Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Jól döntöttem?

 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
kellmegegy
#6





Csatlakozott: 2009.09.14. Hétfő 10:32
Hozzászólások: 26
HozzászólásElküldve: 2011, Máj. 24, 12:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Általában ez a választott út. Talán azért vagyunk, mert magyarok vagyunk, talán nem, de mi kényelmesek vagyunk és kényelemből akár meg is halnánk. Aztán meg panaszkodunk állandóan. Így született az 1000 éves átok: sírva vigad a magyar. És ezt az átkot nem csak, hogy magunknak köszönhetjük, DE még ráadásul mai napig pátyolgatjuk, dédelgetjük, ellene azonban nem teszünk. Mindig csak kibeszéljük magunkból a bajt, ezért is vagyunk jók a fórumtermelésben a többi országgal kapcsolatban, majd egy külsős, jelen esetben én, letrollkodja a mesét, azaz leosztja az észt.

Szóval a lényeg: nem csinálunk semmit csak sírunk, és ez valójában teljesen megfelelő élet nekünk...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
edinca
#5





Csatlakozott: 2011.04.25. Hétfő 20:58
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 27, 20:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

magam sem tudom mit is akartam ezzel. talán csak kibeszélni egy kicsit magamat, hogy könnyebb legyen. változtatni nem tudok, nincs erőm.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
plumb
#4





Csatlakozott: 2010.09.21. Kedd 17:01
Hozzászólások: 348
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 27, 15:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

edinca,

nehéz ezt ismeretlenül.....én most teljesen véletlenül keveredtem erre a fórumra, egy másikon vagyok inkább aktív tag. Azt gondolom, nagyon sokan vannak így az életben mint te. Csak nekem a sztorid után az nem világos, hogy mit is vársz igazán, mit szeretnél? Mi lenne jó neked? Mit vársz egy ilyan fórumtól? Nem fogja senki sem azt mondani, hogy tedd ezt vagy azt. Segíthetünk abban, hogy jobban megismerd, megértsd önmagad, de helyetted nem dönthet senki és badarság lenne azt gondolni, hogy majd megmondja valaki mit is csinálj.
Nekem kicsit úgy tűnik, hogy nincs annyira ellenedre ez az áldozat szerep. Én nem ítéllek el, nem vagyunk egyformák, mindenkinek megvan a saját púpja.......csak nem körvonalazódott a sztori végére sem, hogy te akkor most elfogadtad a sorsod vagy változtatni akarsz?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
vikimami
#3





Csatlakozott: 2010.05.04. Kedd 8:40
Hozzászólások: 13
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 27, 15:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A sztoridat elolvasva szerintem ne várd hogy itt a fórumon, vagy bármelyiken valaki megmondja a tutit neked! Sokan szerintem az első elcsattant pofon után felálltak volna és nem várták volna a többit meg.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
edinca
#2





Csatlakozott: 2011.04.25. Hétfő 20:58
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 26, 10:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

nem gondoltam, hogy ilyen kihalt ez az oldal....
keresek egy családsegítőt inkább
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
edinca
#1





Csatlakozott: 2011.04.25. Hétfő 20:58
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 25, 21:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

egy kis segítséget várok, mert újabb krizis felé indult el az életem
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
edinca
#0





Csatlakozott: 2011.04.25. Hétfő 20:58
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2011, Ápr. 25, 21:08    Hozzászólás témája: Jól döntöttem? Hozzászólás az előzmény idézésével

Egy kicsit hosszú a sztori, de talán érthetőbbé a választásom, nekem és sok sorstársnak is.
Én csak leírom az én sztorimat, hogy akik leszólják őket egy kicsit belelláthassanak a fejünkbe. 20évesen rámtalált a herceg. Szó szerint, igaz nem fehér lóval, de bordó sportkocsival és rengeteg pénzzel. Én egy teljesen rendezett családból jövök. Mi a szüleimmel egy panellakásban éltünk, meg volt mindenem, soha egy rossz szó el nem hangzott köztük. Rövid idő alatt a páromhoz költöztem. Volt csodálatos 1évünk, aztán apróbb dologokon kisebb összezördüléseink. Én nem tanultam tovább, mert szerinte nem nekem való lett volna, nem dolgoztam, mert az sem jó nekem. Otthon éltem, egy darabig a legnagyobb nyugalomban, mint aki megfogta az isten lábát. Jövőre gyerekünk lesz, ez volt az első ellenmondást nem tűrő mondat. Akkoriban még voltak barátaim, de mára csak ismerősök maradtak. Azok akiket ő ismer és akik az ő barátai. Mire terhes lettem, konkrét elvárásai voltak. Ezt és ezt csináljam meg mire hazaér, így nézzek ki, ide megyünk, ezzel találkozunk..stb. egy percem sem volt amit önállóan töltöttem volna. Aztán én is lázadozni kezdtem. Szabályosan elszöktem a barátaimmal, buliztunk, szórakoztunk. Hajnalban mentem haza, az első pofon akkor várt az ajtóban. Másnap mindent megbocsájtottam és elfelejtettem. Aztán jött a következő alkalom amikor nélküle mentem valahova, újabb verés volt a jutalmam. Szólni senkinek nem mertem, szégyeltem magam. Bűntudatom volt, amiért én provokálom és elviselem. Anyunak egyszer meséltem arról, hogy sokat veszekszünk mostanában. Erre ő annyit felelt, hogy a házasság kompromisszumokon múlik. Volt egy barátnőm, neki elmesélhettem mindent. Sokat segített, néha még a sebeimet is kötözte. Mert addigra már nagyon elfajultak a dolgok. Ha a legapróbb dolog nem tetszett a férjemnek, azonnal nekem esett. Kézzel, ököllel, nadrágszíjjal, bármivel. Igaz arra ügyelt, hogy nagyon ne maradjon nyoma, bár igy is volt, hogy hetekig nem tudtam kimenni az utcára. Nem tudom mit mondott vagy tett a barátnőmmel, lehet, hogy csak elege lett a tehetetlenségemből, de egyszercsak nem jött többet. Aztán terhes lettem a kisfiammal. Pont amikor már menekültem volna a tarthatatlan helyzet elől. Akkor már nem szerettem, hanem gyűlöltem a páromat. De maradtam, mert a babát szerettem volna. Nem volt senkim és semmim, hova mehettem volna egy gyerekkel? A szüleim szerint nekem kell alkalmazkodnom, hiszen annyira jó partit csináltam, hogy példa voltam a rokonságban. Ráadásul egy okos, művelt, családszerető és gazdag pasi a férjem. Aki nem csalt meg soha, állandóan velem van és bármit előteremt amit kérek. Ez a cukormáz van rajtunk a mai napig is. Rettegtem, hogy mi lesz a babával, ezért elkezdetm nagyon jól viselkedni. Mire kitalálta mit akar én már teljesítettem is. Megszületett a kisfiam,csodaszép 3éves tökéletes baba. Az apja imádja, elhalmozza mindennel és büszke rá. A születése után ha valami nem tetszett neki, kizárólag este, amikor a gyerek alszik, akkor mondta. Azóta született egy kislányom is, ő 4hónapos most. Az apja érte is úgy odavan mint a nagyobbikért. Mi már évek óta viszonylagos nyugalomban élünk. Ez annyit jelent, hogy megismertem és tiszteletben tartom a határokat, amiket ő húzott az én életembe. A gyerekeink szépen nőnek, okosodnak és szeretik az apjukat, aki soha még csak rájuk sem kiabált. Tudom, hogy mellette soha semmit nem kell majd nélülözniük és talán nagyobb eséllyel indulnak az életben.
Velem mi van? Én már beletörődtem a megváltoztathatatlanba. Már nem tudok kiszállni. Boldog vagyok ha a gyerekeimre nézek és örülök az ő felhőtlen gyerekkoruknak. Ha ők nem lennének nem lehetnék boldog egy percig sem. Sőt talán már nem is lennénk egy pár. A szeretetet már régesrég kiverte belőlem, mostanra csak a jaj, mindent megcsináltam, kész vagyok, semmi kifogásolni való maradt, a nyugalom ellenére minden este összeszorult gyomorral várom.
Tudom ez is elítélhető, de én azt szeretném hinni, hogy jól döntöttem. Gyerekként kezdtem a kapcsolatot, elhittem, hogy még nevelni kell engem is. Csak azt hallottam,az ismerősöktől, barátnőktöl, hogy b..meg! ha a helyedben lehetnék! De rohadtul mázlista vagy!-elhittem. sőt azt is hittem, hogy minden kapcsolatban vannak rossz idők, át kell vészelni és kompromisszumot kell kötni. A mai eszemmel valószínüleg futnék jó messzire. De aki gyerekként belekerül egy ilyen kapcsolatba, azt későn döbben rá arra, hogy másmilyen élet is van. Gyerekkel, egyedül, pénz és lakás nélkül újra kezdeni nagyon nehéz lenne. Én ebbe buktam bele
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés