Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
császáros szüléstörténetek

 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Casey
#16





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 17, 21:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Igen igen. Csak várni kell a műtét miatt egy évet. Legalábbis ajánlják. Szívesen kipróbálnám a spontán szülést, csak akkor két helyen lenne heg, de kíváncsi is vagyok, meg sokkal szervezetkímélőbb. Maga nekem a műtéti seb nem is fájt annyira, de a hátam az nagyon.

Olvastam itt olyanokat, hogy figyelni kell hol tapad a lepény a vágás miatt, de mikor rákérdeztem az orvosnál azt mondta, hogy a vágás jóval a méhfal alatt van tehát semmi nem akadályozza a megtapadást.

Szóval egy év múlva jöhet a másik gyerkőcke. Wink Aztán majd kiderül milyen úton, de mivel minden császár után veszélyezetetett a terhesség remélem mindenre oda fognak figyelni.
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
narcisz2
#15





Csatlakozott: 2008.03.15. Szombat 18:51
Hozzászólások: 10
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 17, 18:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem értetted félre. És mindenben egyet gondolunk, azt hiszem.
A szobatársamnak sem fogadott volt az orvosa, mégis szintén nagyon kedves volt.
Igaziból a saját nőgyógyászom- akihez 20 éves korom óta járok- kísérte végig a terhességem, de nála nem lehetett szülni. Így kellett keresni egy olyan orvost, akinél szülhetek...illetve nem kellett, csak azt hittük, így jobb lesz.
A következő gyerkőcöt 2 éven belül szeretnénk, akkor 100%, hogy császár elsz. Hogy kinél, azt még nem tudjuk...

Ti terveztek még babát?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Casey
#14





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 17, 12:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem gondoltam, hogy örömmel tölt el.

Nekem is kicsi a vágás és nagyon kedves és aranyos volt a NEM fogadott orvosom. Mivel nekem nem volt fogadott orvosom. Ha én fizetek valakinek azért maximálisan várok is valamit. így hát megfordítottam a dolgot. Ha az orvos úgy áll hozzám, akkor kap ha nem akkor nem. És nagyon aranyos kedves volt, többször is ránknézett, érdeklődött, beszélgettünk pedig fogalma nem volt, hogy bármit is kap.
A te esetedben ha nem a testén van a köldökzsinór, akkor az orvosod szépen lekési a császármetszést. Ráadásul szép ideig hagyott vajúdni, de nem az én dolgom, mindenki elvár valamit az orvosától, én többet.

A te esetedben ha nem a testén van a köldökzsinór, akkor az orvosod szépen lekési a császármetszést.

Az meg nem tudom miért fontos, hogy másoknak mennyire jó az adott kórház. Vagyis miért AZ számít másnak jó-e, miért nem az, hogy neked jó.


ááá na mindegy.

az a lényeg, hogy végülis minden jó csak akkor az előző hozzászólásodat én nagyon félreértettem. Rolling Eyes
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
narcisz2
#13





Csatlakozott: 2008.03.15. Szombat 18:51
Hozzászólások: 10
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 16, 12:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Casey!

Nem tölt el örömmel igazán, hogy másnak is hasonló élményei vannak. Szívből kívánom Neked is, hogy ha terveztek következő babát, ő másképp jöjjön a világra.
A kórház nevét nem szívesen említeném, nem szeretnék senkit sem megsérteni. Mások szerint nagyon jó és ha nincs komplikáció, szerintem is az.
A dokim egyébként ügyes volt nagyon és a császárt profi módon csinálta, egész pici sebem van és gyorsan begyógyult. A szülésznő szülés előtt nagyon kedves volt, az utolsó hónapban az összes NST-t ő csinálta és hétvégén is bejött a kedvünkért. Szóval az orvosunk és szülésznőnk nagyon kedves és profi volt. Csak az egyéb dolgokról feledkeznék meg szívesen...

Megyek, csuklik a bébi; ilyenkor, ha lekötöm a figyelmét, elmúlik.
Szép Virágvasárnapot kívánunk!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
OlahSzilvi
#12





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 16, 10:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mindhárom gyerkőcömet az orosházi kórházban szültem. A nagyokat spontán, Dorcit meg csaszival. Egy rossz szavam se lehet senkire egyik szülés után sem, mert akin az orvosok és a nővérek látták, hogy nem nyafog, meg akarja jól csinálni a dolgokat, annak ők is segítettek. Nekem muszály volt fejnem Dorcinál, az első nap még nem fejtem, de a második nap estétől már igen, így először pár milit, de a következő napon már 2 cumisüveggel vitt Api Dorcinak, és egyre több tejcsim lett Smile Emiatt nem is aggódtam, hogy lesz-e tejem, mert Gyuszót 13 hónapig, Rékát 21 hónapig szoptattam. Azon kicsit aggódtam viszont, hogy Dorci a másik kórházban hozzászokik a cumisüveghez, aztán nem kell neki majd a cici. De hála Istennek végül nem lett ilyen gond Smile Azóta is szopizik, pedig már 21 hónapos.

A 3 szülésemből az a tapasztalatom, hogy
1. a szülés fáj, de amint a kezünkbe tartjuk a babát minden elmúlik Smile
2. a spontán szülés a szüléskor fáj nagyon, és utána a varrat miatt az ember egy ideig el se tudja képzelni, hogy érheti még öröm is valaha azon a tájékon Smile
3. Na ilyen a csaszinál nincs Smile Viszont az meg a szülés utáni első napon szörnyű, de napról napra jobb lesz Smile
Ha nekem véletlenül lenne még egy szülésem (nem tervezem) , és még választhatnák is.... nem tudnék választani Smile Smile A fájdalom gyorsan elmúlik, és aztán már csak a gyerkőc marad Smile Smile

Nárcisz - ne fogd fel kudarcként a szülést, te mindent jól csináltál, és nem tehetsz róla, hogy a köldökzsinór 3-szor volt körbetekeredve, és a többiről se.
_________________
http://www.kormica1.blogspot.com/
http://picasaweb.google.hu/116.....directlink
http://picasaweb.google.com/11.....directlink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
OlahSzilvi
#11





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 16, 10:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Na, akkor én is csatlakozom Nem írom le újra, én is csak bemásolom, amit 2006 június 10-én írtam a lányoknak - bocsi, kicsit hosszú...

Úgy kezdődött ugye, hogy 31-én be kellett feküdnöm a kórházba, mert lejárt a terminusom. Pontosabban Dorié.
Előtte voltak jósló fájásaim, ittam a málnalevél teát is, szóval meg voltam róla győződve, hogy jól ki vagyok tágulva, tán még meg is szülök aznap.
Ezzel szemben az első vizsgálatkor kiderült, hogy az a hatalmasnak remélt tágulás pontosan 1 ujjnyi, ami harmadik babánál gyakorlatilag szinte semmi. Csináltak CTG-t, aminoszkópiát is, minden oké volt. Azután csináltak UH-t is, ahol helyből rosszul lettem, mert a hátamon kellett feküdnöm. Pedig általában nagyon szerettem az UH-kat, most alig vártam, hogy vége legyen, olyan sokáig nézte az orvos, azután még konzulenst is hívott. Kiderült, hogy Dori arrythmiás, vagyis a szíve kb minden 10. ütemet kihagyta. Elő is írtak délutánra egy félórás CTG megfigyelést, ahol még mindig arrythmiás volt, úgyhogy 5 perc után úgy döntött az orvosom, hogy szülünk. Szóltam apinak, kaptam beöntést, zuhanyoztam, és fél ötkor bekísértek a szülőszobára. Az aminocentézis miatt már 2 ujjnyira voltam nyitva ekkor. Burokrepesztés, és vártam a fájásokat. Fent kellett feküdnöm a szülőágyon, mert rám volt kötve a CTG, figyelték Dori szívhangját. Az idő elég gyorsan telt, de a fájások nagyon lassan erősödtek. Egy idő után Api mégis úgy döntött, hogy bejön, innentől kezdve még jobb volt, egyedül hagytak minket, jól el voltunk, régen nem beszélgettünk kettesben ennyi időn keresztül. Az orvos néha jött, megvizsgált, Apinak nem kellett kimennie közben. De akkor már csak 1 dolog számított, találkozunk végre Dorival. Oldalt fekve vajúdtam, de max 30-40-es erősségű fájásaim voltak 5 percenként a CTG és Api közvetítése alapján, ami nem tágított semmit. Este fél kilenckor a hátamra kellett feküdnöm, hogy gyorsuljon a tágulás. Na, erre megint rosszul lettem, sőt a fájások is leálltak. Ekkor kaptam oxytocint is, hátha, de semmi fájás, viszont Dori szíve elkezdett össze-vissza verni 70 és 120 között. Kb 9-kor úgy dontött az orvos, hogy ezt a babát nagyon gyorsan ki kell venni, és elhangzott a bűvös mondat "császármetszéshez készüljünk". Villámgyorsan nagyon sok ember jelent meg a szülőszobán, gyermekorvosok, altatóorvosok, szülésznők, és mind egyszerre beszélt hozzám. (Pl. az altató orvos elmondta az altatás és az epidurális érzéstelenítés ellőnyeit, hátrányait, és döntenem kellett. De eközben papírokat kellett fekve infúziós kézzel aláírnom, hogy vállalom a császármetszést, és tisztábanvagyok vele, hogy ez egy nagy hasi műtét, annak minden veszélyével. Közben injekciót kaptam, katétert kötöttek be, stb. Azután jött egy nagyon vékony beteghordó, és attól féltem, hogy el fog ejteni, de nem ejtett el. Átvittek a műtőbe. Folyamatosan beszéltek hozzám, nagy volt a nyüzsgés, egy pillanat alatt bekötötték az epidurálist, és már zsibbadtam is. Nagyon rendes volt az aneszteziológus, ő beszélt hozzám egyfolytába, közvetített, hogy mit csinálnak éppen, mit fogok érezni,stb. Meg kérdezgettek minden hülye kérdést, gondolom, hogy ellenőrízzék, hogy mennyire vagyok magamnál. Kaptam oxigént is, az nagyon jó volt. Dorit seperc alatt kikapták belőlem, és elkezdték vizsgálgatni. Azután megmutatták. Kb 20 másodpercig bámultunk egymásra, egy nagy takaróba volt csavarva, csak a szép kerek fejecskéje, és a két kis hurkás keze látszott ki belőle. Azután mondták, hogy most el kell vinni Szegedre megfigyelésre a koraszülött intenzív osztályra, mert csak ott van olyan gép, amivel a szívét figyelik meg. Az az érdekes, hogy egyáltalán nem voltam megijedve, nem estem emiatt kétségbe, mert délelőtt (amikor még szó sem volt róla, hogy ma szülök) kaptam egy SMS-t az egyik gyükezeti ismerősömtől, hogy "...MERT AZ Ő ANGYALAINAK PARANCSOLT FELŐLED, HOGY ŐRÍZZENEK TÉGED MINDEN UTADBAN. KÉZEN HORDOZNAK TÉGED, HOGY MEG NE ÜSSED LÁBADAT A KŐBE." Ezt mondogattam magamban, ha kezdtem elbizonytalanodni, ez adott erőt, hogy tudtam, a vége úgyis jó lesz. Meg Api - bár Ő nem jár a gyülekezetbe, sőt időnként ki van akadva, hogy én miért járok - riadóztatta a tesókat, hogy imádkozzanak értünk, és tudtam, hogy aznap éjjel rajtam kívül még sok ember nem alszik, hanem imádkozik értünk.
Szóval Dorit elvitték Szegedre, Api ment a szirénázó mentő után kocsival 140-nel. Még jó, hogy éjszaka volt. Nekem az első éjszaka és az azt követő nap volt a legszörnyűbb, ahogy ment ki az érzéstelenítő hatása, egyre jobban fájt a hasam a csöpögő oxytocin infúziótól, amit azért kaptam, hogy húzódjon össze a méhem. És háton kellett feküdni az első nap, délután fele már sikerült oldalra is fordulnom, de amíg a 24 óra nem telt el, nem ülhettem fel. Érdekes módon nem voltam éhes. Azután péntek hajnalban végre felülhettem, és kisétálhattam a zuhanyzóba a nővérkével. (Útközben csak 3 csiga előzött le). Nagyon húzódott a sebem, a leülés és a felállás volt a legrosszabb. Azután napról napra jobban lettem, erősödtem, fogytak belőlem a csövek is. Eljött az a nap is amikor gyalog mentem le a 3. emeletről, azután néhány nappal később fel is ment már. Közben szorgalmasan fejtem. Nagyon jó az AVENT gépi mellszívója!!! Api meg minden délelőtt jött látogatni, és utána ment Szegedre, vitte Dorinak a lefejt tejcsit, és hozta nekem a jó híreket, meg egy csomó fényképet Doriról. Ez is nagyon sok erőt adott. Api minden nap 1 órát bent lehetett Dorinál, és akkor folyamatosan símogatta, meg beszélt hozzá. Azután eljött a kedd délután 5 óra, amikor Dorit visszahozták végre Orosházára a gyerekosztályra. El nem mondható örömet és megkönnyebbülést éreztem, amikor először a karjaimban tartottam. Attól kezdve 3 óránként jártam le a gyerekosztályra szoptatani, ahol mindig legalább 1 órát töltöttem vele. Nagyon jól el voltunk, Dori rögtön rákapott a cicire, szépen szopott, rengeteg tejcsim van, az orvosok is nagyon elégedettek Dorival, és így sikerült kikönyörögnöm, hogy ha nincs baj, akkor pénteken engedjenek haza minket hétfő helyett.
Úgyhogy tegnap délben végre 9 nap után kiléptem a kórház kapuján a kis csavargómmal, és most itthon vagyunk. Az éjszaka 2 óránként kelt fel szopizni, úgyhogy nem sokat aludtunk, de hamarosan akklimatizálódunk mindketten.

és ugyanez Dorci szemszögéből - ez van a babanaplójában :

Anyukámnak a másik két tesóm pocaklakóságakor semmi baja nem volt. Velem azután minden összejött neki. Igaz mostmár 35 éves volt, amikor a pocijába költöztem, és 10 kilóval több, mint amikor a tesóim voltak pocaklakók. Ráadásul most főnök is volt a dolgozójában, tehát mindenért őt macerálták a még nagyobb főnökök, és nagyon észnél kellett lennie, mert nagyon sok pénzért volt felelős. Mégis dolgoztunk a 34. hétig, mert anya nagyon szereti a munkáját. Sokat éjszakáztunk bent a munkahelyén anya és én, meg még néhány másik néni is. Nekem a mátrixnyomtató csikorgása szinte már altatódal. Szóval amint a pocakjába költöztem anya frontérzékeny lett. Jöttek-mentek a frontok, hetente többször is, hiszen ősz volt, és anyának mindig felment a vérnyomása ilyenkor. Kapott is rá gyógyszert a doktorbácsitól, nehogy nekem bajom legyen. Azután a cukorterhelés eredménye sem lett jó, ezért anyát diétára fogták, amit nem volt nehéz betartania, mert amint a pocijába költöztem, rögtön nem kívánta az édeset, pedig előtte....
Na szóval szépen fejlődtem, de csaknem akartam megszületni. A kiírt időpontban azután mégis muszály volt megszületnem, mert nem volt jó a szívhangom a CTG szerint. Úgy születtem meg, ahogy Piroska, amikor a farkas megette. Felvágták anya pociját és kivettek belőle. Azután vizsgálgattak, vizsgálgattak, hümmögtek, és már hívták is a taxit, pontosabban a rohammentőt nekem, olyan csúnyán vert a szívem. Tudom ezt orvosul is mondani: tachy- és bradycardiás voltam. Sajnos az orosházi kórházban nem volt megfelelő gép, ahhoz, hogy egy ilyen pici baba szívműködését megfigyeljék, ezért a biztonság kedvéért átvittek a szegedi koraszülött intenzív osztályra. Szirénázó rohammentővel mentem, api meg utánam végig kocsival. Nagyon féltett engem ám! Ott nyaraltam 6 napot, mert közbejött a pünkösd, amikor 3 napig a "fű sem nőtt". Közben api minden reggel ment anyához, vitte neki a fényképeket rólam, nekem meg hozta anyától a finom tejcsit. Kiderült, hogy a bajt az okozta, hogy a szívem kicsit nagyobb lett a kelleténél, és nagyon önálló akart lenni, de a doktorbácsi azt mondta, ezt ki fogom nőni. Egy nap azután megint jöttek a mentős bácsik és visszavittek anyához. Rögtön megismertem. Anya a számba tette a cicit, és én rögtön tudtam mire való. Nem kellett többé a cumisüveg, csak a cici. Hatalmasakat sóhajtoztam, miközben az első szopimat kaptam. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre meghallottam azt a hangot, ami már 6 napja hiányzott az életemből. Még 3 napig maradtunk a kórházban, utána végre hazamehettünk. Közben csak anyát engedték be hozzám szoptatni, így apival telefonon értekeztünk. Anya a fülemhez tette a mobilját, api meg az ablakon keresztül nézett, és beszélt hozzám. Én meg mosolyogtam, mert tudtam hogy az én apukám beszél hozzám, aki minden nap eljött hozzám Szegedre is és 1 órán keresztül beszélt hozzám, hogy tudjam, hogy szeretnek és várnak haza.
_________________
http://www.kormica1.blogspot.com/
http://picasaweb.google.hu/116.....directlink
http://picasaweb.google.com/11.....directlink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Casey
#10





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 16, 00:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

van egy topic ahol közölték már velem, hogy agresszív vagyok de akkor az most semmi ahhoz képest amit most fogok írni.

narcisz2

A leírtak alapján te csupa szemét emberrel találkoztál, és az orvosod sem érdemel igazából semmit. Be kellett volna mennie, hiszen ezért fogadtad, hogy ott legyen amikor szükséged van rá.

A bababarát kórházban ha apás szülésre is szakosodott kutyakötelessége beengedni az apát a vajúdóba is, ha ez nem lehetséges legalább tájékoztassa már a kedves szülőket.

Minden bababarát kórház, CSAK BABABARÁT és SOHA SEM mamabarát. kaptam én is hideget meleget, és úgy, hogy több ismerős is volt a kórházban.

Miért kell hagyni 15 órán keresztül szenvedésben az anyát és babáját? Ja, nem is írtam, de háromszor rá volt tekeredve a túlhordás miatt merev köldökzsinór deréktól lefel és ezért nem haladt előre semmit. Nem született volna meg természetes úton. Ennyit arról, hogy túlreagálom a fájdalmat.

"Ezek" a fájdalomról mit sem tudnak. Én sem, mert nem éltem át, de legalább nem kételkedem benne. Haggyák még akár 20 órán át is, de az, hogy oxitocint se képesek mindeközben bekötni az szánalmas. Sajnos ha a baba nst-je a normális értéket mutat, nincs okuk feltételezni, hogy valami nincs rendben.

- Hogy mondhat olyat egy védőnő egy kismamának, hogy nem lesz teje?
Nekem a csecsemősnővér mondta, már sajnálom, hogy nem küldtem el a fenébe.

- Miért eretnek az, aki egy kemény műtét után nem tud azonnal szoptatni, mert még a felülés sem megy?
Ez a segítség teljes elmulasztása. Itt nekem szerencsém volt mert a csecsemősnővér hozott egy párnát ami nagyjából mellmagasságba emelte a kis csöppséget, így tudott szopizni.

- Miért nem nézhettem meg, mikor a doktornő vizsgálta a babámat???
Ez jó kérdés.

Megkérdezhetem hol szültél?????? nem szeretnék eltévedni arra.



Mindenestre a babád jól van és ez a lényeg. Nekem is mindig ezt mondták, pedig azért nem könnyű az ilyet félretenni és nem gondolni rá. Én műtét előtt egy héttel már bent voltam a terhespatológián. Vannak ennél sokkal rosszabb esetek is sajnos. Crying or Very sad Kockázatos vállalkozás a szülés is, és ha a baba és a mama is pozitívan jönnek ki belőle az egy CSODA, és mindenféleképpen a legnagyobb dolog.
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
narcisz2
#9





Csatlakozott: 2008.03.15. Szombat 18:51
Hozzászólások: 10
HozzászólásElküldve: 2008, Márc. 15, 20:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Új történetet is olvastok? Ha igen, leírnám a saját élményem.
Kórházat és orvost inkább nem említenék. A dokimmal nem is volt gond...

Szóval kisfiunk egy héttel a kiírt időpont után döntött úgy, hogy megszületik. Este 10 körül jöttek a fájások, négy húszperces, aztán hirtelen ötpercesek. Utaznunk kellett 1 órát a kórházba, ami állítólag az egyik legjobb, leg ember-és bababarátabb...
Az ügyeletes szülésznő fogadott (volt választott is, de ő 7-re jött be), NST, konstatálta, hogy tényleg szülni fogunk és miután megvozsgált és csak egyujjnyira voltam kitágulva, azt állította, hogy túlreagálom a fájdalmat. Hajnali egytől reggel 9-ig egyedül voltam a vajúdóban, a párom kint aggódott-ahhoz képest, hogy apás szülésünk lett volna, nem rossz. De apa csak a szülőszobára jöhetett, ahová 4 ujjnyira tágultan engedtek volna... Reggel 9-kor jött a dokim és még mindig csak 1 ujjnyira voltam tág. 11 óra vajúdás után, egyperces fájásokkal!
Jött a fördőkád, hogy enyhüljön a fájdalom, de ehelyett folyamatos fájásaim lettek. Két óra emberfeletti szenvedés után úgy döntöttek nagy nehzen, hogy epidurált kaphatok.
Ez szülőszobával jár együtt, ahová jöhetett a párom. Délben burkot repesztettek, fekete volt a magzatvíz. Megkaptam az érzéstelenítőt, mindenki úgy nézett rám, mint valami eretnekre, hogy ezt kértem (mitöbb, sírva könyörögtem, pedig minden vagyok, csak anyámasszony katonája nem), majd oxitocint is adtak. Délután 1 órakor ennek hatására a baba szívverése 160-ról 70-re esett. Nagyon megijedtem, mivel az NST hangját én is hallottam és azt hittem, a baba károsodást szenvedett az oxitocintól!
Azonnali császár mellett döntöttek, és másfél óra múlva, 15 óra intenzív vajúdás után megszületett kisfiunk.
A csövet a gerincemben hagyták, a vállamra csatolták a végét, ahol érzéstelenítőt kellett volna, hogy adjon a gyermekágyas nővér. Mivel ő nem tudta az adagot, nem adott semmit, csak infúziót. Iszonyúan fájt a hátam ettől. Nem a hasam, az is, de az semmi sem volt ahhoz képest, amit a csövön fekvés okozott.
6 óra múlva szólt a nővér, hogy menjek és tusoljak le. Egyedül álltam fel, az ajtóig elkísért. Jó lett volna kapaszkodni valakibe, aki segít- de nem volt senki. A katétert kivette, így éjjel magam mentem WC-re.
Másnap hajnali 5-kor, mikor végre pár percre elaludtam, behozták a kisfiamat ls mellém tették, hogy szoptassam meg.
Életemben nem fogtam csecsemőt a kezemben, nemhogy szoptatni! Ráadásul felülni nem tudtam, oldalt lecsúszva szálltam le az ágyról. Sírtam én is és a baba is. Pedig csodálatos kisbabánk született! Épp az volt a legrosszabb, hogy a saját fájdalmam leküzdve sem tudtam szoptatni.
Egy óra múlva elvitték a babát, majd dél körül érte mentem magam (mivel hiába csengettem).
Cicire tettem, de hiába próbálkoztunk. Aznap éjjel még bent hagytam a babát, mire a doktortnő leszidott, hogy hogyan akarok így szoptatni. A védőnő közölte, hogy olyan vagyok, mint a sivatag és a kezembe nyomott egy tápszeres üveget... Akkor 1,5 napos volt a kisfiunk.
Lett két szobatársam is, egyikük háromszoros anyuka. Éjjel azt hallgattam, hogyan cuclizik a babája- az enyémnek pedig nem volt semmije. A szívem szakadt meg...
A lábam időközben óriásira dagadt. A terhesség alatt semmilyen gondom nem volt, lábdagadás sem. Az orvos szerint majd lemegy.
Végül négy nap után, egy csepp tejjel a cicin hazaengedtek.

Végre... otthon.
Rengeteg segítséget kaptam, lett némi tejem (a sivatagból), napi 6 x 40 ml.

Mára boldog anyuka vagyok és semmi más nem érdekel, csak a kisfiam!

A szülés élményét most éltem meg azóta először. Igyekeztem nem gondolni rá... De azóta is bennem maradt néhány kérdés:
- Miért kell hagyni 15 órán keresztül szenvedésben az anyát és babáját? Ja, nem is írtam, de háromszor rá volt tekeredve a túlhordás miatt merev köldökzsinór deréktól lefel és ezért nem haladt előre semmit. Nem született volna meg természetes úton. Ennyit arról, hogy túlreagálom a fájdalmat.
- Hogy mondhat olyat egy védőnő egy kismamának, hogy nem lesz teje?
- Miért eretnek az, aki egy kemény műtét után nem tud azonnal szoptatni, mert még a felülés sem megy?
- Miért nem nézhettem meg, mikor a doktornő vizsgálta a babámat???

Röviden ennyi.

A természetes szülésnek csak a fájdalmas oldalát tapasztaltam 15 órán át. Aztán jött a császár... rosszabb nem is lehetett volna.

Remélem, lesz kistestvére a kisfiunknak és vele egyszerűbb lesz minden!

Üdv
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Casey
#8





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Feb. 27, 10:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

mayka

2 hónapos a kislányom és még mindig bele belenyilal a hasamba belül ha rosszul mozdulok vagy picit megerőltetem.

Nem hinném, hogy egy természetes szülés annyira rossz lenne.

Az egyik fórumon leírtam a műtétet, erre beírtak nekem, hogy legalább annyira rossz ez a gátmetszés. Be akarta nekem magyarázni, hogy egy bőrdarabnak az átmetszése ugyanolyan fájdalmas mint egy komoly hasi műtét, ahol bőrt izmot, kötőszövetet vágnak át. És még nekem szerencsém is volt mert két hét alatt nagyjából felépültem. Nagyjából, mert még mindig fájdogál néha.

Fáj a szülés, naggyon fáj én elhiszem és nem vitatom..de ezerszer inkább az, mert ennek a fájdalomnak célja van, hogy meglésd a kisbabádat. Ugyanannyira reményteli mint amennyire fájdalmas. és utánna megszűnik a fájdalom, és ott lesz egy kis aprólény akit a karjaidban tarthatsz.
Császárnál előtte nem fáj, nade utánna folyamatosan, ezek nem fájások, hanem megszűnni nem akaró fájdalom, és már a babád ottvan el kell látnod ha törik ha szakad. Sokkal nehezebb. Arról nem is beszélve, hogy nem te tartod először a karodban.

Szeretném a második gyermekünket természetes úton szülni, ez minden vágyam. Akarom érezni a természetes várakozással teli fájdalmat.

Azért írtam le mit gondolok, hogy senki ne higgye, hogy esztétikai szempontból nem akarunk császárosok lenni.

Azok vagyunk, és megpróbáljuk a következőnél ha lehetséges a természetest, de ha mégsem sikerül, akkor sincs miért szomorkodnunk, a végeredmény úgyis magáért beszél. Laughing
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
eniko2005
#7





Csatlakozott: 2007.10.24. Szerda 17:25
Hozzászólások: 8
HozzászólásElküldve: 2008, Jan. 23, 22:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én is császárral szültem eddig egyetlen gyermekem, pedig nagyon a természetes szülés híve vagyok,de ember tervez...
Reggel fél hétkor keltem 10 perces fájásokkal. Mivel az egész terhességem alatt végig dolgoztam, még ezen a jeles napon is fél nyolckor beálltam dolgozni. A párom már tűkön ült, hogy menjünk már. Egri vagyok és nem akartam ebben a városban szülni, úgyhogy lóra pattantunk és irány Bp, vagyis inkább Kistarcsa. (Kicsit kockázatos volt,de megérte).
A kocsiban már 5 perces fájásaim voltak. Délután háromkor megrepesztették a burkot, és utánna leállt a tágulás. Másnap hajnal hatkor kimondták hogy császár. Király - gondoltam, de ez volt a megváltás számomra.
Azóta minden fájdalmat elfelejtettem, mert van egy csodálatos, tökéletes kis manó közöttünk.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mayka
#6





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 18, 14:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

AZ ELSŐ SZÜLÉSEMNÉL NEM VOLT FOGADOTT ORVOSOM AZ SÜRGŐSSÉGI CSÁSZÁR VOLT AZ ORVOS NEVÉRE NEM EMLÉKSZEM.A MÁSODIKNÁL A BLASKÓ ERVIN VOLT A DOKIM DE SAJNOS AZ IS CSÁSZÁR LETT. A DOKIM ELÉG HATÁROZATLAN VOLT.TŐLEM KÉRDEZTE HOGY MI LEGYEN KÉRTEM HOGY IRJON GYÓGYSZERT A VESÉMRE LÁZAS VOLTAM KI VOLT TÁGULVA A VESÉM DE AZT MONDTA MAJD SZÜLÉS UTÁN ELMULIK.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mayka
#4





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 04, 09:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

a fehérvári szent györgy kórházban szültem másnak mi a tapasztalata róla
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mayka
#3





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 04, 08:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

én az epidurálos császárnál nagyon rosszul voltam alig vártam hogy vége legyen rázott a hideg szédültem igaz hogy hajnali kettő óta a szülészeten voltam hőemelkedéssel vesetágulattal előtte való nap ünnepeltük a házassági évfordulónkat azt az estét végighánytam az orvosok nem tudták eldönteni hogy mi legyen velem a szivhang se volt mindig jó reggel kaptam infúzit hogy megműtenek végül mégse kitalálták hogy leengednek az osztályra a vesémre az orvosom nem volt hajlandó gyógyszert adni pedig az én vesém anélkül nem jön helyre óránként vettek vért végül este 10-kor megműtöttek én szivesen kipróbáltam volna milyen simán szülni anyu és a nővérem szerint ne is akarjam tudni
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
drtünde
#2





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 14:56
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 02, 16:08    Hozzászólás témája: császáros szülés Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok Anyukák, Apukák és Gyerkőcök!

Olvastam, hogy néhányan várjátok az újak "elbeszéléseit".
Szívesen megosztom veletek harmadik fiúcskánk születésének igencsak kalandosra sikeredett sztoriját. Bocsi de muszály a történet kereksége miatt egy pici előtörténetet is beírnom,.

Életünkben először igazi nyaralást szereveztünk kiscsaládunknak. Mindannyian izgatottan vártuk az indulást. Ugyan már nagy pocakom volt ( július 16.-ára voltam kiírva), ennek ellenére ÉN úgy ítéltem meg, hogy júli elejére belefér egy kis kiruccanás. Azonban az izgalmamban, hogy végre IGAZÁN nyaralhatunk, nem kalkuláltam bele lakhelyünk és Gyula közti útvonal távolságát. Igazából fel sem merült bennem, hogy bármi történhet velem és a pocaklakóval.

Szóval 2006. július 01-én elindultunk Gyulára. Hotel, teljes ellátás, bababarát szolgáltatások, maga volt a pazarság. Nyaraltunk ezerrel, a fiúk, Áron 7 , Barnabás 1,5 éves volt, minden percét maximálisan élvezték. Szóval 3. napunkon igen sűrű programunk volt, mely már délután a strandon éreztette is hatását, fájdogált a derekam, gondoltam túl sokat hajoldoztam Barnuskához a medencébe. Bár a férjem amiben csak lehetett és tudott segített. De hát tudjátok: Anya csak egy van! Razz
A piciknek pedig igen jó antennájuk van ahhoz , hogy tudják mikor kellen anyucit picit pihizni hagyni, nekik természetesen akkor van ránk szükségük. Nincs is ezzel alapban semmi baj, de nagyhassal , hőségben ... igen igen fárasztó!!!
Szóval a hosszú, de élménydús nap után este nyugovóra tértünk. Az én jóalvó picifiamra, Barnuskára aznap este, éjjel, hajnalban nem lehetett ráismerni, nem akart elaludni, mikor pedig végre elaludt, félóránként nyöszörgött. Persze csak ÉN voltam jó neki. A pocakom azonban nem díjazta a folyamatos ágyba be- ki- kiságyba behajolni cirkulus- viciozus színjátékunkat. Meg is lett a hatása, éjjel 1 körül éreztem az éles deréktáji csontfájdalmakat, aztán mikor már belsőm is külvilági tünetteket produkált, és rendszeres látogatója lettem mellékhelységünknek, sejtettem, hogy nem lehet kétséges a nap kimenetele. egy ideig még tanakodtam, biztos, hogy mától 5 tagúvá fog fejlődni családunk??? hiszen nyaralásunk közepén voltunk, még 3 nap hátravolt, és oly sok programot terveztünk még,... jól értelmezem testem tüneteit?, aztán rájöttem két szülés utőán igenn egyértelmű kell legyen számomra, hogy itt ma szülni fogunk. Felkeltettem hát szépen férjem, aki álomittasan, idegesen de mégis higgadtan segített összepakolni, majd a szálloda recepciósát felkeltve kijelentkeztünk. Szegény recepciós hölgy , mikor meglátott rögtön a telefonhoz kapott Szülünk felkiálltással hívta is volna a mentőt , ha le nem álliítom az otthon szülök kijelentéséemmel. Kedvesen, aranyosan és fő, hogy gyorsan intézkedett. A gyerekek édesen, hajnal 3 óra 20 perckor állomittasan becsücsültek autómobilunkba és máris indulhattunk haza, várt ránk a kb 5 órás út.
A férjem folyton kérdezte: Biztos, hogy haza, ne menjünk be a kórházba Gyulán? Én bizonygattam neki, hogy hazaérünk, s próbáltam tartani magam, nehogy még jobban megíjedjen a drága. Alig indultunk el, kb 20 perce mentünk, mikor adrenalinszintem az egekbe szökött a műszerfal óráját figyalve, ui arra lerttem figyelmes, hogy kb 4 percesek a fájásaim, melyek iszonyatosan erősek, nyugtatott a gondolat, hogy a baba mozog, a magzatviz nem folyt el ... menjünk csak szépen haz. Hozzá tartozik, hogy korábbi szüléseim alkalmával soha nem folyt el a magzatvíz. Férjem minden városnál feltette a fent már leírt kérédést, a válszom mindig HAZA volt. Igen- igen erős fájásaim voltak, éreztem ahogy fiúcskánk lefelé igyekszik, a légkondink meg is lett dolgoztatva, fájásoknál kellet, köztük pedig nem. Hiszen tudjátok milyen egy vajúdó nő... Mad
Szóval alig vártam, hogy hazaérjünk, reggel 8 órakor landoltunk itthon. Gondoltam, kipakolunk, összerakom a kis motyómat, majd lezuhanyzok, aztán irány a kórház! Persze zuhanyozni álom volt, mert éppen akkor nem volt víz, karbantartás miatt. Sebaj, pakolás közben, mikor lehajoltam, egy nagy rúgást éreztem, aztán már folyt is a magzatvíz.
NA itt megíjedtem...!!!
Szomszédnéni gyerekekhez ugraszt. A családból sógoromat fórródróton értesaítettük, hogy jöjjenek keresztgyermekeikért, akik értetlenül halván a telefonba kérésünk, hová jöjjenek, GYulára???, ja hogy nem!!! mi már itthon vagyunk. Ugrás autóba, irány a városi kórház. Itt mondom el, hogy pocaklakónk az uccsó UHon még faros volt, de orvosom: A harmadig gyereket simán megszüljük így is! kijelentéséel kezelte a helyzetet. Gondoltam, neked könyü, nem te szakadsz meg a szülésben, meg persze olyan sok roszat lehet hallani a faros szülésekről, én inkább a császárt választottam volna.
Szóval kórházba be , lift, akkor már összegörnyedtem a fájdalomtól, a szülészet folyosólyán az ajtón belépve orvosom a főorvossal éppen vizithez készülve, ilyen állapotban meglátott , mindkettő ugrott, viszgálóba be, azstalra fel. Az osztály életét felbolydítva, munkarendet "felborítva", mondhatom, hogy mindenki rajtam-rajtunk dolgozott. Orvosok be-ki, az ajtón - bocs a kifejezését, de hisz tudjátok, hogy megy az ilyen - és rajtam is, majd jött a döntés, mely orvosom száljából így hangzott: Akkor császár, irány a műttő. Mivel apás szülést terveztünk harmadjára is, az orvosom pedig jól ismert minket, szólt a férjemnek, menjen a műtőhöz, csak a műtőajtóig kiísérhetett, ez nagyon rosz volt, hisz eddig gyermekeikn születésekor elejétől a végéig mellettem volt és segített. Most kiszolgáltatottnak éreztem magam egyedül a műtőfolyosón. Szegény hölgy, aki műtétre volt kiírva, félretolták miattam. Fájdalmaim már szinte elviselhetetlenek voltak, mikor a műtőben előkészítve, megjelent az anesztes orvos és kérte domborítsak az epidurálhoz. Alapvégzettségem eüs, de ez itt nem segített rajtam, attól még be voltam t....va. De az érzéstelenítés után hálával néztem az orvosra hisz minden fájdalom megszűnt. A császár alatt semmit nem éreztem, s amikor Ármint kiemelték hasamból és megmutatták, minden előtte történt esemény megszépült, semmi nem létezett csak ő. Gyönyörű volt!!! Igaz, hogy a császáros babák nem olyan "gyűröttek!
Csak hogy érzékeltessem az időnk rövídségét: hajnal 3 óra 20 perckor indulás, 8 órakkor otthon landolás, 8.20 kor magzatvízelfolyás, 8.51 kor Árminka megszületett.
Édesanyám sírva hívott a munkahelyéről, hogy a kollégájátol - míj véletlen , éppen szült a felesége - hallotta, megszültem ez tényleg igaz? Szegény nagyon megíjedt.

Utólag már tudom, nem vállalkoznék mégegyszer ilyen kalandos nyaralásra, De hál'Istennek minden rendben volt.

Szóval ez volt a mi kis kalandos nyaralásos-szülésünk! Ismét készülünk nyaralni, ismét Gyulára, de már öten ...

Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Legyen szép napotok!

Üdv
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
VKOrsi
#1





Csatlakozott: 2004.04.05. Hétfő 23:14
Hozzászólások: 7247
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 02, 15:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

nekem is kettő volt.
az első edás a második altatásos - sürgősség miatt -... szerintem mind1 Very Happy
az edánál nagy élmény, hogy azonnal látja az ember a gyerkőcöt Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mayka
#0





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 02, 13:56    Hozzászólás témája: császáros szüléstörténetek Hozzászólás az előzmény idézésével

2 császármetszésem volt az elsőnél altattak a második epidurálos szerintem az altatás jobb
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.


Ezt olvastad már?Elrejtés