Vargyai Györgyi
Spirituális személyiségfejlesztő
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-70/272-72-17
E-mail: kiut@alabirintus.hu
Honlap: http://www.alabirintus.hu
Kérdezz-felelek
Köszönöm
Erika
Az interneten keresztül keresett meg, így a számítógép működésének segítségével fogom a választ megadni. Amikor a saját számítógépe az alkalmazott program futtatásánál egy hibás utasításba belefut, nem tud továbbhaladni, és folyamatosan csak pörög a hibás utasítás körül végül lefagy.
Ilyenkor a felhasználó egyetlen dolgot tehet kikapcsolja a gépet, és az újraindításnál már nem ismétlődik meg az előző hiba futtatása. Tehát amikor az emberi elme rácsatlakozik egy hibás gondolatra a saját maga által teremtett programra, abból egy módon lehet kiszállni, ha a megszokott futtatást megállítja, vesz néhány nagy levegőt és az újra indulásnál egy másik gondolatsort indít el.
Amit teszünk és ahogyan tesszük azért nem vagyunk hibásak, viszont 100%-ig kizárólag a mi saját felelősségünk.
Ahogyan egyet léptünk jobbra, fordítva vissza is lehet lépni egyet, és aztán egyet a következőt, egy másik irányba. Egyszerre mindig egyet lehet lépni, ezt muszáj elfogadni, és türelemmel lenni a következő lépés megtételéig.
Vidám gyakorlást és Boldog Új Esztendőt kívánok
Vargyai Györgyi 2011. 12. 28. 19:35
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Az a vonzalom amit érzel teljesen normális. Ennek az oka az amire fényt kell derítened!
Amiről nem írtál, mert elhomályosítja az értékrendedet, az a szülői háttér. Az, hogy az Édesapáddal megegyező korú férfi ismét felkeltette az érdeklődésed ez képviseli most az életedben a legfontosabb feladatot. Abban a korban vagy, amikor a természet adta tiltakozással, a kamaszkori ellenállással, a felnőtt világgal való szembeforduláshoz szükséges elemi erővel rendelkezel. Most van lehetőséged ezt Önmagad javára fordítanod.
1. Nézd meg alaposan szüleid kapcsolatát.
Milyen korkülönbség van közöttük?
Ez lehet a tudatalattidban követendő minta, amelynek lehet az üzenete:
ha náluk működik, Neked is ezt kell tenned.
2. Édesapád mennyit van jelen az életedben? Kislánykorodtól mi az ami hiányzik?
Keveset van otthon? Mindig mással foglalkozik, és nem Veled? A saját igényed e területen
milyen arányban van azzal, ami történik, amit megkapsz, illetve ahogyan megkapod?
A hiányokat minden ember természetes igénye szerint kívánja pótolni.
3. Az első szerelem mindig az apára irányul, amikor leányról van szó.
Bármennyire is fájó, vagy nehéz, személyed nem töltheti be az Édesanyád helyét az Édesapád
mellett. Ez gyakran egy múlhatatlan törekvés, az anyák ellenében, és valahol tudod, hogy ez
nem helyes, ezért a külvilágban keresel, egy másik apa korú, úgyszintén számodra
elérhetetlen férfit.
Mindhárom viselkedési minta lehet az oka, hogy az idősebb férfiak közelségét keresed. Ezek közül egy is elegendő, a probléma létéhez. Ezt az ambivalenciát tedd ki az asztalra a szüleid elé, és kérjél tőlük segítséget a feloldáshoz. Valószínű, ők maguk sem tudnak róla, nem ismerték fel a családban működő energiamintát, ezért nem tudnak segíteni. Ilyen esetben a családi együttműködés elengedhetetlen, hogy a mindenkit érintő gyógyulás jöhessen létre. Amennyiben ezt elmulasztod, egyrészt az Önmagadhoz való viszonyod megváltozik, valamint a természetes ellenállás ereje is hamarosan elillan belőled.
A rosszabb ezt viszed tovább a párkapcsolatodba, és amíg ez fel nem oldódik oda a szabad párválasztás lehetősége. Vargyai Györgyi 2011. 07. 27. 10:20
Kedves Györgyi!
Van egy 15 éves lányom és a levelezéseiből kitűnik, hogy a lányokhoz vonzódik. Mit lehet tenni , hogy a helyes irányba tereljem, vagy hogy még nagyon fiatal és még ne döntse el véglegesen ezt az állapotot. Én elég konzervativ vagyok nem tudom , hogyan kezeljem a dolgot? Egyszer már próbáltam beszélni vele, de tagadta, hogy ő nem beteg.Teljesen kétségbe vagyok esve. Kérem a segítségét, hogy hogyan beszéljek vele erről a dologról.
Előre is köszönöm a segítségét.
Kedves Segítséget kérő!
Napjainkra alaposan felbolydult a férfi és női energiák erőtere. Megfigyelhető környezetünkben sok férfias nő, és nőies férfi egyaránt. A serdülőkor természetes velejárója az identitás kialakulása. Ebben az időszakban, könnyen és gyorsan változnak a szokások, ami ma nagyon tetszik, holnapra már értéktelen és undorító lehet. Fontos, hogy megfigyelje lánya viselkedését, öltözködését, mozgását. Mi a családban az uralkodó rend, ami ellen tiltakozni kíván a bakfis. Próbálja meg a kettőjük kapcsolatában megfigyelni, melyek azok a témakörök amelyekkel könnyen megbirkóznak, és melyek kerülnek a szőnyeg alá. Mindkét szülő viselkedési mintája, az élethez való hozzáállása befolyásolja a fiatalokat. Ez irányadó arra vonatkozólag, hogy miért pont azt a kortársát válassza saját bizalmasának. Minden indíttatást a családból hozunk, amelyet megpróbálunk a külvilágban alkalmazni. Ami beválik azt megtartjuk, ami nem azt elhagyjuk.
A lánya amint megkapja az elvárás nélküli feltétlen szeretetet, attól megnő az önbizalma, és képes lesz saját életével kapcsolatban újabb változásokat más döntéseket hozni. Aki ingoványos talajon áll, bizonytalannak érzi magát, furcsa kapaszkodókat keres az önmagával való megbékélésre.
Türelem és szeretet, engedje el a kétségbeesését, és ne rágódjon rajta. Figyelje az apró jeleket, ne kutasson a lánya intim dolgaiban, bízzon meg benne. A szülői minta, amit adott elegendő lesz-e a változtatáshoz, először ezzel foglalkozzon alaposan.
üdvözlettel
30 évs egy gyermekes anya vagyok.6 házasság után válok.Nem tudtam önző lenni,csak adtam és segítettem ,aminek a következménye az lett hogy kiégtem.Lelkileg még most is nagy hatással van rám negatív értelemben ,minek következménye torokgyulladás már nem először.Úgy gondolom azért mert nem szólok vissza ha bánt.Kevés az önbizalmam, és tartok is tőle.Lábra kell álnom a gyermekért,de nem bírok kitörni.Mit tegyek?
Először szükséges egy alapos tisztítás, fizikai szinten, utána az érzelmi életét kell egyensúlyba hoznia. Fontos, hogy ne az indulatok és a fájdalmak irányítsák, a szomorúság elviszi az életerőt.
Önmagát kell megerősítenie, és akkor érdemes a párkapcsolattal újra foglalkozni.
Sokszor az önmagunkkal való megbékélés után kiderül, hogy nem a másik a vétkes.
Javaslom, egy személyes megkereséssel bővebb és pontosabb segítséget tudok adni.
üdvözlettel
Tisztelt Hölgyem!
28 éves vagyok.Kicsi korom óta kevés az önbizalmam, de sokat dolgozok magamon(könyevk, pszihológus) s már elég bátran tudok másokhoz viszonyulni bár ez még néha akadályokba ütközik...Épp babát várok, s nagyon terhes, h mindenki okoskodik, adja a tanácsokat..én ezekre mindig elmondom a saját véleményem, de utána is boszant a dolog.Ez már az én ego-m túlpörgése?Miért sért ennyire mások ítélkezése, véleménye?Most 2 dologban is nem volt igaza sógornőmnek amit a terhességemre rosszindulatúan jósolt(nagy lesz a vitamintól a baba, meg előbb szülök sokkal..) S tervezem, h ezt majd finomnan az orra alá dörgölöm.Vagy önbizalommal teli ember ezzel nem foglalkozik s ezért nem szól vissza??Mikor visszaszólok sokszor van az, h megsértődnek amiért kimertem állni magamért, flegmán válaszolnak.Miért?S én nem szólok bele senki életébe, engem nem is érdekel igazán ki mit hogyan csinál...Rám meg mindenkire rámszáll, s sokan irigyelnek is ezt is észrevettem.(Karrier, pénz-ez is egyfajta önérvényesítő, bizonyító gyakorlat volt nálam amire büszke vagyok, bár sosem dicsekszem vele....)Hogyan érhetem el, h ne a külvilág szabja meg a hangulatomat?Szeretném ha a család másképp viszonyulna hozzám, nem nézne gyereknek sokszor, akin az okoskodásukat gyakorolhatják,én ezt nem teszem mással, ők miért?Köszönöm válaszát.
Szerencsés helyzetben van, hogy miközben babát vár a környezete ilyen intenzíven figyelemmel kíséri.
Feltételezem, hogy jó szándékkal adják a tanácsokat. Függetlenül a szándéktól van, hogy az ember azt érzi, nincs mindig szüksége a környezete tanácsaira.
Mivel most a babavárás közben egy más-állapotban van, sokkal érzékenyebb, mint korábban volt.
Használja ki ezt az örömteli időszakot, és adja át magát teljesen a babavárásnak.
Figyeljen fokozottabban kettőjük összehangolódására. Nagyon fontos a baba felől érkező jelzések észlelése, értelmezése, kívánságainak kiszolgálása.
Igyekezzen minél több időt kettőjük kommunikációjára fordítani. Ahogyan viszonyul a babához és önmagához, azt a törődést fogja tapasztalni a külvilágban is. Gyengédségre, megértésre, csendre van leginkább szüksége, napközben találjon lehetőséget rá, hogy hosszabb időt töltsön ebben az állapotban.
Étrendjét úgy állítsa össze, hogy sok zöldség, gyümölcs és könnyű ételek, többféle nyers étel szerepeljen benne. Napközben rágcsáljon nyers zöldséget, gyümölcsöt.
2-3 liter tiszta vizet igyon meg naponta. Következetesen önmaga állítsa össze étrendjét és napirendjét oly módon, ahogyan azt legkönnyebben be is tudja tartani.
Gondoskodjon a leendő édesapával együtt a boldog babavárás körülményeinek megvalósítására.
Amint átformálja a figyelmét és a fókuszpont a kisbaba köré koncentrálódik, a rokonok és az ismerősök is ezt fogják tenni.
Mutasson nekik példát, hogy mennyire örömteli időszakban éli az életét, és milyen ügyesen megold minden kérdéses helyzetet.
Sok boldogságot és vidámságot kívánok!
Kedves Györgyi!
Egy kis faluban élek 20 és 15 éves fiaimmal és férjemmel. Úgy érzem, nem bírok itt élni, már jó ideje. Szinte megfulladok, állandó a szorongás, stressz bennem. A házasságomban természetesen. De egyszerűen nem tudom, hogyan lépjek tovább, illetve van-e jogom felborítani a (látszatra) normális családi életünket. Főleg a gyerekek miatt, és a falu miatt, aki persze ítélkezne. De mi az utam? Így élni, amíg csak tart az életem? A férjem közelében csak feszültséget érzek, és azt, hogy bár ne is kellene találkoznunk. Ő persze érzi ezt, és néha agresszív lesz tőle, néha betegnek titulál, de minden értelemben gúzsba köt. Nem merem neki mondani, váljunk el! FÉLEK TŐLE! Anyagilag megadta a családnak, amit csak lehetett, ez biztos. Évekig nem dolgoztam, ő nem is akarta, hogy elmenjek. Így otthon voltam, ami jó volt a gyerekek miatt. De megnőttek, és elmentem dolgozni. Nem tetszik neki, "kikerültem" a hatásköréből. De talán azért nem tetszik neki, mert megélnék a fizetésemből, és így elhagyhatom. Talán tudja is. A nagyobbik fiam nem jönne velem, a kisebbik igen... Rossz anya vagyok ezért? Hálátlan feleség? Önző dög? De az elmúlt 22 év alatt, mióta házasok vagyunk, mindig én alkalmazkodtam, adtam föl önmagam! Szó szerint! Itt toporgok a döntés küszöbén hónapok óta, és csak egyre rosszabb állapotba kerülök, már csak árnyéka vagyok önmagamnak, pedig ahhoz kell csak igazán sok erő, ha végig akarom csinálni! Vannak depressziós időszakaim, amikor olyan mélyre tudok kerülni, hogy a hozzám közel állók komolyan aggódnak értem. Én meg azért, mert nem tudom, leszek-e még valaha önmagam, aki régen voltam, energikus, lendületes, ötletgazda, aki mindent megold, elintéz...
44 éves vagyok. Vége az életemnek? Maradjak itt, és ássam el magam a "békesség kedvéért"? Vagy menjek, de vajon végig tudom csinálni? A férjem biztos úgy megnehezíti a dolgomat, hogy belepusztuljak...
Megtalálhatom még a lelki békémet valaha?
A régen eltemetett lelki békét a következőképpen lehet ismét megtalálni:
1. az eddig megtett előrelépéseket jónak értékelni, és elfogadni
2. a további kérdésekben még hiányzó döntéseket meghozni
3. a feltett kérdéseket komolyan véve ítélkezés nélkül újra végiggondolni, miért történt így és miért volt ez a megoldás abban az időszakban.
Ez mindenképpen erőt ad a továbblépésre.
Manapság az egyetlen lehetőség a hétköznapokban a folyamatos változásban benne lenni, és a változás folyamatosságát megengedni.
Amikor egy kicsit nyugvó pontra jutnak a családban az indulatok, akkortól lehet közvetlen kommunikációval közösen megbeszélni a változás, változtatás módját.
A leírtak alapján igen sok feszültség halmozódott fel a megoldatlan kérdések sorozata miatt.
Célszerű ilyen esetben a legkönnyebbel elkezdeni, hogy a siker élménye megerősítést hozzon a továbbiakban. Leveléből számomra egyértelműen kiderül, hogy a közös évek alatt legtöbbször halogatta a kellemetlen kérdések megoldását és a megrekedt. A ki nem mondott problémák átszakítottak egy jól őrzött gátat és mostanra elárasztották a teljes érzelmi életét.
Körvonalazza a személyekkel kapcsolatos konkrét érzéseit és lépésről-lépésre dolgozza fel.
A legelső legyen Önmaga, akivel el kell kezdenie az őszinte kommunikációt.
Személyes megkereséssel többet tudok segíteni, amikor készen áll rá.
Üdvözlettel:
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
