Témakörök
Kérdezz-felelek
VAN EGY 5 ÉVES KISLÁNYOM. A HELYI OVODÁBA JÁR, AHOL A HANGOS GYEREKEKET ÉS AKIKKEL NEM TUDNAK MIT TENNI, ÚGY KEZELIK HOGY LEÖNTIK ŐKET EGY KANCSÓ VÍZZEL. MA REGGEL AZ EGYIK KISLÁNY MEGLÁTTA HOGY A DADUS ÖNTÖZI A VIRÁGOKAT, ÖSSZERÁNDULT ÉS MÁR KÉRDEZTE IS: MOST KIT FOGNAK LEÖNTENI? MILYEN HATÁSSAL VAN EZ A "KEZELÉS" A TÖBBI GYEREKRE -KÖZTÜK A LÁNYOMRA IS_- OKOZ E EZ NEKIK VALAMI TRAUMÁT? TEHETNEK ILYET EGY ÓVODÁBAN? TISZTELETTEL :SZILVI
Az óvodákban tilos a gyermekeket bántalmazni. Az Ön által említett bánásmód is bántalmazás, hiszen lelkileg sérülhet az a gyermek, akivel szemben ilyen viselkedést tanúsítanak a felnőttek.
A gyermekekkel minden problémát meg lehet beszélni, meg lehet találni azt a hangnemet, ami viselkedésüket pozitív irányba "tereli". Ők mindent érzelmi síkon közelítenek meg, a szeretett felnőtt kedvéért mindenre képesek, egyáltalán nincs szükség az Ön által felvázolt probléma- megoldásra a felnőttek részéről.
Nem engedhető meg ez a stílus egyetlen gyermekeket nevelő felnőttnek sem! Olyan sérülést okozhat, amelyet később csak nehezen lehet korrigálni.
Kérem, jelezze ezt a problémát a vezetőnek illetve a fenntartónak! Keressenek megoldást a módszer megváltoztatására! Ne engedjék meg, hogy gyermekeikkel az óvodában így bánjanak!
Remélem, "értő fülekre" és "gyermekeket szerető szívekre" találnak azokban, akik a megoldáshoz segítik Önöket! Márkusné Vörös Ibolya 2012. 05. 08. 19:37
A kisgyermek gondozása során nagyon fontos szerepet játszik az a személy, aki valamennyi szükségletét kielégíti, védelmezi, őrzi a nyugalmát. Körülbelül 6 hónapos kor tájékán jelenik meg a félelem, ha ez a személy /anya/ magára hagyja. Ez a a magára maradás, elhagyatottság félelme.
A közvetlen testi kapcsolatnak az ezt követő időszakban is van szerepe, de a szülő közelsége, mosolya, kedves szavai helyettesítik azt. A szülő/k/ megerősítése, dicsérete, megértése révén alakul ki az önbizalma, egészséges önértékelése, az ehhez fűződő pozitív élmények, amelyek meghatározzák közeledését a kortárs és felnőtt világ felé.
Javaslom, hogy gondolja végig, nem történt-e ebben az időszakban olyan esemény, amely e folyamatot negatívan befolyásolta! / A kórház egy ilyen, de ha az apával kialakult az előbb említett pozitív viszony, akkor nem befolyásolhatta ezt teljes mértékben./
A gyermek életében a harmadik életév körül kezdődik a " tegyél le!" korszak, ami a leválás folyamata a szülőről. Addig ne erőltesse ezt, hiszen ekkortól indul meg a kortársi kapcsolatok szövődése. Ha ezután is megmarad az anyához való erős kötődés, nehezen illeszkedik be majd a közösségbe.
Nagyon fontos, hogy Ön(ök) árasszák el a szeretetükkel, majd folyamatosan, lassan próbáljanak meg visszahúzódni, de segíteni a kapcsolatok kialakításában.Ne szakadjanak el hosszú időre tőle, mindig beszéljék meg előre a távolléteket! Ne erőltesse a másoknál elhelyezést, mert számára még nagyon fontos a megszokott környezet, az ad biztonságot számára. Ha a szülők nincsenek vele, megnyugtatja a megszokott környezet. A társakkal, idegenekkel, új környezettel való ismerkedés során biztosítsák számára a szeretett személyek jelenlétét, segítő szeretetét!
Az intézménybe kerülés előtt többször látogassanak el oda, együtt ismerkedjenek a környezettel, gyermekekkel, felnőttekkel a fokozatosságot betartva!
Úgy gondolom, hogy szeretettel, megértéssel, folyamatos tájékoztatással, megbeszéléssel a probléma megoldódik! Ehhez kitartást kívánok Önöknek!
Tisztelettel: Márkusné Vörös Ibolya 2012. 04. 13. 09:19
Köszönöm gyors válaszát.Mivel ebben az oviban nem engedik az anyás beszoktatást lehet,hogymásik ovit kellene néznünk?Májusban lesz 3 éves utánna kötelező az ovoda,addig akkor inkább maradjon itthon,és próbáljunk másik ovit?
Köszönöm!
Üdvözlettel.
Ismereteim szerint 2014 - től lesz kötelező 3 éves kortól az óvodába járás. Addig és a 3. életév betöltéséig ne siettesse, ha meg tudja oldani az elhelyezését!
Az anyával, a családdal együtt töltött tartalmas időt nem pótolhatja egyetlen intézmény sem, ezért ne legyen lelkiismeret furdalása az óvoda kezdés elhalasztása miatt!
A következő időszakban érik annyit a gyermeke, hogy esetleg könnyebb lesz az elválás.
Amennyiben nem azt tapasztalja, akkor keressenek más intézményt!
Legyen türelmes, ne izguljon! Minden kisgyermek elfogadja egy idő után a közösséget a megfelelő környezetben. Bízzon gyermekében!
Üdvözlettel: Márkusné Vörös Ibolya 2012. 03. 21. 11:34
Segítségére lenne szükségem,kislányom 2,8 hós!Most kezdtük az oviba szoktatást újra mert korábban ,,kistesó érkezése miatt korházba kerültem 1 hétre!Akkor a mamája szoktatta kevés sikerrel!Ma volta harmadik napunk vidéki oviról van szóés itt nincs olyan ,hogy a szülőott maradhat a gyerekkel.Próbléma az,hogy elbújik reggel és nagyon remeg,sír és kiabálhogy ő nem megy oviba.Avége az,hogy hosszas beszélgetés utánsírva viszem el!Meddig lehet ezt így csinálni nem szeretném,hogy utánna próblémáilegyenekésorvoshoz kelljen hordani!
Válaszátelőreis köszönöm!
Egy aggódó szülő!
A gyerekek szülőről való leválása gyakran nehéz, hiszen a biztonságérzésük kerül " veszélybe "
Nagyon nehéz elfogadniuk azt, hogy aki mindig velük volt, szeretetet, biztonságot nyújtott számukra, hosszú ideig nem lehet velük. Az óvodában minden és mindenki idegen.
A befogadás során ezért kell törekedni a fokozatosságra, a gyermekek igényeinek figyelembe vételére.
Önöknél biztosan megviselte, hogy nem anya szoktatta, hogy anya kórházba került, hogy kistestvér született. Ez az időszak nem alkalmas a környezet változásra, hiszen nem érzi magát biztonságban a gyermek. Ne erőltessék az óvodát, ha megtehetik, hogy otthon maradjon Önökkel!
Ezek a negatív " élmények " bevésődnek az életébe, lelkileg negatív hatással lesznek rá, nem fogja jól érezni magát az óvodában a későbbiekben sem.
Legyenek türelmesek, hagyjanak időt, nyújtsanak segítséget számára a történtek feldolgozására!
A későbbi óvodába kerülés idején pedig kérjék a fokozatos, anyás befogadás lehetőségét az óvodától!
Kívánom, hogy az óvodai évek legyenek kislánya számára boldog gyermekkort nyújtók!
Tisztelettel: Márkusné Vörös Ibolya 2012. 03. 21. 09:01
Kedves Ibolya!
Kislányom júliusban lesz 4 éves. Csak idén ősztől menne óvodába, mert 2011 szeptemberben nem adtuk be, hanem itthon maradt velem és a 16 hónappal fiatalabb kisöccsével. Reményeim szerint idén ősszel együtt mehetnének mindketten oviba.
A kiválasztott oviban homogén csoportok vannak, ezért felmerült bennem a kérdés, hogy a 4 évest hova fogják betenni: kiscsoportba vagy rögtön középsőbe?
Ez mitől függ?
Ha én dönthetek, vajon melyik lenne az ideálisabb neki?
A kisöccs novemberben lesz 3 éves, így elvileg akkortól ő is mehetne, ha felveszik.
Nekem az a megérzésem, hogy nem lenne szerencsés, ha mindkét testvér egy közös kiscsoportba kerülne.
De ha nem indul 2 kiscsoport az idén, akkor lehet, hogy ez történne?
Ön szerint mi lenne a legjobb felállás a gyermekeimnek?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!!!
Kedves Anyuka!
Amennyiben az új törvény szerinti korhatárokat veszi a vezető figyelembe / augusztus 31 /, akkor kislánya már középső csoportos korú / az eddigiek szerint kiscsoportos lenne, "év vesztes", de eddig is lehetőség nyílt arra, hogy az augusztus 31-ig született nyári gyermekek megkezdjék az iskolát, ha elérték a megfelelő fejlettséget az iskolába lépéshez /.
Én nem hiszek a homogén csoportokban, hiszen a gyermekek különbözőek, nincs két ugyanolyan fejlettségű gyermek ugyanabban a csoportban. A gyermekek iskolai életmódra való felkészítése 3-4 éves folyamat, az egész napos tevékenységben zajlik, a családnak nagyon fontos szerepe van benne.
Amennyiben úgy látják, hogy elég fejlett a kislánya, tegyék középső csoportba, hiszen az egyéni bánásmód elvét alkalmazva minden gyermeket fejlettségéhez mérten kell kezelni, a tevékenységét egyénre szabottan kell megszervezni. Azonban kisfiának biztonságot nyújtana, ha egy csoportba kerülnének, nem idegen környezetben kellene kezdenie az óvodát.
Döntését mindenképpen gyermekei igényének figyelembe vételével hozza meg!
Tisztelettel:
Segítséget szeretnék kérni , egy óvodai kisfiú (6 éves ) miatt. Kislányom ovistársáról lenne szó. Lányom (6,5 éves ) vegyes csoportba jár. Vannak még itt picik is akik alig 3 évesek , és van ez a fiú..... minden nap rájön a dühkitörés. A két óvónőnek egyfolytában figyelni kell őt és még ott a többi 25 gyerek . Ha rájön a "roham "nem lehet vele bírni (végignéztem nem egyszer délbe, mikor mentem a lányomért ) kifut az öltözőbe leszórja a polcról az összes ruhát , széket dobál a csoportba ,letépi a falról a rajzokat , amit elér azt dobja , nem számít mi az. Az óvó próbálja lefogni ,( nem szorítja , csak átöleli és a kezeit fogja ) nyugtatni de nem nagyon sikerül neki , mert őt is rúgja -üti ahol éri . Már többször kérdeztem az oviba , nem tudnának -e ellene tenni , mert ez nem jó a többi gyereknek akik ezt nap mint nap végignézik és rettegnek már . Azt mondták nekem az oviba , ez ellen nem tudnak mit csinálni , marad a csoportba ( még jövőre is ,mert visszatartották ).Eddig úgy voltam vele , jó a lányom még kibír itt fél évet és úgyis megy iskolába, de amit tegnap délbe láttam az nagyon megviselt. Az egyik kisfiú feküdt az ágyba , rajt az óvónő köpenye , hogy láthatatlan legyen (ezt az óvónő mondta azért van rajt ) és félt a pici . Mert előtte ez a "rossz " gyerek a székeket dobálta a csoportba és megint dühkitörése volt. Ma délbe külön asztalhoz volt már ültetve , az terítőre ráborította a vizet , mellette a földre meg kiborította az ebédjét . A levelem lényege az lenne, tudna nekem valami megoldást , kihez lehetne fordulni , hogy ezt a fiút eltávolítsak onnan , mert szerintem ezzel a viselkedéssel nem oda való. Mert azért , hogy vele nem tudnak mit kezdeni , annak 25 gyerek igya a levét és menjen tönkre emiatt. Ezt már nem tudom elfogadni, és azt se ,hogy nem utólag kell majd sopánkodni , mikor már kárt tett valamelyikbe. Azt se értem az óvoda mért nem lép ez ügybe , vagyis lépett volt ott már pszichológus is megfigyelni (kb 20 percet volt bent ), de változás nem történt ,nem küldték sehova se azóta se. Most az van , marad a csoportba .Jó lenne ha tudna valamit írni ,merre lehet menni ilyen esetbe , hogy a többi picinek végre jobb legyen . ( az óvodavezető úgy érzem már nem tud merre lépni , hátha mi szülők tudnánk valahova menni , ahol jobban felfigyelnének a problémára )
Előre is köszönöm válaszát . Kriszti
Nagyon sajnálom, hogy nap mint nap ilyen helyzettel kell szembesülnie! Sajnos az integráció eredményeként a "normál" csoportba bekerülnek olyan gyermekek, akik nehezebben szocializálhatók, esetleg egyéni segítséget igényelnek, de ehhez az intézmény nem kap státuszt. Igaza van, a többi gyermek kerül "hátrányba" amiatt, hogy az óvó nénik e helyzetet nem képesek kezelni.
A megoldás mi lehet?
Először is jelezzék az óvodavezető felé a problémát! Neki kötelessége feljegyzést készíteni a jelzésről. Ezt írásban is megtehetik, annak is nyoma van. E jelzésre az óvodavezető köteles reagálni, megoldási javaslatot felvázolni, ami véleményem szerint lehet pszichológus igénybe vétele / nem egyszer, hanem folyamatosan /. A pszichológus talán kideríti a viselkedés okát és kezelni tudja a problémát. Az eredménytelenség esetén további lépéseket is meg tud határozni.
Amennyiben nem történik változás, jelezzék azt az intézmény fenntartójának, akinek kötelessége a probléma kivizsgálása és megoldása!
Bízom abban, hogy találnak egy, mindenki számára kielégítő megoldást!
Üdvözlettel: Márkusné Vörös Ibolya 2012. 02. 24. 09:05
A kisfiam decemberben töltötte be a 3. évét. Januárban elkezdtük az óvodát. Lassan szoktattuk be, eleinte ott voltam vele. Első napokban 1-2 órát, aztán egyre többet. Akkor aludt bent, amikor ő egyedül akarta már. Eltelt 2 hónap (eközben volt kis szünet betegség miatt) és a gyermekem nem akar oviba menni.Minden nap egyre szomorúbb és egyre többet sír itthon, az oviban azt mondják nem sír, csak naponta 1-2 alkalommal.Búskomor a 3 éves kisfiam. Sír, piszkálja a körmét, éjszaka is azt mondogatja félálmában, hogy nem akarok oviba menni. És naponta többször is emlegeti, hogy nem szeret az oviban aludni. Nem tudom mitévő legyek? Ne hagyjam ott aludni, vagy legyek kemény? És, ha teljesen lelki beteggé válik?
A válaszát előre is KÖSZÖNÖM!
Tisztelettel:Krisztina
Ugyan a kérdést nem nekem címezte, de megkaptam, próbálok megnyugtató "választ" adni.
Kisfiát valószínű, hogy valamilyen trauma érhette az oviban, ami nem szükséges, hogy nagy dolog legyen. Lehet olyan apró sérelem, amire mi felnőttek nem is gondolunk.
A befogadás során nem történt olyan esemény, ami megviselte?
A betegség a kicsiknél sajnos, gyakori dolog. Az e miatt történő otthonlét kizökkenti őket az alig megszokott napirendből.
Mivel az oviban nem érzi jól magát, ha lehetősége van rá, akkor rövid időre vigye be! Kezdjék újra a "beszoktatást"! Ne erőltesse az ott alvást! Próbálja meg kideríteni az óvónők segítségével, hogy mi az oka az óvodával szembeni ellenérzésének!
Semmiképp sem legyen kemény! Az óvó néniket kérje együttműködésre az óvodai élet megszerettetése érdekében!
Remélem, partnerre talál bennük a probléma orvosolására, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy együttműködve neveljünk vidám, kiegyensúlyozott gyermekeket!
Kitartást, türelmet kívánok ehhez Önöknek! Márkusné Vörös Ibolya 2012. 02. 21. 18:19
Kisfiam most töltötte be a második életévét,jelenleg külföldön élünk,és valószínű,hogy a kisfiunk itt fogja elkezdeni az óvodát.Sajnos várnunk kell az óvodai helyre,úgy néz ki,hogy 2.5 éves lesz mire elkezdheti az óvodát.
A problémánk abból adódik,hogy még mi sem tudunk jól beszélni az idegen nyelven,és ez szorongást okoz nálunk is.Aggódunk a kisfiunk miatt,mert elég cserfes,és szépen beszél már magyarul,hogy okoz-e majd neki valamilyen traumát(lehet,hogy erős a kifelyezés)az,hogy hirtelen egy olyan közegben találja magát ahol nem ért majd semmit és őt sem érti senki.Mindenki nyugtat minket,hogy nem ő lesz az első,meg a gyerekek nagyon hamar alkalmazkodnak,de azért egy szakértői válasz megnyugtatóbb lenne.
Előre is köszönöm a segítségét!
Erika
A szülők szorongása nyomot hagy a gyermek életében, fejlődésében, áthatja életét. Ő megérzi, ha a szülei bizonytalanok, ezért próbáljanak megnyugodni!
A gyermekek valóban könnyen alkalmazkodnak bármilyen helyzethez, megtalálják a megoldást a "problémáikra".
Megnyugtatásul elmondok egy közelmúltbeli tapasztalatomat:nemrég járt óvodánkba egy gyermek, aki külföldön él a szüleivel, a nagyszülei magyarok. Egyáltalán nem beszélte a nyelvünket, mi sem az övét. Heteket töltött intézményünkben, ahol megtalálta a helyét a gyermekek között, voltak társai, akikkel játszott, "tanulta" a magyar nyelvet. Nagyon jól érezte magát, nem okozott neki gondot a nyelvi hátrány.
Nyugodjanak meg, gyermekük is alkalmazkodik majd a helyzethez, ha szeretettel fordulnak felé a társak, képes lesz a kommunikációra!
Bízom abban, hogy az Önök nyugalma átsegíti Őt majd a "nehézségeken", bízzanak gyermekükben! Márkusné Vörös Ibolya 2012. 02. 20. 17:12
Jó napot!
Nekem az 5 éves kisfiammal vannak gondok.Nagyon szorong amikor óvodába kell mennünk,Tördeli a kezét,szinte remeg annyira sír,és folyamatosan azt hajtogatja hogy nem szeret az óvodában lenni,még az udvarra is szó szerint utál kimenni.Az óvónővel is hiába beszélek nem mond semmit,mindig ugyan az a válasz hogy jól el van.Szóval nem igazán értem hogy miért nem tud beszokni az óvodába,vagy miért nem segítenek neki az óvónők?!Elég félénk kisfiú,fél az új dolgoktól,és legfőképp attól hogy ott hagyom az óvodában,pedig soha ilyen nem fordult elő,én vagyok az első aki érte megyek ebéd után,mert csak félnapos.Még wc-re sem megy el az oviban,azt tudni kell hogy ő még ülve pisil,egyszerűen nem tudjuk rá venni hogy állva végezze el a dolgát.A segítségét szeretném kérni vagy tanácsát,hogy mit tudnánk tenni hogy ne utálja ennyire az óvodát?! Válaszát előre is köszönöm! Üdv: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nem írta meg, hogy mikor kezdte kisfia az óvodát Csak sejtem, hogy talán most, 5 éves korában.
Ebben a korban egy összeszokott közösségben nehezebben találja meg a helyét a gyermek, ha nem segítenek neki ebben a felnőttek ( szülő, pedagógusok, dadus).
Jó lenne tudni azt is, hogy a családban ebben az időszakban történtek-e olyan változások, amelyeket nem vagy nehezen tudott feldolgozni, az óvodai tartózkodás idején érte-e valamilyen negatív hatás,hiszen mindez befolyásolhatja az óvodához való viszonyát.
Az eddigiek ismeretében azt tanácsolom, hogy játék vagy beszélgetés során próbálja meg kideríteni, hogy mi okozza kisfia óvodához fűződő ellenérzését! Kérjen lehetőséget az óvónőktől egy beszélgetésre: nyugodt körülmények között, gyermekek nélkül! Mondja el tapasztalatait, kérését a gyermekével való bánásmódot illetően! Próbálják meg közelíteni egymáshoz az álláspontokat! Gyermekének az óvodai élet pozitívumait emelje ki! Ha a befogadás előtt nem jártak Önöknél az óvó nénik, hívják meg őket az otthonukba, mert az otthoni találkozás, a családi nevelés megismerése is szokott segíteni abban, hogy a gyermek könnyebben elfogadja az új személyeket, helyzetet, valamint a felnőttek megismerjék azon igényeket, amelyek révén a gyermekhez közelebb kerülhetnek!Amennyiben nem változik a helyzet, kérjék az óvoda pszichológusának segítségét! Ha ez sem vezet eredményre, keressenek más óvodát, ahol kis létszámú csoportban több időt tudnak fordítani az óvó nénik minden egyes gyermekre!
Bízom abban, hogy megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével gyermeke elfogadja az óvodai életet, jól érzi magát, vidám, boldog év(ek) után zökkenőmentesen indul az iskolába!
Múltkor is segített kedves válaszával, ismét Önhöz fordulok: kérem, segítsen, valóban van-e okom aggódni vagy elbizonytalanodni!
Kisfiam májusi kistesó születése miatt jövő szeptemberben fog oviba menni, akkor lesz 3,5 éves. Kaptunk már megjegyzéseket, hogy fiú létére miért ennyire félénk vagy óvatos, bajai lesznek majd az oviban. Én nem érzek rajta semmi rendkívülit, de valóban "biztonsági játékosnak" tudnám leírni Őt, ami abból áll, hogy ha túlzsúfolt egy játék a játszótéren, ő nem megy rá, ha más is szeretne csúszni a csúszdán- és főleg, h üvöltve trappol felé- gyorsan lecsúszik és félreáll, vissza nem megy, csak ha más nincs ott vagy csak olyanok, akiket ismer, megszokott. Nem egy élharcos fiú, próbál kimaradni a "húzós" szituációkból. Ennek ellenére aktív felfedezője a világnak, minden évszakban minden délelőtt játszóterezünk, ismerős gyerekekkel találkozunk baráti társaságban, családban (játszóházra, egyéb fizetős közösségekre nincs keretünk), sokat kirándulunk, részt vesz a közös életben otthon is, színes, változatos, de nyugodt az élete/életünk. A családban, baráti körben is vannak más gyerekek- idősebbek, fiatalabbak, egykorúak is- és velük jól eljátszik, mert őket ismeri. Úgy látom, idő kell neki, mire személyes szférájába ott lehet más is. Amúgy érzelmeit kifejező kissrác- pozitív, negatív érzelmeinek egyaránt helye van, puszilkodós azzal, akit szeret, és aktív, zsiványkodó is. Stabilan szobatiszta nyár vége óta, sokat beszél, mondatokban, választékosan kifejezi magát.
Én abban reménykedem, hogy minden személyiségtípusú gyerkőc megtalálja helyét az óvodában, nem kötelező kiharcolni a középpontot. Nyugtasson meg, hogy azért, mert Ő ilyen biztonsági játékos, és megfigyelő, átgondolóbb, konfliktuskerülő személyiség, nem indul hátránnyal majd a beilleszkedésnél? Vagy tényleg ő lesz az "elnyomott" gyerek?
Én direktben nem szeretném kitenni olyan frusztrációknak, ami neki sok, pl. ráerőltetni a zsúfolt csúszdára, ha ő inkább a kiürülésig a labdát választja, tehát szerintem nem kéne beavatkoznom a folyamataiba, ha ő ilyen típus. Nem szeretném átformálni, jobban életre készíteni- ahogy már hallottam- mert úgy gondoltam, ő a saját személyiségének megfelelően fogja megtalálni a megoldásait. Jó esetben..Ön mit gondol?
Köszönöm válaszát előre is:Nóra
Nagyon örülök, hogy kisfiára nem erőlteti rá az „akaratát”, hagyja önállósodni, döntéseket hozni!
A gyermekek ebben a korban nem együtt, hanem egymás mellett játszanak. A „tömeg”, a zaj még fárasztja is őket.
Az Önnel együtt töltött idő, a tapasztalatok gyűjtése, a néhány ismerős társ biztosítja számára azt a légkört, amelyben jól érzi magát.
Az óvodába kerülése után szívesen vesz majd részt a tevékenységekben, megtanul alkalmazkodni, együttműködni, megtalálja azokat a társakat, akikkel majd jól érzi magát.
Ne aggódjon, az Önök által biztosított meleg családi légkör segíti Őt abban, hogy az esetleges konfliktusokat is megoldja!
Jó lenne, ha a továbbiakban is ilyen, a világra rácsodálkozó, elégedett gyermek maradna!
Sok – sok örömöt, együtt töltött vidám évet kívánok Önöknek! Márkusné Vörös Ibolya 2011. 12. 05. 07:49
Tisztelt Asszonyom!
Kérem, segítsen az információjával: kisfiam februárban fogja betölteni a harmadik évét, májusban fog születni a kistesója. Semmiképp nem szeretném azt az érzetet kelteni a fiamban, hogy ha jön egy "új" gyerkőc, a "réginek" mennie kell, elég nagy változás lesz a tesó születése, nem akartam még a beszoktatást, elválást is rátenni, szeretném, ha a kis család együtt szokna össze.
Ha valami miatt mégis úgy alakulna, hogy szeptemberben, 3,5 évesen ovis lenne, mikor kell beiratkozni ahhoz? És tényleg igaz, hogy akkora túljelentkezések vannak, hogy 1,5 évvel korábban már jó beiratkozni?
Még messze vannak ezek a dolgok, de azért már foglalkoztatnak és kisfiam, ha elmegyünk egy ovi mellett, már kérdezősködik róla, tehát már beszéltünk erről. Kisfiam amúgy kiegyensúlyozott gyerek, stabilan szobatiszta lett egyik napról a másikra most augusztusban.
Ön mit gondol a felmerülő kérdésről?
Köszönettel várom válaszát:Nóra
Kedves Nóra!
Az óvodai beiratkozások általában március-áprilisban vannak. A helyben szokásos módon teszik közzé az óvodák az időpontokat. Vannak intézmények, ahol nagyon sok a jelentkező, van, ahol kevesebb az igénylő. Tudok olyan óvodáról, ahol valóban korábban kell jelentkezni, de a többség évente fogadja az új jelentkezőket. Örülök annak, hogy Ön tisztában van azzal, hogy a testvér születése megviseli a gyermeket, a feldolgozásban segíti, ha "együtt nevelgetik a kistesót"!
Az óvodai beszoktatás a jelen helyzetben talán nem is lett volna szerencsés.
Továbbra is beszélgessenek sokat az óvodáról, ha van rá lehetőségük, látogassanak is el néha-néha!
A jövőre nézve sok változás előtt áll köznevelési rendszerünk, nem tudható jelenleg még, hogy e változások milyen mértékben érintik az óvodákat: hány éves kortól lesz kötelező, hogyan alakulnak a férőhelyek,stb.
Gratulálok ügyes kisfiához, használjanak ki minden percet, amit együtt tölthetnek! Kívánom, hogy gyermeke(i) még nagyon sok örömöt, boldog napot, évet szerezzenek Önnek (Önöknek)!
Tisztelt Ibolya!
Fiam tavasszal kezdte az óvodát elég nagy zökkenőkkel.Többször beteg volt,ha az oviban volt elég sok panasz volt rá(harapott,verekedett,megszökött az udvarról).Előtte nem csinált hasonlót sem.Elég nagy a mozgásigénye és az akarata is.Akkor szóba került egy esetleges nevelési tanácsadó felkeresése.Szeptemberben alig várta az ovit,megbeszéltük,hogy mit szabad és mit nem,ehhez tartja is magát.Nem volt rá több panasz.A nevelési tanácsadó is várhat még,mondták az óvónők.Az utóbbi időben egyre többet mondogatta,hogy szeretne ebéd után ott aludni a többiekkel.Megbeszéltük az óvónénikkel is,hogy próbáljuk meg,ne lombozzuk le a lelkesedését.Az első alkalom félsiker volt,aludni nem aludt,de mint mondták,nyugodtan pihent.Következő nap,már szóltak,hogy menjek érte,mert sírdogál.Mikor odaértem,már nem akart hazamenni,ezért visszavitték aludni.Újra elkezdett sírni,így elhoztam.Még egy utolsó próbát tettünk,akkor is sírt és akkor sem tudta eldönteni mit szeretne.Ezért úgy döntöttünk-helyette-,hogy a továbbiakban ebéd után elhozom.Itt jönne az első kérdésem:hogyan tudnám segíteni,hogy megszűnjön benne ez a bizonytalanság?Hogyan tudnám rávezetni,hogy tudjon dönteni?
A másik probléma,pedig már az ott altatás előtt jelentkezett.Reggelente jön velünk hiszti is az oviba.Erre is úgy nézett ki,hogy találtunk megoldást,picit korábban vittem,mikor még csak pár gyerek van a csoportban,így nem zavarta annyira a ricsaj és a hirtelen sok gyerek.Szívesen ment be a csoportba,puszit adott elköszönt,szinte már inkább elzavart.Jó volt látni,hogy végre örömmel megy.Az utóbbi héten nem volt olyan reggel,hogy ne sírt volna,de mikor ebéd után megyek érte,az óvónők mondják,hogy napközben is el-el kapja a sírás,van hogy ebéd helyett is sír.Itthon pedig mindig lelkesen meséli,hogy mit csináltak aznap és hogy mikor megyünk már oviba.Reggel indulás előtt sincs semmi gond,de mikor átlépjük az ovi bejáratát,mintha valaki átkapcsolná a gyereket.Szerencsére az ovi összes dolgozója pozitívan áll hozzánk,csak néha úgy érzem,teher nekik ami velünk jár.Néha már nekem is.Segítségem nem igazán akad,apuka este ér haza.Ő is megbeszéli a fiúnkkal,hogy mi volt az oviban,de látom rajta,hogy mikor odaér a felsorolásban a gyerek,hogy \"és sírtam is\",tudna apa mást is mondani neki,azon kívül,hogy \"ha ilyen jó volt az oviban,akkor miért sírtál?\".Amire a válasz:azért,mert akartam.
Szóval tanácsot,ötletet szeretnék kérni,hogyan vagy mit kellene,lehetne még tenni,hogy mindenkinek jobb legyen egy kicsit,de legfőképp a fiamnak.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Vannak gyerekek, akik nehezebben fogadják az új helyzetet. Nem elég, hogy el kell szakadniuk a biztonságot nyújtó anyától, még új környezetbe is kerülnek. Ezt a kicsi gyermekek nagyon nehezen élik meg. Ne aggódjon, mert az új helyzetben természetes, hogy a gyermek sír. Úgy gondolom, hogy akinél ezt nem tapasztaljuk, az otthon nincs biztonságban, valami probléma lehet a családban.
Nem törvényszerű, hogy az első napokban sírjon, hiszen az új, érdekes élmények elterelik a figyelmét, sok esetben amikor rádöbben, hogy ez a helyzet már állandó, akkor kezd sírni. Általában néhány hét alatt ez lezajlik.
A bizalom és a türelem a legfontosabb ebben a helyzetben! Mindenképpen érezze a gyermek, hogy Önök megbíznak az óvó nénikben, az óvodában! Ne érezze Önön a kétségbeesést az elválás idején!
Ha Ön bizonytalan, azt gyermeke megérzi.Mindig beszéljék meg, hogy mikor megy érte, mi fog történni vele az óvodában. A pozitív dolgokat erősítsék benne! Derítsék ki, hogy a befogadás ideje alatt nem érte-e valamilyen hatás, ami negatív érzéseket váltott ki belőle.
A "sírtam is" lehet egy játszma a részéről, mert érzi, hogy Önök bizonytalanok, esetleg ezzel elérhet valamit, amit egyébként nem.
Legyenek megértőek vele, beszéljenek mindenről őszintén, de pozitívan!Hiszem, hogy ezt a dolgozók részéről is megtapasztalják! Nekik ez nem lehet teher, hiszen az ő hozzáállásukon is múlik a gyermek egészséges fejlődése, boldog gyermekkora.
Legyenek mindannyian türelmesek, ne siettessék a folyamatot!
Tisztelt Márkusné Vörös Ibolya!
A kisfiam novemberben lesz 3 éves, januárban kezdi az óvodát. Ami nagy gondot okoz nálunk hónapok óta(!), az az, hogy nem hajlandó főtt ételt enni, se zöldséget, se húst. Az ebéd szinte teljesen kimarad. A napunk reggeli kakaózással kezdődik és fejeződik (2-2,5dl), azt mindig gond nélkül megissza. Az annyira eltelíti, hogy egy-két órán át semmit sem eszik, utána pedig kéri a pudingot, ebből van hogy egyszerre kettőt is megeszik (néha banánt turmixolok bele, amikor hajlandó elfogadni). Ilyenkor már fáradt, általában délben már megy az ágyába, magától, de van hogy még azt se várja meg.
Amikor délután felébred, próbálkozom a főzelékkel, hússal, de elrántja a fejét. Picinek nagyon jó étvágyú volt, sőt, az ételt kinézte a szánkból. Most pedig puding, keksz, kölesgolyó, pogácsa, sült krumpli meg gyümölcslé (a vizet nem issza) képezik a napi táplálék forrását. Már próbáltam \"bekeményítéssel\" is, délelőtt nem adtam neki semmit, hátha attól megjön az étvágya, de akkor is csak a szokásos ételeit követelte. Ráerőszakolni semmit sem szeretnék, mert félek, hogy hosszú távon kárt okoznék vele. A széklete ettől függetlenül rendben van, néha szorulása van, de sose tart sokáig. A súlya is rendben van, most kb.14 kg. Azt még megemlíteném, hogy koraszülöttként jött a világra, alig volt több mint egy kiló a születési súlya. Szoptatni sajnos nem tudtam, tápszeres baba volt.
Védőnővel, doktornővel már konzultáltam ezzel kapcsolatban, és az ő véleményük az, hogy amíg a súlya rendben van, ne gyötörjem magam. Én mégis aggódom, hogy jut-e elég tápanyaghoz így?
Most, hogy közeledik az óvoda, félek, mi lesz vele, ha ott sem lesz hajlandó megenni semmit sem.
Előre is köszönöm a szíves válaszát, tanácsát.
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom hogy, problémájuk visszavezethető arra, hogy kimaradtak életükből a szoptatás örömteli,meghitt pillanatai. A tápszeren nevelt gyermekek "problémáit" az anyuka szorongása okozza. Az anya szorongását, kétségbe esését, hogy nem tudja szoptatni a gyermekét, a gyermek magába szívja.Ezáltal válik szorongóvá,nyugtalanná. Hiszem, hogy az anya nyugalma, derűje az etetés idején az egyik legfontosabb tényező. A gyermek születése óta rendelkezik biológiai órával, ami pontosan jelzi a szükségleteit. A túl merev etetési rend kiolthatja vagy bizonytalanná teszi a gyermek belső-éhség jelzéseit, mert nem ettől függ, hogy mikor kap enni. E helyett "ál-éhség motívum" lép fel,így válik rossz evővé.
A tapasztalatom az, hogy az étvágytalansággal kapcsolatos aggodalmak alaptalanok: a gyermek annyit eszik, amennyire szüksége van. Az egészséges gyermek annyit eszik, amennyi szükséges egészsége fenntartásához.Az éhségérzet nem megfelelő kielégítése pontatlan biológiai órát eredményez, a gyermek válogatóssá válik. Úgy gondolom, hogy e játszmában mindenkinek meghatározott szerepe van, a gyermek ebben jól érzi magát.
Próbálja meg a következőket betartani:
-akkor adjon neki enni, ha éhes
-annyit egyen, amennyi jól esik neki
-teremtsenek megfelelő időt és kellemes hangulatot az étkezésre
Tapasztalatom, hogy az óvodában a rossz evő gyermekek nem válogatnak,jó étvággyal esznek.
Legtöbbször csak otthon étvágytalanok, az óvodában más "szerepet" kell játszaniuk.
Ne aggodalmaskodjon, hiszen az Ön belső biztonsága, nyugalma, gyermekével való örömteli együttléte segít minden probléma megoldásában.
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri fejlettség függvénye. Valójában 2-3 éves kor között szokott kialakulni a legtöbb gyermeknél. Ha ez későbbi időpontra helyeződik, illetve visszaesés tapasztalható valami miatt - még nem mondható kórosnak. Egyébként ez is, mint a gyermekek érése - egyéni tempójú.
Bölcsődés korú gyermekénél annyit tehet, hogy megfigyeli, mikor pisil, kakil, ezt az időpontot figyelve ülteti wc-re. A rendszeresség segít abban, hogy rögzüljön gyermekénél a szükséglet kielégítésének rendszere.
Egyébként a nem beszélő gyermekek is kommunikálnak valamilyen módon a környezetükkel. E kommunikációra figyeljen, hogy megértse gyermekét!
A beszéd fejlesztéséhez javaslom lehetőség esetén kérje szakember segítségét!
Ne essen kétségbe, legyen türelmes, hiszen türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel a problémákat meg lehet oldani! Ehhez kívánok Önöknek kitartást! Márkusné Vörös Ibolya 2011. 07. 31. 19:18
Én épp azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy a kisfiam (3 éves) NEM verekszik.
Ő nagyon udvarias, korához képest nagyon fejlett. Ha pl kezébe adom a pénzt és beküldöm egy boltba, bevásárol, és csak azt, amit kérek - kipróbáltuk, tökéletesen és udvariasan kommunikál az eladókkal. Betűket próbál rajzolni. Szóval nagyon ügyes és aranyos. Nem hajtottam soha, nem tártam elé megoldhatatlan feladatokat, nem voltak magas elvárások, ő maga sajátította el mindazt amit most tud. Pl kérdezgeti a betűket is, próbál olvasni. De a mozgásos játékokat is imádja.
A kis barátai viszont lazán kiveszik a kezéből a játékokat, meg se próbálja akadályozni, viszont sír. Úgy adja oda, mintha kötelező lenne! Esélyem nincs hogy odaérjek és megakadályozzam. Mit tegyek? Kezdjük az ovit, ott vannak a 6 évesek, ha ilyen kis nyápicka marad, a 6-7 évesek "megeszik".... Próbáltam neki elmagyarázni, hogy legalább addig tartson ki míg valaki odaér, de ekkor kap egy fülest a kis baráttól, - és nem adja vissza, jön a sírás, ott hagyja a játékot!
Hozzá kell tennem, hogy az apjától külön élünk, az apja véletlenszerűen jön hozzá, de elég gyakran. Épp ezért most kezdtem vele én el a fiús, "bunyózzunk" játékokat. Ez lehet az oka?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy anyuka
A gyermek fejlődését meghatározza az anya-gyermek, a szülő-gyermek kapcsolat.A gyermek és a külvilág kapcsolatának alakítása elsősorban a családban zajlik 0-3 éves korban.A szocializáció során elengedhetetlen a biztonság érzés, a szeretet, a szoktatás,az anyanyelv, a viselkedésminták megtanítása,stb.Az" Én" a személyiség szabályozó központja,a gyermek a növekedése során a környezeti hatásokat befolyásolni tudja.A másik gyermek nagyon fontos e folyamatban, egyenrangú partner a gyermek számára.A felnőtt nevelő jellegű viszonya inkább korlátozó.
A gyermek az óvodában, a csoportban, megtalálja magának azt a társkapcsolatot, amit érettségi szintjén el tud fogadni. Nyugodtan adja be az óvodába, hiszen a csoportban, össze tudja magát hasonlítani másokkal.A csoportban folyó kommunikáció, a kölcsönösség, az agresszió megnyilvánulása és ennek szabályozása nagyon fontos ebben az életkorban a gyermek fejlődése szempontjából. Otthon életkorának és igényének megfelelő elvárásokkal szembesüljön, a konfliktusok megoldását bízzák rá! Megtanulja megvédeni magát, ha ezt fontosnak találja.
Ne féljenek a közösségi életmódtól, szükséges számára az egészséges fejlődéshez! Márkusné Vörös Ibolya 2011. 07. 18. 16:03
Családunk két táborra oszlott egy kérdés kapcsán. Kiscsoportos kislányom(szeptemberben lesz 4 éves) nyári óvodábajárásáról lenne szó. Egyik oldal azt mondja, hogy mindenképpen menjen nyáron is óvodába, nehogy újra beszoktatni kelljen és egyébként is gyermekek közt a helye ennyi idősen, lenne módja az óvoda más gyermekeit is megismerni. A másik tábor szerint egyáltalán nem kell nyáron óvodába járatni őt, mert az összevont csoportok,a nem állandó óvónéni csak megzavarja és ősszel legalább várni fogja az ovit.
Mindezek mellett én itthon vagyok másfél éves pici lányommal, tehát megoldható lenne, hogy itthon maradjon. Véleményét szeretném kérni, hogy a gyermek szempontjából Ön szerint mi lenne jó?
Kislányom szeret oviba járni, bár a beszoktatás igen sokáig tartott, az első hónapokban szinte meg sem szólalt az oviban. Aztán januárban megtört a jég és most már nevetve mondta az óvónéni, hogy sokszor rá kell szólni, mert hangosan beszél. :-)
Természetesen nem arra kérem, hogy mondjon igazat egyik vagy másik tábornak, csak mivel mindenki más tanácsokkal lát el, úgy gondoltam, egy szakértőt is megkérdezek erről...
Válaszát, véleményét előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Mónika
A gyermekek nem egyformán alkalmazkodnak azonos körülményhez.Egyik gyermek könnyedén elfogadja azt a tényt, hogy más felnőtt, gyermek veszi körül, más pedig sírással, daccal reagál ugyanerre a helyzetre.
A gyermekek az év folyamán a rendszeres óvodába járás során elfáradnak. A kutatások alapján megállapítható, hogy a 3 - 4 éves gyermekeket megviseli a "kötöttség", az állandó zaj, az egymáshoz való alkalmazkodás.A szülő, ha dolgozik, kénytelen azon időszakban, amíg ő távol van, a gyermekét intézményben elhelyezni. Úgy gondolom, hogy a szocializáció szempontjából fontos, hogy a gyermek közösségben legyen. Azonban a család által nyújtott biztonságot, szeretetet egyetlen intézmény sem tudja biztosítani, hiszen a felnőtt szeretetén, törődésén 20 - 25 kisgyermeknek kell osztoznia.
Hiszem, hogy a nyári időszak családi együttlétei szükségesek a gyermek egészséges fejlődése szempontjából! Amennyiben lehetőség van erre, éljenek vele, mert ezeket az együttléteket később már nem tudják pótolni!
Hogy szeretne-e nyáron is óvodába járni, azt kérdezze meg gyermekétől! A döntésnél mindenképpen vegye figyelembe a gyermek kívánságát /a szorgalmi időszakban ezt úgysem teheti meg/!Ha a nyári óvodáztatás mellett döntenek, nem kell egész nap ott maradnia, haza viheti ebéd után. Ha otthon tartja, szervezzenek a családdal, barátaival programokat, játsszanak nagyokat! A legfontosabb, hogy gyermeke jól érezze magát! Márkusné Vörös Ibolya 2011. 07. 18. 14:22
Tisztelt Szakértő.Nem is tudom hol kezdjem a kérdésemet.Most nyári szünet van Én és a férjem folyamatosan dolgozunk,egyik félről sincs se nagyi,se nagypapa.Néha azért sikerűl egy kis szabadság,és akkor a kisfiam se megy oviba.Nagyon szeret itthon lenni,az ovit is szereti,de ha itthon van hosszabb ideig,nem tudok vele szót érteni.Ha játszunk egész nap,nem jó,ha csavargunk egy kicsit,nem jó,otthon dolgozunk,az sem jó.Biztos hiányoznak a vele egykoru gyerekek,de 1 hét szabadság ilyen kőrülményekkel katasztrófa.Nemtudom mi a helyes megoldás,próbálok úly dolgokat kitalálni,de nem igazán fogékony rá.Reggel ne mosakodjunk,enni keveset,mert nem olyan mint az oviban.Szeretnék valami megoldást találni erre a helyzetre,vagy egész nyáron oviba menjen,akkor meg Nekem van lelkiismeret furdalásom.Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
Próbálja meg megtudni a kisfiától, hogy mit szeretne! Ne Ön mondja meg, hogy miként töltsék az együttlétet, hanem puhatolja ki, hogy mit igényel a kisfia. Amennyiben nem tudja megfogalmazni, akkor adjon olyan variációs lehetőségeket, amiről tudja, hogy szívesen végzi.
Ha a szomszédban vannak vele egykorúak, hívja át őket hozzá, szervezzenek vidám együttléteket!
Az óvó néniktől kérjen tájékoztatást az óvodai életről, az otthoni időszakban próbáljon meg hasonló napirendet tartani!
Ha ennek ellenére sem sikerül az otthoni időszakot vidámságban, jó hangulatban eltölteni, akkor nyugodtan vigye az óvodába társai közé. Ne legyen lelkiismeret furdalása, hiszen az óvoda egész évben üzemel! Ha ideje engedi, ne maradjon ott egész nap, ebéd után vigye haza, talán a délutánt így már sikerül tartalmasan, zökkenő mentesen eltölteni.
Kívánom, hogy nyugalomban, örömteli együttléttel teljenek az együtt töltött napjaik!
Tisztelt Márkusné Vörös Ibolya!
Kislányom, jövő év nyarán tölti 6.életévét. Ezáltal évvesztesnek minősül. Nagy dilemmánk, hogy ennek ellenére esetleg elkezdje-e az iskolát, vagy várjuk meg, amikor valóban hivatalosan is "iskolaérett" lesz.
Ovis barátnőitől, akik mind májusban töltik majd a 6-ot, semmilyen téren és szinten nincs le- ill. elmaradva.
Egyáltalán nem szeretnénk siettetni az iskolakezdést, de szeptemberben jeleznünk kellene az óvónők felé ha iskolakezdést szeretnénk, mert akkor másként foglalkoznak vele. Természetesen tudom, hogy nagyon fontos lesz az óvónők javaslata, értékelése. Tanácstalan vagyok.
Szives véleményét, tanácsát, válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Szülő!
A gyermek addig gyermek,amíg nem kezdi meg az iskolát! Ilyen boldog, önfeledt időszaka soha nem lesz többet,hiszen az iskolában már a legfontosabb tevékenysége: a játék háttérbe szorul.
A törvény szerint abban az évben kell megkezdenie az iskolát, amelyben a 6. életévét május 31-ig betölti. Lehetősége van az iskola megkezdésére annak is, aki augusztus 31-ig tölti be a 6.életévét, ha a szülő és az óvodapedagógus is alkalmasnak találja az iskolai életmódra.
Az óvodapedagógusokkal mindenképpen egyeztessen a kislány fejlettségét illetően! Kérjen lehetőséget egy beszélgetésre, ahol átbeszélik, hogy Önök illetve a pedagógusok hogyan látják a kislány fejlődését.
Nem értem a "másként foglalkozást", hiszen az iskolai életmódra felkészítés nem 1, hanem 2-3-4 év alatt zajlik. A tapasztalatszerzési, élmény-nyújtási lehetőségek biztosítása minden korcsoportban jelen van a mindennapokban. Az önálló tevékenység iránti vágy segíti a gyermek saját fejlődésében való aktív részvételét. Megvalósítja önmagát. Ehhez szeretetteli, nyugodt légkör biztosítása szükséges, észre kell venni a gyermek igényét, segíteni annak kielégítését!
Fontosnak tartom a vélemények egyeztetését! Szükség esetén kérjék szakember segítségét! A döntés az Önöké!
Kedves Ibolya!
Kislányom júliusban lesz 3 éves és még nem sikerült elérni a szobatisztaságot.
Naponta néhányszor pisil ugyan a bilibe, de csak úgy, hogy addig ül rajta, amíg magától ki nem csurog a pisi valamikor.
Olyankor szól, hogy "Pisiltem!", de látnivalóan nem tudja még szándékosan kiengedni a pisit, egyszóval még nem sikerül szabályoznia az ürítést.
Próbálkoztunk a WC-szűkítővel ill. a "matricagyűjtéssel" is, de egyik se vált be.
Az az igazság, hogy egyáltalán nem érdekli a téma, mint ahogy a teli pelus se zavarja, inkább letagadja és elszalad.
Most nyáron megpróbálkozunk a pelenka nélkül levéssel, amit mindenki ajánl, hátha megtörténik az áttörés...
Azonban az a kérdésem, hogy mi van akkor, ha ne adj'Isten a nyár végére se sikerül megbízhatóan szobatisztává válni?
Szeptembertől menne óvodába, ha felveszik a kiválasztott helyre (nagy a túljelentkezés).
Ilyen esetben mi az óvodák gyakorlata?
A nem szobatiszta gyerek elveszti a helyét az oviban? Vagy pár hónap múlva bekapcsolódhat, ha már elérte a szobatisztaságot?
Esetleg a következő év szeptemberben biztosan felveszik, ha idén emiatt nem tudott kezdeni?
Vagy újra aggódhatunk, hogy hányan fognak jelentkezni és felveszik-e a népszerű óvodába?
Köszönöm szépen a segítséget!
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, hogy a fejlődése során minden gyermek eljut a szobatisztaságig. Nem szabad erőltetni! Az érés minden gyermeknél különböző ütemű. Amikor az idegrendszeri fejlődése arra a szintre jut,szobatiszta lesz.Az "ajándékozást " nem tartom jó nevelési módszernek.Legyenek türelmesek vele, "ne csináljanak ügyet a pisilésből"!
A kérdésére válaszolva tájékoztatom, hogy elvileg kritérium a szobatisztaság az óvodai felvételnél,
de a szobatiszta gyermeknél is előfordul az új környezet hatására a visszaesés.
A "befogadó óvodák", ahol a gyermek a legfontosabb - rugalmasan kezelik e problémát.
A szülő kérheti a felvételt az év folyamán bármikor, tehát megbeszélhetik a kezdés elhalasztását.
Mindig kérünk megfelelő mennyiségű váltóruhát. Ha napközben "baleset"éri a kicsit, át lehet öltöztetni. Ezt is meg lehet beszélni az óvodapedagógusokkal.
Úgy gondolom, hogy a gyermek centrikus intézményben e problémát együttműködéssel lehet kezelni!
Azt ajánlom, hogy keressék fel az intézményt, beszéljenek őszintén a problémájukról! Biztosan megtalálják a megfelelő megoldást az intézmény szakembereivel!
Őszintén bízom abban, hogy a kisgyermek időben elkezdheti az óvodát!
Sikeres együttműködést kívánok!
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
