Knolmár Marica
A Turiyam módszerrel a mindennapokban
A Turiyam módszerrel a mindennapokban: önmegismerés, párkapcsolati és emberi konfliktusok, életkérdések - spiritualitás
Témakörök
Kérdezz-felelek
Kedves Marica!
Tanácsot, segítséget szeretnék kérni a következő problémámra.
A történet 1 évre nyúlik vissza,amikor megcsalt a férjem egy nála 17 évvel fiatalabb nővel ,ráadásul egy haverja élettársa volt 2 gyerekkel.23 éves házasok voltunk,és eléggé eltávolodtunk,a férjem ivott is, sok minden nem működött rendesen.
A félrelépés viszont rádöbbentett arra,még szeretjük egymást,újrakezdtük,én megpróbáltam megemészteni a történteket,ő szakított a nővel,aki sokáig nem hagyott minket békén...
Megváltoztattunk sok mindent,és jó lett a házasságunk.
Viszont én függő lettem,Kényszeresen nézegetem a nőt a közösségi oldalakon, mit írkál ki magáról,milyen képeket tesz fel...
Ennek is oka van.mert régen írkálta,hogy szereti a férjem,még találkozgatnak,képet lopott tőlem,és magának töltötte fel a férjemről,szerelmem aláírással.
Szóval szemmel akarom tartani,azért nézegetem,nem azért mert csinosabb nálam,(elég csúnyácska).
Úgy érzem, ez visszatart attól,hogy felejtsek, újra meg újra felszakítom vele a sebeket,mégis megteszem.
Ez az egyik problémám.
A másik, hogy nagyon felzaklat, ha olyan műsort látok, ahol az egyik fél megcsalja a másikat...
Azelőtt, ez sose zavart.
43és 44 évesek vagyunk.
Mit tanácsol,mit tehetek?
Kedves, íme, amit Nőmagáért tehet
Nőmagadért minden nap:
-mélyítsd az önismeretedet, hiszen teljesebb önismeret nélkül aligha veszed észre, hogyan esel bele az érzelmek csapdáiba.
- törődj Nőmagaddal: legyél tudatosabb és védd magad a külső/belső káros hatásoktól :
-erősítsd, tisztítsd, energetizáld magad mozgással, relaxációval, meditációval, színházzal, versekkel, olvasással, természetesebb életmóddal, meditációval, - az Amega Globallal
-kezdjél el sétálni, kapcsold ki a tévét, kevesebb szörnyűséget hallgass és nézz (főleg, ha várandós vagy!!!)
- egyél egészségesen, süss kenyeret, főzz finomakat,
- ünnepeljetek barátokkal, barátoddal, a férjeddel : ünnepeljétek egymást, a szerelmet, az élet csodáit, a gyermekeket, a madarak dalát, a finom ételeket, az együttlét örömét, a boldogságot, a szépséget, a közös céljaitokat ( ha vannak, no és legyenek!) és drágák, - még annyi mindent ünnepelhetünk
- Fedezd fel a kreativitásodat, belső csodáid világát, élj valósabban,
- ébreszd fel a Valódi Nőt magadban, belőle meríts: hogy túl tudj lépni az egon, a félelmek generálta szomorúságon, a panaszon, a csalódáson, a keserűségen, a szenvedésen,
- tegyél jót valakivel, adj ruhát, ételt, akár pénzt is a szegényebbeknek.
- vigyél több humort az életedbe - merj tanulni minden történésből, a „rosszból” is!
- hagyj fel Nőmagad bántásával, a romboló, mesterséges életmóddal és a külsőségek hajszája helyett
- törődj többet azzal, hogy hogyan is kerültél erre a Bolygóra, ki is vagy valójában és mi itt a feladatod,
- gondolkodj el azon is, hogy mi az élet értelme, valódi célja
- legyél hálás : köszönd meg, hogy lélegzel, hogy járni tudsz, hogy látsz, hogy van kezed, lábad
- Drágák, semmi sem a miénk, még a test sem! és átmenetileg vagyunk itt a Földön és annyi szép dolog van, annyi mindent tehetünk, annyi mindent adhatunk, magunknak, egymásnak hogy leírni sem lehet.
- Békülj meg Nőmagaddal, legyél a saját magad barátnője, fogadd el Nőmagad, hogy az életet is szeretni elfogadni tudd, úgy, ahogy van a nehézségekkel, a problémákkal együtt és így, több békét, több szeretetet tudsz vinni a világba, emberi kapcsolataidba is
Lányok, asszonyok, anyák, - drágák! Képesek vagytok ráébredni a Bennetek rejlő csodálatos kincsre, amely arra vár, hogy lehajoljatok érte, hogy magatokhoz öleljétek, hogy felemeljétek,- szeretően. Az élet ugyan nem lehet probléma nélkül, nem lehet csak könnyű és csakis mindig úgy jó, ahogy szeretnénk és mégis lehet, - de ehhez már több erő, több bátorság és éberség is kell. Ezért kívánok éberséget, kitartást, és sok -sok türelmet a Nőmagatokért végzett munkához, mely minden lény javát szolgálja.
Szeretettel: Knolmár Marica/ Maria Soul a Turiyam követe
„Nőmagadért” Ép Nő Program - www.turiyam.com
Kedves Marica!
Nem tudom, hogy elment-e a levelem, de vagy egy kis problémám. Másfél éve megismerkedtem egy férfival, első látásra szerelem, de már akkor is éreztem, hogy van a környezetében egy hölgy, aki nem abban a városban él ahol ő.
Nagy a távolság a lakóhelyünk között, de rendszeresen találkozunk, telefonálunk egymásnak. Nagyon vágyakozom utána, a találkozásaink általában hétvége délután. vagy este vannak. A gondolkodásmódunk, a világról alkotott véleményünk, a szex - mind nagyon jó. Minden alkalommal nagyon figyelmes, gyengéd, jó vele lenni minden tekintetben. Jókat beszélgetünk, munkáról, családról. De! Nekem már sokszor fáj a hiánya. Elmondtam neki, azt mondta, hogy jelenleg ennyit tud adni. A hölgy egy közösségi portálon nagy szerelemről, szerelmetes viszonyról ír. Én pedig nem értem, hogyan lehet szerelmetes viszonyról "zengedezni", amikor a másikra nem tudunk teljes mértékben figyelni, hogy ilyen előfordul. Szóval nem tudom, hogy maradjak, vagy fejezzem be. Önnek mi a véleménye az ilyen helyzetekről? Köszönöm a válaszát. Zsike
Kedves Zsike!
A legfontosabbnak azt tartom, hogy Ön mennyit bír el, mennyit tud elviselni a szeretett férfiért, a kapcsolat egyensúlyáért úgy, hogy nem áldozata, nem kiszolgáltatottja a helyzetnek. Amíg e kapcsolat mellett tudja tenni a saját maga dolgait és örömmel élni az életét, addig aggodalomra semmi ok. De ha már értelmetlennek, vagy túl fájdalmasnak éli meg a helyzetét, ha többet szenved, mint örül, akkor feltétlenül lépjen tovább - akkor is, ha inkább maradna, mondván annyira jó, hiszen olyan gyengéd és figyelmes!!!
Ha van még kérdése keressen bátran!
www.turiyam.com
Szeretettel:
Problémám a következő: 4 éve váltam el férjemtől,egy másik kapcsolat miatt. A párom is miattam lépett ki a házasságából. Ami nagyon bánt, hogy volt már szó arról, hogy összeházasodunk, de ő csak húzza, és igazából látom , hogy nagyon megfelel neki ez az élettársi kapcsolat. Én viszont házasságpárti vagyok, nem szeretek így együtt élni. A családom sem nézi jó szemmel ezt a közös életünket. Bár szerintem ő tudat alatt azért nem akar házasságot kötni velem, mert nagyon sajnálja az előző házasságát, annak ellenére hogy az a nő állandóan otthagyta. Ezzel végképp fel kellene vállalnia a mi kapcsolatunkat. Ami még gond, hogy mindig neki kell megmondania, hogy mit csináljak a vállalkozásomban , ahol tud gátol, mert az ő felfogása szerint csak az alkalmazotti munka való nekem. (igazi skorpió)Menjek el dolgozni, és ne az "üzletasszonyt" játsszam. Pedig sokszor még ő is abból él, amit én keresek a cégemmel. Mindent én csinálok, nem enged még alkalmazottat sem felvenni, irodát sem bérelni. Csak itthonról dolgozhatok. Ő egy másfajta gondolkodású ember, és úgy érzem ő mint erős jellem, mindent meghatároz az életünkben. Mikor jöhet a másik gyerekem ,meddig maradhat nálunk stb. Sokszor érzem magam fáradtnak, enerváltnak, szinte felkelni sincs kedvem. Ön szerint hagyjam ezt az élettársi kapcsolatot, hiszen közös gyerekünk sincs, és kezdjek új életet a gyerekeimmel és esetleg egy új kapcsolattal, és dolgozzak teljes erővel a vállalkozásomban? Válaszát előre is köszönöm.
Úgy látom, hogy a kérdésében máris benne rejlik a saját válasza:))) Engedje meg, hogy segítségül egy aprósággal kiegészítsem: „ és teljes erővel dolgozzak a vállalkozásomban”... valamint azon, hogy ne mások, hanem a magam életét éljem.
Szeretettel kívánok Önnek bátorságot és erőt célja megvalósításához
Knolmár Marica - Turiyam/JógaSzer
Knolmár Marica 2011. 02. 02. 22:45
2 gyermekes házasságban élő 31 éves családanya vagyok. Jelenleg a szabadságomat töltöm, nemsokára megyek vissza dolgozni. Van egy 5 és egy 3 éves fiam és egy családszerető férjem.
A baj velem van. Valahogy besokaltam ettől az itthon töltött 6 évtől és egyre türelmetlenebb vagyok a gyerekeimmel. Szoktunk hétvégeken kettesben lenni a férjemmel és nyaralni is kettesben voltunk, azért, hogy újra szerelembe essünk és feltöltődjünk. És egy darabig ez így jó is, de pár hét után robbanni tudnék a feszültségtől ami bennem van. Ha már úgy kelek föl reggel hogy veszekszem a srácokkal és ez egész nap kitartott, már nagy a baj. A kicsi most kezdte az ovit mondanom sem kell javarészt betegen van otthon. A nagyobb duzzog, hogy neki miért kell menni, ha a kicsi itthon van. Az egész napos gyerekgondozásban, nevelésben elfáradtam idegileg. Ráadásul óvónő vagyok szóval nem lesz egy leányálom visszamenni dolgozni, de sajnos arra a kevés pénzre szükségem van amit ezért fizetnek.
Valamit tennem kell, hogy boldog legyek, hogy a gyerekeimmel lehetek, hiszen szeretem őket és belehalnék, ha valami rossz történne velük, de valahogy lemerültem. Már a gyereksírás kimondottan idegesít. és azelőtt észre sem vettem. Egy kis hisztitől robbanok. Ezt akarom elkerülni. Jóga, torna anyagi okok miatt szóba sem jöhet. Angolra jártam a nyáron, hogy egy kicsit emberek között legyek, de a gyerekeimtől nem tudtam egyik óráról a másikra felkészülni. 31 évesen 70-nek érzem magam és mi lesz ha dolgozni fogok?
Várom a tanácsát! Üdv: Veronika!
Talán eljött az ideje, hogy behúzza a féket! Hogyan?
Nem kell ennyi mindent egy anyának és feleségnek csinálni, vagy ha meg is teszi, feltétlen szüksége van arra, hogy megértse nem a tevékenységekkel, nehézséggel van a baj, hiszen ezek - és főként manapság- akadnak bőven. A legnagyobb probléma, hogy az érzéseket nehéz kordában tartani, fékezni és így könnyen a körülmények kiszolgáltatottjaivá válhatunk.
a következő levélváltásunkig ajánlom Önnek:
- máris kezdjen el egy citromfű tea kúrát és gyógynövényboltban, gyógyszertárban vegyen gyógynövényekből készült, vagy homeopátiás stresszoldó tablettát, ( ha ír nekem egy emailt, turiyam@turiyam.com vagy felhív telefonon: 70 / 231 42 72 konkrétan javasolni tudom melyiket válassza )
Minderre úgy látom szüksége van, ahhoz, hogy kicsit jobban rálásson a még hátralévő teendőire és levegőhöz jusson, fellélegezzen, megnyugodjék.
- Egy citromfű tea után talán világosabban látszik, hogy van egy férje is, aki bizonyára tud segíteni Önnek ( főként, ha szereti!) a temérdek teendője és a gyerekek körüli munkákban. Olyan ugyanis nincsen, hogy nem , vagy Ő nem ér rá! Tegyen róla, tegyenek róla , hogy érjen rá Önnel beszélgetni és a feladatok kibogozásával, elosztásával is törődni.
- no és mindezek mellett valóban eljött az ideje, hogy magával törődjön. Ennek többféle módja lehetséges, amiről szívesen tájékoztatom levélben, a turiyam@turiyam.com email címen. Írjon)vagy küldje el az email címét sms-ben- főként ha pár nap múlva nem jelentkeznék, mert akkor nem kaptam meg a levelét.
várom szeretettel: Marica
Knolmár Marica 2010. 12. 02. 09:32
Kedves Marica!
Olvastam a bemutatkozásodban, hogy tarot kártyával is foglalkozol. Szeretnék útmutatást kérni.
Most szeretném megtalálni a páromat és családot alapítani. Sok tanulás, okulás volt az elmúlt években, mig körvonalazódótt, és már tudom, milyen társat szeretnék. Én is sokat tettem, hogy befogadó-nyitott legyek.
Párkapcsolat alakulásáról szeretnélek kérdezni. Mit tudsz tanácsolni.
Köszönettel: Kata
Kedves Kata!
Hogy tudatosabban ráláthass a kérdéseddel kapcsolatos belső lehetőségeidre: OSHO : Virágzás kártyája:
A kártyán a Szivárványok Királynője, aki színpompájának és virágzásának teljében megtelt élettel, szexualitással...ahogy írtad nekem, az utóbbi időben sok mindent megtanultál magadról, nyitottabbnak és befogadóbbnak érzed magad. Talán eljött az ideje, hogy tapasztalataidat, mélyebb, tisztább érzelmeidet megoszd a körülötted élőkkel. Most saját céljaidon túl arra is figyelj, hogy hozzáállásod mások életét is megérintse, gazdagítsa. Gyakorolj együttérzést a mindennapok sokszor nehezebb helyzeteiben is és nyisd meg szívedet, fejezd ki bátran érzelmeidet saját magad felé, így másoknak is könnyebb lesz :))
Engedd, hogy egy régebbi, elfeledett gyermekkori emlékkép felbukkanhasson benned, hogy irányt mutasson célod eléréséhez.- BELSŐ GYERMEKKÁRTYA: Kristályok keresője: A Gyáva Oroszlán
Kristályok: a bennünk szunnyadó bőség mindennapokban való megvalósításához és ahhoz adnak útmutatást, hogy hogyan tudunk egy szebb világot létrehozni, hogyan tudunk egymáshoz harmonikusabban kapcsolódni.
A Gyáva Oroszlán, felfedezi, hogy nincs már szüksége hamis álarcaira, de annál inkább a tiszta, őszinte értékeire, a szívére. A Gyáva Oroszlán története utalás arra, hogy a félelmek és belső sebeid fájdalma, a téves női kép által irányítottan a hamis örömök, a hamis büszkeség ösvényére lépsz. E helyett a legjobb, ha átéled és magadhoz öleled a fájdalmaidat és bátran szembenézel a mögöttük rejtőző szeretettel, illetve annak hiányával! Ha így teszel, akkor neked is, ahogy a Gyáva Oroszlánnak csodás virágkoszorú jár, mely szimbóluma az önmagad feletti győzelemnek :))
Bármennyit, bármit értél el, menj tovább, menj mélyebbre és éld át, öleld magadhoz bátran a társ hiánya miatti fájdalmadat és sebezhetőségedet. Nagy bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk a vágyaink mögött megbúvó félelmeinket.
Az útmutatás mélyebb értelmezéséhez CROWLEY tarot: Császár
Még egy kis utómunkálatra szükséged van. Tisztázd, a múlt még settenkedő, zavaros, konfliktusos helyzeteit és nézz körül a lakásodban, a mindennapokban: egyedüllétre, vagy a társad befogadására vagy berendezkedve? Rakj rendet kívül is és vállalj több személyes felelősséget az életedben zajló történésekért. Hagyj fel a magad bántásával, korlátozásával.
És még valami: ismerkedj, menj társaságba, mozogj, meditálj, egyél tápláló ételeket. Szeresd magad nagyon!!! ajándékozd meg magad és élj úgy, hogy bármikor, bármelyik pillanatban megjelenhet Ő. Legyél éber, hogy ne feledkezz meg magadról a problémák elemezgetése közben, vagy az okok keresésében. Tudd, hogy ki vagy és azt, hogy nem vagy azonos a problémákkal, bármi is legyen az! Gyakorolj csendet, szemlélődj többet a mindennapok sűrűjében is, hogy az egyensúlyodat tartani tudd. Legyél abban a tevékenységben, amiben éppen vagy és tudatos arra, aki csinálja.
Szeretettel: Marica
52 éves nagymama vagyok,egyedül neveltem gyermekeimet,3 éve kirepültek és gyönyörű tartalmas családi életet élnek.10hónap óta barátkozom egy férfivel,most kezdem látni az értékeit,de összeköltözéstől tartózkodom,eddigi függetlenségem,akadályt jelent ebben a kapcsolatban,hiszen eddig mindenről egyedül döntöttem és valósítottam meg céljaimat. Úgy érzem fontos,hogy adni tudjunk,talán mi nők,anyák így vagyunk bekódolva és persze társas lények vagyunk.Ha együtt vagyunk kicsit soknak érzem az egész férfit,ha viszont nincs velem hiányzik,sokat gondolkodom a jövőn,célok nélkül nem tudok élni-mi pedig együtt nem gondolkodtunk még erről-úgy látom Ő is hezitál-ezért nem osztunk meg mindent egymással-türelmes vagyok.Nincs gyakorlatom a párkapcsolatban,kicsit merev vagyok ,nem szeretném elveszíteni ezt a férfit,mert értékes-és egy folyamatos vonzás van köztünk. Kérem e rövid leírás után,ha van tanácsa számomra,szívesen elfogadom.
Tisztelettel:I
Kedves I !
Köszönöm a kérdését.
A gyakorlatot a párkapcsolathoz a párkapcsolatban lehet igazán megszerezni:)), - önismerettel sokat tehetünk emberi kapcsolataink egyensúlyáért és kibontásáért, ahogy magunkért és másokért is. Bátran jusson dűlőre magában e kapcsolatot illetően: vajon mi az, amit szeretne és hogyan és aztán kezdeményezzen beszélgetést kedvesével is az Ön által említett témákban . Kerüljön közelebb "merevségéhez", félelmeihez, hogy feloldhassa, elfogadhassa, átalakíthassa őket.
Soha sem késő elkezdeni meditálni, hiszen a meditáció jótékony hatással van életünk minden területére : a napi tevékenységektől az emberi kapcsolatokig, a szexualitásig. A kulcs az életének jobbá tételéhez magánál van. Sőt! Ön a kulcs, a megoldás:))) Csak magunkon tudunk változtatni!
Ha még van kérdése, kérem keressen meg emailban. Sok szerencsét kívánok Önnek átalakító folyamatához,
Szeretettel: Marica - turiyam@turiyam.com Knolmár Marica 2010. 10. 02. 11:51
Nagyon köszönöm a hasznos válaszát,tanácsait!!!
Legbelül,én is tudom,nem szabadna felvennem a sértő dolgait,de valahogy nem megy,és csak arra gondolok,hogy a hátam mögött miket csinál,és ezzel engem megaláz,ráadásul nem tesz róla,hogy ne gyanakodjak.
Ő nem fog leülni velem beszélgetni,ezekről a dolgokról meg pláne.nagyon makacs ember.
Mindenesetre megpróbálok a tanácsai szerint élni,remélem sikerrel járok......
akarat kell,igaz?
Köszönöm,mégegyszer
Amire szüksége van és elengedhetetlenül az az, hogy hagyjon fel az önmaga bántásával. Keressen egy olyan szakembert, aki segít Önnek ebben, hogy korrekt döntést hozhasson az életére vonatkozóan.
Fejlessze önmagát, ha megteheti tanuljon és tudjon meg minél többet valódi legbelső értékeiről.
Ha úgy gondolja segítségére lehetek, itt elér: turiyam@turiyam.com
Sok szerencsét kívánok, szeretettel: Marica
Knolmár Marica 2010. 07. 26. 19:51
Tisztelt Marica!
29 éves,2éve házas nő vagyok,1,5éves kislány anyukája.
A férjemmel szeretjük egymást,de már most úgy érzem,ellaposodott a házasságunk,pedig alig vagyunk együtt.2 éve vagyunk együtt,ebből 1 évig csak hétvégéente járt haza a munkahelye miatt,1éve pedig felült kamionra.
Egyszer dühös voltam,és mondtam neki,hogy nem tiszteli a munkámat a ház körül,épp felmostam,már kezdhttem újra miatta.Mondtam,egy kicsit kíméljen már,nekem ott a gyerek is,akit szoptatok,stb.
Erre azt válaszolta,kíméljen engem a szeretőm.
Kiakadtam,hisz hű vagyok hozzá,ezt jól tudja.Rákérdeztem,miért mondja ezt.Válaszul kaptam,hogy nyugodtan tartsak,öt nem zavarja,csak ne olyannal,aki ismeri öt,és persze ne tudja meg.
Azóta sokszor felhozza ezt a dolgot,állandóan azt mondja,ha én gyanús szituációkat tisztázni szeretnék vele,hogy mi jogon gyanakszom rá,ő nem csal engem meg,csak szédíti a lányokat,önbizalomnövelés miatt,és ő sem kérdezget engem,és nem gyanakszik,mert őt nem érdekli,kivel mit beszélek,és az sem érdekli,ha megcsalom,csak persze ne tudjon róla.
Legutóbb,mikor kiderült a barátja csalja a barátnőjét,akkor megint felhozta a témát,és akkor már azt mondta,ha ő engem megcsalna,nem azért tenné,mert nem szeret,hanem mert férfiból van,és persze sosem fogom megtudni,ha ő engem megcsal.És megint azt mondta,tartsak nyugodtan szeretőt,ő szabad utamra enged,csak ne tudja meg.Ekkor már kiakadtam,és rákérdeztem,talán magából indul ki,hogy állandóan arra bíztat,tartsak szeretőt?!
Ekkor meg már azt mondta,ő nem tud úgy élni,hogy ne kívánjon meg mást,de nem azért csalna meg,mert el akar hagyni,pont ezért nem mondaná el.Nos,én azóta nem tudok nyugodni,eddig is gyanakodtam,ha adott rá okot(pl.nem akart szeretkezni 2-3hét után sem,állandóan kötekedett velem...)
Ezekután meg annyira sem tudok benne bízni.
Nagyon mérges tud lenni,ha gyanakodok,de akkor miért cukkol mégis???
Legutóbbi gyanús szituációról kiderült,hogy a szédítésen igencsak túlment.Volt is bűntudata.
Bűntudat?de hisz nem történt semmi.Ha csak szédítette,miért volt bűntudata????
Azt mondta,örül,hogy kiderült a dolog,hisz nem neki kellett nemet mondani a végén a lánynak,aki meg teljesen oadvolt,hogy mikor találkoznak....mielőtt még történhetett volna bármi,kiedrült a \"flörtölgetése\"a lánnyal,de közben mérges is volt,hogy nem bízok benne.
No,igen..és,ha nem derül ki??????
Hát,én nem tudom,ki aza nő,aki ezekután bízna a férjében.
Föleg úgy,hogy tudom,még azóta is tarták a kapcsolatot.Találtam egy simkártyát a telefonjában,aminek a számát a mai napig nem tudom,de a lány már hívta ezen a számon,a telefonjában látszik.Nem mondtam meg,hogy tudok erről,de ez is azt bizonyítja,hogy nem közömbös a lány iránt,és nem ért véget a flört kettőjük között.
.....Ezért mondhatta,hogy tartsak szeretőt,mert ő is arra készül?
Én,azért veszem annyira a lelkemre,mert én valóban hű vagyok hozzá,pedig van udvarlóm,csak én visszautasítom öket.
Nem szédítek senkit,nekem más okoz örömet:A kislányom.Nagyon akart családot,tán jobban,mint én,és mégis a flörtölgetésben leli örömét.....ráadásul nagy terveink vannak,éppen azért gürizik,hogy leszállhasson a kamionról,és velünk lehessen minden nap....
akkor miért teszi mindezt???
Nagyon fáj a lelkem,hogy nem bízhatok a férjemben,akire szinte magasztalva nézek,mégha meg is bánt sokszor.
Kérem,írjon véleményt,és tanácsoljon nekem valamit,hogyan treljem el a gondolataim erről,hisz nekem csak a kislányom,és ő,a férjem létezik.Nem bírom elviselni,mégcsak képzeletben sem,hogy másnak udvarol,és ad csókot... Volt,hogy a szemem lőtt udvarolt,kedveskedett egy lánynak,nem tetszett a dolog,de megbeszéltük,elfogadtam,legalábbis próbáltam belenyugodni,hogy ő ilyen.Szeretjük egymást,közös céljaink vannak,de azt hiszem,mégsem tudom elfogadni ezt a flörtölgetős stílusát.Érzem,amikor valóban hülyéskedik valakivel,és érzem,ha szándéka van(nem csupán szexuális).
Talán túlságosan ragaszkodom hozzá,túlságosan komolyan veszem? Nem szabadna ennyire???
Válaszát mielőbb várom,és előre is KÖSZÖNÖM!
üDVÖZLETTEL,RENNIKA
Kedves Rennika!
Tudja nem is olyan könnyű megtalálni egy lehetséges legjobb megoldást, hiszen annyi félék vagyunk és annyira másképpen gondoljuk a dolgokat. No és mindezek mellett tengernyi módszer áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy rendezzük konfliktusos helyzeteinket. Melyiket válasszuk az egymillió módszerből?
Egy kis kitérő:
A fogyasztói társadalom a jóérzésekre, a felhőtlen életre, az állandó kényelemre kondicionálja a ma emberét és főként arra, hogy megkapjon mindent amit csak akar , hogy konfliktusmentesen élhessen. Így aztán mára már minden megvehető, megrendelhető és elérhető pénzért és gombnyomásra. Kivéve egy számunkra legfontosabb éltető elemet nem tudunk ez úton megkapni: a szeretetet. A szeretet ugyanis nem vehető meg, nem adható el és nem tölthető le az internetről.
Bármennyire is szeretnénk, hogy az életünk és a házasság mindig jó legyen, hogy a dolgok állandóan jól alakuljanak, ez illúzió! Nincsen konfliktus nélkül kapcsolat, ahogy nehézségek, problémák nélküli élet sem. Életünk velejárója a probléma és az is, ahogy sem az élet, sem egy másik ember nem viselkedik úgy, ahogy azt szeretnénk.
A kérdés tehát az, hogy hogyan viselhetjük el mindennapi életünk nehéz és bizonytalan helyzeteit, a problémákat jobban? Hogyan tudunk szenvedéstől mentesen többet tűrni, hogy bírhatunk többet, mert az ember bizony többet, sokkal többet is kibír. Gondoljunk csak azokra akik túlélték a koncentrációs táborokat, a háború szörnyűségeit. Gondoljunk nagyanyáinkra, akik a háború idején egyedül maradtak gyermekeikkel férfiak nélkül, pénz és megélhetési feltételek nélkül! Most pedig nincsen háború, nem lőnek. Akkor csinálunk magunknak?!
Aztán egy kapcsolat nagyszerű lehetőség arra, hogy a tükrében felfedezzük magunkat, hiszen az eseményekben és egy másik emberben ( főként ha nem tetszik ) ráismerhetünk azokra az érzelmeinkre, azokra a tulajdonságainkra, amelyeket nem szeretnénk magunkban észrevenni. Könnyebb egy másik emberben. Mindannyian tudunk haragosak, dühösek, ahogy sértettek is lenni, és valamennyiünknek vannak fájdalmai. De a legfontosabb mégis az, hogy mit tudunk ezzel kezdeni! Hogyan tudjuk ezeket kormányozni, kordában tartani, esetlegesen megfékezni, leállítani, hogy ne legyen belőle konfliktus.
Önök ketten, mint két elégedetlen kisgyerek durcásan csipkedik egymást és azon versengenek, hogy ki az erősebb, kinek van igaza, ki tud nagyobbat harapni a másikba. Ennek semmi, de semmi értelme, hiszen ez az ösvény háborúba vezet és ez mindhármukat ( a gyermeküket is!) igénybe veszi nagyon. Nem is beszélve arról a rengeteg energiáról, amit mindeközben feleslegesen elpazarolnak.
Kedves Rennika! Talán eljött az ideje, hogy megálljanak és behúzzák a féket, hiszen nem csak önmagukért, hanem egy kisemberért, a gyermekükért is felelősek. A veszekedés pillanataiban éppen azokat a mintákat tanítják számára, amelyektől Önök most boldogtalanok! Nyilván az érzelmek egyensúlyának megtanulása nem megy egyik napról a másikra és bizony ez egy rendkívül hosszadalmas munkát jelent mindkettejük részéről. Mégis ha ha dűlőre akarnak jutni magukkal és egymással, az élet kínálta feladatokkal, akkor mélyebbre kell menniük a veszekedés és a marakodás kínálta huzakodásnál. Mélyebbre, az önmegismerés, a szeretet felé.
Íme néhány javaslat a szeretet felszabadításához és ahhoz, hogy egy kicsit más szemmel lássuk magunkat és egymást:
- Adhatunk esélyt, energiát egy boldogabb életnek, ha átkeretezzük a kapcsolatunkat és új közös célokat tűzünk ki magunk elé. Üljenek le még egyszer beszélgetni mindhármuk életéről, hiszen azt mondja szeretik egymást! Elmehetnek családterápiába, vagy beszélhetnek pszichológussal is és még egy kis Turiyam lelki –szellemi tréning:
- Ne kezdeményezzünk veszekedést. Ne menjünk bele. Stop!
- Ne higgyünk a sérelmeknek, az igazságérzetünknek és a félelmeknek.
- Ne csináljunk utópiát a figyelmességből! Lehetünk kedvesebbek, előzékenyebbek, türelmesebbek marakodás helyett. (főként saját magunkkal)
- Módunkban áll a csapongó, fecsegő elmét lecsillapítani: meditációval. Ez a legegyszerűbb módja a boldogság felfedezésének!
- Álljunk meg és figyelmünket irányítsuk a mindennapokban lüktető csodára: az égre, a napsütésre, a felhők játékára, fedezzük fel az élet szépségeit az egymás bántása és a problémákon túl.
Még néhány egyszerű önfejlesztő lehetőség a Turiyamtól:
- törődjön többet lelki egyensúlyával és szeresse magát nagyon, nagyon, kérdezze meg magától gyakran: Minek örülne a lelkem? Hagyjon fel a saját maga bántásával. Nincs szüksége már bűntudatra:))
- ismerkedjen meg mélyebben érzelmei működésével - figyelje meg az érzelmeit, legyen tudatos az érzelmeire
- figyelmét kösse le értékes, hasznos, tartalmas dolgokkal
- olvasson a fejlődését támogató könyveket
- hallgasson kellemes zenét
- teremtsen meghitt hangulatot a lakásban
- sétáljon nagyokat a gyermekével, töltsön vele minél több időt,énekeljen verseljen, meséljen neki. Mutassa meg neki a fákat, a természetet, nézzenek együtt felhőket, beszélgessenek, játszanak együtt még és még és még többet.
- keressen közösséget, ahova gyermekével is elmehet, vagy ha nincs lehetősége, akkor hozzon létre egyet:)) csak bátran!
- merüljön el a természetes háztartás lehetőségeiben, hiszen ezzel a gyermekének is sokat segít és megelőzheti bizonyos betegségek kialakulását.
- kreatívkodjon, fedezze fel rejtett képességeit, adományait: gyöngyfűzés, festés, agyagozás, batikolás, selyemfestés...
- főzzön néha húsmentesen, tanuljon meg táplálkozni egészségesen, lúgosítson, mert a harag és düh, az elégedetlenség, az indulat savasítanak és megbetegítenek!
- mozogjon!!! -fusson, ússzon, Jógázzon, Csikungozzon, relaxáljon és annyi minden más:))
Egy házasság nem piskóta. :) Komolyabb lelki és szellemi kondicióra, mélyebb önismeretre van szükségünk ahhoz, hogy kapcsolatunk építői legyünk rombolás helyett, hogy együttélésünk a hasznunkra lehessen, hogy tanulhassunk egymástól és mi is hasznára lehessünk másoknak, hogy segíthessük egymást az élet kínálta nehezebb helyzetekben is, hogy legyen mit hátrahagynunk a jövő nemzedékének.
Kívánom Önöknek, hogy legyen erejük, kitartásuk megőrizni azt a csodát, ami Önöket egymás mellé vezette és amelynek gyümölcse drága kincsük, a gyermekük!
Szeretettel: Knolmár Marica - www.turiyam.com
Kedves Marica! Én az elengedéssel kapcsolatban szeretnék tájékozódni. Hála istennek, közeli hozzátartozóim még élnek, ezzel nincs bajom.Valamikor tizenéves gyerekként találkoztam a holokauszt szörnyüségeivel, és ettől nem tudok szabadulni. Ha valami kellemetlen történik az életemben, akkor mindig bejön vajon ott Ők mit érezhettek, hogyan dolgozták fel a rengeteg megalázást.
Vagy eszenbe jut, hogy koromnál fogva már engem, és a páromat is a gázkamra várna.
Vagy ujszülött unokámat átölelve kérdezi a tudatalattim, akkor ott is ilyen gyönyörü gyermekek lettek az enyészeté.
Mit tegyek, hogy ne kerüljön ez az érzés előtérbe? Jógázom, általában pozitív vagyok, legalább is annak érzem magam, elégedett a sorsommal. Csak azt a gyermekkori szörnyü traumát amit a könyvben leírtak jelentettek nekem, nem tudom elengedni.
Tisztelettel várom válaszát !
Üdvözlöm Bubuka
Kedves Bubuka!
Életünk fontos területére világít rá a kérdéseivel, éppen arra, amit a mai modern kor nem akar tudomásul venni: a halál, a szenvedés és fájdalom kérdéseiről van szó. Mindannyian félünk és nagyon nehezen fogadjuk el a fájdalmat és a szenvedést és meg is teszünk mindent, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznunk – és ez érthető. Ön azt kérdezi. „Mit tegyek, hogy ne kerüljön ez az érzés előtérbe?” Most mégis azt mondom jó, hogy ez az érzés előtérbe került. Engedje meg, hogy tegyek egy kis kitérőt. Köszönöm!
Valamennyien boldogok szeretnénk lenni, békében, szeretetben élni és ez természetes. De nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen majdhogynem mesterséges környezetben élünk, így a ma emberének az élettel való kapcsolata leredukálódik a tévére, az internetre, a DVD-re, érdekességekre, az élvezetekre. Innen már nem nehéz elhinnie azt, hogy az élet csak kellemes és csak jó lehet és megérdemli a kényelmet, hiszen neki jár. A visszás a dologban az, hogy ebben az esetben a szenvedés és a nyomában járó nehézségek könnyen boldogsága veszélyforrásává válik a számára. Ha a szenvedést nem fogadjuk el, akkor nem marad más nekünk, mint félni és másokat, valamint a világot okolni problémáinkért és az, hogy meg akarjunk szabadulni a számunkra kellemetlen körülményektől. Ez pedig végtelen és értelmetlen küzdelmeket és újabb problémákat okoz számunkra.
A buddhista tanítás szerint a szenvedés az életünk része, velejárója és a szenvedéshez való viszonyunk nagyon fontos, hiszen ezen múlik, hogy hogyan tudunk megbirkózni vele. Megerősít bennünket abban, hogy módunkban áll elfogadni a szenvedést és a kellemetlenségeket életünk velejárójaként és képesek vagyunk nagyobb türelemmel viszonyulni hozzá. Ugyan nem könnyű szembenéznünk problémáinkkal, mégis, ha megtesszük, mélyebb felismerésekhez juthatunk a szenvedés nyomában megjelenő nehézségek iránt is.
Problémájának mélyebb megértéséhez ajánlom figyelmébe a „szenvedés értelméről” szóló buddhista tanítást, valamint a Dalai Láma: A Boldogság művészete c. könyvét. Érzelmeinek elfogadásához és integrálásához pedig az NLP-t.
Minden jót kívánok Önnek felismerései ösvényén) Szeretettel : Knolmár Marica
Kedves Marica!
Párommal 15 éve élek együtt, 2-3 éve egyre több problémánk adódik, egyre türelmetlenebbek vagyunk egymással, sok a vita, veszekedés. Biztos Én sem vagyok hibátlan a dologban, mert elég hirtelen haragú, természetű, kiabálós egyén vagyok. Nyilván változunk is az idők során. Lehet, hogy az is a baj, hogy megismerkedésünkkor a Férjem 18 éves volt, Én 5 évvel idősebb. Lehet, hogy nem élt eleget, nem szerzett tapasztalatokat és most akarja ezt bepótólni. Úgy érzem, hogy birtokolni akar egem maximálisan. Egyedül a szexuális életünk van rendben eddig, nem tudom mitévő legyek, hogy jussak át ezen a krízisen? Sok mindent megpróbáltam már, de nem sok sikerrel jártam. Szeretném a tanácsát kérni, lehet, hogy egy teljes szemléletmódváltásra lenne szükségme?
Segítségét előre is köszönöm: Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a levelét:))
Sajnos:)) önismeret nélkül nem megy, így az első lépés, a saját maga gyengeségeivel: dühével, elégedetlenségeivel, sérelmeivel, szembe nézni és a legjobb mindezektől megszabadulni, hiszen ezek leginkább régi dolgok következményei, kivetítések. Abból a hamis képből kapnak energiát, amit magáról tévesen gondol és elhisz.
Emberi kapcsolataink tőlünk jók, vagy nem. Így nem okolhatjuk a másikat, vagy a világot a problémáink miatt. A fontos és legfontosabb, hogy ezért magunkat sem szabad bántani, inkább segíteni, megérteni. Megbocsátani. Így ha nem mindig másoktól akarunk kapni, hanem figyelmet fordítunk arra, hogy mit és hogyan adhatunk a kedvesünknek, akkor kapcsolatunk a veszekedésből, a játszmák csatateréből kimozdulhat egy figyelmesebb és toleránsabb mező felé. Ízlelgesse ( ízlelgessék ) többször is napjában az együttérzés szót.
- tegyék fel maguknak a kérdést, vajon hogyan tehetnének szert több együttérzésre, türelemre, elfogadásra és fegyelemre, hiszen a helyes hozzállásuk elégedettséghez vezeti Önöket.
- Ellenségeskedés, veszekedés helyett lehet dönteni a barátság mellett is. Éppen ezért is legyenek nagyvonalúak egymással és előlegezzék meg egymás számára a barátkozás emberi légkörét.
Ajándékozzák és gazdagítsák egymást figyelmességgel, jóindulattal, jószándékkal és ekkor a kapcsolatuk virágzik. Adjanak hálát azért, hogy mindezen felfordulás ellenére a szexuális életük még örömet nyújt az Önök számára. Ha a statisztikai adatokat átfésülik, azon ritka párok közé tartoznak ugyanis, akik a nehézségek, az eltelt évek és a korkülönbség ellenére is átélik az élet legnagyobb ajándékát az ölelés, szerelmeskedés csodáját!!
Ebből merítsenek és ide vigyenek még több odaadást, még több kedvességet, szerelmet, bizalmat, figyelmességet! Emeljék egymást , hogy újjáéleszthessék a párkapcsolatukat, közös életüket. Ezt pedig úgy érhetik el, ha a veszekedésben elpazarolt drága energiájukat a kettejük boldogulására, gazdagítására fordítják.
Kérem, ha valóban változtatni akarnak, arra fordítsák figyelmüket, amit erősíteni szeretnének. Judit! "az annyi mindent megpróbáltam már.." helyett helyezzék a hangsúlyt arra, hogy HOGYAN csinálják a dolgokat. Ebben segítségére vannak a már fentebb említett lehetőségek és a meditáció, a keleti mozgáskultúra, az ősi szelemi tanítások, hiszen nem csak a mindennapi apró, cseprő ügyeinkből áll az életünk. Éppen ezért legyenek a problémákon, a párkapcsolat korlátain túlmutató céljaik. (tanulás, közösségi tevékenység...)
Azt kívánom Önöknek, hogy kapcsolatuk az öröm forrásává váljon, hogy a nehézségek ellenére is meríthessenek belőle!
Szeretettel :
Kedves Valaki!
Elnézését kérem, de nem találom a megfelelő szavakat a válaszhoz, ugyanis egy szót nem értek abból, amit ír. Knolmár Marica 2009. 09. 19. 12:29
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
