Témakörök
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Üdvözlöm
17 éves házzaság után eljöttünk otthonról, a 2 gyerekemmel.
A volt férjem vert, ivott, megalázott, testileg, lelkileg tönkretett. Csodálom, hogy ép ésszel megúsztam. 1 éve jöttünk el, a válást nem merem beadni, otthagytunk neki mindent, de nyugodtan vagyunk.
A mai napig félek tőle, rosszul vagyok ha találkozok vele, ugyanígy vannak a gyerekeim is.
Nem bánt de a szavaival porig aláz, mindenkinek elmond mindennek, ami nagyon bánt. A gyerekeiről minden rosszat mond, ami őket bántja.
A kérésem az lenne, hogyan tudjam a gyerekeimmel ezeket a dolgokat megbeszélni, kibeszélni, mennyire legyek velük őszinte, kelle nekik mindent tudni az apjukról, természetesen csak az igazat mondanám, vagy inkább ne mondjak nekik semmit.
Elfelejtettem kamaszkorúak és lányok.
Köszönöm.
17 éves házzaság után eljöttünk otthonról, a 2 gyerekemmel.
A volt férjem vert, ivott, megalázott, testileg, lelkileg tönkretett. Csodálom, hogy ép ésszel megúsztam. 1 éve jöttünk el, a válást nem merem beadni, otthagytunk neki mindent, de nyugodtan vagyunk.
A mai napig félek tőle, rosszul vagyok ha találkozok vele, ugyanígy vannak a gyerekeim is.
Nem bánt de a szavaival porig aláz, mindenkinek elmond mindennek, ami nagyon bánt. A gyerekeiről minden rosszat mond, ami őket bántja.
A kérésem az lenne, hogyan tudjam a gyerekeimmel ezeket a dolgokat megbeszélni, kibeszélni, mennyire legyek velük őszinte, kelle nekik mindent tudni az apjukról, természetesen csak az igazat mondanám, vagy inkább ne mondjak nekik semmit.
Elfelejtettem kamaszkorúak és lányok.
Köszönöm.
Kedves Levélíró!
Nem eléggé értem a kérdést, hiszen, azt írja, hogy :
1. a férje minden rosszat mond a gyerekekről, ami őket bántja-tehát tudnak a dologról...
2. mégis Ön ki szeretné beszélni velük, vagy megbeszélni a jövőt? a hogyan tovább-ot?
Nem szeretném félreértelmezni, ezt a sajátos helyzetet, de úgy gondolom, hogy itt mindenki tud és hall mindent. Hogy hogyan beszéljenek tovább erről? Ön, mint édesanya és elszenvedő, persze hogy nagyon rossz passzban lehet, de a Lányok is úgy szintén. Ha összefognak, és már nem részletezik a történteket, hanem inkább arra összpontosítanak, hogy hogyan folytassák így hármacskán a közös életüket, a mindennapok feladatait, a megélhetést, a biztonságukat...Van-e segítségük? Mennyire biztonságos ott és kell-e találkozniuk egyáltalán az apával?
Szóval van egy csomó dolog, amiről IGEN beszélni kell, ami volt, az elmúlt, nem érdemes most ebben az amúgy is fájó és frusztrált időszakban még tovább boncolgatni...Őt minél inkább elkerülni, és megnyugodni a jövőt illető kérdéseken meg beszélgetni.
Írjon még kérem, ha nem elég tisztán válaszoltam, én így tennék...a Lányok érezzék, hogy Ön megbeszéli velük a jövőt, a lehető legnagyobb biztonságot és szeretetét adja!
Jakab Gyöngyi 2011. 09. 16. 21:31
Nem eléggé értem a kérdést, hiszen, azt írja, hogy :
1. a férje minden rosszat mond a gyerekekről, ami őket bántja-tehát tudnak a dologról...
2. mégis Ön ki szeretné beszélni velük, vagy megbeszélni a jövőt? a hogyan tovább-ot?
Nem szeretném félreértelmezni, ezt a sajátos helyzetet, de úgy gondolom, hogy itt mindenki tud és hall mindent. Hogy hogyan beszéljenek tovább erről? Ön, mint édesanya és elszenvedő, persze hogy nagyon rossz passzban lehet, de a Lányok is úgy szintén. Ha összefognak, és már nem részletezik a történteket, hanem inkább arra összpontosítanak, hogy hogyan folytassák így hármacskán a közös életüket, a mindennapok feladatait, a megélhetést, a biztonságukat...Van-e segítségük? Mennyire biztonságos ott és kell-e találkozniuk egyáltalán az apával?
Szóval van egy csomó dolog, amiről IGEN beszélni kell, ami volt, az elmúlt, nem érdemes most ebben az amúgy is fájó és frusztrált időszakban még tovább boncolgatni...Őt minél inkább elkerülni, és megnyugodni a jövőt illető kérdéseken meg beszélgetni.
Írjon még kérem, ha nem elég tisztán válaszoltam, én így tennék...a Lányok érezzék, hogy Ön megbeszéli velük a jövőt, a lehető legnagyobb biztonságot és szeretetét adja!
Jakab Gyöngyi 2011. 09. 16. 21:31
Kedves Gyöngyi!
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Megértelek Gabika, szerintem nem kóros az, hogy egy "nő nyomoz", talán tipikus is... Viszont azt mindenképpen érdemes eldönteni, hogy Te ekkor és ettől hogyan érzed magad a bőrödben?
Nincs más elfoglaltságod? Ennyire nem tudod lekötni magad mással? (Tudat alatt ez kisebíthet Téged...)Tudom, nehéz az elején, de szerintem érdemes ezzel a tevékenységgel felhagyni, hiszen bármennyire is úgy gondolod, hogy nem izgat, (= nem fáj) nem hiszem, hogy pozitív érzéseket indukál benned, inkább lehúz. (Ja, és nem minden a külső, attól, hogy nem csinos, még tudhat mást...erre ne adj, ez külsőség...amúgy sem tudjuk, hogy a másikban mi éppen a vonzó...inkább Magadon gyúrj, legyen benned erő, tartás, belső egyensúly stb. meglátod ez meghálálja magát!!) Ha pedig tényleg közömbös, akkor sem érdemes az idődet, energiádat erre pocsékolni, inkább találj magadnak olyan szokást (bármit, helyette egy kör bringázást, sétát, barátnőzést, gyerekkel játszást, film nézést...) amivel ezt helyettesítheted és ráadásul még tölt is Téged, jobb kedved lesz tőle, mert ez kihat a közérzetedre, a kreativitásodra, a munkádra, a környezetedre és még ki tudja még mire - pozitívan.
TARTÁS - figyeld csak meg, mennyivel jobban érzed magad, ha nem alacsonyodsz le, holmi kis nyomozásra - legyél TE ettől több! TARTÁS önmagad felé...
S aztán ezt kommunikálod, még a férjed felé is, hogy Te egy ilyen nő vagy, aki ha megbocsát, akkor nem megy bele utána "alantas, szégyellnivaló" dolgokba...
Apropó, magadra és a férjedre, a kapcsolatotokra fordíts ezt az energiát, ehhez tudok ajánlani egy önismereti társasjátékot például, családi, baráti beszélgetésekhez! (www.notudat.hu/identity)
Szeretettel a belső tartásod megerősítéséért!
Jakab Gyöngyi 2011. 08. 04. 12:42
Nincs más elfoglaltságod? Ennyire nem tudod lekötni magad mással? (Tudat alatt ez kisebíthet Téged...)Tudom, nehéz az elején, de szerintem érdemes ezzel a tevékenységgel felhagyni, hiszen bármennyire is úgy gondolod, hogy nem izgat, (= nem fáj) nem hiszem, hogy pozitív érzéseket indukál benned, inkább lehúz. (Ja, és nem minden a külső, attól, hogy nem csinos, még tudhat mást...erre ne adj, ez külsőség...amúgy sem tudjuk, hogy a másikban mi éppen a vonzó...inkább Magadon gyúrj, legyen benned erő, tartás, belső egyensúly stb. meglátod ez meghálálja magát!!) Ha pedig tényleg közömbös, akkor sem érdemes az idődet, energiádat erre pocsékolni, inkább találj magadnak olyan szokást (bármit, helyette egy kör bringázást, sétát, barátnőzést, gyerekkel játszást, film nézést...) amivel ezt helyettesítheted és ráadásul még tölt is Téged, jobb kedved lesz tőle, mert ez kihat a közérzetedre, a kreativitásodra, a munkádra, a környezetedre és még ki tudja még mire - pozitívan.
TARTÁS - figyeld csak meg, mennyivel jobban érzed magad, ha nem alacsonyodsz le, holmi kis nyomozásra - legyél TE ettől több! TARTÁS önmagad felé...
S aztán ezt kommunikálod, még a férjed felé is, hogy Te egy ilyen nő vagy, aki ha megbocsát, akkor nem megy bele utána "alantas, szégyellnivaló" dolgokba...
Apropó, magadra és a férjedre, a kapcsolatotokra fordíts ezt az energiát, ehhez tudok ajánlani egy önismereti társasjátékot például, családi, baráti beszélgetésekhez! (www.notudat.hu/identity)
Szeretettel a belső tartásod megerősítéséért!
Jakab Gyöngyi 2011. 08. 04. 12:42
Kedves Jakab Gyöngyi!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves 16 éves leányzó!
Első olvasatra az jutott eszembe, miért nekem ír ez a 16 éves, ha én az újrakezdő nők mentora vagyok. Talán az ember lánya még nem igazán újrakezdő 16 évesen, és az eset, amiről írsz, az sem tartozik a " repertoárom" közé...így csak magán véleményt mondhatnék, amivel nem hiszem, hogy sokra mennél.
Nem ismerem a családi háttered, milyen a viszonyod az édesapáddal? (Őt említed..., anyukádat viszont meg sem, csak a barátnőidet...)
Javaslom, hogy fordulj Szakemberhez, általad szimpatikusnak tartott, vagy valamiért megnyerő, megbízható pszichológushoz akár. Azt írod, hogy tényleg gáz már...vagyis azt gondolod és érzed, hogy ez már nem normális... s legalábbis akarod tudni, hogy ez normális jelenség-e, akár "kinőhető-e"? S hogy cselekedj, érezz és gondolkodj ezután?...
Én nem hiszem, hogy kóros, hogy fantáziálsz...de ezt nem merem szakértőként kijelenteni, úgyh. azt tanácsolom, ahogy módodban áll, beszélj erről egy Szakemberrel!
Üdvözlet:
Jakab Gyöngyi 2011. 06. 22. 23:09
Első olvasatra az jutott eszembe, miért nekem ír ez a 16 éves, ha én az újrakezdő nők mentora vagyok. Talán az ember lánya még nem igazán újrakezdő 16 évesen, és az eset, amiről írsz, az sem tartozik a " repertoárom" közé...így csak magán véleményt mondhatnék, amivel nem hiszem, hogy sokra mennél.
Nem ismerem a családi háttered, milyen a viszonyod az édesapáddal? (Őt említed..., anyukádat viszont meg sem, csak a barátnőidet...)
Javaslom, hogy fordulj Szakemberhez, általad szimpatikusnak tartott, vagy valamiért megnyerő, megbízható pszichológushoz akár. Azt írod, hogy tényleg gáz már...vagyis azt gondolod és érzed, hogy ez már nem normális... s legalábbis akarod tudni, hogy ez normális jelenség-e, akár "kinőhető-e"? S hogy cselekedj, érezz és gondolkodj ezután?...
Én nem hiszem, hogy kóros, hogy fantáziálsz...de ezt nem merem szakértőként kijelenteni, úgyh. azt tanácsolom, ahogy módodban áll, beszélj erről egy Szakemberrel!
Üdvözlet:
Jakab Gyöngyi 2011. 06. 22. 23:09
Elejére | Előző oldal | 1 | Következő oldal | Végére
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
