JÓ NAPOT KIVÁNOK. Afiam 5 éves és kicsit fura vagy lány holmi tetszik neki.multkor meg az oviban azt mondta egy fiunak hogy csokolja meg .miéert van ez ?

Kedves Sándor! Szeretném segítségét kérni 3 éves kislányommal kapcsolatban. Kislányom bölcsõdébe jár és elõszeretettel harapja meg bölcsis társait.(mindig mást) Már félve megyek érte, hogy mit hallok a gondozónõtõl. Van, hogy csak apróbb nyomok, de volt olyan eset is, amikor eléggé ott maradt a foga nyoma a másik gyerek karján. Egy kisfiú van, akivel ez szinte napi rendszerességgel fordul elõ, oda vissza. Itthon semmi ilyesmit nem lát/látott. Minden alkalommal elmagyarázzuk neki, hogy ezt nem szabad csinálni. Mi lehet ennek az oka? Hogyan szoktathatom le róla? Kifogja ezt nõni? Szeptembertõl óvódás lesz és már elõre félek attól, hogy hogy fog rám nézni a többi szülõ, ha ott is ezt csinálja. Válaszát elõre is köszönöm!

Tisztelt Szakértõ!
18 hónapos kisfiunkat igyekszünk következetesen nevelni és ez a cumival sem történt másképp. A cumikat a konyhaszekrényben tarjuk, ahol egyedül nem éri el. A szabályunk az, hogy amennyiben nem beteg, az ágyában, a babakocsiban és az autósülésben cumizhat. vacsora után megkaphatja, de amikor fürdeni megy együtt betesszük a cumit a dobozába és a kádból kiszállva újra megkapja. Ha napközben cumizni szeretne, természetesen odaadom neki, de mivel tudja mi a szabály vagy beül a babakocsiba vele, vagy befekszik az ágyába. nagyjából 5-10 perc után elunja magát, akkor vagy magától otthagyja, vagy kérésemre, többnyire különösebb ellenkezés nélkül odaadja, és folytatja a játékot. a játszótéren amikor beül a babakocsiba cumizni hazaviszem, mert azt gondolom a fáradtság az oka, hogy egy kis megnyugtatásra vágyik. Igazából azért írok, mert Édesanyám - aki sokat vigyáz kisfiamra- szerint kegyetlen vagyok a kicsivel, mert nem engedem bárhol bármikor cumizni. Mi ujjszopósak voltunk a húgommal és azt senki nem tudta tõlünk elvenni, Édesanyám szerint pedig ez pont így volt jó. Ön szerint Édesanyámnak van igaza és ártok a kisfiam lelkének a szigorommal és az én gyerekemen is madzagon kéne lógnia a cumijának ahhoz, hogy boldog kisfiú legyen? Õszintén szólva viszolygok a gondolattól, hogy a gyerekem cumival a szájában motorozzon vagy szaladgáljon az udvaron, de ha erre van szüksége, akkor természetesen hozzá fogok szokni, hiszen a gyerek kiegyensúlyozottsága és boldogsága mindennél elõbbre való.
Válaszát elõre is köszönöm!
Kokas Anna Veronika

Kedves Sándor! Egy 2.5 éves kisfiú édesanyja vagyok, és általában elég jó a kapcsolatom a csepp emberrel, csak egy dolog van, amivel nem tudok mit kezdeni, bár sejtem, hogy életkori sajátosság.Ádám nagyrészt okos, intelligens kisfiú, megvan a napirendje, tehát kevés súrlódás van.Nagyon sokat foglalkozunk vele, nem hajtjuk el, hogy most hagyjál, mert fáradt vagyok, mindig mindenbe bevonjuk, már a lehetõségekhez mérten, elmagyarázunk neki mindig mindent, tehát azt hiszem elég komoly figyelmet kap tõlünk.Néha még csodálkozom is, hogy biztos ilyennek kellene-e lennie, pl zoknit kér, ha felkel, sapkát ha kimegyünk a kertbe, vagy sétálni, magától odaadja a kasszánál a játékot, vagy könyvet, amit õ választott, vagy elmegy magától lefeküdni, nem kell vele vitatkozni, könyörögni.Ámde, néha, ha valamit nem csinálhat, vagy kérem hogy tegyen meg valamit, mint dobja ki a megmaradt almacsutkáját a szemétbe,(és éppen nincs kedve) vagy fejezze be az estimesét, elkezd elõször tiltakozni, aztán ugye szépen tovább mondom, hogy márpedig a te almád volt, dobd ki a csutkát légyszíves, elkezd csapkodni maga körül, asztalt, falat, és közben zokog, kiabál, hogy nem, nem.Én meg továbbra sem kiabálok, csak határozottabban elismétlem,mit kértem, ettõl meg bepörög, és rám csap.Ezt nem tudom hogy kezeljem, hagyjam figyelmen kívül, vagy csapjak a kezére (bár ezt nem nagyon tartom jó ötletnek)?Volt már ezért gondolkodósarok, volt már esti mese megvonás, volt már elmagyarázás, volt hogy úgy tettem mintha nagyon fájna, de semmi, mintha ez teljesen kimenne a fejébõl. Remélem ez nem valami rossz dolog, és kinövi majd, csak elég ijesztõ, hogy ilyenkor semmivel sem lehet rá hatni. Megtisztelne, ha tudna egy kicsit segíteni, nem szeretném ha rossz irányba terelném a kapcsolatomat a kisfiammal. Tisztelettel és köszönettel várom válaszát

Tisztelt Szakértõ!
kisfiam 2,5 éves volt februárban.tavaly november óta bölcsis.még csak 5 szót mond/elment,apa,mimi=cica,ninó,papa/.most hogy beköszöntött a meleg vettünk neki új cipõt,új rövidnadrágokat de mikor rá szeretném adni elkezd sírni,üvölt,hisztizik és képes annyira belelovalni magát hogy sírõ görcsöt kap.persze próbálom megnyugtatni és nem hagyom h levegye õket.ezt addigcsinálja mégle nem érünk a ház elé/1.em.lakunk/ott megnyugszik és már nem zavarja a rövidnadrág.ill.eddig szeretett bölcsibe járni de most mindent megtesz azért h ne kelljen mennie elszalad,nem száll ki az autóból,leül és persze közben sír.A gondozónõk azt mondják 2percés megy játszani és egész nap nincs vele gond mikor megyünk érte jókedvû,játszik.Tudna tanácsot adni?Segítségét elõre is köszönöm Szilvia

Kedves Dókor úr!Avval a problémával fordulok önhöz van egy 9.éves fiam akinek a velem való viselkedése el szomoritó.Az édes apával nem volt igazán jó a kapcsolatunk,sokat veszekedtünk volt hogy meg is vert,sajnos a gyerekek elõtt.Ezeket a rossz viselkedéseit az apukának a fiam át vette.(most már nem vagyunk együtt)Ugyan úgy beszél velem mint ahogy az apukája beszélt velem,van mikor felemelt kézzel fenyeget.Vannak napok mikor semmibe veszi amit mondok.Vannak napok viszont sokat segít.Mit tudnék csinálni ezek a viselkedési zavarokkal.Ez sajnos nem elég,A kislányom 7.éves és még mindig be pisil.Probáltam, hogy 19.ora után már nem engedtem inni,20.kor i vittem pisilni de igy is be pisil.mit tegyek.
Köszönöm a tanácsát egy elkeseredett anyuka Viktória

Kedves Sándor,
Kisfiam májusban lesz 4,5 éves, egyedül nevelem, édesapja hetente pár órát látogat minket. Nagyon okos, ügyes, eleven kissrác.
Sosem volt könnyû természetû gyerek, nagyon erõs akarata van és persze az sem segít, hogy én nem mindig tudok elég határozott és következetes lenni. A következõ kérdésben kérem véleményét: fiam az utóbbi idõben nagyon anyás. Mindig is az volt, de most olyan hisztiket képes produkálni pl. azért mert 10 percre otthagyom a nagymamával, hogy értetlenül állok a dolog elõtt. Reggel azzal ébred, hogy ugye hamar hazajövök a munkából és ezt számtalanszor elismétli, míg odaérünk az oviba, ahová egyébként már második éve jár. Alig tudom otthagyni, sír és kapaszkodik belém (egyébként napközben jól érzi magát, vannak barátai és már szóltak az óvónõk, hogy rendetlenkedik, amit én úgy fogok fel, hogy képes igazán elengedni magát). A nagymamát imádja, ovikezdés elõtt vele volt egész nap, de pl. nem hajlandó nála aludni. Sõt, sehol sem, csak otthon. El szerettem volna vinni kirándulni két napra, örült a megígért programnak, de amikor kiderült, hogy ott kellene aludni, akkor azt mondta, hogy inkább ne. Ha társaságban, barátoknál vagyunk, pár percet bír csak a többi gyerekkel játszani, mindig engem keres, rajtam lóg (szó szerint, nagyon fontos neki a fizikai kontaktus). Szóba sem jön, hogy egy játszóházban, az unokatestvérééknél, barátoknál otthagyjam. Az a kérdésem, hogy hogyan kezeljem ezt a túlzott ragaszkodást? Erõltessem az \"elválást\", próbáljam figyelmen kívül hagyni a hisztiket és hagyjam ott idõnként valahol, csak hogy szokja, vagy várjam meg, hogy magától elenged? Milyen idõs korban várható, hogy egy kicsit lazuljon a kötelék? A másik kérdésem: éjszaka legalább egyszer mindig felébred és hív. Ha mellé fekszem és vele alszom (mondjuk hajnal 2 órától) akkor nincs semmi baja, jól alszik reggelig. Lehet már egy ilyen idõs gyereknek az értelmére hatni és elmagyarázni, hogy ott vagyok a szomszéd szobában, aludjon nyugodtan egyedül? Hogyan szoktathatnám le arról, hogy éjszaka is engem akarjon maga mellett?
Köszönettel,
Sopen

Kedves Sándor! A kisfiam most 19 hónapos és kb.2 hónapja ha nem tetszik neki valami,mert megtiltom,vagy mert nem úgy sikerül éppen,ahogy azt õ elképzeli,földhöz vágja magát,vagdalózik,amivel még meg is bírkózok.A nagyobb problémám,hogy durva,verekszik,harap,mar.Elõfordul.hogy õ ezt õ játéknak veszi,s nagyokat kacarászik rajta,de ezt olyan erõvel csinálja,hogy borzasztó fájdalmat tud okozni.S ha esetleg más gyereket megüt,az borzasztó kellemetlen.Édesapja sokat dolgozik,de ha itthon van,akkor borzalmas agresszív a gyerek.Gondoltam,az is kiválthatja az agresszívitást,hogy hiányzik az apja,s keveset látja,nem tudom.Nagyon el vagyok keseredve,elrontottam valamit?

Kedves Sándor! Elég sok kérdésben kérném ki a véleményét. Kisfiam 22 hónapos gyakran felcseréli a mamát és anyát (anyukámnak mondja, hogy anya nekem meg, hogy mama). Ha rákérdezek, hogy hol van mama akkor helyesen rámutat a mamára. Ez meddig normális? Körülbelül 2 hónapja költöztünk vissza a szülõi házba de elõtte is elõfordult. A másik problémám az lenne, hogy még mindig mellettem alszik el. Ha éjjel felébred elõfordul, hogy vissza tudom altatni anélkül, hogy ki kéne vennem a kiságyból, de van hogy mellém kell fektetni és utána tudom vissza tenni a kiságyba. Hogy tudnám rávenni arra, hogy a saját ágyában aludjon el? Kisfiam egy örökmozgó állandóan futkározik alig pihen meg pár percet, egyedül nem nagyon játszik valakinek mindig foglalkozni kell vele. Így elég nehéz elvégezni a házimunkát. Az õ maga módján "besegít" de ez is csak pár percig tart. Sokszor kell rászólni, hogy ha valamit nem szabad, elmagyarázom neki miért nem szabad de õ mintha nem is értené meg újra és újra megpróbálja. A nevére elõfordul, hogy nem hallgat pedig a hallásával nincs gond. Az apai nagyszülõk össze-vissza hívták valószínûleg ez lehet az oka? Mennyi idõ mire el jut arra, hogy ha meghallja a nevét akkor tudja, hogy az neki szól? Itthon mi már csak a keresztnevén hívjuk de 2 hónap eltelt és még mindig szinte semmi. Válaszát elõre is köszönöm.

Van egy 2 éves kisfiunk, aki 18 hónapos kora óta jár bölcsibe. Nagyon szereti, soha nem volt probléma ezzel, hiányzik is neki, amikor beteg éppen. Mivel mindketten dolgozunk a férjemmel és sokat utazunk a munkahelyre, a nagyi segítségét veszzük igénybe, így Kolos 8-fél 4-ig van csak bölcsiben, utána nagyival estig. Mi így csak napi másfél-két órát tudunk vele lenni ( kevés!!!) plusz éjszaka. Most várjuk a kistesót, jövõhéttõl nem dolgozom, szülésig otthon vagyok. Kb 20 hónapos kora óta nem hajlandó rácsos ágyban aludni, kapot gyerekágyat, onnan éjjelente átjön. Néha hagyjuk, néha visszamegyünk vele, megvárjuk, hogy elaludjon. Nagyon ragaszkodik a nagyihoz, most úgy tûnik, erõsebben kötõdik hozzá, mint hozzánk, kiv. éjjel, mert akkor minket hív, velünk akar aludni. Mostanában sokat sír, számunkra indokolatlanul. Mintha szorongana. Mivel teszünk neki jobbat: ha hagyjuk velünk aludni vagy ha visszatessékeljük a szobájába ( 20 hónapos koráig egyedül aludt, minden tanítás nélkül, egyszerûen így szerette, köztünk egyáltalán nem tudott elaludni, csak külön). Ha otthon leszek, javul majd a kötõdése hozzám? Gyanítom a kistesó még ronthat is ezen. Kivegyük a bölcsibõl vagy maradjon, amíg lehet? ( szeptembertõl nem járhat, a tesó májusban érkezik.
Köszönettel: Orsi

Tisztelt Sándor! 3 és fél éves kislányom 2 hónapja azt hitte, hogy rászállt egy galamb, pedig csak a szél felfújta a kapucniját. Azóta egy sípot, vagyis egy anyósnyelvet szokott fújni az utcán, hogy azzal elijessze a madarakat. Akkor rémálma is volt a galambbal, vagyis éjjel felébredt és sírva kérte, hogy zavarjam ki a galambot a szobából. Az utcán folyton a hátát nézte, hogy nincs-e rajta valami. Kb egy hét múlva azt képzelte, hogy \"egy virágszirmot befújt a hátába a szél, és vigyük õt a kórházba, hogy vizsgálják ki onnan\". Voltunk vele a háziorvosnál, õ kivizsgálta, egy fél napra megnyugodott de aztán ismét mondta. Most újabban legyeket lát a kezén és azokat csapkodja meg hessegeti. Sokat sír, fél elaludni, habár amikor játszik vagy mesét néz elfelejtkezik ezekrõl. A családban és az oviban sem történt semmi változás aminek ezt a viselkedést tulajdoníthatnánk. Szereti az ovit, a gyerektársaságot, nagyon okos, érzékeny, túl élénk a fantáziája, és fél az állatoktól ( kutyától, macskától, madártól stb) kicsi kora óta. Ön szerint mi állhat ezeknek a hátterében, vagy egyáltalán mi a vélemény a helyzetrõl? Válaszát elõre is köszönöm.

Kedves Sándor!
Két rövid kérdésem lenne csak: mikortól lehet azt mondani egy kisgyerek alvási problémáira, hogy az már kóros, és szakorvos/szakember általi kivizsgálást igényel? Vannak-e tipikus tünetei az alvászavarnak, és ha igen, milyen súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy szakemberhez vigyem a 3 éves kisfiamat?
Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: Lívia

Tisztelt Doktor Úr!

3 és fél éves kislányom 2 hónapja azt hitte, hogy rászállt egy galamb, pedig csak a szél felfújta a kapucniját. Azóta egy sípot, vagyis egy anyósnyelvet szokott fújni az utcán, hogy azzal elijessze a madarakat. Akkor rémálma is volt a galambbal, vagyis éjjel felébredt és sírva kérte, hogy zavarjam ki a galambot a szobából. Az utcán folyton a hátát nézte, hogy nincs-e rajta valami.
Kb egy hét múlva azt képzelte, hogy \\\"egy virágszirmot befújt a hátába a szél, és vigyük õt a kórházba, hogy vizsgálják ki onnan\\\". Voltunk vele a háziorvosnál, õ kivizsgálta, egy fél napra megnyugodott de aztán ismét mondta. Most újabban legyeket lát a kezén és azokat csapkodja meg hessegeti. Sokat sír, fél elaludni, habár amikor játszik vagy mesét néz elfelejtkezik ezekrõl.
A családban és az oviban sem történt semmi változás aminek ezt a viselkedést tulajdoníthatnánk.
Szereti az ovit, a gyerektársaságot, nagyon okos, érzékeny, túl élénk a fantáziája, és fél az állatoktól ( kutyától, macskától, madártól stb) kicsi kora óta.
Ön szerint mi állhat ezeknek a hátterében, vagy egyáltalán mi a vélemény a helyzetrõl?
Válaszát elõre is köszönöm.

Kedves Doktor Úr!
A problémám a 12 éves fiammal van. 5 éves volt mikor elváltunk a férjemmel aki tartja a kapcsolatot vele, viszont következetesen próbálja a nevelésem aláásni. Eddig inkább csak kisebb sikerekkel ment. A fiam, bár oxigénhiányos volt és elég súlyos mozgás-koordinációs zavarokkal küzdött-küzd (amit az apja szégyellt és nehezen vett tudomásul), de sok odafigyeléssel sikerült megközelíteni a kortársait. Sajnos kicsinek nagyon beteges volt (asztma) keveset mozgott és van 1 kicsi túlsúlya(160cm,67kg)és az erõnléte gyenge. A baj, hogy az apja egy idõ után már nem segítette ebben a harcban, hanem többször megszégyenítette az esetlensége és kisebb állóképessége miatt. A testnevelés tanár is csak ront a helyzeten sokszor felhólyagosodott tenyérrel, sántítva jön haza,,gyûlölöm a tesit\" mondattal. A fiam lelkivilága egyébként is zûrös, kamaszodik, számítógép mániás sokszor csak tiltással tudom kimozdítani a gép elõl. Nehezen boldogul a barátokkal is. Több vele egykorú fiú közt nem tud feloldódni,ki akarná sajátítani az embereket. A mostani párom nagyon jó baráti viszonyban van a gyerekkel, õt valamilyen szinten elfogadta. Közösen próbálnánk valamilyen vízi sport felé terelni(szeret és elég jól is tud úszni), de amint edzés szóba kerül sírni kezd (amúgy elég sírós) és bezárkózik. Azt tudom, hogy több atrocitás érte már az iskolában is a többi fiútól, de sokszor mástól tudom meg vagy úgy kell kiszednem belõle. A baj az, hogy eddig még tudtam is vele boldogulni, most viszont az apja új számítógépet, motort stb. ajándékozgat neki+ ha én ,,haragban\" vagyok vele akkor õ kedveskedik neki stb. így teljesen ellenem hangolja a kicsit. A párom segíteni akar, de nem tudom, hogy ez a baráti viszony jó e. Attól tartok így még inkább eltávolodik a korabeliektõl.
Ami viszont arra sarkallt, hogy írjak az tegnap este történt, szoktam este bohóckodni a fiammal, birkózunk. Csinos nõnek mondanak és a párom hívta fel a figyelmem rá, hogy a gyerek már nem úgy viszonyul hozzám, mint eddig, hanem úgy nézeget, (hálóingben voltam) mint a kamasz fiúk a nõket. Tény, hogy a hormonháztartása beindult, szõrösödikstb. Azt is észrevettem, hogy nézi a lengébb öltözetû nõket a tv-ben és az is igaz, hogy már nem úgy birkózik, velem, mint eddig, nem ad bele mindent, óvatoskodik. A kérdésem és félelmem, hogy ez a fajta érdeklõdés normális-e. A páromra nem féltékeny, nem próbál közénék éket verni sehogy. Ezzel kapcsolatban teljesen tudatlan vagyok. A válás után, hála apukának a gyerek gyûlölt ütött-vert ahol ért akkor jártunk nevelési tanácsadónál, de semmit nem segített, nehezen, de visszaszereztem a fiam szeretetét, most félek megint elvesztem. Elõre is köszönöm a válaszát!

Kedves Sándor! Kisfiam 4 éves lesz februárban 2,5 évesen kezdte az óvodát.A kezdeti nehézségek ellenére ügyesen beszokott szépen versel és részt vesz a foglalkozásokon.De pár hete jelentkezett egy probléma.Kisfiam nézegeti a lányokat a mosdóba és a minap elbújtak 2 kislánnyal és mondta nekik hogy húzzák le a bugyijukat szerencsére õ nem vett le magáról semmit.."csak" kinevette a lányokat.Nem tudom hogy honnan vette ezt a viselkedést,hisz itthon nem lát,tanul ilyet.Hogyan tudnék hatni rá hogy nem szabad ilyet csinálni?Ez természetes az õ korában?Mi idézhette ezt elõ nála?Elõre is köszönöm a válaszát.

Kedves Sándor!

Kisfiam 3 éves, kiegyensúlyozott, kópé srác. Szerintem értelmes és egyedi gyermek. Lehet a fejlõdés egyéni eltérése, hogy a színeket keveri még, ill.van,hogybmegy, van,hogy nem,més ha elvárás kényszer van, pl.védõnõnél, vagy rokontól, akkor úgy csinál, mint aki nem tudja, hogy hívják, hány éves, stb., pedig tudja.
A színeket felismeri, a megnevezéssel van néha problémája.
Van egy könyv, ami tippeket ad,hogy milyen játékokkal kell fejleszteni adott korú gyereket. Sok mindent megcsinál azokból, de direkt mi sosem fejlesztettük õt, ráadásul õ nem is az a típus, aki nyugiban molyol, inkább mozgásos, labdázni, hancúrozni, futkosni szeretõ fiú. A családi életben mindig részt vett, a tapasztalásokból sokat tanult, a szókincse is kirívóan fejlett, sokat beszéltünk hozzá mindig is.
Elrontottam valamit, vagy normálisak a fent leírtak?
És Ön szerint nem gáz néhány mese megnézése együtt és mûszaki kütyün játszott játék együtt, ha közben van más tevékenység is, játszótér, meseolvasás, stb.? El kezdték érdekelni ezek a dolgok és úgy voltunk vele, hogy mértékkel engedjük, meghúztunk egy határt, amit be is tart, mindennap hasonlóan telik.tehat beépültek a mindennapokba ezek is.

Sokat számítana véleménye, köszönöm,hogy megtisztelt vele!

Nóra

Kedves Sándor! Kisfiunk most 3 hónapos. Eddig nem volt probléma, én vagyok vele itthon, a férjem 4-5 óra körül jön haza, akkor õ foglalkozott vele, minden nap õ fürdeti, sokszor õ altatta, \"beszélgetett\" vele, játszottak. Kb. 2 hete a kisfiunk nem marad az édesapjával, mintha \"átnézne\" rajta, ritkán mosolyog vissza, hiába beszél hozzá a férjem. Az esti fürdetésnél már öltöztetésnél sír és a fürdetés alatt ha a hátára fordítjuk és meglátja apukáját szintén elkezdi a sírást. Elaludni már nem is akar vele. Nem értjük mi a baj. Arra gondolunk, hogy egyszer fürdetés elõtt a férjem vetkõztette, és mivel a fickándozás közben majdnem megütötte magát, a férjem utána kapott és közben megszorította a lábát, ami esetleg fájhatott neki, és azóta \"úgy értelmezi\", hogy õt bántotta az apukája. Nem tudjuk mi lenne a megoldás, mikor áll vissza a bizalma édesapja iránt. Mi a teendõ, ugyanúgy foglalkozzon vele, fürdesse, próbálja meg altatni mint eddig, vagy pár napig én fürdessem (akkor nem sír), altassam és majdcsak elfelejti a rossz élményt. Válaszát köszönöm!

Helló. Igazából nem szülõ hanem gyerek vagyok. 14 elmúltam már. Nem tudom miért és pontosan azt sem h mikortól de szerintem 2-3 hónapja kezdõdhetett, hogy van olyan amikor senkire nem vágyom csak egyedül akarok lenni és ilyenkor (de még néha társaságban is) rám jön az, hogy valamit széttörnék.. Nem leszek ideges de nyugodt se ilyenkor. Egyedül sétálgatni unalmamban régebben is szerettem. Egyébként nagy termetû gyerek vagyok és félnek tõlem az osztálytársaim pedig légynek sem ártanék mert nehéz felhúzni az agyam. Nem történt semmi családi gond vagy ilyesmi ami kiválthatja a törés, zúzás vágyat. Még csak két barátomnak szóltam róla az egyik azt mondta h szerinte azért van mert kamaszodok. Ez valóban így lehet? vagy mi lehet az oka? miért történik ez velem?

Tisztelt Sándor! 7 éves kislányommal kapcsolatban írok,aki elsõ osztályos. Már az oviba elkezdõdõ dadogása van. Mire kiderítettem,hogy ott 3 kisfiú folyamatosan piszkálta. 2 fiú lemaradt,tõlük.Egyszer megijedt egy kölyök kiskutyától is.voltunk már gyerek pszichológusnál is,aki azt mondta,hogy azért dadog,mert elõrébb jár az agya mint kellene és siet,hogy utolérje. nos ez 3 éve megy így. Logopédushoz is járunk a dadogás végett.Csak az az érdekes a dologban,hogy nem mindig dadog. Van idõszak,hogy szépen,folyamatosan beszél.Van,hogy alig lehet érteni. A bátyám is dadog,ez örökölhetõ?mikor 15 hónapos volt,akkor én kórházba kerültem Stroke miatt.Lehet,hogy ez az idõszak most jön ki rajta amikor nem voltam vele?Suliba szeret járni,az oszt.fõt is szereti,igaz eléggé kiabálós.Lehet,hogy ez is közre játszik?Válaszát köszönöm.

Kedves Sándor! Segítõ beszélgetést folytatok egy 10 éves árva kislánnyal. A kislány jelenleg a sürgõsségi elhelyezõ központba lakik. A lány rokonai, hozzátartozói nem látogatják, telefonon is csak nagyon ritkán keresik meg. Amikor beszélgetek a kislánnyal akkor mindig védelmezi a rokonokat, hogy azért nem látogatják õt mert nincs pénzük, szegények. Egy nap amikor látogatóba mentem hozzá a csukott ajtón keresztül hallom amint a kislány beszél a rokonokkal és azt mondja nincs amit nekik köszönjön. A kislány telefon beszélgetése fantom, mert nincs a lánynak mûködõképes készüléke. A kérdésem az hogy mit is jelenthet a kislány é kétértelmû, ellentétes megnyilvánulása a rokonokkal szemben. Nekem azt mondja szegények azért nem hívják, látogatják, és a fantom beszélgetésen ellenségesen viszonyul a rokonaihoz. Elõre is köszönöm