Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Szüléstörténet - Meséld el te is!
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3  Következő
 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
noarozsa
#50





Csatlakozott: 2005.12.07. Szerda 0:49
Hozzászólások: 2755
Tartózkodási hely: Stavanger, Norvégia
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 15, 21:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Én a Margitban szültem és a szülészet nagyon jó volt, tényleg, nem volt választott szülésznőm, aznap kettővel is volt dolgom, mindkettő profi, és nagyon kedves volt.

A gyerekágy, háááááát, az már nem volt olyan jó, én nerm mentem baba-mama szobába mert császáros voltam, felkelni alig bírtam, sajnos. a csecsmősök 99% bunkó volt, ha kérdeztem valamit húzta a száját, hagyták ordítani a gye4ekeket, ami biztos normáluis,de az már nem, hogy bementem hozzá felvettem h ne sírjon szegénykém és rámszóltak h tgyem lke mert az ő dolgukat nehezítem, vagy ha ennyire fogdosni akarom miért nem megyek baba-mama szobába, szóval, ennyi, de ha mégegyszer szülök akkor is a Margitba megyek (feltéve ha lesz még szülészete), a gyerekágyat meg kibírom valahogy...
_________________
Bendi 2006.06.12. 18:40, 2950g, 52 cm
[^]   Hanna 2010.05.21. 18:30, 3286g, 52 cm
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
evinene
#49





Csatlakozott: 2006.05.15. Hétfő 7:34
Hozzászólások: 8202
Tartózkodási hely: UK Egyesult Kiralysag London
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 15, 20:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Én két helyen szültem (az élet sajnos így hozta de mindkét hellyel orvosilag meg voltam elégedve pedig ügyeletesnél jöttek a világra picikéim)
Zsoltikámat 6éve István kórházban szültem Évikémet pedig a SOTEII ben
_________________
[^]   [/url]

[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
szindi
#48





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 14, 21:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ez jó ötlet iratok a korházról és az elátásról
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
korina001
#47





Csatlakozott: 2005.04.24. Vasárnap 21:16
Hozzászólások: 4564
Tartózkodási hely: bp
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 14, 21:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabolcs utcai korház... Dr. Balázs Péter rezidens doki
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
tyrexa
#46





Csatlakozott: 2006.01.14. Szombat 19:47
Hozzászólások: 4173
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 14, 21:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nikolette: én az uzsokiban szültem és maximálisan meg voltam elégedve mindennel!!! Nagyon klassz hely, tiszta, rendesek az orvosok-nővérek..nekem ezzel kapcsolatban csak jó élményeim vannak...
_________________
[^]  
[^]  
Ancsika 14 éves.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
szindi
#45





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 14, 21:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mi köszönjuk ,hogy irtok és olvastok bennünket!
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
*LAra*
#42





Csatlakozott: 2006.11.21. Kedd 2:42
Hozzászólások: 3621
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 14, 20:17    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Köszönöm a csodálatos történeteket! Örülnék, ha még több sztory lenne! Wink
Jó egészséget Mindenkinek!
_________________
*LAra*
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Zegi
#41





Csatlakozott: 2005.01.23. Vasárnap 23:23
Hozzászólások: 21
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 13, 16:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én is elmesélem a kislányom születésének történetét.


Először is egy kicsit az előzményekről írnék.Nos mi 13 évet vártunk,míg sikerült!!!! 4 inszemináció,és 3 lombikbébi program sikertelenül.Ezeket egymás után csak a kötelező szünetet kivárva csináltuk,így egy kicsit kikészültem,és azt mondtam időre van szükségem.Ez 2002-ben volt.Aztán teltek múltak a napok,hetek,hónapok,évek.De még mindig nem voltam felkészülve arra,hogy újra elmenjünk a meddőségi központba,és újra belevágjunk a lombik programba.Közben folyamatosan olvastam a családi netet,főleg a lombikosokat,még mindig olvasom,és mindig szurkolok nekik,hogy sikerüljön.Valahogy úgy érzem oda tartozok én is.

2005 július.09. 1-2 hete furcsán érzem magam,főleg az illatokat nehezen viselem.Férjem titkon reménykedik itt valami van.Mondja csináljunk egy tesztet,erre én már annyit csináltunk és mind egy csíkos lett nem sikerültek a mesterséges megtermékenyítések,akkor spontán nem valószinű,hogy igen,már 3 éve nem voltunk orvosnál.Na Ő erre elment venni egy tesztet csináljam meg.Megcsináltam és mondom neki ez nem jó,mert ép hogy rá csepegtettem a pisit máris 2 csík jelent meg rajta. Smile
Másnap újabb teszt,de másfajta újra 2 csík.Hétfőn gondoltam egyet és titokban elmentem a meddőségi központba,hogy nézzék meg,hogy mi is van.Ott közölték velem,hogy egy 8 hetes élő embrió és egy 75mm átmérőjű myómagöb van a pocakomba.Képet is kapok róla.Hatalmas boldogság,ugyan akkor egy kis félelem is van.A 10 héten kerestem a városomban egy nőgyógyászt akit megkértem a terhesség és a szülés levezetésére.12 héten a kötelező uh-n közölte velem a helyettesítő orvos,hogy én nem vagyok terhes,csak egy nagy myomám van.(fogadott orvos pont szabin volt 3 hétig)Úgy döntöttem elmegyek a meddőségi központba a Tanár Úrhoz,hogy most akkor mi is a helyzet.70km vezetés után soron kívül fogad.Mutatom a leletemet neki,erre mondja,hogy akkor Ő is megnéz uh-val,és lám ott van az én gyöngyszemem a korának megfelelő paraméterekkel.Ismét leletet kapok az itteni orvosnak út mutatással,a myoma mögött kell keresni a babát.
16.dik heti vérvétel a rettegett AFP miszerint edwards szindromás a babám(arctorzulás,végtaghiány,az anya méhben életképes utána nem)Genetikus főorvosnő azt mondja magzatvízvizsgálat,erre én: NEM rengeteget vártam erre a babára nagynak látom a vetélés kockázatát.Előbb elmegyünk 3-4 D uh-ra a hétvégén és hétfőn jelentkezek újra.Persze minden féle felelőtlen,meggondolatlan nőnek lehordott.Szombaton uh egy kívánló profhoz 1óra 15 perc uh után közli:Ha a feleségem lenne nem egyeznék bele a magzatvíz vizsgálatba ugyanis a baba teljesen egészséges,és nem 1 hanem 2 myoma van.Így hétfőn közöltem agenetikussal és a fogadott orvosommal,hogy itt nem lesz magzatvíz vizsgálat.Ekkor már mondta az orvosom,hogy csak császármetszéssel szülünk,mert ugye vannak a myomák meg cukorbeteg is vagyok(nem terhességi).
Nos akkor most tényleg jöjjön az én illetve a mi történetünk.


2006.02.15-re voltam kiírva.Természetesen már a 34 héttől beakartak fektetni,de nem mentem bele,mert hiába volt a sok galiba,rettentő jól viseltem a terhesség szinte minden napját.Január 30.-án mentem vizsgálatra akkor azt mondta az orvosom most már jó lenne befeküdni,mert lassan betöltöm a 38 hetet.Mondtam neki,ha a héten meg lesz a baba akkor bemegyek azt mondta megpróbálja.Így másnap mentem be a kórházba illetve apuka vitt be.Volt sírás.Ez keddi nap volt.Szerdán oszt.vezetői vizit,ott közlik Velem,hogy pénteken császármetszés.Csütörtökön részletesen elmondja az orvosom mire kell számítani,és muszáj a legrosszabbra is felkészülni,a myomák rossz helyen vannak és,ha úgy van a méhet is eltávolítja.oda adja a beleegyező papírokat.Altatásba nem szeretnék beleegyezni valami motoszkált bennem,hogy történni fog valami,és baja lehet gyöngyszemnek,így abba nem egyeztem bele csak akkor,ha már a baba kint lesz.

Elérkezett péntek hajnal 5 óra beöntés,borotválás,zuhanyzás.6-kor rátettek az nst-re meg a katétert is feltették.8.00-kor besétáltam a mütőbe vérnyomásmérő,ekg,infúziók 8.10-kor megkaptam a gerincbe érzéstelenítést,és jött a csapat,hááát akkor kezdtem el igazán izgulni.Paraván fel és kezdődött a műtét.Az első mondat úristen mi van itt?? Én: Mi van ott a válasz semmi nyugodjon meg.Kis rángatásokat éreztem,és azt vettem észre,hogy a műtő meg telik orvosokkal.Az osztályvezető ugrál az orvosomat és a neki asszisztálókat írányítja ezt én úgy csinálnám-ezt én így csinálnám,Közbe:Hívjátok le a fényképészt,nincs valakinek egy kamerás telefonja??meg csak érzem a kis rángatásokat,nem fáj olyan mintha egy csavart tekernék.
8.55 -kor kiemelik az én drága egyetlen kislányomat akit rögtön elvisznek kitisztítani,csak egy pillanatra láttam.aztán egyre csak kérdezem miért nem sír????Nyugtatnak mindjárt fog csak ki kell tisztítani,és tényleg pár másodperc után úgy sírt,akkor megnyugodtam valamennyire.Aztán eltelt 10 perc és oda hozták felöltöztetve, amikor a karomba vettem egyből elhallgatott,és csak nézett rám a gyönyörű kék szemeivel,elkapta az újjam és szorította.Elvitték őt fel a csecsemőosztályra apuka kint gyönyörködött benne amíg a lift megérkezett,még a nagy fekete haját is megmutatták neki.Velem az volt a gond,hogy 180 fokban el volt fordulva a méhem valószínű,így születtem,és állítólag az országba még nem láttak ilyet,előbb vissza kellett mozgatni a helyes állapotba,csak úgy fértek hozzá a kislányomhoz.10óra 20 perckor toltak ki a műtőből.Apuka ott hagyva az orvosunkat szinte repült felém.Elmondta,hogy tudja milyen nehéz volt,mert már az orvos felvilágosította,rettentően büszke,és nagyon köszöni a kislányunkat.Engem letoltak az intenzívre ahol megfigyelés alatt álltam.Délután 1/2 5-kor lehozták kicsilányomat 10 percre hozzám.Gyönyörű volt csodálatos érzés volt tartani a kezembe,és látni,hogy teljesen egészséges.Másnap reggel 1/2 8-kor vittek fel hozzá,azóta együtt vagyunk:Nem lehet leírni azt a boldogságot amit nap,mint nap kapunk Tőle.Most 13 és fél hónapos,és egy igazi kis boszorka.Smile))))))
Bocsánat,hogy ilyen hosszú lett.
Mindenkinek nagyon jó egészséget,és sok boldogságot kívánok.

Lili 2006.02.03.-án 8.55 perc-kor 2880gr és 49 cm született.
Köszönöm a sorsnak,hogy ez a csoda megadatott nekünk.
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Ladybird
#39





Csatlakozott: 2006.11.02. Csütörtök 13:28
Hozzászólások: 1545
Tartózkodási hely: Zalaegerszeg
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 08, 17:17    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Jó ez a topik!
Így olvasva titeket ahhoz képest hogy még 3 hónapom hátra van a kiírt időig én már kedvet kaptam a szüléshez és már ma mennék is!

Egy történetnél se maradt száraz a szemem!
Köszönjük nektek!
_________________
[^]  
http://www.babanet.hu/album/main.php?album=11636
http://videa.hu/play.php?v=M10C5O0s9A8KbeWk
http://videa.hu/play.php?v=dAe9YYcUcxXvlJxL
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
szindi
#38





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 07, 10:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mégegyszer is nagyon köszönjük a megható történeteket!Hamarossan mi is a finisbe érünk és irhatjuk a sajátunkat!Puszi mindenkinek!
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
OlahSzilvi
#37





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 07, 00:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nekem van még 2 nagyobb gyerkőcöm is. Gyuszó a legidősebb, ő 1993. július 21-én született meg - muszájból Smile - ha rajta múlik, tán még most is a pocimban lubickol Smile De ő alapból ilyen kis kényelmes. járni is muszájból tanult meg, 14 hónaposan, mivel 5 hónapos kora óta mászott, és az a közlekedés éppen megfelelt neki, nem is akart váltani, de esős időben nem lehetett mászva közlekedni az utcán (nem engedtem neki Smile ), így hát nagy sóhajtással elrugaszkodott a faltól és a lábain ment tovább.
Tudom, hogy nem erről szól ez a topic, csak azt akartam ezzel mondani, hogy valószínűleg gyermekeink természete már a születésükkor is megmutatkozik(-hat).

Szóval Gyuszókámmal július 2-re voltam kiírva. Úgy tudtuk, hogy "talán kislány" - nem volt még ilyen fejlett a technika, vagy a szonográfusok nem voltak még ilyen gyakorlottak ?
Nem volt saját orvosom - járt ki a városunkba egy nőgyógyász nő, ahhoz jártam havonta, de ő szüléssel nem foglalkozott, mivel nem kórházi orvos volt. Az elejétől táppénzen voltam, mert túl lent tapadt a lepény, aztán meg amikor már nem, akkor meg már nem engedett vissza a körzeti orvos dolgozni. Nagyon lassan telt az idő...
De elérkezett végre az a nap, amit 9 hónapja vártunk, a július 2. És el is múlt, úgy ahogy jött, minden esemény nélkül, este úgy bőgtem, mint egy szamár ... Nagyon csalódott voltam. Akkoriban nem volt még internet, nem voltunk még ilyen tájékozottak, mint most ti...
Jártam hetente CTG-re, aminek az eredményét vittem a nőgyógyászhoz, de az csak azt mondta rá, hogy talán ez sáv a baba szívhangja, ez meg a méhösszehúzódásokat jelzi. Persze pont fordítva mondta, mint ahogy igazából volt, úgyhogy róla ennyit...
De 7 nap túlhordás után beküldött az orosházi kórházba, én meg mentem, mivel ő az orvos, ő tudja, mi a jó...
A kórházban volt még jónéhány ilyen kismama, mint én, egyikünknek sem volt orvosa, a kutya sem törődött velünk, az esti szívhang vizsgálat volt a nap csúcspontja, hetente megvizsgáltak minket, meg csináltak aminoszkópiát is. Szóval jól el voltunk a lányokkal, beszélgettünk, hülyéskedtünk, időnként megszült valaki közülünk, akkor csodájára jártunk a babájának, jöttek-mentek a kismamák közülünk. És vártunk...és vártunk... És még mobil sem volt, úgyhogy örökké csörgött az osztályon a telefon, és mindig hívták valamelyikünket, hogy van-e már valami. Anyukám meg szépen beosztotta, a rokonokat, hogy naponta csak/legalább 1 látogató jöjjön hozzám, és persze Api is jött, ahogy tudott.
A kórházban láttam sok szép, és sajnos néhány szörnyű dolgot is... De a kórház személyzetére egy rossz szavam sem lehetett, aki nem volt nyafogós, meg kötözködős, azzal ők is kedvesek voltak.
Aztán egyszercsak a főfőorvosnak eljött a szabadsága ideje, de előtte még ugye pénzt kellett szereznie, úgyhogy behívta az előjegyzett pénzes betegeit, hogy dolgozgasson egy kicsit rajtuk, és mehessen kirándulni. Igenám, de ahhoz hely kellett, úgyhogy egy csomó kismamát hazaküldtek közülünk. Engem is, de nem jutottam el addig. Amikor nagy örömmel újságoltam anyukámnak, hogy holnap megyek busszal haza, anyu is meg Gyuszi(a férjem) is kiakadtak. Nem értettem, hogy mi a bajuk, hiszen lelki szemeim előtt már láttam, hogy hazafelé 40 kilométeren keresztül jól összeráz a busz, hazaérek, és már hívhatjuk is a mentőt, mert ettől tuti beindul végre a szülés.
Api kétségbeesésében, hogy valami bajunk lesz, felhívta a kórházat, beszélt az ügyeletes orvossal, hogy mi ez az egész, és megkérte, hogy legyen az orvosom Smile A doki a telefon után megkeresett, csinált aminoszkópiát, meg egy kis tágítást, ami eléggé fájt, de azt mondta, hogy ettől majd beindul az izmok elsimulása. Én meg morcos voltam, mert füstbe ment a buszozós tuti szülésindító tervem. Hogy az a terv tuti volt, azt az is bizonyítja, hogy egy másik városombeli kismama (akivel ezt terveztük) akit hazaküldtek, meg is szült. A baj csak az volt, hogy a mentő nem ért ki időben, így otthon született meg a Pisti, aki ma Gyuszó osztálytársa. Szóval, így utólag, jogosan féltettek engem, de én akkor nem akartam már mást, csak SZÜLNI. Aztán eljött a hajnal, és én éreztem a méhösszehúzódásokat. Nem voltak erősek, de ez valami új volt. Szóltam a nővérkének, megvizsgáltak, és azután elő is készítettek szülésre Smile A beöntéstől nagyon féltem, de fele olyan szörnyű sem volt, mint azt előtte gondoltam. Le is döbbent a főfőorvos, amikor a reggeli vizitkor mondták, hogy én nem megyek haza, mert itt bizony szülés lesz. Api meg reggel arra ébredt, hogy álmában gratuláltak neki, a kisfiához, így meg sem lepődött nagyon, amikor mondtam neki a telefonban, hogy szülök. És nagyon meglepődtem, hogy még be sem mentem a szülőszobára, már ott is volt, stoppal – akkor még ez is biztonságos utazási lehetőség volt. Aztán én 9 óra fele bementem a szülőszobára, Api meg kint várt, közben anyukámék is bebuszoztak tesómmal, meg keresztapám, meg unokatesóm. És csak vártak, vártak... Amíg ők vígan üdítőztek/söröztek, én szépen tágultam a szülőágyon. Burokrepesztéssel, oxytocin infúzióval. Akkoriban még nem nagyon engedtek be senkit a szülőszobára. Jójó, fájt rendesen, de szörnyű csak az utolsó 2 óra volt. Az volt a legrosszabb mindhárom szülésben, amikor háton kellett feküdnöm , mert akkor rosszul lettem. (Dorcinál a csaszinál aztán kiderült, hogy van ott egy vénám, amit a méhem olyankor szépen elszorít, és azért) Szóval az utolsó 2 órában csak vonaglottam, mert baromira fájt, de meg is tette a fájdalom a hatását, mert nagyon gyorsan tágultam. Közben premier plánban végignéztem a velem szemben lévő ágyon szülő nőt, amint megszületik a kisfia, és még meg is hatódtam, olyan szép volt. Aztán rájöttek, hogy elfelejtették elhúzni a függönyt, a többit nem láttam, mert elhúzták, de a lényeg megvolt Smile És 1 óra múlva már én is nyomhattam. Az első nyomást nagyon elbénáztam, de a doki időben észrevette, így a többi már jól ment és a 3. nyomásra 13:02 perckor kibújt Gyuszókánk 4000 grammal és 53 centivel. Na, az elbénázott első nyomás nagyon meglátszott a fején, mert olyan hosszú volt neki, mint a csúcsfejeknek, de amúgy gyönyörű volt, és mire legközelebb találkoztam vele, már szép szabályos volt a buksija, az szülésznők ügyes kezének köszönhetően. Amikor kibújt, minden fájdalom elmúlt, csak a nagy öröm volt, hogy végre megszületett akit már annyira vártunk, és egészséges! Aztán a lepény nem akart leválni, így egy kis időre elaltattak, és mire magamhoz tértem, már a gátam is össze volt varrva. Elég kómás voltam, mert vagy 3-szor megkérdeztem a szülésznőt, hogy tényleg kisfiú lett-e, és még Api születési dátuma sem ugrott be, pedig nagyon könnyű, mert január 1-én született. De ahogy kitisztultam, Apit is beengedték, és együtt örültünk neki, hogy milyen gyönyörű babánk született. Aztán letelt a 2 óra őrzés és bevittek a kórterembe, ahol egyedül voltam. Útközben ott volt a család, és mondtam nekik, hogy várjatok itt, mindjárt jövök ki, de ők csak nevettek, hogy persze… (Api bejöhetett velem) Hát igazuk lett, mert hajnalban megpróbáltam egyedül kimerészkedni pisilni, de bizony majdnem elestem, amikor hirtelen elsötétült előttem a világ…
Születése estéjén kihozták Gyuszust szopizni, nem nagyon szopizott (persze, mert akkor még nem volt mit) , de egyfolytában nézett, gyanakvó, összehúzott szemekkel méregetett, hogy te lennél az anyukám ? Én pedig nagyon boldog voltam, hogy ez a kis gyönyörűség az én fiam Smile Baba-mama kórteremben voltunk, de annyi látogató jött, hogy mindig tologathattam vissza Gyuszust a nővérkéknek. Ott volt nálam a fényképezőgép, de nem mertem lefényképezni, mert féltettem a szemét. A gátmetszés varrata is nagyon húzódott, így napjában 4-5-ször is zuhanyoztattam, hogy ne fájjon annyira. Aztán az orvos kivette a varratokat, és mehettünk haza Smile Szépen szopizott, és nagyobb súllyal mentünk haza mint amennyivel születt.
Jó választás volt az orvos, nem is váltottam azóta sem Smile Mindhárom gyermekem nála született Smile
Pici Gyuszókánk meg már 13 éves is elmúlt, 1 fejjel magasabb nálam, és 45-ös lába van Smile Smile Smile

Aki eddig eljutott az olvasásban, annak bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de tényleg nagyon jó volt visszaemlékezni rá és újra átélni megint Smile És megdöbbenni, mennyit változott a világ azóta... És hogy milyen különbség van a csaszi és a spontán szülés között... Komolyan mondom, nem tudnék választani, ha megint szülni kéne - és még választhatnék is Smile


... pici Gyuszókánk 1 hónaposan :
[^]  


... és most Smile .......
[^]  
_________________
http://www.kormica1.blogspot.com/
http://picasaweb.google.hu/116.....directlink
http://picasaweb.google.com/11.....directlink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
snoopy
#36





Csatlakozott: 2006.01.27. Péntek 16:47
Hozzászólások: 2132
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 07, 00:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Üdv leirom én is ,hogy történt!!

A 36 héti Uh-na dokibácsi azt mondta be kéne feküdni a protokol szerint ,hiszen ikreket vártunk,kértem én még nem vagyok rosszul (igaz már jol sem Embarassed )hazamennék ,legalább hét végére,kibuliztam ,de megbeszéltük ,hogy kedden 37. héten (betöltött)befekszem,igy is lett!!
Felvettek a kórházba 2006 szept.19-én,vérvétel,vizelet ,vérny.na kiderült ,hogy egyik sem lett jó(igaz már a 27 héttöl viszkettem itt ott a végére az egész testem)kideritették ,hogy terhességi toxikozis.20-án a föo.úr igy szólt hozzám ,:nézze Katalin ilyen rossz eredmények mellett ,ezt a terhességet be kell fejezni,mert mind a 3-an rámehetnek!
Gondolhatjátok sirtam nagyon!!! a Fö o.mondta,ha beférek már pénteken meg lesz a csaszi (a 34 hétig sima szülésre számitottam mert addig a kislányom volt fejjel az "A" baba,de utána a fiam megmutatta ,hogy ö jön ki elöbb és beült fenékel "A" babának na igy elszállt a remény a norm szüléstöl SAJNA)
pénteken befértünk a mütéti programba!!!37.+3napon!!
2006.szept.22-én reggel fél 7-re kellett a szülöszobába jelentkeznem cuccostól,igy is volt ,ctg minden ok,beöntés ,borotvát én intéztem Embarassed
és vártam az anesztéziát,a spinál miatt ,kb 10re oda is értek ,én bent feküdtem már a mütöasztalon, na de megnézte a vérerdményemet és azt mondta,nem engedi a spinált,csak altatás,Na én mondtam akkor nem szülök mert én ott akarok lenni agyba is,férjem rohangált ki vitte az infokat anyukámnak!!

sürgösségel vettek vért mondta a dokinö,ha nagyon rossz lesz tuti altatás ,én olyan ideges lettem ,hogy elkezdödtek a fájásaim ugy 5 percesek voltak a szülésznö megviszgált és bö 2 ujjnyira voltam kitágulva,de mikor azt nem tudom Laughing

13h-ra meglett az eredmény ,A család és a férjem ráhatására ,SPINÁL lett.

innen már pörgött minden: be a mütöbe ,
megszurtak
felvágtak,
kivették a kisfiamat(arra tisztán emlékszem ,hogy mondta a doki ,hogy látok 2 lábat)
olyan édesen ORDITOTT 13h-34p megszülettet KHALED Khadem Aljamaa
2950gr 48cm-rel
rá 2 percre kivették a kislányomat
Ö nem orditott csak sirdogált sokkal csendesebben ,mint a fiam,
Yasmin Khadem Aljamaa is köztünk volt 13h-36p 3350gr 50 cm el!!
Apa és a barátosném kintröl figyeltéka dokgok alakulását és sietteka skacokat nézegetni amig ellátják öket.
igy én csak futó puszit adhattam nekik ,és már ottsem voltak ,apa foghatta meg öket elösször!!

Hihetetlen volt elhinni ,hogy velük együtt egy uj ÉDESANYA is születtett abban a percben!!!

engem összestopoltak,feltoltak az osztályra és másnaptól mindkép csöppség velem volt 4 nap kórház után jöhettünk haza!!

Én még a mai napig is minden nap elpityergem magam ,hogy ilyen szerencsés vagyok ,hogy lehet két ilyen szép egészséges babám!!
és remélem még 1 legalább lesz Laughing Laughing

Minden kismamának örömteli babavárást és könnyü szülést kivánok!
_________________
[^]  

[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
moro
#35





Csatlakozott: 2005.10.23. Vasárnap 18:37
Hozzászólások: 1148
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 06, 10:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A mi történetünk:

Pünkösdvasárnap volt és nagyon randa idő. Másnapra, 2006. június 5-ére voltam kiírva, ehhez képest abszolút nyugisan telt a napunk. Este fél 10 körül úgy éreztem, mintha elrontottam volna a gyomromat valamivel, drága apósom ebédje után nem ez lett volna az első eset… Aztán mégiscsak jöttek valami fájásfélék, de annyira gyengék voltak, hogy magam sem hittem el, hogy pár óra múlva szülni fogok.
Na felhívtuk a tapasztalt nagymamákat, hogy mit gondolnak az előjelekről.
Mindketten határozottan állították, hogy itt bizony megindult a szülés. Ekkor nagyon megörültem, óóó ha ennyi a fájdalom, fél lábon is…
Felhívtam a szülésznőmet is, arra kért, hogy a biztonság kedvéért menjünk be, megvizsgálna, bár nem érzi a hangomon, hogy indokolt lenne… (megjegyzem pár óra múlva már kezemben volt a cseppem).
Elkezdtem szedni a homepátiás bogyeszokat, de mivel kettő volt, az egyik kék a másik meg zöld, ezért írnunk kellett, mert totál be voltunk izgulva és mindig elfelejtettük, hogy melyik jön. 20 perces fájásokkal indítottunk, aztán elkezdtek összevissza jönni, de éjfélre rendszereződtek. Amikor 7-8 perces fájásaim voltak, elmentem zuhanyozni és hajat mosni, nehogy már a fiam egy ápolatlan nőcit pillantson meg először. Namost ez az (a hajmosás), amit valószínűleg a 2. bébinél kihagyok. Ugyanis a szülés végére úgy néztem ki, mint akit jól nyakon öntöttek egy vödör vízzel.
Férjemmel összeszedtük a cumóinkat és éjjel 1-kor elindultunk a kórházba. Gyakorlatilag még ekkor sem voltak olyan igazi fájásaim, apróbb görcsök jöttek most már rendszeresen 5 percenként.
Mi tehát a megbeszélt helyen a megbeszélt időben ott voltunk.Smile
A szülésznő megvizsgált, már ki voltam tágulva 2 ujjnyira, gondoltam húú de jó, már majdnem a felénél tartunk. Megkérdeztem mikorra várható a bébi, azt mondta, hogy ha rendben megy minden, akkor reggelre meglesz!
Beöntés itt nem szokás, a glicerinkúpra meg úgy néztek rám, hogy ha akarom kereshetnek… Hát maradtunk nélküle.
Férjemnek szólt, hogy szülünk, hozhatja be a cuccaimat. Megkaptuk a kis apartmanunkat, ahol senki nem zavart minket, csak kettesben voltunk. Kedvenc zeném szólt, ami gyakorlatilag végigkísérte a terhességemet. Gyors telefon a nagyszülőknek, hogy már a szülőágyon vagyok és nemsokára ebből unoka lesz. Így rajtunk kívül még 4 ember ezen az éjszakán már nem aludt.
Aztán megijedtünk, bár tisztában nem voltunk a dolog jelentőségével, talán Hála Istennek.
Fél 2-kor magzatburkot repesztettek, a magzatvíz mekóniumos volt, azt sem tudtuk mi az.
A szülésznő egyszerűen elmagyarázta, Dávid belekakilt a magzatvízbe, zavaros, de nem súlyosan. Viszont ha leesne emiatt a szívhangja, akkor azonnal visznek a műtőbe és császár, addig csak kísérik a szülést. Ez azt jelenti, hogy sajnos végig feküdnöm kellett, mert a CTG végig rajtam volt és ezt kintről figyelték.
Nem tudom miért, de egy másodpercig nem inogtam meg magunkban, hogy itt bármi baj lehet és hogy igenis ezt természetesen úton meg tudjuk csinálni. De itt a baba az első és az ő biztonsága érdekében bármit elfogadtam volna.
A prof-al azt beszéltük meg, hogy nem lesz fájdalomcsillapítás, bár én azért egy EDA-val simán kiegyeztem volna… később volt olyan pillanat, amikor már szinte könyörögtem érte, de annyira gyorsan haladtunk, hogy már idő sem volt rá, meg ember se, aki beadja….
3-ig egész jól bírtam, aztán akkor kezdődtek azok az igazi fájások.
Eleinte nem tudtam mit kezdeni velük, aztán ösztönösen rájöttem, hogy jobb ha utat engedek nekik meg a szülésznő a helyes légzést is próbálta tanítani. Ez csak a férjemmel együtt ment, ezért aztán tök úgy néztünk ki, mint a szirupos amerikai filmekben, ahol apuka anyuka együtt fújtatnak. Sőt amikor éreztem, hogy jön egy hullám, valahogy kampót formáltam a mutatóujjamból, beleakasztottam a férjem farmerzsebébe és egy hirtelen mozdulattal magam fölé húztam őt, hogy GYERE!!!
Aztán rájöttem arra is, ha hintáztatom magamat (fekve), akkor elviselhetőbb az egész. Frászt kapott mindenki, hogy lehintázom magamról a CTG-t is. De határozottan kijelentettem, hogy nekem ez így jó, úgyhogy legyenek szívesek békén hagyni.
Fél 5-kor lelassultunk, kaptam egy oxitocin szurit. De előbb be kellett újra szúrni a branült, mert kirántottam és nem vettük észre, csak azt, hogy minden csupa vér. Azt mondták azért kapom, mert fájásgyengeségem van..,. Mondom micsoda??? Ezek hülyék.
Utána 1-2 perces fájások jöttek gyakorlatilag szünet nélkül. Az okos természet gondoskodik arról, hogy legyen bátorságom még egy gyereket szülni, mert erre az időszakra alig emlékszem…
Azt még hallottam, hogy a férjem beszél a szülésznővel, hogy még kb 1-1,5 óra. De annyira messze voltam agyilag, hogy ennyi maradt meg az utolsó órámból.
Volt egy ablak a bal oldalon, ott nézegettem ki a fájásszünetekben. Emlékeztem arra, hogy reggelre ígérték nekem a fiamat, és elkezdett pirkadni. Ez olyan erőt adott, hogy már nem érdekelt semmi, csak az, hogy vége legyen és végre a kezemben tarthassam ŐT!
Nekem a tolófájások egy megváltással értek fel. Hirtelen vagy öten lettünk a szülőszobában. Eleinte nem éreztem rá a nyomási technikára, meg állandóan aggályaim voltak, hogy tutira bekaksiztam, de mondták, hogy nem, úgyhogy beleadtam apait-anyait és pár nyomás után reggel 05:45-kor megszületett gyönyörűséges kisfiúnk 3300g-al és 53 cm-el.
A legcsodálatosabb reggel volt ez, ezerrel sütött a nap, és akkor és ott Anyává és Apává váltunk.
Még 2 órát hármasban voltunk, aztán berobogtak a nagymamik és nagypapik.
Férjem kivitte nekik megmutatni a kismanót, úgy potyogtak a könnyeik…. Azóta is életük legszebb perceként emlegetik azt a pillanatot.

Minden ember életében van egy nő, akitől életet kapott. Szeretném, ha a fiam úgy érezné, hogy neki megadatott az, hogy ez a nő olyan, akiről álmodott.
Ez a gyönyörű szerelem hármunk között azóta is tart és ez így is lesz, amíg világ a világ.

Köszönöm nektek, hogy leírhattam.
_________________
[^]   [^]  
[^]   [^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Goofyka
#34





Csatlakozott: 2005.04.21. Csütörtök 20:50
Hozzászólások: 1258
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 05, 13:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!!!

Össze szedtem a gondolataimat, és én is szeretném leírni, hogyan alakult az elmúlt pár év az életemben.

Mi 2 évet vártunk a csöppségünkre. Sokat probálkoztunk, de nem jött a várva várt terhesség, ezért segítségért fordultunk.
Orvostól-orvosra jártunk, mire megtaláltuk a számunkra megfelelő embert, aki segített nekünk megvalósítani álmunkat.
Komolyabb problámáink voltak, mert nem volt peteérésem, ugyan produkáltam az ezzel járó tüneteket, de még sem volt egy petém sem ami megérhetett volna. Sorozatos kivizsgálások, vérvételek, ultrahangok, injekciók, inszeminációk következtek. Fél év sem kellett hogy megtudjam a csodálatos hírt oktober 4.-én, hogy babát várok.

2006. 06. 09.-re lettem kiírva, ez egy pénteki napra esett, de én nem akartam eddig kihúzni szerettem volna ha hamarabb jön kislányunk Tünde. Ezért meg is beszéltem vele, hogy szeretném ha 1.-én jönne, mert én már nem szeretnék újjabb vizsgálatoknak kitenni magamat.
És tudtam hogy 1.-én Tünde nap van, de elmondtam neki hogy nem akkor fogjuk tartani a névnapját ugysem.
31.-én még anyukámmal megjártuk a piacot, cipekedtem, nagyon meleg volt, postára mentünk, azaz nem pihentem semmit aznap, és még este elmentem a Máv kórházba egy videó lejátszásra ahol egy igazi szülést adtak le, amit a szülésznőm vezetett. Meg is kérdezte viccesen: " Katalin mikor szülünk?", a válszom erre az volt, "HOLNAP!"

Szülésem története:

2006.06.01.-én 1/2 7-kor elfolyt a magzatvizem, jó sok, észre lehet venni és volt egy jellegzetes illata is. Mondtam is a férjemnek, azt hiszem elfolyt a magzatvizem, ere ő biztos? Kicsit izgatott lettem, felhivtam a szülésznőt. Még lezuhanyoztam, hajat mostam, összepakoltuk ami még kell és bementünk, ugy kb 8-ra értünk be a kórházba. Megvizsgálatak, ami nem volt kellemes, 1 újjnyira voltam kitágulva, aztán ctg, beöntés, wc, zuhi.
Beadták az infuziót és az oxitocint vénásan, na akkor elkezdődtek a fájások, először 3 percesek, majd, 2,5, majd, 1,5, majd, 1 és végül folyamatosan jöttek. Köv vizsgálat során ennek ellenére még mindig csak egy újjnyira voltam kitágulva, igy javasolták az EDA-t, mint fájdalom csillapitásra és tágulásra. Én nem szerettem volna kérni, de ezt nem tudtam, hogy tágitó hatása is van, és csak ezért kértem, mert ha nem kértem volna, még Tündi nem lett volna meg köv nap hajnalban sem.
Kb 2 óra alatt 10cm-re tágultam, és egy kicsit pihiztem is mert nem fájt.
Este fél 19-kor jöttek a kakilási ingerek, mire már nem hatott az EDA, na az kemény volt, ott már sirtam, annyira fájt. Aztán elmúlt, és amikor már nyomnom kellett volna elmaradt teljesen, elég vicces volt, mert igy ráhuztunk még 2 órát. Aztán 1-2 óra nyomás után meglett Tündi, de ez a vége a kitolási szak egyáltalán nem fájt, és nem az EDA hatása volt ez már, mert le is vettek róla.Rögtön hasamra tették a kis csomagomat, aki csak nyöszörgött, de már akkor átkarolt, elvágták a köldökzsinórt, felöltöztették, és oada adták az apjának, amig enegem összevartak, tehát volt gátmettszésem, de nem éreztem, se a varrást. Aztán amikor kész lettem én is megkaptam prüntyökét, ott szuszogat a pici pisze orrával a nagy szemeivel és a kis csöpp szájával, én meg csak beszéltem neki csak beszéltem. Annyira csodáltaos érzés volt, végre ott van velem, érezhetem az illatát. Egy órán keresztül hármasban hagytak minket.
Aztán véget ért a felhőtlen boldogságunk,mert őt elvitték, engem meg betoltak a gyermekágyas szobába, hogy pihenjek, majd másnap reggel babázhatok.
Nem tudtam aludni több ok miatt is, és igy már hajnalban láthattam Manót.
Hazatérésünkkor azt sem érzem hogy fáradt vagyok, pedig nem aludtam sokat. Az volt az első hogy mosni kezdetem, meg kipakolni a böröndből, nem hogy inkább pihiztem volna.

Tündi veszitett a súlyából, 2650-nel jöttünk haza. Szopizott 2,5 óránként, volt bőven kakis pelus is.
Az ágyikójában aludni nem nagyon akart, kedvenc helye, anya vagy apa hasán feküdni és ugy aludni órákon át.

Köszönöm hogy leírhattam, és ezzel magamnak is örömet szereztem, csodálatos érzés visszagondolni.

Visszatérve, azóta két kismamának jósoltam meg a szülését.
_________________
[^]  
http://s117.photobucket.com/albums/o50/Goofyka/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
jkzsanett
#33





Csatlakozott: 2005.06.29. Szerda 13:23
Hozzászólások: 722
Tartózkodási hely: Pécel
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 05, 11:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok
Én is csatlakozom Smile

3 év próbálkozás után 2006 májusában derült ki, hogy babát várok. Nagy volt az örömSmile
2007 január 25-re voltam kiírva. Az első uh-n a méhlepény fedte a belső méhszájat, így a 3. hónaptól itthon voltam veszélyeztetett terhesként.
Sajnos a méhlepény nem ment feljebb és egész terhességem alatt lent maradt.
December elején volt egy kis véres váladékozásom, így 5 napra befektettek a kórházba.
Január 8-án szintén, de másnap hazaengedtek. Az orvosommal úgy beszéltük meg, hogy 18án lesz a császár. Ezt már előre megmondták, hogy sajna a lepény miatt a lányunk nem tud normál úton megszületni.
Na Lilla baba 11-én úgy gondolta, hogy ő nem vár tovább és találkozni szeretne velünk:)
11-én este elkezdtem vérezni,de úgy igazán. Irány a kórház. Párom ment mint az őrült, mert mondták, hogy ha vérzek gyorsan irány a kórház. Telefonáltam, hogy készüljenek, mert megyünk Smile Bent megvizsgáltak, fájásmérések... voltak is, de én nem éreztem. Felhívtam a dokimat, de ki volt kapcsolva. Gondoltam ebből ügyeletessel lesz csaszi, de nekem már mindegy volt. Ekkor szóltak, hogy telefonáltak a dokimnak és jön.
Előkészítettek a műtétre, közben a barátnőmék is bejöttek. Mondtam nekik, hogy nem kell jönniük, de azt mondta, hogy ne higgyem azt, hogy most otthon tud ülni a seggén. Very Happy
Bekötötték az infúziót és felfektettek a kocsira. Betoltak a műtőbe a dokim már ott volt bemosakodva.
Az altatóorvos elmondta, hogy mikor mit fogok érezni. Nagyon rendi volt. Spinális érzéstelenítést kaptam. Nagyon gyorsan hatott Smile Utána tették fel a katétert.
A dokim már fertőtlenítette a hasamat, de még nem voltam letakarva. Na ekkor jött rám a para, hogy én most mindent látni fogok? De akkor jött egy csajszi és rám terítette a zöld lepelt Wink
Az egészből annyit éreztem, hogy megnyomták a hasamat, hogy ki tudják emelni a lányomat. Semmi mást nem éreztem, csak annyit, hogy "matatnak" rajtam. Az altatóorvos szóval tartott és mondta, hogy mikor mit csinálnak. Közben a páromék kint izgultak értünk.
23.35-kor elkezdték, 23.42-kor megszületett Lilla 2270gr és 51 cm, elvitték lemosták és utána odahozták egy pillanatra. Adtam neki egy puszit Smile Elvitték felöltöztetni és megvizsgálni. Apja 13 percesen kézbe vehette...
Közben engem összevarrtak és 24.15-kor már végeztek velem. Mindenki nagyon rendi volt. A műtét nem egy borzalom.

Műtét után levittek a kórterembe ott még kicsit beszélgettünk a férjemmel. Utána ő hazament mert másnap ment dolgozni. Amikor kezdett kimenni az érzéstelenítő hatása na akkor már fájt illetve inkább görcsöltem. A nővérke azt mondta, hogy jön reggel 6-kor és megyünk zuhanyozni. Szerencsére a szobában volt zuhanyzó és mosdó. Nagyon rendi volt, mert segített a zuhanyozásnál. Még hajnalban kihozták a lányomat szopizni. Nagyon ügyes volt, mert egyből sikerült is neki. Nagyon büszke voltam rá. Másnap dél körül kaptam meg és utána végig velem lehetett. Egyfolytában evett Smile Azóta is nagy étvágya van Laughing

Én az István kórházban szültem. Mindenkinek ajánlani tudom. A nővérek, orvosok, csecsemősök is mind nagyon rendesek és kedvesek voltak.
_________________
Zsani
[^]  
http://kep.tar.hu/jkzsanett/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Zsuzskanéni
#32





Csatlakozott: 2006.01.26. Csütörtök 13:44
Hozzászólások: 6903
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 05, 11:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Na sziasztok!
Jánoskám világra jötte:
Babuskánkat 200.06.03-ára vártukm vagyis papírforma szerint akkor kellett volna jönnie. 3-án hajnal fél egykor szóltam apinak, hogy vigyen be, mert szerintem eljött az idő. Kb. 5 perces fájásokkal útba vettük a békéscsabai kórházat. Persze babus nem sietett, és hajnal 4-kor kimentem szólni apinak, hogy nyugodtan hazamehet, de nekem már nem lehet hazamenni. Innentől kezdődött a 2 napos pokoljárás. Folyamatosan 5 perces fájásaim voltak, fogadott dokim meg nem, és hát utólag átgondolva valószínűleg ezért is tartott 2 napig a szülésem...
Szóval a vájások brutálisak voltak, egyedül a forróvízes zuhany hozott némi enyhülést...a vizsgálatokon a ctg-n szép fájásgörbék alakultak, de babus csak nem akart lejjeb húzódni. Vasárnap délutánra márnagyon ki voltam, mivel aludni sem tudtam egy normálisat. Végig lépcsőztem és sétáltam, de azon kívűl, hogy jól kifáradtam semmi haszna nem volt. 4-én délután a doki burkot repesztett, és lejjebb húzta a gyerkőcöt burkostul, hát éreztem már jobbat, rosszabbat nem nagyon ennél. A magzatvíz tiszta mekoniumos volt, így szólt a doki, hogy estére szülni fogunk. Nahát gyors értesítés otthonra, hogy mi is várható...nálunk nem volt apás szülés egyik sem. Este 6-kor megkaptam a beöntést, kibírható volt, ezután pedig egy jó nagy forróvizes kádban csücsülhettem egy darabig. Aztán jöttek a még elviselhetetlenebb fájások,viszont tágulás nuku...8-kor szóltam a szülésznőnek, hogy én nem bírom tovább visszatartani a gyereket, és nyomnom kell. Ő akkor kézzel rásegített a tágulásra és szólt az ügyeletes dokinak, hogy jöhet...inni nem kaphtattam, így egy vizes gézlapot kaptam a szülésznőtől a számra...némi segítséget jelentett. Amikor felfektettek a szülőágyra, és ilendult volna a szülés, teljesen lenyugodtam, hogy végre vége ennek az egésznek..akkor viszont teljes fájásgyengeség jött, elő vagyis nem éreztem a tolófájásokat. Nem tudom hanyadik nyomásra, de 3/4 10-kor megérkezett Jánoska. 9/10-es apgarral, gyönyörű göndör lobonccal, 3800grammal és 50 cm-rel... És akkor derült ki, hogy azért tartott eddig az egész, mivel feltekerte a fejére a köldökzsinórt, közrefogva vele a kezét is, és mivel a méhlepény fent tapadt meg, nem volt elég hosszú a köldökzsinór...szendvedhetett ő is sokat. De most már lassan 7 éves nagyfiú...Ennek ellenére a szülés egy nagyon szép emlék maradt, persze az idő is szépítette. Wink

Zsombikánk érkezése sokkal gyorsabb volt....
Szülésem előtt 2 héttel diabéteszem miatt be kellett feküdni a kórházba, ez ellen nagyon hadakoztam, de nem engedtek haza. Itt a 3. benn töltött nap után már volt fogadott dokim, hiszen úgyí dobáltak addig, mint valami labdát. Senki sem foglalkozott velem, ráadásul minden vizitnél megkérdezték, hogy van-e már fogadott dokim..Szépen rávezettek....
A ciklusom szerint 5-én, a baba méreteiből adódva pedig 14-én kellett volna szülnöm. 13-án majdnem 2 hét bentlét után mondta a dokim, hogy ha nem jön a babus, akkor a 7végére hazamehetek, erre rávágtam, hogy én innen gyerekkel akarok kimenni már, és csináljon valamit, mert eléggé letört ez a 2 hét várakozás. 14-én délután kaptam egy méhszájpuhító tablettát, na ekkor indult be minden...apinak már délután mondtam, hogy érzem a végét. Délutánra jó kis fájásaim voltak, igaz nem pontosan jöttek, de voltak végre. A nővérkék így azt mondták szerintük ne is vacsorázzak, hiszen szülni fogok éjszaka.
Este 8-kor mentem ctg-re ekkor sem voltak teljesen 5 perces fájások, de már szépen tornyosodtak..a doki mondta, hoyg nem jön be, majd csak reggel...9-kor elfojt a magzatvizem, gyors telefon a családnak, hogy élesbe fordult a helyzet.
Megkaptam a kúpot, borotválás, satőbbi, és mentem a szülőszobára. A szülésznő egy tündér volt, rengeteget segített. 9-1/2 12-ig álldogáltam, és szépen is tágultam, oxitocinnal. Fájásaim elviselhetetlenek voltak, összegörnyedve sírva lihegtem, annyira fájtak. Közben kaptam combba egy fájdalomcsillapítót, amítől eléggé elkábultam.Rövidebb idő alatt kitágultam. Éjfél körül szóltam, hoyg nagyon fázok, ekkor gyors cukormérés alapján kiderült, hogy leesett a vércukrom, így kaptam cukoroldatot és jó erős cukrosvizet. Doki kérdezte, hogy vágjon-e, mivel tudtuk, hogy nagy baba lesz, így mondtam inkább vágjon, mint repedjek..
Éjjel 1-kor mondta a doki, hogy akkor elkezdhetek nyomni, 3. tolásra, 10 perc alatt kint volt Zsombi, 53 cm-rel és 4240 grammal.

Mindezek ellenére azt vélem, életem 2 legeskegszebb élménye volt 2 gyerkőcöm születése, és már most azon gondolkodunk, hogy mikor jöjjön (reményeink szerint a hugica) a 3. gyerek.
_________________
[^]  

www.kep.tar.hu/szzsuzska
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
OlahSzilvi
#31





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 05, 00:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nagyon jó ötlet volt ez az oldal, szinte kedvet kap az ember ismét a szüléshez. Pedig nekem már 3 gyerkőcöm van.....

Szindi - én is május 31-én szültem Dorcit Smile
_________________
http://www.kormica1.blogspot.com/
http://picasaweb.google.hu/116.....directlink
http://picasaweb.google.com/11.....directlink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Netty
#30





Csatlakozott: 2006.04.12. Szerda 10:26
Hozzászólások: 2489
Tartózkodási hely: Szekszárd
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 04, 21:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

http://www.babaszoba.hu/forums/topic?tid=83513


Itt is lehet csemegézni!
_________________
[^]   [^]  

http://kep.tar.hu/nettyke
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
korina001
#28





Csatlakozott: 2005.04.24. Vasárnap 21:16
Hozzászólások: 4564
Tartózkodási hely: bp
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 04, 10:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok....minden este könnyesre olvasom a szemem...de nagyon jo!!!

Hát akkor elmesélem Panna lányom történetét ako a második inszeminációm csodálatos eredménye......

3év várakozás után megtörtént a csoda....Terhes vagyok... Izgalom ,félelem, és boldogság járta át a testemet hosszú hónapokon keresztűl!
Sajnos a 28.dik hét körül elkezdtem vizesedni nem egyszerű modon és igy nagyon oda kellett figyelni rám...
Aztán elérkezett a 36.dik hét..ott már nagyon fáradt és ideges voltam mert már a vérnyomásom is felment 140/80 fölé..igy folyamatosan ben akartak tartani de én inkább itthon vártam a csodát..
November 30.-án egész nap remegtem a lábamon nem birtam állni és egy pötty vér volt a bugyimon amitöl megilyedtem...egész nap pihentem hivogattama a dokim de ki volt kapcsolva/lemerült/ igy eszembe se volt bemenni a korházba..igy este mikor hazajött a férjem már nagyon off voltam 145/90 vérnyomival összepakoltam hogy induljunk be mert gutaütést kapok...aztán mivel barom határoztott ember vagyok ,,mégse mentünk mert jobban lettem igy megvártam a reggelt mikor apa munkába ment és elötte bevitettem magam...
December 1-én reggel hétkor megérkeztem a Szabolcs utcai korházba és pont elkaptam a lépcsőfordulóba az épp hazamenni készüló dokimat 24óra ügyelet után ..és közöltem vele hogy : csinálj valamit mert már félek....
Na ő egyböl felküldött az osztályra, befektetett/ már bérletem volt oda a 34.-dik héttöl/ vizelet vizsgálat: szinte csak fehérjét pisiltem!
Irán a szülőszoba!! na akkor már para volt..mert ő váltig állitotta hogy meg akar császározni mert fél hogy rámegyek én vagy a gyerek... NA szülőszobán monitorra kötöttek Persze Pannus remekül érezte magát már befordult de kijönni nem akart..mindenem zárva volt és nagyon fent volt a méhszájam igy még a spontá szülés esélyét is elhesegette a dokim...
NA a lényeg hogy reggel fél8tól ültem egy szülőágyon hallottam hogy szülnek mellettem jobbra-ballra..hát nem dobodtam fel igazán!
Aztán ugy 10körül miután 20orvos a csodámra járt hogy jujuj de dagadt a lábam meg milyen vizes vagyok ugy döntöttem hogy pénzét fogom mutogatni a testemet mert már untam a mutogatósdit/
Közölték hogy látak már csúnyát de ennyire még nem!
Akartak infúziót adni de nem tudtak vénát találni rajtam mert annyira vizes volt a testem..igy döntöttek centrális vénát szurnak a nyakamon ami sajna nem veszélytelen és veszettül fáj!
Hát nem mentem bele!!!!Inkább a karom szurkodják szét de azt már nem! Végül a szülésznő ugyes kis keze talált egy jó helyet rajtam igy sikerült az infuzió kérdés....
Fél egykor könyörögtem hogy adjanak enni mert lerágom az infuziós csövet!! na és akkor elkezdtem görcsölgetni..a ctg nem mutatta de én éretzem! 5perces fájásaim voltak..és már a délutános team is megérkezett de ők sem akartak megcsászározni mert meg kell vátni a 37.-dik hetet! Szegény dokim már 34órája pörgött ben a korhzba és csesztetett minden fődokit hogy szedjenek szét minket de ők hajthatalanok voltak!! Majd 4 nap mulva!!
Na akkor már besokkoltam és átmentem durva kislányba!!
Jött a délutános ügyeletes doki hogy látja hogy szarul vagyok de megszülünk nemsokára Spontán!! Én meg közöltem vele hogy 160/95-ös vérnyomival a mamája fog szülni mikor igy is remegő lábakkal fejemen borogatással ülök a szülőágyon!
erre megsértődött és kiment!
A szülésznők ott kampányoltak hogy csaszi legyen..mondták hogy mit mondjak hogy mim fáj és akkor tuti kiszedik belölem a gyereket..sajna hazudnom nem nagyon kellett mert a toxémia összes tünete fennált nálam!
A dokim hazaszaladt de felhivott közbe hogy mi a helyzet és megnyugtatott hogy siet vissza és segit rajtam!!
Hát igy is lett!
Fél3kor betoppant a szülőszobára és közölte a jó hirt!! Kriszta megyünk a műtőbe, megengették a császárt!!
hát én ugy lepantattam az ágyrol mint akit kergetnek! Közbe megérkezett a férjem is akit egész nap nem hivtam csak reggel közöltem vele 8kor hogy lehet hogy ma már Pankázhat.....
De hivtam ő meg már uton volt a korházba a munkájábol!
Mire megjött addigra megborotváltak beöntést is megkaptam igy még volt időnk dumcsizni kicsit a folyosón mig előkészitették a műtőt a számomra.... Nagyon izgatott volt én meg annyira megnyugodtam mintha valami drog hatása alatt áltam volna...vártam hogy tul legyek mindenen
és végre egészségesen láthassam a lányomat!!
Aztán 4kor besétiztem a műtőbe na akkor megint rámjött a para!
Nem kaphattam spinálist a trombózis miatt sima edát kaptam altatni nem akartak csak ha kint van a gyerek...persze csak ha akarom ja meg ha nem sikerül hátba szurniuk akkor csiscsi lesz!
hála istennek sikerült minden jó hangulat volt a műtőbe..báboztunk meg mindnféle marhaságot kitaláltunk az orvosokkal..na fél óra után kezdödött a műtét.....5perc után kiemelték Pankát, akit meg is dicsértek hogy milyen formás baba!
Igy 2005 december 1-én 16óra37perckor megszületett Panna Krisztina 49cm és 2800grammal.... 9/9 es apgarral!! után elvitték renbeszedni , majd egy percre megmutatták már pólyában adhattam egy cuppanós puszit neki és már vitték is el..apuka is picit láthatta a folyoson...
Utána hamar megstoppoltak...és futás az örzőbe....
Nagyon örültem hogy tul voltam rajta és igazán fel sem fogtam hogy mi történt..hogy nekem gyerkem született..csak sirtam és örültem hogy végre anyuka lehettem! Mint utólag kiderült szülés után 2héttel 24kg-viz ment le róla....olyan voltam mint egy élő viztartály!
Azután csak másnap reggel kaptam meg elöször..de az maga volt a csoda!! egy igazi kisbabát a karomban tarottam aki édesen szunditott..és mit sem sejtett arrol hogy bekerült a nagybetüs életbe!!!!
Nagyon sokat vártunk rá és nagyon szertjük őt!!!
Picit sajnálom hogy nem tudtam átélni az igazi szülést..vajudás magzatviz folyás meg ilyneek.....de sajna mivel igy váratlanul jött minden talán ez volt a varázs... a meglepi!!
Remélem a következő baba már nem várat ennyit magára és nem bánom ha ujra csaszi lesz csak a végeredmény fontos!! A mi kisbabánk!!!

[^]  
Itt 7 naposan.....



[^]  
Itt pedig napajinkban....


Szindi...keded pedig sok sikert és örömöt kivánok a szülésedhez!! Hidd el minden okés lesz!!!!
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
daiquiri
#27





Csatlakozott: 2007.03.04. Vasárnap 0:15
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 04, 00:29    Hozzászólás témája: Szüléstörténetem Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

A babaszobáról jöttem, hogy leírjam a történetünket.Smile
Vagyis betűtöm ide, mert nekem is van ott egy szetés történetes topikom, ahol közel 100 történet van. Razz


Benjamin Dominik Gillner kisfiam születése.

Közeleg Benjamin 2. születésnapja, és ennek apropóján, szeretném megragadni az alkalmat, hogy újból átéljem és leírjam a születésének az előzményeit, érzéseimet.
Egyre élénkebben él bennem az élmény, így 20.-a közeledtével, és bár azóta megint átélhettem ezeket a csodálatos perceket, órákat, hónapokat, soha nem fogom elfelejteni egyik szülésemet és a megelőző hónapok érzéseit, kételyeit, szép pillanatait.

2003 karácsony környékén lehettünk, amikor furcsa dolgokat észleltem.
A hasam egyik pillanatról a másikra, olyan dolgokat művelt, mintha készakarva behúztam volna. Összehúzódott normál méretűre, majd megint megnőtt.
Ezt kb. 1 órán keresztül csinálta azonos időközönként.
Semmi fájdalom, semmi jel, azon kívül, hogy én meg voltam győződve arról, hogy a kiírt január. 15.-ei dátumot,- ami mellesleg az anyukám szülinapja, nem fogom kivárni.
Úgy döntöttünk anyuval, hogy bemegyünk a kórházba, és biztos ami biztos, utána járunk a dolgoknak.
Rákötöttek a CTG gépre, ami fájást ugyan nem mutatott, de a kórház esti személyzete a csodámra járt, mert ilyen méhösszehúzódásokat, még soha nem láttak.
Tanácstalanok voltak, mert semmilyen fájás és jel nem mutatott arra, hogy itt szülés készülődne.
Nekem meg mindeközben az járt a fejemben, hogy mit regélnek rémtörténeteket a nők, a szülési fájdalomról, hisz nekem semmi nincs.
Kis naívan, én még mindig meg voltam arról győződve, hogy ebből gyerek lesz, még aznap.
Vigyorogva gondoltam arra, hogy, vagy hisztisek általában a nők, vagy Én leszek a Földön az első akinek nem fog fájni. Haha.
Hajnal 4-kor hazaküldtek minket, hogy itt nem lesz semmi, a méh valószínűleg, csak gyakorlatozik a szülésre.

Elérkezett a kiírt időpont, január 15.-e.
Iszonyú izgatott , és egyben csalódott is voltam, mert semmi nem mutatott arra, hogy ma megélhetem életem egyik legfontosabb pillanatát, ami megmagyarázhatatlan örömet fontosságot ad az életnek, és egyáltalán az Én életemnek.
Mai napig visszagondolva sok hibát követtem el, és nem így terveztem az egészet, de soha nem fogom megbánni, hogy így alakult a dolog, mert rengeteg mindenre tanított meg a kisfiam, és a szituáció, amiben ő jelt kapott arra, hogy lejöjjön közénk ebbe az életbe.
"Sírás, meghatódás, öröm, boldogság, eszmefuttatás"-ez zajlik bennem, miközben- e sorokat írom.
Folytatom...

Bementünk a kórházba, megultrahangoztak.
Baba jól van, kicsi, 2,5 kg közelit jósoltak.
Aztán jött a tanácskozás.
Abban állapodtunk meg az orvossal, hogy este befekszem, és elkezdenek adni egy méhszáj érlelő kúpot, hogy ha indításra kerül sor, akkor ne a mélyvíz legyen először, hanem legalább a méhszáj legyen felkészülve rá.
Este mikor befeküdtem, akkor már egy picit elkezdtem izgulni.
Rögtön szülőszobára költöztettek, minden nap nézték a szívhangot.
Nagyon szuper volt, egy korszerűen felszerelt külön fürdőszobás kis lakhelyet kaptam.
Elkezdődött a kúpozás.
4napon keresztül kaptam, minden nap bejöttek, megmasszírozták a pocimat illatos olajokkal, és közben mondogattuk a picikémnek, hogy bújjon ki.
Túlságosan jól érezte magát, én meg már elég rosszul.
Nagy hassal nap mint nap körbejártam a kórházat, megmásztam az összes lépcsőt.(aki látott, bolondnak hitt, azt hitte a lépcsőmászás olimpiai számára készülődöm)
Pici kis Benjamin, viszont nem akart jönni.
Közben a szobámat szépen otthonossá tették, hoztak be tévét is, hogy ne unatkozzam.
Anyu és a Beni apja, rendszeresen látogattak minden nap!
3 nap után, 1 nap szünetet tartottunk, majd kezdődött az egész kúpozás elölről, reggel este.(Azt mondták, másoknál 2 nap alatt eredményre vezet, napi 1 kúp, de nálam nem. Ebben is kirívó példa voltam)
Hétfőn szünet, kedden kúp.......


2004. január. 20. (kedd)
10 órakor délelőtt bejött az ügyeletes szülésznő, és burkot repesztett.
Abban a pillanatban elöntött valami forróság, a magzatvíz.
Ekkor elkezdtem izgulni, mert a több napos várakozás után, felszakadt belőlem a kétségbeesés, és a türelmetlenség, hogy már rengetegen megszültek a szomszédos szobákban spontán, csak én vagyok itt még mindig egyben.
Kavarogtak a fejemben a gondolatok:
-Annyira szerettem volna olyan élményt, mint a filmekben, hogy egyszer csak arra ébredek, folyik a magzatvíz, vagy esetleg vásárlás közben rámjön a görcs stb.
-Féltem a fájdalomtól, mert az utóbbi napokban, a szomszédos szobákból hallottam tompa sikolyokat, és küzdelmekkel teli jajgatásokat.
-Az agyam egyik fele akarta a szülés élményt, a másik fele hajlott arra, hogy de jó lenne a császár, mert pikk-pakk fájdalom nélkül, megkapnám az én kis drágámat.
Tehát ilyen dolgokon gondolkodtam.
10-12 semmilyen fájdalmat nem éreztem, csak néha egy-egy kisebb görcsöt.
Mondta is a szülésznő, hogy ezek nagyon gyengék.
12-kor elkezdett erősödni a fájdalom, de még tűrhető volt.
2-kor elfogyott a tartalékolt energiám, ami igazából, már az elején se volt, mert fölemésztette az 1 hét várakozás, és pont akkor fogyott el amikor kellett volna.
Anyukámmal, elkezdtük latolgatni az epidurális érzéstelenítőt.(közben anyum által hozott ebédet megettem. Itt Svájcban lehet a vajúdás közben enni és inni is, hogy ne fogyjon el az erőnk)
Végülis én már döntöttem. Akarom. Szeretnék szülni, de tűrhető fájdalommal, és úgy, hogy örömmel, és Boldogsággal emlékezzek vissza rá, ne pedig félelemmel és iszonyattal, mivel sok gyermeket szeretnék.
Anyukám szerint még várjunk, egy 2-3 órát, úgyis hosszú lesz.
-"Kibírod ezt a fájdalmat még, ne háborgassuk az orvost"
-"Nem bírom ki, ez az én testem, én tudom, hogy meddig tudom, és meddig akarom tűrni és érezni"
Szóltam a nővérnek, aki mondta, hogy kb. fél és 1 óra között tudják valamikor beadni, mert fel kell készülni rá.
Hát jó!
Várok! Mást úgyse tehettem volna.
3 körül megérkezett az aneszteziológus és megkaptam.
Pár perc után kiderült, hogy nem jól folyt el, ezért fél oldalra kellett feküdnöm, de ez sem segített.
A görcsöket félig éreztem.
Kisebb sikítások, fél hangos morgás, jajongás, nyöszörgés, 2hányás után, elérkezett 6 óra.
A szülésznő által sebtiben megtanított légzés technikával, elég jól tűrtem a görcsöket.
Nagyon elfáradtam. Kimerültnek éreztem magamat.
6-7 között, csodák csodája, alig éreztem fájdalmat, még tévét is néztem.
Megérkezett a Benjamin apukája, aki azt mondta, hogy meglepően jól tűröm a dolgot, nem is talált meg egykönnyen, mert az útbaigazító sikításokat nem hallotta a bejáratnál.
7 után, keményedett a dolog, és mivel nem haladt a baba lefele, ezért négykézlábra kellett állnom, hogy mozduljon valamerre.
8-kor, már rettenetes fáradt voltam, és türelmetlen, állandóan kérdezgettem, mikor várható a vége. Válasz az volt, hogy nemsokára.
Végülis 1,5 óra, az nemsokára, de amikor az ember szünet nélkül fájdalmat, és nem is gyengét érez, akkor a 2-3 perc is óráknak tűnik.
Ezt csak egy nő, egy anyuka tudja átérezni.
Visszagondolva 2-3 körül is abban reménykedtem, hogy késő délután már kezemben tarthatom a kisfiam.
Fél 9 körül megvizsgáltak, átalakították az ágyat.
Ekkor kezdtem el megnyugodni, mert tudtam hamarosan itt a vége.
Jöttek a tolófájások, nyomtam, küzdöttem.
Fél 10-kor, túl rengeteg nyomáson, a két oldalamon, megjelent egy-egy szülésznő.
A kezemet fogta a Gregor (Beni apukája), anyu fényképezővel állt a lábamnál, a dokinő mögött.
Folytatódott a tolófájás, és nagyon kíméletesen a szülésznők segítettek nyomni, (a hasamat nyomták).
21óra 46 perckor megszületett Benjamin Dominik Gillner, a szülésznők és a dokinő vákumos segítségével.
Anyukám vágta el a köldökzsinórt.
Ő volt velünk végig. Köszönet érte!
A vákuum itt nagyon kíméletes, kb. 8cm átmérőjű kis műanyag sapkaszerűség, amit a baba fejére tesznek, és egy zsinór segítségével, amit két ujjal húzogat az orvos segíti világra az újszülöttet.
Egy pici gátmetszésem volt.
Beni szerencse gyerek lett, mert burokba jött a világra.
Anya elmondása szerint nagyon érdekes volt, ő még filmben sem látott ilyet, nem a gyerek csúszott ki, hanem egy sötét színű szappanbuborék szerű jött ki és utána úgy hámozták ki belőle a babát.
Mint utólag megtudtam a burokba született gyermek azért szerencsés, mert túléli a születést.
Tehát a szó szoros értelmében nem egy szerencsés dolog így születni.
Rögtön a hasamra tették, elkezdett szopizni, szinte alig sírt, nem úgy mint Én.
Sírtam a Boldogságtól, és a meghatódottságtól, szinte szóhoz se jutottam, csak azt hajtogattam, hogy milyen pici, és mennyire szeretem.
Azt a pillanatot, érzést, örömöt, semmihez nem lehet hasonlítani, amit akkor éreztem.
Azt viszont megtudtam, hogy lehet a férjet, a barátot, a szüleinket rettentően szeretni, de a gyerekünknél jobban senkit nem tudunk szeretni.
A gyerek anya iránti szeretete is határtalan, de az anya gyerek iránti szeretete az még nagyobb. Más!
Ezt a csodálatos dolgot, és ezt a szeretet, csak egy anya tudja megérezni.
Az is nagy dolog, ha valakinek örökbefogadott gyermeke van, és az is óriási, de a születéssel a szüléssel, és a 9 hónapi áldott várakozással, valami olyan dolog történik a lélekben, ami megmagyarázhatatlan.
Most is sírok, a Boldogságtól, remeg a szívem, görcs van a gyomromban és rettentően örülök annak, hogy ez a dolog még egyszer megadódott azóta az életemben, és ha isten is úgy akarja és érdemesnek tart rá, akkor még meg is adódik.
Örülök, és szerencsésnek érzem magam, hogy nőnek születtem, mert így ezt az érzést én ismerem.
A férfiak is biztos éreznek hasonlót, és ha férfi lennék, akkor valószínűleg nem is bánkódnék emiatt a dolog miatt, ha kimaradna az életemből, mert ők máshogy érzik és élik ezt meg!
Hát ezért vagyunk különbözőek!

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK DRÁGA KISFIAM!!! [/b]
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szindi
#26





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 22:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Köszi Netty
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Netty
#25





Csatlakozott: 2006.04.12. Szerda 10:26
Hozzászólások: 2489
Tartózkodási hely: Szekszárd
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 21:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Feltettem a babaszobára az oldalt, hátha onnan is jönnek történetek!!
_________________
[^]   [^]  

http://kep.tar.hu/nettyke
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Dakini
#24





Csatlakozott: 2004.10.18. Hétfő 13:20
Hozzászólások: 4116
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 20:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ezzel még én is adós vagyok, én is csak bemásolom, a napokban írtam pont le az ikresek.hu-n.

Ez egy hosszú útnak volt a végállomása, 3 évig küzdöttünk a babákért, 4 sikertelen inszemináció és 3 sikertelen lombik után sikerült a negyedik, ekkor túl jól is, 3-as terhességgel indultunk amit szívszakadva, de nem vállaltunk a dokik javaslatára, szóval még egy redukció is volt, aztán gyakorlatilag egy nyugodt, örömteli terhesség.

Tehát a szülés:
Előző nap este nem éreztem semmit, már el is könyveltem magamban, hogy mégsem lesz a másnapi, 35. szülinapomon szülés.
Aztán hajnali 03:15 kor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz.
Csak úgy dőlt belőlem a meleg folyadék. Szinte felkiáltottam örömömben és meglepetésemben amitől a férjem is felébredt.
Mégiscsak ma!!!
Felkeltünk, pakolásztunk, Ő még lezuhanyozott, a legnagyobb nyugalomban és boldogságban nekikészültünk a nagy útnak.
Olyan ötkor elindultunk a kórházba (István).
Mondtam az ügyeletes szülésznőnek mi van, meg, hogy ikrek.
Megkérdezte miben állapodtunk meg a dokimmal, szülhetek-e simán. Mondtam igen, mindkét baba fejvégű.
Jött egy ügyeletes orvos, megvizsgált, ami eléggé fájt, mondta, hogy tényleg fejvégű mindkettő, és 1 centire vagyok kinyílva.
CTG-re tettek.
Nagyon enyhe fájások voltak csak, én se éreztem őket, és a gép se nagyon mutatta erősnek. Inkább olyan szélgörcsszerűeknek éreztem, nem fájásoknak.
07:30 körül megjött a dokim, Ő is megvizsgált, mondta, hogy nem nagyon tágulok, de adjunk neki időt, lépcsőzzek, sétálgassak és ha 10-ig nincs érdemi változás akkor oxitocinra kötnek.
Ez a nehéz tágulás állítólag sokszor ikres probléma, mert annyira kitágul a méhizomzat a nagy poci miatt, hogy már nem tud annyira dolgozni.
Szóval elkezdtem lépcsőzni, de addigra már éreztem a fájásokat, és egy porcikám se kívánta a bámuló látogatókat, vad idegeneket a folyosón, úgyhogy inkább elfoglaltuk a szülőszobánkat.
Itt felraktak újra a ctg-re és persze aztán az oxitocint is bekötötték.
Na ekkor már voltak fájások rendesen.
Nem kívántam semmilyen masszázst, semmit, csak csöndet ilyenkor, és csináltam a légzéstechnikát.
Ez egy ideig működött is, de aztán dél körül, 4-5 centis méhszájjal szóltam, hogy szeretnénk kérni EDA-t.
Olyan fél 1 kor már nevetgéltem a férjemmel, minden fájdalom elmúlt.
A két órás adag alatt 8 centire tágultam, úgyhogy nem is adtak többet, lassan újra éreztem a fájásokat és nem sokkal később már jöttek is a tolófájások.
Összeállt a team, a szülésznőm, a dokim, és férjem meg persze én a babákkal.
A dokim elmagyarázta, hogy csináljam, ha jön a fájás szóljak és lábakat felhúzni, nyakat lefeszíteni, nagy levegő és toljak oda ahol a kezét érzem. Ha elfogy a levegő csere és újra.
Persze pokolian fájt, de érdekes módon ez teljesen mellékes volt akkor.
És még csak nem is azért mert azt éreztem, hogy huuu én most szülök és milyen magasztos dolog ez (mert erre csak akkor döbbentem rá igazán, amikor egyszercsak azt kiálltotta a férjem, hogy gyerünk Gitta, ne hagyd abba, már látom a Brúnó fejét, ott a haja!), szóval egyszerűen csak vitt valami előre, és nagyon koncentráltam, hogy mindent jól csináljak, mikor jött a fájás, hogy lábak, levegő, nyakat le stb.
Valahogy ez a munka vált fontossá és a fájdalom egyáltalán nem.
Nagyon jól esett, hogy a fájások szünetében mikor felnéztem, mindenki csendben volt, keresett magának egy kis helyet, ahová leült és csendben várta, hogy újra adjam a jelzést, hogy indulunk...ilyenkor újra összeállt a csapat, mindenki a helyén, szülésznő, meg apácska két oldalról, doki szemből, én meg csináltam a dolgom.
Nagyon biztonságban éreztem magam.
Sajnos a gátat nem sikerült megvédeni, mert annyra be voltam vízesedve (ott is), hogy az egyik nyomásnál megrepedt, a következőben így már vágtak.
Végül 15:30-kor megszületett Brúnó.
A mellkasomra helyezték pár pillanatra, aztán elvitték, burkot repesztettek és a következő nyomásra a vízzel szinte kiszörfözött 15:34-kor Majácska is.
Ezt tényleg nem lehet leírni, csodálatos volt, annyi év után, hogy mindez megtörtént!

Ezek után a méhem feladta, elfáradt a kitágult izomzat, a szülést még végig tudta csinálni, de utána már nem kezdett el összehúzódni, aminek következtében nem állt el a vérzés, dőlt a két lepény helyéről. Atóniás vérzés...hivatalosan ilyen szép neve van, szintén főleg ikreseket fenyeget, császárral viszont még komolyabb.
Eddigre összevarrták a gátsebet, aztán szétszakították emiatt, hogy betapintsanak nem maradt-e bent lepénydarab (nem), közben még 4 helyen vénát nyitottak, összesen 5 helyen nyomatták az oxitocint belém, amire nem reagáltam.
Közben a vérveszteség miatt elvesztettem az eszméletem nagyjából, a vérnyomásom 60/30 volt amire még emlékszem, hogy mondták mellettem.
A szemem nem bírtam kinyitni, az egész testem remegett, amit nem tudtam leállítani, és közben azt éreztem, hogy iszonyúan fáj amit csinálnak, ordítottam, ezek az emlékeim.
Szóval az oxira nem reagáltam vénásan, aztán adtak egy oxitocin injekciót közvetlenül a méhembe, erre se, aztán elkezdték masszírozni belülről a méhem és közben imádkoztak (ezt a doki mesélte így később) és erre végre megindultak az összehúzódások.
Fél4 kor születtek meg a bébik és olyan fél8 körülről vannak újra emlékeim. Ekkor már kaptam vért és vérplazmát is.
3 nap múlva újra kaptam vért, mert a vérképem nem állt helyre.
Aztán még emiatt a szülés után egy héttel lázas lettem, kiderült sebláz, szétnyílt a gátseb varrata, mert a roncsolt szövetek nem bírták.
Most is nyitva van még, március végén lesz egy ún. plasztikázás, amikor összevarrnak.
Ennek ellenére nem maradt rossz élményem a szülésről, ez inkább a férjemnek lehetett horror, aki ott ült a két babával és ilyeneket mondtak az érdeklődő kérdésére, hogy akkor most mi van, hogy: hááát, próbáljuk stabilizálni az állapotát...
Viszont az ezután következő első két hét egy horror volt, alig bírtam járni, annyira legyengültem és közben ott volta két baba, szopi beindítás, stb., sírtam, hogy nincs erőm ellátni a babákat...

Ezzel együtt is nagyon megérte!

36+4 napon születtek a kis szülinapi ajándékok, Brúnó 2630, Maja 2360 g
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
dorcsika
#23





Csatlakozott: 2006.04.07. Péntek 8:13
Hozzászólások: 5793
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 19:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én is megosztom Veletek a kisfiam születését:

Balukám éppen 2 héttel a kiirt időpont előtt gondolta úgy, hogy elég volt neki a pocaklakó élet.

Október 3-án hajnalban 4 körül kimentem pisilni és mikor visszafeküdtem nagyon fájt a hasam, de nem tulajdonitottam neki jelentőséget, viszont nem tudtam visszaaludni, fél 6-kor pedig, mintha bepisiltem volna egy kicsit és láttam hogy már megint jön a nyákdugó, gyorsan keltettem Zsoltot és anyut, a magzatvizem szivárgott közben és igy pakoltunk be.
8-kor értünk a kórházba közben néztem hogy vannak-e fájásaim, voltak, jóslók, akkor még nem tudtam, hogy az igazi mennyire fáj.
A kórházban ctg-re tettek, majd jött a dokim és mondtam neki, hogy nem-e nézzük meg hogy hogy fekszik a gyerek, mielőtt bármit teszünk, megnéztük, befordult, akkor kicsit elszomorodtam, lehet hogy sejtettem előre a sötét jövőmet!!!!!
A dokim ezután elment, mondta nem gyorsitunk semmit, menjek be a szülőszobára és a természet elrendezi, ezután megvizsgált az ügyelete doki, egy ujjnyi, megkaptam a beöntést!
Alig akartam tágulni órák múlva is csak 2 ujjnyi voltam és fájásaim sem nagyon voltak, délután 4-kor az ügyeletes doki burkot repesztett, ami nekem fájt, de a doki nagyon aranyos volt, mármint az ügyeletes.
Ja, délelőtt történt még egy olyan, hogy fekszem a szülőágyon rajtam a ctg-n, egyszer csak berohan a két szülésznő, hogy forduljak jobbra, utána gyorsan balra, mert nincs meg a baba szivhangja, ezt az érzést nem kivánom senkinek, reszkettem, kiderült, hogy a fájások alatt a babának lelassul a szive, ami lehet attól hogy rajta fekszik a köldökzsinóron, de attól is hogy rá van tekeredve, felhivták a dokimat, hát nem nagyon hatotta meg.
Szóval a burokrepesztés után már voltak fájásaim, nekem úgy volt jó elviselni, hogy az asztalon támaszkodtam, és a férjem rohadt erősen simogatta a hátamat.
Az oxytocint még ekkor se akarták bekötni, a dokim nem engedte.
Hatkor már nem birtam semmit elviselni, se hátsimit, se semmit, rombolni akartam, sirtam.
Felfektettek az ágyra és 7-kor bekötötték az oxytocint, ekkor érkezett meg a dokim, itt már olyan fájdalmaim voltak, hogy le akartam ugrani a szülőágyról és mondtam hogy nem érdekel hogy hogy veszem a levegőt és hagyjanak békén, kitéptem magamból a kanült is.
Ezután nekiláttunk a fájás alatt nyomni, az első dolog ami erőt adott, hogy a Reni (ő volt bent velem) lefényképezte, hogy látszik már a kis hajas fejebúbja.
Az egyik lábammal a dokim derekát nyomtam, a másikkal a szülésznőét!!!
Nem jött ki Balu, mert kétszer a nyakán volt a köldökzsinór.
Az ügyeletes doki segitett rá felülről és akkor FELSIRT!!!!!!
Gyönyörű volt, sirtam és iszonyatosan boldog voltam és azóta is, hogy nem adták ugyan ingyen ezt a gyönyörű kisfiút, de az ENYÉM!!!!!!!!!!

Balu néhány percesen:
[^]  

Balu 5 hónaposan:
[^]  
_________________
Balu és Dorcsi

[^]  


[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
OlahSzilvi
#22





Csatlakozott: 2005.12.02. Péntek 14:35
Hozzászólások: 4217
Tartózkodási hely: itthon :)
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 15:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Na, akkor én is csatlakozom Smile Nem írom le újra, én is csak bemásolom, amit 2006 június 10-én írtam a lányoknak Smile - bocsi, kicsit hosszú...

Úgy kezdődött ugye, hogy 31-én be kellett feküdnöm a kórházba, mert lejárt a terminusom. Pontosabban Dorié.
Előtte voltak jósló fájásaim, ittam a málnalevél teát is, szóval meg voltam róla győződve, hogy jól ki vagyok tágulva, tán még meg is szülök aznap.
Ezzel szemben az első vizsgálatkor kiderült, hogy az a hatalmasnak remélt tágulás pontosan 1 ujjnyi, ami harmadik babánál gyakorlatilag szinte semmi. Csináltak CTG-t, aminoszkópiát is, minden oké volt. Azután csináltak UH-t is, ahol helyből rosszul lettem, mert a hátamon kellett feküdnöm. Pedig általában nagyon szerettem az UH-kat, most alig vártam, hogy vége legyen, olyan sokáig nézte az orvos, azután még konzulenst is hívott. Kiderült, hogy Dori arrythmiás, vagyis a szíve kb minden 10. ütemet kihagyta. Elő is írtak délutánra egy félórás CTG megfigyelést, ahol még mindig arrythmiás volt, úgyhogy 5 perc után úgy döntött az orvosom, hogy szülünk. Szóltam apinak, kaptam beöntést, zuhanyoztam, és fél ötkor bekísértek a szülőszobára. Az aminocentézis miatt már 2 ujjnyira voltam nyitva ekkor. Burokrepesztés, és vártam a fájásokat. Fent kellett feküdnöm a szülőágyon, mert rám volt kötve a CTG, figyelték Dori szívhangját. Az idő elég gyorsan telt, de a fájások nagyon lassan erősödtek. Egy idő után Api mégis úgy döntött, hogy bejön, innentől kezdve még jobb volt, egyedül hagytak minket, jól el voltunk, régen nem beszélgettünk kettesben ennyi időn keresztül. Az orvos néha jött, megvizsgált, Apinak nem kellett kimennie közben. De akkor már csak 1 dolog számított, találkozunk végre Dorival. Oldalt fekve vajúdtam, de max 30-40-es erősségű fájásaim voltak 5 percenként a CTG és Api közvetítése alapján, ami nem tágított semmit. Este fél kilenckor a hátamra kellett feküdnöm, hogy gyorsuljon a tágulás. Na, erre megint rosszul lettem, sőt a fájások is leálltak. Ekkor kaptam oxytocint is, hátha, de semmi fájás, viszont Dori szíve elkezdett össze-vissza verni 70 és 120 között. Kb 9-kor úgy dontött az orvos, hogy ezt a babát nagyon gyorsan ki kell venni, és elhangzott a bűvös mondat "császármetszéshez készüljünk". Villámgyorsan nagyon sok ember jelent meg a szülőszobán, gyermekorvosok, altatóorvosok, szülésznők, és mind egyszerre beszélt hozzám. (Pl. az altató orvos elmondta az altatás és az epidurális érzéstelenítés ellőnyeit, hátrányait, és döntenem kellett. De eközben papírokat kellett fekve infúziós kézzel aláírnom, hogy vállalom a császármetszést, és tisztábanvagyok vele, hogy ez egy nagy hasi műtét, annak minden veszélyével. Közben injekciót kaptam, katétert kötöttek be, stb. Azután jött egy nagyon vékony beteghordó, és attól féltem, hogy el fog ejteni, de nem ejtett el. Átvittek a műtőbe. Folyamatosan beszéltek hozzám, nagy volt a nyüzsgés, egy pillanat alatt bekötötték az epidurálist, és már zsibbadtam is. Nagyon rendes volt az aneszteziológus, ő beszélt hozzám egyfolytába, közvetített, hogy mit csinálnak éppen, mit fogok érezni,stb. Meg kérdezgettek minden hülye kérdést, gondolom, hogy ellenőrízzék, hogy mennyire vagyok magamnál. Kaptam oxigént is, az nagyon jó volt. Dorit seperc alatt kikapták belőlem, és elkezdték vizsgálgatni. Azután megmutatták. Kb 20 másodpercig bámultunk egymásra, egy nagy takaróba volt csavarva, csak a szép kerek fejecskéje, és a két kis hurkás keze látszott ki belőle. Azután mondták, hogy most el kell vinni Szegedre megfigyelésre a koraszülött intenzív osztályra, mert csak ott van olyan gép, amivel a szívét figyelik meg. Az az érdekes, hogy egyáltalán nem voltam megijedve, nem estem emiatt kétségbe, mert délelőtt (amikor még szó sem volt róla, hogy ma szülök) kaptam egy SMS-t az egyik gyükezeti ismerősömtől, hogy "...MERT AZ Ő ANGYALAINAK PARANCSOLT FELŐLED, HOGY ŐRÍZZENEK TÉGED MINDEN UTADBAN. KÉZEN HORDOZNAK TÉGED, HOGY MEG NE ÜSSED LÁBADAT A KŐBE." Ezt mondogattam magamban, ha kezdtem elbizonytalanodni, ez adott erőt, hogy tudtam, a vége úgyis jó lesz. Meg Api - bár Ő nem jár a gyülekezetbe, sőt időnként ki van akadva, hogy én miért járok - riadóztatta a tesókat, hogy imádkozzanak értünk, és tudtam, hogy aznap éjjel rajtam kívül még sok ember nem alszik, hanem imádkozik értünk.
Szóval Dorit elvitték Szegedre, Api ment a szirénázó mentő után kocsival 140-nel. Még jó, hogy éjszaka volt. Nekem az első éjszaka és az azt követő nap volt a legszörnyűbb, ahogy ment ki az érzéstelenítő hatása, egyre jobban fájt a hasam a csöpögő oxytocin infúziótól, amit azért kaptam, hogy húzódjon össze a méhem. És háton kellett feküdni az első nap, délután fele már sikerült oldalra is fordulnom, de amíg a 24 óra nem telt el, nem ülhettem fel. Érdekes módon nem voltam éhes. Azután péntek hajnalban végre felülhettem, és kisétálhattam a zuhanyzóba a nővérkével. (Útközben csak 3 csiga előzött le). Nagyon húzódott a sebem, a leülés és a felállás volt a legrosszabb. Azután napról napra jobban lettem, erősödtem, fogytak belőlem a csövek is. Eljött az a nap is amikor gyalog mentem le a 3. emeletről, azután néhány nappal később fel is ment már. Közben szorgalmasan fejtem. Nagyon jó az AVENT gépi mellszívója!!! Api meg minden délelőtt jött látogatni, és utána ment Szegedre, vitte Dorinak a lefejt tejcsit, és hozta nekem a jó híreket, meg egy csomó fényképet Doriról. Ez is nagyon sok erőt adott. Api minden nap 1 órát bent lehetett Dorinál, és akkor folyamatosan símogatta, meg beszélt hozzá. Azután eljött a kedd délután 5 óra, amikor Dorit visszahozták végre Orosházára a gyerekosztályra. El nem mondható örömet és megkönnyebbülést éreztem, amikor először a karjaimban tartottam. Attól kezdve 3 óránként jártam le a gyerekosztályra szoptatani, ahol mindig legalább 1 órát töltöttem vele. Nagyon jól el voltunk, Dori rögtön rákapott a cicire, szépen szopott, rengeteg tejcsim van, az orvosok is nagyon elégedettek Dorival, és így sikerült kikönyörögnöm, hogy ha nincs baj, akkor pénteken engedjenek haza minket hétfő helyett.
Úgyhogy tegnap délben végre 9 nap után kiléptem a kórház kapuján a kis csavargómmal, és most itthon vagyunk. Az éjszaka 2 óránként kelt fel szopizni, úgyhogy nem sokat aludtunk, de hamarosan akklimatizálódunk mindketten.


és ugyanez Dorci szemszögéből Smile - ez van a babanaplójában :

Anyukámnak a másik két tesóm pocaklakóságakor semmi baja nem volt. Velem azután minden összejött neki. Igaz mostmár 35 éves volt, amikor a pocijába költöztem, és 10 kilóval több, mint amikor a tesóim voltak pocaklakók. Ráadásul most főnök is volt a dolgozójában, tehát mindenért őt macerálták a még nagyobb főnökök, és nagyon észnél kellett lennie, mert nagyon sok pénzért volt felelős. Mégis dolgoztunk a 34. hétig, mert anya nagyon szereti a munkáját. Sokat éjszakáztunk bent a munkahelyén anya és én, meg még néhány másik néni is. Nekem a mátrixnyomtató csikorgása szinte már altatódal. Szóval amint a pocakjába költöztem anya frontérzékeny lett. Jöttek-mentek a frontok, hetente többször is, hiszen ősz volt, és anyának mindig felment a vérnyomása ilyenkor. Kapott is rá gyógyszert a doktorbácsitól, nehogy nekem bajom legyen. Azután a cukorterhelés eredménye sem lett jó, ezért anyát diétára fogták, amit nem volt nehéz betartania, mert amint a pocijába költöztem, rögtön nem kívánta az édeset, pedig előtte....
Na szóval szépen fejlődtem, de csaknem akartam megszületni. A kiírt időpontban azután mégis muszály volt megszületnem, mert nem volt jó a szívhangom a CTG szerint. Úgy születtem meg, ahogy Piroska, amikor a farkas megette. Felvágták anya pociját és kivettek belőle. Azután vizsgálgattak, vizsgálgattak, hümmögtek, és már hívták is a taxit, pontosabban a rohammentőt nekem, olyan csúnyán vert a szívem. Tudom ezt orvosul is mondani: tachy- és bradycardiás voltam. Sajnos az orosházi kórházban nem volt megfelelő gép, ahhoz, hogy egy ilyen pici baba szívműködését megfigyeljék, ezért a biztonság kedvéért átvittek a szegedi koraszülött intenzív osztályra. Szirénázó rohammentővel mentem, api meg utánam végig kocsival. Nagyon féltett engem ám! Ott nyaraltam 6 napot, mert közbejött a pünkösd, amikor 3 napig a "fű sem nőtt". Közben api minden reggel ment anyához, vitte neki a fényképeket rólam, nekem meg hozta anyától a finom tejcsit. Kiderült, hogy a bajt az okozta, hogy a szívem kicsit nagyobb lett a kelleténél, és nagyon önálló akart lenni, de a doktorbácsi azt mondta, ezt ki fogom nőni. Egy nap azután megint jöttek a mentős bácsik és visszavittek anyához. Rögtön megismertem. Anya a számba tette a cicit, és én rögtön tudtam mire való. Nem kellett többé a cumisüveg, csak a cici. Hatalmasakat sóhajtoztam, miközben az első szopimat kaptam. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre meghallottam azt a hangot, ami már 6 napja hiányzott az életemből. Még 3 napig maradtunk a kórházban, utána végre hazamehettünk. Közben csak anyát engedték be hozzám szoptatni, így apival telefonon értekeztünk. Anya a fülemhez tette a mobilját, api meg az ablakon keresztül nézett, és beszélt hozzám. Én meg mosolyogtam, mert tudtam hogy az én apukám beszél hozzám, aki minden nap eljött hozzám Szegedre is és 1 órán keresztül beszélt hozzám, hogy tudjam, hogy szeretnek és várnak haza.

Ez a kép 1 napos koromban készült rólam:
[^]  

Nagyon jó ez a topic, este, amikor mindenki elalszik, elolvasom a mai termést is majd.
_________________
http://www.kormica1.blogspot.com/
http://picasaweb.google.hu/116.....directlink
http://picasaweb.google.com/11.....directlink
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Netty
#21





Csatlakozott: 2006.04.12. Szerda 10:26
Hozzászólások: 2489
Tartózkodási hely: Szekszárd
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 13:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Én is csatolom Zétény fiam születését! Smile

2006.10.20 ára vártuk a nagyfiunkat, de őkelme nagyon jól érezte odabent magát. A doktoromtól kaptunk 3 nap haladékot még itthon, de aztán be kellett feküdnöm a kórházba terminustúllépés miatt 24-én. Nagyon nehezen viseltem a bentlétet, minden percben azt figyeltem, vajon mutatkozik-e valami jel, hogy Zéti is kíváncsi már ránk. De sajnos semmi jelét nem mutatta, h készülődne kifelé. Sorozatos nst vizsgálatok, amnioszkópia, pose....De semmi. Míg egyszer rá nem kérdeztem a dokimtól, hogy " Ez a gyerek már örökre bennem marad?" Erre elmosolyodott, és halkan a fülembe súgta: " Ha a főorvos úr jóváhagyja, esetleg csinálhatunk egy előkészítést, de tudnom kell, ez nem biztos, h szüléssel fog végződni".
Kicsit megkönnyebbültem, és alig vártam az estét, h túl legyek az előkészítésen. Próbáltam nem beleélni magam a sikerbe, de titkon annyira bíztam benne, hogy talán másnap már karjaimba foghatom a fiunkat. Éjjfélkor (27.) keltett a nővérke, h meghozta a három kanál ricinus olajat. Gyorsan meg is ittam, és reménykedve lestem ki az alblakon, várva a hatást. Ezt megelőzően már találkoztam egy kis nyágdugóval, és apró kis görcsöket is éreztem, melyekhez nagyon halvány vérzés is társult. Így utólag azt gondolom, talán előkészítés nélkül is megszületett volna még az nap a kisfiunk.Majd hajnal ötkor ismét jött a nővérke, és beöntést kaptam. Innen gyorsultak fel az események. Ekkor már tudtam, aznap már biztos anya leszek! 05:30 volt mikor rendszertelen fájásokat érztem. Akkor még nevetve azt mondtam a szobatársamnak, ha ennyiből állna egy szülés, senkinek nem menne el a kedve. Erős menstruációs fájdalomhoz voltak hasonlók a görcsök, hol 2, hol 6-8 percre jöttek. Így töltöttünk el három óra hosszát a folyosón sétálgatva a szobatársakkal. Ekkor még nem szóltam apának, hisz benne volt a pakliban, h leállnak a fájások, és szegényt nem akartam kitenni a csalódásnak. Így is megsínylette ő is, h Zéti ennyit váratott magára, azt hiszem még jobban megviselte mindez őt, mint engem. Szóval 3 órányi séta után leballagtam a szülőszobára, hogy azt hiszem szülnöm kell. Riasztottam apát is, aki hirtelen fel sem fogta, miről beszélek. A doktorommal a folyosón út közben találkoztam, így együtt mentünk a szülőszobára, ahol megvizsgált, és baljósan azt mondta: "Anett! A mégszáj szűk egy ujjnyi, még nagyon sok van vissza, de ha elértük a két ujjnyit, burkot repesztünk, és ha akkor sem gyorsulnak fel az események, nem fogjuk sokáig szenvedni hagyni, ha kell, császármetszést csinálunk". (8:15)Hát mit ne mondjak, eléggé elkeseredtem, ráadásul apát még még mindig nem engedték be hozzám, pedig mint kiderült, már ott toporgott a szülőszoba előtt. Még produkáltam két, lábon elviselhető fájást ott az asztalon, amikor hírtelen Zéti mocorgott egy nagyot, és elfolyt a magzatvíz. Szóltam a szülésznőnek, aki azonnal szaladt az orvosomért, mert őkelme belekakilt a magzatvízbe. Oxigént kaptam, és vártuk, h erősödjenek a fájások. Ekkor telefonáltam apának, (9:10) aki egy szemvillanás alatt ott is volt. Megnyugodtam. Tudtam, ha velem van, nem lehet semmi baj. Nagy szakértelemmel fogott neki a műszerek elemzéséhez, törölgette a homolokom, lopva pár csepp vizet csempészett a számba, szólt, h mikor mire készüljek. Gerincközeli érzéstelenítésről nem nagyon akartak hallani az orvosok, így gázt kaptam. Ezt aztán annyira "megszerettem", hogy el sem akartam engedni, lila foltot szívtam az arcomra. Közben felkínáltam apának is, aki egy hősként tűrte az eseményeket, és a néha nem épp kedves megnyilvánulásaimat. Egyre erősödtek a fájások, szine vége sem volt, már jött is a következő. Megint jött a doki, és megvizsgált, majd nagyra nyílt szemekkel azt mondta: " Anett, nem kell ide császármetszés, annyira jól állunk, három ujjnyi a tágulás, lassan baba lesz." Ez elemi erővel hatott rám, és bár nagyon fájtak a görcsök, tudtam ,h minden fájdalommal közelebb jutok a célhoz. Nem is telt el sok idő, és érzetem, Zéti már nagyon a kapuban kopogtat. Összefutottak a szülésznők, jött a dokim, és lassan elkezdhettem nyomni. Igen ám, de a fájások nagyon rövidnek bizonyultak, így a finisben bekötötték az oxitocin infúziót, melynek hatására az ötödik tolófájásra megszületett Zéti. Csodálatos dolog volt érezni, ahogy kibújik a kis feje, és a teste. (10:25) Csak néztem a lábam között a kis testet, láttam, ahogy élesztgetik, leszívják a járatait, és végre meghallottuk, ahogy hangosan is jelét adja, "Itt vagyok, megérkeztem!" Életem legboldogabb pillanata volt ott a szülőszobán, ahogy családdá kovácsolódtunk. Rátették a mellemre, és apával könnyben úszva szemléltük a kis csomagot, akinek érkezését már olyannyira vártuk. Miután megfürösztötték, bepolyázták,a világ legbüszkébb, és legboldogabb emberét láttam, ahogy karjában a kisfiával állt az ágyam mellett.
Azt hiszem ezért az érzésért érdemes nőnek születni. Igazán boldoggá tenni egy férfit, és életet adni egy kis embernek. Kívánhatnék e többet????



És íme egy kép a nagyfiúról dögönyözés közben:

[img][^]   [img][/img]
_________________
[^]   [^]  

http://kep.tar.hu/nettyke
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
szindi
#20





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 13:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nagyon köszönjük a szép történeteket,és a cuki képeket is hozzá!Mindenkinek Jó egészséget ,sok -sok örömet kivánok!Tényleg rengeteget segitetek , én már nem félek a szüléstől!A jó isten áldjon meg benneteket!hálás köszönet!Irjatok még!puszi
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
timso.1980
#19





Csatlakozott: 2006.09.07. Csütörtök 16:54
Hozzászólások: 1748
Tartózkodási hely: Budapest IV.
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 10:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szindi, Noémi jó ötlet volt!!

Húúú......

Mi 2006.06.09.-12.-re voltunk kiírva.
A picurkám, aki még ragaszkodott anyucihoz, csak 24.-én este 19.30-kor jött világra.

Szóval:
Az utolsó 3 héten minden nap voltam vizsgálaton, egyik nap Nst, másik nap Amnioszkópa.
Bár a 26. héttől egy ujjnyira nyitva volt a külső méhszájam, ennek ellenére semmi tágulást nem tapasztalt a dokim, az nst szerint lehet, hogy csak júliusba akart volna születni a babó. Very Happy
23.-án pénteken reggel szokásos nst. Persze semmi változás, bár kicsit fájdogált a pocim. A dokim csinált egy grátisz amnioszkópiát, ott se volt semmi. Mivel már 12 nappal túlhordtam, és nem látszott semmi méhtevékenység, úgy döntött, ne várjuk meg, míg valami baj nem történik, szombat reggelre berendelt.
Persze péntek este szó szerint elhagytam a nyákdugót, meg be is voltunk fostizva apival.

Szombat reggel 7 órakor felvettek a lányok az osztályra, előkészítettek, borotva , beöntés, tusolás és mire végeztünk, megjött a dokim. Felfektetett az amnioszkópiás vizsgálószékre, és 2 adag zselés izét rakott a méhszájhoz, amitől majd el fogok kezdeni tágulni. Ez volt 8-kor és ezután már vittek is a szülőszobába, mert csak feküdnöm lehetett. Ott az ágy végében megláttam azt a hatalmas szerszámot, amivel a burkot repesztik.( félek a tűtől, ennek meg pont olyan formája volt, csak vagy 50 centi hosszú)
Úgy megijedtem majdnem sírva fakadtam.
Apát beöltöztették zöldbe és már ott is volt mellettem. Óránként benézett a doki, a szülésznők meg 5-10 percenként jöttek érdeklődni, mi újság.
Reggel 10-kor még apival kacarásztunk, hogy mi lesz itt estére!! 11-kor már nem volt kedvem viccelni, mert megrepedt a magzatburok és 10 perces fájásaim lettek egyből, amik annyira erősek voltak, hogy csak na!
12-kor bejött a dokim, megvizsgált és furcsán nézett, de nem szólt semmit! Majd jöttek a lányok, infúzióval a kezükben.
A doki utána mondta, hogy a zselétől csak bő 1 ujjnyira tágultam, ezért jön az oxitocin infúzió, és nem kis adagban hanem szépen 5 percenként emelik a cseppszámot.
Na ettől aztán negyed3-ra bő 3 ujjnyira tágultam ki. Eddig és nem tovább, pedig már negyed 6 volt.
Szegény férjem végig velem volt, csak annyira ment ki, hogy egy cigit elszívjon 3*. Addig anyósom volt bennt velem.
Negyed 7-kor már úgy éreztem, nyomnom kell, meg kakilni is meg minden egyszerre, de a dokim azt mondta, nem szabad, fújjam el a fájásokat, amik negyed 4-től kezdve 1 percesek, kemény erős fájások voltak, de a sikítás helyett a férjem hátát markolásztam. Szegénykém másnap mondta is, hogy csíkokban fáj a háta, annyira erősen szorongattam.
Ekkor még mindig csak bő 3 ujjnyira voltam kitágulva, pedig már a 3. infúzió is lement, olyan gyorsra lett beállítva a cseppszám.
7-kor megláttam az apósomat, beöltözve műtős ruhába.( anyósom főnővér a sebészeten, apósom műtős, anyósom nővére a szülészeten főnővér)
Amikor észrevettem, kérdeztem a férjemtől, hogy megyünk a műtőbe? Ő pedig csak sejtelmesen nézett, de nem mondott semmit.
A dokim is kezdett fehérből zöld ruhába átvedleni, ekkor már tudtam, hogy sectio lesz a vége..
Bejött a dokim, apósom és közölték a nyilvánvaló tényt, bár a doki elmondta, hogy lehet, hogy reggel 7 körül meglenne a baba, de azt lehet kitolnák belőlem, mert erőm már kezdett elhagyni. Kifárasztott nagyon a sok fájás és már nekem is szinte megkönnyebbülés volt, amikor apósomba kapaszkodva mentünk a műtőbe.
Jött a spinál, a sok ember a műtőbe és a legjobban arra emlékszem, hogy volt egy műtős, akinek világítós kék szeme volt. Very HappyVery Happy

19.30-kor: Aztán hallottam, amikor már Danikám sír, pedig még ki sem szedték úgymond. Majd a dokibácsi felemelte az én gyönyörű hosszú, vékonyka kis hurkámat.
Kivitték a "tisztítóba", ott lemázsálták, megmérték a hosszát, majd anyának hozták vissza bemutatni a fiatalembert. Igazából sokat nem láttam a drágámból, mert csupa könny volt a szemem. Utána elvitték a csecsemőosztályra inkubátorba 3 órára, engem meg endbe raktak és vittek az örzőbe.
Csak másnap reggel találkoztunk a kisfiammal aki már akkor gyönyörű volt. Apa is bejött hozzánk, egész nap velünk volt, mert hétfőn már jönnie kellett vissza pestre dolgozni. Sajnos, a szabiját nem lehetett már módosítani.

Szerencsére apósom felvett mindent videóra, így a szülést és az utána lévő kis időt mindig nézhetem, ha akarom. Bár soha nem sikerül sírás nélkül végignéznem.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerültem.
1 naposan Dániel Zoltán:
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
evinene
#18





Csatlakozott: 2006.05.15. Hétfő 7:34
Hozzászólások: 8202
Tartózkodási hely: UK Egyesult Kiralysag London
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 10:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát akkor közel egy év távlatából én is megírom a történetünkte végre sikerült a dolgokat feldolgozni de még mindig piszkálja csőrömet rám nem odafigyelések sorozata

Hát akkor egy kicsit előlről

Történt ugyanis a következő lányommal a 11. és 12.héten is bevéreztem lényeg befektetés nuku csak betegállományt javasoltak fenyegető vetélés címszó alatt
aztán 24.héten még megvizsgált a doki a visszarendelt ellenőrzéskor mert picit magas lett a vérnyomásom és a következő naptól csütörtök már dagadt befelé az amúgy is nem vékony lábam

Lényeg a következő héten kedden már kaparta lányom mint másnap ki is derült gy csepp magzat vízem sem volt én meg azért mentem be a kórházba mert már zöldes volt a bugyim/nem dölt belőlem na azt észrevettem volna, hanem alattomos módon csak pity pötty mert nagyon magasan repedt meg a burok nem tudja senki az okát mivel előtte héten még minden rendben volt/

Szóval ott már bent tartottak az Istvánban és 12kor már mentővel vittek tovább a SOTE II es re na ott bekötöttek vagy hat infuziót egymás után a párommal együtt aláírtuk lányom papírjait miszerint 60%esély meg császár másnap délben .
Közben elkezdtem görcsölni, mivel a vzí nélküli méhem összehúzódásokat prudukált májús 25én 00órától már annyira fájt hogy óránként hívtam a nővérkét a vajúdóban hogy adjon ágytálat ja mert közben felkelés nuku .
Lényeg a szülésznő már rám szólt minek hívom óránkánt a nővérkét ja mert mindig pisilnem kellett

Lényeg drága lányom fittyet hányva lent volt már hüvelyben és a dokik nem hitték el hogy 5perc leforgása alatt ezt csinálta lányom mert nem volt kemény a hasam na erre is hogy nem is szülök én meg ja 105kilónál ne várjon semmilyen keményedés azóta sem láttam a szülésznőt

Lényeg 4óra 25kor kislányom farosan kibújt belőlem a deles császárt sem várta meg.Nem sírt fel én azt hittem hogy meghalt a picikém csak annyit láttam akkor belőle hogy viszik gyorsan az inkubátorral együtt a koraintenzívre
Akkor odaült mellém a gyerekdoki aki éppen ügyelt és elmagyarázta hogy gyenge szívhang és semmi más nem volt szóval 1/1/3as lett az apgardja csak a szíve dobogott 560grammal és 30cmvel jött a világra
Én meg 2óra ott tartozkodás helyett (szülőszoba / 4órát kellett ott lennem mert nem jött ki a méhlepényem és elalatattak úgy oldották meg a kérdést
8kor végre anyukám hívott met aggódtak hiszen nem ez volt előtte megbeszélve mindenki a délre számított
lényeg még aznap már láthattam a picikémet és a doki is még azt mondta akkor: magának még ebben a helyzetben is szerencséje van mert magát csak függőlegesen tudtuk volna vágni és nulla lett volna számára a következő baba kihordásának esélye
megjegyzem akkor senki sem reménykedett hogy megmarad a lányom/ Embarassed Embarassed

remélem nem voltam nagyon hosszú de csak ennyi idő távlatából volt erőm ezeket a dolgokat megírni

Ma pedig mindenki láthatja mennyire életképes a lánykám a vonalzómról is Razz Razz Razz Razz


És itt van Évikém egy naposan

Csak hogy fogalom legyen mindenkiben egy félkilós kenyérkéről is Confused Confused

[^]  


És napjainkban Évikém

[^]  
_________________
[^]   [/url]

[^]  


A hozzászólás legutóbb evinene által 2007, Márc. 03, 16:51-kor lett szerkesztve, összesen 2 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Gwini
#17





Csatlakozott: 2006.03.01. Szerda 10:29
Hozzászólások: 1034
Tartózkodási hely: Budapest XVIII. ker.
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 10:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Hát akkor én is leírom a mi történetünket!

A 39. hetet töltöttem be. Nem gondoltuk, hogy eddig kihúzzuk, mert már 35 hetesen nyitva volt a méhszáj egy ujjnyira.
Péntek reggel mentünk a kórházba a szokásos NST-re. Ez kb 10 perces fájásokat mutatott, amik nem fájtak. A szülésznőm már ekkor mondta, hogy lehet, hogy maradunk. Ezután megvizsgált a dokim. A méhszáj 2 ujjnyi volt és azt mondta, hogy úgy áll, hogy maradunk. Most következett a borotválás és a beöntés, ami egyáltalán nem volt rossz. 9.10-kor a dokim burkot repesztett. Ezután jöttek a fájások, de nem túl gyakran és nem is fájtak. Többször is megvizsgáltak, de a méhszáj nem tágult tovább, ezért oxitocin infúziót kaptam. Ezután már több fájás jött, de még mindig nem volt az igazi. Fél 1-kor újra megnézett a dokim és nem hitt a szemének, újra ott volt a burok. Nórika úgy helyezkedett, hogy odatolta a burkot. Újabb burokrepesztés. Na most dőlt a magzatvíz. Ezután már beindultak a fájások. 3 órától már 2-3 perces igen erős fájásaim voltak. Hol a kádban ültünk, hol a derekamat maszírozta a szülésznőm és a párom. 3/4 6-kor eltűnt a méhszáj, következett a kitolás. Na ez az első 3 fájásnál nem igazán ment, majd ráéreztem és ezután a 3. fájásra 6.10-kor, meg is lett Nórika. 3350 gr. és 52 cm. Most következett a méhlepény, ami nem akart kijönni, így kinyomták belőlem. Ez fájt.
Majd összevartak, ami szintén fájt, de azért kibírható volt. A köldökzsinórt a párom vágta el, Nórikát pedig rám tették. Olyan édes volt, nem sírt csak nézelődött. Miután elvitték őt, kezdtem rosszul lenni. Nagyon véreztem és elálmosodtam. Tomi elszaladt a dokimért. Ezután elaltattak és méhüri betapintást végeztek, mert fordítva jött ki a méhlepény, megtöredezett és egy része bent maradt. Kb 9 körül vittek be a szobánkba. Elég rosszul voltam és elaludtam. Sokat nem tudtam aludni, mert a gátsebem nagyon fájt. Másnap reggel jött a nővér, hogy keljek fel. Elsétáltam a mosdóhoz, hogy megmossam az arcom, de elájultam. A nővér állítólag épphogy elkapott. Kiderült, hogy a hemoglobinom 79-re esett. Aznap kaptam 3 palack vért és egy csomó infúziót. Ezután jobban lettem. Szépen lassan egyre jobban. Nórikát sajnos nem tudtam rögtön szoptatni, mert a történtek hatására csak később lett tejem. De szerencsére már van és ő nagyon jól eszik. Már sikerülget fejni is. Egy nappal később jöhettünk haza, mert Nórika besárgult, de jól van. Nagyon jó dolog az anyaság és nagyon boldogok vagyunk így hármacskán.
_________________
[^]  

[^]  


www.kismamaruci.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
inge
#16





Csatlakozott: 2005.09.16. Péntek 19:43
Hozzászólások: 1128
Tartózkodási hely: szolnok
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 03, 00:17    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nos akkor én is....Smile

Az én kislányom kicsit előbb jött....semmi jel nem utalt erre..eredményeim jók voltak...aztán azon a szombati napon fél 12 körül elmentem wc-re és valami folyt...megijedtem...anyát hívtam,ő nyugtatott,hogy elfolyt a magzatvíz,semmi gond,tusoljak le még odaérnek és hívjam a dokim.
Hirtelen jött minden...fel sem fogtam..tusoltam,és összevissza pakolgattam a cuccokat ami persze már rég be volt csomagolva.

(ja 35. hetet töltttem a héten,illetve a férjemet azért nem említem mert épp külföldön volt...nem így volt "tervezve")

A magzatvíz elfolyása után jöttek is a 10 perces fájások,ami alhasi fájdalmak voltak,de gyengék...olyan mensesi hasfájások.Végül fél 2-re értünk a kórházba.Pont a dokim volt ügyeletben.Megvizsgált,de egyáltalán nem tágultam.Befeküdtem a vajúdószobába,ahol még 4 anyuka volt,de ők már napokat feküdtek ott...A fájások egyre erősödtek és sűrűsödtek,5 percesek voltak,már az egyik anyuka szólt,hogy csak kénne szólnom,mert látszik rajtam hogy elég sűrűn vannak a fájások(bevallom én akkor még nem éreztem,hogy ezek olyan erősek lennének)A dokim megint megvizsgált,elkezdtem tágulni,2 ujjra.Küldött előkészíteni,kaptam a beöntést,ami elég kellemetlen volt,mert mikor jöttek a fájások,nem tudtam benttartani a vizet Embarassed Aztán tusolás...és mehettem a szülőszobára.Oda már beengedték anyát(elvileg ugye apás szülés lett volna...,csak lemaradt Sad )és anya jött helyette)Érdekes,hogy a fájások ellenére még poénkodni is tudtam Laughing persze csakis a "szünetekben"Próbáltam a labdát..nekem nagyon rossz volt,mert nem éreztem magam rajta stabbilan,az alhasam fájt, a derekam nem.Egyszerre voltam éhes és hányingerem is..aztán egyre erősebbek lettek a fájások,úgy éreztem nem tudok szülni,mert nincs is hozzá erőm.Anya lopva adott szőlőcukrot,meg törülgette a számat-legszívesebben egy üveggel is megittam volna Smile Közben a szívhangmérőt is rámcsatolták,de sajnos nem volt jól rögzíthető,állandóan lecsúszott,ez idegesített.Igazából csak 1,5-2 órát vajúdhattam erősebben.Mikor már nagyon fájt,hívtuk a dokit...kérdeztem,mikor lehet már szülni Laughing Laughing ha székelési ingert érez...de én már érzem... Laughing Fel is fektettek.Elég sokat kellett nyomnom,mire kijött a kis drágám,sőt egyszer be is szorult,és a dokim mondta,hogy lehet kicsit kupakos lesz Very Happy (mármint csúcsos fejú Very Happy )...szerencsére ennek már nyoma sincs...kis kerekfejű hercergőnk van Wink ...én nem hittem volna hogy kiabálni fogok,de a végén muszáj volt Embarassed Így is torokból nyomtam és másnapra tök véraláfutásos lett a nyakam meg a vállam.Már annyira fájt,hogy akkor is nyomni akartam,mikor nem is volt fájás Cool A fájdalom csak addig tartott,még ki nem jött a fejecske...pontban este 9-kor...utána mint akit elvágtam...semmit nem éreztem.Közben a vágást sem,és utána a varrást sem.Mivel a drágám 35 hétre született,egy percre megmutatták,majd vinni is kellett inkubátorba,így csak másnap délben láthattam. Sad
Szülés után fél órára megszültem a méhlepényt is...érdekes volt,hogy megint jöttek a fájások...aztán sajna megkatétereztek,mert nem tudtam vizeletet produkálni az ágyon Confused Majd ehettem ihattam...mindent.Az éjjel nem aludtam...gondolom az ilyenkor termelődő hormonok miatt,de másnap mégsem voltam fáradt.Igazából még mindig nem hittem el,hogy most szültem...másnap bemehettem a kislányomhoz...és akkor törtem ki...egyszerűen nem bírtam a könnyeimet visszafogni..hihetetlen volt...a pici pihegő test(egyébként szerintem jó mérettel:51 cm 2650 gramm)2 napig volt inkubátorban,ekkor szoptathattam először,majd 10 nap után hazajöhettünk,és mostmár "nagylány" a kincsem Wink
Az apuka 5 naposan látta először....ő is sírt

A fájdalom ellennére nagyon csodálatos dolognak éltem meg a szülést!!!
Ezt nem is hittem volna!!!Alig várom,hogy tesója legyen..... Cool
_________________
[^]  
[^]  
http://kep.tar.hu/inge
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
tyrexa
#15





Csatlakozott: 2006.01.14. Szombat 19:47
Hozzászólások: 4173
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 23:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Jaaa, azt elfelejtettem megírni, hogy Ancsi meg nagyon fáradt volt, de addig nem aludt el, amíg apa fel nem hívta a hírrel, hogy megszületett a kishuga Laughing ült a fotelben és a telefont szorongatta... Laughing Rajongva szeretik egymást Laughing Mi meg őket Laughing
_________________
[^]  
[^]  
Ancsika 14 éves.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
tyrexa
#14





Csatlakozott: 2006.01.14. Szombat 19:47
Hozzászólások: 4173
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 23:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Nekem nincs erőm keresgélni, úgyhogy újrafogalmazom...remélem nem hagyok ki semmit... Laughing

Zsezském 2006. 08. 10.-re(apa szülinapjára) volt kiírva, de nagyon jól érezte magát a pocimban, nem akart még ekkor megszületni(meg osztozni a tortán. Wink )
Minden nap mennem kellett ctg-re , de jók voltak az eredmények, fájástevékenység egyáltalán nem látszott.
14-én rossz hangulattal ébredtem, nyűgös, hisztis voltam...a ctg-m nem lett tökéletes, a vérnyomásom 160/110lett, féltem nagyon...féltem, hogy a túlhordástól baja lesz a picimnek. A dokim szabin volt, úgyhogy az egyik főorvos vett a szárnyai alá, mondta, hogy délután 2re megy a kórházba, addigra menjünk be, majd mégegyszer megvizsgál és meglátjuk, hogy szülünk-e vagy várunk még.
Gyorsan hívtam apát, aki mint az őrült jött haza...én még pakolásztam otthon, sütöttem hurkát-kolbászt, csomagoltam Ancsinak(nagytesó) ruhákat a mamihoz stb...közben néha mintha lettek volna fájásaim...így utólag visszagondolva, lehet, hogy csak nagyobbakat rugott ...
Na 12kor megebédelt apa és Ancsi(én már nem ehettem-ihattam) és utána elmentünk anyósomhoz, Ancsi ottmaradt nála, mi meg bementünk a kórházba. Csináltak ctg-t , semmi fájástevékenység nem volt...megvizsgált egy fiatal doki, aki szerint mecóniumos volt picit a magzatvíz...Mikor megjött a doki, megnézte az eredményeket és kérdezte, hogy szülünk-e...én nagy bátran rávágtam:persze....én hülye Twisted Evil
Na, papírmunka, beöntés, borotválás, tusolás....
Ekkor 2ujjnyira voltam nyitva, a szülésznő este 7re babát jósolt Laughing
Negyed 5kor burkot repesztett a doki éas ettól kezdve 5perces fájásaim voltak...szépen tágultam, pikk-pakk 4ujjnyira nyitva lettem. A probléma az volt, hogy a fájásaim nem voltak elég erősek, emiatt kaptam oxitocint. Zsezske meg felcsúszott a gyomrom felé..forognom kellett...komolyan:azt hittem ez a vég...iszonyatosan fájt és nem haladtunk előre...Kb 7től 9ig semmi változás nem történt...Aztán kaptam a fenekembe egy injekciót, meg az infúziót is jól meggyorsították...Iszonyatos fájdalmaim voltak, bizony sokszor sikítoztam...de utána sokkal jobban éreztem magam...
A kitolási szak kb 20percig tartott, a dokim nyomta ki a hasamból Zsezskét , egy fiatal doktornő pedig vákummal segítette világra Zsezskét..
A gátmetszést egyáltalán nem éreztem, csak furcsa sercegő hangot hallottam...
Zsezske 2006.08.14.-én 21óra 55perckor megszületett. 3500grammal és 52cmel Laughing Laughing
Hááát, az fantasztikus érzés volt, mikor kibújt!!! Abban a pillanatban minden fájdalmam elmúlt!!!
Sajnos azonnal elvitték, mivel vákumos volt...a gyerekorvos is azonnal megnézte..de apa mehetett vele és már felöltöztetve ő hozta oda nekem megmutatni!!
Férjem szavai: Háát nekem nincs szerencsém!! Ancsi tiszta anyám, Zsezske meg tiszta anyósom! Twisted Evil
Mikor megláttam Zsezskét...hát ezt elmondani nem lehet, mit éreztem...de mindenki tudja, aki világra hozott már gyermeket...na, pontosan azt éreztem én is!!!! Laughing
A méhlepény pikk-pakk kicsúszott, nagyon el volt meszesedve, szinte fehéres árnyalatú volt...az orvos csak annyit mondott, hogy bizony, nagyon kellett szülnünk...
Apa végig ott volt velem, rettentő sokat segített a jelenléte!!! Biztatott, erőt adott, néha megnevetetett..szóval jó volt, hogy velem volt!! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a párja legyen vele!
Zsezskét pár percig csodálhattam, gyorsan megpuszilgattam és már el is vitték tőlem, megfigyelésre...Reggel 7kor láthattam legközelebb, azután már csak a gyerekorvosi vizitre vitték el és fürdetni....már akkor is soknak tünt az az 1-2 óra Wink
A fején lévő duzzanat(hematóma) gyorsan felszívodott, mire jöhettünk haza, már nem is látszott...
Csatolok ide 2 fotót, ha nem bánjátok...
Zsezském 12órásan:
[^]  
Zsezském 6és fél hónaposan:
[^]  
_________________
[^]  
[^]  
Ancsika 14 éves.


A hozzászólás legutóbb tyrexa által 2007, Márc. 02, 23:39-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
korina001
#13





Csatlakozott: 2005.04.24. Vasárnap 21:16
Hozzászólások: 4564
Tartózkodási hely: bp
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 22:58    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Huu csajok nagyon klassz ez az uj topik!!
Alig várom hogy leirhassam én is a kislányom születését...án még sehol sem irtam le.... Sad
De nagyon szupi és szivmelengető olvasni mások történetét..most mennem kell mert a szülés eredménye nem hagy irni!!!!!
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
noarozsa
#12





Csatlakozott: 2005.12.07. Szerda 0:49
Hozzászólások: 2755
Tartózkodási hely: Stavanger, Norvégia
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 22:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

2006.06.12. hétfő:

Reggel fél 6-kor ébredtem, menzesz szerű görcsölést éreztem, gondoltam jósló fájások, aminek épp itt volt az ideje, mert eddig semmi nem volt és a 40+3 hétben voltam. Mondtam a férjemnek nagy viccesen h megyünk szülni. Bementünk a szokásos ctg-re és vizsgálatra, egyre jobban görcsölt a hasam, de a méhszájam még alig volt bő 1 ujjnyi és magasan is volt, a ctg sem vitte túlzásba a fájásmérést és a magzatvíz tiszta volt, úgyhogy hazajöttünk.
1 óra múlva kezdtek elviselhetetlenné válni a fájások, így mondtam a férjemnek menjünk be. Ott megint ctg, vizsgálat, még mindig semmi változás de felvettek az osztályra. 2 órát ütünk a férjemmel a váróban és mértük a fájásokat, amik 2-3 percesek voltak, de remdszertelenek, a végén 1-2 percesek lettek és rendszereződtek, kezdett nagyon fájni. Szóltam az osztályon egy nővérnek, aki átkísért a szülőszobára, ahol a szülésznő kezelésbe vett, vizsgálat, beöntés, fürdés, majd szülőszobába lehelyeztek. Na itt már golyóztak a szemeim, de ez még csak a kezdet volt. Miután minden megvolt a férjem is bejöhetett végre, a dokim is megérkezett és itt már annyira fájt h az egész szülőszoba szó szerint tőlem zengett, torkom szakadtából ordítottam, sajnos eléggé fájt és nem vagyok a "folytsd vissza" híve, Eda-t még nem akartak adni mert a méhszájam nem volt eléggé nyitva, a baba szívhangja hírtelen minden fájásnál lecsökkent, volt h 50-re lement, burkot repesztettek de a reggeli tiszta magzatvíz már olyan meconiumos volt h nem is víz volt hanem zöldes püré, aztán végre kaptam egy oxitocint, majd Edá-t, az Eda valamelyest csökkentette a fájdalmakat, de nem szüntette meg.
Végül 1 óra múlva úgy döntöttek császároznak, mert csak 3 ujjnyira voltam nyitva és - az orvost idézem - "olyan messze volt a kitolási szak mint Makó Jeruzsálemtől", félő volt h a babának baja lesz.
Megkaptam a spinált, ami megváltás volt még az eda után is.
Végül 18.40-kor 2950 g-mal és 52 cm-rel megszületett Bendi, nem engedték felsírni, rögtön elvitték lepucolni, majd kb 10 perc múlva behozták adhattam neki egy puszit és vitték az intenzívre ahol infúziót és antibiotikumot kapott. antibiot amúgy 5 napig kapott.
A méhlepényemet darabokban szedték ki, esett szét. Végül összevartak, kb 19.00-ra kész volt minden. A férjem és a nővérem egy üvegfal mögül nézték a műtétet, majd Bendivel mentek.
Bevittek az örzőbe ahol a férjem végig velem volt este 11-ig. a babcit kb 10 körül lehozták egy kicsit, utána mondták minden ok és szerencsére bekerülhetett az újszülött osztályra, és reggel végre a karjaimban tartottam.
Az orvos elmondta, hogy a kis feje rosszul volt beilleszkedve és a köldökzsinórt maga elé nyomta, ami minden fájásnál összepréselődött, ezáltal csökkent az oxigén ellátás, majd a fájások után mindig normalizálódott. Ettől lassúlt le babci szíve a fájásoknál.

És íme az eredmény, egy igazi gézengúz: Laughing

[^]  

Remélem az én történetem sem rettent el senkit, mert alapjába véve életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor két emberből, akik szeretik egymást egy új élet születik, aki egész életünkben velünk lesz ezentúl, és akit egész életében szertnünk kell és gondoskodnunk kell róla, mi születünk újjá BENNE.

Köszönöm, hogy meghallgattatok! Laughing
_________________
Bendi 2006.06.12. 18:40, 2950g, 52 cm
[^]   Hanna 2010.05.21. 18:30, 3286g, 52 cm
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
rheya
#11





Csatlakozott: 2004.12.07. Kedd 19:45
Hozzászólások: 1230
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 21:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Ezt 2005. decemberében írtam és hosszas lapozgatás árán visszakerestem. Remélem ad önbizalmat a szülés előtt állóknak! Razz Puszi

Dec. 6-án reggel 6-kor arra ébredtem, hogy azon az oldalamon ahol fekszem fáj egy kicsit a pocim és pisilni kell. Gondoltam biztos ráfeküdtem a gyerekre. Kimentem pisilni (a fájás rögtön elmúlt ahogy felkeltem), majd vissza az ágyikóba. 7-kor ugyanez az érzés, de végleg fel akartam kelni,mikor a nagyszobába érve egyszer csak érzem/látom, hogy nem pisileg, de mégis csordogál a lábamon valami. Na, próbáltam összezárni a lábaim és így kitipegni, hogy ne áztassam szét az egész lakást és hát bizony láttam, hogy a nyákdugó véres darabkái is megjelentek. Megfigyeltem a víz szinét és tisztának láttam, aminek örültem. Gyorsan bedugtam egy betétet és mentem apát ébreszteni, hogy 1-2 órán belül indulni kell és segítsen majd a csomagolásban (mert persze semmi nem volt még bepakolva). Szegény először nem értette, hogy mit magyerázok, majd elég szerencsétlen és riadt fejet vágott.
Elmentem zuhizni, leborotváltam a lábszőröm , a puncit nem, mert el se értem addig és nem akartam szétvágni magam.

Felhívtam a szülésznőt, hogy ez van és egy óra múlva bent leszünk. Összeraktuk a 3 csomagot (táska a vajúdó cuccokkal, táska a kórházi napokra, gyerek holmija a hazajövetelre). Taxi, 9-re bent is voltunk. A fájások szerencsére az elejétől már jöttek 5-7 percenként, így rögtön mentem a vajúdóba. Apát elküldtem dolgozni (d.e-ös volt) és sejtettem, hogy 2-is nem lesz ebből baba.

Mikor beértünk 1 ujjnyi volt, d.u. 2-körül úgy bő 2 ujjnyi. Apát még elzavartam ebédelni, nehogy elájuljon a szülés alatt az éhségtől+izgalomtól.
3-ra jött vissza, addig engem előkészítettek (beöntés, borotválás) és végre apát is beengedték. Az alternatívhoz nem ragaszkodtam, mert a rendes szülőszobákban sokkal jobb az ágy (állítható), csak a labdát kértem ki, hogy tudjak ücsörögni. A fájások szépen sűrűsödtek, közben átmentünk egy másik szobába, mert az NST kellett másnak. Szinte végig álltam, sétáltam, labdáztam, talán 2 alkalommal feküdtem le az oldalamra egy rövid időre, mert a lábam már eléggé elfáradt és nem akartam az összes energiám elveszíteni.

A hangulat jó volt, a fájás szünetekben mentek a poénok, ettem, ittam, hogy legyen elég kitartásom, a fájások alatt pedig semmi másra nem koncentráltam. Apának volt a feladata, hogy mérje a köztes időt, illetve a fájások hosszát. Ez fontos, mertígy kontrollálni tudod magad és nem veszted el az órák alatt az időérzéked a monotonitásban. Igyatok annyit amennyit csak bírtok, én kb. 2,5 litert megittam a szülés alatt, apának az is feladata, hogy a vége felé úgy 10-15 percenként adja az üveget, ha ti már nem vagytok teljesen magatoknál. A Geréb Ági féle kazetta és a könyv amit a légzéstechnikáról olvastam nekem nagyon sokat segített. Hangokat nyugodtan adjatok ki, nem szabad elfojtani semmit, mert ez is hozzátartozik a megnyílási folyamathoz. (persze most nem hisztérikus sikolyokra gondolok)

Közben az idő telt és még mindig csak bő 3 ujjnyi voltam, tehát kissé lelassult a folyamat, a fájásaimról úgy gondolták nem lehetnek elé erőteljesek. Persze a görcsök elleni gyógyszereket szinte még teljes adagban szedtem, ha ez nincs szerintem már kora d.u-ra megvan a baba.

Ismét költöztünk egy 3. szobába úgy 1/26-6 körül, ahol volt NST, hogy lássák mi van a fájásokkal. Sajna innentől félig ülő-fekvő helyzetben voltam, így tényleg rögtön le is lassult a folyamat. Én mondta, hogy jobb lenne állva, de gondolom nem akarták, hogy esetleg 1 napig tartson a szülés és nagyon kifáradjunk. Fél 8-kor rám kötötték az oxitocint, hogy begyorsuljunk. Ettől kicsit tartottam, hogy akkor ez most brutálisan fog tágítani, de szép fokozatosan emelték az adagot. Az uccsó vizsgálat nem tudom mikor volt, addigra teljesen felszedődött a méhnyak, mondták hogy várjunk 3-3 fájást jobb, illetve bal oldalon (gondolom ez a gyerek forgásának a könnyítése végett volt) és ha érzem a kakiló ingert, akkor nyugodtan nyomhatok.

2-szer a fájás elején éreztem valamit, de gondoltam, hogy ez még nem olyan vészes, majd a következőnél kissé bizonytalanul ugyan de elkezdtem nyomni (ez még oldalt fekve volt). Asszem ilyen ből volt vagy 4, majd hanyatt félig ülőbe kerültem, lábaim a szülésznő és a doki oldalának voltak támasztva, kapaszkodtam a combamba és apa tartotta a fejem a nyomásoknál. Jó volt, mert teljesen tudatomnál voltam, hallottam a doki, szülésznő és apa szavait is és nagyon szófogadó módon viselkedtem. Doki kérdezte, hogy mit sportoltam, mert iszonyú erős és kötött a gátam, szülinéni csinálta a gátvédelmet rendesen, de tudni lehetett, hogy szükséges lesz a vágás. Én mondtam is előre, hogy szeretnék gátvédelmet, de csak ésszel és nem mindenáron. VÉgülis a babónak sem mindegy, főleg, hogy előbb érkezett.

A doki megkérdezte, hogy segíthet-e, megtámasztaná a gyerek lábát 2 fájás erejéig (ez a hasba könyöklés). Tök jól csinálta, semmit nem fájt és nyoma sem maradt (csak az izzadtság szagára emlékszem ). Utána már magamtól nyomtam és úgy 7-8 nyomásra volt kint a drága. A gát átvágásánál vicces volt ahogy hallottam, hogy recseg az átvágott izom, de nem fájt, mert érzéstelenítették. A buksija 2 menetben jött ki, így szegénykémnek a szeme és az egész arcocskája kissé bevérzett, de kapott éjjel valami homeopátiás cuccot és gyorsan felszívódott. Már csak a szemén látszik, de múlóban van az is.

A nyomás részénél az nagyon jó volt, hogy nem azt mondta, a szülésznő, hogy kakiljak, mert a gyerek tök más irányba kívánja a tolást. Tartotta a gátnál az ujját (lazította) és mondta hogy abba az irányba nyomjak, ahol az ujját érzem (ez a Geréb kazin is van). Érdekes volt, hogy a végén érezni lehetett, ahogy a gyerek egy lefelé-előre történő mozgás során csúszik ki. A tolófájások már nem fájnak (illetve teljesen más, mint a tágulási szak), mert ilyenkor már az összes idegszálad a légzésre és a nyomásra koncentrál (ha nincs pánik hangulat). Nekem a kitolásnál sokkal kellemetlenebb volt a gát feszülése.

Az egész szülés nagyon pozitív élmény volt és nem csak így utólag, hanem frissiben is, ahogy Ilkának is írtam. A gyerek fürdetése közben már azt kérdeztem apától, hogy menniy legyen a 2 tesó közti különbség.

A lelki ráhangolódás fontosabb minden tornánál, nekem az egész terhesség alatt ez lebegett a szemem előtt és örülök, hogy minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. Nem volt rövid a gyógyszerek miatt, de semmi rossz emlékem nincs róla.

HAJRÁ CSAJOK!!!
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
galamb
#10





Csatlakozott: 2006.01.01. Vasárnap 22:29
Hozzászólások: 2121
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 20:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Én már három babát szültem, most az utolsót írom le nektek.
2006. augusztus 1-re voltam kiírva, de már július elején be kellett feküdnöm a kórházba, mert sajnos egy kis terhességi cukor bejátszott és az inzulinnal kezelt cukorbetegeknek betöltött 36. héten muszáj.
Nagyon féltem, hogy ha végig kihúzom az időt, akár 4-5 hetet is ott kell töltenem, arról nem is beszélve, ha esetleg túlhordtam volna…
A másik két gyerkőcöm pedig egyik rokontól a másikhoz kellett menjen, mert a férjem külföldön dolgozik. A lényeg, hogy minden nap kb ezerszer megkértem a kicsi pocilakómat, hogy legyen szíves és bújjon ki egy kicsit hamarabb. Én pedig lépcsőztem rendületlenül. Naponta kb. 10-szer gyalog le-föl az 5. emeletre az osztályra.
Már egy hete ott voltam (csütörtök), amikor kérdeztem a doktornőtől, hogy legalább egy kicsit nem mehetnék-e haza? Válasz: vasárnap ügyel, majd akkor megbeszéljük. Én magamban már el is terveztem, hogy akkor gyors hazamegyek az autóért és rohanok Szajolba a gyerekekhez (120 km). Pénteken megvizsgált a dokinéni, közölte, hogy 2 újnyira nyitva a méhszáj, ebből a hétvégén baba lesz nem csavargás! Csak arra kért, hogy ne aznap szüljek, mert a férje másnap elutazik, szeretné vele tölteni az éjszakát – érthető okokból!
Szót is fogadtam!
Szombat este összepakoltam a cuccaimat, mert azt terveztem, hogy ha bejön reggel a doktornő, megdumáljuk, hogy indítsa meg a szülést ha úgyis ügyelni fog, utána pedig alapítványi szobába költözöm A rábeszélésre azonban nem került sor, mert éjjel 0.31-kor arra ébredtem, hogy fáj a hasam. Kimentem az erkélyre, volt még két fájásom, de nem tudtam eldönteni, hogy ez már az e amire annyira vártam, így visszafeküdtem. Nem bírtam már aludni, mert 8-10 percenként jöttek a fájások. Ekkor szóltam a nővérkének, ő pedig az ügyeletes dokinak. Megvizsgált és azt mondta menjek a szülőszobára, felhívják a doktornőt és a szülésznőmet. Én hívtam anyukámat. Ő érkezett meg először, majd szép sorban mindenki akire szükségem volt. Ekkor már 2-3 perces fájásaim voltak. Megkaptam a beöntést, lezuhanyoztam. A kádból már nem bírtam kijönni.Annyira reszkettem, hogy nem bírtam megállni a lábamon. Nagyon fájt már akkor és rettenetesen fáztam.
Burokrepesztés után még megpróbáltam sétálni, de már csak az ágynak támaszkodva szenvedtem. 3 órakor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, mi lesz velem reggelig (azt hittem ez is olyan 10 órás vajúdás lesz mint az előző kettő). Ekkor mondta a doktornő, hogy nyugi, nincs már sok hátra, 4 ujjnyira nyitva vagyok. Nem sokkal később éreztem, hogy már tolófájásom van, feltornáztam magam az ágyra és kettő nyomásra – 3 óra 45 perckor - ki is csusszant kicsi Bubukám! Szabó Gergely 48 cm és 3020 gramm volt akkor. Anyukám vágta el a köldökzsinórt. Nagyon jó volt, hogy ott volt velem. Az első kettő gyerkőcöt úgy szültem, hogy nem volt ott senkim. Ez viszont anyunak is életreszóló élmény volt, nekem pedig hatalmas segítség.

Röviden ennyi. Jól esett újra „elmondani”, köszönöm!
_________________
[^]  
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
SzabónéA
#9





Csatlakozott: 2006.04.05. Szerda 14:25
Hozzászólások: 2536
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 20:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

En is bemasolom a szulesem:

A szulesrol aranylag jo volt, ejjel 2kor mentem be 2 perces fajasokkal es teljesen zart mehszajjal. A doki hulyenek nezett, hogy szulni akarok, de a gep kimutatta a fajasokat igy bennhagytak szuloszoban hatha tenyleg igazam van. Reggel 5re tagultam 1 ujjnyit ekkor latta, hogy ha fajasokkal tagulok akkor tenyleg igazam van. Szerencsere minden infuzio es injekcio nelkul megusztam es magamtol tagultam. 10 korul mondta a doki, hogy mar nincs sok hatra delutanra meglesz. Sad Ekkor nagyon elkeseredtem, hogy delutanra? Addig belehalok. De ezt csak nekem mondta, Anyumeknak kinn azt mondta delig meglesz.11.40kor szuletett meg a poronyt. Nagyon orultem, hogy kislany lett, mint utolag kiderult majdnem mindenki titkon kislanyt remlelt. Plane a ferjem. Teljesen megvaltozott, repdes oromeben, hogy apa lett. A vajudas alatt lelkileg eszmeletlen sokat segitett, ugyhogy nem bantuk meg az apas szulest. Vajudas kozben annyi hulyeseget beszeltem, hogy kicsim hagyjuk abba nem birom, feladom. Azt is mondtam, hogy nem lesz testvere ennek a gyereknek. De amikor vilagra jott kozoltem, hogy johet a kovetkezo. Smile Szegeny ferjemnek teljesen elszoritottam a kezet a fajasok kozbe, ugyhogy O is orult, hogy vege es aterezte a fajasokat Smile.A tolas mar konnyebben ment kb 6 nyomasra kinn volt. A pocakomra tettek es egybol mind a ketten sirva fakadtunk oromunkben. Utana sajnos nem hoztak vissza, mert leesett a baba vercukra igy infuziora tettek, de masnap reggel megkaptam es vegra a kezembe foghattam. 3 het korhaz utan ez a 4 nap nagyon gyorsan eltelt es vegre ujra otthon lehettunk, de mar harmasba. Most is rengeteget segit itthon. Eddig Anyum is itt volt, de mondtam neki, hogy nem kell segiteni, mert van idom mindent megcsinalni, merrt tenyleg egyfolytaban alszik babo. Egy nagy bibi lett, hogy nagyon kijott az aranyerem ezzel meg kuzkodok, de amugy nagyon jol erzem magam. Az apas szulest mindenkinek nagyon javaslom, mert a szuloszoban nem igazan foglalkoznak az emberrel es jo ha van egy lelki tamasz, meg aki torolgeti a homlokat.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
L.Kata
#8





Csatlakozott: 2006.03.02. Csütörtök 16:43
Hozzászólások: 3419
Tartózkodási hely: Tatabánya
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 19:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Én is csak bemásolom a mi történetünket! Smile

Szeptember 24-én délután megint rosszul voltam, mint előtte való napon! Nem is gondoltam rá, hogy én még aznap szülni megyek!Bátyámék fél 6-kor mentek el este, már akkor éreztem a szokásos 10 percenként jelentkező összehúzódásokat, de már hozzá voltam szokva, és épphogy fájt, gondoltam a szokásos jósló!Elmentem megfürdeni, és lefeküdtem a tv elé, mert hajnali 4-től nem tudtam aludni! Nemsokára el is aludtam, de 10 percenként mindig felébredtem, akkor már este 8 óra volt! Eszembe jutott, amit Gree írt egyszer a fórumon, hogy : ”ha nem tudsz aludni tőle, akkor az már nem jósló”!És én nem tudtam aludni, sőt akkor már 6 percenként jöttek a fájások! Persze vacilláltam egy csomót, hogy most induljunk, vagy nem, nem akartam vaklármára bemenni a kh-ba!A férjem már tiszta ideg volt, hogy most döntsem már el, hogy akarok-e szülni, vagy nem!Aztán döntöttem, menjünk, mert már csak 4 percesek a fájások, és még fel is kell érnünk! Ekkor már 3/4 11 volt. Feleslegesen izgultam előre a forgalom miatt, mert éjjel mentünk, és szinte alig volt valaki a pályán! Már éjfél előtt a CTG-n ültem 4 perces fájásokkal! Itt volt egy bunkó szülésznő, aki felvette az adataimat, be sem írta a dátumot, mert azt mondta biztos csak jóslóim vannak!Ő már csak érzi, nem?? Jött a dokim, megvizsgált, már két ujjnyira nyitva voltam, burkot repesztett. Beöntés nélkül gyorsan bekötötték a Streptococcus miatt az antibiotikumot, közben csordogált a magzatvizem, főleg a fájások alatt! Aztán erősödtek a fájások, a lepedőt markolásztam állandóan, meg a férjem kezét (szegény, biztos a csillagokat látta)! Ekkor úgy döntöttek kapok két adag Oxitocint, mert megállt a tágulás!Ezután megkaptam a beöntést, és leborotváltak, majd le kellett zuhizni! Ekkor már 2-3 percenként jöttek a fájások, és baromira fájt!Az volt a legrosszabb, hogy nem kelhettem fel többet az infúziók miatt!Szerintem úgy könnyebb lett volna elviselnem.. Már az elején felajánlották az EDA-t, viszont nem szerettem volna semmit kérni! Na, itt már azt mondtam, hogy hozzák csak nyugodtan, erre ők : most még várni kell kicsit!Aztán kb egy óra múlva megkaptam az adagomat, és tudtam aludni 1 órát!Az EDA-tól úgy felpuhult a méhszájam, hogy azt mondták, nemsokára meglesz Nóri.Már éreztem a tolófájásokat, de azt mondták, még várunk a kitolással, pedig én már nagyon akartam!Aztán eljött annak is az ideje, nagyon nehezen jött lefelé, azt mondták nagyon kemény a buksija, ez kb 40 percet vett igénybe, azt hittem már, hogy sohasem fogom meglátni már..aztán, amikor megpillantottam, tényleg elfelejtettem minden rosszat! És megláttam férjem könnyes szemét, együtt sírtunk mi hárman, de a boldogságtól…

Minden leendő anyucinak sok sikert a terhességhez és a szüléshez! Very Happy
_________________
[^]  

[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
vivien
#7





Csatlakozott: 2005.11.16. Szerda 16:38
Hozzászólások: 5187
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 19:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Balázsnak

Kicsi Balázskám néhány nappal a kiírt idő előtt születtél. Édesapád és én is már nagyon vártuk, hogy találkozzunk veled. Ahogy közeledett az idő egyre türelmetlenebb voltam már, annyira kíváncsi voltam milyen is lehetsz. A szülés előtti napon már voltak sejtéseim érdekes módon nem esett jól fölkelni így az egész napot ágyban töltöttem. Ez előtte nem fordult elő. Apa szeretett volna aznap uszodába menni kértem, hogy maradjon itthon. Éreztem, hogy esetleg előbb találkozunk…. Hétfő éjjel (2006.11.06) 0 óra 20 perckor Balázskám úgy döntöttél, hogy nem vársz tovább. Arra ébredtem, hogy valami folyik a combomon. Gondoltam, hogy ez biztos csak a kúp, amit az orvos tisztítás céljából írt fel, ha esetleg mégis természetes módon kellene szülnöm. Eltelt pár másodperc és kb. 1 dl.-nyi magzatvíz folyt ismét végig. Ekkor már tudtam, hogy ez nem a kúp. Gyorsan szóltam a mellettem békésen szuszogó édesapádnak, hogy „folyik a magzatvíz”. Ő, akit soha nem lehet éjjel fölébreszteni kipattant az ágyból és elkezdett föl alá, járkálni a szobában. Közben a víz továbbra is folyt. Rengeteg volt. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen sok. Azt mondta, hogy Ő nem tud vezetni, menjünk taxival. Én közben attól féltem, hogy a dolgok nehogy beinduljanak, ugyanis fájásaim nem voltak, de nem tudtam, hogy ez meddig marad így és az orvossal még nem voltak letisztázva a szülés körülményei. (császárhoz ragaszkodtam, és belegondoltam mi van, ha éjjel ügyeletben kell szülnöm…..) Hajnali 1 órakor már benn voltunk a kórházban. Fájások továbbra sem voltak. Engem közben előkészítettek, megvizsgáltak. Mikor ez megvolt bevezettek egy szobába és végre apa is, bejöhetett, aki addig izgalmában megitta az összes nekem szánt vizet (3liter). Akkor ezért haragos voltam, de közölték nem ihatok semmit. Fájások továbbra sem voltak. Apa izgalma is alábbhagyott. Mintha meggondoltad volna magad, de mivel vizecske már nem volt, amiben lubickolhatsz így késő bánat. Reggel 10 óráig csak 10 illetve később 6 perces fájásaim voltak. Ismered apát milyen kis kényelmes, fogta magát az éjjel és befeküdt mellém és aludtunk egy rövidet. 10 órakor megjött a doktor bácsi, megvizsgált közölte nem halad a dolog. Infúziót kaptam, hogy gyorsabb legyen. Közben cinkosan rám nézett, hogy nem gondoltam e meg magam és mégis maradok a természetes szülésnél. Közöltem, hogy nem. Erre Ő alacsony cseppszámra állította az infúziót, hogy a helyzet ne is változzon, majd kicsit begyorsultak a dolgok és egyre sűrűbbek lettek a fájások. Dél körül visszajött megvizsgált de nem tágultam semmit maradt a másfél ujjnyi, egyhelyben toporogtunk…… Azt mondta, megnézi, mikor van szabad műtő. 10 perc múlva vissza is jött. Hogy mehetünk azonnal. Gyorsan átsétáltunk, apa is jött velünk, akit kicsit kinn várakoztattak, amíg nekem bekötötték a gerincérzéstelenítést. 12:40 kor végre bejöhetett. Beszélgettünk, a doktor bácsik kérdezgettek, hogy érzem magam közben, persze élénken figyeltek téged is. Hirtelen egy nagyon erős nyomást éreztem a gyomromban. Ez volt az a pillanat, amikor a doktor bácsi kiemelt téged és MEGSZÜLETTÉL. 13:00 perc volt ekkor. Éktelen sírással jelezted jöveteled. Édesapádnak és nekem is potyogtak a könnyeink, sírtunk mind a ketten. Azonnal átadtak a műtős néninek, aki odaadott nekem, hogy meg tudjalak érinteni. Hihetetlen érzés volt megfogni a kis meleg tested. Majd nem várt dolgok következetek az operáló orvos csak annyit mondott „úristen mi van itt”. Apát kiküldték a műtőből vele együtt, mentél Te is. Kinn szépen elláttak, felöltöztettek. Apával közben aláírattak egy papírt, ami műtéti beleegyezés volt. (A lombikbébi kezelés során nagyon sok cisztám lett, amiket el kellett távolítani.) Apa még egyszer visszatérhetett a műtőbe, láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Még a fülembe súgta, hogy kicsi szőke angyalkánk született, aztán ki kellett mennie. A későbbiekből már csak arra emlékszem, hogy elaltattak. Az intenzíven tértem magamhoz, apa fogta a kezem, és csak azt mondogatta: köszönöm, köszönöm és zokogott. Először azt hittem Veled történt valami, de csak a meghatottságtól sírt és értem aggódott. Behozta a kamerát és megmutogatta a Rólad készült képeket. Háááát nagyon rosszul sikerültek, mikor ezt felróttam Neki csak annyit mondott:”,mert nem láttam a könnyeimtől”. Rögtön megbocsátottam Neki. Másnap délelőtt mehettem csak le hozzád. Bevezettek a kórterembe és néhány perc múlva, behoztak. Akkor fogtalak először a karomba, akkor lettem ÉDESANYA!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Infertility
#6





Csatlakozott: 2004.09.10. Péntek 18:56
Hozzászólások: 15372
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 17:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Csak bemásolom... Embarassed

Jó volt újra elolvasni! Laughing

ERIK MÁTYÁS születése. 2006. október 17. Pécs, Édesanyák útja

Amikor kiderült számomra is, hogy a 36. hét az betöltött 36 hét (volt egy kis félreértés részemről, mert a 0. hétre beírtam, hogy 1. hét, de az 5. héttől már a betöltött heteket írtam, szóval egy héttel "megvezettem" magam, de annál nagyobb volt az öröm, hogy "kaptam" egy hetet!)

A professzor mindenképpen szerette volna, ha meglesz a betöltött 37 hét, viszont a Terbutalint leállítatta. Ugye abból 2x1 szemet kaptam, úgyhogy nagy variáció nem volt vele. A magnéziumot is csökkenteni kellett volna, de arra már nem is maradt idő. A Terbutalinból így szombaton még bevettem a reggeli adagomat, az estit nem. De éjfélkor elkezdtem görcsölni, elég rosszul voltam, és hát nem igazán akartam éjszaka, ügyeletben szülni, így bevettem még egy szem gyógyszert. Délelőtt mondtam a nővérkének, ő azt tanácsolta, vasárnap olyan későn vegyem be, ahogy tudom. Ez volt délután 7-kor. A Zoli jött hozzám látogatóba. (Ja, és ahogy elment, nagy nehezen, tükörből, megborotválkoztam, lett is belőle nagy ijedtség, mert persze hamarabb jött az esti vizit, és frászt kaptak, miért van bezárva a kórterem ajtaja... . Utána meg viccelődtek, hogy mutassam meg, leellenőrzik, hogy jó lett-e...)

Hétfőn még bement 1 szem Terbutalin, és a 4x1g magnézium is csökkentve lett, ha jól emlékszem, 2x1-re, de szerintem még 3x1-et vettem be.

Kedden már nem kellett a Terbutalint bevennem, és délelőtt szóltam a főnővérnek, hogy fáj a pocakom. Igérték, hogy szólnak orvosnak, de az csak nem jött. Telt az idő, közben a Zolit folyamatosan tájékoztattam, és a görcsöket is kezdtem mérni, mármint az időt, és 5 percenként jöttek, az alhasamba, és ment hátra a gerincembe.

De ekkor már régóta nem ittam, és az ebédemhez sem nyúltam...(csak 7 körül reggeliztem)

A Zoli már nagyon ideges volt, így elmentem a nővérekhez, megint szóltam, hogy szerintem 5 perces "fájásaim" vannak...(annyira nem fájt , és még soha nem volt ilyen, azért voltam bizonytalan...)

Na ekkor már tényleg szóltak orvosnak, a drága Kovács Kálmán vizsgált meg, el is öntött a vér...

Azonnal műtő! Csak ennyit tudtam mondani a Zolinak is, bár szerinte csak azt mondtam, hogy visznek vizsgálni.

Szépen lábon besétáltam, az intenzív szobából toltak volna ki ágyon, át a műtőbe, de minden ágy foglalt volt...

Így szépen felfeküdtem egy olyan beteghordozó kocsira...
(ja, így elmaradt mindenfajta előkészítés, és meg is dicsértek, hogy milyen ügyes voltam, hogy nem ettem, nem ittam)

Átraktak, most még kényelmetlenebb volt, mint a műtét előtt, a pocakom és a gerincem is majd szét szakadt, folyt belőlem a vér, csak akkor nyugodtam meg, amikor beszélték, hogy altatás, és vártam, hogy minél hamarabb aludhassak...

A professzor úr még annyit mondott, ha nagyon rossz állapotban lesz a méhem, akkor ki kell venni...

Bediktáltam a neveket; Erik-Mátyás, Lili-Eszter, és az intenzív szobában ébredtem.

14 óra 2 perckor született meg a kisfiunk, 3050 grammal és 49 centivel, a betöltött 36 hét+5. napon.

Zoli 16 óra előtt készítette az első fotókat a szobában, ahová szigorúan tilos bejönni!

Szerdán hajnalban alsó mosdatás az ágyban, utána felkelés, "séta" a csaphoz, 10 iszonyú méter, fog- és arcmosás, vánszorgás vissza, de a fekvés a legszörnyűbb...(az én császárom azért "rendhagyó", ugye 20 héten belül kettő is, elég nagy a vágás, nem "bikini", szerintem egy "sima" császár 10-ed ennyire sem fáj!, ja és egy kicsit "be is vettek" belőllem, hiszen az előző heget kivágták...)

Délelőtt hozták a kisfiamat, ekkor láttam igazán először, az előző nap nem voltam még annyira magamnál, de arra emlékeztem, hogy olyan fehér valami volt az arcán...és sírt! Erre a hangra vártam már hónapok óta!

A Zoli csütörtök délelőtt jött, pont megint látogatóban volt a baba, így ő is láthatta amikor elviszik, én kisétáltam hozzá.

Azt mondtam, hogy volt székletem, így lekerültem a gyermekágyas osztályra. Nem voltam ott 15 percet, lett is...

Egy 6 ágyas szobába kerültem, de még a délelőtt jött a professzor, kiszedni a dréncsövet, és mondta, hogy rakjanak át egy másik szobába.

Így egy 4 ágyas, zuhanyzós-WC-s szobába kerültem, hálistennek! (szükség volt rá, többször is, nem értem volna ki...)

A kis Erik egy közös szobában volt a többi gyönyörű kisbabával, de szinte egész nap velem lehetett. A közös szobában kellett tisztába tenni és lemérni, és ott adták oda a tápszert és a teát(ami nem igazi tea, hanem glukóz és forralt víz). Persze azonnal cicire tettem, és 10-20 grammokat szopizott is! Annyira ügyes volt! De a cumisüvegből is nagyon szépen evett! Semmi mohóság, semmi bukás!

Az egyik lány tanácsára a második napon elmentem "fejni", sikerült is 10 egész ml-t! És csodák csodájára másnapra gyönyörűen beindult a tejem!

A 4. naptól már nem kapott tápszert.

A tea érdekes volt.

Mindenki mást mondott, de az egyik doktornő azt tanácsolta, hogy anyatej, és tea legalább 250ml egy nap, hogy az a minimális sárgasága minél hamarabb elmúljon(a többi doktornő nem is említette a sárgaságát, ami szemmel látható volt. Az egyik kislányon például nem is lehetett látni, mégsem engedték haza az értékei miatt...)

Szombaton(idegbajos voltam, ekkor látogatott meg a Zoli, és a dédszülők)-vasárnap(hányás-hasmenés, több látogatót is le kellett mondanom, UH(az epe nem ürült), aztán nagyon rosszul lettem, szerintem a kimerültség, a félelem, hogy nem mehetünk hétfőn haza, az étel minősége és mennyisége mind közrejátszhatott...és persze a benn töltött 5 hét (+ előtte a 6)

Vasárnap délelőtt jött a professzor kiszedni a kapcsokat, ami igazi megkönnyebbülés volt, mert szombaton már nagyon szenvedtem vele...

Szóval vasárnap délután alvás, 1/2 szem nyugtatóval.

Estefelé ébredtem, benéztem Erikhez, édesen aludt, és mondták, hogy milyen jó gyerek. Azt hittem, megszakad a szivem...Reggelig még próbáltam aludni, pihenni, hogy minél hamarabb mehessek érte.

Délelőtt varratszedés, a professzor ijesztgetett, de azért csak hazaengedett, és a gyerekorvostól is megkaptuk a zárójelentést!

A Zoli azonnal indult értünk, ahogy szóltam! Így igaz, hogy várt ránk vagy két órát, de nem baj!

(szegénykém elég rossz állapotban volt, mert vasárnap tartották a bulit a baba érkezése alkalmából, és ő le sem feküdt...de nem ő vezetett visszafelé!)

A Zoli mást sem csinált hazafelé, csak nézte a kisfiát, ők voltak a hátsó ülésen, és le sem vette róla a szemét!

Kiegészítés
Aki most olvasná először a történetünket...
A 20. héten megműtöttek egy begyulladt myómával (30ezres fvs, 3 órás műtét, 3 zacskó vér...). Akkor 2 hetet töltöttem kórházban, majd saját felelősségre, önkényesen hazamentem. A 27. héttől 4 hét kórház, mert vékonyodott a méhfal vastagsága. Egy hét otthon, sajnos egy jól sikerült Dobos-tortás vacsora után nagyon rosszul lettem, szeptember 18.-tól újra kórház. A méhfal itt 4mm! volt. Aztán ez szépen helyrejött. Október 23-án jöttünk újra haza, de már ErikMatyival! Very Happy
_________________
_________________
[^]  


A hozzászólás legutóbb Infertility által 2007, Márc. 03, 10:59-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Infertility
#4





Csatlakozott: 2004.09.10. Péntek 18:56
Hozzászólások: 15372
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 16:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Timsza!

Nagyon boldog 5. hónapot kívánunk nektek!

Nagyon jók a videók, az én kisfiam is pont így beszélget! Very Happy
_________________
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Ladybird
#3





Csatlakozott: 2006.11.02. Csütörtök 13:28
Hozzászólások: 1545
Tartózkodási hely: Zalaegerszeg
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 16:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
szindi
#2





Csatlakozott: 2006.11.06. Hétfő 14:13
Hozzászólások: 3869
Tartózkodási hely: Vas-megye RUM
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 16:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!Szindi vagyis Renáta Laughing 2007 Május 31-re várom első babámat!Én mint első babás kismama,nagyon örülnék ,ha megosztanátok velem és másokkal is a szülésetek történetét!Örömötöket -bánatotokat!Ki mit tapasztalt abban a korházban?Hogy zajlott a vajudás szülés?Milyen csoda szert alkalmaztatok a vajudás során pl te olaj stb?Kinek mi vált be szülésnél légzéstecnika stb? OSSZÁTOK MEG VELÜNK A LEGNAGYOBB CSODÁT GYERMEKETEK ÉRKEZÉSÉT Razz Köszönet noarozsanak aki segitett a az ötletemet megvalósitani! Jó egészséget kivánok mindenkinek!Igérem az én történetem is felkerül ide ,ha meglesz a pici! IRATOK!
_________________
[^]   A kincsetek vagyok kicsi kincs,de Ember!Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Timsza2
#1





Csatlakozott: 2005.04.01. Péntek 13:41
Hozzászólások: 2631
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásElküldve: 2007, Márc. 02, 16:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hahó!
Akkor én megnyitom a sort Smile

Csibészke születése
2006. 10. 02.

Csibészke jövetele október 1-re, vasárnapra volt datálva. Annyira nem akart jönni az úrfi, hogy ezen a napon még nem éreztem semmit. Olyan jól éreztem magam, hogy főztem, takarítottam, sütöttem, szavazni voltam… Este még vígan dumcsiztam a szomszédasszonnyal és néztük a tévét. Aztán hétfőn hajnalban arra ébredtem, hogy bepisiltem. Felkeltettem a férjemet, hogy folyik a magzatvíz. Elküldtem fürödni, borotválkozni, szépítkezni. Én pedig leültem a számítógép elé és írtam a fórumos lányoknak.
„2006, Okt. 02, 02:16
Puszi Lányok!
Azt nem értem, hogy az ember lányára miért éjjel jön rá a szülés. Annyi kérdésem lenne, mert nem tudom, hogy most menjek, vagy ne menjek Smile Arra ébredtem, hogy „bepisiltem”, de nem nagy adagokban jön, hanem úgy hébe-hóba. Fájások nincsenek, csak egy kicsit görcsölget a derekam. Na most legyek okos! Smile A férjemet először elküldtem fürcsizni, borotválkozni, most pedig visszaküldtem lefeküdni. Én is puccba vágom magam, megmosom a hajamat. Várom, hogy mi fog történni!
Ha már véletlenül nem jönnék, akkor mindenkinek puszi. Így vagy úgy jelentkezem! ♥
2006, Okt. 02, 02:34
Úgy döntöttünk bemegyünk! Lehet, hogy hazaküldenek, de jobb, ha megnézik mi a csízió Smile
Puszi ♥”
Így hát a hajmosás és szépítkezés után elindultunk a kórházba, mert egyre jobban folyt a víz. Hajnali fél 4-kor értünk oda. Az ügyeletes orvos megvizsgált és közölte, hogy még zárt a méhszáj. Mivel nem fájt semmim, csak folyt belőlem a nafta, elküldtek ctg-re. Fájásoknak még híre-hamva sem volt. Beköltöztünk a szülőszobára, vérvétel, infúzió bekötése és a ctg masina feltétele után vártunk. Jött ismét az ügyeletes megnézett, de még nem volt sok változás. A bekötött oxytocin miatt szépen jöttek a fájások. Vártuk, hogy táguljon az aminek, tágulni kell! Megvolt a váltás és természetesen a most soron lévő doktor is megvizsgált. Közölte, hogy még érzi, hogy a buroksapka még nem igazán repedt meg. Majd egy hoppával és ujjal kipukkasztotta. Fincsi volt! Smile Már ekkor közölte, hogy szerinte ebből császár lesz. Szerencsére megérkezett a dokim. Mondja, hogy ügyesen tűröm a fájdalmakat, de még messze a messze. Ez már fél 12-kor volt.
Ja és mellettem egy ikres anyuka pikk-pakk megszülte a babákat. Kerek szemekkel hallgattuk végig, hogy már úgy jött be, hogy 4 ujjnyira volt kitágulva és fél óra alatt végzett a szüléssel.
A férjem hűségesen asszisztált mellettem. Simogatta a hátamat, kísérgetett a budira, tartotta bennem a lelket. Én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy igenis természetes úton szeretném megszülni a babókát. A dokimmal is ment a huza-vona, ő pedig nagyon türelmes volt. Majd fél 3-kor az asztalra csapott és közölte, nem hagy tovább szenvedni, mert nem jó sem nekem, sem a babának. Túl sokat vártunk erre a babára (7 év, 6 sikertelen lombik és aztán spontán Smile) nem hagyja, hogy valami bajunk legyen. Két és félujjnyira voltam csak kitágulva és ebből már nem biztos, hogy lett volna több, mert a fájások is gyengültek. Irány a műtő! Érzéstelenítés a gerincbe, nyiszi-nyaszi és 15.36 perckor meghallottam Bálint sírását. Egyből elvitték, megtörölgették, megmérték és megmutatták a férjemnek. A mázlista, ő előbb látta, mint én. Smile Engem pedig összestoppoltak. Smile Az epidurálás miatt napokig fájt a fejem, nem éreztem jól magam, de az biztos, hogy bevállalok egy kistesót. Mert egy ilyen kisbaba mindent megér! Ő már tuti, hogy császáros lesz.
_________________
[^]  
[^]  
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3  Következő
2 / 3 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés