Kérdezz-felelek
Nem rég írtam a 13 hónapos kisfiammal kapcsolatban, hogy nem jó ütemben fejlődik. Tehát szemkontaktust kerülte, nevére nem figyel, beszédet nem érti, és nem is figyel a beszédre, csak ha énekelve mondjuk azt.
Azóta már 17 hónapos. Mozgása kifejezetten jól fejlődik. Már jár, és lehajol a játékokért, szépen odafigyel hogy meg ne üsse magát. De a fő probléma még fenn áll. Beszédértése szinte nulla, a nevére csak nagyon ritkán figyel oda. Önállóan eszi meg a kis reggeliét, nyúl a dolgokért, de nem mutogat. Nem nevez meg dolgokat, és nem is néz rá, ha mondjuk neki hogy pl. tea, cumi, labda. Mintha nem is hozzá beszélnénk. Hallásszűrésen volt már, ott rendben találták.
Voltunk gyermek pszihológusnál is, és Ő azt mondta hogy még kicsit, hogy bármit is diagnosztizáljon, de az Ő szerinte bizalomra ad okot, hogy játszik a testvérével (kergetik egymást, csikizik egymást, szeretik egymás közelségét. Most már hozzánk is ragaszkodik, és kéri hogy vegyük fel, úgy hogy felemeli a kezét. sokszor furcsán viselkedik. A fejrázása megszűnt, de még mindig vannak furcsa viselkedései. Elég sűrűn hangoskodik, és nem is zavarják a hangos események, zajok. Nem elhúzódó, sőt elég nyitott a kortársai felé is. Nagyon sok az ellentmondás, és nem tudom hogy hogyan induljunk el a fejlesztésében, miket próbáljunk még. Tárgyakat nem ad ide, hiába kérjük. Nem beszél, csak gagyog, azt is elég sűrűn hangsúlyosan, néha dalolászva. Ha csinál valamit akkor halandzsál mellé valamit mindig. Egyébként ritkán van csendben. A TV-ben ha film, vagy mese megy és gyors mozgások vannak benne, akkor röhög, meg jó kedve van tőle, és ugrándozik is.
Megindulhat-e a normális fejlődés irányába 2 éves koráig vagy sem? A pszihológus azt mondta hogy vigyük vissza fél év múlva, és ha szükséges akkor tovább küldi fejlesztőre.
Válaszát előre is köszönöm.
Őszintén örülök, hogy gyermekük fejlődése kissé beindult, legalábbis a nagy-mozgások területén. Jól tették, hogy elmentek hallás-vizsgálatra, mert a kommunikáció és a beszéd nem megfelelő fejlődése esetén a hallássérülés tényét ki kell zárni, (illetve hallássérülés esetén más a terápia). Én a magam részéről nem várnék még hónapokat a fejlesztéssel. Tény hogy a kisfiú fejlődése főleg a kommunikáció területén nem megfelelő. Nem gondolom, hogy a két éves kort elérve bármi is varázsütésre meg fog változni. Ami most elmaradást mutat, az fél év múlva még nagyobb elmaradásban lesz. Attól függetlenül, hogy "nevet adnánk a gyereknek", azaz diagnózist kapna a kisfiuk, a tüneteket alapul véve már a holnapi naptól meg kellene kezdeni a fejlesztést. Minden területen, ahol elmaradást mutat, játékos formában kell gyakoroltatni és tanítani, értem ezen első sorban a kommunikáció, a társas viselkedés, és a játékhasználat területeit. A korábbi válaszomban már leírtam, mely intézményeket keressenek meg. Az állapot- felméréssel párhuzamosan, vagy attól függetlenül is el kell kezdődnie a fejlesztésnek. Korai fejlesztők, gyógypedagógusok lehetnek ebben a segítségükre. Őszintén remélem, hogy mielőbb rátalálnak a megfelelő szakemberre! Óvári Andrea 2012. 05. 21. 19:47
Kedves Andrea!
Kislányom 7 hónapos és nagyon szépen megy hason előre, mindent amit el akar érni már el tudja. Odakúszik és elveszi. Nagyon szépen ül, de magától még nem tud felülni, de a babakocsiba mindig felül, kapaszkodva felhúzza magát. Kérdésem az lenne, hogy fog ő négykézlábra állni és mászni? Mert ismerőseim azt mondják, hogy nekik először négykézlábra áll a gyerkőc és utána indult el a mászás. Viszont mivel a kislányom már hason kúszik eszért nincs motivációja hogy négykézlábra álljon.
Köszönöm válaszát.
Ivett
Kedves Ivett!
Véleményem szerint kislánya egészségesen fejlődik. Most éppen a kúszás fázisában tart. Kúszáskor a gyermek hasa a talajon van, míg a karjaival és lábaival felváltva tolja magát előre- hasonlóan a kommandósok kúszásához. A kúszás egy nagyon fontos mozgásforma a fejlődés során. Egyrészt alkalmazása során megerősödnek a váll- és a csípő ízületei, a has és a hát izmai. Szerencsés, ha a gyermek legalább egy hónapig, de akár több ideig is kúszik. A kúszás, mivel aszimmetrikus mozgásforma, összehangolja a két agyfélteke működését, ezzel segíti az idegrendszeri érést. A kúszás elősegíti a gyermekek beszédfejlődését és egyéb idegrendszeri fejlődésre és jótékony hatással van. A gyakorlás során a gyermekek egy idő után megpróbálják a popsijukat feltolni, és sarokülésben kéztámaszban egyensúlyozni. Én ezt "nyuszizásnak " hívom. Ennek a mozdulatsornak a gyakorlása készíti fel a kicsit a mászásra, amikor már csak a tenyerek és a térdek érintkeznek a talajjal. Amikor néhány mozdulat után elfárad a pici, ki szokott ülni oldalra, és megtörténik a csoda: A gyermekünk megtanult ülni. Tehát úgy gondolom, hogy a gyermeke legjobb úton jár, hogy hamarosan megtanuljon mászni. További sikeres gyakorlást kívánok!
Tisztelt doktornő!
Nagyjából 3-4 hónapja vettük észre, hogy a ma 13 hónapos kisfiunk nem normális ütemben fejlődik. A gagyogást csak sokára kezdte el. Most ott tartunk, hogy nem veszi fel a szemkontaktust, csak akkor ha mondókákat mondunk neki, vagy éneklünk, annak örül, és vigyorog rajta. Nagyon figyelmetlen, és nem is hallgat a nevére. A rajzfilmek nagyon lekötik, sőt talán túlzottan is. Nem beszél, és nem is mutogat. Utasítások nem érdeklik. Van a maga saját kis megszokott világában. Sőt nem is nagyon érdeklődik a szülei iránt sem, talán csak az anyukára, de mostanában őt is csak marja a kezeivel, és harapja. Elég agresszív, ha nem az van amit Ő szeretne, vagy ha nem tudjuk lekötni a figyelmét, akkor nyavalyog, és csapkod. Észrevettük még sokszor csak bámul, és nem néz. Játékokat vizsgálja, elvan velük. Puszit nem nagyon akar adni, és nem is ölelkezik. Mintha kicsit taszítana minket. Ha felveszem, akkor sem néz a szemembe, hanem inkább elfordul, vagy az oldalamra borul. Még nem tud járni, de nagyon rajta van, alig lehet leállítani. Folyton menne le a szőnyegre, és állandóan keresi azt a bútort aminek segítségével föl tudna tápászkodni. Persze mivel még nincs kifejlődve az egyensúlya, elesik. Autizmusra gyanakszunk, sőt pénteken meg is fogja vizsgálni egy konduktor. Mit tanácsol a doktornő, hol keressünk még jeleket? Kinőheti a gyerek ezt a fajta viselkedést?
Kedves Csilla!
5 hónapos kislányom első gyermekem, ezért kicsit talán jobban aggódom a fejlődése miatt mint kellene. 1 naposan emelte meg a fejét hason és fordította egyik oldalról a másikra, 10 naposan az oldalára fordult, 2 hónaposan már fel akart ülni. Azt hittem, hogy ha így haladunk 5 hónaposan már többre lesz képes...de nem. Ugyan meg tud fordulni hasról hátra, de hetek óta nem csinálja, ha háton van, akkor kb. fél óráig eljátszadozik egyedül, de ha hasra fordítom, 10 perc erőlködés után sír. Egyébként szépen kinyomja magát hason, a kiságyban folyton felkúszik alvás közben a kiságy fejvégébe, de nappal ezt nem csinálja. Kb. 3 hónapja már gagyogott is, most meg csak sikoltozik és nyávog, mint egy kismacska, ami nagyon aranyos, de attól tartok, már többet kellene csinálnia. Biztos az én hibám, mert elkényeztettem, nappal szinte sose volt hason az elmúlt hónapokban, rengeteget volt/van kézben. Kb. 2 hete csinálja azt, hogy a lábait keresztbe rakja ha háton van vagy ha az ölemben ül. (Magától még nem ül.) Ha felállítom, akkor is szorosan egymásba rakja a lábait. Valahol olvastam, hogy ez idegrendszeri károsodásnál szokott fennállni és megmondom őszintén kicsit bepánikoltam. 41.hétre született, hüvelyi szüléssel, problémamentesen. Nagyon vidám, kiegyensúlyozott és érdeklődő kislány. Az eddigi rutinvizsgálatoknál minden rendben volt, igaz ortopédián még csak egyszer voltunk. Hogy vehetném rá, hogy ismét annyit mozogjon, mint pár hónapja, illetve, hogy korának megfelelően mozogjon? Előre is köszönöm válaszát! Üdvözlettel: Cs. Piroska
Kedves Anyuka!
Hasonló panaszokat, mint amilyeneket Ön említ, enyhe izomtónus szabályozási problémák esetén szoktunk tapasztalni. Ezek a problémák Dévény-féle speciális manuális terápiával viszonylag rövid időn belül orvosolhatók. Javaslom, hogy ez ügyben keresse a Dévény alapítványt, elérhetőségüket megtalálja a neten. A furcsa "nyávogás" szerű hangocskák, és a gagyogás hiánya valóban kivizsgálást igényelne. Javaslom, hogy háziorvosától kérjen beutalót egy neurológiai vizsgálatra. Bízzunk benne, hogy kislányával idegrendszeri szinten is minden rendben van, csupán a család megnyugtatása miatt is szükségesnek tartanám ezt a lépést. Amennyiben további kérdései lennének, kérem keressen bizalommal e-mailen keresztül.
Kedves Andrea!
Kisfiam júniusban múlt három éves. 2 éves koráig kiegyensúlyozott, érdeklődő nyitott gyerek volt, az elmúlt másfél évben azonban jelleme sokat változott, és nem tudom eldönteni mi az ami élettani sajátosság és mi az, ami esetleg kezelésre, fejlesztésre szorul. Bizonyos helyzetekben félénkké, visszahúzódóvá vált, elveszett a korábbi kezdeményezőkészsége idegenekkel, ritkán látott ismerősökkel szemben. A fizikai aktivitása hatalmas, egy percig nem ül nyugodtan. A bölcsődei gondozók szerint nagyon értelmes, de gyakran nehezen fegyelmezhető, dacos. A figyelmét nagyon nehéz lekötni, minden csak percekig foglalkoztatja. Nem szeret rajzolni, gyurmázni, stb (pontosabban hamar megunja) Sokáig mesét sem lehetett olvasni neki, mert nem érdekelte, mostanában már kéri, ugyanakkor nincs türelme végighallgatni. Ami igazán aggaszt az a narratív képességeinek hiánya, nem képes elmondani vagy kitalálni egy történetet, illetve visszamondani a látott vagy hallott mesét. Emellett a beszédfejlődésével is vannak problémák, sok hangot nem vagy hibásan ejt (köztük az egyszerűbbnek számító ajak- és foghangokat is), viszonylag későn kezdett beszélni, 2-2.5 éves kora körül, de még mindig csak tőmondatokat használ egy-két szóval. A hallásával nincs gond. (Ezzel szemben mozgásfejlődése nagyon gyors volt, csecsemőkorban mindent az átlagnál korábban csinált). Tovább nehezítette a helyzetet, hogy 11 hónappal ezelőtt megszületett a kishúga, akit minden felkészítés és próbálkozás ellenére, kezdetben negligált, majd gyakran bántott. Ezzel egy időben rendkívül hisztissé és nyafogóssá vált, minden hétköznapi tevékenység kész küzdelemmé vált. (Ami valahol persze érthető, de korábban egyáltalán nem volt rá jellemző.)
A kérdésem igazából az lenne, hogy ön szerint ezek teljesen normális magatartások, illetve válaszreakciók ebben az életkorban, melyek idővel megváltoznak vagy komolyabb a probléma? Mikor érdemes felkeresni egy korai fejlesztőt vagy logopédust, esetleg, hogyan tudnám itthon segíteni a beszédfejlődését, figyelmét, emlékezetét?
Kedves Anyuka!
Nem egyedi a probléma ,amiről ír. Én két okra vezetné vissza kisfia nehézségeit. Egyrészt van egy szociális, érzelmi változás, amit említ. A változások kezdetét ön kb. egy-másfél évvel korábbra teszi, ami kistestvére születésével is magyarázható. Amikor testvérke érkezik a családba, az első gyermek sokszor jogosan érzi a korábbi kizárólagos figyelem csökkenését, és a szülők szeretetének elvesztésétől való félelmében féltékennyé válik az új jövevényre. Ezzel együtt számos pszichés és viselkedésbeli változást is tapasztalhatunk: sok tekintetben felvehet egy korábbi éretlenebb, "babásabb" viselkedést, hiszen azt tapasztalja, hogy kishúga ezzel a viselkedéssel több figyelmet tud a szülők részéről megszerezni. Átmenetileg ilyenkor elveszthetik már korábban megszerzett szobatisztaságukat, nyafogósabbá, "anyásabbá", gyámoltalanabbá vallhatnak. Fontos, hogy a szülők a megsokasodott feladatok ellenére is hangsúlyozzák ki a nagyobb gyermek családban betöltött fontos szerepét: anya -apa nagy okos segítője, a kis hugica okos bátyuskája stb. Kellő odafigyeléssel ezek a tünetek általában enyhülnek, azonban a legjobb szándék és odafigyelés ellenére is legtöbb családban kialakul testvér-féltékenység és rivalizálás. Ezt minden életkorban a szituációknak megfelelően érdemes kezelni.
A másik probléma, amit említett, a gyermek beszédjével kapcsolatos. Említi, hogy kisfia elég későn kezdett beszélni. Amennyiben később kezdte, eleve több időre van szüksége ahhoz, hogy beszéde mind alakilag (kiejtés, beszédhangok pontos ejtése), mind tartalmilag (nyelvtani helyesség, szabatos mondatalkotás, önkifejezés) elérje az életkorában elvárt átlagos szintet. Mindenesetre úgy gondolom, talán annak is oka lehetett, hogy beszéde egy kissé későn indult, illetve most is lassabban halad a fejlődésben. Úgy gondolom, nagyon jó, hogy fölfigyelt erre. A kissé megkésett beszédfejlődést, a beszédészlelési problémákat érdemes időben kiszűrni és szükséges esetben fejleszteni, mert a beszédkészség szintje kihat a megfigyelésre, megértésre, tanulásra, és a korai beavatkozással megelőzhetjük az esetleges későbbi zavarokat. Az óvónők által is jelzett túlzott aktivitás, mozgékonyság lehet a kistestvér születésével kapcsolatos enyhe magatartási változás következménye, de jelezhet enyhe figyelemzavart és hiperaktivitást is, ami szintén okozhatja a beszédfunkciók lassabb fejlődését. Javaslom, panaszaival keresse fel a körzetében lévő nevelési tanácsadót. Reményeim szerint ott a gyermeket megfigyelik, kivizsgálják, és amennyiben szükséges, a fejlesztést is ellátják. Köszönöm a türelmét.
Kedves Andrea!
Kisfiam júniusban múlt három éves. 2 éves koráig kiegyensúlyozott, érdeklődő nyitott gyerek volt, az elmúlt másfél évben azonban jelleme sokat változott, és nem tudom eldönteni mi az ami élettani sajátosság és mi az, ami esetleg kezelésre, fejlesztésre szorul. Bizonyos helyzetekben félénkké, visszahúzódóvá vált, elveszett a korábbi kezdeményezőkészsége idegenekkel, ritkán látott ismerősökkel szemben. A fizikai aktivitása hatalmas, egy percig nem ül nyugodtan. A bölcsődei gondozók szerint nagyon értelmes, de gyakran nehezen fegyelmezhető, dacos. A figyelmét nagyon nehéz lekötni, minden csak percekig foglalkoztatja. Nem szeret rajzolni, gyurmázni, stb (pontosabban hamar megunja) Sokáig mesét sem lehetett olvasni neki, mert nem érdekelte, mostanában már kéri, ugyanakkor nincs türelme végighallgatni. Ami igazán aggaszt az a narratív képességeinek hiánya, nem képes elmondani vagy kitalálni egy történetet, illetve visszamondani a látott vagy hallott mesét. Emellett a beszédfejlődésével is vannak problémák, sok hangot nem vagy hibásan ejt (köztük az egyszerűbbnek számító ajak- és foghangokat is), viszonylag későn kezdett beszélni, 2-2.5 éves kora körül, de még mindig csak tőmondatokat használ egy-két szóval. A hallásával nincs gond. (Ezzel szemben mozgásfejlődése nagyon gyors volt, csecsemőkorban mindent az átlagnál korábban csinált). Tovább nehezítette a helyzetet, hogy 11 hónappal ezelőtt megszületett a kishúga, akit minden felkészítés és próbálkozás ellenére, kezdetben negligált, majd gyakran bántott. Ezzel egy időben rendkívül hisztissé és nyafogóssá vált, minden hétköznapi tevékenység kész küzdelemmé vált. (Ami valahol persze érthető, de korábban egyáltalán nem volt rá jellemző.)
A kérdésem igazából az lenne, hogy ön szerint ezek teljesen normális magatartások, illetve válaszreakciók ebben az életkorban, melyek idővel megváltoznak vagy komolyabb a probléma? Mikor érdemes felkeresni egy korai fejlesztőt vagy logopédust, esetleg, hogyan tudnám itthon segíteni a beszédfejlődését, figyelmét, emlékezetét?
Kedves Anyuka!
Én a jelenlegi problémáját két részre osztanám:
Mint írja, kisfia későn, 2-2,5 éves kora után kezdett beszélni, és beszéde még most, egy év elmúltával is kissé szegényes. Ez mellett viszont az enyhe hiperaktivitásra utaló tünetekről számol be: rövid idejű figyelem, túlzott mozgékonyság, impulzivitás.Ezek a tünetek enyhe idegrendszeri éretlenségre utalnak. Ne ijedjen meg, ezek a tünetek nagyon gyakoriak , a gyerekek akár 20-30 %-át is érinthetik.Ezek a tünetek célzott terápiával (szenzoros integrációs tréning, Ayres terápia, ) nagyon hatékonyan, játékos formában kezelhetők. Érdemes a környezetében ilyen terápiákat felkutatni, mert az iskolaérettségi szint eléréséhez nélkülözhetetlen készségek kialakulásához segít hozzá játékos formában. Ugyan ez a terápia segíti a megkésett beszédfejlődést is, mert az idegrendszeri érést támogatja a terápia.
Mint írja, kisfia aktivitása és nehezebb irányíthatósága kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött, ami a kistestvér születésével nagyjából egybeesett. Szakmai körökben nem ismeretlen a testvérféltékenység. Elképzelhető, hogy itt is ezzel állunk szemben. Tudjuk, hogy a kistestvér érkezése egy család korábbi egyensúlyát, átrendezi, ez elkerülhetetlen. átmenetileg máshová kerülnek a súlypontok, a korábban kitüntetett figyelmet az első gyermek elvesztheti. nagyon fontos figyelnünk erre a momentumra. Figyelmünket, és szeretetünket most egyel több családtaggal kell megosztanunk olyan módon, hogy senki se érezze kívülállónak, feleslegesnek, másodrendűnek magát. Ez nem egyszerű feladat. Van, akinek ösztönösen sikerül megoldani, másoknak tudatosan kell a helyzetre felkészülni, és stratégiát gyártva az adott szituációt megoldani. Nem szégyen a családtól, barátoktól, szakértőktől tanácsot kérni.
Visszatérve az első problémára: Úgy gondolom, a hogy a kistestvér születésétől függetlenül a kisfiúnál egy lassabb idegrendszeri éréssel állunk szemben. ( Függetlenül a gyors mozgásfejlődés ütemétől, ami szintén jelzés értékű lehet).Javasolnám, hogy keressenek szakembert, aki a megkésett beszédfejődéssel foglalkozik. Egyébként nagyon jól használható fejlesztő könyv az : Én is tudok beszélni (Nemzeti Tankönyvkiadó). Vegyék meg hozzá a Tanári segédanyag könyvecskét is . Nagyon jól lehet vele haladni, amennyiben a gyermeknek csupán enyhén megkésett beszéde van. A jelentkező magatartás-zavarokra kitüntetett figyelmet ajánlok. Legyenek olyan időszakok, amikor csupán a nagyobb gyermek kap figyelmet:( menjen el az egyik szülővel pl. focizni, állatkertbe, kerékpározni, stb, és tanulja meg elfogadni az új családszerkezetből adódó helyzetet, de , ugyanakkor tapasztalja meg, hogy ő továbbra is fontos, egyedi tagja a családnak.
Kislányom pontosan 2 éves. A beszédfejlődése miatt aggódom, eléggé kétségbe vagyok esve. Igazából nem tudom mennyire számít, de minden dolgot később kezdett, mind az "átlag". Ilyesmire gondolok, hogy 1 éves koráig nem járt egyáltalán, 8 hónapos koráig nem nagyon mozgott, foga sem volt 1 éves koráig. És most a beszéd miatt aggódom, hogy nem késik e. Kb. 20-30 szót mond, ebbe beleértve a szótöredékeket, és a hangutánzó szavakat is. Mondatokat egyáltalán nem használ, leginkább mutogatással, hisztivel próbálja meg elérni amit akar. Szavai: nínó, mászóka, iszi, alszok, mászok, hinta, labda, kék, zöld, macóka, autó, vauvau, miáu, ka (kacsa),háp háp, bölcsi, diegó (kedvenc meséje). Úgy vettem észre, hogy csak azokat a szavakat mondja, amihez éppen kedve van. Nagyon akaratos, nem is igazán kedveli a társaságot. Most került bölcsibe, azóta kicsit elfogadóbb a gyerekekkel szemben, de még mindig elég akaratos, és irígy. A bölcsiben már mindenki beszél rendesen, csak ő nem. Saját kis babanyelve van, azt nagyon sűrűn, és nagy hévvel használja is, de ez egyáltalán nem érthető. Viszonylag "sokat" néz tv-t (napi 1, maximum 2 órára gondolok), de nem néz semmi mást, csak 2-3 féle mesét, más nem érdekli. A legnagyobb bajom vele, hogy mindent megért, sok dolgot össze is kapcsol (pl hova megy a pisi? és hozza a bilit), de ha kérdezek valamit, egyáltalán nem látom a hajlandóságot, hogy válaszoljon. Amikor kisebb volt, nem sokat voltunk közösségbe (külföldön laktunk, és nem ismertünk senkit).
Van okom az aggodalomra? Forduljak szakemberhez, vagy vigyem valami külön foglalkozásra? El fog indulni a beszélgetés nála is? Mit tudok neki segiteni, hogy hajlandó legyen, és legyen kedve beszélni?
Várom mihamarabbi válaszát. Előre is nagyon köszönöm.
Anyóca
Mint írja kislánya az átlagosnál kissé lassabb fejlődési ütemet mutat, főként a beszéd, a kommunikáció és a társas viselkedés területén. Sok szakember eléggé türelmes a beszédfejlődéssel kapcsolatban. Az én tapasztalatom , hogy amennyiben több fejlődési területen is késést tapasztalunk, nagyon jótékony és előre mutató, ha mielőbb elkezdjük a fejlesztést, ugyanis nincs mit vesztenünk, de úgy gondolom, nincs is elvesztegethető időnk.Ha a fejlődés kissé lassabb ütemű, célszerű mielőbb elkezdeni a fejlesztést, hogy ez a lassabb ütem ne jelentsen később egy tényleges elmaradást. Amennyiben "csak" beszédbeli elmaradásról lenne szó, akár javasolhatnék játékos praktikákat, ami segít a beszéd megindulásában. Az önök esetében úgy érzem, kicsit komplexebb a probléma, kérje szakember segítségét! Javaslom, hogy első körben keresse meg az ön körzetében a nevelési tanácsadót, illetve, ha van, egy korai fejlesztő centrumot. Bízom benne, hogy gyermeke megkapja a szükséges támogatást. Amennyiben bármiben a segítségére lehetek, kérem, keressen e-mail címemen. Óvári Andrea 2011. 10. 03. 20:39
Kedves Andrea!
Kislányom 2,5 éves és Németországban élünk jelenleg, itt jár óvodába. Néhány hónap múlva hazaköltözünk Magyarországra, végleg. Az egész család magyar, itthon csak magyarul beszélünk, az óvodában viszont a gyerek jól boldogul a német nyelvi közegben. Magyarul nemrég kezdett beszélni, németül még csak pár szót tud, de az óvónők szerint ért mindent, ismételgeti a szavakat.
Kérdésem: van-e értelme ezt a "kétnyelvűséget" fenntartani, ha hazaköltözünk Magyarországra? Ha igen, hogyan? Én jól, de persze nem anyanyelvi szinten beszélek németül (akcentusom van), esetleg beszéljek vele én? Vagy keressek egy német bébiszittert? Vagy hagyjuk, hogy elfelejtse az egészet?
Köszönettel
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag!
Az a tapasztalatom, hogy idegen nyelvi közegben a kisgyermekek nagyon könnyedén veszik a kétnyelvűséget. Szerintem kár volna elhagyni a németet, mivel sok előnye származik majd később abból, ha szinte anyanyelvi szinten beszél két nyelvet. Azt javaslom, hogy te, mint az édesanyja mindig németül beszélj hozzá, a környezete pedig magyarul fog vele kommunikálni. így könnyebb lesz számára elkülöníteni a két nyelvet. Általában könnyen boldogulnak ezzel a gyerekek. Nem baj, ha van egy kis akcentusod, később azt majd lesz módja kijavítani. Persze csak akkor származik ebből komoly előny, ha folyamatosan fenntartjátok a nyelvtanulást. A magyar mesék mellett nézhettek játékosan tanító német gyermekműsorokat, meséket is, később pedig érdemes lenne német nemzetiségi óvodába járatni. Fontos, hogy ne tévesszetek arányt, hiszen ő egy Magyarországon felnövő, magyar gyermek lesz, akinek zömében magyar barátai lesznek. Hiba lenne, hogy az idegen nyelv miatt itthon kirekesztődjön az életkori csoportjaiból.
Kedves Andrea!
5 éves kislányom, extrém koraszülöttként 24 hétre született. 6 hónapos koráig kórházban volt, s ez alatt átesett egy agyhártya gyulladáson és egy sönt beültetésére is sor került. 3,5 éves koráig a lányom nem tudott beszélni mozogni is alig, aztán életünkben egy nagy változás következett be..melynek hatására a gyermekem 2 hónap alatt tanult meg beszélni, járni. Ismeri a színeket tízig elszámol(ezek azért érdekesek mert eddigi kezelőorvosa elkönyvelte fogyatékosnak és azt mondta hogy erre sem lesz képes). Ennek ellenére nagyon okos értelmes kislány. Szinte minden témáról tud beszélgetni folyamatosan értelmesen, érdeklődik kérdéseket tesz fel stb. Amivel most gondunk van az a következő:sajnos az óvodánk ahová jár nem nevelő csak megőrző intézmény. Egy év után sem tud a lányom pl. két pontot egymás mellé rajzolni. Nem tud vonalakat húzni olyan mintha nem is értené mit szeretnék tőle kérni. Az óvoda hiányosságait próbálom itthon pótolni, de nem tudom mi oka lehet hogy nem jutunk egyről a kettőre. Fogom a kezét és úgy próbálunk rajzolni, többször egymás után átrajzolgatni formákat, de amit egyedül kellene csinálni már nem megy. Egyetlen pont sem.Gondjaink vannak a mozgásunkkal is. Rengeteget mozog, de nagyon ingatag, időnként csetlik-botlik. Gondunk van az elalvással is mert csak úgy alszik el hogy elég erőteljesen rángatja a fejét. Ringatja magát.
Időnként olyan dolgokat tesz és mond amit egy hasonló korú gyermek még nem tud ő mégis képes rá, viszont sok olyan dologra nem képes amit viszont már kellene tudni. Szeretnénk megfelelő szakemberhez vinni de egyenlőre sehol nem jártunk szerencsével mert volt pl. aki a kora miatt (hogy már túl ídős) utasított el minket. A lehető legtöbbet próbálok én is és apukája is foglalkozni vele de úgy néz ki segítségre lesz szükségünk. Mennyire gond ez 5 éves korban és mit tehetünk? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Írja, hogy kislánya korán, kis súllyal született. A korai, kis súlyú születés az idegrendszer és a többi szerv fejletlensége miatt további rizikókat jelent, ami sajnos az önök esetében is bekövetkezett. A koraszülöttséggel járó hátrányokat a gyermekek 1,5-2 éves korukra szokták általában behozni akkor, ha egyéb komplikációk nem adódtak. Az agyhártya gyulladás szerencsés esetben gyógyulhat tünetmentesen, azonban legtöbbször a legjobb esetben is a fejlődés megkésésével számolni kell. A megkésettség jelentkezhet egy, vagy több területen is: ( mozgás, beszédfejlődés, gondolkodási készségek). A hasonló előzményekkel induló gyermekeket rendszerint születésüktől fogva kísérni, kontrollálni szokták, szükséges esetben célzott terápiákkal megtámogatják a fejlődését. Erről szól a korai fejlesztés 3 éves korig. 3 éves kor fölött a nevelési tanácsadók végzik ezt a feladatot. Amennyiben a szakemberek szükségesnek látják (óvónő, a nevelési tanácsadó pszichológusa, pedagógusa) javaslatot tehetnek tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok felmérésére. A felmérés eredményétől függően szintén megilleti a gyermeket államilag garantált ingyenes fejlesztés. Az önök kislánya min t írja, már nagyon sokat behozott a lemaradásaiból. Levele alapján úgy tűnik, a nagy-mozgása még mindig nem megfelelően érett, koordinált. A kézügyesség (finom-motorika) nagy mértékben az előbbi terület fejlettségétől függ, valószínűleg a nagy-mozgások ügyesítése lenne most az elsődleges feladat, Nagyon hatékony ilyen esetben a szenzoros integrációs terápia, amely legtöbb nagyvárosban, megye-székhelyen elérhető. Természetesen a kézügyesség fejlesztését sem hanyagoljuk el.Ha még nehézkes a ceruza-használat, gyakoroljuk az egyszerűbb manipulációs technikákat: pakolgassunk, gyakoroljuk számtalan formában a csippentő fogást, gyurmázzunk, tépjünk, hajtogassunk, ragasszunk papírt, nyomdázzunk, fessünk a tenyerünkkel, ujjunkkal, szivaccsal, ecsettel, használjunk vastag aszfalt-krétát, zsírkrétát, mielőtt ceruzát adnánk a kezébe. Járjanak utána, és használják ki az iskolába kerülés előtt ezeket a fejlesztési lehetőségeket! Amennyiben gyermeküknek sikerült ilyen ügyesen eddigi hátrányait ledolgoznia, szakember segítségével jó eséllyel, éretten kerülhet majd az iskolába. Ha bármiben tudok még segíteni, a kézügyesség fejlesztéséhez ötleteket adni, kérem keressen e-mail címemen.
Mit javasol , mivel indíthatnám segíthetném gyermekem beszédfejlődését, ill milyen szakemberhez vihetném lakóhelyemen (Győr)?
Üdvözlettel: S. K
Fiú gyermekek között viszonylag gyakori az ilyen típusú probléma, melyet ön említ. A kisfiúk idegrendszeri érése és fejlődése 10-12 éves korig élettanilag kissé elmarad a lányokétól, ezen kívül gyermekenként is lehetnek egyéni eltérések. A szakemberek között sincs egyetértés abban mikortól számít egy fiúcska beszéde megkésettnek. Én mindenesetre annak a híve vagyok, ha egy kisfiú beszéde kb. 6 hónappal elmarad az életkori átlag teljesítményétől, mindenképp javasolnék egy kivizsgálást. A gyermeki készségek az idegrendszer érésének függvényében különböző tempóban fejlődhetnek. Például a nagy-mozgások lehetnek nagyon ügyesek, míg a beszéd, a szociális készségek vagy a játéktevékenység kissé elmaradhat, mint például az ön kisfiánál is. Véleményem szerin akkor fejlődik jól egy gyermek, ha a különböző készségek egymással szinkronban vannak. Győrben nagyon jó korai fejlesztő központ működik, keresse őket bizalommal. Hasonló esetekben a szenzoros integrációs terápiák vezetnek eredményre, úgy tudom, ez Győrben is elérhető. Kívánom, járjon sikerrel! Óvári Andrea 2011. 05. 28. 13:40
Kedves Andrea!
Kislányom júliusban lesz 3 éves. Kiejtési hibákkal ugyan, de mondatokban beszél. Ha olyan kedve van, egész választékos, helyzethez illő, szép kiejtésű "beszólásai" is vannak. Itthon nagyon szereti a mesekönyveket, sok mesét hallgat, önálló játékidejében pedig sokszor lapozgatja és kicsit hadarva, néha bele-belehalandzsázva, de meséli magának (vagy a másfél éves kisöccsének) a képek alapján a meséket. Amikor kis emberfigurákkal és építőkockákkal vagy babákkal játszik, szintén "monológozik" a maga szórakoztatására, elmondja magának, mi a jelenet és ki mit mond (pl. sorbanállás a közértben, vendégség, születésnap, stb.).
Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a párbeszédet egyáltalán nem szereti. Még velünk is gyakran előfordul, hogy a kérdésünkre nem válaszol, elnéz. Idegeneknek és ismerősöknek (pl. doktornéninél, szomszédnak, boltban, játszótéren) semmilyen kérdésére nem hajlandó válaszolni, csak közömbös tekintettel néz maga elé, mintha nem hozzá beszélnének és konokul hallgat. Ez eddig még mindig meg lett magyarázva, hogy biztos félénk vagy álmos vagy rossz napja van vagy nem beszél még elég magabiztosan stb.
Viszont azt látom, hogy más 3 éves gyerekek azért pl. a nevüket, korukat firtató kérdésekre, ha halkan és félénken is, de legalább reagálnak, egyszerű eldöntendő kérdéseknél (pl. "Szereted a kisvakondot?") legalább elmosolyodnak, vagy bólintanak, vagy halkan suttognak valami válaszfélét.
Biztos nincsen nagy gond (remélem),de azért szeretném megkérdezni, hogy hogy lehet egy ennyi idős gyermeket házilag, játékosan azirányba fejleszteni, hogy legyen mersze vagy bizalma vagy kedve beszélgetni másokkal ill. valamilyen szinten érezze, hogy a feltett kérdésre "illik" valamit válaszolni.
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Anyuka!
Köszönöm, hogy elég részletesen próbálta bemutatni kislánya beszédprodukcióját különböző helyzetekben. Ennek ellenére azt kell mondanom, anélkül, hogy magam is megtapasztalnám, nagyon nehéz meghatározni, mi lehet a probléma, és ezt ismerve mi volna a teendő.
Mindenesetre írásából azt veszem ki, hogy gyermeke a beszédnek egyes elemeit szinte életkori szinten használja: (történeteket megért, elmond, játékos helyzetben eseményeket szóban felidéz, stb. ). Mindezek mellett, a beszéd egyéb funkcióit, mint például a kommunikáció, szociális helyzetek, ezeket kevésbé, vagy egyáltalán nem használja. Az emberi társadalomban a beszéd szerepe a kommunikáció, a gondolatok és érzelmek kölcsönös közvetítése, átadása. A beszéd nem csupán öncélú, hanem segítségével kerülünk kapcsolatba egymással, cseréljük ki gondolatainkat. A beszédfejlődés során általában a kommunikáció egyszerűbb formái ( irányított tekintet, szemkontaktus, mimika, gesztusok, hanglejtések) megelőzik a szavak megjelenését és a kifejező beszédet. Kíváncsi vagyok, gyermekénél a szavak használata előtt működtek-e ezek a kommunikációs stratégiák. Amennyiben nem, valószínűleg ezen a szinten kellene elkezdeni a gyakorlást: Például. amikor szeretnénk valakivel kapcsolatba kerülni , előzetesen igyekszünk vele felvenni a szemkontaktust , rátekintünk arra a személyre, dologra, amit meg akarunk mutatni, amivel kapcsolatban a másik személy figyelmét kértük. Karral, ujjal mutatjuk, mit is szeretnénk. A hozzánk intézett kérdő hangsúllyal feltett hangsorra általában hanggal és gesztikulációval válaszolunk. Az autó, vagy labda egymásnak gurítgatása is lehet egy szociális, kommunikációs helyzet: Te gurítod, én várom, én gurítom, te várod. (Mint a kérdés-feleletnél.) Azt hiszem, ennek a fórumnak a keretei nem elégségesek a számtalan sok gyakorlat leírására. Mindenesetre javaslom, hogy keresse meg a lakóhelyén a nevelési tanácsadót, esetleg korai fejlesztő szakembert. Én szükségesnek tartanék egy szakmai konzultációt, tanácsadást, és szakértői segítséget ebben a kérdésben. Természetesen én is szívesen állok rendelkezésére. Az e.mail címemen keresztül bátran megkereshet.
5 éves fiúgyermekem, nem ismeri fel a színek egyikét sem. Szét tudja őket válogatni, tehát valószínűleg nem színtévesztő és nem színvak. Egyáltalán nem érdeklődik a rajzolás iránt sem és szinte semmi vizuális dolog iránt. Játékai inkább mozgásos ugra-bugrák, "rendetlenkedések", minden butaságot utánoz és partner hozzá. Két hétig csak a pirosat tanultuk, megneveztük, kerestük a szobában stb. Ez most úgy tűnik megvan, de egy hete kéket próbáljuk és azt is pirosnak mondja már, azzal sehová nem haladunk, nem rögzül sehogyan sem. Kérem segítsenek mit tegyek?
Kedves szülő!
Nem gyakori, hogy egy gyermeknek csupán a színek felismerésével lenne problémája, (amennyiben nem színvak, és ebben az esetben ez valószínűleg kizárható). Mint írja 5 évesen főként a nagy-mozgásos tevékenységek érdeklik, és kötik le. Összehasonlítva a hasonló korú gyermekek már általában szívesen elmélyülnek mesekönyvek nézegetésében, alkotó, kreatív játékokban, társas tevékenységekben. Gyakran igénylik is a gondolkodtató feladatlapokat, szívesen ábrázolnak festéssel, gyurmázással, rajzolással, stb. Amennyiben gyermeke egyik tevékenységben sem tud élvezettel elmélyülni, javaslom, hogy kérjen egy komplex pedagógiai -pszichológiai kivizsgálást, amely feltárná a megkésett viselkedés okát. A kerületi nevelési tanácsadók foglalkoznak ilyen jellegű problémákkal. Ott mind a kivizsgálást, mind a fejlesztést megkaphatja gyermeke. Első lépésként forduljon bizalommal a gyermek óvónőjéhez, valószínűleg ő is készségesen fog segíteni.
Amennyiben bármiben tudok még segítséget nyújtani, bátran keressen az e-mail címemen.
Kislányom 7 éves, szeptemberben fog iskolába menni. Alapjában véve igen okos kislány, fejlett, jó mozgású gyerek.Jól alszik, könnyen elalszik. Az óvodában nincsenek vele gondok, figyelmes a többiekkel, segítőkész, készséges. Viszont amikor bárhová megyünk képes úgy viselkedni, mint aki nem is tud magáról. Kiabál, izeg- mozog, tekergeti magát. Semmivel sem lehet \"normális\" viselkedésre bírni. Képtelen belátni, hogy is kell viselkedni,pedig mindig megbeszéljük hogy hogyan fogunk, mit fogunk tenni. Sajnos nem mindig tudom ezt a helyzetet tolerálni, kicsit kétségbe is vagyok esve, mit tudnék tenni. Hiszen az iskolában fontos lesz, hogy megüljön és figyeljen.Mit tudnék én tenni ennek érdekében, hogyan segítsem őt?
Kérem válaszoljon.
Tisztelettel: Kapus Adrienn
Könnyebb volna a helyzetem, ha jobban ismerném a kislányát és a körülményeket. Az alapján, amit leír, több okot is feltételezek a viselkedés hátterében.
Elsősorban arra gondolok, hogy kislányuk az otthoni környezetben hozzá van szokva a kitüntetett figyelemhez. (Nem tudom, hogy van-e testvérkéje, mert erről nem ír, mindenesetre egykéknél ez természetes.) Az óvodában az óvónéni figyelme megoszlik a sok gyermek között, ő ezt ott elfogadja, de olyankor, amikor önökkel van, és a szülei mással beszélnek, és nem ő áll a figyelem középpontjában, valószínűleg minden eszközzel igyekszik önmagára terelni a figyelmet.
Az is elképzelhető, hogy túlságosan kevés aktív időt tud a család együtt tölteni, amikor a lányukra kitüntetett figyelem jut, és ily módon próbálja ezt kiharcolni. (Nem feltételezem, csupán lehetséges válaszként merül fel.)
Mindenesetre 6-7 éves korban a gyermekeknek már rendelkezniök kell olyan önuralommal, önkontrollal, amely alapján átmenetileg késleltetni tudják egyéni érdekeiket, vágyaikat, ugyanakkor képesek szüleik kérésének megfelelően cselekedni. Amennyiben a gyermek viselkedése ettől nagy mértékben eltér és nehezen irányítható, mindenképpen a szociális készségek éretlen működésére kell gondolnunk. Általában pszichológus, családterapeuta sikeresen tud segítséget adni hasonló esetekben. Legtöbbször a körzeti nevelés tanácsadók rendelkeznek ilyen képzettségű szakemberekkel.
Remélem, válaszommal tudtam segíteni. Óvári Andrea 2011. 01. 05. 20:38
4 éves kisfiamnál nem meghatározott pervazív fejlődési zavart diagnosztizáltak és a Korai Fejlesztőbe járunk. Azonban semmi részleteset nem tudok erről a zavarról és nem is nagyon mondott senki semmit. Ön tudna segíteni? Mik a kilátásaink? Köszönettel: S-né
Egy nagyon hasonló kérdést kaptam egy családtól október elején. Akkor egy elég kimerítő választ adtam a kérdésre, legalábbis abban a tekintetben, ami a konkrét eset ismerete nélkül általánosságban elmondható. Kérem, olvassa el a korábbi választ! Amennyiben ezen felül kérdése lenne, kérem továbbra is forduljon hozzám bizalommal! Engedjen meg még egy megjegyzést: A Korai Fejlesztő Központban felkészült, magasan képzett szakemberek dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy ők is minden kérdésére választ adnak, és bízzon benne, hogy a gyermeke jó kezekben van! Óvári Andrea 2010. 11. 30. 20:08
Szeretném a segítségét kérni 6 éves lányommal kapcsolatban. A problémánk abból áll hogy zárt térben különböző zajoktól és zörejektől sírva fakad.Főként suttogó hangok zavarják. Az óvodában a túlérzékeny skatulyát kapta, mindig azt hallotta, hogy bezzeg a többi gyerek! Most egy új oviba került ahol a nevelők felhívták a figyelmem hogy ez az auditív észlelés zavara, figyelem eltereléssel sírás mentesek a napjaink (csak hüppögések vannak), de félek az iskolába meneteltől. Felkerestem a házi orvost és a nevelési tanácsadót is de nem kaptam sem terápiát sem vizsgálatokat. Sokszor megyünk zsúfolt, zajos helyekre (piacra, játszóházba) sokszor befogja a fülét vagy kéri hogy menjünk. Sokszor játszunk suttogós játékokat. Szeretném ha tanácsokat adna, hogy milyen fejlesztésekkel segíthetem a gyerekem. Előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Valóban létezik auditív túlérzékenység, bár elég ritka. Nem tudom, hogy ez a probléma kiterjed -e az érzékelés zavarára is: (beszédértési nehézség zajban, auditív figyelem-zavar, stb.) Javasolnám megvizsgáltatni a gyermeket - első körben egy hallás-vizsgálatot javasolnék. A vizsgálat eredményének ismeretében mennék tovább Gósy- féle beszédészlelési vizsgálattal, amit a Gyógypedagógiai Főiskola Logopédiai Tanszékén végeznek. Amennyiben kiderülne, mi okozza a túlérzékenységet, könnyebb volna a terápiát is megtalálni. Erre a fent említett intézményekben egyébként javaslatot is tesznek.
A lányom 9 hónapos. A háziorvosától megkérdeztem, hogy mit kéne neki már tudni és elmondtam, hogy miket csinál és miket nem. Erre ő letámadott, mert mi az, hogy nem mászik a gyerek, nem áll fel. Azt elmondanám, hogy mindent próbálok megtenni, hogy a lányom egyre több mindent tudjon, de ezek szerint valamit nagyon rosszul csinálok. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan foglalkozzak vele, mit tegyek, hogy másszon, felálljon. Ha leteszem "mászni" mindegy mit csinálok, csak keservesen sír hiába vagyok ott vele és hiába vannak ott a játékai, hogy legyen miért másszon.
Segítségét köszönöm
Nem minden gyermek mászik és áll fel 9 hónapos korában, de tény, hogy kb. 70 %-uk megteszi.
Számomra inkább az a kérdés, miért sír a gyermek, ha leteszi a földre. Valószínűleg oka van a sírásra, és ennek kellene utána járni. Vannak kisbabák, akik izomtónus problémájuk miatt nem tudnak, és nem is szeretnek hason feküdni. Az eltérő izomtónusuk miatt mozgásfejlődésük kissé megkésik, és megfelelő segítség hiányában a fejlődésük nem az átlagosnak megfelelően alakul. Mindenképpen javaslom,hogy kislányát mutassa meg egy korai fejlesztö szakembernek. Az e-mail címemen keresztül bővebb információval szolgálhatok. Óvári Andrea 2010. 11. 17. 21:19
Próbálom röviden leírni miért is aggódom kisfiam miatt.
Született 2008.06.22.-én császárral, 12. óra vajúdás nem tágulta. Nem is volt semmi probléma egészen addig, míg a mászásnál tartottunk sokat kúszót, (előre tette a kezét és a testét úgy húzta maga után ) mászót, 15 hónaposan kezdett el menni de mindig elvesztette az egyensúlyát nagyon sokat esett.
Ezért én kértem fül, szem , és neurológiai vizsgálatokat szerencsére nem találtak semmi ami komoly lenne, ők is mondták a fejlődés lemaradást és szárazföldi tornára kellene vinnem, de nem érti a cselekvéseket, sem testrészét pl: hol a kis feje stb. A minden napokban amit csinálunk azt tudja és csinálja is, kidobja a szemetet, a szennyest a helyére viszi, ha éhes megy a hűtő felé és mutogat, vagy viszi a széket minden hová és ő eléri. Írtam a helyi illetékes pedagógiára még nem válaszoltak.
Nem igazán akar beszélni anya, apa, szia, de ezt is érdekesen nem tisztán mondja.
Tudna nekem tanácsot adni mi lehet a gond,ön szerint?
Köszönettel: Anita
Ha jól számolom, a kisfia lassan 2,5 éves lesz. Az alapján, amit leír a kisfiáról, mind a születése, a korai mozgásfejlődése, és a jelenleg tapasztalható megkésett beszédfejlődése alapján mindenképp javasolnék egy alapos kivizsgálást. 3 éves kor alatt a gyermeket korai fejlesztés illeti meg, a kivizsgálást pedig a területileg illetékes tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok szokták elvégezni. A vizsgálatra jelentkezni általában a helyi nevelési tanácsadón keresztül lehet.
Amennyiben részletesebben ismerném a gyermek fejlődését, valószínűleg célzottabb útmutatót is tudnék adni. Bátran keressen az e-mail címemen keresztül. Óvári Andrea 2010. 11. 17. 21:05
Kedves Andrea!
Kisfiam januárban lesz 6 éves. Bár némelyik hangot még nem jól ejti, hatalmas szókinccsel rendelkezik, szívesen és sokat beszél, mesél. Mondókákat, akár hosszabb verseket is könnyedén, lelkesen megtanul. A számolással, logikai feladatok megoldásával sincs probléma. Mozgása rendezett, kimondottan ügyes. A probléma az, hogy nem szeret rajzolni, és nem is megy neki a dolog. Nagyon kezdetleges az emberábrázolása, bár a végtagok a helyükön vannak, és az arcot is ábrázolja. Bizonytalan a vonalvezetése. Színezni sem szeretett, de most már alakul, kezd türelmesebb lenni. Szívesebben rajzol akkor, ha mellette ülök, de hamar feladja, ha valami nem sikerül elsőre.
Az a kérdésem, hogyan tudnám fejleszteni őt, nem csupán rajzolással? (Pl jók-e erre a célra a fűzőcskék, gyöngyfűzés...) Szeretném, ha szeptemberben kezdhetné az iskolát, bár nem erőltetem természetesen, hiszem magam is pedagógus vagyok, látom a hátrányát annak, ha nem igazán iskolaéretten kezdi az elsőt egy gyerkőc.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
A sorai alapján úgy tűnik, hogy kisfia testileg és szellemileg érett a szeptemberi iskolakezdésre. Mint tudjuk, van egy harmadik terület is -a pszichés funkciók-, melyek érettségét ritkábban mérlegeljük az iskolaérettség kapcsán. Ide tartozik a tudatosan irányított és fenntartott figyelem, a jó irányíthatóság, együttműködési készség, kompromisszumkészség, vágyak késleltetési készsége, várakozni tudás, alapszinten kialakult konfliktus tűrés -és kezelés, az ingerületi- és gátlási funkciók egyensúlya stb. Az iskolába lépő gyermek csak akkor veszi sikeresen az akadályokat, és jár szívesen iskolába, ha ha képességeit nem haladják meg túlzó mértékben az elvárások. A nagy-mozgás, a beszéd és a finom motorikus fejlődés egymással szorosan összefüggő területek. Amennyiben az első két területen kifejezetten ügyesnek tűnik a gyermek, nem pontosan értem, hogy a kézügyessége miért tart ezen a szinten. Talán nincs elég türelme az asztalnál végzett papír-ceruza feladatokhoz? Nem tudom, hiszen nem ismerem elég alaposan a helyzetet; ön ezt valószínűleg nálam jobban meg bírja állapítani. Ha ez volna a helyzet, akkor a pszichés funkciók éretlenségére kell gondolnunk, és a kézügyesség mellett ezt a területet is fejleszteni érdemes. Erre nagyon alkalmasak a családi körben játszott különböző társasjátékok, versenyjátékok. Hogy a finom motorikus fejlesztésre irányuló kérdésére is válaszoljak: A kézügyességet kisfiúknál nagyon jól fejlesztik az építő, szerelő, barkácsoló játékok. Természetesen gyöngyöt is fűzhetünk, ha van hozzá kedve. Közelednek az ünnepek. A gyermek bevonásával készíthetünk saját kézzel ajándékokat a család számára: szalvéta-technikával készült képek, ablak-matricák, üdvözlőkártyák, festett mécsesek készítése az én gyermekeimnek is nagy örömet okozott. Bevonhatjuk a gyermeket az ünnepi sütés-főzésbe is. A kézügyesség játékos fejlesztése mellett sem megkerülhető az utolsó óvodai évben a rajzolás és vonalvezetés ügyesítése. Nagyon jól összeállított gyakorló füzet erre a célra a: Színezd ki, és rajzolj te is ! című kiadvány (Göncöl kiadó 1519. Bp. Pf. 351) Javaslom, járjon utána, van -e bármilyen éretlenség kisfia fejlődésében.Szeptemberig még van idő a fejlesztésre. Sok sikert a gyakorláshoz!
Kedves Andrea!
4 éves kisfiamnál nem meghatározott pervazív fejlődési zavart diagnosztizáltak és a Korai Fejlesztőbe járunk. Azonban semmi részleteset nem tudok erről a zavarról és nem is nagyon mondott senki semmit. Ön tudna segíteni? Mik a kilátásaink? Köszönettel: S-né
Kedves Anyuka!
Ha a Korai fejlesztőbe járnak, feltételezem, hogy nagy vonalakban vázolták önnek, mit jelent maga a diagnózis. A szó jelentése a személyiséget teljesen átfogó, szinte minden területre kiterjedő fejlődési zavar. Az autizmus spektrumba tartozó fejlődési zavarokat írják le ezzel a szóval. Az autizmus egy nagyon változó tünetekkel járó, és egyénenként nagy különbségeket mutató tünetegyüttes. Diagnosztizálása nagy szakértelmet és szakmai tapasztalatot kíván. Az autizmus lényege, hogy az eltérő fejlődésmenet 3 olyan nagy területet érint (kommunikáció, szocializáció és rugalmas gondolkodás), melyeknek érintettsége az egész személyiségfejlődést befolyásolja. A probléma diagnosztizálása nagy körültekintést igényel, ezért 3-4 év alatt nem is lehetséges. Az autizmusban érintett gyermekek tünetei, és a "sérülés " mértéke nagyon széles skálán mozog az enyhétől a súlyosig. Az autizmussal élő gyermekek egy része az ép értelmi övezetbe esik, azonban autista tüneteik az enyhétől a súlyosig terjedhetnek. Más gyermekek értelmi funkciója elmaradhat az átlagos értéréktől, azonban esetleg enyhébb autizmusra jellemző tüneteket mutatnak. Ennek következtében csak a gyermek alapos ismeretében, és csupán a fejlesztés előrehaladtával lehet "jóslatokat", előrejelzéseket mondani a várható fejlődéssel és kilátásokkal kapcsolatban. Mindenesetre ebbe a tünetcsoportba tartozó gyermekek speciális pedagógiai módszerekkel nagyon jól fejleszthetők. Egyes esetekben a korosztályukkal együtt normál óvodai és iskolai közösségekben oktathatók. Remélem, hogy kérdésére kielégítő választ adtam. Amennyiben lenne még kérdése , e-mail címemen várom szíves érdeklődését.
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy kisfiam 4,5 éves és szerintem(lányomhoz tudom hasonlitani)korához képest nem csinál olyan dolgokat amiket már kellene.Pl.:Segitséggel öltözik-vetközik csak,nem szeret rajzolni,szinezni,nehezen lehet hosszabb ideig figyelmét lekötni 1 adott dologgal,szineket nehezen ismeri fel.Hozzátenném hogy kiskora ota olyan hogy csak akkor csinál valamit meg ha ö is \\\"akarja\\\".Hiába kérjük,ha ö nem karja akkor nem csinálja ,de ha kedve van hozzá akkor többsuzör is csinálja.Érdeklödnék Öntöl hogy ez mennyire nagy baj,illetve hogy kinövi-e ??
mielöbbi válaszát elöre is köszönöm.Viktoria
Minden gyermek más tempóban érik és fejlődik, a fiúk idegrendszeri érése ráadásul lassabb, mint a kislányoké. Mindenesetre az évek előrehaladtával minden gyermektől elvárjuk , hogy az életkori átlagnak megfelelő képességekkel rendelkezzen. A sorai alapján az a gyanúm , hogy az ö kisfia szinte minden területen az átlagosnál gyengébb fejlettséget mutat. Ezt természetesen csak egy komplex vizsgálat tudja egyértelműen kimutatni. Javaslom, hogy keresse fel a kerületi nevelési tanácsadót, ahol ebben önnek a segítségére lesznek. Sok esetben csak egy lassabb idegrendszeri érés van a problémák hátterében. Megfelelő terápiával az idegrendszeri érés felgyorsítható, és a gyermek az elmaradásait az iskolába kerülésig legtöbbször behozza. Mindenesetre javaslom, hogy mielőbb keressen fel agy megfelelő szakembert, hogy a kérdésére egy kivizsgálás eredménye adjon megnyugtató választ. Óvári Andrea 2010. 09. 20. 10:44
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
