Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Szüléstörténet - Meséld el te is!
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3  Következő
 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
NemethRamona
#100





Csatlakozott: 2010.12.11. Szombat 14:15
Hozzászólások: 8
HozzászólásElküldve: 2010, Dec. 13, 18:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!


Negyedéves szülésznő hallgató vagyok a Semmelweis Egyetemen. Most írom a szakdolgozatomat "Vajúdás és szülés homeopátiával" témában.
Szeretném a segítségeteket kérni. Ha van időtök, ki tudnátok tölteni a kérdőívemet?
Előre is köszönöm!


A kérdőívem linkje:

http://ripet.hu/feedback.php?kid=gy0ttv885gkpfnjt
_________________
Németh Ramóna
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
nyuszko83
#99





Csatlakozott: 2009.05.25. Hétfő 15:39
Hozzászólások: 563
HozzászólásElküldve: 2010, Okt. 30, 16:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Lívia születésének története

2010. október 20-án 15 órakor kezdődtek a fájások. Beültem egy kád melegvízbe, nem múltak el, de még rendszertelenek voltak. 17 óra után átmentünk felköszönteni anyósomat az 50. születésnapján, ott is vacsoráztunk. Akkor már 10-15 percenként jó kis fájásaim voltak. Este a szokásos rutin, közben a fájások kicsit sűrűsödtek és erősödtek is. 22 óra után elaludt Szabi, Tamás áthozta az autót és anyumat. Ekkor még egyszer vettem egy meleg fürdőt, majd készültem a lefekvéshez. Anyum és Tamás unszolására mégis inkább elindultunk a kórházba.
Én persze meg voltam győződve róla, hogy korai még. Nem sokkal 23 óra után értünk be, lepakoltam a cuccom, aztán mentem az adatfelvételre és CTG-re. Egy nagyon kedves szülésznő volt ügyeletben. Adatfelvétel után a szülésznő megvizsgált, aztán újabb CTG, majd egy szuper beöntés következett. Zuhanyzás után már a doki vizsgált meg, 2 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, de burkot még nem akart repeszteni. Közben biztatott, hogy a 2. szülés sokkal gyorsabb lesz. Közben Tamás is beöltözött a műtős rucijába, és átkísértek minket az alternatív vajúdóba (franciaágy, kád, bordásfal, labda). A fájások közben sűrűsödtek és erősödtek. A legkényelmesebb pozíciót kerestem, amiben könnyebben viselem el a fájásokat, a bordásfalba kapaszkodva ültem a labdán. Én a fájásokkal, Tamás a fáradsággal küzdött. Sajnos segíteni nem tudott. Egyszer még letusoltam, szopogattam a homeós bogyókat és tűrtem…de egyre nehezebben. 1,5 óra múlva jött értünk a szülésznő. CTG (ez nem ér sokat, mert én 40-es és 4-es fájásnál is ugyanazt éreztem). Az addig morcosnak gondolt nővérke mondta a szülésznőnek, hogy szépen vajúdik a kismama. Na, én nagyon büszke voltam ám magamra, és sok erőt is adott ez a pozitív értékelés, meg a szülésznő kedvessége is. CTG után megint megvizsgált a szülésznő és akarva vagy akaratlanul, de elrepesztette a burkot, majd közölte, hogy a kádba már nem kell ülni, mert pár fájás és eltűnik a méhszáj. Éljeeen. Átmentünk a CTG-s helyiségbe, ahol épp egy újabb kismamát vett fel. A fájások már lassan elviselhetetlenek voltak, Tamásba kapaszkodtam. A szülésznő kérdezte, hogy kell-e már nyomnom. Mondtam, hogy nem, de 2 fájás után, már sietve közöltem, hogy most már nagyon kell. Akkor átléptünk a szülőszobába, lerántották rólam a bugyit és felfeküdtem a szülőágyra. Szóltak a dokinak is, de nem sietett túlságosan. Körülbelül fél 4 lehetett, mikor felfeküdtem, a szülésznő részletesen elmondta, hogyan kell majd nyomnom, amikor jönnek a fájások. Megérkezett a doki is, bekötötte az infúziót, és nyomtunk, azaz főleg én. Az orvos, a szülésznő is nagyon biztatott, mondták, hogy mikor mit csináljak, maradjak csendbe, lélegezzek mélyeket…Tamás is próbált segíteni, vizes ruhával törölte az arcomat. Ha jól emlékszem a 3. vagy 4. fájásnál nyomtam és már abba akartam hagyni, mikor mindhárman mondták, hogy még, még még…és akkor egy pillanat alatt kibújt a kislányunk( 2010. október 21-én 4:10 perckor). El se akartam hinni, hogy ilyen gyors volt. Tamás elvágta a köldökzsinórt, és a mellkasomra rakták Livit. Kis csúnyácska volt, de akkor nekünk a legszebb kislány a világon. Elvitték lemérni, megfürdetni és bepólyázták. 3690grammot nyomott és 51 cm hosszúra nőtt meg a pocakomban. Odatették még mellém pár percre, apukája meghatódva én pedig hihetetlen örömmel nézegettem és puszilgattam. Aztán Livit elvitték, engem pedig „rendbe raktak”. Az utómunkálatok sokkal jobban megviseltek, mint a szülés, a varrásnál már minden bajom volt. A 2 órás megfigyelést már nem várta meg Tamás, elindult haza kipihenni az éjszakát.
Reggel 9-kor már hozták Livit szopizni, ekkor már egy kicsit jobban nézett ki, de még ráfért a pihenés. Két napig csak kevéske előtejem volt, de a 3 nap hajnalán beindult, így egyre többet tudott Livi szopizni, és meg fejtem ezerrel. A 4 napon-vasárnap- kiszedték a varrataimat, de Livi miatt nem mehettünk haza. A doktornő szisztolés zörejt hallott nála, így kivizsgálásra küldte. A következő nap délelőtt mellkasröntgenre, délután pedig szívultrahangra vitték. Sajnos a szívén találtak egy 1,5 mm-es lyukat, amire azt mondták, hogy nem vészes, ne aggódjak. 3 hónap múlva megint megnézik. Következő nap 9-kor mondta a gyerekorvos, hogy mehetünk haza (ez már az 6. nap volt a kórházban). Fizikailag jó volt a bent lennem 5 napig, mert tudtam pihenni (rettentően fájt a gátsebem), de lelkileg nagyon nehéz volt. A 2 éves kisfiam és a család nagyon hiányzott. Persze kibírtuk ezeket a napokat is, és most már éljük az életünket az új családtaggal.
Hogy könnyebb volt-e a 2. szülés? Az! Nem tudom, hogy azért, mert a 2. volt, vagy a málnalevél tea, esetleg a homeós bogyók segítettek, de biztos gyorsabb és kevésbé fájdalmas volt, mint 2 éve a fiamat megszülni. A szülésznő kedvessége, biztatása és az orvos segítsége és biztosan hozzájárult ahhoz, hogy nyugodtan tudtam vajúdni és biztonságban, gyorsan tudtam szülni. Apa se bánta meg, hogy bejött, annak ellenére, hogy egyszer majdnem rosszul lett. Büszkén meséli az élményeit, és közben azon gondolkozik, hogy a 3. szülésre bejön-e. Öhöm.
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
nyuszko83
#98





Csatlakozott: 2009.05.25. Hétfő 15:39
Hozzászólások: 563
HozzászólásElküldve: 2010, Okt. 30, 16:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

...
_________________
[^]  
[^]  


A hozzászólás legutóbb nyuszko83 által 2010, Okt. 30, 16:54-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Tincsi
#97





Csatlakozott: 2006.03.31. Péntek 15:31
Hozzászólások: 1248
Tartózkodási hely: Monor
HozzászólásElküldve: 2009, Máj. 07, 20:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok

Igy lassan 8 hónap után ideje leirnom nekem is a születéstörténetet.Sok sok évnyi küzdelem után a 7.próbálkozás alkalmával(6 inszemi,egy lombik) megfogant a 2 kicsi törpikénk.Az elsö teszt negativ lett karácsony elött igy az esélytelenek nyugalmával vártam azt a napot amikor hivatalosan is tesztet kellett csinálnom.Emlékszem aznap éjjel azt álmodtam hogy pozitiv lett a teszt.Felébredtem hajnal kettökor hát már nem fekszek vissza ha már ugyis pisilek akkor tesztelek is egyet. Megcsináltam és már vártam hogy szembesüljek azzal hogy csak egy csik van rajta de kettö volt.Elöször nem is tudtam hirtelen megszólalni sem.Berohantam a szobába felébresztettem a párom hogy nézze meg hogy biztos 2 csik van e rajta.Ö nagy álmosan hát én csak egyet látok.Mondom akkor ébredj fel és nyisd ki a szemed mert ez bizony 2 csik. De a biztonság kedvéért meg anyóst is felébresztettük hogy tuti legyen a dolog.Azért még pár nappal késöbb még csináltam vagy két tesztet... Szóval a vérvétel és az uh. is igazolta hogy babáink lesznek.Növögetett szépen a pocak,iszonyatosan sokáig hánytam az elején.A 29.héttöl be kellett feküdnöm kórházba mert sokat begörcsöltem és a vérképem sem volt tul jó.Nehéz volt távol lenni a családtól de tudtam hogy csak igy vagyok biztonságban ha tudom hogy bármi történi jó helyen vagyok.Teltek multak a hetek a hasam már iszononyatosan kirepedt olyannyira hogy már aludni sem tudtam a fájdalomtól és viszketéstöl de 2 hétbe telt mire kaptam rá kenöcsöt.Attól függetlenül hogy fogadott orvosom volt szinte nem is foglakozott velem.Egy másik doktornö irta fel a kenöcsöt.Elkezdtem fulladni is és folymatosan kaptam a magnézium infuziot.A szobatársak folyamatosan cserélödtek mindig csak én voltam aki maradt.Sok volt az a 9 hét szülésig.. Aztán eljött végre a nagy nap.Programozott császár volt.A párom majdnem elkésett..Megkaptam a katétert ugy hogy iszonyatos fájdalmat éltem át mikor berakta a növér.Mint kiderült felsértett valamit mert napokig véreset pisiltem.Szinte már könyörögtem a páromnak hogy szóljon a dokinak hogy vigyenek az mütöbe az érzéstelenitésre mert nagyon fájt.Elérzéstelenitettek aztán már csak a rángatást éreztem.10-04 perckor megszületett Andris 2600g al és 10-06 perckor pedig Tamara 2550g al.Csak Andrist mutatták meg mert ahogy ő megszületett kezdtem rosszul lenni hirtelen esett a vérnyomásom kaptam valamit aztán amitöl jobb lett.Délután aludtam egy jót kivittek a szobába.Este kihozták a piciket furcsa volt öket látni hihetetlen volt hogy ök az enyémek.De nagyon jó érzés volt. Azt hittem már végre minden jó tul vagyok a nehezén..A gyerekekkel semmi gond nem volt. Én elkezdtem lázasodni.Elöször semmit sem kaptam mert ugy voltak vele hogy biztos a mellem miatt vagyok lázas vagyis hogy a tejbelövelés miatt.Pár napig csak lázcsillapitot kaptam.Csak furcsa mód azt nem vették észre hogy kiegyenesedni nem birok ugy fáj a hasam fél óra volt egy ut a wc re meg vissza.Iszonyatosan fájt de nem csináltak semmit.Pár nap mulva bejött a dokim hogy kiszedje a varratokat.Akkor látta meg hogy begyulladt a seb.Vett hüvelykenetet hogy majd abból kiderül hogy milyen baktérium.Az még egy hét mire kész.De 2 nap mulva már mikor a hideg rázott és nagyon lázas voltam a másik doktornö aki a krémet is felirta felnyitotta a sebemet.Hát mit ne mondjak.Soha még olyan fájdalmat nem éltem át mint akkor.Mire kitisztitotta és rendberakta hát..nem volt semmi legalább fél liternyi cuccot tisztitott ki.. :roll:vett a sebböl kenetet is hogy kiderüljön hogy mi ez. Este már kaptam infuzioban antibiotikumot is és már nem is feszitett annyira a hasam.A párom volt a gyerekekkel mert én nem tudtam öket ellátni.Egy ágyas szobában voltam igy ö tudott segiteni.Hát nem tudom nélküle mit csináltam volna.Eltelt pár nap kiderült hogy egy husevö baktérium.(stafilococcus area) baktérium van a sebemben.Onnantól kezdve a gyerekeket nem vihettem be a szobába mert hogy tele van a szoba bacilussal.De addig mig ki nem derült hogy milyen baktérium addig bent lehettek,nyitott seb mellett és még szoptatthattam is öket lázasan is .Csakhogy egy baktérium nem onnantól kezdve fertöz hogy kiderül hogy micsoda. Összegyült oda az összes orvos hogy mostmár más szabályokat kell bevezetni.A gyerekek nem jöhetnek a szobába de a gyerekosztályra sem mehetnek vissza mert megfertözik a többi gyereket is.Persze elötte is megfertözhették volna.. :roll:De a szobába sem vihettem be öket.Söt én hozzá sem érhetek a gyerekekhez.!!Bejött a gyerekorvos is és hát azt javasolta hogy jöjjünk haza mert mindenkinek jobb igy.. Erre aztán már elszállt az agyam.Persze az orvosom sehol igy a doktornö aki már annyiszor segitett becsövezte a sebemet és igy jöttünk haza 4cm es nyitott sebbel.Itthon aztán külön szoba és a párom látta el a gyerekeket.Én nem nyulhattam hozzájuk.nagyon rossz volt iszonyatosan megviselt hogy meg sem foghattam öket.Az itteni doktornö is azt mondta hogy ha a gyerekek elkapják meg is halhattak volna.Hát nincs igazán jó élményem de a drágáim mindent megérnek de azt hiszem kell egy kis idö még amig lelkileg tul leszek ezen.Köszönöm hogy leirhattam.
_________________
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
csibeszke
#96





Csatlakozott: 2009.01.23. Péntek 16:56
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2009, Jan. 23, 22:35    Hozzászólás témája: Barnabás születése Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Kisfiam már két hónapos,2008.november 15-én du.5 óra 10 perckor érkezett.Az előzmények nem érdekesek, legrövidebben csak annyit,hogy 2,5 évet vártunk rá.Szerencsére minden orvosi segítség és beavatkozás nélkül sikerült összehozni ezt a gyönyörű gyereket!(PCO-m volt-van?-megvolt a veszélye,hogy nem lesz síma ügy.Azért döntöttem úgy,hogy megosztom veletek a történetem,mert nagyon jó érzéssel jöttem el a klinikáról (Szeged,Szote Női Klinika) Smile
A történet azzal kezdődött,hogy heteken keresztül rosszul éreztem magam.Hányingerem volt,néha szédültem,a tűző napon is rázott a hideg.Arra gondoltam,biztosan összeszedtem valamit a munkahelyemen(ápolónő vagyok).Azután elmentem a nőgyógyászhoz,aki biztosat nem tudott mondani,a gyanú megvolt de csináljak tesztet.Alig vártam,hogy reggel legyen.A kolléganőm a vállam felett leskelődött.Majdnem becsúsztam az előkészítő asztal alá,amikor ,megláttam a két csíkot.Nagy volt az öröm,a reggeli váltásom is nagy szeretettel gratuláltak. Baba
Műszak után orvos,ultrahang majd telefon az egész családnak.A párom hirtelen szólni sem tudott.Azt meg kell hagyni,gyorsan eltelt ez a pár hónap.Az utolsó három hét volt a legnehezebb.Sajnos 24 kilót szedtem fel,a végére már nagyon csúnya dagadt volt a lában,fájt és nehezen is cipeltem ezt a sok súlyt,ugyanis 52 kg-ról indultam.
Mindig tartottam tőle,hogyan is lesz a végén?Kár volt paráznom.
Nagyon türelmetlenné váltam az utolsó héten,sehogy nem volt már jó.Minden alkalommal figyeltem a CTG eredményt,hogyan állnak a fájások,mert érezni nem éreztem.Hét elején azt mondta az orvos:majd megbeszéljük hogy lesz,pénteken már az eredmény alapján berendelt vasárnap reggelre cuccostól.Kicsit megnyugodtam,legalább történik valami.Pénteken éjféltől nem éreztem jól magam.Egyébként is rosszul aludtam a terhesség második felétől(éjjeli pisilések stb.),de igazából nem tudtam megmondani mi volt a bajom.Éjjel 1 órakor,amikor a pisilés után visszamentem a szobába,valamire ráléptem a szőnyegen.Először majdnem megijedtem,aztán rájöttem:a nyákdugó volt.Ezzel nem zaklattam a páromat,hiszen pihennie kellett és azt sem tudtam mi jön még.Reggel nagy dilemmára ébredtünk:mi legyen?Felhívtuk a szülésznőt és tanácsot kértünk.Azt javasolta,menjünk be,csinálunk CTG-t és az alapján sokminden kiderül.Így is tettünk.Fájásaim össze-vissza voltak.Hol félóránként,hol negyedóránként.A vizsgálat azt mutatta,hogy vannak fájások (három nagyot éreztem is!),de csak 2cm-re voltam kitágulva.A szülésznő és a doki is azt mondta derűsen és nagy nyugalommal:menjek szépen haza,vajúdgassak otthon,mégiscsak jobb,kényelmesebb,mint a kórházi körülmények között.Ha sűrűsödnek a fájások szeretettel várnak vissza.Őszinte legyek én nem voltam megnyugodva,de úgy gondoltam Ők mégiscsak jobban tudják,ha gázosabb volna a helyzet úgysem engednének el.Szép nyugodtan hazakocsikáztunk,a párom hozta mindkét nagyszülőtől az ebédet,bár nekem nem sok kedvem volt enni,mégis belémerőszakolt egy kis levest.Hát szóval fájt ám nagyon.Az idő mindent megszépít ugyan és már nem is biztos,hogy fel tudnám idézni a fájás milyenségét.Délután kettőkor már nagyon untam és kezdtem fáradni.Elkezdtük mérni az időt.Már 2-3 percenként voltak fájások.Tudtuk,hogy indulnunk kell,így is tettünk.A szülésznőm tudta mit kell tennie,megnézte a méhszájat,azt mondta 5-6 cm-re nyitva.Szólt az orvosomnak,aki szintén megvizsgált és azt mondta:Hát Andikám,van ez már 7-8centi is!(Andinak a szülésznőt hívják)Ne habozzunk tovább jelszóval elővett egy nagy tűt (még jó,hogy feküdtem!) és burkot repesztett.A show ezután kezdődött.A bürokrácia világa az egészségügybe is betört.A páciens kikérdezése és egy halom papír aláíratása roppant fontos mozzanat!Videóra kellett volna venni,ahogy keresztbe tett lábbal állok az asztal mellett,kérdez a doki,kérdez a szülésznő és közben legalább öt papírt kellett aláírnom.Folyik a magzatvizem,2-3 percenként fájásaim vannak,ami úgy fáj,hogy úgy érzem odapetézek.Nagy nehezen kész lettünk,bár nem nagyon voltam képben hogy miket is válaszolok a dokinak.Elküldtek pisilni,azután kiválasztottuk a szülőszobát és felfeküdtem az ágyra.Ekkor volt kb.du. 4 óra.És megkezdődött.Még volt egy centi ahhoz,hogy megszülethessen a fiam.Nagyra becsülöm a szülésznőt,ha Ő nincs,sokkal nehezebb az egész.Három tolófájást vissza kellett tartanom,az sem volt kellemes.Szorítottam a párom kezét,csoda,hogy el nem törtem.Andi elmasszírozta azt az egy centit azután nyomhattam.Nagyon nehéz volt,úgy éreztem sokáig tart.Egyre csak azt mondták:pihenjek,nagy levegő,nyomjak.Nézzek csak fel,már kinn van a feje.Én pedig kétségbeesetten kérdeztem:Még csak a feje?
Azután sikerült és meglett Ő!Gyorsan leszívták a váladékot és akkor nagyon elkezdett sírni.Végig ordított míg a mellkasomon volt,de Ő volt a legszebb baba a világon!Kicsit véres,nagyon lila,de gyönyörű!Aztán elvitték és tisztán,szépen felöltöztetve visszahozták.Nagyon boldogok voltunk!Azóta még szebb a kis kópé,most is ordít és nem tudjuk mi baja.
Köszi,hogy elmondhattam!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ptszilvi
#95





Csatlakozott: 2006.11.14. Kedd 19:53
Hozzászólások: 4451
HozzászólásElküldve: 2009, Jan. 02, 12:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sanyika születése
Azzal kezdeném, hogy nagyon sokat, 4,5 évet vártunk a kisfiúnkra, aki végül a 4. lombikkal sikerült a Kaáli Intézetben.
Már a terhességem sem volt teljesen sima, elég sok problémám volt végig. (az elején a progiszurik keserítették meg az életemet, aztán a 13. héten volt 1 nagy vérzés, amitől nagyon beijedtünk, majd a 4. hónaptól nem tudtam aludni, égett a gyomrom is nagyon, a 37. héten volt egy vesegörcsöm, s az utolsó 3 hétben pedig viszkettem veszettül…) A baba végig nagyon fennt volt a hasamban, ez volt végül a császár kiváltója is….
November 29-re voltam kiírva, de már előtte 2-3 héttel nagyon szerettem volna, ha kibújik végre Sanyika, mert már nagyon sok bajom volt, de ő jól elvolt a pocakban, esze ágában se volt sietni kifelé. Very Happy 27-én, csütörtökön, a szokásos CTG vizsgálaton mondta is a szülésznőm, hogy nagyon fennt van még a hasam… (pedig én annyit dumáltam addig már Sanyikának, hogy induljon el lefelé…) Azt mondta a doki is, hogy szombattól minden nap mennem kell CTG-re, mert akkor töltöm be a 40 hetet.. Na, ehhez már nem sok kedvem lett volna, ugyanis 1,5 órányira lakunk a kórháztól…
Csütörtökön hazamentünk (pedig már vittük mindig a pakkot, hátha benntartanak, de megint nem…), semmi jele a szülésnek. Éjszaka viszont nem aludtam 1 percet sem, mert a nappaliban ültem és vakaróztam… Very Happy Very Happy Kipihent voltam tehát másnap… Very Happy
Pénteken már egész nap rosszul éreztem magam, de azt gondoltam, hogy csak a fáradtságtól van, elég nyűgös voltam. Aztán 16.45-kor jött az első fájás, amiről én nem tudtam, hogy az már AZ. Mindenhol azt olvastam, hallottam, hogy a szülési fájás olyan, mint 1 nagyon erős menstruációs görcs. Na, ezt ismerem, mindig jól kiszenvedek minden hónapban, hát én az ilyen fajtájú fájást vártam…. Ez viszont nem úgy fájt, hanem a derekam fájt nagyon, meg a hasam is, de másképp. Szóval ekkor volt az első, de nem gondoltam semmi szülésfélére… Aztán olyan 14 perc múlva jött a második, majd úgy 15 perc múlva a harmadik, de ez eltartott 36 percig.. Ekkor biztosan tudtam, hogy nem szülés, mert ott ugye vannak szünetek a fájások között, ez meg ilyen sokáig eltartott, meg nem is úgy fáj, szóval nem szülés lesz ez.. Aztán még elmentem zuhanyozni, hogy hátha a meleg víztől elmúlik, de nem múlt… Very Happy (a férjem közben percenként kérdezgette, hogy nem megyünk a kórházba, de mindig elhajtottam, hogy ez még nem szülés, higgadjon már le…) Aztán fél 7-kor felhívtam a szülésznőt, mert csak nagyon fájt a derekam meg a hasam, s mindig letolt nagyon, ha nem szóltam neki valamiről, gondoltam most csak szólok neki, nehogy má’ megint letoljon majd…. Very Happy Viszont neki is elmagyaráztam, hogy ez nem szülés, mert nem úgy fáj, csak úgy szólok.. Very Happy Erre mondta, hogy nem baj, de azért nézzem az órát, s 8-kor hívjam… Én néztem is, kereken 10 perces fájásaim voltak, de ugye ez nem szülés, én már csak tudom, annyit szültem már… Very Happy A szülésznő aztán fél 8-kor nem bírta tovább, felhívott, hogy mi van. (ja, ő épp moziba akart menni a barátnőjével, erre jól betettem neki…) Mondtam a 10 perceseket, ezért mondta, hogy akkor menjünk be a kórházba, hadd nézzen meg, ő is bejön. Be is értünk olyan 21 óra körül, egyszerre érkeztünk a szülésznővel, együtt mentünk fel a lifttel, de közben is mondtam neki, hogy nyugi, ez nem szülés, mert nem úgy fáj… Ő meg csak somolygott… Very Happy Aztán megnézett először CTG-vel, a baba rendben volt, még akkor is pörgött ezerrel (már csak ezért is gondoltam, hogy nem…), a vizelet is rendben volt, a méhszáj viszont 1 ujjnyira nyitva volt.. Megnézett az ügyeletes orvos is, aztán mondták, hogy fel kéne hozni a csomagot az autóból, s már nem megyünk haza…. No, ekkor azért jól betojtam, hogy mi lesz itt… Átöltöztem, aztán mentünk a szülőszobába… A szülésznő közben felhívta az orvosomat (ő meg egy nyugdíjas kolléga búcsúztatási vacsoráján volt, de a sz.nő mondta neki, hogy ráér még..). Megkaptam a beöntést, ekkor még volt erőm viccelődni, dumálni a szülésznővel, jól elvoltunk, ekkor már olyan 5 perces fájásokkal… A dokim 23 óra körül ért be, s megcsinálta a burokrepesztést (ezzel is jól megszívtam: mások szerint nem fáj, olyan, mint egy szúnyogcsípés. Nekem, mivel a baba annyira fennt volt, az is necces volt, nagyon fájt…). Ezután már sokkal erősebben jöttek a fájások, pedig addig se volt semmi… A dokival már előre megbeszéltük az epidurális érzéstelenítést, úgyhogy annak olyan éjfél előtt neki is kezdett. Állítólag másnak olyan 1,5-2 órán keresztül hat, nekem olyan 50 percig tartott a hatása. Ez volt viszont a legjobb rész az egész szülésben, a szülésznő ráültetett egy nagy labdára (nem akartam pedig, félek az ilyeneken, még a hintaszékeket se szeretem… Very Happy), viccelődtünk, beszélgettünk ott hármasban a férjemmel. Aztán ¾ 1-kor a szomszéd szülőszobában szült valaki, s a szülésznő mondat, hogy ha már itt van, átmenne segíteni. Mondtam, hogy nyugodtan, én most még jól vagyok. Ahogy kihúzta a lábát a szobából, megszűnt viszont az epidurális hatása, s kegyetlen, szűnni nem akaró fájások jöttek… Fél órát volt távol a szülésznő, nagyon nehéz volt.. Aztán, amikor visszajött, megnézett, majd hívta a dokit, s adták a következő adag érzéstelenítőt, ez viszont már 1 percig sem hatott…. A méhszáj közben persze nem tágult, ezt nézték folyamatosan, s mondták mindig, hogy nagyon kemény a baba feje, nem tud átjutni a medencébe… ¾ 1-től tehát szünetek nélkül, folyamatos fájásom volt, ez a rész volt a legkegyetlenebb… Kibírtam hang nélkül, bár úgy fújtattam, hogy egyszerre 1000 gyertyát el bírtam volna fújni… A szülésznő mindig mondta, hogy orron be, szájon ki… Volt egyszer egy olyan pont, amikor elsírtam magam, hogy jó-jó, de nem tudom, hogy melyik az orrom és a szám. S ezt akkor halálosan komolyan is gondoltam… Sad Közben masszírozták a derekamat, szedtem a homeopátiás bogyókat, szorítottam a férjem kezét (egyster a combizmát kaptam el, utána hálát is adott, hogy nem 10 centivel feljebb kaptam el azzal az erővel… Very Happy), de ez kegyetlen, elviselhetetlen időszak volt… Ezt nem is részletezem, nem akarok elriasztani senkit…
Aztán hajnali 3-kor egy újbóli vizsgálat után (semmi nem változott) a doki bejelentette a megváltásomat jelentő hírt, hogy akkor itt az ideje a császárnak… Ettől én olyan boldog lettem, amennyire csak abban az állapotban lehetett lenni, csak onnantól aztán pláne minden percet olyan hosszúnak éreztem, hogy mikor lesz már vége… Akkor még jött az altatóorvos, hogy írjak alá papírokat, de addigra én már az akasztásomat is aláírtam volna, csak legyen vége ennek…. Sad Aztán áttoltak a műtőbe, ott viszont alig tudták beadni az érzéstelenítőt, mivel folyamatosan fájásaim voltak, s nem bírtam egyszerűen mozdulatlanul maradni még néhány másodpercig sem… Borzasztó volt, hogy tudtam, hogy mindjárt vége, s mégse bírtam abbahagyni a remegést… Mindegy, végül nagy nehezen csak sikerült… Onnantól aztán totál boldogságos állapotban voltam, végre megszűnt minden fájdalmam!!! Pár perc múlva már hallottam is a kisfiamat, ahogy felsírt, onnantól meg bőgtem.. Közben néztem a férjemet, aki egy üvegablak mögül nézte végig az egészet, s végig nagyon bátran, türelmesen viselte a dolgokat, minden elismerésem neki érte, neki is nehéz lehetett engem annyira szenvedni látni.. (ő akart nagyon bejönni, én nem erőltettem, később aztán azt mondta, hogy a mai eszével már nem jönne be… Very Happy)
Aztán behozták hozzám a babát megmutatni, az valami csodás pillanat volt, ahogy nézett rám… Majd elvitték egy kicsit inkubátorba, engem meg pihenni. Később mondták, hogy nem is tudtam volna "rendesen" megszülni a babát, mivel a koponyacsontok nagyon kemények voltak, s már nagyon be is ékelődött a feje, meg nem tudott átjutni a méhszájon...
A szülésznő végig nagyon kedves, aranyos, türelmes volt, nélküle nem is tudom, hogy bírtam volna ki, örök hála neki érte!!
A műtőben is nagyon aranyosak voltak, mondták, hogy várnak vissza minél hamarabb a következővel!! Very Happy (bár egyikük hozzátette, hogy legközelebb nappal jöjjek már, ha lehet… Mr. Green Very Happy Very Happy Very Happy)
Így végül is november 29-én, majdnem 11 órás vajúdás után, a kiírás napján született meg a kisfiúnk, a naptárt jól beleépítettük.. Very Happy
A lényeg, hogy Sanyikánk egészségesen, 03.35-kor megszületett, 3250 g-mal és 53 cm-rel, s gyönyörű!!!! Very Happy Very Happy Very Happy
_________________
Szilvi

[^]  

www.fotoalbum.eu/ptszilvi2
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
szindi
#94





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2009, Jan. 01, 13:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

BÚÉK mindenkinek!!!!!!!!!

Gratulálok a szép babákhoz továbbra is várjuk a történeteket!!
Osszátok meg velünk életetek élményét csodáját.
Gyermeketek születését.

Mindenkinek sok örömet egészséget boldogságot kívánok!!!!!!! Renáta Jázminka
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
aniko26
#93





Csatlakozott: 2008.04.07. Hétfő 11:58
Hozzászólások: 6
HozzászólásElküldve: 2008, Dec. 17, 14:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Réka születése
Nálunk is várva várt baba volt.Habár nekünk első próbálkozásra sikerült:)
Az első 1 hónap kicsit nehézkes volt,a terhességi rosszulétek miatt.Én üzletvezető vagyok ezért tudtam vele dolgozni.Közben mi költöztünk új város ,másik lakás felújítás.Mindennek bele a közepébe.Férjem közben kiment külföldre szóval egyedül maradtam.Hát borzasztó volt.
A poci növekedett lassan a lakás is elkészült.
Június 20.-ára voltam kiírva de semmi nem történt.Közben már kezdtem izgulni,mert akkikel NST-re jártam már túl voltak rajta.Szóval lassan fogyatkozott a társaságunk.
Hálisten még nagy pocival is sokat bírtam,szinte megsem éreztem hogy ott van,csak mikor aludtam.Mert ő bizony akkor volt ébren.A "FÉLIG ÜLVE ALVÁSRÓL"nem is beszélve.
Mi papás szülést terveztünk gondoltam jó ha ott van hátha könnyebb lesz.
Szóval apa is hazatért a kiírt időpontra,a lakás is elkészült már csak a baba hiányzott de azonkívűl hogy néha kicsit fájdogált a hasam semi nem történt.Közben az orvosom már naponta vizsgált hátha így gyorsabban beindul.Nem volt kellemes érzés.
Aztán június 26.-án még elsétáltunk egy jó messze lévő fagyizóba hátha majd a nagy séta megteszi hatását:)Elég későn feküdtünk le aznap,majd wc-re készültem(gondoltam kidöcögök) mikor elfolyt a magzatvíz.Szóltam a férjemnek a kórházi dolgok már 1 hónapja táskában összepakolva,(gondoltam sose lehet tudni).Na akkor még még egy utolsó borotválás,hajmosás,mert én csinosan akartam szülni.Hm...ha tudtam volna!!Majd irány a kórház.
Közen többen mondták,hogy szülésznőt is érdemes megfogadni mert csak ő van ott veled,az orvos meg csak az utolsó pillanatban beesik.Hát mi nem tettük.
Megvizsgált az ügyeletes orvos(mert az enyém otthon aludt) majd közölte hogy itt nincs semmi,de azért betessékeltek a szülőszobába.Mindez hajnali fél egykor történt.
Leöltöztem ,beöntés majd a szülésznő is megvizsgált.(aki nagyon kedves volt)
Majd behívta a férjemet,és már jöttek a is a fájások.
Rosszabra számítottam.2ujjnyira voltam csak nyitva mondta ha 4 re leszek hívja a dokimat.
Közben az idő telt a fájások meg csak jöttek.Lassan reggel lett megérkezett az orvos majd megvizsgált ő is,még mindig csa.k 2 ujjnyi
Közben én az egész időt a wc ben töltöttem mert hánytam,és egyfolytában pisilni kellett olyan rosszul feküdt a baba.A szülésznő azt mondta hogy nem hiszi el.
Ja közben megkértük hogy maradjon amíg vége nincs mert neki is jött a váltás.
Majd a dokim óránként vizsgált,utánna a szül.nő.Én meg olyan rosszul voltam hogy azt hittem sose lesz vége.Ez így ment 15 órán keresztül két hányás között megvizsgáltak mind a ketten,már lement 2 tágító infúzió,kaptam egyet szuriba is majd kézzel tágított az orvos többször,de már nem bírtam.Azt hittem itt a vég,mert azt a fájdalmat nem kívánom senkinek.
De sajnos semmi nem segített én meg már bőgtem,mert 15óra után is csak 2 ujjnyi.Közben a dokimnak lement egy császár,és 4 szülés.Én mentem be a lagkorábban és utóljára távoztam.
Mivel semmi nem történt szólt hogy itt császár lesz,mert már látja hogy nagyon nem bírom./Én meg gondoltam nem érdekel már hogy mit csinál csak csináljon valamit.Apa végig ott volt és segített ahogy tudott.
Jött a katéter mai szintén nem volt kellemes érzés majd bekísértek a műtőbe.Megkaptam gerincbe az érzéstelenítőt és onnantól nagyon jó volt.elmultak a fájdalmak,semmit nem éreztem,csak azt hogy borzasztó fáradt vagyok.A végén kiderült 2 szer a nyakán volt a köldökzsinór azért nem tágultam.
Majd du.16.30-kor megszületett Réka nevű kislányunk.3,50kg,és 50cm.
Csak azt tudom hogy borzasztó volt,de amikor végre megszületett mindent elfelejtettem.
Ma már 6 hónapos gyönyörü egésszéges,jó kislány.És persze imádnivaló
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
juda1
#92





Csatlakozott: 2007.11.18. Vasárnap 18:22
Hozzászólások: 977
Tartózkodási hely: Tata
HozzászólásElküldve: 2008, Nov. 22, 09:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Emma születése:

Terhességem szinte teljesen problémamentesen zajlott (attól eltekintve, hogy nagyon viszeresedtek a lábaim és egyéb testrészeim). Orvosom által kikalkulált időpont 2008. nov.2.-a volt. Ehhez képest kislányom nem igazán akaródzott megszületni. Mivel már van egy 2 éves fiam, megegyeztünk az orvossal, hogy a 40. hetet itthon tölthettem, viszont ha nem indul meg a szülés a 41. héten be kell feküdnöm a szülészetre. Mivel nem történt semmi bevonultam a kórházba azzal a reménnyel, hogy magától „megoldódik” (megszületik) babám. Nos, nem így történt. Mivel a hétfői magzatvíz és NST vizsgálat alkalmával az orvos mindent rendben talált (túlságosan is), úgy döntött, hogy kapok egy OTT-nek nevezett (oxitocin teszt) infúziót. Elmondása szerint, ha a méhem felkészült a szülésre azt jelezni fogja, ha nem akkor várunk még 1-2 napot. Fél óráig csöpögött ereimbe ez az infúzió és meg is hozta a várva várt hatást. Az NST görbéje végre mutatott változást, nem is akármilyet. A gép szerint 100-as fájásaim voltak elég hosszú ideig. Mindebből én csak kis összehúzódásokat éreztem. Sajnos a hatás úgy ahogy jött el is múlt mihelyt lecsöpögött az infúzió. Kedden nem történt érdemleges változás, így szerdán (az újabb magzatvíz vizsgálat után) újra megismételték az OTT infúziót ezúttal 1 órán keresztül. Elkeseredésemre most még annyit sem produkált az NST görbe, mint eddig, szinte teljesen egyenes volt az a bizonyos vonal.
Elkeseredésem egyre fokozódott mivel orvosom közölte, hogy így vagy úgy, de a héten megszületik kislányom, mert a 42. hétveszélyes lehet már reá nézve. Eddig azt mondogattam magamnak, hogy bár magától megindulna a szülés, ez után már csak abban reménykedtem, hogy nem császármetszés lesz a vége. Újabb lehetőséget kínált fel az orvos. Másnap reggel felhelyez egy progreszteron nevezetű méhszájpuhító tablettát ami esetleg javít az igencsak hátratekintő méhszájam helyzetén.
Csütörtök reggel 9 órakor fel is helyezte a már említett tablettát. És vártam. Nem kellett sokáig. Dél körül már éreztem, hogy elkezdődött az a nehéz út minek végén karomban tarthatom kislányomat. Enyhe, de rendszeres 5 perces fájásaim voltak. 14 órára mindez már igen erős 2-3 percesekké „fajult”. 15 órakor megvizsgált az ügyeletes szülész orvos, közölte, hogy 1 ujjnyira vagyok tágulva, legközelebb 18 órakor néz meg.
17 órára már nagyon erősek lettek a fájásaim, szülésznő szólt, hogy menjek be a szülőszobába ott „szenvedjek” tovább. Megvizsgált és fájás alatt már 3 ujjnyira voltam kitágulva. Szóltam férjemnek, itt az idő, jöhet. Fél óra múlva ott is volt a kórházban. Mihelyt megérkezett az orvos megrepesztette a magzatburkot egyúttal „leeresztett” nem kis mennyiségű magzatvizet. Innentől kezdve szinte elviselhetetlennek éreztem a méhösszehúzódásokat. Emlékszem többször mondtam a jelenlévőknek (férjemnek és a szülésznőnek), hogy szülni akarok, mert már nem bírom tovább. Vajúdtam labdán a férjembe kapaszkodva és állva is. Jó volt, hogy két fájás között olyan „mély állapotba” kerültem, mintha éppen elaludnék. Így tudtam valamelyest pihenni. Csigalassúsággal telt az idő, nekem meg szinte más sem járt a fejemben csak az, hogy ennek már soha nem lesz vége. Szülésznő folyamatosan nézte babám szívhangját és az orvos is bekukkantott olykor, hogy minden rendben zajlik-e. Hozott nekem valamiféle homeopátiás bogyókat is, mondta, hogy nyugodtan vegyem be jó hatással lesz rám. Én nem vettem észre belőle semmit, de lehet, hogy igaza volt.
Aztán jött egy olyan fájás mire közöltem a szülésznővel, hogy most aztán nekem tényleg szülnöm kell. Ekkor 19 óra 15 perc volt. Mondta, hogy ha elmúlik a fájás másszak fel a szülőágyra és megnézi, hogy állunk. Mire felkerültem az ágyra jött is a következő fájás mire a szülésznő kiabált az orvosnak, hogy jöjjön azonnal, mert már bújik kifelé a baba. Összesen két fájás volt az egész kitolási szakasz.
Így történt, hogy 2008. nov. 13.-án 19 óra 19 perckor 4400gr-al és 62 cm-el megszületett kislányom Emma.
Miután elvágták a köldökzsinórt a mellkasomra fektették újszülöttemet 1 percre. Leírhatatlan volt az érzés. Ezt követően édesapja kíséretében elvitték letisztogatni, mérni és egyebek. Ezalatt én megszültem a méhlepényt, amire a szülésznő azt mondta, hogy valószínűleg ikreknek készült kisbabám, mert volt egy melléklepény is (ha jól emlékszem így nevezte). Az orvos összevarrt (noha volt gátmetszés mégsem lett külső varratom) és megkezdődött a 2 órás megfigyelés kislányomnak az inkubátorban nekem pedig a szülőszobán.
Miután letelt visszakísértek a kórterembe és kihozták kislányomat mellém, próbáljam meg szoptatni. Végig sírtam a boldogságtól és gondolom a kimerültségtől.
Kb. 20 perccel később ő a csecsemőosztályon én, pedig az ágyamban merültem mély álomba.
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
dinaanya
#91





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 30, 21:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Gratulálok nektek a picihez! Sok boldogságot és egészséget a családnak! Baba Hello
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
szyszqo
#90





Csatlakozott: 2006.05.10. Szerda 19:05
Hozzászólások: 167
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 30, 17:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

kis Maja születése 2008. 10. 23.

Az előzményekben mindenképp szeretném megemlíteni, hogy erre a pici lányra bizony sokat vártunk..Éveket..Ami-mondanom sem kell-fizikailag-, lelkileg egyaránt megviselt..
Több éves próbálkozás, hormonok-és más gyógyszerek szedése, műtét….stb…mindent megpróbáltunk..Végül ez a baba inszeminációval fogant meg-legnagyobb örömünke idén januárban a Kaáli Intézet segítségével!
Várandósságom –az első 13 hetet leszámítva, ill. az utolsó hetek nehézségeit nagy pocakkal-nagyon szépen telt..Aktív maradtam végig, tettem-vettem, sokat sétáltam, intéztem a háztartást, stb..
A kiírt időpontom okt. 19-e volt. Az utolsó héten már nagyon stresszes voltam, hisz Én vártam volna komolyabb „jeleket”…amik nem voltak. Okt. 21-én, az NST a szokásos „semmit” mutatta: baba jól van, de még nem jön, zárt a méhszájam..Dokibácsi beutalót adott a kórházba-így búcsúztunk el..Nagyon-nagyon magam alatt voltam..Rettegtem a szülésindítástól..
Másnap viszont elindult valami..Hajnalban kétségtelenül valami másféle, erős fájást éreztem..Ez napközben folytatódott, erősödött..Végül elkezdtem írni az időpontokat…Amolyan „rendszertelenül jövő de rendszeres” fájásaim voltak..Magyarul akkor már elkezdtem vajúdni..Szerda este már rendszereződtek nagyjából, otthon férjemmel elkezdtünk készülődni, közben ha fájás volt valamit mindig kitaláltunk, ami segít: masszázs, fürdő, borogatás..
Szerdán éjfélkor, rendszeres 5 perces fájásokkal elindultunk a kórházba, szülésznőmet is értesítettük, elindult Ő is..Én még az autóban is írtam a fájásokat Smile
Persze mire odaértünk 10 percesek lettek…
Az első vizsgálat nem volt túl bíztató: 1 ujjnyira nyitott de vaskos méhszáj…Nem jósoltak babát 24-48 óráig…Nekem meg csak jöttek az 5 percesek..Férjem hazaküldtem, szülésznő is mondta lehet, hogy hazamegy, mert az én szülésem még tényleg odébb van.
Egy többágyas vajúdószobába kerültem, ahol rajtam kívűl senkinek nem volt fájása, így csak Én szuszogtam és kínlódtam ott egyedül-minden más kismama aludt…Zuhanyoztam-járkáltam-oldalt feküdtem..Na ez utóbbi volt a legrosszabb, ekkor erősödtek a fájások igazán, de úgy gondoltam mégis, ez a jó mert ez kell (és milyen jól tettem) Valami teljesen más dimenzióba kerültem a fájások hatására..
Hajnalban az ügyeletes orvos kérdezte mikor voltam vizsgálva..Mondtam, már rég, 01:00 óra körül..Megvizsgált..2 ujjnyi voltam, méhszáj vékonyodott! Húú, ettől nagyon boldog lettem! Mégiscsak volt értelme már az addigiaknak is!
Szülésznőm-aki végül szerencsére nem ment el- is megvizsgált, és örült nagyon, mondta nem gondolta volna…megkaptam ugye a beöntést..
Hívta a dokimat, én meg vissza a férjemet…Na, de ekkor jött még csak a neheze!
Ahogy férjem megjött (kb. 08:00 körül) átkerültünk az egyik hangulatos-egyszemélyes- szülőszobára…Dokibácsi is megérkezett nem sokkal később. Mondta is nekem, hogy Ő ezt két napja nem hitte volna….
Kaptam oxytocint…na, természetesen még jobban és még gyakrabban jöttek a fájások…Megtörtént a burokrepesztés-ez tényleg nem fájt (pluszban legalábbis, hisz fájás alatt csinálta)
Később a méhszájamnak a pereme akart elöször is nehezen eltűnni…Már suttogták, hogy beödémásodott vagy mi…Aztán-amire akkor is és utólag is mérges vagyok-valami szurit kaptam a popómba, hogy majd az tompít…Na, Én attól olyan szinten mélyre zuhantam agyilag..mint akit bekábítószereztek..A fájásokat viszont ugyanolyan-ha nem erősebb-intenzitással éltem meg….kezdett fogyni az erőm, és kezdtem is kiabálni…Már ugye egybe folytak a fájások, oxitocin maximumon ment…Kérdezték azt a bizonyos „kakiingert”..Mondtam, hogy nekem már van igen..Na, ekkortól kezdődött a legbrutálisabb 2,5 órás huzavona…Amennyit nyomtam (babát) utána vissza is csúszott ugyanúgy…Így ment sokáig…Jöttek az instrukciók: 4 fájást jobb oldalon, 4 fájást bal oldalon csináljak…Férjem eközben mindent de mindent megtett, hogy segítsen…Támogatott, borogatta az arcom, adott inni, dugta a szőlőcukrot a számba, odaadta „magát”, ha jött egy fájás, hogy kapaszkodjak belé..Sok apróság ki is esett, ebben biztos vagyok…Nem emlékszem minden részletre.. Később sem javult a helyzet, nyomtam egyet-kettőt-baba feje visszacsúszott…Kezdték rebesgetni a vákuumot…Nagyon megrémültem..Közben még mindig tartott az a totál „narkós” állapot, nagyon dühösnek –tehetetlennek éreztem magam, hogy nem tudok intenzívebben részt venni a dolgokban, rongynak éreztem magam…Sűrűn kértem elnézést, hogy kiabálok..Próbáltuk szülésznő javaslatára azt is, hogy felállva az ágy szélébe kapaszkodok, ha pedig jön a fájás leguggolok és úgy nyomok..Ez szerintem elég hatékony volt, de akkor már tényleg nem volt erőm, férjem állított talpra legtöbbször…Ekkor már 13 órája vajúdtam a szülészeten..Ez a gravitációs-guggolós nyomás elégnek bizonyult legalább annyihoz, hogy felfeküdve Dokibácsi könyékkel segítsen és tovább próbálkozzunk…Na, ez is óráknak tűnt..Én akkor tényleg azt hittem meghalok..Néha néztem dokibácsi és a szülésznő tanácstalan arcát, ahogy vacillálnak, most hozzák a vákuumot vagy sem? Ez így végtelennek tűnt…Aztán csak eljutottunk oda-hogy kis Maja buksija legalább előtűnt..Mondták, sok haja van! Aztán szülésznő egyszer csak-valahol két könyöklés közt mondta-fogjam meg a fejét..Rávágtam:” Nem!” Dokibácsi pedig azt mondta:” Fogjam csak meg mert erőt ad!!” Megfogtam…Úgy lett…Nem tudom, honnan jött még az az erő..Arra gondoltam, Úristen, szegény baba feje belém szorul, nem adhatom fel! Ezután már nem kellett sok idő, pár „rásegítéses” nyomásra Maja okt. 23-án, 13:30-kor végre előbújt! Szép paraméterekkel született: 3440 gramm, 56 cm. Leírhatatlan érzés, mikor a kisbabám kicsusszant….Sírni akartam-de nem ment..Olyan szinten fájt a sok könyökléstől a mellkasom, levegőt venni alig tudtam…Úgyhogy csak úgy hüppögtem..
Mint kiderült, nagyon rövid volt a köldökzsinór, ezért ment hát ez a végtelennek tűnő tili-toli…Picurit megviselte ez a hosszú út…Ha belegondolok, Ő mennyit szenvedhetett…Dokibácsi az utolsó két órában már aggódva ellenőrízgette a szívhangját,de szerencsére az mindig rendben volt..Azóta is mondják, szegény baba, látszik megviselte a szülés..Én pedig azt mondom: ha nekem nem lett volna ilyen élni akaró és küzdő gyerekem…akkor ki tudja tényleg a végét…
Megszületése után kis Maját rámrakták..és mivel rövid volt a zsinór, hát épphogy a pocakom aljáig ért csak, kezemmel le kellett nyúljak, hogy tartsam…
Aztán a kisbaba rendberakása és az Én rendberakásom következett..Férjem ekkor már lelkesen fotózott-videózott..Egy helységben történt a baba tisztázása így míg engem varrtak-nézhettem őt oldalról..Aztán vissza is adták, mondván Ő a legjobb fájdalomcsillapító, fogjam csak! (Úgy látszik ez nálam tényleg bevált Smile
A varrástól és ami evvel jár tartottam nagyon-de mondhatom, különösebben az előzőkhöz képest nem viselt meg annyira…Szerencsére nem repedtem, pár öltés kellett csak.
Kaptunk ezután 1 órát, Mi, Hármasban, hogy együtt lehessünk..
Nézegettük a picit, férjemnek hamar átadtam, iszonyat nehéznek éreztem a babát..Nem is értettem, hogy bírtam el a pocakban! Mondogattuk, milyen kis szép lányka…és hogy milyen hihetetlen, hogy ezt Mi végigcsináltuk így együtt..
Elküldtük a szokásos sms-eket…Később áttoltak a gyerekágyas osztályra: kis Maját pihenni vitték, Én meg óvatosan felálltam, és férjemmel kipakolásztuk a cuccaimat a kórteremben, majd lepihentem, Ő pedig hazament….Nagyon elfáradt azt láttam rajta..
Azt hittem rengeteget fogok aludni, de olyan adrenalinlöketet kaptam, alig pihentem…nemsokára fel is keltem zuhanyozni…Másnap hajnaltól pedig velem van egyfolytában ez a csöpp pici lány, akire annyit vártunk!

Muszáj vagyok megemlíteni azokat, akiknek örök hálával tartozom: elsősorban a férjemnek, akiről nem is gondoltam volna, hogy ennyire sok erő van benne és ilyen önzetlenül tud nekem segíteni..A Szülésznőmnek-Vastagné Évának, és orvosomnak Dr Tasi Róbertnek, akik végtelen türelemmel és szakértelemmel voltak irányunkban, és nem adták fel ők sem…Megpróbáltak és „bevetettek” mindent, hogy elkerüljék a beavatkozást…nagyon-nagyon hálás vagyok nekik ezért! Akkor voltak ott velünk amikor kellett, annyit amennyit kellett a hosszú órák alatt. Szülésznőmnek hála pedig már a terhesség utolsó heteiben elkezdtem a felkészülést(homeopátia)-Én úgy gondolom ez is segített abban, hogy végül is meg tudtam szülni ezt a babát..

Az azóta eltelt időben pedig csak nézem-nézem ezt a pici lányt..és próbálom szokni az érzést, hogy őt Én Hoztam a világra, Én vagyok az Ő anyukája..
Csodálatos-leírhatatlan érzés a szülés, a maga összes elviselhetetlen(nek tűnő) fájdalmával együtt…A legfájdalmasabb és legcsodálatosabb dolog a világon, ami velünk nőkkel történhet! És ezután még büszkébb leszek arra, hogy nőnek születtem –ezt átélhettem, és kislányomat is erre fogom nevelni!
_________________
[^]  


A hozzászólás legutóbb szyszqo által 2008, Nov. 10, 12:52-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
kulikzsu
#89





Csatlakozott: 2008.03.18. Kedd 18:26
Hozzászólások: 476
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 29, 10:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabolcs születése:

Terhességem alatt semmilyen panaszom nem volt, fizikailag. Sajnos lelki problémám annál nagyobb volt, augusztus 15-én meghalt édesapám. Ennek feldolgozása nagyon nehéz, s kisfiam érkezése is csak lassan gyógyítja a sebet.

Terhességem alatt nagyon aktív voltam, október elején tettem el a bicajomat, s 14-én még vígan motoroztunk a párommal. A hasam se volt túl nagy, 100cm-es körméretű.
16-án a 38. heti ctg vizsgálat reggel 8-kor még nem mutatott semmit. Du-án 1-kor viszont folyni kezdett a magzatvíz. Összepakoltunk, és bementünk a kórházba autóval (40km). 2 óra után megvizsgáltak, zárt méhszáj, semmi esélye a szülésnek aznap. 6 órakor ismét ctg, semmi (pedig fájásaim voltak), méhszáj 1 ujjnyi. Páromat hazaküldtem, én pedig lefeküdtem. Folyamatosan folyt a magzatvíz, és fájdogált a hasam is, de a szülésznő még a 9 órási ctg után is azt mondta, hogy ez még nagyon nagyon az eleje, és pihenjek. Na ez nem sikerült, ezért éjfél körül ott topogtam, hogy szülni akarok. Immel ámmal beadta a beöntést és beküldött a vajúdó szobába. Telefonáltam a páromnak, aki hajanli 1-re ért oda. Még akkor is csak 1 ujjnyira voltam tágulva, de nagyon szenvedtem a fájásoktól (vsz alacsony a fájdalomküszüböm). Kértem hagy fekhessek bele egy kád forró vízbe, de a szülésznő nem akarta. Végül nem hallgattam rá, és belefeküdtem 1 órát. Utána már 3 ujjnyira ki is nyíltam. Akkor már nagyon elegem volt a szülésznőből. Mondta, hogy sétálgassak, aztán 4 óra felé felfeküdtem a szülőágyra, bekötöték az infúziót Párom végig mellettem volt. Lassan beindultak a tolófájások, próbálgattam nyomni, sokat kiabáltam, meg a levegőt sem jól vedtem, sőt a szemem is kinyitottam néha, szóval igen bénának tartottam magam. 5:45-kor a műszakváltás volt, s jött egy másik szülésznő, aki sokkal kedvesebb volt. Akkor már javában nyomtam a fájások alatt, ő folyamatosan biztatott a párommal együtt. Nemsoká mondták, hogy látják a haját, aztán pár perc múlva már a fejét is. Kb ekkortájt jelent meg a doki is. Ő könyökével segített nyomni, helyi érzéstelenítőt adott, és gátmetszést végzett. Miután Szabi feje kibújt kisebb nehézség adódott. A vállára akadt a köldökzsínór, igy nem tudott könnyem kíbújni. A párom mondta, hogy tekerték, csavarták össze vissza szegénykét. 6:20 perckor megszületett a kisfiunk Nagy Szabolcs, 3640g-al, 51 cm-el. Apukája elvágta a köldökzsinórt majd pár percre a hasamra tették. Párom könnyezett, én meg csak azt hajtottam, hogy nem hiszem el, nem hiszem el. Lefürdették, megvizsgálták, bepólyázták a kis tököst. Megmutatták aztán elvitték és rendbetettek engem. Akkor már nem nagyon érdekelt mi történik velem, fáradt voltam, szomjas és éhes. 1,5 órát még feküdtem a szülőszobában, majd fél 9-kor áttoltak a kórterembe. És 9 órakor már hozták Szabit, aki rögtön szopizott egy keveset.
A vajúdásom borzasztó volt, a szülés rettenetes, de mindezt elfelejti az ember nagyon hamar.
A sok szenvedésért kárpótol a gyermek, aki 9 hónapig élt benned, veled, s most önálló életét kezdi élni, az édesanyja segítségével.

Kívánok minden kismamának problémamentes szülést és egészséges, erős kisbabát
!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
dinaanya
#88





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 19, 09:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nincs mit! Én a lányomat a SOTE I-ben szültem, de mivel ezek spec klinikák igy biztos van rá lehetőség h ezt kapd.
Én is gratulálok neked és remélem h a terhesség és a szülés is zavartalan lesz.Meglátod mekkora boldogság lesz amikor kibujik. Szó szerint elfelejtesz minden fájdalmat!!!
Jégkockát se szabad szopogatni mert az is ugyan olyan mintha vizet innál kortyonként.Azért nem szabad ezeket mert amikor tolsz bepisilhetsz és kap egy fertőzést a baba.
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
nyúlúr
#87





Csatlakozott: 2005.10.20. Csütörtök 11:23
Hozzászólások: 1271
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 19, 08:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Dinaanya!

Köszi a gyors választ! Meg is kérdezem majd a dokimat, hogy a SOTE II-őn van -e ilyenre lehetőség. Kába akarok lenni Laughing
Gratulálok az újabb pocaklakódhoz Very Happy
Még inni se lehet egy keveset? Te jó ég! Azt gondoltam, hogy egy kortynyi vizet azért lehet, de gondolom azért se lehet, mert ha császározni kell, vagy műteni, akkor az gáz lenne. Na és a jégkocka szopogatása? Tudod mint a filmekben Laughing
_________________
http://hu.fotoalbum.eu/etljudit
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
dinaanya
#86





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 18, 22:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia!

Köszi szépen. Igen, tényleg nagy a családom. Épp ezért muszáj volt csinálni a dolgomat.
A szőlőcukor arra kell, hogy igen, ne essen le a cukrod és azért hogy ne száradjon ki a szád mivel nem is ihatsz, nemhogy ehetsz.De valahol még ezt sem engedik.
A gázmaszk nagyon jo. Jo nem csillapitja ugy mint az epidurálás de joval könnyebben viseled a fájdalmat mint naturban mivel ez a gáz olyan hogy elkábit egy picit, de te ezt észre sem veszed.Csak utána, miután megszültél, akkor érzed hogy kába vagy. De legalább alszol egy jot utána és kipihened a szülést azalatt a két óra alatt amig megfigyelés alatt vagy. Nagyon örülök hogy ezt választottam. Én most megint terhes vagyok, 7 hetes. De ezt a babát is ugy szülöm meg hogy gázmaszkot fogok kérni, semmi mást.
Ha van még kérdésed nyugodtan irj, válaszolok amit tudok.
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
nyúlúr
#85





Csatlakozott: 2005.10.20. Csütörtök 11:23
Hozzászólások: 1271
Tartózkodási hely: Szigetszentmiklós
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 18, 12:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Dinanya!

Gratulálok a babádhoz. 11 emberre főzni stb... akkor jó nagy családod lehet Laughing

Szeretném tőled megkérdezni, hogy mivel én még csak a szülés elött állok ezért sok mindent nem tudok még. Ez a gázmaszk dolog érdekelne. Van esetleg fájdalomcsillapító hatása? Na és a szőlőcukor, hogy ne essen le a vércukrod? Mert gondolom enni nem lehet vajúdás alatt.
_________________
http://hu.fotoalbum.eu/etljudit
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
dinaanya
#84





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 17, 22:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hááát!

Nincs itt nagy forgalom!!!
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
dinaanya
#83





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 05, 16:07    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ja és hozzáteszem még hogy akiket meginditottak másnap, egytől-egyig megcsászározták mindegyiket. Szegénykéim! Ugyhogy még mázlista is voltam valamilyen szinten!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
dinaanya
#82





Csatlakozott: 2008.09.05. Péntek 21:27
Hozzászólások: 74
HozzászólásElküldve: 2008, Okt. 05, 16:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok,

Elmesélem én is Lorenzo születésének a történetét, bár zavartalan volt. Sokáig meg sem látszott a hasamon hogy terhes vagyok. Az utolsó két hónapban nőtt meg igazán és hirtelen. Nem kivántam semmit, szinte nem is hiztam (6 kg-ot össz.). A terhesség alatt nem hagytam el magam, főztem , mostam(forgotárcsás géppel!!), takarítottam, vásároltam és mindezt 11 emberre!! Szóval pörögtem. De nem is volt baj mert elég gyorsan kibújt a fiam. A kiírt időpont 2007.nov.12. volt de még semmi nem történt. Be kellett feküdnöm a kórházba. Minden nap vizsgálat vizsgálat hátán. Elég sokan voltunk akik túlhordták a babájukat. Voltak akik az elsőt várták és kétségbe voltak esve. Nem győztük nyugtatni őket.Azt mondták az orvosok hogy aki 12.re van kiírva azt 18-án megindítják.Hát én 17-én hajnali 2 órakor arra ébredtem, hogy iszonyú görcseim vannak. Elmenetem a szülőszobára és szóltam. Feltettek NST-re és jelezték hogy ez még semmi, menjek vissza a kórterembe és aludjak. Gondoltam, köszi szépen de hogy! Hát nem tudtam aludni, alig vártam hogy reggel legyen és mindenki felkeljen mert nem tudtam másra koncentrálni csak a fájdalomra. Eljött a reggel és a görcsök még mindig tartottak, sőt erősödtek. Visszamentem a szülőszobára és ismét NST-re tettek. Akkor már istenesek voltak a fájásaim. Nem is engedtek ki. Egyből telefonáltam a barátnőmnek (mert ugy volt hogy ő jön be velem mert a férjem... na mindegy...hát nyámnyilák,na!),Hogy jöjjön mert mindjárt megszülök. Ekkor kb.fél 10 lehetett. Meg is érkezett és mivel ő is három gyerekes családanya, nagyon tudta a dolgát. Törölgette a homlokom, hozott szőlőcukrot amit ezerrel zabáltam és masszirozta a derekam ami mennyei volt. Ja és hozzáteszem hogy amikor visszamentem reggel már nem volt idő beöntésre és infúzióra sem!Fájdalomcsillapítónak gázmaszkot kértem és tényleg jó volt. Az orvos és a szülésznő újságot olvastak én meg szenvedtem. 12 körül rámjött hogy nekem jön a baba. Azonnal jöttek és átállitották az ágyat, de mire kész lett ( kb.10 perc) én már toltam. Úgyhogy 12óra 20-ra meg is lett két nyomásból. A barátnőm azt mondta hogy ilyen erős és ügyes anyukát még nem látott és elsírta magát. Azt is mondta hogy ez egy olyan csodálatos látvány volt hogy nem hagyja ki a következőt sem akivel pár hetes terhes vagyok megint. Hát kb. ennyi lenne. Én nagyon hálás vagyok hogy ott volt a barátnőm velem mert óriási segitség volt. Igy utolag jobb is hogy a férjem nem volt bent, de nem tudom elmondani hogy miért. Jobb volt ez igy. És tényleg igaz hogy a fájdalmat egyszerűen ELFELEJTED ahogy kibújik a baba!!!!Csodálatos élmény!!!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Amatour
#81





Csatlakozott: 2008.01.01. Kedd 18:59
Hozzászólások: 783
Tartózkodási hely: Nyírpazony
HozzászólásElküldve: 2008, Júl. 15, 12:31    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Bálint lassan 1 éves lesz, ezért tolulnak most fel bennem az emlékek. Elnézést a hosszú litániáért Laughing

Bálint születése:

2007. augusztus 29-re voltam kiírva, a védőnő még poénkodott is rajta, lehet, hogy a tűzijátéktól megijed a baba, és hamarabb kibújik. Már a 20. héten mondogatta az orvosom, hogy a még állapotából, a baba elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy 2 héttel kora előtt jár. Épp betöltöttem a 37. hetet, szerdán. Ekkor volt az első NST, amit a szülésznőm végzett (az összes kórházi vizsgálat előtt felhívtam telefonon, és mire én a kórházhoz értem, már az ajtóban várt, és vitt mindenfele), időpontra hívott, és pontosan el is kezdtük a vizsgálatot. Ott voltam kb. 15 percet, de kisfiam nagyon lusti volt, úgy kellett „csikizni” a talpacskáját, hogy mozogjon már egy kicsit. Mondták is: nagyon jól érzi magát odabenn, lehet, hogy később is fog jönni.
Apa pénteken, 10-én dolgozott utoljára, és ennek örömére fél 12-ig internetezett. Ekkor én már a nagy hasamtól nem igazán tudtam éjszaka aludni, szóval amikor ő bejött hozzám, akkor kezdtük volna el az éjszakát. Augusztus 11-én 0:30-kor elfolyt a magzatvizem. Azonnal felhívtam a szülésznőt, hogy most akkor mi legyen, mire mondta, hogy irány a kórház, ő is indul, bent találkozunk. Apa megijedt, a kórház felé egy szót sem szóltunk. Beértünk, utánunk kb. 10 perc múlva már jött is a szülésznő. Elkészítettük a papírokat, és amíg intéztük az adminisztrációt, addig szóltak az ügyeletes orvosnak, hogy vizsgáljon meg. Nagyon aranyos, fiatal orvos volt, kíméletesen vizsgált, és részvéttel a hangjában közölte, teljesen zárva van a méhszáj, bár a magzatvíz tényleg folyik. Borotválás, beöntés, zuhanyzás következett. Aztán felkísért a szülésznő a vajúdószobába, ott egy másik, szintén fiatal orvos megvizsgált, és feltette a zselét. Ez kb. hajnali 2 óra körül lehetett, mondták, hogy ez majd segít, ez majd beindítja a tágulást. Fájdalmak jöttek-mentek, de még eléggé elviselhetőek voltak, a gáz ekkor még segített. Bekötötték az infúziót, apa itt lett rosszul először. Ő kb. reggel 7-ig volt velem, ekkor már kicsit fáradt voltam, ő hazajött, megreggelizett. Itthon már nagyon várták anyósomék, mert nem igazán tudták, hogy hova tűntünk az éjszaka közepén. Kb. 8-ra értek vissza családostul, és akkortól már anyósom volt velem a szülőszobában. A fájdalmak egyre durvábbak voltak, dokimnak időközben szülésznő szólt, aki épp „vidéken” volt, kb. 2 órára a kórháztól, de elmondása szerint (és mint később kiderült, VALÓBAN) azonnal elindult. Út közben félóránként hívta a szülésznőt, hogy hol tartunk, hogy vagyok, stb., szülésznő közölte, hogy közepes (!!!) fájdalmaim vannak, de egyáltalán nem tudok tágulni. Kb. fél 10-11 körül ért be a doki, azonnal megvizsgált, és kézzel segített a tágulásnál, ami ezután tényleg rohamosan megindult. Közben már nagyon fáradt voltam, mondtam, hogy nem bírom tovább, valamit csináljanak. Doktor elrohan, visszatér egy főorvos asszonnyal, jó barátjával, aneszteziológus. Ismét vizsgálat, majd miután már a szükséges mértékben ki voltam tágulva, jöhetett az gerincvelős érzéstelenítés. Fel kellett ülnöm az ágyon, cicahátaznom, közben dokim fogta a kezem, és mondta, hogy csak a szemébe nézzek, mindjárt készen is vannak. El kell mondanom, én egyáltalán nem éreztem, mikor bekötötték az érzéstelenítést. Anesztes innentől kezdve maradt is a szobában, és folyamatosan ellenőrizte, hogy a kellő mértékben, de ne túlzottan zsibbadjak (lábamat mozgatnom kellett, de a hasamat nem szabadott éreznem). Hát, ez megváltás volt, nem éreztem a fájdalmat, csak a feszülést minden egyes „fájdalomkor”. Közben viccelgettek, beszélgettek a bentlévők (doki, anesztes, szülésznő, anyósom), majd 14.20-kor ismételt vizsgálat, és a felkiáltás: Szülünk! Nagyon meglepődtem…. Ágyat szétszedték, jöttek a gyerekosztályról is. Doki mondta, kb. 16.00-ra meglesz a baba. Ehhez képest három nyomás után már kint is volt Bálint, 49 cm és 3380 gramm volt! Nyomások közben folyton ordibálás: nyomjon, ez az, hajrá, ez mind a gyerekorvos, szülésznő, doki, anyósom, anesztes + Takarítónő!!!! Anyósom egyből mobilozta apát, aki a telefonon keresztül így hallhatta a sírást… Majd babával el, anyósom kíséri, varrásnál egyedül maradtunk a dokival. Doki hirtelen: semmi baj, lélegezzek nyugodtan, mondta, miközben szaladt a házitelefonhoz: anesztes, szülésznő azonnal vissza. Mint kiderült, elfáradt a méhem, és nem akart visszahúzódni, eszméletlen sok vért vesztettem. Doki hajtotta az anesztesnek, hogy altasson el, anesztes meg hajtotta, hogy stramm csaj vagyok, elég csak érzésteleníteni, míg a doki átvizsgálja a méhemet belülről. Hát, ez jobban fájt, mint az egész szülés…
Végeredmény: kaptam egy napra katétert, és 4 napon keresztül oxitocyn injekciókat, de minden rendben ment. Bálint gyönyörű baba volt, csak sajnos besárgult, és 8 napot kellett bent lenni a kórházban. Nem bántam meg, hogy fogadtam szülésznőt és orvost is, mind a ketten naponta bejöttek a szülés után is a kórházba, megnézni, hogy mi újság van velem. A szülésznő egészen addig mellettem volt, míg el nem foglaltam az ágyamat a kismamásoknál, ő hozta-vitte a bőröndömet is…
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szindi
#80





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2008, Júl. 14, 21:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Gyertek mesélni!

Mindenkit szeretettel várok!
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Casey
#78





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Jan. 17, 23:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

szindi

Jó nagy betűkkel van írva. Smile Mindenesetre is így utólag Gratulálok.

Miért programozott császárral szültél?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Casey
#77





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2008, Jan. 17, 23:34    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

szindi

Jó nagy betűkkel van írva. Smile Mindenesetre is így utólag Gratulálok.

Miért programozott császárral szültél?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szindi
#76





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2008, Jan. 17, 14:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Jázmin cica születése Razz

2007 05 30-ra voltam kiírva programozott császárra ,csak attól kelett tartanom,hogy a frontok jöttek mentek nehogy elöbb meindúljon a szülés ,mert a saját dokimnál akartam szülni
De kegyes volt hozzám a sors és még 29.-én a születésnapomat is megtudtam ünnepelni a 26.-at
A lábam a szám már nagyon felvolt dagadva ,de semmi jele nemvolt a szülésnek
Végre eljött a várva várt nap május 30 szerda
Reggel fél 8-ra kelett a korházba érnünk ,mi kicsit elkéstünk olyan háromnegyed 8-ra értünk be Embarassed
A nővérke már ideges volt már keresték magát gyorssan öltözzön át mondta
Mire átöltöztam jött is a dokim felfeküdtem a vizsgálóra megvizsgát és kisértek fel a 3. emeletre lifttel
Velem volt a párom és anyukám is
A szülőszoba elején egy Gyöngyi nevű nővér fogadott mondta mennyek vele és,hogy csak 1 ember jöhet be velem így a párom jött be anyu meg végigzokogta kint a várakozást annyira ideges volt.
Mentem előre a nővér nemvolt szimpi beszólt hova sietek megakarja mutatni a vajudó szobát
Nemszóltam vissza,de ő mondta,hogy mennyek előre
Bementünk egy szobába lepedővel volt elválasztva tőlem egy kis csaj a hasán a dobbal
Elkeztek előkészíteni itthon márlebototváltak de még a nővér borotvát a bikini vonalnál,hogy ne legyen semmi szőr mert akkor a sem könyebben gyógyúl
Borotválás után jött a katéter na etől féltem sose volt még nekem
Vegyen nagy levegőt és már nyomták is fel
erre olyan pisilési inger kapott el nemertem pisilni,mert úgyéreztem hogy alámfolyik ,de megnyugtattak,hogy pisiljek csak nyugottan a zacsimár fent van Wink
Kérdezték altatást krek vagy epidulálist én altatást kértem
Jó akkor veszünk vért ,utánna inom kelett ilyen sós vízes lötyit ,azt monták ettől könyeben ébredek
Na ezek után jött egy nővér a combomba belenyomott ehy inekciót
Kb negyed óra múlva olyan kába voltam ,hogy nem is igen tudtam visszaválaszolni a páromnak sem
Kiderült 10-kor műtenek,met nemvolt altató orvos aki betud jönni hozzám,de olyan hamar eljött a 10 óra
Gyorssan a neveket diktáljjam be Simon Jázmin Simon Dominik mondom
Jött 2 beteghordo átkelett másznom egy másik ágyra és toltak is a műtöbe.
Mikor betóltak odajött az aneszteziológus csaj se idegeskedjek minden renben lesz mindjár kezdik a műtétet
Az altató doki elkapta a karomat a kézfejembe belebágt a tűt nagyon fájt ,de már nemérdekelt csak legyek tűl rajta és lássam meg a babámat
Vegyen nagy levegőt 3 szor vettem nagy levegőt és közben a miatyánkat imátkoztam
ÉBRESZTŐ ÉBRESZTŐ!!!! kiabálták LÁNYA VAN LÁNYA VAN
pofozgattak megakarja nézni mondom igen
Átmásztam egy másik ágyra megint amivel toltak ki és hozták Jázminkámat rózsás bőre volt hatalmas fekete göndör hajacskája
Elkezdett sírni ,de mikor a kezembeadták elhallgatott megpuszilgattam montam nesírjál kicsim.
Olyan megható volt más is könnyezett.
A párom egyből fényképezte az öltöztetést centizést,én mentem fel, a megörzőbe
Másnap már lemehettem az osztályra ,de szülés után 6 óra múlva felhozták jázmint megmutatni
Mindenki gratulált olyan kis édi volt
3500g 51cm fk35cm mk34cm született 10óra 24 perckor
Nagyon bolgog voltam,mert mindig egy kislányra vágytam és hiáb tudtam,hogy lányom lesz nemmertem beleélni magam
Május 30.-án egy új kisangyal érkezett a földre,hogy megszépítse a mi életünket.
Ettöl a naptól a születésnapomat május 30.-á ünnepelem,mert Jázmin lett nekem a legnagyobb születésnapi ajándék. Imádjuk!!

Neféjetek akár császár akár sima szülés minden fájdalmad elmúlik mikor ezt a csöpp kisembert meglátod!
Mindenkinek sok Szerncsét és Boldogságot kívánok !

Köszönöm a sok történetet örülök,hogy Én is átélhettem ezt a csodát!

Puszilunk mindenkit! Renáta Jázminka Razz
Razz Razz

_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Tincsi
#75





Csatlakozott: 2006.03.31. Péntek 15:31
Hozzászólások: 1248
Tartózkodási hely: Monor
HozzászólásElküldve: 2007, Dec. 27, 18:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Nagyon szépek a történetek amit irtok.Egyet kettöt birtam elolvasni belöle.Olyannyira meghatóak hogy nem birom ki sirás nélkül.REmélem egyszer én is átélhetem.Jó egészséget minden kisbabának apukának és anyukának! Laughing
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Casey
#74





Csatlakozott: 2007.08.27. Hétfő 23:47
Hozzászólások: 356
HozzászólásElküldve: 2007, Dec. 27, 17:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Minden rendben ment egészen a 38. hétig. Már a terhes gondozáson December 7-én sem ment minden rendben. Túl magas vérnyomást mértek. (140/80Hgmm) Az orvos azt javasolta, hogy ha 150Hgmm fölé megy, azonnal menjek be a klinika ambulanciájára. Egész hétvégén mértem a vérnyomásomat, meglepő és riasztó eredmények születtek.(160/80, 175/90) Keddig vártam. Akkor voltam előjegyezve NST –re. Pozitív lett, a baba nem nagyon akart megmozdulni. A vérnyomásom 160/80 volt. Felvettek a terhespatológiára. Terhességi toxémia –azt mondták. Teljesen kiborultam. Elmondásuk szerint a babára nem veszélyes vérnyomáscsökkentőt adtak, valamint teljes ellenőrzés alá kerültem. Minden nap NST, ha pozitív ismétlés. Megjelentem flowmetriás ultrahangon 3x, voltam az aneszteziológusnál. Számba vették a császármetszés eshetőségét. Azt NEM akartam. Lelkesen szedtem a tablettákat, amik nem használtak. Háromszor küldtek fel szülőszobára, mindenki szült, csak én nem. Odafent az eredményeim rendben voltak. Ellenben a korábbi 3*1 szem gyógyszeremet 3*2 majd 4*2 –re emelték. Az első alkalommal a szülőszobán egy egész éjszakát töltöttem. Kimondhatatlanul rossz volt, teljesen össze voltam törve. Négy méteres NST anyagot gyűjtöttem be. Ez lett a mumusom, de ahogy észrevettem a kórházban, mindenkinek. Reggel visszakerültem az osztályra. Kétszer majdnem megindították a szülést. MAJDNEM. Végül nem tették. Az emelt dózisú tabletta viszont megtette a hatását. Reménykedtem. Lement a vérnyomásom, lehet, hogy szülhetek természetes úton? Hiú ábránd. Természetes szülés nem létezik, vagy ha igen nagyon ritka, és akinek sikerül tegye össze a két kezét, mert az egy csoda. Bevetnek már mindent: vákuum, oxytocin, kézzel tágítás. Stb. Eközben hagy jegyezzem meg, minden nap más orvos vizsgált, december 24- ére voltam kiírva, nem is volt orvos ismerősöm és nem is igen vállalt volna el senki. Csak reménykedni tudtam, hogy akkor és ott jó kezekbe kerülök. Végül is így lett, de ne menjünk ennyire előre. Aztán hétfőn váratlan esemény történt nevezetesen December 17-én. Áramlásos ultrahangra küldtek. Pozitív lett. Az ügyeletes orvos azonnali beavatkozást rendelt el. Ismét a szülőszobán találtam magam, de most már utoljára. Prostint helyeztek fel, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy a méhszáj tágulását előidézze. Nem tette. Eközben folyamatosan a fülemen lógott a telefon. Apás szülésre készültünk. Apa annyira várta, hogy végre ott legyünk az adott helyen az adott pillanatban. Komplikáció lépett fel egy fél órán belül. A magzati szívhang felgyorsult. Odalépett hozzám egy orvos:
-Meg fogjuk műteni. – jelentette ki ridegen. Nagyon elszomorodtam, de a baba élete sokkal fontosabb volt. Szerencsére Apa is úton volt már, és a kellő időben meg is érkezett.
-Sajnálom, sajnálom –mondtam, hogy nem lehet mellettem. Nem bánta. A fontos az volt, hogy mindketten egészségesen jöjjünk ki a műtőből. Annyira gyorsan zajlott minden. A műtét fájdalommentes volt, ellenben nagyon kellemetlen. A kicsit kiemelték, felsírt. 3130 Gramm, 47cm. Azt hittem menten túlcsordulok, annyira különleges és egyben megnyugtató érzés volt. Apa kívülről szemlélte az eseményeket. A baba rendbetétele után, a karjába adták. Annyira jó érzés volt látni, ahogy tartja a nagy karjaiban és mosolyog. Engem eközben varrtak össze. Hozzám is odahozták a kis picúrt. Gyönyörű volt. Később mellettem lehetett a szülőszobán, csak estére vitték el picit, hogy a műtét fáradalmait ki tudjam pihenni. Nem aludtam túl sokat. 24 óra elteltével már le is kerültem a gyermekágyas osztályra. Most ott tartunk, hogy kislányom egy hetes és 4 napos. Nagyon kis huncut lurkó. Én még le vagyok némiképp amortizálva, de reménykedem benne, hogy nem tart sokáig és akkor teljes értékű anyukája lehetek a kis Gvendolinnak.

Sok kismamát ismertem meg ezalatt az idő alatt. Remélem mindegyikőjükkel minden rendben lesz, és hogy jó kezekbe kerülnek. Bármi történjék, bármit mondjanak, a remény ne hagyjon el egy kismamát sem. Kívánok mindenkinek bonyodalommentes egyszerű szülést, gyönyörű, egészséges babákat, és Boldog Új Évet!
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Kikka
#73





Csatlakozott: 2007.12.17. Hétfő 11:41
Hozzászólások: 799
Tartózkodási hely: Nagykanizsa
HozzászólásElküldve: 2007, Dec. 26, 14:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok. Én is leírom a történetem,bár kicsit panaszosnak fog tűnni. De nem ez a szándékom. Az elsö szülésem álomba illő volt. A párom itthon volt, bár a szülőszobába nem jött be, mégis segített a tudat hogy kinn vár ránk. Választott orvosom aki odafigyelt és válaszolt a kérdéseimre. A szülésznő pedig normálisan bánt velem. Az egész vajúdás és szülés lezajlott 6és fél óra alatt. Peti 3.40 kg és 56cm-rel született. Életem legszebb napja volt.
Ezek után sajnos minden az ellenkezőjére fordult. Hétfő reggel 8 körül elkezdett fájdogálni a hasam, és a nyákdugó is daradokban kezdett távozni. Apuka elment dolgozni és csütörtökön ért haza. Peti szerencsére anyósomnál volt, miatta nem aggódtam. A fájások erősödtek, de nagyon össze-vissza voltak. Ahányszor úgy gondoltam: már ideje bemenni, kimaradoztak. Így telt az egész nap. Este lefeküdtem, bár aludni nem tudtam. Gondoltam kihúzom itthon amig lehet. /Petivel is csak 2 órát voltam benn. /Reggel 5 körül elszundítottam 20 percre majd arra ébredtem hogy nagyon jönnek a görcsök. 5 percesek voltak, így nem mertem taxit hívni, inkább a mentöket. A pasi kérdezte mióta tart, mondam előzö reggel óta, mosolyogva megkérdezte: nem mondták hogy be kéne menni? Közben a tekintetén látszott, nem tart normálisnak. De aranyos volt még viccelődött is. A kórházba érve az az ügyeletes doki volt akitől kicsit tartottam. /Persze nem lehetett választott doki/ Megvizsgált,2 ujjnyi.Folyik a magzatvíz. Otthagyott, hiába kérdeztem valamit. Jött a borotválás, beöntés. Utána zuhanyozni mentem, majd nst-re akart tenni, de jöttek a tolófájások.A szülésznőbe annyi kedvesség és empátia szorult, mint Rejtőnél a kiképzőőrmesterekbe. Át a szülőágyra, persze fájás közben tuszkolt át, bekötötte az oxitocint bár mondtam nem kell, majd elment takarítani mert valami ellenőrzést vártak. Akkor már nagyon erösek voltak, de közölte sóhajtozzak és ne merjek nyomni. Kb fél óra telt el így majd hozta a papirokat aláírni. mondtam várjon míg elmúlik a fájás, de ő: nem ér rá. Akkor már nyomtam a saját hasam hogy ha kell egyedül szülüm meg, de ezt így nem bírom tovább. Befutott a doki majd közölte:" mit akar még csak három ujjnyi". Eltűnt. Értem én hogy várta a műszak végét, és akit 6.10-kor vesznek fel nem szül 7.30-ig, de ez azért durva volt. /Az a típus vagyok akit békén kell hagyni nem pátyolgatni, de az elhagyatottság volt a legrosszabb/ Pár perc múlva jött az én orvosom, hogy 8 perc múlva kezdődik a műszakja, ha tudom várjam meg. Jött, megdícsért milyen hűséges kismama vagyok, megvizsgált és mondta nyomjak, segít. Persze erőm már nem volt, így a szülésznö leszúrt miért nem nyomom erősebben mikor látja fájásom van. 7,40-kor megérkezett Kláricám 3,60kg és 57cm-rel. Próbáltam kukucskálni a lábam mellett, hogy lássak belőle valamit, ekkor az orvos azt mondta amúgy rajt a köldökzsinór a nyakán. Utána megnyugtatott hogy semmi baj nem szorult rá. Mindettől függetlenül csodás élmény bármikor megismételném./legfeljebb nem fognám be a számat/
O, igen. egyik gyerkőcöt sem kérdeztük meg mi lesz, így mindkettő alkalommal meglepi volt. Nekünk ez nagyon jó volt.
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
amarilla
#72





Csatlakozott: 2005.09.01. Csütörtök 11:48
Hozzászólások: 1336
Tartózkodási hely: Oslo
HozzászólásElküldve: 2007, Dec. 12, 08:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Osloban szültem, a szülés előtt már rendszeresen jártunk az ABC hotelbe a szülésznőnkhöz konzultációra. Ez egy alternatív szülészeti osztály a kórház területén, de csak komplikációmentes szüléseket vezetnek le, orvosok nélkül dolgoznak a szülésznők, és nem használnak gyógyszeres fájdalomcsillapítást, csak mindenféle mást, pl. vízben vajúdásra van lehetőség, és akupunktúrára is.
Ha valami bonyodalom támad, egy emelettel lejjebb van a kórházi szülészeti osztály, szükség esetén orvosokkal, műtővel, fájdalomcsillapító kéjgázzal vagy epidurállal.

Nagy terveink voltak, vízben szülésre készültünk legjobb tudásunk szerint, mindketten sokat olvastunk a témában, és megírtuk pontosan a "Birth Plan"-t is, minden óhajunkat, ahogy kérték - hogy pl. a babát azonnal tegyék majd a hasamra, a köldökzsinórt apa vághassa majd el, ne mossák le a babáról a magzatmázat, a lepényt hagyják békében magától megszületni, meg ilyenek.

A kiírás napja már elmúlt, a baba még mindig nagyon jól érezte magát benn. Én meg rendületlenül jártam úszni, mert már a nagy pocakommal az egyetlen elviselhető hely számomra a víz volt.

Bizony, sírdogáltam is néha már a férjemnek, ez a baba sosem akar kibújni, és már kezdtem szorongani, hogy a szülést majd mesterségesen kell beindítani.
Aztán egyik este a baba váratlan erővel mocorgott egészen lenn. És a következő este is. Rákövetkező éjjel 1kor arra ébredtem, hogy vérzek. Aztán hamar kapcsoltam: hoppá, ez a magzatvíz, szivárog!!!
Hurrá, 41. hét +3. napon elindultunk szülni.

a tágulás jól ment, de a baba feje nem akart lejjebb jönni.
Ezért végül vákuummal kellett kivarázsolni belőlem.
majd jövök még, de most mennem kell.
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
b.anita01
#71





Csatlakozott: 2007.06.20. Szerda 9:51
Hozzászólások: 1990
HozzászólásElküldve: 2007, Okt. 21, 19:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Jajj!Képeket elfelejtettem. Embarassed

1 naposan
[^]  
és 5 hónappal később
[^]  
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
http://hu.fotoalbum.eu/banita01
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
b.anita01
#70





Csatlakozott: 2007.06.20. Szerda 9:51
Hozzászólások: 1990
HozzászólásElküldve: 2007, Okt. 20, 22:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én három gyereket szültem, és szívem szerint leírnám mindegyiket, mert teljesen különböző volt és nagy élmény, de most csak a lányom: Lili születését írom le.
2007 május 11 -re voltam kiírva. A családban mindenki azt mondta, hogy nem húzom addig. Hittem nekik, mégpedig azért, mert nagyon bíztam benne, hogy kislány lesz (mivel végig titkolta a drága előttünk a nemét, a fiúkat pedig a 41. héten szültem). Azt hittem, ha lány lesz, akkor korábban jön. Hát tévedtem, de nagyot! Eljött a kiírás napja és szépen el is múlt. Azt mondták 2 naponta járnom kell nst-re utána pedig felváltva néztek magzatvizet és csináltak uh. Ekkor 1111 volt a méhszájam. 16-án aztán azt mondták, hogy tovább nem húzzuk, be kell feküdnöm 18-án, lehetőleg éhgyomorra, mert lehet, hogy indítani kell. Aznap délután rendszertelen keményedéseim voltak. Olyanok, mintha össze akarná valaki préselni a pocim. Az egész család készültségben volt. Aztán kb.: 5 órahossza után egyre ritkábban jöttek a fájások. A férjem éjszakára ment dolgozni, de megbeszéltük, hogyha valami van, azonnal hívom, ő hazajön, és együtt megyünk a kórházba. Leraktam a fiúkat aludni, majd fél10kor én is lefeküdtem. Ekkor már másfél órája nem volt fájásom. 10:10 –kor volt megint egy, rá 2 percre telefonált a férjem, váltottunk pár szót, majd elaludtam és reggel felébredtem. Aznap semmi bajom nem volt, pedig mindent elkövettem, hogy ne kelljen indítani a szülést. Eljött 18-a és a könnyeimmel küszködve búcsúztam el itthon a fiaimtól mondván estére már tuti megszületik a kistesó. Hát ekkor is tévedtem. Felvettek az osztályra, ctg-re raktak, magzatvizet néztek, majd beküldtek a szobámba azzal, hogy délben el kell mennem uh-ra. (nem volt fogadott orvosom). A férjem hazament, én pedig izgatottan vártam a történéseket. Az ultrahang után kezdtem feszült lenni, ugyanis csökkent a baba BPD- je. 14-én 96, 16-án 94, 18-án pedig 93. Azt hittem, hogy visszafelé fejlődik a babám, de aztán megnyugtattak, hogy ez csak azért van, mert a baba feje ékelődik bele a szülőcsatornába. Délután visszajött a férjem a fiúkkal együtt, akik mindig azt kérdezték, hogy „mikor lesz már meg a kistesó?” Erre csak annyit feleltem „nemsokára”. Hazamentek, és én megint a könnyeimmel küszködtem. A szobában (ami a szülőszoba mellett volt) még két anyuka volt rajtam kívül, akik már túl voltak a szülésen, de nagyon aranyosak voltak, mert nem riogattak semmilyen „rémszülésekkel” csak biztatgattak, hogy ne izguljak, hamarosan meglesz a baba. Volt bent egy kisebbségi asszonyka, falumbeli, aki hasonló korú volt, mint én, és reggel jött a szülőszobára, hogy fájásai vannak. Megkapta a beöntést és nagyon irigy voltam, hogy ő hamarosan túl lesz rajta, én meg kitudja meddig kuksolhatok idebenn. Rettegtem, a fiúkkal ugyanis egy-egy hetet húztam rá a kórházban, mire megszülettek. Délután volt, az asszonyka már javában vajúdott, és olyan hangokat adott ki, hogy a hátamon felállt a szőr. Bepánikoltam. Le kellett mennem az udvarra, és vártam, hogy megszüljön. Este telefonon beszéltem a gyerekeimmel, meg a családdal, és megint közel álltam a síráshoz. Egész nap csipkedett valami a pocimban, de semmi rendszeresség nem volt benne, így nem foglalkoztam vele. 8-kor elmentem fürdeni, majd aludni próbáltam, de valahogy nem sikerült. A csipkedés nem hagyott. Fél10-kor behoztak egy 39hetes anyukát, akinek már teljesen nyitva volt a méhszája, burkot repesztettek nála, de sajnos a köldökzsinór útban volt, és meg kellett császározni. A szobámmal szemben volt a műtő, aminek az ajtajában viccelődtek az orvosok és nővérek, hogy „inkább most császár, mint éjszaka”. Én meg valahogy csak nem bírtam aludni.10kor aztán elkezdtem írni a fájásokat, amik nagyon rendszertelenek voltak, de erősödtek. Felváltva sétáltam és feküdtem, közben azon gondolkodtam, hogy melyik lenne jobb: éjszaka szülni, és felébreszteni apát, hogy megszületett a drágánk, vagy várni reggelig, utána telefonálni, és „együtt szülni” apával. Pontosabban úgy, hogy ő vár a folyosón, mert bejönni nem volt bátorsága. Aztán éjjel 1kor (épp a sétánál tartottam) arra jött a csecsemős, és elküldött a szülésznőhöz, aki nst-re rakott fél kettőig. Azt mondta, hogy nem is nagyok a fájásaim, meg rendszertelenek is, majd megvizsgált, és közölte: 4 ujjnyira nyitva vagyok, (ennek nagyon megörültem, mert azt hajtogattam magamban, hogy 2 ujjnyira lehetek nyitva) majd egy pattanást éreztem, és elfolyt a magzatvíz. Az órájára nézett, és azt mondta: kb.:4 órára baba lesz. Egy kicsit elszomorodtam. Azt hittem, ennél azért gyorsabban végzek 3. gyerek lévén. Összeszedtem a kis csomagocskámat a szobámból, és átköltöztem a szülőszobára. Izgatottan tárcsáztam a férjemet, aki persze aludt, és közöltem vele: nemsokára szülök! Nagyon örült, és biztatgatott, hogy ne izguljak, hamarosan túl leszek rajta. Elmondtam, hogy a szülésznő 4-re ígérte a babánkat. Abban maradtunk, hogy hívom, ha meglesz a baba. Pár perc múlva felgyorsultak az események. 2-3 gyenge fájás után beindultak a „bivajabbak” és nem tudtam, hogy szorítsam össze a lábam, közben pedig bőszen sóhajtgattam. A beöntést megúsztam, mert szerencsére délután tudtam „produkálni”. A szülésznő épp egy fecskendőt szorongatott, amikor közöltem vele, hogy székelési ingerem van. Masszírozta a derekam a fájás alatt. Kérdezte, hogy jobb-e, mondtam, hogy nem. Ekkor felparancsolt a szülőágyra. Megvizsgált, és közölte: SZÜLÜNK!!!!! Hozzáteszem ¾ 2 körül járt az idő. Előkészített, mondta, hogy ne nyomjak. Én próbáltam szótfogadni, de a baba csúszott magától a kijárat felé. Próbáltan megint elsóhajtani a fájást, de nem kaptam levegőt, és amikor meg akartam szólalni, hogy csúszik a baba, nagyon furcsa hangok jöttek ki a torkomon. Borzasztó érzés lett rajtam úrrá, és már alig vártam, hogy azt mondják: nyomjak! Megjött a csecsemős és az ügyeletes doki, és meghallottam azt a várva várt szót: NYOMJON! És most nem úgy volt, mint a fiúkkal, hogy addig kellett nyomnom, amíg fájás volt, most folyamatosan, közben mondta a szülésznő, hogy „lassan” aztán pedig, hogy „erősen”.Pár pillanat múlva, 2007.05.20-án 1:50-kor pedig kibújt a kisbabánk 3400gr-al és 54cm-rel. A szülésznő közölte: LEÁNYZÓ! Nem hittem a fülemnek. 3x rákérdeztem, hogy tényleg lány? Amikor a doki rám mordult, hogy „látta nem?” Ezen úgy meglepődtem, hogy csak annyit tudtam mondani, hogy „de”. Közben pedig nem is láttam. Teljesen mást figyeltem. Azt, hogy egészséges-e, és hogy meg van-e mindene. A 9 hónap alatt más dolgok lettek fontosak, mint a neme. A „bizonyítékot” csak itthon láttam a saját szememmel.
Miután megszületett Lili, a hasamra tették, amíg elvágták a köldökzsinórt, majd elvitték fürdetni, megmérni, öltöztetni, közben megszületett a lepény is. Aztán visszahozták egy pár pillanatra, sőt, mellre is rakták nekem, ő pedig, alig 10 percesen úgy szívta a mellemet, mintha világ életében ezt csinálta volna. Az a pár perc elfeledtette velem az összes fájdalmat. Majd, miután elvitték az inkubátorba, elkezdődött a 2 óra megfigyelés. Ahogy telt az idő, egyre rosszabbul lettem. Borzalmasan görcsöltem. Tudtam, hogy a 3. gyerek után már olyan erősek az utófájások, hogy az ember a falat kaparná szíve szerint. Néha benézett rám a szülésznő, megkérdezte, hogy vagyok, mennyire görcsölök, stb. Ja, 2 óra után pár perccel, miután készen voltunk mindennel ( nem vágtak, és nem is repedtem, gátvédelemmel szültem) odahozta a szülésznő a telefonomat, hogy fel tudjam hívni a férjem, aki először nem akarta elhinni, amit mondtam. Nagyom örült, hallottam a hangján, hogy elpityeredett. Pár szót váltottunk, majd leraktuk. Szóval Nagyon görcsöltem. Próbáltam szundítani, de a görcsökre mindig felébredtem. 4 óra körül már annyira rosszul voltam, hogy hányingerem lett. Próbáltam visszatartani, de sajnos nem sikerült. Félre hajoltam az ágyról, és szabad utat engedtem a dolgoknak. Beszaladt a szülésznő, és simogatta a karom, miközben adtam ki magamból a dolgokat, és kérdezte, hogy nagyon görcsölök? Én mondtam, hogy igen, de azt hittem, hogy ez természetes. Azt válaszolta, hogy igen, de azért nem ennyire. Fel kellett kelnem, wc-znem, lefürdenem, amilyen hamar csak tudok. Szerencsére utána már nem volt semmi gond.

Most itt van mellettem a gyönyörűségem, és ennél boldogabb már sosem leszek, mint most vagyok.
Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikeredtem, de csak úgy tódultak az emlékek.
Ja, és hálás vagyok a sorsnak, meg a dokiknak is, hogy kaptam egy ajándék hetet, és nem kellett a kiírás napján befeküdnöm!
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
http://hu.fotoalbum.eu/banita01
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
móniÁ
#69





Csatlakozott: 2006.11.17. Péntek 22:56
Hozzászólások: 2839
HozzászólásElküldve: 2007, Okt. 20, 19:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

már annyira vártam,hogy én is írhassak ide,hát eljött az ideje:
október 8.reggel 5-kor ébredtem,mert kicsit fájdogált a hasam.elkezdtem készülődni,mert fél 7-kor indúlnunk kellett Pécsre NST-re.eznap már betöltöttem a 41. hetet és nagyon türelmetlen voltam,mert féltem,hogy a kisfiamnak baja eshet.megfürödtem és lassan elindúltunk.körülbellül fél úton,arra lettem figyelmes,hogy ezek a fájások 5 percesek,de nem voltak annyira erősek,mint amilyent vártam.gondoltam,hogy majd a doki megnéz és befektet a kórházba,mert előzőleg ezt beszéltük meg.amikor megérkezdtünk a gép 70%-os fájásokat mutatott,ami 5 percenként jött.közölték,hogy irány a szülőszoba.megkaptam a beöntést,letusoltam és irány a szülőágy.nagyon fura érzés volt tudni,hogy innen már csak külön megyünk ki.az orvosom vizsgálgatott,de nem nagyon tágúltam.Rákötött oxytocinra,na attól olyan erős fájásaim lettek,hogy az ágyat kapartam,de mivel Nándim bennt volt velem végig,így tartottam magam és nem hisztiztem.Talán ez így volt jó,mindenesetre engem nem zavart Ő meg szerett volna maradni.Fél 1-kor ismét megvizsgált az orvosom,de 3 újnyinál tovább nem tágúltam és a méhszáj sem tűnt el.megkérdezte,hogy kérek-e epidurális érzéstelenítőt,mert nagyon remegtem.én persze kértem,de biztonság kedviért a lázam is megmérték.persze lázas voltam.kaptam lázcsillapítót.így 2-ig fájások nélkül pihiztem és ez nagyon jó volt.kettő után ismét megnézett,mondta,hogy 4 újnyi,de a méhnyak nem tünt el.ebből csak este 8-ra lesz baba,de,ha szeretném 1 óra múlva kaphatok epidurálist.én mondtam,hogy igen,szeretnék.ekkor ismét elkezdtem remegni,ismét felment a lázam.újabb lázcsillapító és mire jött a doki vizsgálni már toló fájásaim voltak.mondta,hogy most már nem kapok epidurálist,mert szülés közben nem tudom,mit kell majd csinálni.fél négytől mondták,hogy nyomjak.nyomtam én,mint a bajnok,de semmi.ekkor a dokim ilyet szólt:kapcsoljunk lámpát,hátha fényre kijön.hi hi hi....de tök ari volt,próbált kicsit felvidítani.4-kor még mindig semmi.ekkor hívott segítséget és egy fiatal dokival együtt bekönyököltek a bordáim alá,na ezt a nyomást még anyósomék az udvaron is hallották,mert olyat üvötöttem,hogy na.esküszöm nem az fájt,ahogy Noel megindúlt kifelé,hanem ahogy megnyomtak.reflekxből megrúgtam a dokim(ja,mert én nem szülőágyon szültem,hanem sima ágyon és nem voltam kikötözve.)az egyik lábam a dokim fogta ,a másikat a szülésznő.szóval,mivel megrúgtam elnézést kértem tőle és azt mondta,hogy rúgni szabad,harapni nem.hi hi hi.és,hogy ezt a fájdalmat amit okoz majd leverhetem rajta....szóval jött az utolsó nyomás,ekkor már csak Ő könyökölt belém és kicsusszant Noel.16 óra 18 perckor,3010 grammal és 54 cm-rel.egy pillanat alatt megszűnt minden fájdalom.sajnos a köldök zsinórt Apa nem vághatta el,mert 2x a nyakára volt tekeredve így nagyon sietve elvágták.utólag tudom,hogy azért nem tudtam kinyomni,mert hartánt volt a fejecskéje és a köldökzsinór visszahúzta.Hál'Istennek nem lett baj belőle.kapott egy kis oxygént,de rögtön felsírt és levegőt is vett.a legszebb az volt,hogy pont az ágyammal szemben volt a fürdető és az öltöztető,így végig néztem,ahogy rendbe rakják a kincsem.még meztelenűl a mellemre rakták és azok a szemek......,ahogy rámnéztek és pislogott.Apával mindeketten sírtunk.Ő meg csak nézett,hogy ne sírjatok itt vagyok!!!!a burkot a szülésznővel szültem meg,nem tartott tovább fél percnél.a varráshoz kaptam érzéstelenítőt,így azt nem éreztem.azt még meg kell említsem,hogy a szülésznő egy igazi tündér volt.nélküle sokkal nehezebb lett volna.2 óra múlva felvittek a szobámba,ott még 2 órát kellett feküdnöm,utána letusoltam és már hozák is a kicsi fiam.addig inkubátorban volt,mert Őt is megfertőztem ezzel a vírussal még a hasamban és nagyon fázott.5 napig mindketten antibiotikumot kaptunk és csak akkor válltunk el egymástól,ha vizsgálat volt.az első éjszaka nagyon rossz volt,mert nagyon sajnáltam,rentgeteget sírt.a folyosón sétáltam vele,szinte egész éjjel.szerdára beindúlt a tejem és rögtön jó kisbaba lett.evett,aludt.Pénteken jöhettünk haza és amikor beléptünk a lakásba elsírtam magam.Apa feldíszítette a lakást.tele volt minden lufival meg Happy birthday-es felirattal.a gyerekszoba ajtajára felmatricázta,hogy WELCOME NOEL.annyira aranyos.Hát ennyi Noel születésének története és jöhet a kistesó jövőre!!!!
_________________
[^]  

[^]  


A hozzászólás legutóbb móniÁ által 2008, Júl. 08, 18:36-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
malnus
#68





Csatlakozott: 2007.10.04. Csütörtök 19:24
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2007, Okt. 09, 13:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

A SOTE II-n fogok heteken belül dr. Tóth Péternél szülni, szeretnék tanácsot kérni szülésznő ügyben, ill. tapasztalataitok érdekelne a kórházzal kapcsolatban.
Nagyon köszi.
Malnus
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Lanett
#67





Csatlakozott: 2005.12.14. Szerda 15:13
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Somogy megye
HozzászólásElküldve: 2007, Szept. 21, 08:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Végre én is elhatároztam hogy leírom a születéstörténetemet.
Előre csak annyi hogy Réka a mi hosszú évek óta várva várt kicsi lányunk, az első lombikos beültetés eredménye. A Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán szültem, Dr. Panka Tibornál.

2007.05.15-én 16.40-re kellett mennem ellenőrzésre a dokimhoz. Nagyon változékony idő volt, elindultunk napsütés, Dombóváron jégeső, fenn a Mecsekben napsütés, mire Pécsre értünk úgy kellett berohanni a kocsiból a rendelőbe, mert olyan hirtelen kitört egy zivatar. Útközben még beszélgettük is Apával, hogy ilyen frontos időben egy csomó kismamánál megindul a szülés. Nem gondoltam volna hogy ez rám is vonatkozik...
A doki zárt méhszájat talált, semmi sem utalt arra hogy kikészülődne a kicsi drágánk, megbeszéltük az NST időpontját, szóval minden a legnagyobb rendben volt, szülésnek nyoma sem. De az én kicsi lányom nagyon sietett, nagyon világra akart jönni. 6 héttel a kiírt időpont előtt.
Másnap hajnali 4 órakor arra ébredtem, mintha egy lufi elpukkant volna a hasamban, és még azt is éreztem hogy fenn a gyomrom magasságában. Ej mondom ez meg mi lehetett, olyan furi volt.De a pici megrúgott közel azon a helyen ahol ez az érzés volt. Ááá mondom biztos rosszul éreztem, rúgás volt az is. Felkeltem és akkor úgy éreztem hogy bepisiltem. Elmentem Wcre és folyott akkor is amikor én már úgy gondoltam, hogy végeztem. Még mindig nem akartam elhinni hogy ez az aminek én gondolom.Én azt vártam mint a filmekben, hogy egy nagy lottyanással megy el a magzatvíz.De ilyen kis adagokban szivárgott, úgyhogy nem tudtam eldönteni ez mi. Visszaaludni nem tudtam, átültem a nappaliba és vártam. Reggel 1/4 6-kor elkezdtek jönni a görcsök, de nem voltak vészesek, mint a mensis görcsök, de azokból is a gyengébbek.Nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, mert nem fájtak. Elkezdtem irogatni a fájásokat egy papírra. 5:12, 5:20, 5:26, ... hát elkezdtem gondolkodni, hogy ez lehet hogy az aminek látszik, de még mindig nem mertem elhinni. 6-kor felkelt Apa, nagy csodálkozva átjött a nappaliba, hogy hol vagyok. Közöltem vele, hogy lehet hogy szülünk. Fülig ért a szája és alig bírt magával. Én meg lehűtöttem, hogy ez tuti nem szülés, maradjon már nyugton. Tépelődtem, kéne telefonálni a dokinak, 6 óra, gondoltam már ezt a kicsit kibírom 1/2 7-ig, az már emberi időpont, akkor telefonálok. Eljött a 1/2 7, telefon a dokinak, tuti én ébresztettem, jó morcos is volt a hangja, hiszen tegnap látott akkor nem volt semmi baj, biztos gondolta magába hisztis anyuka, de azért mondta hogy azonnal autó és menjünk. Mondtam neki hogy másfél óra és ott vagyunk. Elindultunk, Apa eufórikus állapotban, hogy megyünk szülni, én meg folyton csak azt hajtogattam, ááá majd megkérdezik én mit keresek ott, meg hozhat is vissza, mert ez nem az aminek gondoljuk, max. bennfognak de ebből nem hiszem hogy szülés lesz. Azért a görcsök kezdtek erősödni, mire Pécs határába értünk már én is mondtam Apának hogy nyomja a gázt. A dokim nagyon aranyos volt, képzeljétek pont másfél óra múlva érkeztünk, és ott várt minket a kórház kapujába, és leste a parkolót. Gyors bevitt egy üres vizsgálóba, és közölte hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok már, irány a szülőszoba, előkészítés nélkül azonnal fel a szülőágyra. Na akkor azt hittem elájulok. Felmentünk a szülőszobára, felvétel átöltözés, ¼ 10-kor feküdtem fel a szülőágyra, Nst felrakás, csomó papír aláírkálás, stb..akkor a görcsök már erősebbek voltak, főleg amikor elfektettek. 10kor feljött a dokim, akkor jöhetett be a párom is, és Apa mondta hogy beszélt a dokival és azt mondta még ma meglesz a baba. Áááá mondom hát 10 óra éjfélig még sok idő van. Gondoltam biztos nem olyan gyorsan megy ez, még a dokim sima fehér ruciba rohangál, ráérünk, nincs itt gáz. Következő meglepetés akkor ért amikor 2 perc múlva már zöldben volt. Aztán a következő dolog amikor tudatosult bennem hogy itt gyorsan le fognak zajlani a dolgok, amikor keresték a dokimat telefonon, hogy vissza kéne menni a CSNTbe rendelni, és ő azt válaszolta hogy nem tud visszamenni, mert van egy szülése de 1 óra múlva végez és akkor majd visszamegy. Emlékszem ránéztem a férjemre, és mondtam: „Ez hülye nem tudom kivel akar végezni mert hogy velem biztos nem fog az tuti.” (Persze egyedül voltam a szülőszobába) Doki megkérdezte hogy kérek-e epidurált, mondtam hogy én nem igazán szeretnék, de ő mondta hogy most ideális lenne az idő és a baba kora miatt is jobb lenne, nem viselné meg annyira a szülés őt se én engem se, ő javasolná, a baba miatt beleegyeztem. Beadta az epidurált, rámkötöttek egy oxitocin infúziót, és utána már csak azt éreztem hogy nyomnom kell, de azt aztán olyan elemi erővel hogy visszatartani sem tudtam. Kb. 10 erős nyomás volt, az utolsónál belekönyökölt a hasamba és úgy segített. Nagyon fura érzés volt amikor kicsusszant a baba, valósággal „üresnek” éreztem magam utána. 11:35-kor pedig felsírt az én édes kicsi Réka lányom.2860 gr és 49 cm, csodálatos paraméterek egy 34. hétre született babának. Mondták hogy 24 óráig megfigyelik, de meg voltunk nyugodva hogy ilyen szép súllyal csak nem lesz baj.
A dokival beszélgettünk szülés után, mondta hogy ez olyan szülés volt mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Villámgyorsan lezajlott minden, úgy tágultam ahogy kell,úgy nyomtam ahogy kell, a párom nagyon nagy segítség volt, mindig rámszólt ha nyitva felejtettem a szemem, vagy ha nem jól lélegeztem, felváltva puszilgatta a homlokom, meg a pocimat, én meg az ő kezét szorongattam ha jött a fájás.
Csodálatos élmény volt, egy csepp rossz érzésem sem maradt a szülésről. Csak a varrás fájt egy kicsit, mert a kisasszony keze ott volt az arca előtt és egy kicsit elrepedtem.
Várható volt hogy ha túl simán ment a szülés, majd a baj később jön….Sajnos este kiderült hogy Rékának tüdőgyulladása van, oxigént kap mert a légzése nem volt megfelelő. Borzasztó volt látni ahogy küzdött minden egyes légvételért. A mai napig nagyon rossz visszanézni az akkor készült fotókat. Száraz szemmel a mai napig nem megy. 5 napot töltött inkubátorban, de hál Istennek napról napra jobban lett, és 13 nap koraszülött intenzív osztály után végre hazahozhattuk a mi kis drágánkat.
Imádjuk őt, és nagyon boldogok vagyunk!
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
evinene
#66





Csatlakozott: 2006.05.15. Hétfő 7:34
Hozzászólások: 8202
Tartózkodási hely: UK Egyesult Kiralysag London
HozzászólásElküldve: 2007, Szept. 10, 23:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Tanczy és ildi csak most olvastam el a szülés történetet és nagyon megható

Amarilla nagyon várjuk majd a tiédet is Exclamation Razz Razz Razz Razz Razz

Tanczy amúgy engem meg altattak Évikénél mert nem vált le nekem sem a méhlepény pedig ügyeletes dokinál szültem a lányt szerintem ez kórház függő is mert ezek szerint az ottani ügyelősőknek már a protokoll.
_________________
[^]   [/url]

[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
amarilla
#65





Csatlakozott: 2005.09.01. Csütörtök 11:48
Hozzászólások: 1336
Tartózkodási hely: Oslo
HozzászólásElküldve: 2007, Aug. 28, 18:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

SZiasztok,
33.hetemet kezdtem, kezdek izgulni!!
Ildikém, végre elolvashattam a te történetedet is!
Tanczy-val együtt!
gratula még egyszer minden édesanyának!!
hamarosan én is megírom az én történetemet!!
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Somnifer
#64





Csatlakozott: 2007.04.25. Szerda 11:27
Hozzászólások: 5061
HozzászólásElküldve: 2007, Aug. 03, 12:52    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Rátaláltam erre a topicra, és gondoltam én is leírom a szüléstörténetem ide is. Az egész úgy kezdődött, hogy júli 12-re voltam kiírva, és barátnőim mivel aggódtak értem, hogy egyedül leszek itthon, előtte este eljöttek, hogy csapjunk egy lánybulit, ami után itt is aludtak. Reggel 7-kor indult dolgozni az első lány, és amikor kiengedtem, éreztem, hogy valami nem stimmel. Mintha bepisiltem volna, de nem ott. Szóval valami rózsaszínes vizes állagú dolog folyt ki belőlem egy kis adaggal. Barátnőm közben még visszajött, mert valamit itt hagyott, úgyhogy szóltam neki, hogy sorry, de most épp rohanok vissza a wcre, mert valami van. Ezek után telefon anyunak, hogy mit csináljak, telefon a dokinak, aki azt mondta, menjek be a Margitba, ott megvizsgál, de vigyek csomagot is, mert utána, lehet, hogy megyek tovább. Doki megállapította, valószínűleg felső burokrepedés lehetett, és tágulási vérzésem volt. Szóval még aznap szülök szerinte, úgyhogy azonnal át a Jánosba. Odaértünk, közölték, hogy nincs ágy, de felvesznek, csak nem tudok sehova lepakolni, meg lepihenni sem. Aztán megvizsgáltak. Akkor már nem folyt semmi víz, csak véreztem, CTG sem mutatott semmi különöset. Ottani doki szerint még simán lehet, hogy aznap ebből semmi sem lesz. Sétálhatok a folyósón, vagy a kórház területén, de óránként CTG. Valójában én hiába mentem vissza, 2 óra múlva volt egy CTG. Közben a dokimmal mobilon tartottam a kapcsolatot és néha átadtam az ottani dokit. És persze sétálgattam a folyósón. Hosszas huzavona után du 1 körül úgy döntöttek, előkészítenek. Na ez segített, mert az addig 5 perces fájások, amik az ottani doki szerint 10 percesek voltak, mert minden második enyhébb volt, hirtelen 3 percesekké váltak. Nem sokkal a beöntés után ért oda párom is. Ja igen, ehhez már kaptam kórházi hálóinget, amin egy darab gomb sem volt, és éppenhogy körbeért. Mikor fél óra után észrevették, hogy kellemetlenül érzem magam ebben a ki-be járkáló apukák előtt, és igyekszem összefogni magam előtt, végre kaptam pár csík leukosilket, amivel összeragaszthattam. Na itt újabb pár óra folyósón sétálás jött, mert bent útban voltam, és ágyam ugye sehol sem volt. Csak hát ezek a 3 perces fájások már elég erősek voltak. Végül el lettem zavarva tusolni, mert mi az, hogy még nem voltam. Szóval épp, mikor 2 percesre váltottak a fájások elmentem a koszos folyosói zuhanyzóba. Mikor végeztem, végre behívtak a szülőszobába, és még egy szülőágyat is kaptam. A szülésznő ekkor mondta, hogy szólt a dokimnak, aki jönne is, de még nem engedik, mert nincs meg a papír, amit júli 1-jén aláírtak a kórházösszevonás miatt. Az illetékes szabin volt, a papírt meg elkavarta. A fájások közben erősödtek persze, mi meg vártuk, mi lesz, jöhet-e a dokim. Hát majdnem végszóra érkezett. A szülés maga nekem elég fájdalmas volt, de nagyon sokat segített, hogy anyukám, a szülésznő, és a doki is mind ott volt végig mellettem. A legnehezebb persze a légzés volt. Aztán mikor kinn volt a baba, anyukám cserélt párommal, hogy ő is lássa, és végül ő vágta el a köldökzsinórt. A doki teljesen odavolt, milyen hatalmas baba lett Brigi (59 cm. 3950 gramm). Mi meg persze attól, hogy milyen gyönyörű kislányunk lett.
Aztán a varrásnál szerencsére eltekintettek az 1 emberes szabálytól, mert párom is benn volt a babával, és anyukám is, csak ő velem. A varrás több, mint egy órán át tartott, 3 adag érzéstelenítőt kaptam. A végén már, hogy ne sopánkodjak a dokinak, csendben magamban énekelgettem. A szülésznő a végén közölte, hogy a sündisznó hozzám képest kutyafüle, és akkor a doki is bevallotta, hogy ez egy nagyon komoly műtét volt, és ilyen durva szakadást ő még nem látott. Pedig vágott, de az én óriásbébimnek az nem volt elég. Szóval hiába bújt ki a kistündér 17:10-kor, engem csak fél kilenckor engedtek ki a szülőszobáról, de addigra még ágyam is lett. Ja igen, még amikor átültem a székbe, elájultam egyszer. Aztán még éjjel, mikor wcre mentem, akkor is majdnem elájultam, de végül nem.
A dokimat dicséri asszem, hogy 2 napra rá már ülve szoptattam, bár puhán kellett ülnöm.
Ja, és aznap valami front lehetett, mert kilencen szültünk. És az egészségügyi reform a legnagyobb igekezet ellenére sem tudta végül elrontani a dolgot, mert egy édes magzatmátas, majd később megfürdetett csöppség erősebb bármilyen reformnál is.
_________________
[^]   [^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
baratodildi
#63





Csatlakozott: 2005.08.10. Szerda 22:06
Hozzászólások: 6676
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 14, 10:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Tímea születése:

Június 26-ra voltam kiírva, de már majdnem 6 héttel előbb lefektettek 10 napra, hogy nehogy koraszülött legyen Timi, ugyanis kezdett kinyilni a méhszáj. Persze nem lett koraszülött és ahogyan teltek a napok én egyre türelmetlenebbül vártam a nagy pillanatot, a kiírást. Aztán az a nap is elmúlt, pedig már ekkor 2 ujjnyira nyitva volt a méhszáj és napok óta egyre sűrűbben és erősebben jelentkeztek a jóslófájások. Sürgettem volna az időt mindenáron. Minden lehetséges módszert bevetettem. Bába koktél, lépcsőzés, gyakorlatilag minden lehetséges módszert, amiről tudtam...
Aztán Timi mégsem akart kijönni. A dokim is sokat volt szabadságon és tudtam, hogy a kiírás hete után megint elmegy. Fogytak a napok az elutazásáig már csak két nap volt hátra. Jöttek-mentek a frontok, de semmi nem változott, csak jóslófájások voltak. Aztán jött a telihold és már előtte nap is éreztem, hogy erősebbek a jóslófájások a szokásosnál, de változatlanul rendszertelenek voltak.
Június 30-án reggel egy viszonylag nyugtalan éjszaka után feltűnt, hogy lehet valami rendszer a fájásokban és elkezdtem nézni 10-kor az időt. ekkor kb 10 perces fájásokat mértem. Aztán amikor éreztem sűrűbben jönnek, akkor már 12 körül járt az idő. Szóltam férjecskémnek, hogy időmérés jön, mert nekem ez gyanús. Ekkor 4-5 perces fájások voltak. Egy órával később hívtam a szülésznőmet, aki azt tanácsoélta üljek be fél órára egy kád vízbe és megnézzük milyen hatást vált ki. A fájások gyengébbek lettek a vízben, de sűrűbbek is. Már 2-3 percenként éreztem őket. Aztán amikor kiszálltam a kádból újból fel is erősödtek. Újabb telefon a szülésznőmnek és irány a kórház. Fél 3 körül értünk be, ekkor ő már várt minket. Megvizsgált és eltünt a méhnyak és már bő 2 ujjnyi volt a méhszáj. Utána NSt majndem 1 óra hosszat, ami rendszeres fájásokat mutatott és jó szívhangot Timinél. NST után ujabb vizsgálat 3 ujjnyi méhszáj. Jöhet a beöntés, ami után újból letusoltam és már 4 ujjnyi volt a méhszáj ekkor. Férjecském végre bejöhetett, de várnunk kellett bő 20 percet a vajúdóban egy szabad szülőszobára. Rolling Eyes
Végre felszabadult egy szülőszoba 17.30-ra, újabb vizsgálat, bő 4 újjnyi méhszáj, babuci feje picit jobban be van már ékelődve. Hívhatjuk be a dokimat. Laughing
A vajúdólabdán és sétálással töltöt időm gyorsan telt. Férjecském masszírozta a derekamat, minden kívánságom leste, de a fájások között ki tudtam magam pihenni, elviselhetően telt az idő. 6 körül megérkezett a dokim és utána óránként -40 percenként vizsgált rendszeresen, de a bő 4 újjnyi méhszáj nem nagyon akart változni és babuci fejecskéje sem ékelődött még teljesen be. 20-20.30 körül a dokim már felvetette az oxitocint, mint gyorsító lehetőséget, de még egyszer megvizsgált előtte és a burok a vizsgálat közben megrepedt. Elfolyt a magzatvíz, de babuci jol volt. Mivel a fejecskéje még mindig nem állt be teljesen, ezért nem kelhettem fel az ágyról, viszont innentől már sokkal erősebbek lettek a fájásaim. 21.30 körül már szóltam a szülésznőnek, hogy valami fájdalomcsillapításra van a mód, de nem nagyon tudtak a dokival más megoldást, csak forgolódjak az ágyon az CTG-vel a hasamon. Hát ez nagyon nem volt jó, szinte egybefüggővé váűltak a fájdalmak, úgyhogy mégis visszaültem eredeti pózba. A doki újabb vizsgálata 21.45 felé szerencsére már azt igazolta, hogy felkelhetek, mert Timi feje beékelődött. Így bemetnem a vajúdólabdán a tus alá. Ez megváltás volt kb 20 percig rendesen lazítani tudtam, anniyra gyengültek a fájdalmak. Utána újból erősödtek, de még nem akartak a tolófájások jönni. Szülésznőm és dokim is jött rendszeresen nézni a szívhangot dopplerrel, de az mindig rendben volt. 23.00-kor szóltak, hogy most inkább menjek vissza az ágyra. Ez elegge lehetetlennek tűnt akkor, de aztán mégis visszatámogattak. Utána kaptam egy vénás oxitocin injekciót és elindultak a tolófájások.
Ezek szinte könnyen mentek, mert annyira más jellegük volt, mint annak, amit addig éreztem.
A tolófájások végén sajnos Timinek leesett a szívhangja, pedig a gát is szépen tágult, még metszeni sem kellett volna. Ekkor a doki azonnal a vákum mellett döntött és 23.28-kor kibújt az én gyönyörű kislanyom. Elöször mocorgott, tüsszentett, majd felsírt. Sajnos a vákum miatt nem sokat lehetett velünk, csak néhány percre tették a pocakomra.
A méhlepény is hamar levált, nem is éreztem. A gátvarrás viszont szörnyű élmény marad számomra. 30 percig tartott az a sok sok öltés, de végtelenül hosszúra emlékszem. Sad
Timi rengeteg magzatvizet nyelt, sokat bukott az első napokban és sajnos 3. napra be is sárgult. Cicire csak hétfőn este került, nem sok sikerrel. Így a tejcim csak 5. napra lövellt be.
Ma 2 hetes, nagyon nyugodt kisbaba, lassan gyarapszik a súlya is, de még mindig vannak szopis gondok...
_________________
www.kep.tar.hu/baratodildi
[^]  
[^]  


A hozzászólás legutóbb baratodildi által 2009, Máj. 14, 16:59-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Tanczy
#62





Csatlakozott: 2005.04.21. Csütörtök 13:29
Hozzászólások: 9421
Tartózkodási hely: Nagykanizsa
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 04, 22:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Zalán születése:

Június 23-ra voltam kiírva a kis pocokkal, persze nem akaródzott neki kibújni az anyja hasából. Így 23-án kellett mennem NSTre és magzatvízvizsgálatra, szűk 1 ujjnyira voltam nyitva, semmi jele a szülésnek. Következő vizsgálat 25-én. Reggel elment egy kevés nyákdugóm. A fél napomat ott töltöttem, persze továbbra is minden ok , továbbra is 1 ujjnyi a méhszáj, a doki mondta is, hogy ez a gyerek nagyon szereti az anyukáját Smile Dél körül ledőltem otthon kicsit aludni. Mikor felébredtem felfedeztem, hogy fáj a derekam. Úgy fájt, mint amikor az ideg becsipődik. Nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, mikor is 4 körül felfedeztem, hogy ezek valahogy rendszeresek és pár másodpercig tartanak. Írtam is a lányoknak a fórumra, hogy végre jóslófájások Smile
6 óra magasságában már 5 percenként jöttek, de a hasam nem keményedett, nem görcsölt. Felhívtam mindenkit, aki már szült, hogy ez most akkor mi?
A barátnőm tanácsolta, hogy zuhanyozzak le, és ha nem lesz jobb a derekam, jobb ha benézünk a kórházba. 8kor a zuhany alatt elment a nyákdugóm maradék része, szóval elindultunk.
Kb. fél 9 után értünk be a kórházba. Kijött a szülésznő, mondtam neki, hogy azt hiszem fájásaim vannak, és elment a nyákcsapom. Mondta, szóljak, ha van fájás és megnézi a hasam. Hát nem keményedett... Lehívta a dokit, és hozzátette, hogy lehet, hogy ezek csak jósló fájások. Megjelent a doki (akinél pont nem akartam szülni) megvizsgált és kiderült, hogy bő 3 ujjnyira nyitva vagyok. Gyorsan beöntés, borotválás, behívták a férjem. Közben visszajött az orvos, és megrepesztette a burkot. Innen egyenesen mehettem a szülőágyra, mert már tolófájásaim voltak. Bekötötték az infúziót és már nyomhattam is. A 3. fájásra kint volt Zalán este 10 órakor Smile 57 cm-rel és 3950 grammal született.
Viszont a gátmetszés nagyon fájt, bár kaptam érzéstelenítőt.

Na ezután kezdődtek a bonyodalmak: nem vált le a méhlepényem. Először izomból könyököltek a hasamba, a szülésznő meg húzta a köldökzsinórt. Semmi... Erre közölték, hogy kézzel kell leválasztani, kapok egy kis kábító infúziót. Hát én mindent éreztem, tök a tudatomnál voltam. Nem fájdalmat kifejezetten, de rohadt rossz volt. Aztán ki is kapartak, majd jött a varrás. Hát az fájt tényleg. De 11re minden megvolt.
És Zalán mindenért kárpótol Smile

Másnap jött a saját dokim meglátogatni, és azzal kezdte, hogy hallotta kaland volt a méhlepényemmel, akkor ugye altattak? Mondom nem. Erre nagyon meglepődött...
Szóval ennyit tesz, hogy kinél szül az ember. Amúgy rendes volt az ügyeletes doki, csak jobb lett volna, ha altatnak.
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
mayka
#61





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 02, 14:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

2 császárom volt az egyiknél altattak a másik epidurál szerintem az altatás jobb
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mayka
#60





Csatlakozott: 2007.07.02. Hétfő 13:45
Hozzászólások: 292
HozzászólásElküldve: 2007, Júl. 02, 14:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

2 császárom volt az egyiknél altattak a másik epidurál szerintem az altatás jobb
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Kisdodi
#59





Csatlakozott: 2007.01.22. Hétfő 20:39
Hozzászólások: 2791
Tartózkodási hely: Borsod megye
HozzászólásElküldve: 2007, Jún. 26, 13:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hát már én is mesélhetek...Smile))
Szóval május 20-án családi ebédre voltunk hivatalosak egy étterembe, a Szüleim hívtak meg minket, Tesók, Sógorok, Gyerkőcök, szóval jó volt a hangulat...de velem valami nem stimmelt...Anyukám mondogatta, "Lányom, Te ma szülni mész..Smile))" Nem nagyon hittem neki, hiszen a 37. hét és 2 napnál jártam...Jól bekajáltam, sőt még ettem egy nagy adag gesztenyepürét is, ennek örömére gondoltam, hogy fáj a hasam, mozognak a beleim, és hasmenéses érzések kerülgetnek...Férjecském stopperolta az időt, és fél kettőkor már tudtam, hogy fájások...6-7-8 percesek, hol gyengébbek, hol erősebbek...délután négy körül felhívtam Szülésznő Nagynénémet, hogy mit csináljak, persze úgy, hogy a Férjem ne hallja, mert már így is nagyon ideges volt..Smile))
Azt mondta irány a kórház...Fél hatkor vettek fel a szülőszobára, de még éjfélkor sem történt semmi, azon kívül, hogy két borzalmas szülésnek voltam a szem és fültanuja. Az éjjelt ezokból végigbőgtem, közben, vizsgálgattak, de semmi. éppen, hogy nyitva volt a méhszájam, de a CTG fájásokat már mutatott. Reggel hatkor jött egy doki megvizsgálni, az én dokim később jött, ő küldte, és akkor vettem észre, hogy elment a magzatvíz egy része...szóval itt tényleg beindultunk. Elkezdődött az Élet, az Anyukák jöttek, meg jöttek a szülőszobára...Én meg csak fájtam meg fájtam ezerrel...11 óra körül bekötötték infúzióba az oxitocint, onnantól indulva, pedig max. fájásokkal indultam a nagy útnak..Smile)) Férjem és Nagynéném velem voltak, szerintem ők jobban izgultak, mint én...Du. fél Kettőkor Kisfiam úgy nézett ki a hasamban, mint egy kitüremkedett hurka, és mint kiderült, egy plussz burokrepesztés után, bele is kakilt a magzatvízbe. A vizem folyamatosan folyt, a takarítőnő rámtapadt, és ahogy a szül.folyosón vajúdtam, fel-le járkálva, szegény tisztogatta utánam a vizet... Négy órára elfogyott az összes erőm, se nem ihattam, se nem ehettem, ráadásul 38 C. volt bent a szülőszobában. Egyre cudarabbul éreztem magam, de az volt előttem, hogy már muszáj hamarosan a karomban tartani a kis Tököst...Orvosom közben nagyon rendes volt, hagyták, hogy ülve, csendben, minden szó nélkül vajúdjak, hasamon az NST-vel.Közben Férjem és Nagynénén tartották bennem a lelket. Sajnos a tavalyi nőgyogyis műtétem megtette a hatását, a Babó feje hiába volt már a csontok között, két újjnál többre nem tágultam. Öt órakor három orvos döntötte el a császármetszést, amikor már kiesetek a képek, vannak dolgok, amire nem emlékszem...A műtőben a légkondi és az epid. érzéstelenítés, olyan volt, mint egy pohár víz a sivatagban..a műtét egy picit hosszabbra nyúlt, mivel Gabikám feje igen be volt már ékelődve, és 17>30-kor kiemelték Életünk Értelmét, aki nagy ordításos, kismalac visítással jelezte, hogy minden ok. Amikor mellém tették, elhallgatott, és rámnézett a nagy szemével...hát Lányok, még most is elkap a sírás...olyan picurka volt..Smile))2950 gr. és 51 cm. Apa nézte meg utánam először, amíg nagynénjém fényképezett. Együtt sírtunk...Ő sem hitt a szemének, és talán akkor fogta fel igazán, hogy hárman lettünk..Smile))
Minden fájdalmat leszámítva, ennél nagyobb Boldogság nincs az Életben!!!! Alig várom, hogy cseperedjen egy Picit a mi Kisfiacskánk, hogy jönni tudjon a Hugicája!Sajnálom, hogy nem sikerült a sima szülés, de ez jobb volt mind a Kettőnknek!
MINDENKINEK GYORS SZÜLÉST ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK! Puszika
_________________
[^]   [^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
OlahSzilvi
#58





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2007, Jún. 11, 19:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
timso.1980
#57





Csatlakozott: 2006.09.07. Csütörtök 16:54
Hozzászólások: 1748
Tartózkodási hely: Budapest IV.
HozzászólásElküldve: 2007, Jún. 09, 11:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szindi!!!!

Tessék gyorsan elmesélni itt is az első élményeket!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szindi
#56





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Máj. 28, 17:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!Közeleg a nagy nap ha addig nem indúl meg a szülés május 30-ára vagyok kiirva programozott császárra!Kérlek szoritsatok,hogy addig kihúzzuk!Puszi mindenkinek!Renáta
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
timso.1980
#55





Csatlakozott: 2006.09.07. Csütörtök 16:54
Hozzászólások: 1748
Tartózkodási hely: Budapest IV.
HozzászólásElküldve: 2007, Máj. 28, 15:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!!

MOSTMÁR ÚGY TUDOM VANNAK ÚJ ANYUCIK!!!!!!!!!

Meséljetek, ha van időtök a picurkáktól egy kis szabadidőtök.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szindi
#54





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Ápr. 07, 10:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

HÁT MÁJUS 31 VÉSZESSEN KÖZELEG ÉN IS ELMÚLTAM MÁR 32-HETES TERHES! MINDENKINEK KIVÁNOK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Kisdodi
#53





Csatlakozott: 2007.01.22. Hétfő 20:39
Hozzászólások: 2791
Tartózkodási hely: Borsod megye
HozzászólásElküldve: 2007, Ápr. 07, 07:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok Kismamik,
olvasom a történeteket, nagyon szépek, de sírok is közben, így egyenlőre befejezem...Smile))
Aranyosak vagytok, hogy leírjátok, nekem sincs már sok hátra, ma vagyok 31. hetes.
Jó egészséget kívánok minden Babócának és Anyucijuknak, Családjuknak!!!
_________________
[^]   [^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bejczy
#52





Csatlakozott: 2006.03.18. Szombat 13:35
Hozzászólások: 2779
Tartózkodási hely: Paks
HozzászólásElküldve: 2007, Ápr. 04, 21:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
A Mi történetünk:

2006.09.09-én hajnal 4:17-kor arra ébredtem, hogy fájásaim vannak. 6-7-8 percenként jöttek. Kicsit vegetáltam, mert nem gondoltam, hogy azok fájások, azt hittem görcsös hasmenés, mert olyan érzés volt. Apa indult dolgozni, de megbeszéltük, ha ez már tényleg éles, szólok neki és hazajön. Hát nem ment túl messzire, mert fél 6-kor már itthon volt. Telcsiztem a szülésznőnek, azt mondta induljunk. 3/4 7-re a kórházban voltunk. Papírügyek, átöltözés, vizsgálat. Utána 1 órát az NST-n voltam. Megérkezett a Dokibácsim, megvizsgált. Utána beöntés, fürcsi majd felfeküdtem a szülőágyra és szívtam a gázt, mint az őrült! Teltek az órák, 10 óra felé már 4 ujjnyira ki voltam tágulva, de sajnos nem voltak elég erősek és hosszúak a fájások (másodlagos fájásgyengeségem volt) ezért bekötötték az oxitocint. A Dokibácsi közben burkot repesztett. Újabb 2,5 óra vajúdás után nagynehezen egy kis segítséggel (Dokibácsi könyökölt a hasamba) megszületett Patrik. Utána sűrű elnézést kért, mert kicsit véraláfutásos lett a bőröm. De ez engem akkor nem érdekelt. Örültem, hogy túl vagyunk rajta. Apa büszkén vágta el a köldökzsinórt! Kitisztították Pati légutait, és a pocimra fektették...Nagyon jó érzés volt... Ezek után vitték fürdetni, lemérni, stb... 10 perc múlva jött az összevarrás, ami fél óráig tartott. Sok stoppolni való volt rajtam, mert kívül-belül repedtem. De az már nem fájt...a gondolataim akkor már a fiam körül forogtak, és boldog voltam......... Ennyi a mi kis történetünk. Szép emlék maradt számomra a szülés, különösen azért, mert Apával együtt küzdöttünk, ami NAGYON sokat jelentett számomra! Ha nem szoríthatom a kezét, nem is tudom, hogy csináltam volna végig...

2 órásan:

[^]  

6,5 hónaposan:
[^]  


Bátorság csajok!!! Very Happy
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Goofyka
#51





Csatlakozott: 2005.04.21. Csütörtök 20:50
Hozzászólások: 1258
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 15, 23:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Én a Máv kórházban szültem, szerintem teljesen megfelel az elvárásoknak, külön szobák vannak egy ágyasak, van egy olyan is amiben van kád, bordásfal, stb.
Orvosommal teljesen meg voltam elégedve. Neve: Dr. Tidrenczel Zsolt
Szűlésznőmmel is akit Irénnek hívtak.

Gyermekágyas szobák saját zuhanyzóval wc-vel vannak ellátva, pelenkázó komoddal és három ágyasak. Mint egy apatmani szoba, csak konyha nem volt. De nem az a kórházi ágyak, csempézett falak, hanem egy barátságos kis szoba. Egyedül egy óra hiányzott nekem onnan.

Csecsemősök némelyik aranyos volt némelyik goromba, de meglehetett őket puhítani, az ajándék csomagunkból való mosószerrel és öblítővel, és máris kezesbárányok lettek.

Én szeretném majd a másodikat is ott szülni.
_________________
[^]  
http://s117.photobucket.com/albums/o50/Goofyka/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3  Következő
1 / 3 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés