Pollák Éva
Tanácsadó pszichológus
Életvezetési, stresszkezelési, párkapcsolati tanácsadás.
Szülőszerep és gyermeknevelés, multikulturalitás.
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-70/516-42-38
E-mail: evipoll@gmail.com
Honlap: http://www.evapollak.com
Témakörök
társas szorongás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Üdvözlöm!
17 éves vagyok, és egészen kis korom óta láttam hogy a szüleim hogy távolodtak egymástól, és talán ezért félek a kapcsolatoktól. Még a legegyszerűbb baráti társaságban sincs elég önbizalmam kibontakozni. A komolyabb beszélgetésbe elegyedéssel is gondok vannak, inkább csak hallgatni szoktam a beszélgetések során, nem pedig részt venni benne. Az iskolában is szeretnék úgymond megfelelni a társaságnak, de szinte mindig kisebb kudarcokkal végződnek a próbálkozásaim.
esetleg tud segíteni abban hogy hogyan tudnék jobban része lenni a társaságnak?
Előre is köszönöm!
17 éves vagyok, és egészen kis korom óta láttam hogy a szüleim hogy távolodtak egymástól, és talán ezért félek a kapcsolatoktól. Még a legegyszerűbb baráti társaságban sincs elég önbizalmam kibontakozni. A komolyabb beszélgetésbe elegyedéssel is gondok vannak, inkább csak hallgatni szoktam a beszélgetések során, nem pedig részt venni benne. Az iskolában is szeretnék úgymond megfelelni a társaságnak, de szinte mindig kisebb kudarcokkal végződnek a próbálkozásaim.
esetleg tud segíteni abban hogy hogyan tudnék jobban része lenni a társaságnak?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
A gátlások leküzdéséhez épp az a legmegfelelőbb út, amin elindult - mégpedig az, hogy meg kell próbálni valahogy bekapcsolódni a beszélgetésekbe, programokba. Az elején ez nehéz, az ember ügyetlennek érzi magát - de a legrosszabb, ami történhet, az, hogy egy-egy próbálkozás után ismét csöndben van egy kicsit, tehát oda kerül vissza, ahonnan indult, és ahonnan újra és újra nekirugaszkodhat. Ne feledje, 'gyakorlat teszi a mestert'.
Segíthet az is, hogy ha a kevésbé beszélgetős programokba sikerül bekapcsolódnia (pl. mozizás),és persze gondoljon bele, mennyi mindent tud a többiekről a sok megfigyelés miatt, ez akár az előnyére is válhat!
Ha lehetősége van, esetleg csatlakozzon valami szakkörhöz, sportkörhöz, ahol a közös tevékenységen keresztül automatikusan tagjává válhat egy csoportnak. Jó szárnypróbálgatást!
Üdvözlettel, Pollák Éva 2010. 05. 30. 12:54
A gátlások leküzdéséhez épp az a legmegfelelőbb út, amin elindult - mégpedig az, hogy meg kell próbálni valahogy bekapcsolódni a beszélgetésekbe, programokba. Az elején ez nehéz, az ember ügyetlennek érzi magát - de a legrosszabb, ami történhet, az, hogy egy-egy próbálkozás után ismét csöndben van egy kicsit, tehát oda kerül vissza, ahonnan indult, és ahonnan újra és újra nekirugaszkodhat. Ne feledje, 'gyakorlat teszi a mestert'.
Segíthet az is, hogy ha a kevésbé beszélgetős programokba sikerül bekapcsolódnia (pl. mozizás),és persze gondoljon bele, mennyi mindent tud a többiekről a sok megfigyelés miatt, ez akár az előnyére is válhat!
Ha lehetősége van, esetleg csatlakozzon valami szakkörhöz, sportkörhöz, ahol a közös tevékenységen keresztül automatikusan tagjává válhat egy csoportnak. Jó szárnypróbálgatást!
Üdvözlettel, Pollák Éva 2010. 05. 30. 12:54
Kedves Éva!
20éves fiú vagyok és van egy elég nagy problémám. Nemrég járok a fővárosba egyetemre tanulni, mindennap vidékről. A legtöbb egyetemi órára ha be kell mennem mindig szorongás tölt el és egyáltalán nem érzem jól magam. ez korábban is így volt, elég szótlan vagyok, de most jobban jelentkezik. Bár nem igen járok társaságba, pont ezért mert "félek" az emberektől, leeht ez a baj nem tudom. de ez a szorongás egyre elviselhetetlennebbé kezd válni számomra is, van néha hogy megszólalok, de inkább azt se nagyon mert félek, hogy nem jót mondok. ezen kívül olvastam egy könyvet, a szorongás alapformái címmel és megállapítottam magamról hogy a skizoid csoportba tartozom. a 4 alapforma közül úgy vélem ez a legrosszabb, és nem tudom hogy ez most betegség e vagy sem, és nem tudom mi tévő legyek.
A másik problémám az hogymég sose volt barátnőm, ami azért 20évesen számomra eléggé zavaró. elég sokszor próbálkoztam, de valahogy nem jött össze. bár lehet azért mert eléggé fiatalnak tűnik, eddig nem sokan mondták me ghogy 20éves vagyok, lehet ezért utasítanak el.
ezen kívül mostanság mindig "álmodozok" elalvás előtt, lefelkvéskor, de van hogy néha napközben is rámtör ez, és ez is egyre jobban kezd zavarni, a tanulásra se és igazából semmire sem tudok koncentrálni.
mi tévő legyek?
előre is köszönöm a segítségét.
20éves fiú vagyok és van egy elég nagy problémám. Nemrég járok a fővárosba egyetemre tanulni, mindennap vidékről. A legtöbb egyetemi órára ha be kell mennem mindig szorongás tölt el és egyáltalán nem érzem jól magam. ez korábban is így volt, elég szótlan vagyok, de most jobban jelentkezik. Bár nem igen járok társaságba, pont ezért mert "félek" az emberektől, leeht ez a baj nem tudom. de ez a szorongás egyre elviselhetetlennebbé kezd válni számomra is, van néha hogy megszólalok, de inkább azt se nagyon mert félek, hogy nem jót mondok. ezen kívül olvastam egy könyvet, a szorongás alapformái címmel és megállapítottam magamról hogy a skizoid csoportba tartozom. a 4 alapforma közül úgy vélem ez a legrosszabb, és nem tudom hogy ez most betegség e vagy sem, és nem tudom mi tévő legyek.
A másik problémám az hogymég sose volt barátnőm, ami azért 20évesen számomra eléggé zavaró. elég sokszor próbálkoztam, de valahogy nem jött össze. bár lehet azért mert eléggé fiatalnak tűnik, eddig nem sokan mondták me ghogy 20éves vagyok, lehet ezért utasítanak el.
ezen kívül mostanság mindig "álmodozok" elalvás előtt, lefelkvéskor, de van hogy néha napközben is rámtör ez, és ez is egyre jobban kezd zavarni, a tanulásra se és igazából semmire sem tudok koncentrálni.
mi tévő legyek?
előre is köszönöm a segítségét.
Kedves Fiatalember!
Először is hadd nyugtassam meg, hogy az ön által említett könyvben leírt szorongási alaptípusok részletezésének, bemutatásának célja az adott műben az azokról való gondolkodást szolgálja - NEM diagnosztikus kategóriák - így az, hogy ön az egyik kategóriába tartozónak véli magát, semmi képpen nem jeleni, hogy beteg lenne.
Az azonban kiviláglik sorai közül, hogy komoly szociális(társas) szorongásban szenved, ami most - az új, egyetemi közegben - egyre nehezebbé teszi a mindennapjait. A szorongás persze az ismerkedést sem könnyíti meg, sőt, így aztán nem csoda, hogy álmodozik, gondolatai elkalandoznak (ekkor feltételezem kevésbé szorong, kikapcsol kicsit.)
Abban is igaza van, hogy az ilyen jellegű probléma esetén nem okos taktika otthon maradni és várni a csodát. A társas készségek kialakítása ugyanúgy időt vesz igénybe, mint például a járás megtanulása, és az is normális, ha sokszor elesik(hibázik, nem jó dolog jn ki a száján) - hiszen ez a tanulás része. De, ha pici korában megijedt volna attól, hogy elesett és megütötte magát, és nem próbálta volna újra(kiváncsiságtól hajtva és abban a tudatban, hogy menni fog ez előbb utóbb), akkor sosem tanult volna meg járni.
Fogja fel az egyetemi új közeget úgy, mint nagyszerű, új gyakorlóterepet. Keressen olyan barátot, aki ügyesebb ebben magánál és mellette esetleg kevésbé szorong; majd idővel nyisson újjabb és újabb emberek felé.
Amennyiben szorongását olyan erősnek, bénítónak érzi, hogy úgy gondolja, a fentieknek van ugyan értelme, de most még nem képes rá, esetleg édemes volna pszichológus szakemberhez fordulnia (akár hozzám, magánrendeésem keretei között) és egy rövid terápiában dolgozni a szorongás oldásán és a szociális készségei kibővítésén, gyakorlásán.
Üdvözlettel, Pollák Éva 2010. 01. 19. 10:50
Először is hadd nyugtassam meg, hogy az ön által említett könyvben leírt szorongási alaptípusok részletezésének, bemutatásának célja az adott műben az azokról való gondolkodást szolgálja - NEM diagnosztikus kategóriák - így az, hogy ön az egyik kategóriába tartozónak véli magát, semmi képpen nem jeleni, hogy beteg lenne.
Az azonban kiviláglik sorai közül, hogy komoly szociális(társas) szorongásban szenved, ami most - az új, egyetemi közegben - egyre nehezebbé teszi a mindennapjait. A szorongás persze az ismerkedést sem könnyíti meg, sőt, így aztán nem csoda, hogy álmodozik, gondolatai elkalandoznak (ekkor feltételezem kevésbé szorong, kikapcsol kicsit.)
Abban is igaza van, hogy az ilyen jellegű probléma esetén nem okos taktika otthon maradni és várni a csodát. A társas készségek kialakítása ugyanúgy időt vesz igénybe, mint például a járás megtanulása, és az is normális, ha sokszor elesik(hibázik, nem jó dolog jn ki a száján) - hiszen ez a tanulás része. De, ha pici korában megijedt volna attól, hogy elesett és megütötte magát, és nem próbálta volna újra(kiváncsiságtól hajtva és abban a tudatban, hogy menni fog ez előbb utóbb), akkor sosem tanult volna meg járni.
Fogja fel az egyetemi új közeget úgy, mint nagyszerű, új gyakorlóterepet. Keressen olyan barátot, aki ügyesebb ebben magánál és mellette esetleg kevésbé szorong; majd idővel nyisson újjabb és újabb emberek felé.
Amennyiben szorongását olyan erősnek, bénítónak érzi, hogy úgy gondolja, a fentieknek van ugyan értelme, de most még nem képes rá, esetleg édemes volna pszichológus szakemberhez fordulnia (akár hozzám, magánrendeésem keretei között) és egy rövid terápiában dolgozni a szorongás oldásán és a szociális készségei kibővítésén, gyakorlásán.
Üdvözlettel, Pollák Éva 2010. 01. 19. 10:50
Elejére | Előző oldal | 1 | Következő oldal | Végére
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
