Héjja Edit
Gyógypedagógus
A nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom.
Elérhetőségeim:
E-mail: ehejja@freemail.hu
Honlap: http://www.szuperszulo.hu/
Küldj egy kérdést szakértőnknek
gombra kattintva teheted fel!
Témakörök
Kérdezz-felelek
Köszönöm a válaszát.
Most már abba is hagyhatja az aggódást, mert a gyerekkel semmi probléma. Sajnos a "Pigmailon effektusnak" lettek áldozatai.Ez azt jelenti, hogy egy gyerekeről az ismertség elején kijelentenek valamit. S ha az a tanító néni kellően sokat hangoztatja, akkor a legjobb gyerek is azzá, az Önök esetében figyelmetlenné, válik. A gyerekkel vélhetően semmi baj, csak a tanár betette ebbe a kategóriába és még esélyt sem ad rá, hogy kimozduljon. Nos, ha jól gondolom ősztől, 5. osztálytól új tanárokat kap fia. Most azzal kellene fiát megnyugtatni, hogy semmi baj nincs vele, amit tud, csináljon meg a suliban, otthon meg bepótolják a többit. Igyekezzen minél jobb jegyeket szerezni, hogy felsőben ne vágja el magát és be fogják bizonyítani, hogy nagyon okos és szuperül működő gyerek. Az új tanárokkal új esély nyílik. Erre oda kell egy kicsit figyelni, persze nem kell túlmagyarázni a dolgot, nehogy ezen görcsöljön aztán. Tehát most egy kis kitartás, aztán 5. osztálytól meg jön az új esély. Akkor ha kicsit odafigyel fia a dolgokra és látja rajta a tanát a törekvést, akkor a munka meghozza gyümölcsét.
Üdv Héjja Edit 2012. 01. 30. 10:52
Kedves Edit!
3,5 éves lányom viselkedéséről szeretnék véleményt és tanácsot kérni.Pár házzal arrébb tőlünk, lakik egy barátnőm akivel még terhesgondozáson ismerkedtünk meg, és azóta is szinte napi kapcsolatban vagyunk.Így alakult hát, hogy a lányaink akik 11 nap különbséggel születtek, szintén nagyon jó barátnők lettek.Alapjába véve én is hamar barátkozok, és a lányom ezt örökölte is tőlem,3 perc alatt vad idegen gyerekekkel is tud játszani a játszótéren.
Elkezdődött az ovi és a lányok egy csoportba kerültek.Itt kezdődik a gond, hogy ha egyikük beteg akkor a másik sír és nem akar ő sem oviba menni.Ha egy kisgyerek akar játszani a kis barátnővel akkor az enyém elküldi, hogy a Vivi az ő barátja.2 hete lebetegedett a kis barátnő és a lányom 2 napig sztrájkolt az oviban, a harmadik napon érezte csak jól magát.Ezóta én mondom,neki, hogy mással is játszon , mert a kis barátnőnek nemsokára születik kis tesója és akkor kb 3 hónapig nem jön majd oviba.De ő csak hajtogatja,hogy játszik a Zsanival is meg a Majával is,de hogy akkor is a Vivit szereti a legjobban.Látom a környezetünkben is,hogy a lányoknál ez sajnos mindig így van,hogy hárman már nem tudnak eljátszani.Ezt addig el is nézi az ember amíg nem az övé a kirekesztett.Mi is jártunk már így és nekem sem esett jól.Lehet ezzel tenni valamit????
Kedves Édesanya!
Nincs gont itt semmi, csak bizony szembejött az élet. Ez az az időszak, amikor a gyerekek megtanulák, mi is az a kapcsolat, barátság. Nyugodtan hagyja a lányát úgy cselekedni, ahogy ő jónak látja, ön pedig segítse tanácsokkal, de sajnos így is, úgy is a gyereknek a saját bőrén kell megtanulnia, hogy a barátnőm másé is lehet, sőt néha én vagyok a kirekesztett. Ez ellen, mármint a kirekesztés ellen, neki kell harcolnia. Ön maximum jó tanácsokat tud adni, de dönteni és cselekdni a gyereknek kell. Nagyon biztató jel, hogy a barátnő hiányzásakor a 3. napon már barátkozott mással is. Hiszen mi felnőttek is nehezen viseljük valaki hiányát, még reménykedünk, hogy mégis jön, de ha be kell látni hogy nincs, akkor a játszani akarás kerekedett felül a lányában és játszani kezdett. A következő hasonló alkalommal már könnyebb lesz neki, mert van már tapasztalata és tudja, hogy mással is lehet jót játszani. Az a tény pedig, hogy ilyen szoros barátja van már ilyen kis korban, elég kivételes. Becsülje meg ezt, s hagyja, hogy a gyerek belássa, milyen az élet. A barátnő meg mindig előrébb lesz a többieknél, de ez meg normális. Legyen büszke erre az érzelemgazdag gyerekre és segítse tanácsokkal, a többit majd eldönti ő. Így válik majd szépen önálló gyerekké, majd önálló iskolássá, akinek saját akarata és döntései vannak.
További izgalmas gyermeknevelési témákat, teszteket olvashat weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
1. Most szünet van, ne akard, hogy 10 hónap munka után tanuljon a gyerek. Elég, ha azt mondod neki, hogy most megérdemli a pihenést és majd augusztusban kicsit rákészülünk a második osztályra. "Akarod, hogy te legyél a legjobb olvasó az osztályban?" Erre a kérdésre kevés gyerek mond nemet. Mond el neki, hogy tudod, hogy képes rá és bízol benne. Ezért ennek az a trükkje, hogy augusztusban minden második nap olvasson 10 percet(ha ez megerőltető neki, akkor elég 5 perc is) A gyereknek mutasd meg, mi a 10 perc. Szólj neki játék közbern, hogy figyelj, most kezdődik a 10 perc, nyugodtan játsz tovább, szólok, amikor vége. 10 perc múlva mond, hogy most van vége a 10 percnek. Játék közben szalad az idő, így nem fog utálattal hozzáálni a feladathoz. Esetleg együtt a gyerekkel keressetek könyvet, amiből olvasni fog. Most már nagyon sok olvasást segítő könyv van a boltokban(pl az Olvasó Leó sorozat).
2. A konoksága valószínű temperamentum kérdése. Erős személyiség. De meg kell értenie, hogy a világ nem mindig kedvünk szerint működik. De azt hiszem ezzel nincs baj, mert az iskolában jó teljesített. A szavaidnak akkor lesz súlya a gyerek szemében, ha betartod, amit mondasz. Tehát, ha azt mondod a játszótéren, hogy még 2 csúszás, azután megyünk, akkor a legnagyobb hiszti ellenére is indulj el. Ha mást ígérsz neki, azt is tartsd be. Tehát, ha így viselkedsz, akkor elmegyünk innen. Akkor, ha folytatja, akkor tényleg indulj el.
3. A sok szabály és követelés mellett mindig ismerd el, ha valamiben jól teljesít, vagy törekszik. Ez sok energia a gyereknek. Értékeld, ha kérésedet teljesíti. A sok viselkedési zűr egy kicsit azt mutatja, hogy szeretne néha teljes figyelmet. Ezt a jó tanulással kevésbé érte el, így rosszalkodik, mert erre mindenki ugrott. Tanítónéni is és te is. Ez nem baj, de inkább adj neki kiemelt figyelmet. Pl. csináljatok Bence(itt a gyerek nevére utaltam, csak sajnos nem tudom a nevét) napot. Ekkor pl. ő mondja meg mi legyen az ebéd, és mit csináljon a család délután. Persze a családi normákon belül. Tehát nem akarhat Mc'Donaldsba menni, ha erre nincs pénz. De lehet közös palacsinta sütés, közös fürdőzés a helyi strandon. Vagy közös kirándulás, ahol rábízod az útirány kiválasztását.
További szép nyarat!
Héjja Edit 2011. 06. 30. 10:48
Kisfiam 3.5 éves, kétnyelvű, nagyon okos, alapjába véve talán egy kicsit érzékenyebb típus mint az átlag, de néha olyan szituációkat amik nem vészesek is nagyon szenzitíven reagál le.Pl. most volt évzáró az oviban.Az első 10 perc remekül ment, mindent szavalt, énekelt, angolul, magyarul.Aztán jött egy játék, amihez meg kellett fogni a szomszéd kislány kezét, de a kislány nem akarta, és a kisfiam 3-szori próbálkozás után, olyan keservesen elkezdett sírni, hogy az egész műsort végig sírta, és vígaszatlhatatlan volt.Aztán a keserű könnyek átmentek egy kis dühbe, amikor is elkezdett dobálózni mérgében.A lényeg hogy a műsor így borzasztó volt, pedig a 2 héttel előtte megtartott anyáknapján fantaszikusan szerepelt.Lehet, hogy olyan maximalista mint én?És mivel így nem tudta eljátszani a játékot a visszautasítás miatt, ennyire elkeseredett? A dologhoz hozzá tartozik, hogy sajnos épp most válunk a férjemmel.A válás elég lassan megy, ki kellett költöznünk a házunkból a kisfiammal el a Nagyszülőkhöz( aminek megjegyzem a kisfiam nagyon örült, mert amíg építkeztünk, 0-2 éves koráig is ott laktunk, és nagyon szereti azt a helyet). Az Apukájával minden 2. hétvégét plussz heti egy délutánt tölt általában. De nagyon hullámzóan reagál ha ott hagyom a férjemnél.Hol örül, de pl az elmúlt 2 hétben nem akart ott maradni és sírt hogy haza akar jönni velem. A férjem persze ki van akadva, és nem érti.
Én igazából abban szeretnék tanácsot kérni, hogy hogy könnyíthetném meg a kisfiamnak a válás miatt kialakult új szituációt és új élethelyzetet?
Nagyon sokat beszélgetek vele egyébként.
lletve hogy amikor túlreagál valamit vagy dühöng, akkor abban a pillanatban hogy segíthetek neki?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel
Ne aggódjon, kisfia teljesen normálisan működik. Az ovis évzáróval kapcsolatban: A teljesítmény nyomás a legtöbb gyereknek. Ő akkor teljesíteni akart. Ha egy kis zűr közbejön, nem tudja, mit is kell csinálni, hiszen még nincs kialakult problémamegoldó-stratégiája. Ezt kell neki most, a következő években megtanulni. Ha bármilyen ilyen problémás eset történik, üljön le vele és adjon neki tippeket, mit is lehet ilyenkor tenni. Figyeljen arra, hogy ne legyen kioktató. Fontos, hogy a gyerek megértse, hogy attól még nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül tökéletesen. Ha többször is megbeszélik, mit lehet ilyen-olyan nehéz helyzetekben tenni, lassan ő egyedül is elkezdi megoldani saját élete problémáit. Ezzel eléri, hogy önbizalommal teli gyerek lesz. Hiszen nem tud mindig mindent tökéletesen végrehajtani.
A válásról mindenképpen mondja el, hogy a férje és ön között a szerelem elmúlt, ezért költöznek szét. Ezt egy virágos hasonlattal tudja megértetni gyermekével. Hogy volt Önnek és férjének egy közös virága, de ezt nem gondozták, nem öntözték, ezért elhervadt, ezért most már nem köti Önöket össze. De ettől még apa nagyon szereti a gyereket, és meg kell értetni a gyerekkel, hogy nem ő a válás okozója. (ez az egocentrikus gondolkodás miatt szokott kialakulni. Minden gyerek azt gondolja, hogy a körülötte lévő dolgok, történések, kapcsolatban állnak vele, ő az okozójuk). Túl sok beszélgetés nem kell, még ekkora gyereknek nincs akkora értelmi bázisa, és élettapasztalata, hogy megértese, inkább engedje, hogy érzelmeit kifejezze. (a negatív érzelmeket is, tehát lehet, hogy önt, vagy az apját fogja hibáztatni. Ekkor elég visszatükrözni az érzéseit. Erről a témáról, kérem olvassa el cikkemet a weboldalamon
www.szuperszulo.hu
Így növeld gyermeked érzelmi IQ-ját címmel.
Üdv Héjja Edit 2011. 06. 30. 10:28
Most megint itt tartunk csak mostmar meg tudja fogalmazni hogy mitol fel: folyton a betegsegek foglalkoztatjak, ha valamilyen betegsegrol hall azonnal megkerdezi, hogy mik a tunetek es ha nekem volt e mar ilyen betegsegem,es hogy gyerekeknek lehet e ilyen bajuk, ujabban a halarol erdeklodik es attol fel hogy o is meghal, tiz korommel kapaszkodik belem. Egyebkent ez az ovodaban tor ra otthon atjar a szomszedba a kis baratjahoz, ugyanugy a nagyszulinel is jon megy semmi gond, de megis mindig megigerteti, hogy sietek haza.
Az iden osszel kezdjuk az iskolat o mar ismeri a betuket 10-ig osszead kivon, de en megis rettegek hogy az iskolaba is elojonnek a szorongasok s emiatt nem fog majd boldogulni. Sok mindent olvastam az interneten ezzel a dologgal kapcsolatban, s tudom hogy 7 eves koruk korul kezdik felfogni a halal igazi jelenteset, de megis mit tehetnek azert hogy segitsek neki ennek a dolognak a feldolgozasaban es megertessem vele hogy ezek az elet termeszetes velejaroi, esetleg szukseges szakember bevonasa, ugyanis sokszor ereztem ugy hogy tul van rajta az ovoneni azt mondja jol teljesit, de o is eszre vette hogy neha megretten(ebben nagymertekben kozrejatszanak az oviban a gyerkek kozt terjengo jelenetek egy egy filmbol), mondtuk neki ovonenivel is akarmikor megbeszelheti a felelmeit, otthon is akarmikor leulok vele beszelgetni hogy valaszoljak a kerdeseire, de megsem tud szabadulni a szorongastol, s ilyenkor a hasa faj, vagy a feje. Ez a helyzet kb masfel honapja all fenn. Mi edesapjaval probaljuk mindenben batoritani, a mi kapcsolatunk kiegyensulyozott, boldog csaladi eletet elunk, termeszetesen atlagos csaladi problemakkal, az is nagyon zavarja hogy en tovabbkepzesre jarok, szerencsere egy het mulva vegzek, nem tudom, hogy segitsek neki vagy csak idore van meg szuksege.
Valaszat elore is koszonom, minden jot kivanok onnek.
Gyermeke tényeleg szorongásos tüneteket mutat. Ezt mindenképpen szakemberrel kell rendezni. Ha úgy érzi, hogy a legutóbbi pszichológus nem volt megfelelő, akkor keressen olyat, akiben megbízik. A legjobb talán egy családterapeuta, családpszichológus lenne, hogy a család is könnyebben túljusson ezeken a félelmeken, ill. hogy kiderüljön, hogy esetleg mi váltja ki a szorongást.
Üdvözlettel Héjja Edit 2011. 05. 17. 10:31
Kedves Edit! Eddig bármikor fordultam hozzád kérdéssel, mindig nagyon jó, segitő válaszokat kaptam tőled. Ezért is fordulok ismét hozzád. A kérdésem a következő: hogy tanitsam meg 6 éves kisfiamat a szép evésre. Szent meggyőződésem és ezt is olvastam mindenhol rendre és illendő viselkedésre 6 éves koráig tudom megtanitani, hogy beleivodjon, és ne ráerőltetett tudomány legyen. Rengeteg nyüggel jár kedves édesapjával a rendet elérnem hiszen nála ezt anyuka nem várta el.. Nem szeretném ezeket a nehézségeket saját gyermekem esetében. A rendrakás etére már negyon megy, de az evés az valami téboly... Szent étkezésünk a vacsora ekkor összegyülünk, jókat eszünk, mindenki elmondja a napját, és hogy mi volt számára a legjobb és a legrosszabb pillanat aznap, jól kibeszéljük. Ez szuper és mindannyiunknak nagyon is kell.. De az evés rész kizárólag azzal telik Máté ülj kérlek rendesen, ne a testvéred fejére húzódj, (pedig hatalmas étkezőasztalunk van), vagy ne könyökölj kérlek, ne lógasd a tányérodba a kezed, fogd kérlek rendesen az evőeszközt, ne idd tele magad a vacsora elején vizzel... folyton folyvást felváltva apukával szólongatjuk, hogy végre rendesen egyen.. Szanaszét van szórva az első egy percben az étel fele, mert megkeverte, a másik fele az asztal alatt landol menet közben... Az tény és belátom rettenetes lehet neki igy enni, pont ezt szeretném végre elkerülni, hiszen jó érzés az evés, az étel ize, ne stressz... De attól tartok ha ezt nem várom el, a kultúrált evést egész életébe gondjai lesznek vele. Úgy gondoltam mostanába még szólok érte, aztán türelmesen kivárom majdcsak a sok ismételgetés meghozza gyümölcsét, és már majd nem kell mondogatnom...De még várok erre.. Az is igaz mostanában rengeteget nőtt, és talán a hosszú karja keze lába, teszi esetlenné szegénykémet. Kérlek segits hogy tudnám rávezetni , hogy étterembe lehessen esetleg vele menni, vagy legalábbis ne arról szóljon az étkezést hogy Mátét rendezzük, hanem hogy mindenki izlelgeti az ételt. Megjegyzem már egy csomó más dologért nem is szólok ami szintén nem kellemes látvány vele szemben ülve, csak már a legzavarobb helyzetekért. És az is fontos momentum van egy 4 éves tündérlányka is aki mellette ülve, egy hang nélkül, izlelgetve, szépen kanalazva, csodálatosan meg tudja enni a vacsorát, egyszer nem kell rászólni, csak dicsérni, hogy milyen ügyes, mert hát tényleg szebben eszik mint egy felnőtt szinte... Biztos velem van baj, kérlek világosits fel mi lehet a gond mert szeretném Máténak is átadni hogy enni jó, enni kellemes időtöltés, enni élmény... Segitséged előre is köszönöm Tündér
Kedves Tündér!
Egy fontos tény: A tiltott gyümölcs mindig édesebb, Továbbá a malac evéssel Máté figyelmet akar kicsikarni tőletek.Ezért azt javasolom, hogy csináljatok egyik este disznóevési vacsorát. Akkor aztán mindenki beleadhat minden disznóságot. Ezzel a furcsa vacsival kielégíted a tiltott gyümölcs iránti vágyát Máténak. Csak egyszer, max kétszer csinájatok ilyet. Továbbiakban, ha végeztetek ezzel a malacos vacsival, mond meg, hogy most mindenki kidisznólkodta magát, úgyhogy mostantól, aki rondán eszik, azaz kitúrja az ételt vagy malackodik(itt magyarázd el, mit nem tűrsz az asztalnál!!), az feláll az asztaltól és nem vacsorázik tovább. Ezt keményen be kell tartani. Ha Máté másnap is próbálkozik a malackodással, akkor szólj neki nyugodt hangon, hogy, ha így folytatod, akkor be kell fejezned a vacsorát. Ha folytatja, még egyszer figyelmeztetsd, ha így folytatod...- Ha folytatja, akkor állítsd fel, és vedd el a vacsoráját. Küld el az asztaltól, így nem kap további figyelmet sem, hiszen a disznó evéssel a figyelmet akarta kicsikarni tőletek. Ezzel párhuzamosan figyeljétek miben teljesít jól Máté, öltözködés, rajz, sport, bármi, amiért meg tudod dicsérni. Mert így nem a rossz evésre fogtok figyelni, hanem arra, hogy milyen ügyes, és ezt fogjátok motiválni benne. Az evéskor, ha malackodik, csak mond neki, hogy ha így folytatod(ne azt, hogy ne csináld!az új módival eléred, hogy azt gondolja, hogy csinálhatod fiam, de annak megvan a következménye). Így vacsiknál nem kap plusz figyelmet, még a disznó evéssel sem, hát nem fogja megérni ezt így folytatni, főleg, ha néha még a vacsorát is elveszitek tőle.
További izgalmas gyereknevelési trükkökről olvashatsz a weboldalamon.
www.szuperszulo.hu
Üdv
Kedves Szakértő!
Kislányom 5,5 éves, vegyes óvodai csoportba jár, másodjára járja a középsőt. Kérdésem: Ha minden tekintetben fejlett, van-e rá lehetőség, hogy elkezdje az iskolát szeptemberben? (Addigra - a nyáron - betölti a hatéves kort.) Kérhetem-e most Nevelési Tanácsadó vizsgálatát ennek megállapítására, vagy mindenképpen csak a nagycsoport után kezdheti az iskolát? Köszönettel várom válaszát.
Kedves Édesanya!
Ha a gyermek nem tölti be a 6. életévét május 31.-ig akkor jobban szeretik visszafogni. De van rá lehetőség, hogy iskolába menjen. Ehhez az óvónők és a Nevelési Tanácsadó szakétői véleménye szükséges. Ha ők is érettnek nyilvánítják, akkor mehet iskolába.
Egyéb izgalmas gyereknevelési témákat talál weboldalamon
www.szuperszulo.hu
Üdv
Remélem tud nekem segiteni
Előre is köszönöm Tóth Andi
Az értékek fontosak, ezt jól gondolja. De a családi harmóniához az is hozzátartozik, hogy mindenki jól érezze magát benne. Szóval a fiának nyugodtan engedje meg, hogy vacsora helyett fent maradjon a szobájában, hiszen, ha megéli, hogy milyen vacsi nélkül és anyáék nélkül az este, csak akkor fogja belátni, hogy tényleg jobb velük. Így a fia is érzi, hogy ő is dönthet a saját életével kapcsolatban. A saját döntések azért is fontosak, hogy magabiztos legyen később és nyugodtan menjen az élet új kihívásai elé, hiszen tudja, hogy a szülei nélkül is meg tud oldani kisebb-nagyobb problémákat. Engedje őt dönteni 1-2 dologban, esetleg öltözködés, melyik pulóvert akarja, vagy az evésben, hogy mézes vagy szalámis kenyeret akar-e enni. Ha megéli saját döntéseit, akkor nem lesz olyan ideges, hogy mindig csak mások találják ki, hogy mit hogyan kell csinálni. Néha meg kell próbálni, hogy másként is lehet, mert akkor tényleg belátja, hogy anyáék ötlete a legjobb.
További izgalmas gyereknevelési témákról olvashat weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdvözlettel
Héjja Edit 2011. 03. 04. 11:02
Sajnos nem tudlak beazonosítani, mert én csak a kérdést kapom meg, a neveket nem.
A probléma összetett. De megoldható! A szociális képességeit kell egy kicsit megerősíteni. Ezt úgy tudod megtenni, hogy minden nap hazafelé menet az oviból kérdezd meg mi történt vele az oviban. Az oviban sokszor történik frusztráló szituáció, amit nem biztos, hogy jól értelemez. A problémás helyzeteknél el kell neki mondani, hogy nincs ezzel semmi baj, ha valaki nem akar vele játszani, vagy nem fogja meg a kezét, attól ő még szerthető, és okos, csak keressen mást, és ne keseregjen a sarokban. Nem kell mindenkinek megfelelnie, mert az nem elérhető, meg értelmetlen is. A konfliktusok nem azért vannak, mert ő rosszebb a többinél, hanem mert a gyerekek nagyon változóak, barátot is gyakran cserélnek, sőt egy kis összeveszés után pár perccel már együtt játszanak. Viszont gyakori, hogy a gyengébb ellen fordulnak, mert akkor érzik, hogy ez ellen a gyerek ellen biztosan nyerni fog, ebből nyernek energiát a szülők irányítása ellenében.
Továbbá erősítsd meg, hogy neki nem kell megváltozni, úgy szeresse magát, ahogy van. Ezt úgy érheted el, hogy otthon keress neki olyan kis feladatokat, amit meg tud csinálni, segít bevásárolni, kipakol a kosárból, megkeni a kenyeret, sőt válasszon ő a ruháiból reggelente. Figyelj arra, hogy csak 2 alternatívát adj neki öltözésnél, így nem lesz káosz. Ezek az apró dolgok segítik abban, hogy ő egyedül is milyen sok dolgok meg tud csinálni, milyen ügyes, a szülei is szeretik, sőt büszkék rá, így erősödik az énje. Sokat tudnék még erről írni, most elsőre ennyi. További izgalmas nevelési kérdésekről olvashatsz a weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Nyugodtan keress meg az weboldalamon keresztül, még írnék neked sok jó trükköt, de több részletre volna szükségem.
Üdv
Héjja Edit 2011. 02. 03. 09:01
Barátnőmmel kapcsolatban kérném ki a véleményét. Barátnőm kisfiam 3 éves! A férjével, nagyon rossz kapcsolatban vannak, mondhatni csak a gyerek miatt élnek együtt. A férjnek már "barátnője" is van. Napi szinten veszekednek sajnos ilyenkor a kisfiút sem nézik. Már 1 éve külön alszanak, csak a gyerekkel kapcsolatos dolgokat beszélik meg, azon kívül nem kommunikálnak egymással. Kérdésem, hogy ön szerint mi lenne a jobb a gyerek érdekében, ha szétköltöznének és így biztosítani tudnák külön külön a nyugodt légkört a gyereknek vagy a gyereknek jobb ha együtt marad a "család". És a gyerek produkálhat lázat betegségeket, mert elég gyakran beteg? Ilyenkor van az, hogy mind a két szülő teljes mértékben rá figyel és nincs veszekedés vita. Egyébként mind a ketten imádják a fiukat, külön külön nagyon sokat foglalkoznak, játszanak vele, de együtt csak ritkán. Válaszát előre is köszönöm Viki
Azt gondolom, hogy nagyon jól látja a dolgokat. Fontos a család a gyerek számára, de nem mindegy, milyen áron. Azt kell számításba venni, hogy, ha szétköltöznek a szülők, akkor nyugodtabb légkört tudnak-e teremteni fiuknak. Ha igen, akkor a gyerek hosszú távon a válással sokkal többet nyert, minthogy egy állandó stresszben, betegségbe menekülve nőjön fel. Innen távolról nem könnyű megállapítani, mi lenne a jobb a gyereknek, de ha sikerül tiszta fejjel végiggondolni, akkor jó. Ha elakadnak a szülők, nyugodtan keressenek a
www.szuperszulo.hu
oldalamon.
Üdv Héjja Edit 2011. 02. 01. 10:35
Olvasva eddigi tanácsaidat, most én is hozzád fordulok segítségért. Kislányom 16 hónapos. Az utóbbi időben alvásproblémákkal küzdünk. Éjszaka többször megébred, nyugtalan, sír, sőt van, hogy hisztizik. Van, hogy könnyebben, van, hogy nehezebben megy a megnyugtatása, de a legnagyobb probléma az, hogy csak rövid időre alszik vissza és kora reggel már talpon van. Napközben nincs vele probléma. Kiegyensúlyozott, jól fejlődő kislány hatalmas akarattal. Védőnőnk javaslatára levettük a rácsokat a kiságyról. Szép lassan javultak az éjszakák, de most megint visszaestünk. Már mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. A lefektetés menete nálunk születése óta változatlan. Este még szopizik és félálomban tesszük az ágyába. Kezdettől külön szobában alszik, soha nem aludt közöttünk. Nagyon korán átaludta az éjszakákat, pedig 6 hónapos koráig csak szopizott. A fogzással kezdődtek az éjszakai gondok, de most arra sem fognám a gyakori felébredéseket. Sajnos az édesapja egy ideje külföldön dolgozik. Heti 4-5 napot van távol, utána 2-3 napot itthon. Lehetséges, hogy ez is megzavarhatja? Hiszen 1 évig megszokta, hogy Apa és Anya is vele van. Mit rontottam el? Mit csináljak, hogy újra átaludja az éjszakákat?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Zsuzska
Semmit nem rontottál el, csak jelzi a gyerek, hogy valami most más, mint eddig. Most azt kell kibogoznunk, hogy mivel tudjuk megnyugtatni. Alvászavarról akkor beszélünk, ha reggel felébredve a gyerek álmos, és karikásak a szemei. Ha ilyennek látod, akkor orvoshoz kellene menni kivizsgálásra. de leveledből nem ezt érzem. Szinte biztos, hogy megérzi, ha apa nincs otthon, hiszen akkor te is más vagy. Talán nyugtalanabb, vagy nehezebben viseled a mindennapokat. Ez normális, hiszen 4 hónapig a gyerkőc a hasadban a szíved dobogását hallgatta, s nagyon jól tudja, hogy mikor vagy ideges. S ha anyám ideges, akkor én sem vagyok biztonságban. Próbáld megtalálni a nyugodt napokat apa távollétében is.
Meg még egy kis kitartást kérnék tőled. Ha az éjjeli problémák nem változnak 3 hónap után sem, akkor kell valami mást próbálni. Addig bármilyen neurológiai változás is befolyásolja a gyerek alvását. Beszélgess más anyukákkal, ők hogyan oldották meg, milyen trükköket vetettek be. de természetesen minden a te nyugalmadon múlik.Nem biztos hogy baj van a gyerekkel, csak most másként alszik, mint eddig. Talán kinyílt neki a világ, ami bepörgetheti az agyát és akkor többször ébred.
A legfontosabb a nyugalom. Ha úgy érzed, nem megy, akkor neked kell egy kicsit pihenni, mert fáradt vagy. Szólj a nagyinak, vagy bárkink, aki tud vigyázni a gyerkőcre. Mindent jól csinálsz, csak kaptál egy új feladatot. Nézd úgy a dolgot, hogy ez most így van, de túl fogunk lépni ezen is, ahogy eddig mindent jól megoldottál.Szerintem meg fogod tudni oldani ezt is.
További izgalmas nevelési témákat olvashatsz a weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv Héjja Edit 2011. 01. 17. 10:36
Egy olyan problémával fordulnák önhöz,hogy a kisfiam 4éves szeptemberben kezdtük az óvodát.Nagyon szeret járni,de a tanitónénik szerint problémás gyerek mivel rosszul fogja a ceruzát,nagyon siet rajzolni ő szerintük erőszakkal rajzol,nem mindig akar együtt játszani a gyerekekkel,szétrombolja a játékokat,tanitónénik szerint nem elég fejlett a finom motorikája,de tud számolni,minden szint ismer,ha verset tanulnak ő az első aki megtanulja,már az első hetekben tudta minden gyerek nevét,nagyon eleven keveset játszik egy játékkal.A tanitónénik azzal jönnek,hogy félnek rá szólni mert nehogy dührohama legyen \"soha nem volt egy percig sirt aztán megértette otthon\".Már voltunk pszihológusnál azt mondta várjun mert még csak most illeszkedik be és ő csak velem volt otthon keveset voltunk gyerekek között igy szerintem nehezebben fogadta el hirtelen hogy sokan akarnak játszani egy játékkal.Voltunk neurológusnál is ott is minden rendben.Az orvosok szerint egy aranyos mosolygós egészséges gyerek egy kis hiperaktivitással,a tanitónénik szerint egy kis ördög,mivel mindent szétrombol és nem alszik hanem beszélget,kiabál,és nem első szóra ugrik.Ez a kis jellemzésem kicsi sűrű de már idegesit hogy kihez forduljak mit mondjak a tanitónéniknek,hogy a fiam normális csak egy kicsit jobban kell rá figyelni úgy érzem mintha nem lenne türelmük rá és orvosilag akarják elintézni,hogy nyugott sarokban ülő gyerek legyen.Vagy ezek a problémák annyira súlyosak??Válaszát előre is köszönöm.
Ha a kisfia otthon nem mutat ilyen nyugtalan tüneteket, csak az óvodában izgatott, akkor nem hiperaktív, mert a hiperaktív gyerek reggel is az, és délután is az. Ha oviban nyugtalan, azt az óvónőnek kell megoldani. Nyugodtan mondja az óvónőnek, hogy kis türelmet kérnek és otthon is foglalkoznak a kérdéssel. Meg lehet próbálni minden reggel ovi előtt egy kis relaxációt. Esetleg egy kedves mondókát mondjon el a fiának halkan, amíg ő nyugodtan fekszik. Ha nem bír feküdni, akkor elég csak az első sor alatt nyugton lennie, majd hetek alatt növelni a nyugodtan töltött időt. Meg kell tanulnia lenyugtatni magát, különben a sresszes helyzetek egész életében ilyen izgatott tüneteket fognk hozni. Beszéljenek otthon arról, hogy az oviban más szabályok vannak. A sok játék mindenkié. Nem mindig ő lesz ott az első, de attól még nincs baj. Így megérti, hgy nem az otthoni életét kell az oviban erőltetni, hanem ott egy új módot megtanulni. Például: kivárni a sorát, meg nem túlkiabálni a többit, hanem megvárni, amíg odafigyelnek rá. Ezt mindenképpen erősítse otthon, így könnyebben be fog illeszkedni.
Ha elakad, nyugodtan írjon.
További izgalmas nevelési témákat olvashat még weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv Héjja Edit 2011. 01. 17. 10:21
Kedves Edit!
Kislányom 16 hónapos lesz, kb. másfél hete éjjel felébred és hiába suttogok altatom nem alszik vissza. Tápszert kap még éjjel ha felkel de utána két-3 órát ébren van és beszélgetne-játszana, ma éjjel volt a csúcs éjjel 2-től reggel 6-ig ébren volt. Erőm fogytán kérem tanácsát mit tegyek?
Van pár ötletem mert ilyenkor 10-ig is alszik reggel, de ma már nem hagytam 8-kor felkeltünk, hátha így előbb fárad. Már délben elaludt, de a nappali alvása is többnyire csak 45perc-1,5 óra.
Ilyenkor este 9 körül alszik el, de sokszor van hogy 10-ig is játszana.
Esetleg olvastam hogy legyünk többet levegőn? Ebben a csúnya időben sokszor csak a lakásban vagyunk.
Na meg a csoki, karácsony óta kinnt van a maradék ez az és egyfolytában enné lehet, hogy doppingolja az a kis csoki amit megeszik?
Vagy éjjel éhes ?Mert 9,8 kg körül van de nappal többnyire csak nyammog eszik ezt-azt vajas kenyeret felvágottat, virslit de mindenből csak pár falatkát, mindemellett egy vidám örökmozgó.
Várom válaszát
Üdv: Gabi
Kedves Gabi!
Sok oka lehet. Nagyon jellemző, hogy ha a gyermek valamilyen fejlődési ugrást hajt végre,nehezebben alszik. Valószínű kislányának most nyilt ki a világ, s ezért nehezebben kerül alvás közeli nyugodt állapotba. Minden éjszakai felébredésnél maradjon halk, ne kapcsoljon villanyt, és próbálja egyre kevesebbet etetni éjjel. Ez bizony felkeltheti, hiszen tele hassal nehéz elaludni. Inkább egyen nappal, ha esetleg este nem kap annyit, akkor éhesebb lesz nappal. A csoki bizony pörget. Minél kevesebbet, azt se lefekvés előtt. Szerintem mindent jól lát, sőt jól is csinál, tartsa magát továbbra is ezekhez, s kb 2-3 hét alatt be kell, hogy álljon a normális rend. Meg nem is kell abban a sok órában, amikor fent van, mellette lenni. Nyugodtan mondja neki, hogy most éjjel van, s én szertnék pihenni, aludj el, kérlek. Ha megtapasztalja a kislánya, hogy nincs "éjjeli anya mindig megvígasztal", hanem nekem kell elaludni egyedül, ha nem csinálom elég gyorsan, akkor igyekezni fog elaludni. Használhatja az 1-3-5-7 szabályt. Ha nem is alszik el a gyerek, akkor is mondja neki, hogy ki fog menni. Menjen ki és várjon 1 percet, majd menjen vissza, megint vígasztalja meg, tegye be az ágyba és újra menjen ki, most csak 3 perc után menjen vissza....és így tovább.
Fontos, hogy pihenjen, próbálja kislányát valakire, nagyira? rábízni, amíg Ön pihet. Figyelem!!! Nem mosogat vagy takarít, hanem PIHEN. Ha nem tölti fel magát energiával, akkor az egyszer elfogy.
További érdekességekért ajánlom nevelési weboldalam:
www.szuperszulo.hu
Üdv
Kedves Edit!
Tanácsot szeretnék kérni kislányommal kapcsolatban. Konkrétan az alvásával van gondunk, (neki valószínűleg nincs mert reggel olyan kipihent, mint amilyen én 2008. óta nem voltam). éjjel 5-6 alkalommal felébred és ha nem szopizhat nem alszik vissza, csak sok-sok sírás és egyebek után. MOst novemberben lesz másfél éves, én július óta dolgozok ismét és ő pedig szeptember óta bölcsödés. Az alvás problémája nem újkeletű, nem köthető a bölcsöde kezdéshez. A sok ébredés lassan felőrli minden energiánkat, én már homeopátiás szereket is próbáltam, de semmi eredmény.
A problémánk már 3 hetes kora óta fennáll, azóta hol jobb lett a helyzet, hol rosszabb. Sokan biztattak, hogy majd ha ennyi idős, lesz, majd ha annyi idős lesz, majd ha járni fog stb, de ahogy telik az idő a várva várt alvás csak nem jön el. Attól is tartok, hogy ha elvonom tőle a szopizást akkor úgy járok, mit egy barátnőm, akinek azóta ugyanannyiszor felkel, csak dajkálgatni kell, mert erre nekem már nincs kapacitásom, mondhatni a kisebb ellenállás felé hajlok.
Ha tudna valami tuti módszert annak nagyon tudnék örülni.
Kedves Édesanya!
A kislánya éjszakai bioritmusa rosszul állt be, vagyis még mindig egy fél éves csecsmő szintjén ébred. Ezt az állapotot a szoptatás, itatás konzerválja, hiszen ez a bensőséges kapcsolat, tehát a szoptatásról nem fog önként és dalolva lemondani. Át kell állítani egy olyan rendszerre, hogy az éjjel alvásra való, és egy 1 éves gyerek képes magát visszaaltatni, mert neurológiailag érett rá, így az ön kislánya is. Tehát keresse mag azt az időszakot, amikor kibír két hét macerát és rossz éjszakákat, mert kb. annyi idő az átszoktatás, ha nem hajlik a könnyebb ellenállás felé akkor. Ha el akarja kezdeni, akkor a szopiról kell leállítani fokozatosan, tehát először csak minden másodikat elhagyni, majd lassan leállni erről. Mivel lánya elég idős, mindenképpen nappal mondja el neki, hogy most már nagylány és éjjel nem fog mindig szopit kapni. Nem lesz tőle boldog, de a jóról lemondani nem könnyű. Mégis fontos, mert különben nagyon hozzá fog szokni, hogy, ha bajom van, szólok anyukámnak és akkor ő megvígasztal, Ha marad az éjjeli szopi, az hátráltatja az önállóvá válását. Minden éjjel tartani kell a rendet, sok ordítás lesz. Ezt pedig az 1-3-5-7 szabállyal lehet orvosolni. Azt jelenti, ha felébred, akkor menjen be hozzá és nyugtassa meg, majd mondja meg neki, hogy ön most ki fog menni, és aludjon el. Ha ordít, a másik szobában várjon 1 percet és megint menjen be hozzá és nyugtassa meg. Majd menjen ki, ha megint sír, akkor várjon 3 percet, és megint be, nyugtassa meg, s így tovább. Macerásnak tűnik, de egyszer át kell rajta esni, mert különben soha nem lesz nyugodt éjjelük. Meg további zűröket is hozhat ez.
További gyereknevelési érdekességekkel várom weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
A tanácsát és véleményét szeretném kérni 33 hónapos kisfiam neveltetésében. Ausztriában élünk, a kisfam itt is született. Hetente egyszer játszócsoportba járunk( Pikler Emi és Magda Gerber elvein alapszik) már lassan egy éve. A tavalyi évben még velem. Az idei \"tanévben\" viszont már nélkülem kellenne ott maradnia, ő azonban nem akar. Szeret járni, várja is, de ha ott kell maradni akkor mindig mondja\" mama nem mész el\". Én meg maradok, és az óvonő tanácsára mindig kijjebb ülök, mikor kimennek a kertbe akkor már eltudok menni egy órára. Rendkívül sok idő kell neki míg valakit közel enged magához, ami nem is lenne baj, hisz tudom, úgy kell elfogadni amilyen. Sajnos én vagyok ilyen távolságtartó és attól félek, hogy tudatomon kívűl ezt átadom a gyereknek. Szeretném folytatni a játszócsoprtba való járást, mert egyrészt ez jó felkészítés lenne az óvodába, másrészt igazából ez az egy lehetőségünk van arra, hogy gyerekekkel létesítsen kapcsolatot. (A játszótér nem mindég a legalkalmasabb hely erre)Bár már régóta itt élünk, nem sok kisgyerekes családot ismerünk. Vannak magyar barátaink ,de a gyerekek nem egyídősek, az osztrákok pedig bármennyire is kedvesek, ők sem mindig befogadóak. Ráadásul a \" nyugati\" kultúra gyermeknevelési stílusa hagy kivetni valót maga után. Csunyán és egyszerűen fogalmazva minél fejlettebb egy társadalom a gyerekek annál primitívebbek és elvadutabbak. Ezért is örültem ennek a csoprtnak, mert találtam egy réteget, akik igen is fontosnak tartják a gyermek életútját mind érzelmileg mind neveléstanilag. Nem akarok különféle elméleteket alkalmazni a gyereken, egyszerűen csak egy boldog, kiegyensúlyozott gyeremeket és később felnőttet szeretnék látni. Nagyon szeretjük a papájával, rengeteg időt töltünk vele, sokat játszunk. Talán ez is baj, mert nem nagyon akar egyedül játszani, igényt tart a jelenlétünkre. Mint említettem szívesen játszik a csoportban is ,de csak ha ott vagyok. Nincsenek nyelvi problémái, hisz mindkét nyelven ért és beszél. Valószínünek tartom, hogy még nem áll rá készen, hogy egyedül maradjon, de olykor felmerül bennem a kérdés, hogy én csinálok valamit rosszul. Kellemetlenül érzem magam és el vagyok keseredve amikor látom másnál milyen könnyen megy. Csak hozza a gyereket szia és már megy is. Nem akarom lepasszolni, csak szeretném ha szocializálódna. Hozzátartozik a dologhoz, hogy rendkívül akaratos és önfejű is. Ezt eddig a dackorszak számlájára írtam, de olykor olyan visszautasító, hogy a nemtetszését verekedéssel és vítítással fejezi ki. Jelentése : ne nyúlj hozzám, ne szólj hozzám. Arra már rájöttem, hogy ha feszült vagyok én is az még rosszabb, de bevallom őszitén olykor már felemelem a hangom, egyszerűen elveszítem a türelmem. Nem szeretném ha a lelkét megsérteném. Tudom, hogy mindentől nem óvhatom meg, de mégis ez a feladatunk nekünk szülőknek, hogy felelősségteljesek legyünk és érzelemben, szeretetben gazdag életet adjunk neki. Tanácstalan vagyok és nem mindig vagyok benne biztos, hogy jól gondolom -e. Az is lehet , hogy túl misztifikálom ezt az egészet és lehet, hogy a dolgok magutól megoldódnak,de ebben nem mindig hiszek. köszönöm
Nagyon jól látja a dolgokat. Egy visszahúzódó anyának a gyermeke is leginkább visszahúzódó. A temperamentum az öröklődés miatt hasonlít, a viselkedés pedig azért, mert a szülők reakcióit tanulja meg a gyerek. A közösségben szembesülni fog másfajta reakciókkal is, hogy valaki szépen kér, valaki pedig hisztizik, valaki pedig krokodil-könnyeket hullat, hogy repetát kapjon. Ez is a közösség előnye, sok új reakcióval találkozhat, így a sokból jobb választani, ezért majd lehtősége lesz, hogy nem a szülei által közvetített magatartást fogja sajátjának érezni. A közösségbe szokás titka az, ha Ön is egyetért azzal, hogy a gyerek közösségbe menjen. Ha lelke mélyén leginkább otthon tartaná, akkor bizonytalanságát, aggódását megérzi a gyerek, és ő is aggódni fog, hiszen ha anya is aggódik, ő pedig mindent tud, akkor lehet, hogy ez nem jó hely nekem-gondolhatja a gyerek. Segíthet, ha nézi az óvónőket és megérzi, hogy a gyerekekre milyen jól sikerül ráhangolódniuk, jól bánnak a velük, és így Ön is nyugodt szívvel fogja otthagyni. Mert majd sikerül azt közvetítenie a gyermek felé, hogy jó hely ez. És minden nem-verbális jel is ezt fogja mutatni, tehát mosolyogva fogja bíztatni, és nem összeszorított fogakkal. Gondolkozzon azon, miért nehéz Önnek elengedni, másra bízni gyermekét. Esetleg Önnek rossz gyermekkori emlékek, vagy a nehezített szociális kapcsolatok állhatnak a háttérben? És szinte előre látja, hogy gyermeke is szenvedni fog? Higyje el, ez nem előírás. Ha önmagát sikerül meggyőznie a hely pozitív voltáról, akkor lehet, hogy gyermeke jó kapcsolatteremtő lesz.
További izgalmas gyermeknevelési cikkekkel várom weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv Héjja Edit 2010. 10. 22. 12:28
Óvónőként dolgozom, és egyre nehezebb a gyerekekkel. Csoportomban van egy Asperger szindrómás kisgyerek.Nagyon nehéz vele, sokszor vannak dühös kitörései, mindig mindenkit bánt, sok a konfliktus.
Ilyen helyzetben próbálunk higgadtak maradni, de féltem a többi gyermeket, mert szinte már közveszélyes a gyerek.
Mit lehet ilyenkor tenni, hogyan kezeljük??
Köszönettel: Zsuzsa
Remélem az integráció jól valósult meg önöknél, tehát van egy gyógypedagógiai asszisztense, mert akkor könnyebben kezelhető a problémás gyerek. Ha sem személyi, sem tárgyi feltételei neincsennek, kérem beszéljen az óvodavezetővel, hogy a emelt fejkvóta elsősorban erre szolgál. Az aspergeres gyerekeket sokszor zavarja a tömeg és a hangzavar. Nem tudom mennyire megoldható, hogy ilyen esetekben, a dühöngés kezdetekor legyen egy kis zug, ahová visszahúzódhat. Sokszor az akadályozott kommunikáció is agresszivitást okoz. Kérjen segítséget a Bliss Alapítványtól. Ők kimondottan a segítő kommunkációt tanítják szakembereknek. Most hosszadalmas lenne, ha én leírnám.
Üdvözlettel Héjja Edit 2010. 10. 16. 09:41
Kedves Edit!
4 éves kisfiamnál nem meghatározott pervazív fejlődési zavart diagnosztizáltak és a Korai Fejlesztőbe járunk. Azonban semmi részleteset nem tudok erről a zavarról és nem is nagyon mondott senki semmit. Ön tudna segíteni? Mik a kilátásaink? Köszönettel: S-né
Kedves Édesanya!
Nyugodtan érdeklődjön a fejlesztőnél, mit jelent ez a diagnózis, köteles Önt informálni.
További információt talál a
www.pirula.net/mszotar/P/pervasivedevelopmental.htm
oldalon.
Ha szeretne még további fejlesztést kapni, szívesen állok rendelkezésére.
továbbá ajánlom nevelési weboldalam
www.szuperszulo.hu
Üdv
Egy éves gyermekem viselkedésével kapcsolatban kérem a tanácsát. Kisfiam nagyon kiegyensúlyozott és boldog egy évet tudhat maga mögött. Most azonban rengeteg változáson megy keresztül, melyeket láthatóan rosszul visel. Az édesapja külföldre ment és még fog is rendszeresen. Az édesapja hiánya abban nyilvánult meg legfőképpen, hogy minden férfi ismerősre szinte csimpaszkodik, ami érthető.
Nekem közben vissza kell mennem dolgozni is, ami sajnálatos módon lakhelyünk megváltoztatásával is jár. Azt sikerült elérnem, hogy egy dada velünk költözzön és lakjon, így a változás talán egy kicsit könnyebb lesz számára is. A viselkedésében, ahogy közeledik a költési időpontja és nyilván valóan a feszültség - a rengeteg tennivaló miatt - bennem is egyre nagyobb, egyre több és komolyabb változást fedeztem fel.
Ma éppen harmadik napja nem hajlandó a fürdőkádjába beülni és fürödni. Ha bele akarom tenni, akkor azonnal hiszti rohamot kap, egyik nap csak úgy tudtam fürdetni, hogy csimpaszkodott a nyakamba én meg finoman és lassan lemostam. Ma úgy tudtam megfürdetni, hogy együtt a kád mellé ültünk és elkezdtem a vizet apránként a lábacskájára locsolni és simogatni és valahogy az egyik játék után kapva hirtelen mégis csak lett kedve fürödni.
Mostanában elkezdett agresszívan az arcomba vagy a dadája arcába marni (3 napja van még vele, tehát még össze kell szokniuk). Ha rászólok, hogy nem szabad megsértődik és ha lehet még rátesz egy lapáttal. Korábban is csinált már ilyet, de inkább akkor, ha valamit nem kapott meg, vagy tehetetlenségében nem tudott magával hirtelen mit kezdeni, de ez a szándékos ütögetés és marás egyáltalán nem volt rá jellemző.
A harmadik jelenség, amit megfigyeltem, hogy nehezebben, nyűgösebben alszik el és hamar fel is ébred. Korábban, ha letettem aludni fél nyolcnál előbb nem ébredt, mostanában már 5 órakor is felsír néha. Először arra gondoltam, hogy talán nem evett tartalmasat, de a többi jelet figyelembe véve nem hiszem, hogy ez lenne a gond. (Az étrendjét ismerve - nagyon jó étvágyú, ebben egyenlőre nincs változás - nem is lehet gond.)
A kérdéseim a következők:
- Normális életkori sajátosságokat mutat a viselkedése, amit én a változás miatti szorongásnak tudok be, vagy valóban lehet ez az oka ennek a viselkedésváltozásnak?
- Hogyan tehetem könnyebbé számára, hogy átvészelje ezt az időszakot? Ui.: Örlődöm azon,hogy minél több időt legyen a dadával, hogy összeszokjanak, de szeretnék én is vele minél többet lenni, mert hamarosan már nem leszek vele. Hogyan csináljam, hogy a lehető legjobb legyen neki?
Kíváncsi vagyok a véleményére és várom tanácsait.
Üdvözlettel: Edina
Nagyon jól látja a dolgokat, hiszen belátta, hogy a sok változás miatt lehet problémásabb a gyerkőc viselkedése, hiszen önt is megviseli a sok történés. Próbáljon minél hamarabb megnyugtató helyzetet biztosítani a családnak. Tehát legyen végleges a lakhely, a szoba, ahol a gyermek alszik, a személyek, akik körülveszik. S lassan majd Ön is és gyermeke is hozzá fog szokni a sok új dologhoz. A viselkedése kilengéseit kezelje megértéssel, amint a környezet körülötte megnyugszik, megszűnnek a változások, akkor a viselkedése is javulni fog. Amint Ön is megnyugszik, akkor a gyermeknek is könnyebb lesz. Annyi időt töltsön gyermekével, amennyit minőségileg el tudnak tölteni. Figyeljen arra, hogy fel tudjon töltődni energiával.
Amennyiben a tünetek nem enyhülnek, vagy csak megváltoznak és nem szűnnek pár hónap múltán, akkor kérjen újból segítséget.
Addig is szívesen látom weboldalamon
www.szuperszulo.hu
Üdv
Héjja Edit 2010. 09. 20. 09:18
Tehat 2 honappal ezelött elkezdtek kibujni a hatso fogacskai, elment az etvagya, csak tapszert es egy tejbegrizszerü bebietelt fogadott el, gondoltam, hogy egy-ket het es vege, de a helyzet valtozatlan.
Termeszetesen aggodom a jövö miatt, naponta 4-szer kinalom többfele etellel, de hiaba, meg sem kostolja. Az evest egyaltalan nem eröltetem, igy nem ertem, hogy mi törtenhetett.
Meddig tarthat ez? Hogyan vezessem ra a darabosabb etelek fogyasztasara? Mit tehetek?
Varom valaszukat, köszönettel...
Mindenek előtt kérjen belgyógyászati kivizsgálást, hogy nem szervi probléma okozza-e ezt. Ha nem, akkor fokozatosan szoktassa a daraboshoz, s, ha minden megoldása csődöt mond, akkor kérje ki gyermekpszichológus véleményét. Sajnos innen nem tudok belelátni, mi húzódhat a probléma mögött, ahhoz hosszas beszélgetés szükséges.
Üdv Héjja Edit 2010. 09. 20. 09:09
Igazából nem tudom, hogy jó helyre címzem-e a kérdésem, de bízom benne, hogy tud nekem tanácsot adni. A problémám az lenne, hogy van egy 5,5 éves mozgássérült kislányom, aki integrált jelleggel egészséges ovis csoportba jár. Az óvoda a fejlesztést úgy biztosítja számára, hogy a városi kisegítő iskolába kell hordanom gyógytornára illetve logopédiára. Az idén végre ígéretet kaptunk arra, hogy megoldódik a problémánk, és az óvodán belül biztosítanak helyet a kislányomhoz kijáró terapeuta számára. Nagyon örültem volna annak, ha nem kellett volna vele az idén is más intézménybe eljárnom, ami tekintve, hogy ő nem tud önállóan járni, nem egyszerű feladat. De ez sajnos a fejlesztőből az óvodába kijáró szakemberek!!?? közötti személyes irigység és szakmai rivalizálás miatt nem valósulhatott meg. Az egyik hölgy, aki már régóta dolgozik a fejlesztőben, és emiatt úgy érzi előjogai vannak, nagyon erősen védi a „ territóriumát”, így az óvodában biztosított helyiségben jóformán csak azok a gyerekek kaphatnak fejlesztést, akikkel ő foglalkozik. Mivel mi nem vagyunk "egyszerű" eset, ez a hölgy először elvállalta, majd minden indoklás nélkül lepasszolta a lányom, és emiatt kellett az iskolába kijárnunk. Nem panaszkodtam, elvállaltam, megoldottam és vittem. Bár bosszantott a dolog, a lányomat néztem. Velünk ott ezek után egy megbízással alkalmazott külsős logopédus foglalkozott, aki szerencsére csodálatos fejlődést ért el a diszláliás lányomnál. Kiváló szakember, de mivel külsős, ezért ő sem járhatott be hozzá az óvodába. Az Országos Mozgásvizsgálóban természetesen gyógytornát is előírtak számunkra, amihez konduktort kellett volna a lányom számára biztosítani. Helyette egy olyan hölgy kezelte, aki csupán mozgásterapeuta, még csak nem is diplomás gyógytornász. Félre ne értsen, ezt nem minősítésnek szánom, tisztelem a hölgy szakmai tudását, de tekintve a lányom állapotát, neki sajnos valóban kellett volna a konduktor. Korábban jártunk már konduktorhoz maszek alapon, de ő sajnos egészségügyi okokból nem tudott tovább dolgozni és vállalni minket, így nagyon örültem volna, hogy mégis mehetett volna tovább az ez irányú fejlesztés. Mit tehettem, tudomásul vettem, hogy nem így lesz. Erre is csak azért nem panaszkodtam, mert a hölgy a maga tudása szerint becsülettel tornásztatta a lányom, és nagyon korrekt volt velünk, amiért hálás vagyok neki. De akkor sem ez volt számunkra kiírva. Ráadásul egy olyan helyiségben volt a torna, ahol nem működött a fűtés, csak azért nem fagytak meg télen a gyerekek, mert az egyik anyuka hozott egy nagy teljesítményű hősugárzót. Az idén annyi változás történt, hogy a fejlesztőbe felvettek egy olyan hölgyet, aki logopédus, gyógypedagógus, szomatopedagógus és mozgásterapeuta végzettségekkel is bír, tehát most szeptembertől ő egy személyben adja valamennyi előírt fejlesztést a lányomnak. Hogy ővele éppen mi baja van a fent említett kolléganőnek, azt nem tudom, de kijelentette, hogy az oviban számunkra már nincs szabad hely és időpont, úgyhogy adja csak nekünk a terápiákat továbbra is a kisegítőben. Ez szerintem sértő és megalázó, hogy egyes gyerekeknek van hely óvodán belül a fejlesztésre, másoknak meg nincs, és ráadásul ez „pofára” megy! Eddig is csak azért nem panaszkodtam, mert magának az óvodának és különösen a lányom tündéri óvónőinek nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán befogadták, és tényleg megtettek mindent azért, hogy ő így is jól érezze magát az óvodában. Ami azonban végképp kiverte nálam a biztosítékot – ha szabad így fogalmaznom,- hogy az idén érdekes módon az iskolában sem maradhatunk a régi helyen, az új kolléganőnek egy még az előbbinél is rosszabb körülményekkel bíró helyiséget jelöltek ki , ahol az ajtó közvetlenül az udvarra nyílik, alatta fütyül be a szél a földön tornázó gyerekre stb. Szerintem ezek egyszerűen méltatlan körülmények. Lehet, hogy a lányom sérült, de ez nem jelenti azt, hogy neki minden mindegy! Engem az érdekelne, hogy mi történne akkor, ha én egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a lányom ilyen körülmények között kapja meg a neki járó fejlesztést? Köteles vagyok arra, hogy mindent lenyeljek azon az alapon, hogy örüljek annak, hogy egyáltalán kap fejlesztést? Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást. Felháborít, hogy a személyes konfliktusok közepette egyszerűen mint ha mindenki fütyülne arra, hogy itt tulajdonképpen gyerekekről van szó, és az ő érdekeikről. Mit tehetek, kihez fordulhatok ez ügyben? Milyen következménnyel járna, ha egyszerűen visszautasítom a fejlesztést és így nem vagyok hajlandó a lányom oda vinni? Nem szeretnék ok nélkül senkit sem megbántani, de azt hiszem nem nagy kérés, hogy a gyermekem a 21. században normális körülmények között kaphasson fejlesztés. Kivel beszéljek először és hogyan menjek tovább? Mert ebből nem kívánok engedni, ilyen körülmények között nem akarom őt oda hordani. Inkább megoldom a fejlesztését magán úton, zsebből, ahogy korábban is tettem, mert az ovi előtt is volt élet, 4 hónapos kora óta hordjuk már mindenhová, hogy fejlődjön, és sajnos úgy látom, hogy ahhoz, hogy ez a tendencia megmaradjon, továbbra is ez lesz a járható út, bármennyire megterhelő is. Mert az állami rendszerben az a keserű tapasztalatom, hogy minden számít, csak a gyerek nem, és az igazán jó szakembereket egyszerűen elüldözik az állami rendszerből, és a maszek létbe kényszerítik. Én egy vidéki kisvárosban élek az ország nyugati felén, és sajnos ezt mind az itt megélt személyes tapasztalatom mondatja velem. Csak remélni tudom, hogy a legtöbb helyen azért ez nem így megy. Válaszát előre is nagyon köszönöm!! És elnézését kérem, hogy nem írok nevet, nem tiszteletlenségből teszem. Megértését is nagyon köszönöm!
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Azt gondol az ügyüket a helyi Önkormányzat oktatási, esetleg szociális osztályán kell ismertetnie. Minden gyereknek, családnak joga van az integráció normális személyi és tárgyi feltételeihez, valamint az emberi méltóságukhoz. A fent említettek, sokban megsértették ezen jogukat. Jelezze hivatalos Fórumon és kötelesek intézkedni.
Üdv Héjja Edit 2010. 09. 20. 09:05
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
