14 éves lányom eddig jó tanuló, udvarias, jól nevelt kislány volt. Negyedikig kitűn� tanuló, állandóan versenyekre jártunk, már sokszor nem gy�ztünk mindenhova eljutni vele, de � képviselte az osztályt, mert a legszebben szavalt, a legválasztékosabban beszélt, szó szerint agyon dicsérte a tanító nénije meg a felkészít� tanárok. �tödikt�l kisgimnáziumban folytatta, ahol egy kicsit alábbhagyott a lendülete, már látszott, hogy befolyásolható, és nem akart stréber lenni, többet foglakozott a külsejével, a megjelenésével, jöttek az els� viták a smink, hajvasalás, öltözködés miatt, de még mindig az élvonalban volt, kisebb befektetéssel (tanulással) is jó eredményeket produkált, tavaly még igazgatói dicsérettel zártuk az évet. �n azt mondtam, nem kell mindenb�l kitűn� legyen, de válasszon egy - két kedvenc tantárgyat, amib�l átlagon felüli legyen, és több energiát fektessen az elsajátításába, hogy kés�bb hivatásává váljon. Próbáltam liberális elveket követni, nem tiltani, mert akkor hazudni fog, nem utasítani, hanem megbeszélni, mindenhova elengedtem, mostanában egyedül is, mivel abban a korban volt, hogy velünk már nem akart jönni, mindig a barátn�kkel töltötte az idejét.Azt észre lehetett venni, hogy az utóbbi id�ben nem akart beszélgetni, nem volt mesélni valója, mert szóvá tettem, hogy egy-két új barátn�je (nem osztálytársak) nem tetszik nekem, ezért bezárkózott. Kiderült, hogy nyáron elszívta az els� cigit az új barátn�kkel, egy osztálytársa kínálta meg �ket, aki ötödikt�l az osztály bukdácsoló mumusa (iszik, cigarettázik, bandázik, fiúzik). Nem csináltunk nagy balhét, elhittük, hogy egyszer kipróbálta és nincs folytatás. Tegnap azonban fogadóórán kiderült, hogy a péntek esti osztálybuliban, �k ketten ( a balhés lány meg a lányom) lebuktak cigarettázás közben, így fegyelmi eljárás lesz ellenük, ráadásul a nagyobb baj, hogy szeptember óta nem tanul, több 1-es, 2-es ,3-as be nem vallott osztályzata volt, és emellett szemtelenül eljárt kávézóba, pizzázóba, hétvégén barátn�khöz aludni.
Hideg zuhanyként ért, mikor elmondták a tanárok, hogy ezzel a lánnyal barátkozik, akivel együtt lenni öngyilkosság, csak � sosem jött hozzánk, és a neve sem hangzott el, mert tudta, hogy azonnal eltiltanánk. Nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy az én okos, jól nevelt kislányom,aki 3 évig csak rosszat mondott err�l a lányról, hogy tudott ilyen 180 fokos fordulatot venni, ahogy az osztályf�nöke mondta, a legjobból a legrosszabb lett, a \"szeme sem áll jól\" és szemrebbenés nélkül hazudik. Nekünk is, sajnos, most sem tanúsít semmi megbánást, ugyanaz a nyegle viselkedés, ez a \"nem érdekel, lesz..\"hozzáállás. �n nem is igazán tudtam mit mondani neki, abban maradtunk, hogy az én liberális nevelési elveim cs�döt mondtak, akkor most jöhetnek a férjem radikálisabb nevelési módszerei, aki eddig is ellenezte engedékenységemet: elvette a telefonját, laptopját, nem mehet sehova, nem találkozhat csak az osztálytársaival, amit közöltem is a másik osztálybeli barátn� anyukájával is. Nem tartom jó dolognak, én annyira kerültem mindig a szankciókat, mert er�szakkal nem lehet megváltoztatni valakinek a gondolkodását, de a kérdésem az, hogy akkor mivel? Mi lehet ebben az esetben a legjobb megoldás, hogy ne távolodjon el t�lünk, ne legyen lázadóbb és tényleg fogja fel, hogy most még inkább tanulnia kell? Attól tartok, ha büntetjük, elszökik otthonról, vagy fiúzni kezd(itt még nincs szó err�l), esetleg droghoz nyúl, vagy ne adj Isten, öngyilkosságot kísérel meg. Annyit mondtam neki, hogy részemr�l a bizalom megvan, hiszem, hogy év végére behozza a lemaradást (a tanárai is megért�ek voltak, mindkett� azt mondta, akivel tegnap beszéltem, hogy a képessége megvan, igazából még korrepetálásra sincs szükség, csak a hozzáállása a probléma), de segíteni már nem tudok, amit az apja mondott (megvonások) az úgy lesz. Nem kapott ki, nem kiabáltunk, a férjem részér�l elhangzott pár cinikus megjegyzés, pl hogy ilyen eredmények után nem lesz okostelefon Karácsonyra (még ezt is kért) pedig már majdnem megrendelte, hogy vége a bevásárlóközpontokban a shoppingolásnak, nem lesznek márkás cuccok, mert ilyen jegyekkel takarítón� lesz legfeljebb, ahhoz meg nem kell Pestre járni a legújabb divat szerinti ruhákat beszerezni. Tudom, hogy ez sem volt a legszerencsésebb hozzáállás a részér�l, de betudom a csalódottságának, a dühének, mert ebben a szituációban fojtogat a tehetetlenség, hogy felneveltünk egy jó képességű, aranyos, kedves kislányt és fél év alatt eltűnt mindez a környezet hatására. Legszívesebben kiemelnénk innen és elvinnénk valahova, mert az nem lehet, hogy ez a kritizáló, mindenkit lenéz�, dühös, hisztis kiskamasz a mi lányunk. (ez a város elitgimnáziuma)
Hálás lennék, ha ötleteket, jó tanácsot kaphatnék, hogy mi lenne a megfelel� megoldás ahhoz, hogy önként visszataláljon a helyes útra, mert ez most 24.óra. Nem szeretném elveszíteni, mert tudjuk, hogy nem a képességeivel van baj, tudna tanulni, meg kiskorában annyi mesét olvastunk,verset tanultunk, fogékony minden szépre, jóra, megvan benne az eredend� kedvesség, jóindulat és mégis elfojtja magában, másnak akar látszani, \"men�zik\", hogy megfeleljen (vagy benne legyen) ebben a társaságban, aki az iskola legalja, de mégis a kamaszok között népszerűségnek örvend.
A családi háttérr�l annyit, hogy nem elvált szül�k gyereke, rendezett családban n�tt fel, az egyetlen nézeteltérés közöttünk, hogy én többször felvetettem, hogy költözzünk föl Pestre, de ez is els�sorban az � kívánsága volt, mivel vidéken az élet nulla, nincs mozi, nincsenek plázák, nincs hova menni. Középvezet�ként dolgozunk, vidéken-vidéki fizetésért, ezért vetettem fel, hogy menjünk , mert nekem a közgazdász diplomával lenne lehet�ségem kétszer annyit keresni, és akkor több mindent megkaphatna. �n azt hittem, hogy ez motiválni fogja, mert kinézett magának egy er�s középiskolát, ahova 4,8-as átlaggal kerülhetne be, ehhez képest siralmas 3,3-as átlagot hozott össze. Anyagilag eddig sem voltak gondjaink,alapvet�en mindent megkapott, amit úgy ítéltünk meg, hogy szükséges, kifizettünk neki 300.000 Ft-t a fogszabályozásért, eljártunk havonta a szomszéd városba a legnagyobb nevű fogorvoshoz, és most, hogy lekerült, még az éjszakait sem hordja tisztességesen, tegnap a fogorvos szidta össze, hogy látja, nem viseli az éjszakait, mert csúsznak vissza a fogak. Nem várom, hogy hálás legyen, de semmibe vesz minden befektetett energiát, pénzt, és csak követel rendületlenül, � meg semmit nem akar tenni. Eddig mindent betudtunk kamaszkornak, lázadás id�szakának, de most úgy látom, be kell avatkoznunk, és lehet�leg szakszerűen, hogy ne okozzunk több kárt.
Elnézést, ha hosszúra sikeredett, köszönettel:egy elkeseredett anyuka

kedves Zénó!én egy 14 éves lány édesanyja vagyok.kiskora óta problémás.oxigénhiánnyal született.nagyon sok orvosnál természetgyógyásznál jártunk,de sajnos egyre rosszabb a helyzet.enyhe ért.fogy.állapítottak meg nála oppult viselkedészavart retardált figyelemzavart. legutóbb a tegretol nevü gyógyszert írták fel szedett hunperdált haloperidolt ritalint stratterát de egyik sem igazán használt nagyon erős dühkitörései vannak cigizik lopkod elszökik az iskolából stb idegileg már mindenkit kicsinált,és attól félek nehogy a drogokhoz nyúljon.kérem ha ön tudna segíteni vagy kihez forduljak nem tudom mit csináljak.várom válaszát.előre is köszönöm Lózsi Mariann

Tisztelt Uram!Eléggé összetett kérdéssel fordulok önhöz végső elkeseredésemben.Gyermekem apjával tíz éve nem éllek együtt.Mikor szétment a kapcsolatunk bíróságon egyeztünk meg a gyermekelhelyezést illetően.Közös megegyezéssel nálam lett elhelyezve a lányunk.Előtte az Ő szüleinél éltünk együtt ahol még a testvére is ott lakott.A volt párom igen kevés érdeklődést mutatott irántam is sőt még a lánya iránt is mindennaposak voltak a súrlódások a szülei és a húga már azt is meg akarták szabni,hogy mikor hova vihetem magammal a gyerekemet.Így röviden ez vezetett a kapcsolat végéhez.Szóval Én elköltöztem albérletbe dolgoztam közbe lett új párkapcsolatom és a gyermeknevelést úgy oldottuk meg,hogy ugye mindenkinek jó legyen,hogy mikor dolgoztam náluk volt a lányom mikor nem akkor nálam.Természetesen nem az apukával mivel időközbe Ő is elköltözött otthonról meg amúgy sem mondhatni kicsit sem családcentrikusnak.Szóval a problémám az,hogy sajnos rá voltam szorulva a segítségükre mivel dolgoznom kelet és egyedül mégsem hagyhattam volna itthon a gyereket a mostani páromnak pedig alkoholproblémái voltak évekig ami már a múlté négy éve nem iszik.Szóval más gyerekekre is vigyáznak a nagyszülők nem is ez a gond csak sokszor észrevettem,hogy rombolják köztünk a kapcsolatot a lányommal sajnos nagyon befolyásolható,és neki tökéletesen megfelelt ez a helyzet,hogy itt is ott is.Végül is sok harc árán azért elteltek az évek.A nagyobb probléma most kezdődött mikor kimaradt nyolcadik osztályból.Így a nyári szünet alatt az Én kislányom belelépett egész komolyan a kamaszkorba.Egyre vadabb dolgokat csinált amit egy anya nem néz jó szemmel.Szóvá is tettem szépen,is meg kiabálva is semmi nem használt ment a saját feje után.Én meg csak kapkodtam a fejem egyre sűrűbbek lettek a veszekedések a viták.Hajvágás,hajfestés,füllyuggatás sorba és mindez úgy,hogy engem senki meg se kérdezett hogy mit szólok hozzá Én már csak a végeredményt láttam.Persze még több vita még több veszekedés.Ez mögött a kedves volt sógornőm állt Ő segített a lányomnak ezekbe a dolgokba mivel nagyon is tisztába volt vele,hogy fiatalnak tartom így nem egyeztem volna bele és azt várta,hogy ebből vita veszekedés lesz és majd nem akar hazajönni a lányom mert Én túl szigorú vagyok.Ez be is következett most egy hónapja mivel egy piercing is került a kislányom szemöldökébe a nyáron amin ugye megint kirobbant a cirkusz.Azt azért hozzá kell tennem,hogy sporttagozatos iskolába ment továbbtanulni ezért is elleneztem a dolgot meg nem gondolom,hogy 15-évesen ez annyira fontos lenne.Úgy látszik ott fontosabb,hogy ellenem hangolják a gyereket mint az Ő testi épsége mivel arra senki nem gondolt,hogy ez esetleg balesetveszélyes is lehet egy ilyen iskolába.Most ott tarunk,hogy már nem is akar jönni a lányom mert ugye ilyenkor nagyon fél Tőlem azzal érvelnek.Mert Én mindig veszekszek vele.A tőlem kapott telefonkártyáját már nem használja elérni nem tudom meg vártam egy hónapot,hogy talán megjön az esze,de jelen pillanatban a lázadás sokkal fontosabb neki mint bármi más.Mivel időközbe a volt sógornőm szült három gyereket még mindig otthon laknak pedig már kész a házuk,mert építkeztek.A lányom sokat van a gyerekeivel és véleményem szerint ez motiválja abba,hogy rombolja a kapcsolatot és segítse a vadabbnál vadabb ötletei elérésében,hogy mi rosszba legyünk és ne akarjon jönni a lányom,mert akkor ugye Ő egyedül marad és nem lesz aki pesztrálja a gyerekeket.A kérdésem a következő lenne.Mit tehetek jogosan ha Én látni akarom a gyerekemet,de Ő elzárkózik előlem inkább nem jön megszakít velem minden kapcsolatot meg az Én családommal is akiket eddig szeretett.Tudom,hogy elmúlt 14-éves és már egy elhelyezésbe megkérdezik az Ő véleményét is.Kérdem Én kinek van joga így elidegeníteni egy gyereket a saját családjától és kinek van joga egy per újra felvételben kérvényezni a felügyeleti jogot.Mivel nekem biztos nem áll szándékomba lemondani a gyerekről sem átadni a volt sógornőmnek sem pedig a nagyszülőknek.Az apát itt azért nem említem mivel ha kérvényezné is a gyereket,hogy nála helyezzék el az csak a család nyomására történne mivel,hogy eddig sem mutatott különösebb érdeklődést a gyereke iránt most se a szeretet vezérelné.Ez az Én magánvéleményem.A kamaszokat meg ugye nem kell bemutatni senkinek ott érzem jól magam ahol mindent megtehetek.Csak mivel Én vagyok a gondviselője így hiába nincs kapcsolatom vele mert Ő nem akarja így a következmények is engem fognak terhelni ha netalán a kislányom valami meggondolatlan dolgot tenne,vagy ha esetleg ne adj Isten valami történne vele.Kérem segítsen mielőbb,hogy mit tehetek jogosan ha véget szeretnék vetni ennek az áldatlan helyzetnek.Nekem sem könnyű elviselnem,hogy a gyerekem így viselkedik velem holott Én nem maradiságból vagy nem azért nem engedek meg dolgokat,hogy megkeserítsem a saját gyerekem életét hanem azért mert úgy látom a mostani külseje nincs jó hatással rá a viselkedésére és túl fiatalnak tartom m ég ezekhez a dolgokhoz.Előre is köszönöm a válaszát!Bea.

Tisztelt doktor úr
Érdeklödni szeretnék
A fiam betöltötte a 18 évét tavaly decembrben
Idén juniusban majd most augusztusban öngyilkossági kisérlete volt Gyogyszerrel késsel Mindhárom alkalommal korházba került A korházba nem akart maradni itthon nem szedi a gyogyszereit
AA doktor valami gondozási központot emleget de ilyet nem találok
Lehet valakit akarata beleeggyezése ellenére kényszerkezeltetni? Ha igen mi a formája ?Így napi 24 órában figyeljük és az orvos szerint ez a végtelenségig mehet ha a fiam nem akar kezelést Valoban nem tehetünk semmit?

A lányom 17-éves és van egy barátja de az engedélyem nélkül ment el itthonról mert ő ottan akar lakni mert itthon nem szeret lenni eddig nem volt ilyen nagyon megváltozott azzal érvel,hogy neki vannak jogai meg én nem értem meg őt.És arra kér,hogy írjam alá a gyámhivatalos papírt,hogy ő ott maradhasson.Az lenne a kérdésem,hogy neki milyen jogai vannak és,hogy dönthet-e és aláírhat-e hivatalos papírt nélkülem.Köszönöm,hogy válaszolnak.

Tisztelt Úr!
Van egy barátom félcigány,fehér bőrű, 5 éve vagyunk együtt nagyon szeretjük egymást,dolgozik minden, a szülei is nagyon rendesek,Igazán az az igazi kivétel a többi közül.A probléma az hogy apám azt mondja ha folytatom vele elzavar.Anyám, elfogadta ő ismeri szereti, de apám nem mert hogy mit szólnak majd a haverjai.A falunkban mindenki szereti.Mit tegyek??? Menjek el otthonról??? Mert igy csak találkozgatni tudunk.

Tisztelt Uram!
Van egy 19éves fiam az első házasságomból,aki 11 éves koráig egyedüli gyerek volt utána született 2 testvére a 2.házasságomból.13-14 éves koráig nem volt vele túl sok probléma,inkább nagyon csendes,visszahúzódó gyerek volt.Az elmúlt 1-2 évben borzasztó lett a stílusa és a viselkedése is!Dühkitörései vannak ,ordítozik velünk ha beszélni akarunk vele,rocker lett belőle,ami nem is lenne probléma de,sajnos csak erről tud beszélni és csak evvel foglalkozik szinte semmi mással.Csavarogni nem csavarog mindig tudjuk hol van mert ez egy jó dolog nála hogy mindig szól hogy hová megy és mikor jön.Mégis kétségek gyötörnek mert mostanában ha itthon van bezárkózik és sajnos az érettségi még lehangolta mert 2 tantárgyból pótérettségit kell tenni e.Azóta szinte nem tárgyal velünk rettentő sokat eszik és nem megy sehova,pedig mi próbáljuk biztatni de a válasz mindig az hogy ordít velem.A születésekor volt neki egy kicsi oxigén hiánya és emiatt kicsit lassúbb mint a kortársai és a beszéde sem olyan pergős,ezért fusztrált is.Nem tudom hogyan kezeljem,sajnos van hogy annyira felidegesít hogy én is kiabálok.Olyan mintha kicsit mániákus lenne ha valami elkezdi érdekelni akkor semmi más nem érdekli.Lehet,hogy beteg,vagy több maradt vissza a születésnél és most jön ki rajta?Kérem segítsen mert kétségek gyötörnek!Tisztelettel!Máté Zita

Kedves Zoltán!
Egy 34 éves két gyerekes anyuka vagyok.Másfél éve külön élünk a férjemmel (egy látszólagos jó házasság ment tönkre 15 év után)
Két fiam van 14és 13 évesek (okos ,értelmes jótanuló sportoló gyerekek) Sajnos a szétválás nem volt zavartalan és ez megviselte őket ...Agyagi és lelki okokból az édesapjuknál vannak a családi házunkban ahol felnőttek...jó körülmények között iskolát sem kellett változtatniuk...Csak egy próbléma van hogy velem nem akarnak azóta találkozni sem látni :(
Hiába próbálom velük felvenni a kapcsolatot minden módon, ők elutasítanak .Az édesapjuk azt állítja hogy senki nem beszéli le őket vagy fordítja őket ellenem ,maguktól ilyenek.Már 1 éve nem láttam őket ,csak interneten képeken ,nagyon hiányoznak .Azt még hozzá teszem hogy nagyon jó kapcsolatom volt velük addig még családban éltünk ,szerettek engem és én is őket!!(nem voltam rossz anya)
A kérdésem az lenne hogy mit tehetnék hogy ez a helyzet megváltozzon jó irányba??vagy meddig tarthat ez az állapot még???
Féltem őket ,félek hogy belül lelkileg ez nekik sem tesz jót ..hiába állítják hogy boldogok nélkülem is..Mi lesz ha később jön ki rajtuk ??
Nem tudom mit tegyek:(
Előre is köszönöm a válaszát
Üdvözlettel Judy

Tisztelt uram
Gyermekemmel az a problémám hogy 18 évét áprilisban betöltötte,és elköltözött itthonról,mert én választás elé állitottam,hogy jár iskolába rendesen,vagy költözik itthonrol.Birósági pert inditott ellenem rokontartás cimén,járna neki még az árvasági ellátás(apja 2004-ben meghalt),meg a családi pótlék is ha jár rendesen iskolába.Ebben a tanévben egyszer megbüntettek 50 igazolatlan óra miatt,ma kaptam a másik büntetést 94 óra miatt,ami 2011.02.01-és 2011.03.31 között gyült össze,ezt még nekem kell kifizetnem vagy neki,mivel a 18 évét betöltötte mikor kézhez kaptam.Ebben a tanévben az osztályfőnökétöl kapott tájékoztatás szerint kb 600 igazolt és 180 igazolatlan hiányzása van,van -e esélye rá hogy megitélik neki a rokontartást,nekem a második házasságombol van egy 12 éves gyermekem is,aki jár rendesen iskolába.

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Jó napot!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ugyebár 4.5hónap múlva töltöm a 18-at , de én előbb elszeretnék költözni, hogy ez lehetséges-e vagy megtudom-e ezt valósítani?

Tisztelt Orsolics úr,
nem tudom, problémám Önhöz tartozik-e, remélem, tud információt adni. Megváltozott munkaképességű vagyok, 50%-os munkaképesség csökkenéssel. Erre csak 27 e Ft-ot kapok. (Már harmadik éve, h. nem emelték) Ha elérném a 67%-os állapotot, vagyis az már rokkantság (ezek még a régi fogalmak), akkor sem kapnék rokkantnyugdíjat, mert nincs meg hozzá a szolgálati időm. De van egy szégyellt betegségem, amit soha nem vittem a leszázalékoló bizottság elé, h. ne kapjak stigmát. Azzal a betegséggel elérhetném esetleg a rokkantságot, rokkantnyugdíjat nem. De úgy tudom, akkor valami rendelkezésre állási támogatást kaphatnék, ami nem 27 e Ft. Ez így van? Kérem, tájékoztasson, vagy ha nem Önhöz tartozik, hol tudnám - név nélkül - megkérdezni, milyen lehetőségem lenne? Az még a kérdésem, hogy aki rokkant státuszban van, annak tényleg nem kell járulékokat fizetnie, ha vállalkozna? És ha vállalkozó lesz belőle, elveszíti-e a járadékát?
Válaszát előre is köszönöm.
Aliz

Üdvözlöm!

34 éves anyuka vagyok, aki 2004-ben elvált, van egy 13 éves és egy 3 éves fiam,de a nagyobbik fiam nagyon megváltozott és az apjához szeretne költözni.Mostanában minden hétvégét ott töltött az apjánál, soha nem tiltottam el, de most vasárnak,ugy jött haza , hogy el akar költözni, én mondtam hogy szeretnék vele beszélni, a félévi bizonyítványról, kiváncsi voltam, hogy bevallja-e, hogy bukott angolbol.Ő letagata, én fejbevágta, ő meg nekem jött, és azt kiabálta, hogy ne akard, hogy agyonüsselek,utánna elrohant itthonról.Megkerestük, utána idehivtuk az apját, hogy mi történt vele, miért ilyen, de semmit nem mond, csak el akar költözni itthonról.Egy hétre elengedtem,hogy gondolja át, ők már voltak a családsegítőnél, mert nem akar visszajönni, engem is behivattak.Azt mondták hogy hagyjam békén ezen a héten, ne hivjam, ne találkozzak vele,még arra is felvlágosítottak, hogy nem is kérhetem, hogy hazajöjjön, mert már nagykoru hiába van nálam elhelyezve, sokat veszekedtünk mostanában,nem igazán volt meg a közös hang kettönk között, mert nem küld az apja gyerektartást már augusztus óta, albérletben élünk, nekem csak 26.600 ft jövedelmem van, meg az alkalmi munkáim, nagyon nehéz körülmények között vagyunk,de tehetetlen vagyok, már nem tudom hogy mihez van jogom, nem ismerem a törvényeket, már beszéltem az osztályfönökkel is, minél előbb tanácsot szeretnék kérni,hogy mit tegyek, mert vasárnap letelik az egy hét, és mi lesz ha nem akar hazajönni.Tényleg nics jogom őt látni, felhivni, vagy csak összezavarnám.Nem tudom őt elengedni, hiszen idáig is én neveltem, és mégcsak 13 éves,jövöre végzezne az iskolával,de sajnos tanulni sem nagyon akar.

Segítségében bízva maradok tisztelettel: Csaplár Vanda

üdvözlet!
én egy 19 éves fiu vagyok , a barátnőm 17 éves . másfél éve vagyunk eggyütt.és az a helyzet , hogy a szülei nemengednek semmit : nemengedik hogy nállunk jöjjön nem engedik hogy nálluk járjak, megigérik hogy a hétvégék a mieink lesznek ,hogy eggyütt legyünk és mikor megyek hozzá akkor már ez nincs.megmondták hogy nemenjek a nyakukra, még ezt is megértettem mert a szülők egyiksem dolgozik,egésznap otthon fekszenek és minden házi munka a barátnőmre esik pedig éppen elég neki a suliban lenni és minden nap tanulni .van egy huga ő a minden a szüleinek.az apja elhorda a barátnőmet mindennek gerinctelentöl megkezdve a rohadék emberig(mert néha suliután eljön hozzám egy pár órára és az esti busszal megyen haza, és azt mondja hogy délutáni elfoglaltsága volt az iskolában).azt kihagytam hogy az apja alkoholista,nemkeresnek egy fityinget sem de inni meg cigizni azt tud a annya is.az én szüleim segitenek neki mindenben iskolakezdésre mi vásároltunk be ruhát meg ami kel. szóval az a lényeg hogy szeretném minnél hamarabb elhozni onnét.a szülei nemengedik és fenyegetőznek is ,hogy ha eljön akkor kiverik a csudát,és megvan félemlitve mert nem mer ellenszegülni a szüleinek mivel az apja azt mondta hogy nemjöhet el semmi módon otthonrol és a barátnőm csak ugy jön el ha találunk valami törvényes módot ahoz hogy a szülei beleavatkozása nélkül hozzám költözzön.nállunk minden rendbe van én eltudom tartani és édesanyám megengedi hogy az ingatlanába költözzön.

remélem amit leirtam megértik, de ez kijött belöllem és szeretném a segitségüket kérni.
előre is köszönöm.
üdv: Norbi.

Kedves Orsolics Zoltán Zéró!
Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat.
A 13 éves lányunokám lelki békéjéről van szó.
Kb.másfél éve kezdődtek a problémák.Az édesapja megcsalta az édesanyját(a lányomat),és elindult a \"pokol\".
Mi egy udvarban élünk a lányomékkal,de teljesen külön helyileg is,háztartásban is,annak ellenére,hogy sokat segítünk rajtuk,mind anyagilag,mind lelkileg(utóbbit,ha kérik).Tehát nekünk sem volt mindegy,hogy ez az eset megtörtént.
Aztán jött a többi.Kiderültek a vejem részéről hatalmas adósságok,elvették az autójukat,egy biztosítónál dolgozott,mint vállalkozó,de szinte alig keresett valamit.Különéltek néhány hónapig,de aztán újra összeköltöztek.Két \"szerencsétlen\" ember egymásba kapaszkodása volt ez.Ugyanis kiderült,amit már sejtettünk,de bizonyíték nem volt rá,hogy a lányom alkoholista kb.5-6 éve.A gyes után nem tudott elhelyezkedni,fekete munkával keresett némi kis pénzt,de az csak az italra és a cigarettára volt talán elég.Sokat kiabált a gyerekekkel (van egy 10 éves fiúunokám is).Sajnos nem voltam hatással a lányomra,nem tudtam segíteni.Tagadott,csak tagadott!!!!A legrosszabb a kislánnyal volt a kapcsolata,aki ezért az édesapjával elég jól kijöttek,hasonló is nagyon a természetük.Ezért az édesapa félrelépése hatalmas csalódás volt ennek a kamasz kislánynak.
Egy éve azzal az ürüggyel,hogy a beteg öccsétől nem akar semmit elkapni,felköltözött a kislány hozzánk.Mivel a fiam külföldön él,elég nagy a lakásunk,volt szabad helye.Aztán itt maradt.Azóta hallani sem akar a szüleivel való együttélésről.Azt kikötöttem,hogy minden nap ott ebédel,legyen a szüleivel,az öccsével,de szinte több időt nem is tölt velük.Nagyon lázad ellenük(ebben a korban tudom ez sajnos természetes),de azt mondja a kislány,hogy szégyenli a szüleit.Sem erkölcsi,sem anyagi biztonságot nem kapott, és nem is kap tőlük.Annak ellenére,hogy nem engedem ,de szörnyen beszél a szüleiről.2 hónapja már látomásai vannak.(ébren látja az 5 éve halott Dédit.)Egyre jobban bezárkózik a kislány,pedig nekünk születése óta rendkívül jó a kapcsolatunk.
A férjem és a vejem kapcsolata annyira megromlott,hogy megkérte őket a férjem,hogy minél előbb(legkésőbb tavasszal)költözzenek el innen.
Itt jönnek megint a gondok.A lányom hallani sem akar arról,hogy a lánya ne menjen velük.A kislány pedig velünk szeretne maradni,ill.kijelentette,hogy a családvédelemhez fordul,ha erőszakkal el akarják vinni.Jelenleg ugyan nem iszik a lányom,de anyagilag ugyanaz a helyzet,munkahelye nincs,a férje átment egy másik biztosítóhoz,talán itt jobban tud keresni.De a biztonság most sincs meg.
Én tudom,hogy egy gyereknek a szülei mellett a helye,a problémákat úgy tudja megélni,ha együtt oldják meg,de a nagyszülői szeretetem mégiscsak azt súgja,hogy talán jobb lenne a kislánynak,ha egyenlőre velünk maradna.Tudom,hogy nem kis dolgot vállalok fel,mert még beteg is vagyok,de most az unokám érdekeiről van szó.Sajnos látja rajtam,hogy én sem tudom mi lenne a jó,és ez a biztonságérzetét nem erősíti.Ő azt mondja,azt szeretné,ha én harcolnék érte,hogy itt maradjon velünk.
Semmiképpen nem szeretném jogi útra terelni ezt a dolgot,hisz a lányom szinte megszállottan ragaszkodik a lányához,hiába szinte semmilyen a kapcsolatuk.
A férjemmel nyugdíjasok vagyunk,ő még vezet egy kis üzletet.(60-62 évesek vagyunk)Anyagilag viszonylag biztonságot tudunk adni az unokánknak,de ami a legfontosabb,hogy nagyon-nagyon szeretjük.Ő a \"szemünk fénye\".
A fiúunokánk 10 évesen,ragaszkodva a szüleihez,csöndes,zárkózott gyerekként éli meg ezt a helyzetet.
Tudom,hogy hosszúra nyúlt a levelem,de még több oldal leírása sem tudna teljes képet adni erről a helyzetről.
Köszönettel várom a tanácsát:egy szerető Mami

Ez a mentorálás ingyenes, és hogy zajlana, email vagy személyes? A szüleim nem mennének bele.
Ma hajnalban 2 körül felkeltem és azóta is vért hánytam a budiban és most is sírok. anyám most ment el dolgozni és azt mondja nem igaz h ilyen gyenge vagyok h az osztály miatt bebeszélem magamnak h beteg vagyok. meg novemberben is hiányozgattam most téli szünet előtt is másfél hetet. mostmár asziszem nem kell hánynom.... mennem kell

Üdv. 17 éves fiú vagyok, a családommal nem lehet semmit megbeszélni mert ha elkezdek beszélgetni evvel kapcsolatban eleinte azt mondják hülyeség ne foglalkozzak velük, és amikor ezek után folytatom a panaszkodást már egyenesen ordítanak. a probléma az osztály. erős osztály, ahol semmi esélye egy olyan érzékenyebb embernekk mint én. holnap is mennem kell suliba, de iszonyat rossz. a folyamatos megalázás, ostromálás, szekálódás. szóltam én már tanárnak, szülőknek midnenkinek de lófasz sem változott meg. unom már hogy jófiú vagyok mégis engem basztat a sors.
Szeretném tudni a megoldást!

Üdvözlöm!
17 éves lány vagyok, márciusban töltöm a 18. életévemet. Az a kérdésem lenne Önhöz, hogy milyen jogaim vannak,azzal kapcsolatban, hogy gond nélkül elköltözhessek a szüleimtől. Sajnos az a helyzet, hogy súlyos, rendbe hozhatatlan családi problémáim vannak és nem tudok tovább velük élni. (részletezni nem szeretném, de nem tinédzseri gondok) A szüleimnek milyen jogai vannak vagy lehetnek ezzel kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm!

Jónapot! Az a probléma állt fenn, hogy terhes vagyok. 15 éves vagyok és 2 héttel ezelőtt lefeküdtünk a barátommal. Védekezdtünk óvszerrel de én úgy érzem terhes vagyok. Néztem az interneten pár terhességi előjelet és hasonlókat észleltem. Ha tényleg az vagyok, akkor lehet úgy abortuszom, hogy a szüleim ne tudják meg? Előre is köszönöm.

Tisztelt Zoltán! 14 éves unokám miatt fordulok Önhöz. 2,5 éve elköltöztek a faluból. Eddig 3-4-es jegyei voltak, most 4-ből bukásra áll. 2 éve minden hétvégét a Dédinél tölti, Pesten, Ők egy kisvárosba laknak szüleivel és két kistesóval. A nagy gond, hogy szerintem zsarolják a gyereket! 2 hónap alatt 8 db mobiltelefon tünt el. Hol az övét \"veszíti \" el, hol a Dédiét \" lopják\" el. A Dédi mindig vesz másikat, hogy kapcsolatot tudjanak tartani egymással. Azt nem hiszem, hogy eladná, mert nincs pénze, új dolgokat sem visz haza. Tagadja, hogy zsarolják, de én már nem tudok mit kitalálni. Nagyon szeretem és félek, hogy rossz vége lesz! Sajnos elég rossz anyagi körülmények között élnek szüleivel, de Ők is szeretik. Kérem adjon tanácsot, mit tegyünk, hogyan derítsük ki az igazságot! Előre is köszönöm segítségét Tisztelettel : Aggódó nagymama