Gy.I.K.Gy.I.K.     KeresésKeresés     TaglistaTaglista     CsoportokCsoportok    
ProfilProfil     Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Egyedülálló anyák klubja
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
 
Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
gumboka
#164





Csatlakozott: 2013.10.18. Péntek 15:39
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: Székesfehérvár
HozzászólásElküldve: 2013, Okt. 18, 15:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Egyedülálló anya 28 hónapos kisfiával hasonló helyzetben levő anyukát keres akivel közösen bérelhetnénk lakást Székesfehérváron!
_________________
Kérlek telefonálj, mert ritkán vagyok netközelben.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
andi.
#163





Csatlakozott: 2013.10.17. Csütörtök 13:33
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Okt. 17, 13:41    Hozzászólás témája: kutatásban való rélszvétel Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Anyuka! Smile

Keszeg Andrea, harmadéves pszichológushallgató vagyok a Károli Gáspár Református Egyetemen és a segítségedet szeretném kérni. A szakdolgozatom elkészítéséhez keresek, olyan EGYEDÜLÁLLÓ ÉDESANYÁKAT, akik legalább két éve elváltak, és egyedül nevelik 6-10 éves gyermeküket.Egy- a családszerkezetet vizsgáló- új eljárás segítségével dolgoznék, amiben figurák segítségével kéne a családtagokat megjeleníteni egy sakktábla szerű táblán, majd pedig egy tesztet kéne kitölteni. Egy alkalommal kéne találkoznunk, a találkozó 1, maximum 1,5 óra hosszú lenne.Visszajelzést -amennyiben igény van rá- tudok adni.

Ha ismersz olyan budapesti édesanyát, akire a fönti leírás illik, vagy pedig te magad szívesen részt vennél a vizsgálatban, kérlek jelentkezz! A vizsgálat természetesen teljesen anonim. Mindenkinek nagyon köszönöm, óriási segítséget jelent!

A jelentkezők az andikeszeg@gmail.com e-mail címen keresztül tudnak kapcsolatba lépni velem. Szeretettel várom a jelentkezéseket és mindenkinek köszönöm a segítséget!

Andi
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Livl123
#162





Csatlakozott: 2013.10.11. Péntek 21:17
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Okt. 11, 21:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én is új vagyok itt, 2 hét múlva születik az első kisbabám!
Mivel apuka most közölte, hogy más nővel szeretne élni,ezért szívesen társulnék hasonló helyzetben lévő anyukákkal albérletbe Budapesten vagy Pest megyében!
Kérlek írjatok minél előbb!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
kisvirag77
#161





Csatlakozott: 2013.10.08. Kedd 20:17
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Okt. 08, 20:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok,
én is egyedülálló anya vagyok a kezdetektől, a kislányom egy éves. Az apukája semmilyen formában nem akar részt venni az életünkben, még nem is látta a lányát. Sajnos olyan durván viselkedett amikor kiderült, hogy várandós vagyok, hogy nem is bánom amiért nincs velünk. Olvasva a korábbi bejegyzéseket, meglepődtem, hogy milyen sokan járnak hasonló cipőben. Én Békés megyében lakom, szívesen ismerkednék hasonló helyzetben lévő anyukával.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
awonka
#160





Csatlakozott: 2013.10.04. Péntek 10:10
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Okt. 04, 10:30    Hozzászólás témája: Segítenék Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Egyedülálló Anyukának segítenék.
Én is 3 gyermekes Anya vagyok.
Pest megyébe lakom egy kertes házban,aminek az egyik tetőtéri szobája üres.
Parkettás,bútorozott,hegyre néző ablakok.
Ha valakinek ez segítség lenne,írjon nekem. Rolling Eyes
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
rosen
#159





Csatlakozott: 2013.09.27. Péntek 11:22
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 27, 11:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Van egy lassan két éves kisfiam. Albérletet keresünk itt Budapesten, ha tud valaki segíteni azt megköszönöm! Társbérlet is jó!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
demon31
#158





Csatlakozott: 2013.09.27. Péntek 11:18
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 27, 11:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok új vagyok. Én 32 éves anyuka vagyok van 3 gyerekem és most 33 hetes kismama vagyok. Egyedül nevelem őket szívesen beszélgetnék veletek .
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
manci23
#157





Csatlakozott: 2012.10.08. Hétfő 16:48
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 12, 20:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

triny írta:
Néha már akkora hősöknek érezzük magunkat, mi, egyedülálló anyák,
hogy leroskadunk a földre glóriánk súlyától. Itt viszont megoszthatjuk egymással az örömeinket (új pasi?), bízva abban, hogy van itt még elég széles váll és alig használt papír zsebkendő ahhoz, hogy a bánatunkból is leadjunk egy keveset. A súlyunkról nem is beszélve.
Az alapfogalomtár a Hétről hétre című naplóból származik.
Sziasztok!

3x írtam ide,de a legutóbbi nincs itt.. Sad
Nem mintha bárki reagált volna rá!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Tybor
#156





Csatlakozott: 2013.09.12. Csütörtök 18:03
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 12, 18:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Lányok-Asszonyok!

Véletlenül találtam erre az oldalra és meglepődtem, milyen sok elhagyott hölgy van itt. Én egyedülálló, gyermektelen, budapesti lakással rendelkező férfi vagyok. Szívesen ismerkednék olyan hölgyekkel, akik egyedül nevelik gyermeküket (max. 10 éves korig) és magányosak. Itt a honlapon várom üzeneteiteket vagy e-mail címemre is írhattok, amely a profilomban megtalálható. E-mail-ben bővebben bemutatkozom. Kérésre képet tudok küldeni. Cool

(Tudom ez nem társkereső oldal, de ez is egy lehetőség)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
manci23
#155





Csatlakozott: 2012.10.08. Hétfő 16:48
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 10, 13:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Pár hete írtam ide,de senki nem válaszol Sad
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Mississippi
#154





Csatlakozott: 2013.09.08. Vasárnap 21:19
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 10, 13:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia, írtam Neked privátban.



Vialona írta:
Sziasztok,

Új vagyok, éppen ezért még nem olvastam végig mindent a témába, de látom, itt a helyem!

39 éves kismama vagyok, 33 hetes terhes. Apuka nem vállalja. De egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem tartom meg a babát.
Azonban az eddigi életem megváltozik. Ha már nem kapok fizetést, nem tudom fenntartani a lakást (bérlem).
Így két lehetőség vár:
1. Vidékre költözöm Anyumhoz, ahol szívesen várnak, de nem feltétlenül szeretném itt hagyni Pestet.
2. Valaki mással bérelnénk közösen lakást. Pl. itt egy hasonló helyzetben lévő kismamával. Kölcsönösen kisegíthetnénk egymást. Persze mindezt úgy, hogy a saját életteret meghagynánk egymásnak.
Ha valakinek ez nem annyira ijesztő, és el tud játszani a gondolattal, kérem jelezze Smile Semmi konkrétumot nem kell megbeszélnünk, csak kóstolgatni a lehetőséget. Ki tudja, még sikerülhet is! Smile
Szép estét Mindenkinek!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Vialona
#153





Csatlakozott: 2013.09.04. Szerda 19:01
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Szept. 04, 19:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok,

Új vagyok, éppen ezért még nem olvastam végig mindent a témába, de látom, itt a helyem!

39 éves kismama vagyok, 33 hetes terhes. Apuka nem vállalja. De egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem tartom meg a babát.
Azonban az eddigi életem megváltozik. Ha már nem kapok fizetést, nem tudom fenntartani a lakást (bérlem).
Így két lehetőség vár:
1. Vidékre költözöm Anyumhoz, ahol szívesen várnak, de nem feltétlenül szeretném itt hagyni Pestet.
2. Valaki mással bérelnénk közösen lakást. Pl. itt egy hasonló helyzetben lévő kismamával. Kölcsönösen kisegíthetnénk egymást. Persze mindezt úgy, hogy a saját életteret meghagynánk egymásnak.
Ha valakinek ez nem annyira ijesztő, és el tud játszani a gondolattal, kérem jelezze Smile Semmi konkrétumot nem kell megbeszélnünk, csak kóstolgatni a lehetőséget. Ki tudja, még sikerülhet is! Smile
Szép estét Mindenkinek!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
xissa
#152





Csatlakozott: 2013.08.31. Szombat 22:24
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 31, 23:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Az en tortenetem a kovetkezo:A parommal nagyon rovid ismerettseg utan dontottunk ugy gyereket vallalunk,o 38 en 28 eves vagyok!En alberletben lakok,o hozzam koltozott Budapestre.Felmerult hogy kozos otthonz kellenne teremteni,viszont a helybenakt kezdetektol nem ertunk egyet.O a szuleihez akart kozel koltozni,en viszont ezt nem akartam.En 8 eve kulon elek az en szuleimtol,akik sosem iranyitottak..es mar nem is birnam ezt elviselni.Az o szuleit sem akarom bantani,de hat anyos szereti ha o iranyit. A rovabbi johoz tartozik az is,hogy a parom mar volt hazas es onnan van egy 10 eves lanya,aki az anyjaval el.Kedves anyosom vegig nezette velem azt a fitoalbumot amiben ok vannak a parom es az ex az eskuvon illetve a csaladi kepeket amikor megszuletett a parom lanya,harmukrol az exek keszulz idilli kepek.assszem mindenki ilyen anyisra vagyik! Sad Nos addig ment a balhe hogy hol lakjunk mig besokalltam es azt mondtam hogy az en csaladomhoz akaroj kozel lenni,mert ha a pici megszuletik szeretnem ha lenne segitsegem,ezt olyannyira nem tudta elfogadni,hogy vegul szetkoltoztunk,most visszajott ugyan egy napja,de mar nem olyan a dolog mint volt!Tovabbra sem akar oda koltozni ahova en,es en sem oda amit most o szeretne!Csak sajnos en nem allok jol anyagilag, a kozalkalmazotti berem utan nem tul sok gyest stb fogok kapni.Ugy egyedul nem fogom tudni fenntartani az alberletet,es ezt persze a patoma tudja.Anyaek felajanlottak hogy koltozzek haza,de ott meg az en szobamba kene bezsufolnom a lakasomat es rgyben a babamnak is otthont teremteni..szoval vagy azt teszem amit a parom szeretne vagy hazamegyekre videkre a szuleimhez,a lenyeg hogy mindenkepp kenyszerhelyzet.. A vicc az amugy hogy az en szuleim jofejek,jol kijonnek a paroomal,nagyon sokat segitenek,es nem szolnak bele a dolgokba,a patom megsem ertieg hogy szeretnem anyamat a kozelben tudni,kell a segitseg..tulajdonkeppen nagyjabol azt mondta hogyha anyuekhoz kozel telepszek le,akkor nem kellunk neki.Mint a nagylanya eseteben,ott is a szuleihez kozel koltozott az ex es hivta og is,de o inkabb tobb oranyira lakik toluk..de nem "hodolt be".Sajnos nem tul sokat torodik a kislannyal,persze fizeti a gyerektartast,es el is hozza,de nem ul le jatszanivrlestb. Csak meseli mindenkinek hogy o milyen szerencsetlen mert el lett szakitva a lanyatol..de azert ez nem teljesen igaz.. Szoval nem tudom mit csinaljak,ha otthont akarom a babanak vele megyek oda ahova nem akarok.. Meg mondjak hogy a penz nem boldogit..na persze..Sad Az fel se nagyon merult hogy eskuvo,mert hat kozosen nem tettunk ra felre.. Kicsit a fogahoz veri a garast..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
manci23
#151





Csatlakozott: 2012.10.08. Hétfő 16:48
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 26, 17:34    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

28 éves anyuka vagyok.Három gyermekem van.A fiam 5 éves,a nagyobbik lányom 3,a legkisebb 1 éves.
Egyedülálló vagyok Szegeden,és S.O.S vissza kéne jutnom Bpr-re.A gond az,hogy egyedül nem tudok megfizetni egy albérletet.Dajka a végzettségem,és csecsemő gondozó.Rendes,tiszta,becsületes ember vagyok,aki talpra akar állni! Bp-éltem,6 éve költöztem le ide.Lakótársat keresnék,barátokat,akikkel lehet beszélgetni.Jó lenne végre újra embernek érezni magam Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
kitti0221
#150





Csatlakozott: 2013.08.25. Vasárnap 0:32
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 25, 00:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

A hozzászólás legutóbb kitti0221 által 2013, Szept. 05, 22:06-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
N92Z
#149





Csatlakozott: 2013.08.10. Szombat 17:33
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 10, 18:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Rengeteg olvasás után oda jutottam,hogy írok ide én is mint említve a "kakukktojás". Rengeteg rossz sorsról olvasok itt is, szemem előtt az itteni példák,amiket anyukák írnak. Iszonyatos,hogy ilyen helyzeteket kell átélniük,várandós létükre,és nagyon de nagyon szeretnék segíteni,azoknak akik szeretnének dűlőre jutni,vagy csak beszélgetni a jó döntéshozatalban,jövő tervezésben! Én férfi vagyok,igen.. De szeretnék erőt adni,akár egy beszélgetéssel akár csak ezzel a hozzászólással, azoknak az anyukáknak akik ilyen helyzetben lettek "hagyva". Rengeteget olvastam/olvasok ilyen témákról cikkeket,és próbálom összeszedni a lényeget mindenből! És igen,rengeteget számít,ha valaki kiírja vagy kibeszéli a problémáját,aztán együtt mint itt is többen keresnek megoldást a helyzetre,amit az élet/vagy a párunk tett elénk! Mit nem adnának sokan csupán azért,hogy a feleség szeretettel várja őket otthon,munka után? És nem hogy megbecsülné a feleségét,és szeretné a kis pocaklakó(ka)t, ehelyett mást talál,lelép,faképnél hagy.. valami undorító. Hát ez az én véleményem :/
Én is szeretnék majd családot,gyerekeket,nemrég ért véget 4év után a kapcsolatom,ezért is olvasok rengeteget,hogyan lépjük előre a történtek után,mert nagyon rosszul esett. Én olyan férfi vagyok aki igaz hogy fiatal,de határozott tervei vannak,és éveket áldoztam arra hogy jussunk valamire,de el lettem dobva.. Most dolgozom,építem a jövőt,és ha tehetném mindenkinek segítenék,aki ilyen helyzetbe került,mert tudom milyen érzés az ha valakire akire számítunk,minden helyzetben,és ha baj történik akkor meg csúnya módon kilép az életünkből..
Ha valaki beszélgetne,írjon (:
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
nettti
#148





Csatlakozott: 2013.08.08. Csütörtök 10:16
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 08, 10:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
22 éves vagyok,és 39. hetes kismama.A férfi,akitől várom a gyerekemet nagy valószínűséggel megcsal. Április hónapban véletlenül rábukkantam több társ-, illetve szex partner kereső oldalra,amin regisztrálva van,és használja is őket.Sőt.. még hirdetést is adott fel.Nem tudom mit csináljak,mert nagyon szeretem őt,és ő is mondja nekem,hogy szeret,meg úgy is érzem,úgy látom rajta,és tudom,hogy fájna neki,hogyha elveszítene minket,így meg nekem fáj,hogy akit tiszta szívemből szeretek megcsal.Nem szeretője van,és nem is egyszeri alkalomról van szó.Bármint.. arra nem találtam bizonyítékot,hogy meg csalt már volna,de bele olvastam az üzeneteibe,(tudom,ez undorító dolog,és soha nem tettem volna meg,de ha nyitva van előttem egy oldal,amiről nem is tudok,hogy fen van,akkor már megnézem..főleg,hogy sokat ült a számítógép előtt..) és sok csajnak húzza az agyát,hogy lefeküdne velük..Pedig azt se mondhatnám,hogy elhanyagoltam őt a szex terén,mert foglalkoztam vele,sőt,általában én másztam rá,és ő mondta,hogy "fáradt",ami lehet,mert sokat dolgozik.Éppen ezért nem értem,hogy akkor miért keres szexpartnert? Talán mert terhes vagyok,és nagy a pocakom,így már nem tetszek neki? vagy kalandra vágyik?Nagyon össze vagyok zavarodva,és tehetetlennek érzem magam. Gondolkodtam rajta,hogy szakítok vele,de nem tudok. Most nem.Nagyon szeretem még így is,hiába fáj,hiába tudom,hogy mit csinál,képtelen vagyok ott hagyni.Még ha úgy érezném,hogy egyáltalán nem szeret.De lehet hogy azt is megjátsza.Aztán arra jutottam,hogy még vele maradok,hátha amikor a gyereket tartja a kezében,akkor rá fog jönni,hogy mi a fontosabb.A család,és nem a többi egy alkalmas lány!Ha hónapok után se fog változni,akkor gyűjtök pénzt,és megyek albérletbe a picivel együtt.Tudom,nehéz lesz egyedül.De inkább egyedül nevelem fel a gyerekemet,minthogy azt lássa,hogy az apja nem tiszteli kellőképpen az anyukáját,és hogy félre jár.Ugyanis a barátom ugyanezt látta az apjától,és szerintem azért lett ilyen. Pedig hányszor mondta,hogy nem szeretne olyan lenni,mint az apja,mert rossz gyerek kora volt.Mégis pont olyanná válik.Én meg nem szeretném,hogy ilyen "családban" nőjön fel a gyermekem.Meg én sem szeretnék évekig szenvedni miatta,mert azt ugye a gyerkőcök megérzik,ha baj van..Sad Ugyhogy most próbálok erős lenni,amíg meg nem születik a picinyem,utána úgyis minden percben el leszek foglalva,és elvonja majd a figyelmemet,és nem fogok ezen agyalni,hogy mi lehet.Aztán ha vége lesz,kitudja, lehet akkor megtalálom azt a férfit,aki megbecsül,szeret,és többre tart mindennél.Smile Bárcsak a gyerekem apja lenne az a személy..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
vmoncsi83
#147





Csatlakozott: 2013.07.03. Szerda 17:08
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 02, 10:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

macsek6 írta:
Szasztok!
24 éves vagyok,Budapesten élek a 3 éves kisfiammal,és sajnos úgy néz ki a párommal szét fogunk menni.Sajnos sokat veszekedtünk a pici születése után,illetve a terhességem alatt is,és úgy néz ki betelt a pohár.Nem tudom mihez kezdjek,pont holnap kapom az utolsó gyest,aztán már csak családipótlek jár,nekem pedig nincs,és még nem is volt munkám.Fogalmam sincs mihez kezdjek,teljesen egyedül leszek a kicsivel,szüleim nagyon kevés pénzből élnek,hozzájuk nem is biztos hogy mehetünk majd.Valaki esetleg tud olyan szolgálatról,vagy család segítő helyről,ahol hasonló helyzetű anyukáknak segítenek?


Szia Anyaotthon? Nem tudom pontosan hogyan működik utána kéne nézni. Családsegítőktől ne várj sokat.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
macsek6
#146





Csatlakozott: 2013.08.01. Csütörtök 19:32
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Aug. 01, 19:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szasztok!
24 éves vagyok,Budapesten élek a 3 éves kisfiammal,és sajnos úgy néz ki a párommal szét fogunk menni.Sajnos sokat veszekedtünk a pici születése után,illetve a terhességem alatt is,és úgy néz ki betelt a pohár.Nem tudom mihez kezdjek,pont holnap kapom az utolsó gyest,aztán már csak családipótlek jár,nekem pedig nincs,és még nem is volt munkám.Fogalmam sincs mihez kezdjek,teljesen egyedül leszek a kicsivel,szüleim nagyon kevés pénzből élnek,hozzájuk nem is biztos hogy mehetünk majd.Valaki esetleg tud olyan szolgálatról,vagy család segítő helyről,ahol hasonló helyzetű anyukáknak segítenek?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
vmoncsi83
#145





Csatlakozott: 2013.07.03. Szerda 17:08
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2013, Júl. 17, 08:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

viete írta:
Sziasztok! 39 éves vagyok, 4 napja költöztem vissza Budapestre a 3 éves kislányommal. Szeptemberben indul a válás. Nekem sincs semmi segítségem. Szerencsére munkám van és a közelben kezdi a kicsi az óvodát is. ha beteg lesz az első 2 napban én leszek vele, utána baby sitterben gondolkodom. Édesanyám nagyon messze él és nagyon pici a lakás amiben élünk.



Nem tudom hova költöztél Budapesten helyileg de ha ilyenről van szó akkor lehet hogy édesanyám tud segíteni. Nem szokta drágán vállalni.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
viete
#144





Csatlakozott: 2010.02.16. Kedd 14:22
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Júl. 16, 00:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! 39 éves vagyok, 4 napja költöztem vissza Budapestre a 3 éves kislányommal. Szeptemberben indul a válás. Nekem sincs semmi segítségem. Szerencsére munkám van és a közelben kezdi a kicsi az óvodát is. ha beteg lesz az első 2 napban én leszek vele, utána baby sitterben gondolkodom. Édesanyám nagyon messze él és nagyon pici a lakás amiben élünk.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
vmoncsi83
#143





Csatlakozott: 2013.07.03. Szerda 17:08
Hozzászólások: 3
HozzászólásElküldve: 2013, Júl. 03, 17:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Anna20 írta:
Sziasztok! Én egy 25 éves, budapesti egyedülálló anyuka vagyok, 2 éves a kisfiam. Szívesen ismerkednék hasonló helyzetben lévő anyukákkal, közös programok, tapasztalatcsere stb. céljából.
Egy kicsit magamról: még egyetemre jártam, mikor a kisfiam született, egy 5 éves kapcsolatból. Sajnos az apukája, aki akkor szintén egyetemista volt, nem ment el dolgozni, csak ígérgette, akárhogy kértem. A baba születése után 3 hónapig az én szüleimnél laktunk, akik gyakorlatilag őt is eltartották, ebből lett elegem. Azóta kiderült, hogy jó döntés volt, mert a volt párom azóta is a szüleinél "táborozik" akik eltartják őt. Most szeretnék elkezdeni dolgozni szeptembertől, de nem tudom, hogy fogom megoldani... a szüleim már nem tudnak/akarnak többet segíteni, ez a két év elég volt nekik is amíg a kisfiammal náluk voltunk. De nem tudom, hogy fogom megoldani, hogy munka mellett őt elhozzam bölcsiből, mi lesz ha beteg lesz, stb... apukájára nem lehet számítani és amúgy is vidéken lakik. Ha van tapasztalatotok, kérlek írjátok meg, hogyan csináljátok!
köszönöm
Anna



Szia Anna!
Nekem meg 2,5 éves most a kislányom és most leszek egyedül álló anyuka. Amit felvetettél nekem is nagy probléma lesz, hogyan oldjam meg mert én viszont már dolgozok és sajnos nyáron nem nagyon van bölcsöde. Kiváncsi lennék mások, hogyan oldják ezt meg.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Katus12
#142





Csatlakozott: 2013.06.08. Szombat 20:11
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Jún. 11, 16:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Zafiro!

Sajnos a te helyzeted még nehezebb, mint az enyém. Nekem legalább a vér szerinti családom a hátam mögött áll és támogat. De még így sem egyszerű.
Hiányzik a férjem, még annak ellenére is, hogy tett velem, amit tett. Bár még van 2 hónap a szülésig, de már most fáj a gondolat, hogy a kicsi fiamnak nem lesz meg a lehetősége arra, hogy mindig ott legyen neki az apja. Bár a férjem most is érdeklődik, hogy mi a helyzet, hogy vagyunk és anyagilag is támogat, de de nem tudom, hogy meddig. Állítja, hogy amikor csak tud, jönni fog. Valahogy nem hiszek neki. 300 km távolság elég sok.
Engem inkább a felelőtlensége és a gyávasága bánt a legjobban. Miért akarta annyira a babát, ha most mégse kell neki? Ez nem egy kölcsönzött jármű, hogy ha megunom vagy meggondolom magam, akkor visszaadom!
Csodálom a kitartásod és megértem a fájdalmad. Annyira nem fair az élettől - és a párunktól - hogy hozott egy döntést, de ez a döntés több emberre is kihat és nincs beleszólásunk! Csupán elfogadjuk....
Én azon vagyok, hogy túl legyek rajta, hogy a férjem nélkül is legyen életem és jövőnk. Hiszen számos egyedülálló anyuka is végig csinálta sokkal kevesebb támogatással a háta mögött.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Zafiro
#141





Csatlakozott: 2013.06.07. Péntek 12:56
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Jún. 11, 12:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Én a terhességem eleje óta egyedülálló vagyok, mert az akkori párom nem volt kész az apaságra, én sem az anyaságra... de helytálltam... A kislányom már elmúlt másfél éves,és az apját nagyjából 1éves koráig alig látta. Nem tudom hogy vannak vele a többi anyukák ,de én nagyon sokat szenvedek miatta, fáj ,hogy nincs apukája a kicsimnek,még csak a nevét se viseli, de jobb ez így mert Ö az enyém. Amikor terhes voltam ,veszélyeztetett terhes voltam majdnem a legelejétöl, és nekem nem segített senki,se a családom, se az apa. Az utolsó napig dolgoztam ameddig meg nem született a baba. Amikor megszületett felhívtam a kedves apukát ha akar jöjjön be a szülésre ,nem akart,ez egy óriási fájdalom volt számomra egyedül megszülni a lányomat, 22 órán át vajúdtam ,lényegében egyedül. Mánap felhívott az apja,hogy megszületett-e a kicsi mondtam igen, eljött megnézte és 10 perc múlva elment... ez sem esett jól... másnap felhívtam ,hogy meg akarja nézni a picit,de nem volt kedve hozzá... azóta is nagyon sok fájdalmat okoz a tetteivel vagy azzal amit nem tesz meg. Nem értem miért nem tud egy kicsit több idöt a lányával tölteni,hetente kéthetente meglátogatja .. de ez nem elég, ez nem egy apa...
Nagyon szeretném ha megváltozna és segítene,mert néha úgy érzem elfogyott az eröm, és a kislányom nem egy olyan anyát érdemel aki húlla fáradt,folyton dolgozik. Pedig olyan aranyos kislány és érzem hogy szüksége lenne egy apára. Minden ellenére nagyon szeretem a lányomat és mindent leszámítva nagyon boldogok vagyunk! Köszönöm,hogy elolvastátok a bejegyzésemet.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Leila1717
#140





Csatlakozott: 2010.06.10. Csütörtök 9:03
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2013, Jún. 09, 12:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Érdekes ez az április hónap, mert nem te vagy ez első, akitől azt hallom, hogy épp áprilisban robbant ki a balhé, az én esetemmel együtt ez már a harmadik, és - feltéve, hogy a te esetedben is erről van szó - mindhárom esetben megcsalás miatt. Sőt, mindhárom esetben a férfi "szorgalmazta" a gyerekvállalást...
Én nem tudom, hogy mi van most a férfiakkal, de ha most is olyan jók a megérzéseim, mint általában szoktak, akkor egyszerűen az ego-t lehet okolni mindenért. Azt, hogy annyira nincsenek a mai férfiak (tisztelet a kivételnek) tisztában az érzelmeikkel és így azzal, hogy mit akarnak, hogy az hihetetlen. A nők egyre tudatosabbak, a férfiak meg közben alig változnak. A 80 éves Nagymamám ugyan mindig azt hangoztatja, hogy a férfiak feje lágya 40 éves kor körül kezd benőni, de csak egy részüknek nő be teljesen 60 éves korára...hát lehet, hogy van ebben valami igazság.

Egyébként az eltelt hónapok alatt rájöttem nagyon sok dologra. Ezek közül a legfontosabb a következő volt:
egyszerűen annyira csak a saját életemmel foglalkoztam, hogy valójában nem hagytam teret a Párom (?)-nak. A lakás minden terében csak egy kis zugot biztosítottam neki, ha vásárolni akart valamit a lakásba, vagy felújításba akart kezdeni, én mindig legyintettem, minek az...mert hogy nem szeretnénk hosszú távon itt lakni...nem akartam kiköltözni hozzá külföldre, mert a saját utamat akartam járni...
igazából nem hagytam, hogy férfi legyen, hogy gondoskodjon rólunk, én vállaltam a férfi és női szerepet is, így aztán nem tudtam az ő szemében kellőképpen nő lenni, ő pedig férfi az enyémben. Szeretett volna második gyereket, és a megérzésem szerint, szeret még most is. Csak épp most a "legényélet" jobban ízlik. Mert megkap mindent, amit tőlem nem kaphatott, férfi tud lenni, mert van aki hagyja, hogy gondoskodjon róla. A ma társadalmának a legnagyobb problémája az, ami miatt ma olyan sok kapcsolat így ér véget, hogy nem tudjuk a nemünk adta szerepünket adni. Sokszor el se fogadjuk, mi nők kemények akarunk lenni, hogy mi is érvényesüljünk, határozottak és önállóak, holott a kapcsolatokban mindig van befogadó és adó. És nem mindegy, hogy ki mit képvisel.
Hát bennem ez a nagy felismerés született. Nem jelenti azt, hogy nem olvastam már erről korábban, csak az én életemre nem tudtam vonatkoztatni. Azt hittem, hogy én sokat megteszek a kapcsolatunkért, de be kellett látnom, hogy valójában csak erőlködés volt, mert nem azt az okot akartam megszüntetni, ami a problémák oka volt - az egoizmust. Elvártam, hogy az ő életében mi legyünk az elsők, de igazság szerint az enyémben sem ő foglalta el azt a helyet.
Nem tudom, hogy mi lesz, van-e még esély számunkra. Engem nem zavar, hogy most van az életében egy másik nő, ha esetleg visszatérne hozzánk, nem vetném soha a szemére. Az zavar, hogy épp akkor, mikor mindkettőnk számára kiderült, hol volt a hiba, és miken lehetne, kellene javítani, és végre azt tudnánk adni a másiknak, amire vágyik,
épp most adja fel. Épp most a könnyebbik utat választja? Amikor már két gyerek van?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Katus12
#139





Csatlakozott: 2013.06.08. Szombat 20:11
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Jún. 08, 20:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Én még "csak" 1 hete vagyok egyedülálló várandós kismama, mert a férjem úgy döntött, hogy mégsem akar részt venni ebben, nem akar velem közös jövőt. Közölte, hogy 1 éve elmúlt a nagy szerelem és hogy nem akar már velem élni. Mondta ezt úgy, hogy 6 és fél hónapos várandós vagyok. A babát Ő akarta nagyon, mindent megtett, hogy teherbe essek. A világ legboldogabb embere volt, amikor megmutattam neki a tesztet karácsony előtt. Mindez tartott áprilisig, amikor is már 1 hónapja volt távol tőlünk a hétköznapokban egy 3 hónapos továbbképzés miatt. Április elejétől kezdve szép lassan eltávolodott tőlem/tőlünk, ritkultak a beszélgetések, a hétvégéken pedig folyton fáradt volt és teljesen megvonta a szeretetét. Májusban nem bírtam tovább, rákérdeztem, hogy van-e valakije, tagadta és tagadja a mai napig, pedig a hívásrészletező szerint igen intenzív kapcsolatot folytat egy budapesti nővel, aki lehet, hogy azt sem tudja hogy babát várok, vagy hogy létezem. 1 hete közölte, hogy nem akar tovább velem/velünk élni. Nem volt más választásom, költöznöm kellett. Szerencsém van, hogy az édesanyámhoz költözhettem. Most próbálok talpra állni, új orvost, kórházat keresni, mindezt 32 hetes terhesen. A pszichológus szerint a férjem nagy valószínűséggel megijedt a felelősségtől és ezért menekült el. Elmondása szerint gyakori eset sajnos, de sok férj egy idő után meggondolja magát és visszatér a családjához. Bár rettenetesen félek és nem tudom, hogy mi lesz velem/velünk, de nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen embert valaha viszont akarnék látni. Sajnos a nyári bírósági szabadság miatt a válás csak szeptemberben indítható el, illetve a költözés is várat még magára (1 hete csak a legszükségesebb holmijaim tudtam elhozni). Sok barát és az egész család mellettem áll mind érzelmileg, mind anyagilag támogatnak. Mégis azt kell mondanom, hogy az bánt a legjobban, hogy a kisfiamnak az esélyt sem adta meg, hogy családban nőhessen fel. Azt a pillanatot várom, amikor elmúlik ez a fájdalom és ha visszagondolok, csak annyit fogok mondani: Ő veszített többet, és én boldog vagyok!
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Katus
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
lelekfeny
#138





Csatlakozott: 2012.06.18. Hétfő 21:24
Hozzászólások: 7
HozzászólásElküldve: 2013, Jún. 01, 16:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

A lelki segítségnyújtás ilyenkor nagyon fontos! Jó ez a topic,mert van hova fordulni és látni, hogy másoknak is sikerül kimászni a veremből!!!

Sokat tud segíteni egy kineziológus is, ezt bátran ajánlom mindenkinek, de láttam, hogy van, aki már kihasználta ezt a lehetőséget.
Különösen fontos, ha éppen pocaklakóval történik meg az elválás, mert a babák minden rezdülésedet érzik! Olyan későbbi problémák is kialakulhatnak náluk,minta szorongás, tanulási zavarok, szorongások, félelmek...mindez azért mert ő is átérzi azt a fájdalmat,ami a kismamában ilyenkor lezajlik. ezek tudat alatt raktározódnak el és lehet, hogy csak iskolás korban kerülnek a felszínre. Erre van egy másik módszer, amit magzati kori stresszoldásnak hívnak és bármikor használható az ember élete során, akár kismamáknál is.

Sok kitartást nektek és ha bármiben segíthetek csak szóljatok! Együtt érzek veletek...Én gyerekként éltem ezt meg...
_________________
Erika
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése Yahoo Messenger MSN Messenger
kriszbaba
#137





Csatlakozott: 2013.05.31. Péntek 19:11
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Máj. 31, 19:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

SZIASZTOK CSAJOK!!!!!Én egyedülálló anyuka vagyok!
3 honappal ezelött megváltozott az életem.Egy nagyon kedves barátnömtöl olyan lehetöséget kaptam amit soha se tudok megköszönni!!!!!EGY OLYAN LEHETÖSÉGET AJÁNLOTT ,AMIT ELÖSZÖR MEGHALLOTTAM NEM HITTEM EL ,HOGY ILYEN IS LÉTEZIK!!!! és akkora passziv jövedelemre tettem szert ,ami teljessen átalakitotta az életünket.ÉS MÉG A PÁROMAT IS MEGTALÁLTAM!!!-remélem mostmár véglegessen:))

ha érdekel benneteket a lehetöség szivessen bemutatom mindenkinek!!!!IRJATOK NEKEM kristaaa1991@gmail.com
legyen szep estetek!!!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
vkriszta75
#136





Csatlakozott: 2013.05.24. Péntek 11:25
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Máj. 24, 11:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Én egy egyedülálló anyuka vagyok a XIII. kerületben. Sorstársaimat keresem beszélgetésre vagy akár egymás segítésére.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Leila1717
#135





Csatlakozott: 2010.06.10. Csütörtök 9:03
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 27, 20:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nekem egyelőre egy 3,5 éves kisfiam van, illetve a pocakomban egy 35. hetes. Úgyhogy épp most várom, a "párom" ösztönzésére a másodikat, mire ő megcsalt...még most is zajlanak a dolgok, mert nem tud döntést hozni...egyszóval a lelki fájdalmak vannak bennem, meg a bűntudat, hogy a családomat kötöm magamhoz, akik nem akarnak a szülés előtt és után magamra hagyni. Ha nem jártam volna kineziológushoz, nem tudom, hogy húztam volna ki eddig a babával, tekintve, hogy az előző baba koraszülött volt.
Kívánom, hogy tényleg megoldódjanak a nehézségeid! Smile És kívánom, hogy minden a számodra legjobb módon alakuljon!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Anna20
#134





Csatlakozott: 2008.07.21. Hétfő 11:09
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 27, 11:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Én egy 25 éves, budapesti egyedülálló anyuka vagyok, 2 éves a kisfiam. Szívesen ismerkednék hasonló helyzetben lévő anyukákkal, közös programok, tapasztalatcsere stb. céljából.
Egy kicsit magamról: még egyetemre jártam, mikor a kisfiam született, egy 5 éves kapcsolatból. Sajnos az apukája, aki akkor szintén egyetemista volt, nem ment el dolgozni, csak ígérgette, akárhogy kértem. A baba születése után 3 hónapig az én szüleimnél laktunk, akik gyakorlatilag őt is eltartották, ebből lett elegem. Azóta kiderült, hogy jó döntés volt, mert a volt párom azóta is a szüleinél "táborozik" akik eltartják őt. Most szeretnék elkezdeni dolgozni szeptembertől, de nem tudom, hogy fogom megoldani... a szüleim már nem tudnak/akarnak többet segíteni, ez a két év elég volt nekik is amíg a kisfiammal náluk voltunk. De nem tudom, hogy fogom megoldani, hogy munka mellett őt elhozzam bölcsiből, mi lesz ha beteg lesz, stb... apukájára nem lehet számítani és amúgy is vidéken lakik. Ha van tapasztalatotok, kérlek írjátok meg, hogyan csináljátok!
köszönöm
Anna
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
panchie
#133





Csatlakozott: 2013.04.26. Péntek 22:06
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 27, 10:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

kity írta:
Sziasztok!

Én is egyedülálló anyuka vagyok. 7hónapos kicsi fiam van, és az apja lelkiterrorban tart engem. Mivel gyesen vagyok egyedül nem tudok lépni, keresek bp.-i hasonlò helyzetben lévő anyukàt aki összeköltözne velünk. Elég sűrgős met már csak 35 kg vagyok, és nem tudom mi lesz a következő ha már fogynom se lesz miből.
Előre is köszönöm mindenkinek a választ!!!
Igen segítettél, nagyon is sokat, köszönöm szépen!! Azt írtad az első babádat, akkor, ha jól értelmezem azóta több is lett. Remélem minden rendbejött az életedben, és bízom benne, hogy itt is így lesz! A kineziológiát még átgondolom, és köszönöm az elérhetőségeket!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Leila1717
#132





Csatlakozott: 2010.06.10. Csütörtök 9:03
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 27, 08:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves panchie!

Nagyon együtt érzek veled. Az első babát ugyanilyen körülmények között vállaltam, ugyanúgy suli mellett, és meg kellett küzdenem azzal is, hogy egyedül a közvetlen hozzátartozóim álltak mellettem. Ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen egyetlen személyt leszámítva mindenkivel szembeállva vállaltam a kicsit. De nagymamám azt mondta: "Ha az Isten nyulat ad, bokrot is ad hozzá." A saját megjegyzésem pedig az, hogy most a legfontosabb az, hogy a félelmeidet add át valakinek. Ha van hited, akkor a te istenképednek, vagy beszélj róla, de mindenképp bízz abban, hogy sikerülni fog minden. Mert egy csodát vállaltál.
Amikor én vállaltam, semmi jövedelmem nem volt, a húgom szintén főiskolára járt, a párom nagyon gyéren keresett, abból semmit nem tudott adni. A nagyszüleim nyugdíja és a némi, nehezen összegyűjtött pénzecském volt. De tudtam, hogy egy gyermek vállalása olyan önmegvalósítás az ember életében, hogy minden, ami szükséges, meg fog adatni a felneveléséhez. A jelenlegi nehézségek sose keserítsenek el. Abból csak tanul az ember.
Viszont tudok ajánlani egy tanácsadó központot, esetleg segíthetnek: valsagterhesség.hu
Gyanítom, hogy ez egy keresztény indíttatású dolog, mert egy igen vallásos lány hozta a prospektust, mikor megtudta, hogy milyen helyzetben vagyok. De í prospektuson írják, hogy babaruha terén is tudnak segíteni, szerintem másban is, ha úgy van.
Ha szeretnéd feldolgozni azt a helyzetet, amiben vagy, a kineziológiát tudom ajánlani. Én is jártam emiatt, de gyakorlom is, ha nem vagy túl messze, vagy megoldható, én ingyen végzek oldást, segítségből, ha gondolod. Írhatsz a következő címre: kicsianna0611@gmail.com. Nem csak ezzel kapcsolatban, hanem szívesen beszélgetnék veled!!

Illetve egy segítséget tudok még ajánlani, Singer Magdolnát, az ő oldalát is megtekintheted: http://singer.hu/
Ő következő szerdától tud segíteni, ezt onnan tudom, hogy én is felkerestem.

Remélem, hogy segítettem! Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
panchie
#131





Csatlakozott: 2013.04.26. Péntek 22:06
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 26, 22:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Én nagyon új vagyok minden téren, 17. hétben járunk a kicsikémmel, az eddig csodálatosnak tűnő apukája egyik napról a másikra bejelentette, hogy már nem szeret. 22 éves vagyok, még tanulok, decemberben végzek a sulival (egy újszülött kis cukor mellett nemtudom, hogyan fog ez menni). A családom mellettem áll, de anyagilag alapból nem vagyunk valami jó helyzetben, és ez most egyre romlani látszik (nem a baba miatt).
Én nagyon szeretem az apukáját, és fáj hogy nem kellünk neki, de fontosabb dolgom is van most, nincs időm a sopánkodásra és egyébként sem én vagyok már magamnak az első. Ahogy itt olvasgattam, nagyon szomorú lettem, hogy az én helyzetem semmi egyesekéhez képest. Azt szeretném kérdezni, hogy pszichiátrián kívül, nincs valami módszeretek a lelkierő gyűjtésre? Legalábbis amíg meg nem érkezik a pici, mert onnantól csak rá kell néznem és boldog leszek, ha idekint lesz talán könnyebb lesz a lelkem (:
Erőt és kitartást kívánok mindannyiótoknak!! És várom a legközhelyesebb tippektől a legfurábbakig mindet, ami egy kicsit is segíthet.. Előre is köszönöm!! (:
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Leila1717
#130





Csatlakozott: 2010.06.10. Csütörtök 9:03
Hozzászólások: 4
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 21, 10:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Jó tudni, hogy nem egyedül vagyok a problémával. Már annyira összezavarodtam, hogy úgy láttam, szükségem van segítségre. El szeretném mesélni, hogy milyen helyzetben vagyok, hátha tudtok valami módon segíteni.

24 éves vagyok, és a párom majdnem hat évi kapcsolat után talált egy másik nőt. A kapcsolatunkban mindig is voltak problémák, de arra gondoltam, hogy még fiatalok vagyunk, sokat fogunk változni, meg hát mégiscsak szeretjük egymást. Egy véletlen folytán teherbe estem, amikor másfél éve voltunk együtt. Azt az időszakot nagyon nehezen viselte, nem akart apa lenni, de velünk maradt, pedig meghagytam neki a választást. Kezdettől fogva nem volt képes annyira őszinte lenni velem, hogy megmondja, nem érzi magát jól a kapcsolatunkban, úgy érzi, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.
Aztán ő kiment külföldre dolgozni, majd bő egy évvel ezelőtt ő kezdte mondani, hogy nem hozunk-e össze még egy gyereket, mert nagy lesz a korkülönbség a két gyerek között. Fél évre rá teherbe estem a második fiunkkal.
Két éve dolgozik már kint, és egy ideje állandó a munkahelye. Ott ismerkedett meg az újdonsült barátnővel. Aki mint kiderült, minden tekintetben tökéletes, vele őszinte tud lenni, megértik egymást stb. De közben szeret minket, nem akar elveszíteni, de a nővel meg úgy érzi, hogy mindent megkap, amire vágyott. Ő időt kért, hogy dönteni tudjon.
Közben meg azt érzem, hogy becsaptak, holott én hagytam évről évre becsapni magam. Úgy érzem most, hogy cserben hagy minket.
Minden tervem, elképzelésem megdőlt most. Épp akkor, amikor már eldöntöttem, hogy kiköltözünk hozzá. Most meg, alig van gyakorlatom a munkában, nincs mellettem érzelmileg az, aki a gyerekeim apja, és a majd négyéves kisfiamnak is el kell magyaráznom a helyzetet.

Tudom, hogy most a két gyerekre, és a szülésre kell koncentrálnom, úgyis csak ez lesz a következő lépés, ez az egyetlen biztos pont az életemben. De mégis nagyon nehéz megérteni, hogy valaki, aki elvileg szereti a családját, most egy másik nővel szembeállítva dönteni akar. Teljesen el vagyok keseredve, bármennyire küzdök azért, hogy elfogadjam a helyzetet, és a kicsinek megadjam azt a szeretetet, amire szüksége van.
Azt is tudom, hogy nem kellene ostoroznom magam, hogy miért ámítottam magam, és hogy én vagyok a hibás. Ahogy arra sem kellene gondolnom, hogy két gyerekkel hogyan találok valaki mást. De nem megy.

Nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. Menjek bele olyan helyzetbe, hogy megmaradunk olyan kapcsolatban, amiben vagyunk, hogy ugyanúgy rendszeresen látogat, csak nem vagyunk úgy együtt, és közben legyen együtt a másikkal, vagy hagyjam az egészet, dolgozzam fel, és kezdjek teljesen új életet? Ez azért fontos különbség. Rolling Eyes Sad

Köszönöm, ha elolvassátok ezt a hosszú levelet!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
csunyabeka
#129





Csatlakozott: 2013.04.14. Vasárnap 22:10
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 14, 22:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Tavaly augusztus óta nevelem egyedül a kisfiamat! Visszaköltöztünk Győrbe de miután kevés ismerősünk van, keresek olyan anyukákat, akik esetleg eljönnének velünk közös programokra!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
melusw76
#128





Csatlakozott: 2012.09.19. Szerda 10:43
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 14, 02:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! Végigolvastam az üzeneteket és úgy döntöttem, már az is nagy segítség számomra, ha kiírhatom magamból a történetemet.
2013. február 2-án született meg kicsi lányom. Férjemmel 9 évig voltunk együtt és 8 éve szerettünk volna közös gyereket. Már nem is reméltem, hogy anya lehetek, mikor tavaly júniusban pozitív lett a terhességi tesztem. Mindeközben anyukámnál gyógyíthatatlan agydaganatot diagnosztizáltak. Tavaly július 22-én elhunyt. Szinte még a pocakomat sem látta, sajnos nem tudom, hogy felfogta-e a betegsége miatt, hogy nagymama lesz. Ezért sem értettem a dolgot, hogy miért maradtam terhes, mert lelkileg nagyon megviselt a betegsége. Túltenni nem tudtam magam rajta a mai napig sem.
A férjem imádta a kicsi lányát, oly szeretettel fogta meg, babusgatta. De a sors közbeszólt, idén március 18-án tragikus hirtelenséggel meghalt. Másfél hónap volt az életében, hogy szerethette a kislányát. Én lelkileg teljesen összetörtem. A mai napig nem tudom elfogadni, hogy itthagyott bennünket. Nagyon fáj, nagyon hiányzik és sokszor nagyon magam alatt vagyok. Nagyon büszke volt arra, hogy ilyen szép kislányt hoztam a világra. Nem volt tökéletes, ahogy én sem, de most a fél életemet odaadnám, ha még egyszer megfoghatná a kislányát, ha még egyszer átölelhetne.
Igazából még nem látom a jövőmet, nem tudom, mi lesz. Sok anyagi és egyéb segítséget kaptam az elején, amiért mindenkinek nagyon hálás vagyok. Telnek a napok és néha azon veszem észre magam, hogy nem tudom, mi történt egész nap, mit csináltam. A babát igyekszem maximálisan ellátni, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben sem. Sajnos néha türelmetlen vagyok, olyankor muszáj vagyok hagyni sírni a kiságyban, de vele sírok, mert meg akarok nyugodni, de annyira kavarognak az érzéseim, hogy tehetetlen dühömben ordítani tudnék a világba. Köszönöm, hogy ha elolvastátok. Mindenkinek kitartást és sok erőt kívánok, hogy a saját életét a lehetőségeikhez képest a legjobban élhessék.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
AmyZsu
#127





Csatlakozott: 2013.04.12. Péntek 16:38
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 12, 16:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok !
Én is csatlakoznék. Azt hittem minden rendben a házasságommal...egy reggel közölte a férjem, hogy rossz anya és feleség vagyok, ezért el akar válni. Kinyomoztam, hogy 4 éve van valakije. 1 éve költözött el, azóta nem fizet semmit, még a Családi pótlékot is Ő kapja. Ő az anyukájához költözött, és mivel nekem senkim nincs, sokat voltak ott a gyerekek, hogy dolgozni tudjak. Most annyit elértem, hogy az egy fizetésemből baby sittert fogadtam, és hétköznap nálam vannak a gyerekek. Gyerekelhelyezési pert indított, el akarja venni Tőlem a gyerekeket. Egy hajszál választott el az idegosztálytól, de erőt vettem magamon....még nem vagyok jól, de a gyerekeimet nem akarom elveszíteni. Most várjuk az igazságügyi pszichológus szakértő vizsgálatát....nagyon félek.
Nehéz egyedül...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Levella
#126





Csatlakozott: 2013.04.02. Kedd 8:57
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 09, 00:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Katus26!
Én úgy látom valamiféle megoldás már megszületett a gondolataidban, már csak a kivitelezéshez gyűjts még egy kis erőt! Hidd el, tudom milyen nehéz, de CSELEKEDNI kell! Én már 2szer is voltam ilyen helyzetben és őszinte leszek hozzád: csak Te magad oldhatod meg és MEG KELL OLDANOD! Saját magamnak kellett erőt adnom, ezt mondogatva magamnak:“Meg tudod csinálni, képes vagy rá!“
Sok sikert és fel a fejjel!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Levella
#125





Csatlakozott: 2013.04.02. Kedd 8:57
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 08, 23:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

...és már én is gondolkoztam “anyukás~gyerekes“ összeköltözésen.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Levella
#124





Csatlakozott: 2013.04.02. Kedd 8:57
Hozzászólások: 5
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 08, 23:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Pár napja csatlakoztam én is a klubhoz. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan küzdünk hasonló problémákkal. Egy ideje naponta ellátogatok közétek s éreztem, hogy hamarosan írni is fogok. Katus 26 csalogatta elő belőlem e sorokat, mivel az én élethelyzetem s lelkiállapotom nagyon hasonló az övéhez.
Röviden magamról: 36 éves anyuka vagyok. Pesten élek, egyedül nevelem 12 éves fiamat, miután a gyerekem apjától elváltam s 800 km~re kerültem szülővárosomtól. A helyzetünk egyre kilátástalanabb s én egyre inkább depisebb. Én is örülnék ha néha hasonló sorsú emberekkel beszélhetnék.
Üdv mindenkinek
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
katus26
#123





Csatlakozott: 2013.04.06. Szombat 14:18
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Ápr. 06, 14:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok.
Új vagyok itt.Nehezen, de rávettem magam, hogy írjak.
Szomorúan olvasom, hogy sokan vagytok ugyan abban a helyzetben,mint én.
26 éves,egyedülálló anyuka vagyok.5 éve nevelem egyedül a kislányom és a terhességem alatt is egyedül voltam.Senkim sincs,Pesten élek egyedül a kicsivel albérletben.Egyre rosszabb a helyzetünk és ami a legjobban zavar, hogy érzem, összeomlottam.Eddig is nehezen dolgoztam fel,hogy így alakult az életünk, de mostanra már tudom, hogy nem sok kiút van számunkra.Ha röviden le szeretném írni, hogy mennyi rossz dolog történt velünk.....elég hosszú lenne a kis levelem.
Sajnos a kislányom sokat beteg.rengeteget vagyunk orvosnál és oviba is nehezen megyünk.Dolgozni csak alkalmanként tudok, mert vagy beteg, vagy nem tudom vinni vagy hozni az oviból.Nincs senki,aki vigyázna rá.
Ha van közöttetek olyan, aki hasonló helyzetben van, mint én, szívesen beszélgetnék vele.
Szerintem lelkileg jót tenne.De az is megfordult a fejemben, ha egy egyedül álló anyukával összeköltöznék, könnyebb lenne anyagilag is és vigyázhatnánk egymás piciére.
Mondjatok valami pozitívumot,mert már nem bírom.Ti hogyan oldanátok meg a lehetetlent?
Előre is köszi a válaszokat.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Male
#122





Csatlakozott: 2013.03.21. Csütörtök 8:40
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Márc. 21, 10:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

köszönöm a választ!
Megpróbálom megbeszélni vele.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
brimia
#121





Csatlakozott: 2013.03.11. Hétfő 12:46
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Márc. 21, 10:18    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Male!
Én inkább a gyermekvédelmi támogatás megszerzését javasolnám. Ez akkor lesz nagyon hasznos, ha bölcsibe vagy oviba fog járni, ugyanis ha jogosult lesz rá, akkor nem kell térítési díjat fizetni sehol és ha belegondolunk mennyibe kerül a kicsik étkeztetése, sok-sok 1000 forint megmarad. Mást egyedülálló szülőként nem tudok, bár én arra sem vagyok jogosult, lehet jó ha van egy jó ismerős, aki segít elintézni az önkormányzatnál.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Male
#120





Csatlakozott: 2013.03.21. Csütörtök 8:40
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Márc. 21, 08:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Kakukk tojás leszek itt. Van egy 13 hónapos nagyfiam, feleségemmel válunk. Áprilisban lesz az első fok. A távolság köztem és a családom között 300km. Láthatás stb. nagyon nehéz, sőt eddig nem is volt. Hazudok skypon megtörtént. Anyagilag támogatom őket, ajándék postán stb.
Egy olyan kérdésem lenne, amire tudom a választ, de biztos ami biztos.
Kommunikáció minimális, mondhatni nulla. Próbálnék segíteni csak éppen nem tudom mire lehet szükségük. Az információkat innen-onnan kell összevadászni. Lakhatási támogatásra jogosult lenne, de nem biztos hogy megígényelné. Milyen lehtőségei vannak még az emelt összegű családi pótlék mellett, ami nevetséges de több a semminél. Tapasztalatra, gyakorlatra gondoltam, nem az elméletre. Smile
A válaszokta előrre is köszönöm és elnézést, hogy betörtem a hölgyek közzé.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
brimia
#119





Csatlakozott: 2013.03.11. Hétfő 12:46
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Márc. 11, 13:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

sziasztok! Úgy gondolom nem lehet ilyen esetben jó és megnyugtató tanáccsal szolgálni senkinek sem. Mindenki maga tudja mire képes és mit tud vállalni. Én egyedül nevelem a kisfiam 9 éve. Teljesen egyedül vállaltam, mert az apukájának nem kellett. Soha nem is törődött vele. A családomra nemigen számíthattam sosem. Mindenkinek tönkre tettem az életét szerintük, mindenkinek rosszabb volt mint nekem és rosszabb a mai napig is. Egyedül kellett talpra állnom. A lelki csatáimat nem kívánom senkinek. Nem egyszerű egyedül albérletben eltartani egy gyereket, ezt mindenki tudja. De soha nem tennék másképp. Egy csodát kaptam, aki a világ minden kincsénél többet ér.
Normális párt 9 év alatt nem találtam, csak most nem rég. De az élet nem habos torta, legalábbis számomra; csak azt hittem, hogy ő jobb, mint a többi. Másodjára történik velem. Itt vagyok 8 hetes terhesen és úgy néz ki ismét egyedül maradok. Nem tudtam még feldolgozni, hogy milyen igazságtalan az élet. Lehet sok ember felelőtlennek tartana, de a 6 hónappal ezelőtti terhesség megszakításom után, ami a lelkem egy darabját vitte el, nem tudom újból megtenni. Nagy csatákat kell majd vívjak a családommal és sok minden mással is. De hinni akarom, hogy oka van annak, amiért ez így történik és nézni a jó oldalát, hogy egy baba nagyon akar bennünket a kisfiammal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mano1976
#118





Csatlakozott: 2013.02.24. Vasárnap 9:53
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Feb. 24, 11:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

sziasztok! Én is egyedül maradtam a kisfiammal. de most elkezdett piszkoskodni a volt párom az anyja nyomására..mindenben megegyeztünk szóban..soha nem tiltottam őt a gyerektől.azt szeretném kérdezni van köztetek olyan aki már átesett hasonló dolgon?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
anna.
#117





Csatlakozott: 2013.02.23. Szombat 13:12
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Feb. 23, 13:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok! 21 evesen es 10 hetes terhesen oktoberben egyedul maradtam, a ferjem hazarepult amerikaba.
Most a 32. hetet toltom, visszakoltoztem a szuleimhez. Abbahagytam az iskolat de a csaladom (anyagilag) tamogat, a baratok persze eltuntek.
Budapesten lakom, ha van akit nem zavar a korom akkor nagyon szivesen beszelgetnek olyanokkal (termeszetesen nem csak budapestiekkel) akik hasonlo cipoben jarnak, vagy jartak es azota megtalaltak azt akit tenyleg megerdemelnek, ok es a kisbabajuk is.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
anipani
#116





Csatlakozott: 2013.02.21. Csütörtök 12:00
Hozzászólások: 1
HozzászólásElküldve: 2013, Feb. 22, 10:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok Győrben is van valaki aki egyedül neveli gyermekét és nehéz helyzetben van?Akivel lehet beszélgetni.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Rezike03
#115





Csatlakozott: 2013.01.09. Szerda 16:57
Hozzászólások: 2
HozzászólásElküldve: 2013, Feb. 01, 22:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!
Lelkileg nekem kizárólag az idő segített, illetve az, hogy elindítottuk a válást és egyezségre jutottunk a gyerek láthatását és a gyerektartást illetően. Nem "szakítottam nagyot", most én is épp azon töröm a fejem, hogy hogyan tovább, de persze feladni nem vagyok hajlandó. Smile Én körüljártam most pár lehetőséget - ami számomra ugyan nem áll nyitva, de másoknak segítség lehet. Próbáltatok már beszélni a helyi önkormányzattal, illetve a családsegítőkkel? A családgondozók ajánlhatnak megoldásokat.

Lelkileg nekem a családom és a barátaim segítettek sokat. És a helyzetemnél fogva elég sok olyan új barátra tettem szert, aki hasonló cipőben jár, ezért meg is értettük egymást.
Én még most is tartom, hogy ha írtok az ejgyermek@yahoo.com címre, akkor amiben tudok segítek. Szeretnék összehozni egy egyedülálló anyák klubját a valóságban is. Már egy páran vagyunk...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Gyerekekről - babavárók, kismamák, szülők Időzóna: (GMT +2 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
2 / 5 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.

Ezt olvastad már?Elrejtés