KEDVES ESZTER!42 eves vagyok,parommal nagyon szeretnenk kisbabat sajnos tavaly veszitesem volt.Attol felek hogy beakar allni a menopausa,kb 3 evet clostylbegytet es duphastont szedtem de most mar az sem akar hasznalni.Jelenleg baratcserje,mehpempo es medvetalpfu tinktura kurat csinalok.Kerdesem, mit tettszik tudni tanacsolni az en esetemben,mivel lehetne kesleltetni a menopausat.

Kedves Tara!

Van egy olyan problémám, amire a tegnapi napon jöttem rá, hogy már nem tudom szerintem egyedül/segítség nélkül megoldani.

A párom szeret inni, néha kikapcsolódni, alkalomadtán bulizni, nincs is ezzel gond, én is. De az elmúlt években az ivással kapcsolatban volt sajnos egy pár olyan túlkapása, amit nagyon rosszul viseltem, és az egyik ilyen esetre majdnem ráment a kapcsolatunk. Nagyon szeretjük egymást, boldogok is vagyunk együtt, már több éve, minden téren stimmel a helyzet, a jövõt is együtt tervezzük, ez az egy terület, amin nem tudok túllépni... Õ hajlamos az iszogatás terén a kontrollt elveszíteni, és ilyenkor teljesen kifordul önmagából. Számtalan szituáción túl vagyunk már: elalvás, elkószálás, csúnya beszéd, egyszóval nem önmaga ilyenkor. Én ezt mindig is rosszul viseltem, de az utolsó ilyen szörnyû szituáció konkrétan vízválasztóként hatott a kapcsolatunkra... Olyan szintig feszítette a húrt, és olyan dolgokat mûvelt, amit már nem bírtam feldolgozni. Végül megbocsájtottam neki, és csodák csodájára hál Istennek ez csak felfele emelt minket is, és a kapcsolatunkat is... Ez meg kellett történjen, és nem csak kettõnk miatt, hanem maga miatt is. Errõl késõbb nagyon sokat beszéltünk, és ha lehet ilyet mondani, valahol még "örülünk" is, hogy megtörtént, mert akkor és ott én egy nagy tükröt tartva neki, megmutattam, mi az az állapot, ahogy õ soha többet nem akar kinézni, és amibe soha többet nem akar kerülni, mert azt már saját magára nézve is gusztustalannak és visszataszítónak érezte... Akkor megígérte nekem, hogy soha többet nem iszik olyan mértékben, és gyökeresen változtat.
Ennek már kb. fél éve, és ezt az ígéretét meg is tartotta.
Nagyon sokat változott, és már a saját bevallása szerint a saját igényei is sokkal másabbak mint pár éve. Ritkán jár el a barátjával beszélgetni, iszogatni, bulizni még ritkábban, nem feltétlen errõl szól már nála sem a kikapcsolódás. Ráadásul engem sem hagy ki az ilyen jellegû összejövetelekbõl.
A probléma mégis ott van, hogy ha nagy ritkán adódik valami ilyen, ami mondjuk a barátokról, ivásról, kikapcsolódásról szólna, rögtön jön az iszonyatos berögzülés BENNEM, hogy mi van ha megint átesik a ló túloldalára, ilyenkor bestresszelek, ideges leszek, a szívem legmélyén arra vágyom, hogy inkább ne menjen, mert az a biztos..., félek és aggódom. Ezt a fajta viselkedésemet egy ideig tolerálta, és meg is köszönte, hogy megbocsájtottam neki a múltban történt túlkapásait, és hogy így aggódom és "vigyázok rá", tudta, hogy idõre van szükségem mire újra megbízom benne, de az utóbbi idõben úgy érzem már egyre türelmetlenebb, hogy nem válok újra "lazává". Ez nekem se jó. Van ez a borzasztó berögzülés, és nem tudok ellene egyedül már mit csinálni... Ilyen jellegû múltbeli sebeket, berögzüléseket, félelemeket, hogy attól félek megint történik valami, lehet oldani kineziológiával? Tudok majd egyszer megint normális barátnõ lenni, aki csak mosolyog, és ad egy puszit a párja arcára, mikor az elindul a barátjával egy jót sörözni, és utána nem görcsölni egész éjszaka, hogy mi van, ha megint magán kívül lesz? Részérõl a viselkedés már normális, részemrõl van baj, hogy még mindig uralkodnak rajtam a szörnyû múltbéli sebek és félelmek...

u.i. és elnézést, hogy ilyen hosszú vagyok. Miért kineziológiára gondoltam? Pár éve voltam 1x, akkor még féltékeny is voltam állandóan, és betegesen féltem a szakítástól. A kineziológus ennek okát egy gyerekkori élményemhez vezette vissza, mikor is fültanúja voltam egy olyan szituációnak, ahol azt hittem Anyu elhagy/otthagy engem/minket a testvéremmel. Akkor megrengett egy életre a bizalmam, és azóta félek az elhagyás érzésétõl. Anyukám mondanom sem kell, azóta is a világon a legfontosabb számomra:) és csodálatos a kapcsolatunk, és nagyon áttörõ érzés volt ezt a fajta elhagyástól való félelmemet megfejteni. Akkor csak 1 "oldáson" voltam, kellett volna több is, de már a "megfejtés" is óriási élmény volt számomra.

Nagyon köszönöm a válaszát és a tanácsát!

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illetõ férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idõsebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha õ nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az elsõ pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy õ nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem õt.
A fõbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelõzõ - napon kezdõdtek. Ilyenkor mindig jelentõsen megnõ a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhetõ alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sûrûn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsõsorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetembõl adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam õt. Ezt csak fokozta, hogy õ – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredõ vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidõzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színû farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követõen ez így ment minden órán, s szabadidõmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton õ jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom õt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem õt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom õszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idõs apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemrõl. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idõsebbek nálam és házasok. Egyszerûen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom õket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idõsebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Õ testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor õt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nõkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy õ fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnõimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idõsebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértõek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem õ a zsánerem és azt azért õk is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tûnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idõsebb nálam! A barátnõim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók õszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemrõl? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Elõre is köszönöm a választ!

Elnézést kérek az elõbbi Tara címzésért:) Elõször egy másik szakértõnek szerettem volna írni, de végül megtaláltam Önt, így inkább Önnel osztottam meg a problémámat, és az elõre megírt levelet, azzal a címzéssel másoltam ide.
Köszönettel!

Egy mütét után alavászavar alakult ki. Nem tudok elealudni. Ez az állapot szorongássá alakult. Antidepresszáns szedek egy hónapja Aludni csak alatatóval tudok. Elég sokszor van szív és mell környéki fájdalmam, feszülés. Szívpromléma kizárva, voltam kardiológián. Az altatóról le kell szoknom, Gyógyteát is iszok naponta egyszer Naturland nyugtató tea.
Mit tehetek Kaposvár környékén lakom. Mit tanácsol. A kineziológia tud segíteni, nem tudom mia zaigazi problámám. Úgy gondolom, ami volt megoldottam, de az alvászavar adott. Az antidepresszánsról is le akarok szokni, még egy dobozzal szedek és azrt is be akarom fejezni.
Segítsen mit tehetek.
Köszönettel:

Kedves Szakértõ!

Eddig minden rendben haladt az életemben. Teljesült szinte minden vágyam. Megfelelõ szakképzettség, biztos és jól jövedelmezõ állás /idõszakonként stresszes, nagy felelõséggel járó a munkám ugyanis/ de hol melyik munkahelyen nincs a mai világban? Van egy kedves megértõ, mindenben mellettem álló párom, akivel harmonikus a kapcsolatom.
Lakást vettünk, berendeztük saját ízlésünknek megfelelõen. Nem élünk nagylábon, de anyagi gondjaink eddig szerncsére nem voltak. Két éve kezdõdött a rémálmom. Terhes lettem, terveztük és nagy volt az öröm. Sajnos elhalt a 8. héten. Rá egy évre újabb terhesség. Ismét sikertelenül. Vizsgálatok sorozatán vagyunk túl. Sehol semmit nem találtak. Az eszemmel tudom, hogy a múlton kár aggódni. Ezen változtatni nem tudunk már. Sõt az is tudom lelki sebeimre egy újabb terhesség lenne a megoldás, hogy arra koncentráljak. De mindig visszakerülök a miértekhez? Mi van ha valamit még nem néztek meg az orvosok? Mi van ha valami olyan bajom van ami miatt harmadszor is meg fog történni csak eddig nem derült ki? Nem tudom mit kellene ahhoz tennem, hogy a baba iránti vágyam felülkerekedjen a félelmeimen?
Valahol mindig az a kérdés jár a fejembe, hogy egyszer megesik véletelnül.. rendben van. De kétszer egymás után is lehet véletlen?

Köszönöm.. Tisztelettel.. Nagyné

Kedves Eszter!

A tanácsát szeretném kérni. Kislányom tavasszal lesz 7 éves, szeptemberbe kezdi az iskolát. Az óvodában sajnos az óvónõkkel csak a legszükségesebbet beszéli, ha kérdezik válaszol, a verseket szépen elmondja egyedül is, de nem kezdeményez semmilyen beszélgetést velük. A gyerekekkel beszélget, rendesen játszik. Ami nagyon kellemetlen nekünk, hogy legtöbbször nem köszön se az óvónéniknek, se a társainak, hiába köszönnek neki, csak hallgat. Otthon hangos, jó kedvû, sokat beszél, énekel, szeret szerepelni, táncolni, tornázni. Van egy 10 éves bátyja, akivel szemben, megvédi magát, ha esetleg nézet eltérés van.
Most az iskolakezdés elõtt, nem tudom, hogy kell-e kezdeni valamit ezzel a \\\"nem köszönéssel\\\". Hiába mondjuk neki, hogy illik köszönni, tudja is, de amikor abba a helyzetbe kerül, mégsem teszi meg. Szeretnénk, ha egy kicsit nyitottabb,
talpraesettebb lenne, ki tudna állni magáért (nem csak az otthoni környezetben).
Az egyik óvónéni nem látja olyan tragikusnak a helyzetet, azt mondja, hogy amíg megteszi a gyerek amit kér, addig nincs probléma, a másik óvónénit bántja a dolog. Ön mit tanácsol?

Köszönettel, egy Anyuka

Kedves Eszter!
Nagyon köszönöm,és elfogadom a felajánlott segítségét.Pszicholóus,vagy pszichiáter kezeése gondolom más.........csak róluk tudok erre felé.
Nagy szükségem lenne a lelki egyensúlyra,egyedül nem tudom megoldani.
Köszönöm,és várom válaszát!
Üdvözlettel:Á.R

Üdvözlöm Önt!
Visszatérõ "vendége" vagyok,sajnos:-)
Férjemet a kislányommal kb.fél éve elhgytam,majd visszamemntünk hozzá,2 hónapig tarttó könyörgése után.
A bizalmam teljesen elveszett iránta,az õ hibájából,amit nagyon nehezen tudott elfogadni.Megértett,és belátta,mit hol rontott el,de csak 2 hónapig ment a bizonyítása,sõt,azidõ alatt is újra és újra elkövette a szokásos hibáit.
Mostanra már feladta értem a küzdelmet,mert belefáradt abba,hogy a bizalmam visszaszerezze.Pedig kapott esélyt,és figyelmeztettem,nem lesz könnyû dolga.Hát,hamar feladta....kiderült,mégiscsak elfoadhatatlan számára a lobbanékony stílusom,és állítja,emiatt volt õ olyan,amilyen velem.Csakhogy ez nem igaz,mert a volt társa teljesen nyugis nõ volt,vele sem jött ki,õ is elhagyta.
Illetve azt ígérte,fog tudni kezelni,illetve megelõzi hogy kirobbanjak,mert annyira szeret.Hát,ez nem jött be neki.....
Beláttuk,hiába szeretjük egymást,nem illünk össze,és most külön vagyunk.Mindenki szerint így a legjobb.A szívem megszakad,bár rengeteg gyötrelmes pillanatot éltem át mellette,de nagyon hiányzik,és nehezen engedem a szívembõl....
Viszont a lobbanékonyságom engem is zavar,a terhesség alatt,és a szülés után fokozódott ez a természetem,vagy lehet,hogy kezeletlen szülés utáni depresszióm volt vagy még tart.....minden kis apró dolgon kiakadok.
szedek néha homeopátiás szert,de én gyógyszer nélküli megoldást szeretnék.
Siófok környyékén nem tudok kineziológust.Ön tud nekem ebben segíteni?Vagy valami módszert ajánlani?
Lehetséges,hogy a hashimoto pajzsmirigybetegségem is besegít az idegeimnek felpörögni???
A házasságom a végéhez ért,nagyon megvisel,de szeretnék ép lélekkel tovább nevelni az imádott kislányom.
Válaszát nagyon várom,és köszönöm!
Üdvözlettel,Á.R

Kedves Eszter!

A tanácsát szeretném kérni. Kislányom tavasszal lesz 7 éves, szeptemberbe kezdi az iskolát. Az óvodában sajnos az óvónõkkel csak a legszükségesebbet beszéli, ha kérdezik válaszol, a verseket szépen elmondja egyedül is, de nem kezdeményez semmilyen beszélgetést velük. A gyerekekkel beszélget, rendesen játszik. Ami nagyon kellemetlen nekünk, hogy legtöbbször nem köszön se az óvónéniknek, se a társainak, hiába köszönnek neki, csak hallgat. Otthon hangos, jó kedvû, sokat beszél, énekel, szeret szerepelni, táncolni, tornázni. Van egy 10 éves bátyja, akivel szemben, megvédi magát, ha esetleg nézet eltérés van.
Most az iskolakezdés elõtt, nem tudom, hogy kell-e kezdeni valamit ezzel a \"nem köszönéssel\". Hiába mondjuk neki, hogy illik köszönni, tudja is, de amikor abba a helyzetbe kerül, mégsem teszi meg. Szeretnénk, ha egy kicsit nyitottabb,
talpraesettebb lenne, ki tudna állni magáért (nem csak az otthoni környezetben).
Az egyik óvónéni nem látja olyan tragikusnak a helyzetet, azt mondja, hogy amíg megteszi a gyerek amit kér, addig nincs probléma, a másik óvónénit bántja a dolog. Ön mit tanácsol?

Köszönettel, egy Anyuka

Kedves Eszter!

Tudna ajánlani kineziológust Kalocsa környékén?
Egy elõzõ válaszában írta, hogy Baján dolgozik Mojzes Mária, de nem találtam hozzá elérhetõséget.
Válaszát elõre is köszönöm.
Andrea

Üdvözlöm!Van egy 11 éves lányom,és már kis csoportos kora óta,neurotikus problémákkal küszködik.Pl:pislogás,kacsintás,kézréngatás.Voltunk már pszichologusnál,agy ct-n eeg vizsgálaton,de hála istennek nem mondtak semmi rosszat,de nemis nagyon tudtak rajta segíteni!Az lenne a kérdésem,hogy valaha megtudnánk-e szabadulni ettõl a (szerintem)lelki problémától?Köszönettel:Anikó!

Kedves Szakértõ!
Korábban írtam Önnek,és tanácsára a szívemre hallgattam,és 2 hónap különélés után visszajöttem a férjemhez!
Nagyon bíztató volt a viselkedése,illetve édesanyámmal is elbeszélgetett,amit sosem tett meg.
3 hete vagyunk itthon a kislányunkkal,és a férjem valóban kimutatja az érzelmeit,többet szeretget,és türelmesebb velem,most már nem csak tudom,hanem érzem is,hogy szeret.
Viszont pár dolog még vissza-vissza tér,ami eddig is vita tárgyát képezték.
Én,néha nehezen kontrolálom az indulataim,sokszor ingerülten kezelek szituációt.Õt ez mindig is zavarta,és most is kéri,hogy valahogy változtassak ezen.
Szeretném tudni,van-e valami hatásos mód az önkontroll gyakorlására,vagy mindenképp kell szakember hozzá?Nekem nincs sem pénzem,sem idõm járni "kezelésekre",nyugtatókat pedig nem akarok szedni(amit az anyósom tanácsol folyton)
Illetve ami megmaradt a férjemben,az a más nõknek való túlzott kedvessége,apró flörtjei,ami állítása szerint számára jelentéktelenek,és neki nem kell más,csak én,és csak hülyéskedésbõl teszi.Engem viszont zavarnak,mondtam is neki,de nem ért meg.Valamennyire visszafogta magát,amióta visszajöttem,de teljesen nem tud lemondani ezekrõl az apró kis udvarlásokról.
Most jó vele,és valóban változtatott a korábbi mogorva,zsarnok viselkedésén.......de még csak 3 hete:-)
Úgy érzem,olyan erõsen él még bennem a múlt fájdalma,hogy nehezen tudok lenyugodni,megnyugodni,és elhinni,hogy hû hozzám.
Kérem,tanácsoljon nekem újra valami hasznosat,eddig beváltak!
Köszönettel,Renáta

Kedves Szakértõ!
2 éves házasság után elhagytam a férjem,a kislányunkkal.
Sokat veszekedtünk,nem volt köztünk harmónia.Elvárt tõlem dolgokat,amiket õ maga nem tett meg.Illetve elvárta,hogy mindent elnézzek,ne szóljak semmiért,de minidg mosolyogjak rá,és legyek vidám,mint a kapcsolatunk elején.
Én ezt meguntam.Illetve elolvastam a Suutari leveleket.Nagyon jó!
Amikor elolvastam,döntöttem úgy,hogy pakolok.A 2 év alatt többször elindultam haza,2-3 hétre is,de mindig visszamnetem,de folytatódott minden tovább.Most viszont nem készülök vissza.
Férjem most kapar,és vissza akar szerezni,és most elõször beszél az eddig elhibázott dolgairól.Belátja,mit rontott el,és esküdözik,hogy eddig is szeretett,csak nem mutatta ki,büszkeségbõl.De nem akar elveszíteni,és rájött,milyen fontos vagyok neki.
Nem tudom....valaki ilyen sok ridegség,eltaszítás után lehet-e odaadó,biztonságot nyújtó társ.Már a családom is ellenzi a házasságunkat,hisz látták mennyit sírok a szeretett férjem mellett,persze,ezt nem nekik kell eldönteni,mi legyen velünk...de már én is teljesen szkeptikus vagyok.Csak õ bizakodik,és bíztat engem is,hogy jobb lesz,menjünk vissza.Most kedves,és odaadó,és érdeklõdõ.....de félek,csak addig,míg visszamegyünk.Én most azt érzem,tudnék nélküle élni,viszont mindig abban bíztam,egyszer rájön,mit is jelentek neki,és változtat dolgokon.Most eljött az idõ,ehhez az kellett,hogy elhagyjam.Miért nem korábban gondolkodott????
Most beszélõ viszonyban vagyunk,a kislányhoz is jár.Állítja,vissza akar minket,a családját kapni.
Lehet hirtelen ekkora változáson keresztülmenni?A szívem visszamenne,az szem nem enged...
Tudna nekem valami hasznosat válaszolni?
Elõre is köszönöm!!!
egy anyuka

Tisztelt hölgyem!
Egy számomra nagyon nagy problémával fordulok önhöz.
2001-ben összejöttem a volt párommal,akitõl 2003májusban egy kislányom született.Mi 2003 decemberben mentünk szét és azóta nem tudok normális párkapcsolatot kiépíteni.Mindíg elhagynak,pedig nem vagyok hisztis,féltékeny,házias vagyok és igényes magamra és a környezetemre.Mégse megy.Pedig én már nagyon szeretnék valakihez tartozni.Pár hónap után minden párom lelépett,és mikor késõbb beszéltünk mindegyik azt mondta hogy hülye volt hogy elhagyott mert nálam kedvesebb,aranyosabb lány nincs.És mégis elhagy mindenki.Nagyon tanácstalan vagyok.Tudna nekem ajánlani valamit?Egy könyvet,vagy bármit?Nekem most sajnos nincs annyi pénzem hogy egy ilyen oldást megfizessek,mert egyedül nevelem a 7éves kislányom,de már nagyon el vagyok keseredve!Szeretném tudni mit rontok el,mert eddig erre senki nem tudta megmondani a választ.Ja,és én nem apát keresek a lányomnak,hanem társat magamnak.15éves korom óta eltartom magam,mindenem megvan ami kell,tehát az anyagi része se érdekel.Csak szeretnék végre valakit szeretni sokáig.
Válaszát elõre is köszönöm

Kedves Eszter!
Nagyon elkeseredetten írok Önnek,nem is biztos,hogy tud rajtam segíteni.Jártam pszichológushoz,a következõ problémával,de nem tetszett a kezelése,és közben teherbe estem,most 18hónapos a kislányom,akit imádok.
2éve vagyok férjnél,már az elsõ találkozáskor éreztük,egymásnak vagyunk teremtve,találkozásunk 1.évfordulójára megszülettett a kislányunk,így is ütemeztük,de föleg a férjem.Az elsõ egy évben sokat veszekedtünk,volt,hogy gyerekkel együtt hazapakoltam a szüleimhez 3 hétre.Rendezödtek a dolgaink,de lassan kiderült,mennyire különböznek a meglátásaink dolgokról.Szeretjük egymást,és a kislányunkat mégjobban,kamionos foglalkozásából fakadóan ritkán vagyunk együtt,mégis úgy érzem,ellaposodott a kapcsolatunk.A kezdetektõl nem tudok bízni benne,mert ö maga is cukkol azzal,hogy sosem fogom tudni,mikor hazudik,és sosme fogom megtudni,ha megcsal,viszont,ha rákérdeztem gyanus szituáciokra,mindig felidegesedett,és sosem volt konkrét bizonyítékom ellene,mindig azzal magyarázta a helyzeteket,hogy ö csak hülyíti a nõket,azt is,aki nem is tetszik neki,ez olyan önbizalom növelés nála.És persze büszke magára,hogy megtehetné,és mégszem teszi meg,hogy megcsal.Legutóbb,két hete is ezzel mgyarázott,de most érzem,nem csak flört,ugyanis nem részletezem hogyan,de lebukott.Elolvastam egy több napos levelezését egy lánnyal,akivel 10éve nem látták egymást,és konkrétan megbeszélték,hogy ha hazajön külföldröl,találkoznak,és lehet,hogy szeretkezni is fognak,mert anno nem tették meg.Konkrétan leírta a férjem,hogy eddig nem csalt meg engem,de most úgy érzi,szüksége van rá.Persze konkrétat nem ígért a lánynak,hogy elhagy minket érte,csak azt írta,nem tudja mi lesz a találkozásból,lehet barátság,lehet több....a férjem két napig lapítot,mikor lebukott elõttem.de,állítja,nem lett volna semmi köztük,akkor sem,ha nem bukik le,csak jópofizott neki.csakhogy,én ezúttal nem így érzem,mert tudom,és érzem,hogy azóta is tartják a kapcsolatot,ugyanis a telefonjában álnéven van elmentve a lány telefonja,és netröl sem törölte le.
Nem tudom,mit tegyek.Nem tudom nem szeretni,viszont tudom,van olyan hibám,amit nem tudok kezelni,és kiszerethetett belõlem,ezért eshetett kísértésbe.Érzem,nem szeret,vagyis nem úgy,mint az elején.Állítja ö nem tudja kimutatni,csak így flörtölgetés alkalmával,de a valós érzelmeit nem tudja kimutatni,ha tényleg szeret valakit.Ez szerintem kamu duma.Ha valaki tud szépeket írni,és le tud venni a lábáról egy nõt két perc alatt,ahogy anno engem is,akkor igenis ki tudná muatni.Illetve,ha a kutyájának,a gyerekének,a barátainak,kollegáinak ki tudja,akkor nekem is.Persze,ha olyanja van,akkor kimutatja,de ez ritka.Ahogy fogalmazott a lánynak írt levelében,állot tó a kapcsolatunk,és ezt én is így érzem.Én,sajnos szalmaláng típus vagyok.Vagy nagyon örülök,és boldog vagyok,és odaadó,vagy magamba roskadok,és magamba fojtom bánatom.Viszont,ha jönnek az ösztönök,indulatok,nem tudom kontrollálni magam,általában veszekedésbe torkollik a megbeszélés,mert a higgadtságom nem tudom fékezni.
Stressz helyzetben,az egész testem remeg,beindulnak a mirigyeim,és az emésztésem,remeg a hangom,és dúlnak bennem az érzelmek,és,ha kitörnek,nem tudom magam fékezni.
Nem akarok elválni,de nem is akarom magamhoz láncolni a férjem,ha már nem szeret.Meg is mondtam neki,legutóbb is,el akartam menni,mert,ha boldog lenne mellettem,nem keresné a kalandokat,de visszatartott,azt mondta szeret.Két napig nagyon édes volt velem,mára megint olyan,mint szokott,semmi kedvesség a beszélgetéseinkben....olyan átlgos.
és kiderült,van egy telefonszám,amit nem tudok,de a lány azon már hívta,de ezt nem mondtam meg neki,hogy tudok róla.
Férjemnem is van egyfajta nehezen kezelhetõ stílusa.Igen makacs,és önfejû,és nem igazán lehet megbeszélnui vele a problémákat,struccpolitikára esküszik,és nem tudom kinevelni ebbõl.
Fõleg,hogy a családja is ilyen,anyja,mamája is azt vallják,hygjak rá mindnet,õk is elnéztek mindent a férjüknek,mert családi vonás náluk ez az önfejûség,és a szeretet k nem mutatása.
Nem tudom,tudott-e követni,és kedrült-e mi is a problémám.
Kusza gondolataim vannak,sokszor gondolok öngyilkosságra,de a kislányom tartja bennem az erõt.
Szeretem a férjem,nem akarok nélküle lenni,de szerintem ez az indulatos stílusom tasziítja el tölem,pedig tudom,hogy szeret,és nem akarna õ sem elveszíteni.
Mit tegyek,kérem segítsen nekem,a pszichológus folyton azt tanácsolat,hagyjam el,nem hozzám való,akkor még nem voltam terhes,de én nem akarom elhagyni.Ha kiderül,megcsal,akkor persze más,de így gyerekkel már nem szabad kapkodni a válással.Nem tudom,mit tegyek,hogy varázsoljak fényt ebbe a kapcsolatba.Érdemes-e féltékennyé tennem,de nekem már az sem megy.Vagy húzzam meg magam,olyankor nagyon kedves velem,de tudom,ha jönnek az indulatok,nehezen kontrollálom magam.ördögi kör.
Nagyon kérem,ha tud valami hasznosat tanácsolni,minél elõbb válaszoljon nekem,nagyoj várom.érzem,kezdek begolyózni.mindent a lelkemre veszek,és kis dolgokon rágódok,nem tud kikapcsolni az agyam.
már undorodom magamtól sokszor,viszont tudom,van sok jó tulajdonságom,ami miatt sok barátom van,és adnak a véleményemre.
Köszönöm,és nagyon várom válaszát!

Kedves Eszter!

A következõket olvastam a kineziológiával kapcsolatban pszchiés betegek kezelése esetén:
Elõször is a kineziológus a törvény szerint pszichiátriai kezelés alatt álló beteggel nem foglalkozhat, csak a kezelõorvos támogatásával. Ugyanezt illõ tenni azon esetekben is, amikor valaki pszichológushoz jár terápiába.

Kérdésem az lenne, hogy akkor hogyan segíthet a kineziolgia egy depressziós betegnek, ha nem is foglalkozhatnának vele? Pedig minden kinezilógiával kapcsolatos témánál megvan említve a depresszió, hogy arra is segítséget nyújt.

Teljesen tanácstalan vagyok, kérem segítsen nekem. Lehet, hogy többet ártok ha elmegyek kineziológushoz?

Köszönettel

Kedves Eszter!
3 lányom van, a legkisebb most ovis. A másik kettõ már idõsebb, 10 év van a pici és a középsõ lányom között.
Azt vettem észre, h a pici lányom furcsa dolgokat csinál.
Az oviban meztelen férfit rajzol, a barbibabáival megerõszakolósat játszik. A nagyobbik
lányom pedig látta, amikor vigyázott rá, h összetépett papirzsebkendõt dugdosott a puncijába. és közben magában beszélt. Az is elõfordult, h a kutyusnak odatartotta a punciját, h nyalogassa meg.
Miért csinál ilyen furcsa dolgokat a kislányom? Úgy aggódom érte! Lehet, h zaklatták? Ha filmet nézünk, és szexjelenet van benne, mindig eltakarjuk a szemét. Nincs külön szobája, a férjemmel közös hálóban alszik õ is.
Nem járunk tásaságba, én még itthon vagyok vele, a férjem dolgozik csak. Gyerekekkel csak az oviban találkozik.
Múlt évben történt, h a férjem bevitte magával a városba, és otthagyta a kocsiban. A kicsi addig piszkálta a zárat, amig ki tudott mászni. Egy kedves nõvel sétálgatott, amikor a férjem visszaért. Ennek a dolognak lehetnek negativ következményei a késõbbiekben?
Köszönöm a válaszát,
Eszter

Kedves Eszter!

Elég hülye kérdéssel fordulok önhöz, remélem nem baj!
A lényeg az, hogy kiskoromba zaklattak, és akkor élveztem a dolgot, de most hogy felnõtt vagyok így nem érzem ugyanezt! Lehet velem van a baj? De ez nem csak a mostani kapcsolatomba zavar bele, hanem az elõzõ kapcsolatomba is problémát okozott! De az is furcsa hogy állítólag a párom kíván engem, de az együttléteink során nem ez jön le! Azt mondja hogy túl szûk vagyok! És nem tudom mi van? Van valami ötlete?
zsuzsi

Kedves Eszter!

Sokat olvastam már a kineziológiáról, hiszek is benne, érdekesnek tartom. Mégis lenne egy kérdésem. Mennyi ideig kell kineziológushoz járni, hány alkalommal és mi történik ha feltárjuk a problémákat? Ezt csak azért kérdezem, mert az egyik ismerõsöm is járt kineziológusnál, azt mondja tetszett is neki, õ is hitt benne, ezek ellenére mégis azt mondta, hogy tulajdonképpen semmi sem változott, vagyis nem óldodtak meg a problémái. Beszéltek neki az elõzõ életérõl, de azért amiért elment az nem oldódott meg.
Ezért érdekelne, hogy pl. egy depressziónál hogyan segít megoldani a problémát, hogy tényleg elmúljon a betegség.
Köszönettel