Skultéti-Szabó Katalin
Pszichológus - Klinikai szakpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/224-12-25
E-mail: skultetiszabo@yahoo.com
Honlap: http://www.pszichologus1.hu
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Katalin!
Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami már fennáll nagyjából 10 éve, ill. régebb óta, de úgy 10 éve ismertem fel a problémát és azóta küzdök ellene, sikertelenül. Tudom, levélben nem lehet ezen segíteni, igazából csak ahhoz kérnék segítséget, hogyan tovább, merrefelé mehetnék, honnan kérhetnék érdemi segítséget, és hogy lehet-e ezt egyáltalán pszichológusi vagy pszichiáteri segítséggel megoldani, elég-e a pszichoterápia vagy gyógyszerek is kellenének-e hozzá stb...
A problémám a tisztaságmániám, ami nem tűnik így levélben olyan nagy problémának, de ha ismerne, akkor megértené, hogy már tarthatatlan a helyzet. Igazából nem is igen tudom, pontosan mikor kezdődött (talán úgy tizenéves koromban, a húszhoz közelebb), és mitől alakult ki. Egy idő után felismertem ezt, és próbáltam tenni ellene, de mindig visszaesek. Nemrég született a kisfiam, hamarosan 3 hónapos lesz, ez a tény és az, hogy van egy kutyánk, akit lakásban tartunk, csak még inkább súlyosbította az amúgy sem kicsi tisztaságmániámat...
Mindeközben tudom, hogy nem teszek jót sem a kisfiamnak, se magamnak az állandó fertőtlenítéssel, de mégsem tudok róla leszokni. Szinte már fizikailag vagyok rosszul, ha nem moshatok kezet bizonyos dolgok után. Olyan dolgok után is, ami más embernek eszébe sem jutna. Ezt tudom, átlátom, mégsem tudok ellene tenni. Már ott tartok, hogy sokszor véresre van repedezve a kezem a rengeteg kézmosástól :( Rengetegszer szorongok bizonyos helyzetekben, bizonyos helyzetektől, hogy ez vagy az fertőző lehet, megbetegíthet, koszos, meg kell tőle szabadulni stb.
A legrosszabb az, hogy már akadályoz is, kerülök bizonyos helyeket-helyzeteket, ahol kosszal érintkeznék, és nem is élvezek úgy különböző dolgokat, mint más, mert akkor is csak arra gondolok, mi fog rámkerülni. Már a párom agyára megyek ezzel, ez is az egyik gond. A másik gond, ha a kisfiam elkezd majd mászni, járni, attól félek, még súlyosabb lesz a dolog és őt is állandóan védeni-mosni-fertőtleníteni fogom, lévén, hogy kutyát tartunk... holott gyerekkoromban rengeteg állat mellett nőttem fel, nem csak egy kutyánk volt, és mégse volt soha semmi bajom, sőt szerintem emiatt volt olyan jó immunrendszerem, mert nem éltem burokban, nem féltettek agyon a kosztól. Én most viszont mégse tudnám ugyanezt tenni a kisfiammal, holott az eszemmel tudom, nem szabad agyonfélteni, a mániám viszont nem engedi...
Hogy lehetne elindulni, elkezdeni az erről való leszokást? Sajnos jelenleg, illetve jó ideig még nem is fogok tudni bármilyen terápiára menni, ha szükség van rá, mert a kisfiam mellett nem nagyon tudnám még megoldani. Esetleg ha tudna adni valamilyen instrukciókat, hogyan kezdhetném el én magam az erről való leszokást, megköszönném. A későbbiekben pedig, ha már időm engedi, szakemberhez is elmennék végre.
Köszönöm előre is válaszát!
Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami már fennáll nagyjából 10 éve, ill. régebb óta, de úgy 10 éve ismertem fel a problémát és azóta küzdök ellene, sikertelenül. Tudom, levélben nem lehet ezen segíteni, igazából csak ahhoz kérnék segítséget, hogyan tovább, merrefelé mehetnék, honnan kérhetnék érdemi segítséget, és hogy lehet-e ezt egyáltalán pszichológusi vagy pszichiáteri segítséggel megoldani, elég-e a pszichoterápia vagy gyógyszerek is kellenének-e hozzá stb...
A problémám a tisztaságmániám, ami nem tűnik így levélben olyan nagy problémának, de ha ismerne, akkor megértené, hogy már tarthatatlan a helyzet. Igazából nem is igen tudom, pontosan mikor kezdődött (talán úgy tizenéves koromban, a húszhoz közelebb), és mitől alakult ki. Egy idő után felismertem ezt, és próbáltam tenni ellene, de mindig visszaesek. Nemrég született a kisfiam, hamarosan 3 hónapos lesz, ez a tény és az, hogy van egy kutyánk, akit lakásban tartunk, csak még inkább súlyosbította az amúgy sem kicsi tisztaságmániámat...
Mindeközben tudom, hogy nem teszek jót sem a kisfiamnak, se magamnak az állandó fertőtlenítéssel, de mégsem tudok róla leszokni. Szinte már fizikailag vagyok rosszul, ha nem moshatok kezet bizonyos dolgok után. Olyan dolgok után is, ami más embernek eszébe sem jutna. Ezt tudom, átlátom, mégsem tudok ellene tenni. Már ott tartok, hogy sokszor véresre van repedezve a kezem a rengeteg kézmosástól :( Rengetegszer szorongok bizonyos helyzetekben, bizonyos helyzetektől, hogy ez vagy az fertőző lehet, megbetegíthet, koszos, meg kell tőle szabadulni stb.
A legrosszabb az, hogy már akadályoz is, kerülök bizonyos helyeket-helyzeteket, ahol kosszal érintkeznék, és nem is élvezek úgy különböző dolgokat, mint más, mert akkor is csak arra gondolok, mi fog rámkerülni. Már a párom agyára megyek ezzel, ez is az egyik gond. A másik gond, ha a kisfiam elkezd majd mászni, járni, attól félek, még súlyosabb lesz a dolog és őt is állandóan védeni-mosni-fertőtleníteni fogom, lévén, hogy kutyát tartunk... holott gyerekkoromban rengeteg állat mellett nőttem fel, nem csak egy kutyánk volt, és mégse volt soha semmi bajom, sőt szerintem emiatt volt olyan jó immunrendszerem, mert nem éltem burokban, nem féltettek agyon a kosztól. Én most viszont mégse tudnám ugyanezt tenni a kisfiammal, holott az eszemmel tudom, nem szabad agyonfélteni, a mániám viszont nem engedi...
Hogy lehetne elindulni, elkezdeni az erről való leszokást? Sajnos jelenleg, illetve jó ideig még nem is fogok tudni bármilyen terápiára menni, ha szükség van rá, mert a kisfiam mellett nem nagyon tudnám még megoldani. Esetleg ha tudna adni valamilyen instrukciókat, hogyan kezdhetném el én magam az erről való leszokást, megköszönném. A későbbiekben pedig, ha már időm engedi, szakemberhez is elmennék végre.
Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Kérdező!
Jól látja, a problémája szakembert igényel, mégpedig klinikai szakpszichológust.
Azt gondolom, hogy a tisztasági kényszer csak a felszín, a mélyben lévő okot vagy okokat kellene kideríteni.
Valóban nem a legmegfelelőbb, ha minden bacitól óvja a kisfiát, erre is szüksége van, hogy kialakuljon az egészséges immunrendszere.
Nem tudok Önnek semmilyen instrukciót adni, nem is szeretnék. Azt gondolom, úgy sem tudná betartani, hogy pl. ne mosson kezet csak 6 óránként. És ahogy írtam, ez a tisztasági kényszer csak a felszín, a mélyben lévő okokra kell fényt deríteni, ez pedig pszichoterápiás munka.
Erre muszáj lesz időt szakítania, mert ez mosakodás eléggé megnehezítheti a hétköznapjait.
Ha van rá módja ajánlom magamat.
www.pszichologus1.hu
Legjobbakat kívánom:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 04. 18. 18:56
Jól látja, a problémája szakembert igényel, mégpedig klinikai szakpszichológust.
Azt gondolom, hogy a tisztasági kényszer csak a felszín, a mélyben lévő okot vagy okokat kellene kideríteni.
Valóban nem a legmegfelelőbb, ha minden bacitól óvja a kisfiát, erre is szüksége van, hogy kialakuljon az egészséges immunrendszere.
Nem tudok Önnek semmilyen instrukciót adni, nem is szeretnék. Azt gondolom, úgy sem tudná betartani, hogy pl. ne mosson kezet csak 6 óránként. És ahogy írtam, ez a tisztasági kényszer csak a felszín, a mélyben lévő okokra kell fényt deríteni, ez pedig pszichoterápiás munka.
Erre muszáj lesz időt szakítania, mert ez mosakodás eléggé megnehezítheti a hétköznapjait.
Ha van rá módja ajánlom magamat.
www.pszichologus1.hu
Legjobbakat kívánom:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 04. 18. 18:56
Kedves Doktornő!
27 éves anyuka vagyok, egy olyan problémával fordulnék önhöz, hogy hipohonder vagyok. Ez abban nyilvánul meg, hogy bármiféle betegséget képes vagyok magamba bebeszélni, elősször csak ájulást beszéltem be magamnak, sehova nem jártam, sem boltba, sem sehova, bezárkóztam, csak a lakás, itt éreztem magam biztonságban. Újabban infartust bármi komolyabb betegséget képes vagyok bebeszélni, illetve félelmet kelt bennem,hogy nehogy megtörténjen velem is.Erre utaló jeleim hála Istennek nincsenek, néhai 1pontban lévő mellkasszúrás, illetve szurkál a szivembe, de ezen kívül semmi más.Már rákérdeztem orvosnál azt mondta ez semmi komoly. Bízom benne hogy ijen fiatalon csak nem ér ilyen komolyabb baj! (dohányos vagyok)
Arra szeretném kérni, hogy lenne erre az állapotra valamiféle gyógymód? Kérem segítsen nekem ebben! Gyógyszer, gyógytea mindenféle megoldás érdekel, mert nagyon nehéz így élni, és tudom a gyerekemnek szüksége van rám, hogy oviba, suliba vigyem, de a félelemem már beteges és sok mindenben gátol!
Köszönöm szépen!
27 éves anyuka vagyok, egy olyan problémával fordulnék önhöz, hogy hipohonder vagyok. Ez abban nyilvánul meg, hogy bármiféle betegséget képes vagyok magamba bebeszélni, elősször csak ájulást beszéltem be magamnak, sehova nem jártam, sem boltba, sem sehova, bezárkóztam, csak a lakás, itt éreztem magam biztonságban. Újabban infartust bármi komolyabb betegséget képes vagyok bebeszélni, illetve félelmet kelt bennem,hogy nehogy megtörténjen velem is.Erre utaló jeleim hála Istennek nincsenek, néhai 1pontban lévő mellkasszúrás, illetve szurkál a szivembe, de ezen kívül semmi más.Már rákérdeztem orvosnál azt mondta ez semmi komoly. Bízom benne hogy ijen fiatalon csak nem ér ilyen komolyabb baj! (dohányos vagyok)
Arra szeretném kérni, hogy lenne erre az állapotra valamiféle gyógymód? Kérem segítsen nekem ebben! Gyógyszer, gyógytea mindenféle megoldás érdekel, mert nagyon nehéz így élni, és tudom a gyerekemnek szüksége van rám, hogy oviba, suliba vigyem, de a félelemem már beteges és sok mindenben gátol!
Köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
Van gyógymód, pszichoterápia a neve. A gyógyszerek, gyógyteák a tüneteket csak időlegesen kezelik, nem tartom ezeket megoldásnak. Az okot, esetleg okokat kell megtalálni, amiből az Ön betegségektől való félelme, szorongása táplálkozik.
Keressen fel egy klinikai szakpszichológust. Ha módja van rá, magamat is tudom ajánlani.
www.pszichologus1.hu
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 03. 18. 22:23
Van gyógymód, pszichoterápia a neve. A gyógyszerek, gyógyteák a tüneteket csak időlegesen kezelik, nem tartom ezeket megoldásnak. Az okot, esetleg okokat kell megtalálni, amiből az Ön betegségektől való félelme, szorongása táplálkozik.
Keressen fel egy klinikai szakpszichológust. Ha módja van rá, magamat is tudom ajánlani.
www.pszichologus1.hu
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 03. 18. 22:23
Tisztelt Doktornő!!!
26 éves,életerős fiatalember vagyok.a fiatal koromban nagyon sok problémám volt az alkohollal.2009-ben volt alkoholepilepsziám,amit a háziorvosom odarendelésével,egy vénás xanax injekcióval elmulasztott.Na akkor letettem az alkoholt,és felkerestem egy pszichológust.Az ő javaslatára elkezdtem szedni a xanax sr-t,és a serta depi nevű gyógyszert.Először ki sem tudtam menni még az utcára sem,de a két gyógyszertől mintha csoda történt volna.Mikor 4 hónap gyógyszerszedés után ,orvosi javaslat ellenére abbahagytam a gyógyszert,bevonultam katonának.Na ott ismét elkezdtünk iszogatni,(hát ott nem lehetett kimaradni),ismét jelentkeztek a tüneteim.Mikor másnapos voltam,én nagyon nehezen viselem el a dolgot,nem úgy mint más.Nekm jönnek a remegési kényszerek,nem tudok kimozdulni,sötét szoba,úgy érzem,megbántottam mindenki4t.Már egy jó éve le is szereltem,és ha ritkán is ittam,ismét ez az elviselhetetlen másnaposság.Most is pszichológiai kezelés alatt állok,napi 2 szem cipralex 10mg-ot,és napi 3x frontin 1mg.Most nagyon jól érzem már magam,már több mint egy fél éve szedem.a kérdésem az lenne,hogy tegyük fel 3-4 havonta szeretnénk legalább elmenni bulizni,sőt,már voltunk is,csak már előre félek a másnaposságtól.most fél év alatt 3x voltunk bulizni,ugyanis az élettársamnak hiányzik néha kimozdulni(ami érthető is).régen minden buli után szaladtam a háziorvoshoz injekcióra.lenne erre megoldás,hogy valahogy leküzdjem ezt a másnapossági szörnyű rosszúllétet?Egyébként pánikzavarra kezelnek,de szinte nem nagyon érzek már semmi a betegségből.Nagyon ritka,ha rámjön a mellkas szorítás,remegéskényszer,stb...Tehát most már egy picit tudom enyhíteni a másnaposságot a frontinnal,de ez nem megoldás.Miért pont én vagyok ilyen,mikor más fiatal egy enyhe fejfájással letudja,meg pihenéssel?
Elnézést Doktornő a hosszú szövegért,de ki kellett írnom ezeket,és remélem tud valami új csodamódot,hogy néha bulizhassak én is!Köszönöm előre a válaszát!
Tisztelettel:Lajos
26 éves,életerős fiatalember vagyok.a fiatal koromban nagyon sok problémám volt az alkohollal.2009-ben volt alkoholepilepsziám,amit a háziorvosom odarendelésével,egy vénás xanax injekcióval elmulasztott.Na akkor letettem az alkoholt,és felkerestem egy pszichológust.Az ő javaslatára elkezdtem szedni a xanax sr-t,és a serta depi nevű gyógyszert.Először ki sem tudtam menni még az utcára sem,de a két gyógyszertől mintha csoda történt volna.Mikor 4 hónap gyógyszerszedés után ,orvosi javaslat ellenére abbahagytam a gyógyszert,bevonultam katonának.Na ott ismét elkezdtünk iszogatni,(hát ott nem lehetett kimaradni),ismét jelentkeztek a tüneteim.Mikor másnapos voltam,én nagyon nehezen viselem el a dolgot,nem úgy mint más.Nekm jönnek a remegési kényszerek,nem tudok kimozdulni,sötét szoba,úgy érzem,megbántottam mindenki4t.Már egy jó éve le is szereltem,és ha ritkán is ittam,ismét ez az elviselhetetlen másnaposság.Most is pszichológiai kezelés alatt állok,napi 2 szem cipralex 10mg-ot,és napi 3x frontin 1mg.Most nagyon jól érzem már magam,már több mint egy fél éve szedem.a kérdésem az lenne,hogy tegyük fel 3-4 havonta szeretnénk legalább elmenni bulizni,sőt,már voltunk is,csak már előre félek a másnaposságtól.most fél év alatt 3x voltunk bulizni,ugyanis az élettársamnak hiányzik néha kimozdulni(ami érthető is).régen minden buli után szaladtam a háziorvoshoz injekcióra.lenne erre megoldás,hogy valahogy leküzdjem ezt a másnapossági szörnyű rosszúllétet?Egyébként pánikzavarra kezelnek,de szinte nem nagyon érzek már semmi a betegségből.Nagyon ritka,ha rámjön a mellkas szorítás,remegéskényszer,stb...Tehát most már egy picit tudom enyhíteni a másnaposságot a frontinnal,de ez nem megoldás.Miért pont én vagyok ilyen,mikor más fiatal egy enyhe fejfájással letudja,meg pihenéssel?
Elnézést Doktornő a hosszú szövegért,de ki kellett írnom ezeket,és remélem tud valami új csodamódot,hogy néha bulizhassak én is!Köszönöm előre a válaszát!
Tisztelettel:Lajos
Kedves Lajos!
Ön nem pszichológiai, hanem pszichiátriai kezelés alatt áll. Pszichológus nem ír fel gyógyszert. Korábban foglalkoztam kórházi keretek között szenvedélybetegekkel és az a tapasztalatom, hogy az Ön problémájára egyetlen megoldás van, mégpedig a bentlakásos intézmény. Rengeteg olyan rehabilitációs intézet van, ahol komplexen, hosszú távon foglalkoznak alkohol betegekkel bentlakásos rendszerben. Ezek nagyon jók és hasznosak. Segítenek abban, hogy alkohol és félelem nélkül élje életét, csak ajánlani tudom őket. Kérjen információt a pszichiáterétől!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 02. 01. 15:38
Ön nem pszichológiai, hanem pszichiátriai kezelés alatt áll. Pszichológus nem ír fel gyógyszert. Korábban foglalkoztam kórházi keretek között szenvedélybetegekkel és az a tapasztalatom, hogy az Ön problémájára egyetlen megoldás van, mégpedig a bentlakásos intézmény. Rengeteg olyan rehabilitációs intézet van, ahol komplexen, hosszú távon foglalkoznak alkohol betegekkel bentlakásos rendszerben. Ezek nagyon jók és hasznosak. Segítenek abban, hogy alkohol és félelem nélkül élje életét, csak ajánlani tudom őket. Kérjen információt a pszichiáterétől!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 02. 01. 15:38
Szeretnék segítséget,tanácsot kérni!
28 éves nő vagyok,2 kislányommal élek egyedül,mivel a párom,14 éves kapcsolat után úgy döntött,hogy a nemrég megismert barátnőjével szeretne közös életet.13 évig gyönyörű volt a kapcsolatunk,majd nyitottunk egy vállalkozást,ahol a párom teljesen megőrült.Fiatal lányok vették körül,rajongatk érte,megváltozott,majd meg is csalt.Amikor kiderült a dolog,azt igérte,hogy befejezi a lánnyal,csak bocsássak meg.Megtettem,de enm fejezt be vele.Májustól szeptemberig csalt,akkor kiderült,hogy még mindig együtt vannak.Én kidobtam.Addig addig járt a nyakamra,míg haza nem engedtem.Ezután nem volt már bizalom,folyton figyeltem,tudtam,hogy nincs vége közöttük a dolognak.Sokat veszekedtük,sokszor elküldtem,menjen,éljen a kkor a fiatal lánnyal.Sosem valotta be,hogy szereti.Azt mondta,kellünk neki,nem akar minket elveszíteni.De ennek ellenére semmit sem tett azért,hogy megmentsük a párkapcsolatunkat.Csavargott,kimaradozott,barátokkal csüngött,megelégeltem és kidobtam.Erre rá 2 napra már a lánnyal volt,rajtakaptam őket az ágyban.Azt mondja,mindkettőnket szeret,és mindkettőnket akar.Azt kérte,hogy hagy lehessen melllettem a lánnyal is.Hát nekem ez nem fér bele.Szeretem,de mivel nem nézte a gyerekeit,eldobott minket és felvállalta a lányt,szerintem ő már döntött.Szereti,legyen vele.De mikor jön látogatni a lányokat,többet törődik velem.Sírt is sokat,hogy szeret,imád,kellek neki stb.De nem hajlandó befejezni a lánnyal a dolgot.Kértem,rakjuk rendbe az életünket,ne tegye tönkre a lányokat,mert ők nagyon szenvednek az apjuk után.De ő csak így jönne haza,ha belemegyek a hülye kis játékába.Gerinctelen.Nem engedi,hogy párkapcsolatom legyen,fenyegetőzik,hogy kinyír mindenkit,aki velem kapcsolatba akar kerülni.És senki más nem nevelheti a lányokat csak ő.De ő minket félre dobott.Élteti bennünk a reményt,hogy mi még egy család lehetünk.De így hogyan?Kérte hogy várjak rá...de ilyet nem kérhet.A gyerekeknek apára van szükségük,nem egy cirkuszi bohócra.Mit tegyek hogy tudjon dönteni??Mert azt mondja,maga sem tudja,mit akar.Én elengedtem,azt mondtam,legyen boldog.De ő nem akar engem elengedni.Mit tanácsol?Hogyan tudnám felébreszteni?Én mit tehetnék még,hogy észhez térjen?Én úgy gondolom,hagyom,éljen,ahogy akar,avval,akivel akar.Talán majd rádöbben,mit miért adott.De ő csak uralkodna rajtam.Azt hiszi a tulajdona vagyok.Ha ennyire szereti a lányt miért nem enged el? Miért kellek neki mégis??Mi a helyes??Szeretném rendbe tenni az életünket,ha akarná és komolyan gondolná,vele maradnék.De erre egyenlőre nem látok esélyt.Várom mihamarabbi válaszát...Köszönöm!
28 éves nő vagyok,2 kislányommal élek egyedül,mivel a párom,14 éves kapcsolat után úgy döntött,hogy a nemrég megismert barátnőjével szeretne közös életet.13 évig gyönyörű volt a kapcsolatunk,majd nyitottunk egy vállalkozást,ahol a párom teljesen megőrült.Fiatal lányok vették körül,rajongatk érte,megváltozott,majd meg is csalt.Amikor kiderült a dolog,azt igérte,hogy befejezi a lánnyal,csak bocsássak meg.Megtettem,de enm fejezt be vele.Májustól szeptemberig csalt,akkor kiderült,hogy még mindig együtt vannak.Én kidobtam.Addig addig járt a nyakamra,míg haza nem engedtem.Ezután nem volt már bizalom,folyton figyeltem,tudtam,hogy nincs vége közöttük a dolognak.Sokat veszekedtük,sokszor elküldtem,menjen,éljen a kkor a fiatal lánnyal.Sosem valotta be,hogy szereti.Azt mondta,kellünk neki,nem akar minket elveszíteni.De ennek ellenére semmit sem tett azért,hogy megmentsük a párkapcsolatunkat.Csavargott,kimaradozott,barátokkal csüngött,megelégeltem és kidobtam.Erre rá 2 napra már a lánnyal volt,rajtakaptam őket az ágyban.Azt mondja,mindkettőnket szeret,és mindkettőnket akar.Azt kérte,hogy hagy lehessen melllettem a lánnyal is.Hát nekem ez nem fér bele.Szeretem,de mivel nem nézte a gyerekeit,eldobott minket és felvállalta a lányt,szerintem ő már döntött.Szereti,legyen vele.De mikor jön látogatni a lányokat,többet törődik velem.Sírt is sokat,hogy szeret,imád,kellek neki stb.De nem hajlandó befejezni a lánnyal a dolgot.Kértem,rakjuk rendbe az életünket,ne tegye tönkre a lányokat,mert ők nagyon szenvednek az apjuk után.De ő csak így jönne haza,ha belemegyek a hülye kis játékába.Gerinctelen.Nem engedi,hogy párkapcsolatom legyen,fenyegetőzik,hogy kinyír mindenkit,aki velem kapcsolatba akar kerülni.És senki más nem nevelheti a lányokat csak ő.De ő minket félre dobott.Élteti bennünk a reményt,hogy mi még egy család lehetünk.De így hogyan?Kérte hogy várjak rá...de ilyet nem kérhet.A gyerekeknek apára van szükségük,nem egy cirkuszi bohócra.Mit tegyek hogy tudjon dönteni??Mert azt mondja,maga sem tudja,mit akar.Én elengedtem,azt mondtam,legyen boldog.De ő nem akar engem elengedni.Mit tanácsol?Hogyan tudnám felébreszteni?Én mit tehetnék még,hogy észhez térjen?Én úgy gondolom,hagyom,éljen,ahogy akar,avval,akivel akar.Talán majd rádöbben,mit miért adott.De ő csak uralkodna rajtam.Azt hiszi a tulajdona vagyok.Ha ennyire szereti a lányt miért nem enged el? Miért kellek neki mégis??Mi a helyes??Szeretném rendbe tenni az életünket,ha akarná és komolyan gondolná,vele maradnék.De erre egyenlőre nem látok esélyt.Várom mihamarabbi válaszát...Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Jelenleg Ön borzasztóan nehéz élethelyzetben van. Mégis azt gondolom, jól döntött, hogy nem ment bele a párja követelésébe. Párja egy labilis ember, aki maga sem tudja, hogy mit akar. Próbáljon meg koncentrálni inkább a lányokra, akiknek most szintén nagyon nehéz lehet. Ahogy írta 28 éves, még nagyon fiatal. Ezért azt gondolom, hogy fel a fejjel! Még bőven van esélye arra, hogy egy megbízható férfival kialakítson párkapcsolatot.
Legjobbakat kívánom:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 25. 15:15
Jelenleg Ön borzasztóan nehéz élethelyzetben van. Mégis azt gondolom, jól döntött, hogy nem ment bele a párja követelésébe. Párja egy labilis ember, aki maga sem tudja, hogy mit akar. Próbáljon meg koncentrálni inkább a lányokra, akiknek most szintén nagyon nehéz lehet. Ahogy írta 28 éves, még nagyon fiatal. Ezért azt gondolom, hogy fel a fejjel! Még bőven van esélye arra, hogy egy megbízható férfival kialakítson párkapcsolatot.
Legjobbakat kívánom:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 25. 15:15
Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan gondom lenne hogy generalizált szorongásom van,de emellett valami más is szerintem.
sokszor váratlanul rám törnek rosszul létek amikor menekülnék,szédülök a fáj a fejem és a legfurcsább hogy régi emlélkek ugranak be amikre már nem is nagyon emlékszem,ezen kivül fulladok,azt érzem megőrülök,halál félelmem van.
ez valami pánikroham vagy elmezavar??nagyon félek.
a másik hogy eddig nem tudtam aludni mert heves szivdobogás jött rám meg rosszul lettem most meg egy hete kb állandóan álmos vagyok.ez a gyógyulás jele hogy tudok aludni?mitöl van ez?
ez baj?
mikor rám jönnek a rosszul létek lefekszek kicsit szunyókálok ha felkelek jobb.
mi ez ön szerint??
köszönöm.
Nekem olyan gondom lenne hogy generalizált szorongásom van,de emellett valami más is szerintem.
sokszor váratlanul rám törnek rosszul létek amikor menekülnék,szédülök a fáj a fejem és a legfurcsább hogy régi emlélkek ugranak be amikre már nem is nagyon emlékszem,ezen kivül fulladok,azt érzem megőrülök,halál félelmem van.
ez valami pánikroham vagy elmezavar??nagyon félek.
a másik hogy eddig nem tudtam aludni mert heves szivdobogás jött rám meg rosszul lettem most meg egy hete kb állandóan álmos vagyok.ez a gyógyulás jele hogy tudok aludni?mitöl van ez?
ez baj?
mikor rám jönnek a rosszul létek lefekszek kicsit szunyókálok ha felkelek jobb.
mi ez ön szerint??
köszönöm.
Kedves Kérdező!
Ha személyesen találkoznánk és elmondaná nekem ezeket a panaszokat, az első kérésem az lenne, hogy meséljen az életéről! Ugyanis levelében csak a panaszairól ír. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi miatt szorong ennyire? Látszólag, ezek a tünetek, csak úgy jönnek maguktól, pedig nem. Mindig van egy kiváltó inger - egy élethelyzet, egy régi emlék, egy gondolat stb., ami ezeket a fizikai tüneteket előhívja. Érdemes azon is elgondolkodnia, hogy mióta vannak ezek a panaszok? Mikor jelentkeztek először? Mi történt akkor az életében? Az is előfordulhat,hogy a tünet első megjelenése gyermekkora tehető.
Mindenesetre, azt gondolom, hogy Önnek egy klinikai szakpszichológus segítségére van szüksége, hogy a későbbiekben önállóan, pszichoterapeuta és gyógyszer nélkül tudja kezelni a fizikai tüneteit és ne tűnjenek ennyire ijesztőnek.
Legjobbakat kívánom Önnek, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 15. 20:56
Ha személyesen találkoznánk és elmondaná nekem ezeket a panaszokat, az első kérésem az lenne, hogy meséljen az életéről! Ugyanis levelében csak a panaszairól ír. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi miatt szorong ennyire? Látszólag, ezek a tünetek, csak úgy jönnek maguktól, pedig nem. Mindig van egy kiváltó inger - egy élethelyzet, egy régi emlék, egy gondolat stb., ami ezeket a fizikai tüneteket előhívja. Érdemes azon is elgondolkodnia, hogy mióta vannak ezek a panaszok? Mikor jelentkeztek először? Mi történt akkor az életében? Az is előfordulhat,hogy a tünet első megjelenése gyermekkora tehető.
Mindenesetre, azt gondolom, hogy Önnek egy klinikai szakpszichológus segítségére van szüksége, hogy a későbbiekben önállóan, pszichoterapeuta és gyógyszer nélkül tudja kezelni a fizikai tüneteit és ne tűnjenek ennyire ijesztőnek.
Legjobbakat kívánom Önnek, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 15. 20:56
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm gyors válaszát!Az előző kérdező vagyok!
A férjemmel nagyon jó a kapcsolatom,kiáll mellettem mindenben,megtesz mindent a gyógyulásom érdekében.ezért is költözünk el hogy nagynéném ne tudjon minden nap veszekedni velem mindenért!Próbálkozunk ujabb teherbe eséssel is,a pszihiáter szerint jót tenne nekem.Ön mit gondol erről?
igen sajnos nagyon sok rossz dolog történt velem és már nem tudom őket feldolgozni.édesanyám halála magában is elég volt,édesapámat nem ismertem,még a nevén sem voltam egészen 21éves koromig mikor megkerestem és tisztáztam vele a dolgokat.a 2 terhesség meg végleg kikészitett,az elsőt el vetette tölem nagynéném de ezt már irtama másodikat meg mindennél jobban szerettem volna de elvesztettem.nagyon szivesen elmennék önhöz kezelésre de sajnos nekem nagyon messze van.
de köszönöm a válaszait mégegyszer.Zs
Köszönöm gyors válaszát!Az előző kérdező vagyok!
A férjemmel nagyon jó a kapcsolatom,kiáll mellettem mindenben,megtesz mindent a gyógyulásom érdekében.ezért is költözünk el hogy nagynéném ne tudjon minden nap veszekedni velem mindenért!Próbálkozunk ujabb teherbe eséssel is,a pszihiáter szerint jót tenne nekem.Ön mit gondol erről?
igen sajnos nagyon sok rossz dolog történt velem és már nem tudom őket feldolgozni.édesanyám halála magában is elég volt,édesapámat nem ismertem,még a nevén sem voltam egészen 21éves koromig mikor megkerestem és tisztáztam vele a dolgokat.a 2 terhesség meg végleg kikészitett,az elsőt el vetette tölem nagynéném de ezt már irtama másodikat meg mindennél jobban szerettem volna de elvesztettem.nagyon szivesen elmennék önhöz kezelésre de sajnos nekem nagyon messze van.
de köszönöm a válaszait mégegyszer.Zs
Kedves Zs.!
Ha a férje Ön mellett áll, az nagyon sokat számít.
Sok erőt és egy egészséges kisbabát kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 09. 19:24
Ha a férje Ön mellett áll, az nagyon sokat számít.
Sok erőt és egy egészséges kisbabát kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 09. 19:24
Tisztelt Doktornő!
nekem olyan gondom lenne hogy a pszihiáter generalizált szorongást állapitott meg nálam,aminek testi tünetei vannak.szédülök,fulladok,remegek,szivdobogásérzésem van,halálfélelem,reszketek.mikor nála voltam még jobb volt azota rosszabbodott a helyzet.mostmár aludni sem tudok gyógyszer nélkül,néha már azzal sem.(frontin 0,25)
ha beveszem mikor rám jön a pánik akkor jobb töle,de nem birom már a rosszul léteket.Semmihez sincs kedvem,fáradtnak érzem magam,sokat sírok,nincs önbizalmam,mindig azt hiszem hogy ha mondok valamit rosszat mondok,vagy rosszul csinálok valamit.szerintem azért van ez mert nagynéném nevelt fel édesanyám meghalt mikor 14éves voltam,és mindig belém beszélte hogy hülye vagyok.bocsánat a kifejezésért.
most nemrég vesztettem el 10 hetes terhességemet,még mindig nem tudtam tul lépni rajta.második terhességem volt az elsöt el kellett vetetnem mert nagynéném nem engedte hogy megtartsam fiatal korom miatt.
megfigyeltem hogy ha lekötik a figyelmemet akkor jobban vagyok,de sajnos sokat vagyok magamba ami miatt még jobban szorongok.sajnos a férjem egész nap dolgozik.meg olyan feledékeny vagyok,ami aznap történik velem,olyan mint ha legalább 2 napja lett volna.ez mitöl van??meg migrénes fejfájásom is van mostanában.nem tudok társaságba se menni mert rosszul vagyok,el akarok ájulni,enni sem tudok nincs étvágyam ha eszek fája gyomrom kinlódok.mik ezek a tünetek??
nem tudom mit tegyek.ön szerint??
a pszichoterápia segitene rajtam?
mi a bajom ön szerint a leirtak alapján??
köszönöm válaszát:Zs
nekem olyan gondom lenne hogy a pszihiáter generalizált szorongást állapitott meg nálam,aminek testi tünetei vannak.szédülök,fulladok,remegek,szivdobogásérzésem van,halálfélelem,reszketek.mikor nála voltam még jobb volt azota rosszabbodott a helyzet.mostmár aludni sem tudok gyógyszer nélkül,néha már azzal sem.(frontin 0,25)
ha beveszem mikor rám jön a pánik akkor jobb töle,de nem birom már a rosszul léteket.Semmihez sincs kedvem,fáradtnak érzem magam,sokat sírok,nincs önbizalmam,mindig azt hiszem hogy ha mondok valamit rosszat mondok,vagy rosszul csinálok valamit.szerintem azért van ez mert nagynéném nevelt fel édesanyám meghalt mikor 14éves voltam,és mindig belém beszélte hogy hülye vagyok.bocsánat a kifejezésért.
most nemrég vesztettem el 10 hetes terhességemet,még mindig nem tudtam tul lépni rajta.második terhességem volt az elsöt el kellett vetetnem mert nagynéném nem engedte hogy megtartsam fiatal korom miatt.
megfigyeltem hogy ha lekötik a figyelmemet akkor jobban vagyok,de sajnos sokat vagyok magamba ami miatt még jobban szorongok.sajnos a férjem egész nap dolgozik.meg olyan feledékeny vagyok,ami aznap történik velem,olyan mint ha legalább 2 napja lett volna.ez mitöl van??meg migrénes fejfájásom is van mostanában.nem tudok társaságba se menni mert rosszul vagyok,el akarok ájulni,enni sem tudok nincs étvágyam ha eszek fája gyomrom kinlódok.mik ezek a tünetek??
nem tudom mit tegyek.ön szerint??
a pszichoterápia segitene rajtam?
mi a bajom ön szerint a leirtak alapján??
köszönöm válaszát:Zs
Kedves Kérdező!
Összeszorult a szívem, amikor elolvastam a levelét. Nem csodálkozom, hogy szorong, fáj a feje, feledékeny stb, hisz Ön súlyos traumákat, verbális bántásokat, becsmérléseket élt át! Jól látja, a nagynénje sértő, degradáló, lekicsinylő megjegyzései nem maradtak nyomtalanok. Beépültek az énképébe, ezért nincs önbizalma, fél, hogy valami rosszat csinál stb. Sajnos, a nagynénje mindent elkövetett, hogy Ön önérzetét porba tiporja. Azt gondolom, hogy a nagynénje a saját életével való elégedetlenséget tolta rá Önre.
Borzasztóan sajnálom, az abortuszt és az elvesztett terhességét is, ezek önmagukban is óriási traumák! Levelében említette férjét, viszont nem sokat írt róla. Kíváncsi lennék, hogy mennyire nyújt ő Önnek érzelmi támaszt? Mennyire tud kiállni Ön mellett?
Önnek mindenképp sürgős pszichoterápiás segítségre van szüksége! Kérje meg pszichiátert, hogy ajánljon egy pszichológust.
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 07. 23:08
Összeszorult a szívem, amikor elolvastam a levelét. Nem csodálkozom, hogy szorong, fáj a feje, feledékeny stb, hisz Ön súlyos traumákat, verbális bántásokat, becsmérléseket élt át! Jól látja, a nagynénje sértő, degradáló, lekicsinylő megjegyzései nem maradtak nyomtalanok. Beépültek az énképébe, ezért nincs önbizalma, fél, hogy valami rosszat csinál stb. Sajnos, a nagynénje mindent elkövetett, hogy Ön önérzetét porba tiporja. Azt gondolom, hogy a nagynénje a saját életével való elégedetlenséget tolta rá Önre.
Borzasztóan sajnálom, az abortuszt és az elvesztett terhességét is, ezek önmagukban is óriási traumák! Levelében említette férjét, viszont nem sokat írt róla. Kíváncsi lennék, hogy mennyire nyújt ő Önnek érzelmi támaszt? Mennyire tud kiállni Ön mellett?
Önnek mindenképp sürgős pszichoterápiás segítségre van szüksége! Kérje meg pszichiátert, hogy ajánljon egy pszichológust.
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2012. 01. 07. 23:08
Tisztelt szakértő!
Kérdésem a következő.24 éves koromban átestem egy komoly majd 2 évig tartó pánikbetegségen.Eleinte gyógyszereket szedtem,majd sikerült kilábalnom belőlle a saját erőmmel!Dolgoztam elfoglaltam magam és szinte észre sem vettem hogy nem szedek semmit!
Most 32 éves vagyok és pr napja ujra elkezdődtek ezek a borzalmas rohamok.Arra lennék kiváncsi,hogy ha beveszek egy xanaxot,és igyekszem az akaratommal feloldani a pánik okzta gyomoridegességet,át tudom e vészelni újra ezt az alattomos betegséget?
Válaszát előre is köszönöm:
Ildikó
Kérdésem a következő.24 éves koromban átestem egy komoly majd 2 évig tartó pánikbetegségen.Eleinte gyógyszereket szedtem,majd sikerült kilábalnom belőlle a saját erőmmel!Dolgoztam elfoglaltam magam és szinte észre sem vettem hogy nem szedek semmit!
Most 32 éves vagyok és pr napja ujra elkezdődtek ezek a borzalmas rohamok.Arra lennék kiváncsi,hogy ha beveszek egy xanaxot,és igyekszem az akaratommal feloldani a pánik okzta gyomoridegességet,át tudom e vészelni újra ezt az alattomos betegséget?
Válaszát előre is köszönöm:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Önnek mindenképp klinikai szakpszichológus segítségére van szüksége.
Ajánlom, hogy keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső ideggondozót.
Ha módja van rá, magamat is ajánlom: www.pszichologus1.hu
Legjobbakat kívánom, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 12. 01. 10:42
Önnek mindenképp klinikai szakpszichológus segítségére van szüksége.
Ajánlom, hogy keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső ideggondozót.
Ha módja van rá, magamat is ajánlom: www.pszichologus1.hu
Legjobbakat kívánom, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 12. 01. 10:42
KEDVES KATALIN!
Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.
Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.
Koszonom szepen kedves segitseget: Kati
Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.
Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.
Koszonom szepen kedves segitseget: Kati
Kedves Kati!
Nagyon nehéz lehet Önnek, mivel levelében egy bizonytalan érzelmű férfi személyiségét körvonalazza, aki talán egy kicsit éretlen is az apaszerepre vagy kedvét vesztette Önökben. Párja valószínűleg már tényleg nem szerelmes, hiszen aki szerelmes, az sokkal ragaszkodóbb és nem menekül.
Nagyon sajnálom, de ha a férfi nem találja meg Önökkel a boldogságát, akkor ez a családnak nem sok jót ígér!
Nem Önnek, hanem párjának kell változnia, ám Ön ezért ennél többet már nem tehet. Egyetlen választható lehetősége, hogy kilép gyermekével ebből a bizonytalan helyzetből vagy tovább tűri a tépelődő magatartást.
Reméljük, hogy a fiatalember talán feleszmél és eldönti mit akar, hiszen egy kedvezőtlen bizonyosság is jobb, mint a folyton ingadozó bizonytalanság.
Jómagam ebben a helyzetben több alternatívát nem látok és nem akarok Önben hamis illúziót kelteni.
A legjobbakat kívánom Önnek, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 21. 15:32
Nagyon nehéz lehet Önnek, mivel levelében egy bizonytalan érzelmű férfi személyiségét körvonalazza, aki talán egy kicsit éretlen is az apaszerepre vagy kedvét vesztette Önökben. Párja valószínűleg már tényleg nem szerelmes, hiszen aki szerelmes, az sokkal ragaszkodóbb és nem menekül.
Nagyon sajnálom, de ha a férfi nem találja meg Önökkel a boldogságát, akkor ez a családnak nem sok jót ígér!
Nem Önnek, hanem párjának kell változnia, ám Ön ezért ennél többet már nem tehet. Egyetlen választható lehetősége, hogy kilép gyermekével ebből a bizonytalan helyzetből vagy tovább tűri a tépelődő magatartást.
Reméljük, hogy a fiatalember talán feleszmél és eldönti mit akar, hiszen egy kedvezőtlen bizonyosság is jobb, mint a folyton ingadozó bizonytalanság.
Jómagam ebben a helyzetben több alternatívát nem látok és nem akarok Önben hamis illúziót kelteni.
A legjobbakat kívánom Önnek, üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 21. 15:32
Kedves Katalin! 12 éve élek együtt a férjemmel, 3 gyerekünk van, az átlagosnál jobb anyagi körülmények között. A férjem egy intelligens, komoly üzeletember, aki nagyon sokat van távol és csak a munkájának él. A gyerekeket lényegében egyedül nevelem és mindemellett a felsőoktatásban dolgozom. A férjem, ha otthon van csak eszik, iszik, alszik, mint a "jó gyerek", egy fűszálat sem tesz keresztbe, nem segít semmit, mert "kifárasztja a munkája", és telefonál bezárkózva, hogy senki ne hallja. Már többször találtam nála prostituáltak telefonszámát is. Lényegében a gyerekek és én is belefáradtunk már a küzdelembe, hogy valamilyen családi programot merjünk szervezni, úgyis az van amit a férjem akar, nincs appelláta. A gyerekek magukbazárkózók, ki sem mozdulnak a házból, már az igényese sincs meg bennük arra, hogy bármit csináljanak. 2 évvel ezelőtt beleszerettem egy másik férfiba, akitől megkapom azt a szeretet, törődést, figyelmet ami mindig is hiányzott a házasságomból. 4 hónappal ezelőtt bejelentettem a férjemnek, hogy válni szeretnék, ami számomra nagyon furcsa reakciót váltott ki belőle. Azt mondta, hogy Ő mindent megbocsát és megváltozik, mert a család szent és sérthetetlen. A megváltozást azóta sem érzékelem. A férjem a Szerelmemet is megpróbálta egy hazugsággal eltaszítani tőlem, de Ő még mindig nagyon szeret és kitart mellettem. Nem tudom meddig bírja ezt, mert úgy látom már ez a helyzet neki sem jó. Én tudom, hogy ezt a helyzetet nekem kellene megoldanom, de a férjem olyan mértékű lelki nyomást gyakorol rám, hogy az teljesen megbénít, már-már hipnotizál és most tehetlenül vergődöm, mint egy idebeteg strucc nem merek tenni semmit. A férjem azt mondta, ha elválok a gyerekeket elveszi tőlem, nagyon jó nevelőnőket tud Ő fogadni. Ha arra gondolok, hogy a gyereket elveszi tőlem, akikről eddig szólt az életem, sírógörcsöt kapok, közben pedig utálom ezt a "sivár kriptát", amiben élve el vagyok temetve. Most a kérdés kettős. Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nőt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink vagy válasszam azt a férfit aki igazán szeret, felnevelné sajátjaként a gyerekeim (márha a férjem nem perelné el Őket), és akitől megkapnám azt az életet amire mindig is vágytam. Nem tudom, hogy képes lennék még leélni 40 évet ebben a családban, a gyerekek néhány év múlva kirepülnek és én magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek, aki egy hideg, kimért, sótlan alak. A házasságunk kezdetén (ami maximum fél éves intervallumot jelent) én egy életvidám, mosolygós nő voltam, mára azonban egy meggyötört, megsavanyodott, koravén nő lettem. Amikor a Szerelmemmel vagyok, újra a régi a Csillának érzem magam, akinek van kedve élni és nem robotként éli az életét és alig várja, hogy véget érjenek a napok, hogy végre pihenhessen. A helyzet nagyon bonyolult, szeretem az új párom és nem akarom elveszíteni, de a gyerekeim sem. Kérem adjon tanácsot, hogyan törhetnék ki ebből a kábult állapotomból. Várom válaszát. Köszönettel: Barna Csilla
Kedves Csilla!
Világosan látja a helyzetet.
Önnek nem igazán pszichológusra van szüksége, hanem inkább egy jó ügyvédre.
Mint pszichológus, csak azt javasolhatom készüljön fel a harcra. Ha a gyerekek amúgy is néhány év múlva kirepülnek, akkor nincs veszíteni valója. Ezt támasztja alá, hogy úgyis a gyerekek fogják eldönteni kit szeretnek és kivel akarják folytatni az életüket. A bíróság döntése csupán puszta formalitás egy határozott kamasszal szemben!
A legjobbakat kívánom Önnek!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 10. 23:26
Világosan látja a helyzetet.
Önnek nem igazán pszichológusra van szüksége, hanem inkább egy jó ügyvédre.
Mint pszichológus, csak azt javasolhatom készüljön fel a harcra. Ha a gyerekek amúgy is néhány év múlva kirepülnek, akkor nincs veszíteni valója. Ezt támasztja alá, hogy úgyis a gyerekek fogják eldönteni kit szeretnek és kivel akarják folytatni az életüket. A bíróság döntése csupán puszta formalitás egy határozott kamasszal szemben!
A legjobbakat kívánom Önnek!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 10. 23:26
Tisztelt Doktornő!
Most 15 éves (fiú ) vagyok.Baráti kapcsolataim vannak, családi problémáim nincsenek, mégis eléggé stresszes vagyok. Pár havonta visszatérő rohamaim vannak. Ez az egész még 12 éves koromban újév hajnalán kezdődött. (Irónikus) Akkor volt az első rohamom.
A rohamnak több tünete is van. Úgy kezdődik, mintha elveszteném a térlátásomat ( tompalátó vagyok és szemtengej ferdülésem is van) ezután olyan érzésem van mintha elveszteném az öntudatomat, de végul nem vesztem el és nem is ájulok el. (még soha nem ájultam el) A mozdulataim bizonytalanok, és ha beszélek olyan mintha nem is én beszélnék, vagy olyan mintha álmodnék. Kb 2-3 percig tart Viszont nem izzadok, (csak ha izgulok miatta) nem is fáj a fejem és nem gyengülnek az izmaim.
FONTOS, hogy eddig csak akkor volt ilyen mikor nagyon fáradt voltam vagy kialvatlan. Eddik kb 15 ször volt ilyen.
Voltam már vizsgálatokon de nem találtak semmit. A tünetek szinte ugyanolyanok mint az éjjszakai elalvás előtti állapot vagy az éjszaka közepén felegredés utáni mozgás, bizonytalanság. Hejtöl szituációtól független, de legjobban nagy tömegben vagy boltokban félek tőle. Elősször nagyon megiettem tőle, késöbb elhitettem magammal hogy valami komoly btegségem van ( narkolepszia ) most már nem annyira izgulok tőle, mert a szüleim azt mondták hogy ez csak a kialvatlanság vagy a serdülőkor tünete. Ha egy orvos is ezt mondaná akkor nem félnék többé, csak félek hogy valami nagyobb bajom van. Lehetséges hogy tényleg csak a kialvatlanság az oka?
Most 15 éves (fiú ) vagyok.Baráti kapcsolataim vannak, családi problémáim nincsenek, mégis eléggé stresszes vagyok. Pár havonta visszatérő rohamaim vannak. Ez az egész még 12 éves koromban újév hajnalán kezdődött. (Irónikus) Akkor volt az első rohamom.
A rohamnak több tünete is van. Úgy kezdődik, mintha elveszteném a térlátásomat ( tompalátó vagyok és szemtengej ferdülésem is van) ezután olyan érzésem van mintha elveszteném az öntudatomat, de végul nem vesztem el és nem is ájulok el. (még soha nem ájultam el) A mozdulataim bizonytalanok, és ha beszélek olyan mintha nem is én beszélnék, vagy olyan mintha álmodnék. Kb 2-3 percig tart Viszont nem izzadok, (csak ha izgulok miatta) nem is fáj a fejem és nem gyengülnek az izmaim.
FONTOS, hogy eddig csak akkor volt ilyen mikor nagyon fáradt voltam vagy kialvatlan. Eddik kb 15 ször volt ilyen.
Voltam már vizsgálatokon de nem találtak semmit. A tünetek szinte ugyanolyanok mint az éjjszakai elalvás előtti állapot vagy az éjszaka közepén felegredés utáni mozgás, bizonytalanság. Hejtöl szituációtól független, de legjobban nagy tömegben vagy boltokban félek tőle. Elősször nagyon megiettem tőle, késöbb elhitettem magammal hogy valami komoly btegségem van ( narkolepszia ) most már nem annyira izgulok tőle, mert a szüleim azt mondták hogy ez csak a kialvatlanság vagy a serdülőkor tünete. Ha egy orvos is ezt mondaná akkor nem félnék többé, csak félek hogy valami nagyobb bajom van. Lehetséges hogy tényleg csak a kialvatlanság az oka?
Kedves Kérdező!
Legfontosabb az lenne, ha a szorongásod oldódna és megnyugodnál. Ezért javaslom, hogy a lakhelyedhez legközelebb eső nevelési tanácsadót keresd fel és vedd igénybe az ottani pszichológus segítségét. Talán, már az is megkönnyebbülést hozna, ha őszintén tudnál beszélni ezekről a testi tünetekről egy szakembernek.
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 08. 23:05
Legfontosabb az lenne, ha a szorongásod oldódna és megnyugodnál. Ezért javaslom, hogy a lakhelyedhez legközelebb eső nevelési tanácsadót keresd fel és vedd igénybe az ottani pszichológus segítségét. Talán, már az is megkönnyebbülést hozna, ha őszintén tudnál beszélni ezekről a testi tünetekről egy szakembernek.
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 09. 08. 23:05
Kedves Szakértő!
Én egy 15 éves lány vagyok. Nem tudtam kihez forduljak ezzel a problémával, de van két problémám, mindkettő a barátnőimmel kapcsolatos. Az egyik, hogy a barátnőm velem egyidős. Ahogy egyre jobban megismertük egymást, sokat beszélgettünk, elmondtam engem mi bánt...hogy őt mi bántja. De valamit elkezdett majd nem folytatta. Gondoltam, oké nem akar róla beszélni, témát váltottunk. Másnap, suliba igazgatónő tartott nekünk órát, mikor jött az iskolapszichológus, és beszélt velünk csomó dologról, étkezési zavarok, cigi, alkohol, drog....szexuális zaklatás. Egész nap olyan furcsa volt és akkor egyszer csak elkezdett zokogni. Az igazgatónő és én mentünk ki vele, hogy megnyugodjon. Mikor megnyugodott nem akart mondani semmit. Aztán végül csak elmondta. Egy évvel ezelőtt. (nagyjából akkor volt egy éve) a magyar tanára, elhívta őt könyvtárba, úgy volt hogy többen lesznek. De csak ő volt. Nem jutott el a könyvtárig, mert a férfi megerőszakolta. Azóta börtönben ül, de a mai napig nem tudta feldolgozni. A tanárnő beszélt a szülőkkel, hogy megkapja a megfelelő segítséget. A kérdés, Én ezek után mit csináljak? Legyek ugyanolyan mint eddig? vagy foglalkozzam vele többet? teljesen tanácstalan vagyok.
A másik. Egy másik barátnőm, vele nőttem fel. Mindig picit ducibb volt. Ám általánosban hatalmas változáson ment keresztül, gyönyörű lett. (küldök róla képet) 170cm és 58kg. így nem hangzik kevésnek. De nagyon csinos, mondjuk rengeteget úszik és tornázik,korizik. Rendszeresen indul szépségversenyeken és szinte mindig nyer, májusban képviselte az országot Kínában a legszebb Tinik versenyén és 3. lett. Csomó külföldi úton vesz részt, modellkedik...stb. Ha vele vagyok mindig őt nézik meg, rám se néznek. Mind ezt elviselném, ha ugyanaz az ember maradt volna, aki volt. Hiányzik az ahogy régen elvoltunk, a közös beszélgetések. Tudom, hogy ha valaki ilyen idősen ennyi mindent elér, persze hogy büszke rá, legyen is! Ln is büszke vagyok rá. :) Csak néha úgy érzem picit lenéz engem. Mit kéne tennem hogy ne érezzem ezt, de megmaradjon a barátságunk?
Előre is köszönöm :)
Tina
Kedves Tina!
Mindkét kérdésed a baráti viszonyulásokra, viszonyokra irányul.
Az első kérdéseddel kapcsolatban: mivel jól ismered a barátnődet és természetesen baráti szereteted a történtektől függetlenül töretlen maradt, ezért nem kell mást tenned, mint figyelned a reakcióit. Amennyiben valamilyen formában előhozakodik a témával, abban az esetben megfelelő tapintattal és empátiával fordulj felé. Fontos, hogy ezzel a helyzettel és információval részedről sehol, semmilyen formában ne lehessen visszaélni!
A másik helyzetben fontos megértened, hogy a barátság sosem állandó helyzet. A barátságok és az emberek folyamatosan alakulnak. Említett barátnőd élete nagyot változott az utóbbi időben, rengeteg siker érte, amely átalakította korábbi életét és valószínűleg viszonyait is korábbi ismerőseivel. Olyan világ, élet tárult fel előtte, amelyben rengeteg újdonságot fedezett fel, valamint számtalan új ismerősre tett szert. Ebben a periódusban a korábbi ismeretségek átértékelődnek, egyes esetekben lassan el is múlnak. Ez még koránt sem biztos, hogy a Te esetedben is így végződik, de benne van a lehetőségekben. Próbáld ezt a helyzetet nem zokon venni és viszonyodat ne változtasd meg barátnőd irányába. Ellenkező esetben vedd figyelembe, hogy a Te életedben is lesz majd olyan periódus, amikor a barátnőkre fordított időd hirtelen leszűkül és harag nélkül átmenetileg elveszti jelentőségét (pl.: amikor majd szerelembe esel).
Üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy 21 éves fiatal lány vagyok és idegalapon elmegy a hangom.10 hónap alatt harmadjára ment el a hangom és ilyenkor kb 1 hónapig nem tudok beszélni. Nyugtatót szedek ilyenkor meg mindenféle idegnyugtatót. Mit lehetne tenni annak érdekében hogy ez elmúljon vagy legalább is minél hamarabb visszajöjjön a hangom.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel Edina
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy 21 éves fiatal lány vagyok és idegalapon elmegy a hangom.10 hónap alatt harmadjára ment el a hangom és ilyenkor kb 1 hónapig nem tudok beszélni. Nyugtatót szedek ilyenkor meg mindenféle idegnyugtatót. Mit lehetne tenni annak érdekében hogy ez elmúljon vagy legalább is minél hamarabb visszajöjjön a hangom.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel Edina
Tisztelt Edina!
Levélben nem tudok Önnek megoldást nyújtani problémájára. Mindenképp keressen fel egy klinikai szakpszichológust!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 15. 12:24
Levélben nem tudok Önnek megoldást nyújtani problémájára. Mindenképp keressen fel egy klinikai szakpszichológust!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 15. 12:24
Tisztelt Doktornő!
Férjemmel 14 éve ismerjük egymást, 8 éve vagyunk házasok. Ő 33, én 39 éves vagyok. Van egy 18 éves lányom az első házasságomból és egy 11 éves közös kisfiunk. Házasságunk lassú, de folyamatos romlásában több ok is közrejátszott, pl. anyós-meny eldurvulása. Semmi nem tetszik neki, főleg az, hogy én sajnos jelenleg nem dolgozom, de beosztom azt, ami van, igaz ebben az én szüleim sokat segítenek.A legnagyobb problémája az, hogy a férjem hazahozza afizetését és ne neki adja.
Eleinte még el-eljártunk hozzájuk, azonban most már a kisfiam nem engedem, ennek nyomós oka van: a panelban tartott macskájuktól a kisfiamnak egész pici kora óta(!) nagyméretű herpesz jön ki az arcán, a szája körül. Valószínűleg a cica nyálától, ürülékétől, az orvosok sem tudták kideríteni, a szőrére nem allergiás. Sajnos, akárhányszor vendégségben voltunk náluk óvodás korában is, másnaptól volt,hogy egy hónapig nem mehetett óvodába. Mivel iskolás, ezt nem nagyon engedhetem meg magamnak. Ráadásul ez a herpesz fájdalmas is neki. a doki nénink is azt tanácsolta, ne vigyük oda a gyereket.Pedig nekünk is van cicánk, az nem okoz ilyen problémát.
Arról nem is beszélve,hogy mindenáron meg akarja kereszteltetni az unokáját, ebbe meg én nem megyek bele.
Ráadásul az anyós tele van adóssággal a jó fizetése és a 2. férje jó nyugdíja ellenére. Sem a férjemnek, sem az unokájának nem vesz még születésnapjára semmit. A férjemet annak idején még továbbtanulni sem engedte, pedig felvételi nélkül felvették a főiskolára. De az első fizetését elvette tőle. Irigy azért is, mert a gyerekek kitűnő tanulók. Mikor építkeztünk, az én szüleim még hitelt is vettek fel nekünk, hogy segíteni tudjanak, ők pedig még a munkákban sem segítettek, pedig az ingyen van. Sajnos a férjem bátyja is ilyen. Mi ott voltunk az ő esküvőjükön, amikor megszülettek a gyerekeik, de mi soha nem kaptunk vissza tőlük semmit. Engem megdöbbent ebben a rokonságban ez az irigység. Én szeretek adni, de ami túlzás, az túlzás.
Ha egy évben egyszer-kétszer eljönnek hozzánk, akkor is engem szapul. A férjem meg egyáltalán nem áll ki mellettem.
Tudom én sem vagyok hibátlan, sokszor elmondom az anyóst a bántásokért mindennek, a párom pedig ezt elégelte meg.
A másik nagy problémám, hogy a párommal semmit nem lehet megbeszélni, mert úgyis becsap, folyton átver,sajnos nagyon megbízhatatlan ember lett belőle.Nagyon ritkán rájön a mértéktelen ivás, ilyenkor félek tőle.Próbálok minél több közös programot szervezni,ő azonban halálosan unja már a velünk töltött időt,folyton nagy társaságban akar dorbézolni,mert csak így érzi jól magát, ezt a tudtomra is adta. Én azonban nem szeretek vele társaságba járni (mikor a fiunk pici volt,nem is tutuk volna ezt megoldani), ugyanis abban leli ilyenkor örömét, hogy a női nemet megalázza. De tényleg.
Még a házaséletünkből is viccet csinál.Ha én megbántom őt, igyekszem bocsánatot kérni, ölelgetem, puszilgatom, ő azonban 14 év alatt még sose kért bocsánatot tőlem. Virágot se kapok tőle soha.
Viszont nem szeretném elveszíteni, mert különben egy szuper ember, nagyon dolgos,én mig mindig nagyon szeretem. Nekem nics más, csak ő. Úgy látom,kísértetiesen megismétlődik a mi házasságunkban az, mint amikor ő 11 éves volt. Akkor váltak el a szülei. Sajnos a természete (ivás, családi veszekedések terén) ugyanolyan, mint az apukájáé, aki nagy nőcsábász, még most is folyton a szexen jár az esze, még a gyerekek előtt is.
Egyébként, ha egy jó darabig nincs útban az anyósom, akkor szuperul megvagyunk, de aztán kezdődik minden elölről.
Mit tegyek, hol változtassak, hogy helyrerázódjanak a dolgok? Én már nagyon sokat sírtam emiatt, de sajnos senki nem tud segíteni.
Végül pedig elnézést kérek a túl hosszú levélért.
Tisztelettel:
Egy boldogtalan feleség
Férjemmel 14 éve ismerjük egymást, 8 éve vagyunk házasok. Ő 33, én 39 éves vagyok. Van egy 18 éves lányom az első házasságomból és egy 11 éves közös kisfiunk. Házasságunk lassú, de folyamatos romlásában több ok is közrejátszott, pl. anyós-meny eldurvulása. Semmi nem tetszik neki, főleg az, hogy én sajnos jelenleg nem dolgozom, de beosztom azt, ami van, igaz ebben az én szüleim sokat segítenek.A legnagyobb problémája az, hogy a férjem hazahozza afizetését és ne neki adja.
Eleinte még el-eljártunk hozzájuk, azonban most már a kisfiam nem engedem, ennek nyomós oka van: a panelban tartott macskájuktól a kisfiamnak egész pici kora óta(!) nagyméretű herpesz jön ki az arcán, a szája körül. Valószínűleg a cica nyálától, ürülékétől, az orvosok sem tudták kideríteni, a szőrére nem allergiás. Sajnos, akárhányszor vendégségben voltunk náluk óvodás korában is, másnaptól volt,hogy egy hónapig nem mehetett óvodába. Mivel iskolás, ezt nem nagyon engedhetem meg magamnak. Ráadásul ez a herpesz fájdalmas is neki. a doki nénink is azt tanácsolta, ne vigyük oda a gyereket.Pedig nekünk is van cicánk, az nem okoz ilyen problémát.
Arról nem is beszélve,hogy mindenáron meg akarja kereszteltetni az unokáját, ebbe meg én nem megyek bele.
Ráadásul az anyós tele van adóssággal a jó fizetése és a 2. férje jó nyugdíja ellenére. Sem a férjemnek, sem az unokájának nem vesz még születésnapjára semmit. A férjemet annak idején még továbbtanulni sem engedte, pedig felvételi nélkül felvették a főiskolára. De az első fizetését elvette tőle. Irigy azért is, mert a gyerekek kitűnő tanulók. Mikor építkeztünk, az én szüleim még hitelt is vettek fel nekünk, hogy segíteni tudjanak, ők pedig még a munkákban sem segítettek, pedig az ingyen van. Sajnos a férjem bátyja is ilyen. Mi ott voltunk az ő esküvőjükön, amikor megszülettek a gyerekeik, de mi soha nem kaptunk vissza tőlük semmit. Engem megdöbbent ebben a rokonságban ez az irigység. Én szeretek adni, de ami túlzás, az túlzás.
Ha egy évben egyszer-kétszer eljönnek hozzánk, akkor is engem szapul. A férjem meg egyáltalán nem áll ki mellettem.
Tudom én sem vagyok hibátlan, sokszor elmondom az anyóst a bántásokért mindennek, a párom pedig ezt elégelte meg.
A másik nagy problémám, hogy a párommal semmit nem lehet megbeszélni, mert úgyis becsap, folyton átver,sajnos nagyon megbízhatatlan ember lett belőle.Nagyon ritkán rájön a mértéktelen ivás, ilyenkor félek tőle.Próbálok minél több közös programot szervezni,ő azonban halálosan unja már a velünk töltött időt,folyton nagy társaságban akar dorbézolni,mert csak így érzi jól magát, ezt a tudtomra is adta. Én azonban nem szeretek vele társaságba járni (mikor a fiunk pici volt,nem is tutuk volna ezt megoldani), ugyanis abban leli ilyenkor örömét, hogy a női nemet megalázza. De tényleg.
Még a házaséletünkből is viccet csinál.Ha én megbántom őt, igyekszem bocsánatot kérni, ölelgetem, puszilgatom, ő azonban 14 év alatt még sose kért bocsánatot tőlem. Virágot se kapok tőle soha.
Viszont nem szeretném elveszíteni, mert különben egy szuper ember, nagyon dolgos,én mig mindig nagyon szeretem. Nekem nics más, csak ő. Úgy látom,kísértetiesen megismétlődik a mi házasságunkban az, mint amikor ő 11 éves volt. Akkor váltak el a szülei. Sajnos a természete (ivás, családi veszekedések terén) ugyanolyan, mint az apukájáé, aki nagy nőcsábász, még most is folyton a szexen jár az esze, még a gyerekek előtt is.
Egyébként, ha egy jó darabig nincs útban az anyósom, akkor szuperul megvagyunk, de aztán kezdődik minden elölről.
Mit tegyek, hol változtassak, hogy helyrerázódjanak a dolgok? Én már nagyon sokat sírtam emiatt, de sajnos senki nem tud segíteni.
Végül pedig elnézést kérek a túl hosszú levélért.
Tisztelettel:
Egy boldogtalan feleség
Tisztelt Kérdező!
Köszönöm a levelét és a válaszomat illetően a türelmét!
Biztos nagyon nehéz lehet tolerálni az anyósát. Ennek ellenére mégis azt javaslom, engedje meg, hogy találkozzon az unokájával, mégiscsak a nagymamája. A tiltás csak konfliktust eredményez! Ha az egyik fél tesz egy gesztust, talán a másik is enyhülni fog. Legyen Ön az okosabb!
Párjával kapcsolatban leírja, hogy dolgos ember, viszont nem veti meg az italt, durva a természete, gyakran eljár Ön nélkül szórakozni stb. Felvetődik bennem a kérdés, hogy mi vonzotta Önt a párjához, amikor megismerkedtek? Azt gondolom, hogy ezek a tulajdonságok már a kapcsolatuk kezdetén is előfordultak, csak a szerelem vakságában a negatív tulajdonságokat alábecsülte. Feltételezem párja a kapcsolatuk kezdetén is szeretett a cimborákkal szórakozni. Ezt rövid távon el lehetett viselni, esetleg durvasága még férfiasnak is tűnhetett, ám jelenleg az elkötelezett, tartós kapcsolatban gondot okoz. Klinikai gyakorlatomban mindig felteszem pároknak azt a kérdést, hogy mi vonzotta kezdetben társukhoz, aztán megkérdezem, hogy jelenleg mit tartanak nyomasztónak benne. A kettő majdnem mindig összefügg! A kezdeti vonzalom és a későbbiekben kialakuló konfliktusok okainak összefüggése és megoldása párterápiás feladat.
Továbbá azt feltételezem, jól gondolja, hogy a jelenlegi házassági konfliktusaik párja ismétlődő kísérletei arra, hogy „megoldja” a régi konfliktusokat, amelyek gyermekkori kapcsolatokból eredtek. Biztos nem véletlen, hogy a házasságukban megismétlődik a férje gyermekkori emléke. A régi sérülésekkel gyakran felnőttkori kapcsolatokon keresztül próbálunk megbirkózni, ami nem mindig sikeres.
Tehát mindenképp párterápiát javasolnék! Tudomásom szerint, Budapesten a Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológiai Tanszékén ingyen foglalkoznak párokkal (VIII. ker., Tömő u. 25-29. III. emelet). Vidéken pedig érdemes lenne egy ideggondozót vagy családgondozót felkeresni és ott információt kérni.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 11. 21:42
Köszönöm a levelét és a válaszomat illetően a türelmét!
Biztos nagyon nehéz lehet tolerálni az anyósát. Ennek ellenére mégis azt javaslom, engedje meg, hogy találkozzon az unokájával, mégiscsak a nagymamája. A tiltás csak konfliktust eredményez! Ha az egyik fél tesz egy gesztust, talán a másik is enyhülni fog. Legyen Ön az okosabb!
Párjával kapcsolatban leírja, hogy dolgos ember, viszont nem veti meg az italt, durva a természete, gyakran eljár Ön nélkül szórakozni stb. Felvetődik bennem a kérdés, hogy mi vonzotta Önt a párjához, amikor megismerkedtek? Azt gondolom, hogy ezek a tulajdonságok már a kapcsolatuk kezdetén is előfordultak, csak a szerelem vakságában a negatív tulajdonságokat alábecsülte. Feltételezem párja a kapcsolatuk kezdetén is szeretett a cimborákkal szórakozni. Ezt rövid távon el lehetett viselni, esetleg durvasága még férfiasnak is tűnhetett, ám jelenleg az elkötelezett, tartós kapcsolatban gondot okoz. Klinikai gyakorlatomban mindig felteszem pároknak azt a kérdést, hogy mi vonzotta kezdetben társukhoz, aztán megkérdezem, hogy jelenleg mit tartanak nyomasztónak benne. A kettő majdnem mindig összefügg! A kezdeti vonzalom és a későbbiekben kialakuló konfliktusok okainak összefüggése és megoldása párterápiás feladat.
Továbbá azt feltételezem, jól gondolja, hogy a jelenlegi házassági konfliktusaik párja ismétlődő kísérletei arra, hogy „megoldja” a régi konfliktusokat, amelyek gyermekkori kapcsolatokból eredtek. Biztos nem véletlen, hogy a házasságukban megismétlődik a férje gyermekkori emléke. A régi sérülésekkel gyakran felnőttkori kapcsolatokon keresztül próbálunk megbirkózni, ami nem mindig sikeres.
Tehát mindenképp párterápiát javasolnék! Tudomásom szerint, Budapesten a Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológiai Tanszékén ingyen foglalkoznak párokkal (VIII. ker., Tömő u. 25-29. III. emelet). Vidéken pedig érdemes lenne egy ideggondozót vagy családgondozót felkeresni és ott információt kérni.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 11. 21:42
Kedves Katalin!
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Kedves Gabika!
A kíváncsiságot nem tartom abnormálisnak, ami idővel remélhetőleg enyhülni fog.
Inkább a házasságukra kellene jobban ügyelni, hogy ne legyen „szükség” harmadik félre.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 10. 23:59
A kíváncsiságot nem tartom abnormálisnak, ami idővel remélhetőleg enyhülni fog.
Inkább a házasságukra kellene jobban ügyelni, hogy ne legyen „szükség” harmadik félre.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 08. 10. 23:59
Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz megmondani, hogy egy ennyi feszültséggel járó, külső és belső nyomásnak kitett életkorban mi normális és mi nem. A serdülőkorban nagy testi és lelki változások mennek végbe. Gyakran előfordul, hogy a serdülő erős ösztönkésztetései, mind az erotikusak, mind az agresszívek a legközelebbi, családon belüli személyre irányulnak. De ezt a belső konfliktust a családtaggal kapcsolatban nem tudja megengedni, megoldani. Így minden érzelmi energiát áthelyez egy családon kívüli személyre. Ilyenkor jön létre például heves rajongás, szenvedélyes szerelem egy tanár iránt. Azt gondolom, nem véletlen, hogy az édesapja annyi idős, mint a tanára. Csak feltételezem, hogy az édesapjával kapcsolatos megoldatlan ösztönkésztetéseket tolja át a tanárára. Ha úgy érzi, hogy rajongása az iskolai tanulmányait negatívan befolyásolja, esetleg akadályozza, akkor mindenképp érdemes segítséget kérni. Adekvát kezelés, beszélgetés a problémáról érthetőbbé teszi Ön számára is a lelki folyamatait.
Egyébként nagyon élvezetes stílusban ír, írjon novellát!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 05. 15. 20:55
Nagyon nehéz megmondani, hogy egy ennyi feszültséggel járó, külső és belső nyomásnak kitett életkorban mi normális és mi nem. A serdülőkorban nagy testi és lelki változások mennek végbe. Gyakran előfordul, hogy a serdülő erős ösztönkésztetései, mind az erotikusak, mind az agresszívek a legközelebbi, családon belüli személyre irányulnak. De ezt a belső konfliktust a családtaggal kapcsolatban nem tudja megengedni, megoldani. Így minden érzelmi energiát áthelyez egy családon kívüli személyre. Ilyenkor jön létre például heves rajongás, szenvedélyes szerelem egy tanár iránt. Azt gondolom, nem véletlen, hogy az édesapja annyi idős, mint a tanára. Csak feltételezem, hogy az édesapjával kapcsolatos megoldatlan ösztönkésztetéseket tolja át a tanárára. Ha úgy érzi, hogy rajongása az iskolai tanulmányait negatívan befolyásolja, esetleg akadályozza, akkor mindenképp érdemes segítséget kérni. Adekvát kezelés, beszélgetés a problémáról érthetőbbé teszi Ön számára is a lelki folyamatait.
Egyébként nagyon élvezetes stílusban ír, írjon novellát!
Üdvözlettel: Skultéti-Szabó Katalin 2011. 05. 15. 20:55
Tisztelt Doktor Nő!
Azt szeretném kérdezni,hogy :a férjem természete durva de sok kedvességgel meg lehet e változtatni?Illetve hogy érjem el hogy a fiam ne ezt a lusta tempot vegye fel ami a férjemre jellemző. Nem csak lusta de halogato is. Hogy érjem el hogy a gyerekek ne halogato lusta hirtelen robbano emberek legyenek annak ellenére hogy a ferjem ilyen.
Azt szeretném kérdezni,hogy :a férjem természete durva de sok kedvességgel meg lehet e változtatni?Illetve hogy érjem el hogy a fiam ne ezt a lusta tempot vegye fel ami a férjemre jellemző. Nem csak lusta de halogato is. Hogy érjem el hogy a gyerekek ne halogato lusta hirtelen robbano emberek legyenek annak ellenére hogy a ferjem ilyen.
Tisztelt Kérdező!
Nem tudok róla, hogy lenne egy általános recept, amivel férjét és
fiát motiváltabbá lehetne tenni.
Hanem, Ön mit tesz meg azért, hogy a család férfi tagjai kevésbé legyenek lusták, durvák?
Kifejezésre tudja juttatni elégedetlenségét párjának anélkül, hogy megsértené őt ezzel?
Minden kapcsolat, így az Önök családja is kölcsönös energiabefektetést, egymásra figyelést,
aktivitást igényel. Ha ez hiányzik, de úgy érzik, hogy készek a változás érdekében erőfeszítést tenni, akkor keressenek fel egy családterapeutát.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 05. 11. 13:58
Nem tudok róla, hogy lenne egy általános recept, amivel férjét és
fiát motiváltabbá lehetne tenni.
Hanem, Ön mit tesz meg azért, hogy a család férfi tagjai kevésbé legyenek lusták, durvák?
Kifejezésre tudja juttatni elégedetlenségét párjának anélkül, hogy megsértené őt ezzel?
Minden kapcsolat, így az Önök családja is kölcsönös energiabefektetést, egymásra figyelést,
aktivitást igényel. Ha ez hiányzik, de úgy érzik, hogy készek a változás érdekében erőfeszítést tenni, akkor keressenek fel egy családterapeutát.
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 05. 11. 13:58
Tisztelt Dr.Nő!
Sajnos 11 éve nem sikerül a gyermek áldás, 5 lombikon túl már nincs reményem és 40 fölött. Minden pénzünk erre ment rá, mindent feladtunk a siker reményében.
Teljesen kivagyok lelkileg, azt mondták keressek magán úton segítséget, DE SAJNOS ERRE NINCS PÉNZÜNK, DE ÚGY ÉRZEM, BELEŐRÜLÖK.
SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGEM. A KÉRDÉSEM AZ LENNE , HOGY VAN E OLYAN LEHETŐSÉG, AHOL INGYENESEN FOGLALKOZNA VELEM VALAKI, MERT ÚGY ÉRZEM LASSAN MEGŐRÜLÖK.
KÖSZÖNETTEL:
Pincur
Sajnos 11 éve nem sikerül a gyermek áldás, 5 lombikon túl már nincs reményem és 40 fölött. Minden pénzünk erre ment rá, mindent feladtunk a siker reményében.
Teljesen kivagyok lelkileg, azt mondták keressek magán úton segítséget, DE SAJNOS ERRE NINCS PÉNZÜNK, DE ÚGY ÉRZEM, BELEŐRÜLÖK.
SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGEM. A KÉRDÉSEM AZ LENNE , HOGY VAN E OLYAN LEHETŐSÉG, AHOL INGYENESEN FOGLALKOZNA VELEM VALAKI, MERT ÚGY ÉRZEM LASSAN MEGŐRÜLÖK.
KÖSZÖNETTEL:
Pincur
Tisztelt Kérdező!
Őszintén sajnálom, hogy a próbálkozások ellenére
sem sikerült a vágyott gyermekáldás!
Talán a legkényelmesebb az lenne Önnek,
ha a lakhelyéhez legközelebb található szakrendelőt felkeresné.
A segítségemet én is fel tudom ajánlani,
Budapesten a IX. kerületi szakrendelő keretén belül.
Viszont ez a rendelés beutalóköteles,
ezért ha mellettem dönt, akkor kérem
írjon nekem erre a mail címre-
skultetiszabo@yahoo.com
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 04. 16. 22:57
Őszintén sajnálom, hogy a próbálkozások ellenére
sem sikerült a vágyott gyermekáldás!
Talán a legkényelmesebb az lenne Önnek,
ha a lakhelyéhez legközelebb található szakrendelőt felkeresné.
A segítségemet én is fel tudom ajánlani,
Budapesten a IX. kerületi szakrendelő keretén belül.
Viszont ez a rendelés beutalóköteles,
ezért ha mellettem dönt, akkor kérem
írjon nekem erre a mail címre-
skultetiszabo@yahoo.com
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 04. 16. 22:57
Kedves doktornő .A segítségét szeretném kérni a férjemnél nem rég diagnosztizálták a pánik betegséget,ami heves szívdobogás érzéssel és halálfélelemel magas vérnyomással jelentkezett.Frontin o,25mg gyógyszert kapott.Azt szeretném kérdezni hogy hogyan tudok neki segíteni mert ugy gondolom hogy ő attól fél hogy mindig rosszul lesz .Mert az egyik rosszullét pont egy távolsági buszon érte és azóta mintha kerülné a buszközlekedést.Válaszát Nagyon köszönöm.
Kedves Kérdező!
A pánikbetegséget kognitív viselkedésterápiával nagyon hatékonyan lehet kezelni. A pánikos szorongás mögött mindig áll valamilyen negatív gondolat. Férje esetében lehet például: „Nem szállok fel a buszra, mert ismét rosszul leszek.” Lehet, hogy a férje úgy érzi, hogy a buszközlekedés kerülésével sikerül elkerülnie a rosszullétet, de valójában ez a viselkedés fenntartja és erősíti azt a negatív hiedelmét, hogy rosszul lesz a buszon. Ennek az elkerülő viselkedésnek a kiiktatása lényegében a pszichoterápia feladata.
Ön abban tud a legtöbbet segíteni a férjének, ha javasolja, hogy keressen fel egy klinikai szakpszichológust, de ezt elsősorban neki kell akarnia.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő !
2011. 02. 01-én lágyék sérv mütétem volt. 4 nap múlva jöttem haza, fájdalmaim voltak
nem tudtam eludni, ezért Stilnox altatót szedtem 6 napig. Az alatató elfogyott, azóta sem tudok elalaudni. A háziorvosom Andante altatót és Frontint írt fel. Bevettem az alatató és a forntint azonban éjjel egy órakor egy újann altatót is , de egész éjjel kb egy órát ha aludtam.
A stilnox 5-6 órára volt jó. Néha szedek fájdalomcsillapítot is, de ez 1 db naponta .
Prosztata gyulladásom van arra Gentost szedek. Napközben Sedacur forte klszítményt is szedek két nap óta.
A fő probléma ahogy látom, a mütét utáni fájdalom, ez már javolt, de még nem az igazi, és ez idegesít Ahogy közeledik az éjszaka már előre félek, hogy nem tudok elaludni.
Mit tegyek. Úgy döntötem visszamegyek dolgozni 2011. 02. 16-tól hátha ez segít a folymatban. Milyen kúrát, gyógyszereket, kiegészítőket javasol. Kérem segítsen 47 éves vagyok 2 általános iskolás gyerekkel. Teljes embernek kell lennem !
Megjegyzés: 2010. decemberben is volt lágyéksérv mütétem ( kétoldali sérv volt egyszerre csak egyet mütöttekk) akkor nem volt fájdalmam aludni is tudtam, egyébként előtte nem voltam rossz alvó, egy két nap rossz alvás után ( 4-5 óra) tökletesen aludtam. Ismételten nagyon kérem adjon jó tanácsot, segítsen. Nagyatádon lakom és banki alkalmazott vagyok.
Köszönettel: Zoltán
2011. 02. 01-én lágyék sérv mütétem volt. 4 nap múlva jöttem haza, fájdalmaim voltak
nem tudtam eludni, ezért Stilnox altatót szedtem 6 napig. Az alatató elfogyott, azóta sem tudok elalaudni. A háziorvosom Andante altatót és Frontint írt fel. Bevettem az alatató és a forntint azonban éjjel egy órakor egy újann altatót is , de egész éjjel kb egy órát ha aludtam.
A stilnox 5-6 órára volt jó. Néha szedek fájdalomcsillapítot is, de ez 1 db naponta .
Prosztata gyulladásom van arra Gentost szedek. Napközben Sedacur forte klszítményt is szedek két nap óta.
A fő probléma ahogy látom, a mütét utáni fájdalom, ez már javolt, de még nem az igazi, és ez idegesít Ahogy közeledik az éjszaka már előre félek, hogy nem tudok elaludni.
Mit tegyek. Úgy döntötem visszamegyek dolgozni 2011. 02. 16-tól hátha ez segít a folymatban. Milyen kúrát, gyógyszereket, kiegészítőket javasol. Kérem segítsen 47 éves vagyok 2 általános iskolás gyerekkel. Teljes embernek kell lennem !
Megjegyzés: 2010. decemberben is volt lágyéksérv mütétem ( kétoldali sérv volt egyszerre csak egyet mütöttekk) akkor nem volt fájdalmam aludni is tudtam, egyébként előtte nem voltam rossz alvó, egy két nap rossz alvás után ( 4-5 óra) tökletesen aludtam. Ismételten nagyon kérem adjon jó tanácsot, segítsen. Nagyatádon lakom és banki alkalmazott vagyok.
Köszönettel: Zoltán
Tisztelt Zoltán!
Gyógyszeres kezelését pszichológusként nem véleményezhetem, erről pszichiáter szakorvos véleményét érdemes megkérdeznie - természetesen a CsaládiNet oldalán található pszichiáter szakorvosokhoz is fordulhat (pl.: Gaba Medical Center orvosai).
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 02. 16. 17:31
Gyógyszeres kezelését pszichológusként nem véleményezhetem, erről pszichiáter szakorvos véleményét érdemes megkérdeznie - természetesen a CsaládiNet oldalán található pszichiáter szakorvosokhoz is fordulhat (pl.: Gaba Medical Center orvosai).
Üdvözlettel:
Skultéti-Szabó Katalin 2011. 02. 16. 17:31
Elejére | Előző oldal | 1 | 2 | Következő | Végére
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
