Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Nincs családom

 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Mindenkinek
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
karamella
#17





Csatlakozott: 2005.04.17. Vasárnap 18:45
Hozzászólások: 79
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2010, Máj. 04, 11:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia kedves "Zozabácsi".

Először is, leszögezem, nem gondolom, hogy hülye lennél. És értem azt, hogy fáj neked, hogy nincs családod. Mi, akiknek szerető család áll a háta mögött, sosem tapasztaltuk azt, hogy nincs, nekünk természetes, hogy ha bármi örömünk/bánatunk van -legyünk akárhány évesek-a szüleinkhez szaladunk. Nekem már nincs Édesapám, sajnos meghalt ideje korán, és a mai napig fáj a hiánya. De nyilván más ez, mintha azzal kellene szembesülnöm, hogy igazán sosem volt.......Empatikus ember vagyok, ráadásul van egy korban Hozzád hasonló barátnőm, aki hasonló gondokkal kűzd, sőt......Az anyja sosem szerette ( a hugát igen ) , az apja szerette - egy alkalommal túlságosan is - de aztán a róla gondoskodó apa öngyilkos lett, magára hagyva külföldön egy 13 éves gyereket, akit hazatoloncoltak. Az "édesanyja" egy darabig tartotta, majd az első adandó alkalommal kihajította otthonról. Csodálom, hogy a lány mégis EMBER lett, hatalmas szívvel, és tele sérülésekkel. Képtelen szeretni magát, képtelen igazán NŐ lenni, kívülről olyan mint egy szúrós kaktusz, miközben a lelke egy angyalé. Se férj, se gyerek, se testvér, se anya.......Egyedül van mint az ujjam, és ezen az sem segít , hogy vannak barátai. Szóval nem idegen nekem a probléma. És, nem akarom szőnyeg alá seperni a problémádat, csak azt látom, vannak megoldhatatlan helyzetek. Számomra anyaként elképzelhetetlen, hogy ne szeressem a gyerekemet, de bármilyen furcsa, vannak szülők, akik képtelenek szeretni, vagy képtelenek a gyerekeiket egyformán szeretni. És , a szeretetet nem lehet kikényszeríteni. És persze ezt Te biztos kudarcként éled meg, pedig ez nem a TE kudarcod. Az apádé, aki nem tud apa lenni. Érdekes lenne hallani, hogy neki mi a véleménye, ő hogy viszonyul ehhez az egész dologhoz?
Ha jól értem, külön laksz tőlük. Pl a testvéred együtt lakik az apjával?
Milyen gyakran beszéltek telefonon, milyen gyakran találkoztok?
Mi van családi ünnepeken, névnapon, szülinapon, karácsonykor? Testvérednek van e párja, férje, kedvese, gyereke?
_________________
"Mi tartozunk azzal az égnek, hogy higgyük magunkat szépnek" (Demjén)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
kokuszpok2
#16





Csatlakozott: 2008.10.01. Szerda 8:06
Hozzászólások: 1547
HozzászólásElküldve: 2010, Máj. 04, 07:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát akkor hajrá! Wink
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#15





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Máj. 03, 22:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Karamella!
Nem ismered a helyzetet, nem ismered a lelkemet. Hidd el, éppen azért mert 30 éves felnőtt férfi vagyok, mindenféle megoldást végig pásztáztam már. Objektíven próbáltam nézni, ahogyan azt illik. De minden egy idő után kevés lett. Saját magam tartottam fenn, már 18 éves korom óta. Főiskola, albérlet, jó munkahelyek, és fizetések. Házat is vettem egyszer. Barátnőm volt 3 is, egyik a menyasszonyom is volt. ... blablabla. Másszóval: nem HÜLYE vagyok, hanem lelkileg fáradt. Voltam dokinál. Kettőhöz is jártam. Nem értették, mert úgy álltam oda, hogy márpedig velem valami baj van! Aztán nem történt semmi, rájöttem, nem velem van a baj, hanem meg kellene vizsgálni az otthoni dolgokat, a hátteremet, a családomat, a működését a dolgoknak. Sokáig magam éltem, szerte az országban, egy éve települtem haza. Gyerekként utaztam el még anno. Más szemmel.
Nem megoldást akarok találni itt, mint alant említettem, hanem ötleteket, hasonló történeteket árva, vagy félárva emberekkel, egyfajta gondolkodás ez nekem, hogy leírom, fel a netre, és válasz jön rá. Tök mindegy mi. De máris kicsit csökken a magányom, és ez óóóriási erőt ad, és feldobja az agyamat.
Jelenleg az a helyzet, hogy már rá is jöttem mi a bibi. Illetve mi volt apám és én köztem sok sok évvel ezelőtt. 23 év telt el anyám halála óta, és nekem az anyukám volt, neki meg a felesége. Most értek meg mindent.
Harmadrészt, szerintem pont azt nem szabad. Kiegyensúlyozatlanul belelépni egy komoly kapcsolatba, családot alapítani, gyereket nemzeni. Satöbbi. Ez az első, és legfontosabb. A gyökerek gyökere. Ha ez nincs rendben, bármiben kezdhetsz, fel fogsz sülni. Magaddal szemben is. Már próbáltam korábban, azt hittem ez majd helyemre ráz minden téren. Hát nem így lett. Úgyhogy, ez egy jó tanács mindenkinek aki olvassa, ne, ismétlem, ne higyjétek hogy ház, gyerek, szerető nő, új család, munka vagy pénz a megoldás ha nem érzed jól magad!!!
Nekem egyegytelen egy szülőm van, tehát ha apámmal nem sikerül elkapnunk egymás fonalát valahogy, örökre magányosak maradunk mindketten. Nincs másik nekem sajna, aki erőt adna. 7 éves korom óta nincs, egy kisgyerek voltam akkor, aki "kisfelnőtté" vált hirtelen, és ezt csak az érti, aki hasonló cipőben járt fiúként.
Amit előbb leírtál, igen, igaz, én is azt gondoltam, ... vagy 5 évvel ezelőtt, hogy ez a boldogság kulcsa az ember életének, ... és ezt sikerült megcáfolnom legelsőnek. Ja, és fogni, és lepattintani, minimalizálni, és a szőnyeg alá söpörni a problémát, a gondot, és ami nyomaszt, na az pont nem férfias dolog. A legnagyobb ostobaság szerintem. Rá kell jönni, szembe kell vele nézni, és ki kell iktatni, bármi is az. És úgy látszik sikerül ...Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
karamella
#14





Csatlakozott: 2005.04.17. Vasárnap 18:45
Hozzászólások: 79
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2010, Máj. 03, 20:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sajnálom, de nem itt nem fogsz megoldást találni a problémádra. Azért, nem, mert ez egy nagyon összetett kérdés. Nem ismerünk Téged, nem tudjuk milyen ember vagy , mi az értékrended, nem ismerjük az Édesapád, nem tudunk Rólatok semmit. Ezer és ezr kérdést kellene feltenni, hogy pontosabb képet kapjunk. De mondok neked valamit. Én mindíg azt godnoltam, pszichológushoz menni hülyeség . Teljesen normális vagyok, vannak persze gondjaim, bánataim, na de majd én megoldom azokat. Aztán egyszer olyan helyzetbe kerültem, hogy ÉN mondtam ki: segítségre van szükségem. És meg kell mondjam, nagyon jót tett a lelkemnek. Félreértés ne essen, a pszichológus sem mondja meg Neked a tutut, nem ad tanácsot ,hogy mit tegyél. Ő csak hallgat, és figyel, és a megfelelő kérdéseket teszi fel Neked. Olyan kérdéseket, amik neked eszedbe sem jutnak, de ha megválaszolod őket, segítenek tisztán látni. És cseppet sem nehéz egy idegennek beszélni. Sőt, talán könnyebb mint egy ismerősnek. Tudom, sokba kerül a pszichológus. De lehet járni csoportterápiára is. Igaz, ott nem mindíg Te vagy a téma, de már az is jó a lelkednek, ha látod, mások meg milyen problémákkal kűzdenek.
Ha Te 30 évese nem tudod megoldani ezeket a gondokat, és ha ennyire szenvedsz tőlük, két dolgot tehetsz. Vagy szakember segítségét kéred, vagy - túllépsz a problémáidon. Tudomásul veszed, hogy Neked ilyen a családod, - és alapítasz egy sajátot. 30 éves vagy, van e barátnőd, van e társad? Ideje lenne erre koncentrálni.
És még harmadik lehe tőség, amit Signetta is írt: egy nap elkapni Apádat, amikor épp ráér, és nagyon komolyan elbeszélgetni vele,. Hogy szerinte jó e a ti kapcsolatotok? ilyennek kell lenni apa-fiú kapcsolatának? Ha nem jó, akkor ennek mi az oka? Hibáztál e valamit? Akar e a helyzeten véltoztatni? Ha erre ő nem hajlandó, megint csak tudomásul kell venni, ő ilyen.
Egy azonban biztos. Felnőtt férfi vagy, állj a lábadra, és vedd kezedbe a saját életed.
_________________
"Mi tartozunk azzal az égnek, hogy higgyük magunkat szépnek" (Demjén)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
kokuszpok2
#13





Csatlakozott: 2008.10.01. Szerda 8:06
Hozzászólások: 1547
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 29, 07:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

zozabacsi írta:
Ne sajnáld, értékelek minden szót ami segíthet!
Jó ötlet volt, fel is vetettem, de el is vetettem.... Közben közben új és új dolgok jutnak eszembe, nagyon sok emlék van, amit igy 30 éves fejjel újra lehet gondolni hogy vajon miért is voltak azok a dolgok furcsák/rosszak. több mint két évtizede halt meg anyám, azóta nagyon sok dolog történt, próbálom helyére tenni a dolgokat..
Olyan, mintha két embert vizsgálnék, egy apát akit megéltem én valójában, illetve egyy másikat, egy fiktív személyt, akit megéltem volna ha az a "dolog" nem csavarja ki vagy el apám színtiszta érzékeit, érzéseit, ezt érzem belül magamban, hogy tudott, és még most is tudna ilyen lenni. Biztos hogy valami egyszerű dologról van szó, csak engem is megzavar hogy érzéseim vannak mivel a családom. Düh, szomorúság, stb. , nem ez a lényeg.

Az a helyzet, hogy érzem, könnyebb már az is, hogy feltettem a netre a problémámat. Fura nem? Sőt, kifejezetten könnyedebb vagyok, és jobban rálátok mindenre, magabiztosabb vagyok a gondolataimban.
Fura az ember.....


Mint ahogy írtad, attól jobb érzés már, hogy írtál róla, ezért kellene valakivel kibeszélned ezt a dolgot. Ha nem is szakember, hát egy baráttal.

Sosem kérdezted meg apád és a testvéred mi a bajuk veled, vagy miért viselkednek veled így?

Egyébként együtt élsz velük?
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#12





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 28, 15:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ne sajnáld, értékelek minden szót ami segíthet!
Jó ötlet volt, fel is vetettem, de el is vetettem.... Közben közben új és új dolgok jutnak eszembe, nagyon sok emlék van, amit igy 30 éves fejjel újra lehet gondolni hogy vajon miért is voltak azok a dolgok furcsák/rosszak. több mint két évtizede halt meg anyám, azóta nagyon sok dolog történt, próbálom helyére tenni a dolgokat..
Olyan, mintha két embert vizsgálnék, egy apát akit megéltem én valójában, illetve egyy másikat, egy fiktív személyt, akit megéltem volna ha az a "dolog" nem csavarja ki vagy el apám színtiszta érzékeit, érzéseit, ezt érzem belül magamban, hogy tudott, és még most is tudna ilyen lenni. Biztos hogy valami egyszerű dologról van szó, csak engem is megzavar hogy érzéseim vannak mivel a családom. Düh, szomorúság, stb. , nem ez a lényeg.

Az a helyzet, hogy érzem, könnyebb már az is, hogy feltettem a netre a problémámat. Fura nem? Sőt, kifejezetten könnyedebb vagyok, és jobban rálátok mindenre, magabiztosabb vagyok a gondolataimban.
Fura az ember.....
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#10





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 28, 12:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok,
Igen, értelek. Azt hogy lenyomnának úgy értettem, hogy apám és a nővérem, ellenállnának, és hát sok lúd .... stb.
De tovább kutatok, egyenlőre nincs jobb ötletem, a szakembert nem kereshetem fel olyannal, hogy pl: nem szeret a családom. Meg kell találnom az okot, okokat, bár már nagyon fáradt vagyok, pénzem is fogy, és fáj mindenem. Valami valahol megakadt, megszakadt.
Apámmal már kommunikáltam pár szót, csak minimálisat, inkább arra figyelek, hogy hogyan reagál, és próbálok következtetni a saját belső érzelmi világára. Hasonló lehet az érzelmi világunk, mivel férfi lélekről van szó.
Talán szerelem, csalódás, az ő anyukája is meghalt az enyém előtt egy évvel. Valami nagyon nem kóser az apámban, muszály megtalálnom vagy legalábbis közelítenem annyira, hogy a megfelelő 3.dik személyhez fordulhassak. Igazából azért is jöttem a netre, hogy ötleteket, tapasztalatokat gyűjtsek,s okat olvasok a témákban.... 56 éves férfi ember, özvegyen, két felnőtt gyerekkel, nem egy kiugró dolog, de valami mégsem jó benne. ....
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#8





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 27, 17:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Arról van szó (ismét köszönöm hogy írtál) hogy nem merek. Nem merek szólni rokonnak sem, főleg nem egy szakembernek, nem vagyok abban a helyzetben. Lenyomnának, én lennék újra csak az őrült. Csak ők vannak nekem ketten, tudod, ha nem támogatnak, gyenge vagyok. Főleg ha még bolondnak kiáltanak ki, akkor az vagyok. Sajnos. Legutóbb már a nővérem a barátaimnál próbált alám ásni, hát nagyon nehezen fogtam vissza dühömet, esküszöm szó szerint minden megfordult a fejemben. Az lenne a jó, ha egy harmadik ember látná objektíve a problámát, dehát kötözzem le az apámat, és vigyem el az orvoshoz? A hiszti kiugrana megint mindkettejükből. Egyrészt hogy én bántom apukát, apám részéről meg nem vagyok normális, és..... áh, őrület, gyerekek, nagyon gáz!
Mintha szerelmes lenne a lányába, vagy mi, és ebben az érzelmi függőségben lenne. Nem képes vele megbirkózni, csak tudja hogy van neki, és max elfedni, titkolni képes .....? Talán ez logikus lehet....
De akkor bazi nagy gáz van !!!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#6





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 27, 11:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Illetve hát igen. Van ötletem:
anyám halála, érzelmi függés kialakulása, "keresés" apám részéről. Így érthető hogy a lánygyermekkel találják meg egymást, részben benne látja halott anyámat, részben pedig mint női lénytől, jól esik neki a lánytól jövő gondoskodás.
Második dolog, hogy mint apa, adott egy 7 és egy 9 éves gyermek, éshát szülőként megfelelni a kislánynak, naná hogy anyát akar neki pótolni. Olvastam, hogy ahhoz hogy ez létrejöjjön, beleképzeli magát halott felesége helyébe.... Én is ezt tenném, férfi vagyok, 30, hogy lányom megnyugodjon muszály lenne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#5





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 27, 10:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Köszi a válaszokat!

Igen, próbáltam. Csak objektíven, érzelem nélkül (ezt nehéz volt kizárni) vizsgálni a helyzetet velük, hárman, és mintha még alkalmat is adtam volna arra, hogy mint minden baj és gond okozóját vegyenek elő, és tapossanak rám, hogy elment az eszem!

Rokonokkal nem is merek előállni ezzel, nem tudják, nem tudhatják hogy hármunk között, belül mi a helyzet, és hogyan lenne normális. Valószínüleg elfogadnák (pl. apám testvére) apám véleményét a saját fiáról. Ezt kizártam. Nameg részben ők is a hibásak hogy 23 év alatt ez így alakult, ők erősítették folyton, merthát : ő özvegy, neki mindenben támogatást kell nyújtani.... etc.

Egyáltalán az okát nem tudom hogy miért csak Zsuzsi létezik az Apámnak, és viszont is. Mivel hogy pont fordítva kellene lennie. Elvileg.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
kokuszpok2
#3





Csatlakozott: 2008.10.01. Szerda 8:06
Hozzászólások: 1547
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 27, 08:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Próbáltál már leülni, beszélni velük erről? Hátha...
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#2





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 26, 17:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#1





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 26, 17:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Családomban immár 23 éve csak hárman vagyunk: apám, a nővérem és én fiúként. Anyám meghalt anno egy balesetben.
A mostani helyzet a következő: Apám, 50-es, tudomást sem vesz rólam. Sőt, még meg is vet, szándékosan kezdeget, akármivel is. Nővérem a legjobb barátja, egy követ fújnak, ráadásul bármit csinálok, mondok sosem jó, vagy ő, vagy "apuka" ellen teszem. És rájöttem, 23 éve ez a helyzet ..... !
Lelkileg 30 éves férfiként senki vagyok általuk, sőt, hasztalan, kolonc személy köztük, a nyakukon. Apám a beteg, vagy a nővérem? Vagy mindkettő?
(vagy én?) Megállt a tudományom. Fogalmam sincs hogyan kezelhetném a problémát, szerezhetném vissza az apámat. (a testvérem jönne ő utána úgyis) Ödipusz, Elektra, olvastam róluk, apa leány kapcsolat, apa fiú kapcsolat, már mindent tudok, mint egy kis doktor, de megoldást azt nem !!
Pedig kell. Most. Azonnal, és sürgősen. Moccanni sem tudok.
Zoltán
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
zozabacsi
#0





Csatlakozott: 2010.04.25. Vasárnap 10:34
Hozzászólások: 9
HozzászólásElküldve: 2010, Ápr. 26, 17:39    Hozzászólás témája: Nincs családom Hozzászólás az előzmény idézésével

Hiányzik a családom - vissza akarom kapni !
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Mindenkinek Időzóna: (GMT +2 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.


Ezt olvastad már?Elrejtés