Kérdezz-felelek
A következő a helyzet. A párom kolléganője a történet főszereplője. Ő és az anyja valamin nagyon összevesztek, régi história, hosszú ideje haragban vannak. A hölgynek az egyik fia, aki nagykorú, úgy döntött, a mamának ad igazat, most együtt laknak. A hölgynek van egy ötéves, óvodás gyermeke is, és a haragos helyzet miatt a hölgy nem szívesen veszi, ha a nagymama találkozni akar az unokájával. Erre a mama beidéztette a hölgyet a gyámhatósággal.
Mit fognak csinálni? Vizsgálatot indítanak, vagy egyszerűen kötelezhetik a hölgyet, hogy engedje a kisebbik fia láthatását a nagyszülőnek?
29. § (1) A gyámhivatal vita esetében a kapcsolattartást bármelyik fél kérelmére szabályozza, illetve újraszabályozza, kivéve, ha a szülő és a gyermek kapcsolattartásának megállapítása a Csjt. 92. §-ának (5) bekezdése szerint a bíróság hatáskörébe tartozik. A kapcsolattartásról a gyámhivatal, illetve a bíróság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a felek személyes körülményeinek, valamint az ítélőképessége birtokában levő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.
30. §(1) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a kapcsolattartást elsősorban egyezség létrehozásával - tárgyalás megtartásával - rendezi. Ennek során a gyermeket gondozó szülő, más személy (a továbbiakban: kapcsolattartásra kötelezett) és a kapcsolattartásra jogosult megegyeznek
a) a folyamatos, valamint az időszakos kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról,
b) a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről, módjáról,
c) a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről,
d) az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjéről,
e) a kapcsolattartás egyéb formáiról.
Remélhetőleg tudtam ezzel Önnek segíteni. Mindenképpen be fogják hívni a gyermek szüleit és a nagyszülőt a gyámhivatalba. Ha a gyermek szereti a nagymamát és fordítva, akkor véleményem szerint a haragos helyzet ellenére sem kellene a gyermeket megfosztani a gyermek szeretetétől! Márkus Melinda 2012. 05. 08. 15:31
Tisztelt Melinda! Már teljes kétségbeesésem miatt fordulok Önhöz! A történetem leírom röviden! Kialakítottam egy párkapcsolatot 2006-ban, ennek gyümölcse egy kisfiú lett 2007-ben. Nekem már volt egy kiskorú gyermekem, akit az akkori párom el is fogadott. Legalább is úgy tűnt. Sajnos 2 évvel ezelőtt útjaink szétváltak, mivel nagyon csúnyán bánt a fiammal, aki nem az övé. Én elköltöztem, semmit nem hoztam magammal csak a gyerekeket. Mivel semmit nem kaptam meg. Az ő édesanyja az itteni védőnő, aki a történtek után ellenem fordult. Minden lehetséges helyen feljelent, igaz nem ér el vele semmit, de sajnos meghallgatják, senki nem küldi el, mivel ismerik. Itt konkrétan a család és gyermek védelmisekre gondolok. Senki nem segít nekem. Olyanokkal rágalmaz, amiknek semmi alapja. Ezt már több helyről megerősítették. Pl.: környezettanulmány, és szakpszichológust is kért a bíróság.
A gyermeket nekem ítélték, de ez sajnos nekik nem igen tetszik. A munkahelyemről is szerettek volna eltávolítani, dee ez sem sikerült nekik. A helyi óvoda-bölcsődében dolgozom, mint gondozónő.
Már jártam magasabb rendű családsegítőknél, de sajnos ott is ismerik. Megértenek, de nem tudnak segíteni.
Mindig megígérik, hogy megkérik rá, hogy fejezze be, de ez ugye nem hivatalos. Folyton kapom a leveleket és meg kell jelennem valahol, ahol azt ellenőrzik, hogy én milyen vagyok. Nincs valami határidő, amin belül nem tehetnek ilyet? Már nagyon unom, hogy mindig úgy kell tennem, ahogy ők akarják. Addig nem nyugszanak míg itt maradok, ezt ők mondták. Van valami lehetőség, hogy ezt megállítsam? Vagy ezt kell csinálnom életem végéig? Az apukával semmilyen kommunikáció nincs köztünk mióta elköltöztünk, én többször próbáltam, de lekezelően elutasító. Nem tudja feldolgozni, hogy féképnél lett hagyva. Már van új kapcsolata, mint nekem is, mégis folytatják a hadműveletüket, amita szakpszichológus is megemlít az anyagban. Kérem, ha van valami ötlete segítsen!! Mikor a gyereket viszi láthatásra nincsenek problémák, én mindenről csak írásban értesülök. Válaszát előre is köszönöm!!! Tisztelettel: ....
Válaszolva a kérdésére, sajnálom Önt, de nem egyszerű a helyzete. Igazából, ha nem találnak Önnél semmi olyat, ami miatt bebizonyosodna, hogy még sincs jó helyen a gyermek, akkor azt tudom ajánlani, hogy ne foglalkozzon az egésszel. Az, hogy emberek így érzik jól magukat, hogy Önnek ártani próbáljanak az már régen rossz. Talán tisztázni kéne ezt a gyermek apjával, hogy jó lenne, ha ezek az "ellenhadjáratok" befejeződnének és ezt a védőnővel is megbeszélni. A bíróság a gyermeket Önnek ítélte, aminek oka volt, mert alkalmas a gyermek nevelésére és jó helyen van Önnél, Ha ez nem tetszik az apukának Ő kérheti a gyermekelhelyezés megváltoztatását, de azt indokolni kell, hogy miért. Ha gyermek majd elmúlik 14 éves akkor már dönthet, hogy kivel szeretne élni. Igazából ötletem sajnos nekem sincs, ha a szép szó nem hat akkor talán még egy mediátor segítségét kéne igénybe venni, aki talán segít tisztázni, Ön és volt párja édesanyja közti konfliktust, és, hogy mi a célja ezzel, hogy nem hagyja Önt nyugodtan élni.
Sajnos ez ügyben többet nem tudok Önnek segíteni. Kitartást kívánok!
Nagyszülő, egyedül él. Ő is magához vehetné a lányt? Van megkötés, hogy hány éves korig lehet gyámja? Egy ilyen gyámsági vizsgálat, hogy zajlik? Bocsánat a sok kérdésért, de mindig vetődik fel új.
Válaszát előre is kösznöm!
Tisztelettel:Gábor
Lehet gyámja, ha a gyámhivatal úgy dönt, hogy alkalmas a gyámi teendők ellátására a nagyszülő is. Gyámhivatalhoz kell bemenni ez ügyben intézkedni. Meg fogják ez ügyben hallgatni személyesen Őket.
Márkus Melinda 2012. 02. 26. 20:15
Válaszólni szeretnék az ön kérdéseire. Tartja az apjával kapcsolatot és nagyon jó viszonyt tartanak fent ugyan így a nagyszűleivel is. Akár édesapja, akár a negyszűlője vállalná gyámot. Akár csak én is. Ha még nem tölti be a 16. életévét addig nem tud semmit se kezdeni? Otthon kell maradnia? Még akkor is ha az anyja azt mondja neki, hogy lemondott róla, menjenek be a gyámhivatalba és írják alá a papírokat? Ez valóban lehetséges? Ha igen akkor mi történik ha lemond a lányáról? Hova kerül? Mi lesz vele? Sajnos, nálunk ahol lakunk a családgondozó nem nagyon hinne senkinek se, mivel nagyon jóóó barátságot ápól a leányzó anyjával. Sajnos, kevesen ismerik ezt az arcát ami valójában van. Én, hogy kérhetném a házasságot, mit kéne ahhoz nekem felmutatni, hogy engedje a gyámhivatal. Köszönöm a tanácsokat és a segítséget. Azt elfelejtettem írni, hogy a nagyszűlei idősebbek már, nem tudom ez mennyire lényeges. Így is lehetne gyám? Még egy kérdésem lenne, az lehetséges, hogy nem engedi találkozni az apjával a lányt? Remélem a megválaszólt kérdésekkel én tudtam segíteni önnek. Válaszát és türelmét előre is köszönöm!
Gábor
Ha a bíróság az anyának ítélte a gyermeket és az apának van láthatása, akkor joga van látni a gyermeket, főleg ha még a gyermektartásdíjat is fizette rendesen. A házasságkötés engedélyezésére véleményem szerint ráérünk akkor visszatérni, ha a leány kora miatt ez már aktuális lesz. Először most az lenne a fontos, hogy rendeződjön a leány élete minél előbb. Remélem válaszommal sikerült segítenem. Ha bármilyen kérdés még felmerül Önben csak nyugodtan írjon. Igyekezzenek minél előbb az apukával tisztázni mindent és megtenni a megfelelő lépést. Márkus Melinda 2012. 01. 18. 19:52
Kedves Márkus Melinda!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy ez egyik ismerősöm 15 éves lány, de lassan betölti a 16. életévét. Szülei elváltak őt még 10 évesen az anyjának ítélték. De sajnos mára már annyira megromlott a viszonyuk, hogy igen durva dolgokat vág a lánya fejéhez, amikor ő megtesz mindent, hogy megfeleljen az anyjának. De az anyjának semmi se jó. A húgával csak ő törődik mert azzal is csak veszekedni tud az anyja. Sokszor megkapja, hogy költözzön át ide hozzám, mert én tőlem mindent megkap,26 éves fiú vagyok, dolgozok. De mikor indulni akar át sajnos az anyja nem engedi, pedig itt én is és szüleim szeretettel látjuk. Sajnos sokszor odáig fajul a dolog, hogy egy-két pofon is elcsattan. Folytonos terrorban tartja a lányát. Amikor megy már haza akkor remeg és nem bírja. Sajnos az iskola is egyre rosszabbul megy neki a családi légkör miatt és sajnos többször volt arra példa,hogy elgondolkodott az öngyilkosságon . Az lenne a kérdésem, hogy mint keresőképesen és így a szüleim támogatásával ide tudnám valahogy hozni? Vagy esetleg az édesapjához, de nem tudom mennyire lényeges, neki nincsen bejelentett állandó lakcíme, de ő is dolgozik. Esetleg még az egyik nagyszülőhöz. Kérem, ha tud akkor a válaszával segítsen mert féltem attól, hogy egyszer olyant fog csinálni ami végleges. Elnézést ha zavartam levelemmel!
Válaszát előre is köszönöm!
Köszönöm kérdését, igyekszem valami okos "tanácsot" adni ebben a helyzetben.
Édesapjával tartja a leány a kapcsolatot? Apuka vállalná a nevelését? Ha igen akkor kell kérni a gyermekelhelyezést az apánál. Nagyszülővel milyen a viszony, ők nevelnék a leányt?
Ön a leány párja? Ha igen, akkor ha betölti a 16 életévét és kérik a gyámhivatalnál az engedélyt arra, hogy össze tudjanak házasdni és ezt engedélyezi is a hatóság, összeházasodnak és akkor onnantól nagykorú a leány. Persze ehhez a szülőt is meghallgatják. De 16 éves kortól szintén lehet kérni a szülői ház elhagyását, szintén a gyámhivatal kompetenciája. De ezt a "terrort" semmiképen nem szabad hagyni. Amit így gyorsan ajánlani tudok, hogy a kislány keresse fel a Gyermekjóléti Szolgálat családgondozóját, aki ebben tud segítséget nyújtani. Az öngyilkosságon ne gondolkodjon, ehhez tudom ajánlani pszichológus segítségét.
Mivel a feltett kérdésekre nem tudom az Ön válaszát, ezért valóban a legegyszerűbb amit ajánlani tudok, hogy feltétlenül keressenek fel egy családgondozót, aki ebben az ügyben segíteni tud! Esetleg ha felmerül még kérdés, szívesen válaszolok. Kitartást Önnek! Remélem válaszommal tudtam valamennyit segíteni.
Egyedűl álló anyuka vagyok!Az előző levelemre köszönöm a válaszát,de sajnos a családi napközit nem tudom megoldani mert kevés a jövedelmem!A családi adott mivel egyedűl nevelem a gyermekem az emeltet kapom,a gyerektartás meg évek óta 15.e.Ft a jövedelmem meg 56 és 58.e.Ft között van!!Sajnos állami támogatást nem kapok mert kíesek belőlle!Állami lakást nem kapok pedig évek óta bent van a kérelmem,így albérlet maradt mivel édesanyám nem hajlandó hazaengedni a 2 szobás lakásába!!párkapcsolatom nincs!Munkahelyem meg nem hajlandó felvenni 8 órásként,mert azt mondják csak decemberben lehet válalni 8 órás melót!!Mit tehetek?hogy lássam el gyermekem? lassan arra kényszerűlők hogy állami gondozásba kell vinnem a gyermekem mert nem fogom tudni ellátni!!!Mit csináljak most?Hogy oldjam meg gondjaimat!Ovoda által kértem segítséget ők családsegítővel felvették a kapcsolatot milyen tanácsot kaptam?Mennyek vissza gyermekem apjához!nem megyek mert nagyon megbántott,nagyon belelépet a lelkivilágomba!!Köszönöm inkább maradok csóró és nem eszek semmit csak hogy a gyereknek megtudjamvenni a kaját de azt sem sokáig fogom tudni!Anyaotthonba megint nem tudok menni mert rajtam kívűl is vannak más rosszab helyzetben emberek!!ha lenne valami letelepedés más megyében ahol m lenne a fejem fölött fedél és adott lenne a munka lehetőség belevágnék,de nincs ismeretség így maradok sajnos itt!!Köszönöm hogy meghallgat!Tisztelettel:Sz.Mónika
Elnézést a késői válaszért. Nehéz tanácsot adni ebben a helyzetben. Nagyon kevés az összeg valóban amiből élniük kell, de sajnos ezzel egyre többen vagyunk így. Remélem a gyermekét nem akarja "állami gondozásba" adni! Ha szegényesen is, de enni ha van mit, van ruha és fedél a fejük fölött, akkor talán a szeretet segít túlélni ezt a cudar világot. Azt ajánlom mindenképpen keresse fel a gyermekjóléti szolgálatot és ők el tudják mondani, hogy miben tudnak segíteni. Esetleg a gyermeknek ruhát adni, élelmiszercsomagot. Amit igénybe tud venni pénzbeli támogatások: lakásfenntartási támogatás, rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, rendkívüli segély. Anyaotthonba bejutni sem egyszerű, de megpróbálni érdemes.
Kitartást!!!!Fel a fejjel! nyugodtan írjon, szívesen meghallgatom! Márkus Melinda 2011. 10. 03. 18:12
Nem tudom,hogy tudsz-e nekem segíteni illetve te vagy -e illetékes ebben a kérdésben. Igazából arról lenne szó,hogy a minap olvastam egy újságban a devizahitelesek problémáiról és volt egy ehez kapcsolódó cikk. Nekünk is van devizahitelünk lakástörlesztő és már nagyon régóta nem tudjuk fizetni szóval ha nem történik valami akkor el fogják árverezni,és én azt olvastam ebben a cikkben,hogy amikor megy a végrehajtó kilakoltatni ahol van gyerek oda megy a gyámhivatal is és elveszik a gyerekeket vagy ha nem akkor mivel nem lesz állandó lakcíme az illetőnek nem kap családi pótlékot sem. Szóval ez nagyon megijesztett nekem is van három gyermekem de attól független ,hogy nem tudjuk fizetni a ház törelsztőjét még nem az utcára mennénk ha el árverezik hanem albérletbe mert azt simán tudnánk fizetni. Nem igazából értem ezt a cikket mert attól ,hogy albérletben lakunk miért kéne ,hogy elvegyék a gyerekeket rendezett normális körülmények között élünk iskolába ovódába járnak mindenük megvan amit csak akarnak és magyarországon szerintem nagyon sokan laknak albérletbe gyerekkel. Elnézést kérek ha hosszú voltam és túlbonyolítottam a dolgot.
Válaszod köszönöm
Érdeklődni szeretnék hogy milyen jogaim vannak egyedűl álló szűlőként!!5 éves munkaviszonyom van és egyedűl nevelem a gyermekem albérletben.A munkabeosztásom nagyon bonyolult mert Tesco áruházban dolgozok!Nem veszik figyelembe hogy nemtudom megoldani a gyermekem felügyeletét este 8 után,mert nagyon sokszor este 23 óráig és 24 óráig vagyok beosztva!Akihez tudnám vinni a kislányom ő a nagymama,de ő is dolgozik korán kell és 5-re jár dolgozni!Nagyon sokszor vita van belőle ha ott szeretnénk nála aludni sajnos!Meg agusztusban reggel fél 7 nél elöbb nem nyíllik ki az ügyeletes ovoda és rávagyok kényszerűlve hogy mennyen ügyeletes oviba!Kérelemmel fordultam e végett a céghez és beosztanak fél6-ra és 6-ra dolgozni!!!Mit tehetek hogy a gyermekem ne keljen késő este munka után hazacipelni!Mert a munkáltató nem nagyon foglalkozik vele mert azt mondja hogy ha nem tudom megoldani akkor adjam meg másnak a lehetőséget hogy eltudjon helyezkedni!!Hová tudok fordulni hogy neveszítsem ell a munkám és a gyermekemet is ídőbe tudjam ágyba dugni!!előre is köszönöm a válaszát!További szép napot kívánok!!
Jogok és kötelességek egyedülálló szülőként? Hát sajnos nagyon nem egyszerű! Sajnos a mai világban az ember próbálja a munkahelyét megbecsülni és ez sokszor sajnos a család, gyermek rovására megy. A munkáltató nem empatikus már abban sem, hogy gyerekes szülőről van szó, aki ráadásul egyedül is neveli gyermekét és ilyenkor mit tud tenni az ember, valahogy igyekszik a gyereket ide-oda tenni és a munkahelyet választani, ami sajnos nem túl jó, de nincs más választás, mert valamiből élni kell, albérletet fenntartani és az alapvető szükségleteket megadni a gyermeknek. Sajnos túl sok mindent én sem tudok javasolni, ezt valahogy meg kell oldani, hogy nagyszülő, esetleg az apuka, ha olyan a viszony segít ebben illetve "babysitter", ha ezt meg tudja fizetni az ember, mivel más lehetőség nincs. egyedül hagyni semmi estre sem, mert akkor felmerül az elhanyagolás és a veszélyeztetés, amiből komoly hatósági intézkedések lehetnek. Azzal nincs semmi baj, hogy ügyeletes oviba jár a gyermek, csak a nyitási időpont ott sem jó. A családi napközi még talán erre a megoldás, de a nyitvatartás ott is meg kellene kérdezni, illetve hogy mennyibe kerül az ellátás, mert nem olcsó.
Sajnos ez ügyben okosat nem tudok Önnek mondani, mert erre olyan jó megoldás nincsen, ami a gyermeknek és Önnek is megfelelő lenne a munkahely miatt. Kitartást kívánok!
Remélem egy kicsit tudtam "segíteni". Márkus Melinda 2011. 07. 28. 09:00
Szia!
Én egy 3 és fél éves kislány anyukája vagyok. Azzal a problémával fordulok hozzád: a lányom eddig szépen el volt 1-2 napig a mamával két hónapja pedig valami oknál fogva sehova nem megy nélkülem. Sokszor járok orvoshoz és ez már teher ahogy látja hogy megyek el torka szakadtából üvölt. Ez lelki eredetű vagy valamit elrontottam vagy csak érzelmileg zsarol. Hogy tudnám a mamára bízni. (Egyiknél sem marad el pedig az egyiknél van játszótárs is. itthol egyke.) Kérlek segíts köszönöm
Kedves Anyuka!
Amit leírt kissé kevés, örültem volna ha jobban részletezi a problémát, hogy esetleg történt-e valami változás otthon Önöknél vagy a mamánál. Valószínűleg valamiért most nagyon ragaszkodik Önhöz, talán ezt az időszakát éli. Van testvére a kislánynak? Mert ha igen akkor lehet, hogy féltékeny. Biztosan lelki oka van annak, hogy a gyermek nem marad el, üvöltésével is az akaratát Önre erőlteti, hogy vigye Ön magával és szépen lassan rájön arra, hogy ezzel mindent el lehet érni Önnél, ha sír. Véleményem szerint körbe kell járni minden lehetséges problémakört, hogy mi az ami abban az időszakban amikor a kislány elkezdte, hogy nem marad el Ön nélkül, történt-e az Önök életében olyan fontos esemény, ami ezt befolyásolhatná. Szükség estén érdemes pszichológushoz fordulni!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Történetedet végigolvasva, válaszolva kérdéseidre, én nem tartom ezt nem normális dolognak, hogy vonzalmat érzel a tanárod iránt. Nagyon sokszor belehabarodik a diák a tanárába, és fantáziálgat róla, hogy hú de jó lenne szeretkezni vele stb. Ez előfordul, kérdés számomra, hogy elgondolkodtál-e azon, hogy miért vonzódsz az idősebb férfiakhoz? Mi fogott meg a tanárodban? Miért nem a te korosztályod vonz? Esetleg nem apaképet keresel benne? Édesapáddal milyen volt a viszonyod? Milyen most? Nagyon sok kérés merül fel ilyenkor az emberben és ha elkezdesz gondolkodni talán megtalálod a választ. Ha továbbra is fantáziálgatsz tanárodról, így nem fogsz tudni odafigyelni arra, amit tanít számodra és ez nem jó. Próbáld meg másként tekinteni rá, tisztelni, mint tanárodat és nem fantáziálgatni. Ha esetleg ez nem megy, akkor nem árt felkeresni egy pszichológust, akivel megbeszélhetsz mindent és talán sikerül rávezetnie arra, hogy miért vonzódsz 40 évvel idősebb férfihez. Véleményem szerint a feltett néhány kérdésemre, ha megtalálnád a választ lehet könnyebben rájönnél. Jó tanács: próbálj meg a korban hozzád való fiúkkal ismerkedni! Márkus Melinda 2011. 06. 26. 20:59
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
