is veszélyezteti. Emiatt jártunk másfél évig psz-hoz, ahol kiderült, hogy imádja a csöppet, a világra azonban haragszik, nos ennek is megtaláltuk az okát: négyéves korában szívműtétje volt, és hiába töltöttünk akkoriban vele minden időt, még mindig nem dolgozta fel, hogy miért pont vele történt ilyesmi. Mikor iskolás lett, rendeződni látszott a helyzet, többet játszik a kicsivel, gyakorlatilag elválaszthatatlanok, mégis a legváratlanabb pillanatokban lecsap, és akkor sírás lesz a vége.
A helyzet inkább a dühkitörések terén tarthatatlan. Én tudom (tapasztalatból), hogy minden gyereknél előfordul ilyesmi, a két lányom is képes produkálni magát, de: hetente maxi. egyszer. A fiam minden nap. Sőt naponta többször. Hol a türelmetlenség (miért nem sikerül összenyomni, felrakni, kitenni, levenni...), hol azért, mert valami ártatlan dologért rászólunk (először nem szoktunk hangosan, de a negyvenkettediket már biztosan a szomszédok is szokták hallani), hol pedig azért, mert látszólag nem fogadja el, hogy őt szeretnénk megvédeni a saját hülyeségétől. Néha komolyan veszélyes dolgokat próbálna ki, nem szabad őt gyufa, öngyújtó, víz és még néhány dolog közelébe engedni.
Ellenben normális perceiben nagyon is kellemes csalódásokat okoz, szívesen mosogat, segít, és egy tündér, játszik a tesóival, hálás, ha ideengedem a barátait, meg ilyenek. Megérti, ha nehezebb anyagi helyzetben vagyunk, felajánlja a zsebpénzét. Persze, erre mondhatnánk, ha igazán hinnénk az asztrológiában, hogy - mivel az Ikrek jegyében született - két ember lakozik benne. De mitól ilyen szélsőséges? Hogyan lehet ezt kezelni anélkül, hogy mi kapnánk szívrohamot a különc dolgaitól? Nálatok is van ilyen gond? Mit csináltok?
Minden ötletet előre is köszönök, és szívesen olvasok más családok hasonló gondjainak megoldásáról.
Üdv mindenkinek!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés