Tisztelt Enikõ. Tanácsát szeretném kérni. Nem rég összejöttem egy nálam 23 évvel idõsebb férfival. Minden úgy tünt,hogy jó együtt,még megbeszéltük,hogy folytatjuk és találkozunk.Már alig vártam mikor láthatom újra,mert még soha nem éreztem magam ilyen jól. Másnap elkellett utaznia miután visszajött nem keresett hiába küldtem neki üzenetet nem válaszolt. Majd miután felkerestem azt mondta nem bánta meg,de nincsen mirõl beszélnünk és nem akar látni,minden más magyarázat nélkül. Csak értetlenül állok,hogy miért történt ez,és miért küld el minden más magyarázat nélkül,ha egyszer mindketten szerettük volna a folytatást. Ön szerint mi oka lehet? Ön mit gondol? Köszönöm válaszát

Kedves Enikõ!
14 éves kapcsolatomnak véget vetettem, mert nem voltam boldog. A döntést egy új szerelem érlelte meg bennem.
A volt párom hihetetlen energiával küzd, hogy bebizonyítsa, rosszul döntöttem. A kapcsolatunk valóban nem volt tökéletes, de ebben mindketten hibásak vagyunk-állítja. Nem szabad eldobni a múltunkat, inkább a megjavításán fáradozzunk. Az új kapcsolat sem lehet teljesen felhõtlen, hiszen nincs hiba nélküli ember -szerinte. Véleménye szerint a boldogtalanságom egy csomó félreértett-félremagyarázott dolgon alapult.
Természetesen én is látom, hogy sok mindenben igaza van.
A probléma az, hogy 4 hónap telt el a szakítás óta, már nem vagyok biztos a döntésemben, de nem is vagyok képes visszatérni a régi kapcsolatba. Vagyis nem bírom meghozni a végsõ döntést: visszamegyek a régihez, vagy igazán teljes erõmmel belevágok az új kapcsolatba. Ez a helyzet idegileg annyira igénybe vesz, hogy már elég komoly testi tünetekben is megnyilvánul a lelki konfliktus. Annyira gyötör, hogy nem tudok dönteni közöttük, hogy legszívesebben egyedül vagyok. Így akár mindkettõjüket elveszthetem. Mérlegelek ide-oda, és nem bírok dönteni. Mit tegyek, kérem segítsen! Köszönettel

Tisztelt Enikõ!!!
Szeretnék Öntõl tanácsot kérni!
27-éve élek házasságban, 20-évig szerelemmel szerettem a férjemet, ám 2-éve 25-évnyi házasság után tudtam meg, hogy a férjemnek 7-éven át tartó viszonya volt az édesanyámmal, és ezt sajnos nem tudom földolgozni, bár próbáltam és próbálom is, de sajnos nem megy!
Sokszor úgy érzem bele õrülök annyira fáj!
Tisztelettel várom a segítõ szavait!

Kedves Enikõ!
4 éve tartó távkapcsolatom ért véget nem rég. Ez már nem az elsõ szakításunk. Többször voltunk már külön rövidebb-hosszabb ideig. Most azért váltunk el, mert a párom nem tudta elszánni magát az összeköltözésre, hiszen már a hétvégi találkozásoktól többre vágytam. Hozzáteszem nem esküvõre, csak együttélésre (elsõ körben) kértem.
Bár nem voltunk tökéletes páros, sok mindenben különbözünk, de valamiért nehezen tudunk egymástól elszakadni. Ezért is próbálkoztunk mindig újra és újra az elmúlt években. Nem volt zökkenõmentes és könnyû a kapcsolatunk, csalódások és fájdalmak is kísérték az utóbbi idõben. Ennek ellenére mégis ragaszkodom hozzá és nehezen tudom elképzelni magam más mellett. Õ is azt mondja, hogy szeret, de fél belevágni egy közös életbe. Megjegyzem a magánéletében nehezen hoz meg döntéseket más területen is, nem csak velem kapcsolatban.
Beszélgetéseink alkalmával én úgy érzem sokszor elbeszélünk egymás mellett. Ezért is gondoltam, hogy talán egy harmadik személy egy párterápián segíthetne nekünk. Ön szerint érdemes lenne megpróbálnunk utolsó esélyként? Vagy engedjük el egymást és törõdjek bele, hogy nem én vagyok az igazi számára.
Elõre is köszönöm válaszát!

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illetõ férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idõsebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha õ nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az elsõ pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy õ nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem õt.
A fõbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelõzõ - napon kezdõdtek. Ilyenkor mindig jelentõsen megnõ a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhetõ alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sûrûn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsõsorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetembõl adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam õt. Ezt csak fokozta, hogy õ – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredõ vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidõzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színû farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követõen ez így ment minden órán, s szabadidõmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton õ jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom õt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem õt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom õszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idõs apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemrõl. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idõsebbek nálam és házasok. Egyszerûen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom õket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idõsebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Õ testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor õt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nõkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy õ fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnõimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idõsebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértõek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem õ a zsánerem és azt azért õk is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tûnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idõsebb nálam! A barátnõim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók õszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemrõl? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Elõre is köszönöm a választ!

Kedves Enikõ!
Köszönöm a válaszát! Hállá istennek ,más területen nincs gondom,jó házasságban élünk 37 éve. Tényleg mindig mondja a férjem is,hogy miért vagyok ideges,nincsennek anyagi gondjaim,a gyermekeim is már kirepültek régen Õk is jól vannak,Hálistennek nem kellene idegeskedni.Tudja biztosan az a bajom,hogy megszoktam a nyüzsgést,az embereket,ugye 30 év nem kevés vendéglátásban,és hiányzik.Korán kelõ vagyok és minden egybõl kész.Nagyon köszönöm a válaszát.
Üdv: Juci.

Kedves Doktornõ!
Másfél éve vagyok együtt a barátnõmmel. Össze szeretnénk költözni nyáron, de közénk feszül egy ellentét. A barátnõm semmiképpen nem akar gyereket. A legkisebb esélyt sem látom, sõt választás elé állít, hogy ha gyereket akarok felejtsem el õt. Változhat ez a késõbbiek folyamán vagy keressek másvalakit?
Köszönettel: Maciej

Kedves Enikõ!
Nagy bajban vagyok,ugyanis 30 év vendéglátás után, idehaha vagyok.Tudja sokszor már a depresszió kerülget,úgy érzem.
Különben is Én ikrek jegyében születtem,állandóan mozgolódom,Én rám nagyon jellemzõ,a horoszkópom.Hidje el pedig próbálom magam lekötni,unokázom,kézimunkázom,mindent csinálok,de még mindég sok minden beleférne,az idõmben.Jelentkeztem pár helyre,hátha felvennének,pedig az egészségem sem a legjobb,de nehagyom el magam.lehet ,hogy untatom,vagy nem Önre tartozik a kérdésem,de már nemtudok hova fordulni.Mit tanácsolna nekem,mert megbolondulok.
Tisztelettel: Varga Mihályné.Juci.

Kedves Enikõ!
A férjem 11 év együtt töltött év után(ebbõl 7 év házasság),úgy döntött hogy elhagy.Van 3 gyermekünk.Azt mondta nem szeret már úgy mint régen.Régen jól megvoltunk és sokat beszélgettünk, de a kapcsolatunk vége felé egyre ritkábban.Közös programok nem voltak ,de õ nélkülem elég sûrûn ment a haverokkal kikapcsolódni.Ezeket én szóvá tettem és ez is lehetett a probléma.meg talán az hogy a hangnem nem éppen volt a megfelelõ.Ezek után a tudomásomra jutott hogy van neki egy telefonos "barát nõ"akivel egyszer találkozott is.De ezt nem tõle tudom hanem a nõ férje hozta a tudomásomra.Ezeket elõször mind letagadta és mikor látta hogy nem hiszek neki mindent bevallott.Most ott tarunk ,hogy õ még mindig beszélget a nõvel (de azt mondja nem akar semmit tõle).A válópert én adtam be .Én nagyon szeretem csak azt nem tudom hogy érdemes e õt visszavárnom vagy valahogy felejtsem el?Egy házban lakunk még de nem alszunk már egy ágyban.Szex még van néha.Amióta kimondtuk ,hogy külön vagyunk sokkal többet beszélgetünk.Szinte minden nap.Nem tudom mit tegyek.Kérem segítsen megoldani a gondunkat.
Köszönöm a segítséget elõre is.

Tisztelt Enikõ!
Fiatal felnõtt nõ vagyok, és szüleim - hosszú ideje tartó - problémájára keresem a megoldást. A gond az, hogy az anyukám minden nap iszik valamennyit. Ez nem mennyiség, nem is hat rá láthatólag, de apukámat nagyon idegesíti, és õ azt mondja, hogy látja rajta. Többször próbálták már megbeszélni a dolgot, egy ideig mûködik is mindig, de végül mindig visszatér a régi kerékvágásba, ami apukámnak elfogadhatatlan. Anya sosem ad arra választ, hogy miért csinálja, pedig e nélkül nem is lehet megoldani a problémát. Ezt apa nagyon fájlalja. Most eljutottunk addig, hogy válnak, mert apa megelégelte a helyzetet. Anya meg van sértve, és úgy tesz, mintha a válás jó lenne neki. Ez persze apának még rosszabb, nem érti az egészet, hogy miért viselkedik így anya. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetne hatékonyan megbeszélni az okot/okokat? Illetve, ha ez nem megy, akkor: hogyan vehetném rá a szüleimet egy párterápiára? Apa eléggé reményvesztett és talán sajnos beletörõdött, hogy ez nem mûködhet, anya pedig a dacfázisban van, így eléggé erõs indok kellene, hogy sikerüljön rávenni õket. Kérem segítsen!
Tisztelettel:
Egy lány, aki nem szeretné, ha szétessen a családja...

Üdvözlöm kedves Enikõ!
Nekem az lenne a kérdésem,hogy 2 éve vagyok párkapcsolatban én 32 éves vagyok a párom 30.
A párom elég messze lakik tõlem,ezért nem sürün tudunk találkozni.
Kb 2 hónapja ki derült hogy a párom találkozott egy lánnyal,akkor ezt megbeszéltük persze õ tagadott mindent,de én megtudtam hogy ki volt az a lány és írtam neki egy emailt õ azt mondta hogy igen találkoztak de neki azt nem mondta hogy van kapcsolata,(azaz engem le tagadott)Most megint van egy másik lány aki írt neki és a lány írta hogy látom kapcsolatban vagy és hogy gratulálok,erre õ azt írta vissza hogy az csak egy dolog hogy mi van ki írva az adatlapomra ( ez egy közösségi portálon volt ez a levél ) Vagyis megint az van hogy õ akkor minden lánynak azt mondja hogy nincs kapcsolata akivel csak beszél. Most mit tegyek??????? Én nagyon szeretem õt és õ is mindig ezt írja nekem hogy nagyon szeret,de ha szeret akkor ezt miért csinálja velem??És az a másik hogy lehet hogy most terhes vagyok tõle.

Köszönöm elõre is válaszát.
Üdvözlettel Rika.

Tisztelt Enikõ!
4 éve élünk együtt párommal. Mindketten elváltak vagyunk. Társkeresõn keresztül ismerkedtünk meg. Én úgy érzem rátaláltam arra aki kedves figyelmes és nõként is tisztel amit házasságom alatt nem kaptam meg.
Házasságom alatt volt férjem italozott gyakran megvert és lelkileg megalázott. Aztán válás után volt egy kapcsolatom de az ital miatt az is véget ért. Mostani kapcsolatomban minden tökéletes volt ezidáig. Sajnos megint az ital szól közbe. Már jó ideje párom minden nap fogyaszt alkoholt. Nem részeg de észrevehetõ, hogy ivott. Kérdésemre azt mondja régebben is ivott a benzinkúton ahol dolgozott minden nap ittak. Egy pálinka, bor, vagy 3-4 sör esetleg pezsgõ. Nem tudom elfogadni azt, hogy minden nap rendszeresen inni kell.
Anyám is ivott életemet mindig az ital teszi tönkre??? Miért?
Kérdésem az kell-e minden nap inni, és hogy ezt a kérdést meg tudom -e beszélni vele. Eddig mindig veszekedésbe fulladt a dolog. Pedig elmondtam neki mikor iszik ittas görcsbe rándul a gyomrom ideges leszek és félek hogyan végzõdik a dolog.
Erre õ azt mondja: még nem láttál részegen nem bántalak ne félj. De ha mégis?
Kérem válaszát. Elõre is köszönöm: suzy

Kedves Doktornõ!
A kapcsolatunk a párommal 5 évvel ezelõtt kezdõdött,2 éve megszületett a kislányunk.Sajnos a kapcsolatunk megromlott.Sok vita,anyagiak, munkahelyi feszültség a párom részérõl,fáradság stb..Sokat gondolkoztam és sok mindent másképp csinálnék mA(de ehhez természetesen neki is akarnia kell hiszen mindketten hibáztunk).Különköltöztünk 1 éve azóta is látogatja a kislányát, elviszi.A kezdeti feszültség elmúlt.Rámtört az érzés hogy kell nekem és tenni akarok azért hogy mûködjön a kapcsolatunk újra.4 hónapja felvetettem neki hogy nulláról próbáljuk meg újra,hiszen a nehezén túlvagyunk és egyenesben vagyunk mindketten(mégha én többet is szenvedttem ezidõ alatt),változtatva sok mindenen.Egyértelmû választ nem kaptak csak sûrûbbek lettek a látogatások ma már ott tartunk hogy minden hétvégét velünk, velem tölt,többnyire jól elvagyunk.DE semmi féle testiség nincs a kapcsolatunkban.Lépésrõl lépésre épül újra fel az egész de úgy gondolom hogy ennek is itt lenne már az ideje.Viszont egy kézfogást is elhárit.Mondván hogy olyan furcsa ez neki hogy milyen régen fogtam meg a kezét.És itt jön be az hogy hiába vagyok csinos(mások szerint)hiába érzem jól magam a bõrömben mint NÕ nem inditom be a fantáziáját.Igy viszont kételkedem a "hûségében" hiszen ha nekem hiányzik már az együttlét valószinû neki is, és miután engem nem akar gondolom mástól megkapja,vagy tüske van még benne az elmúlt idõszakot illetõen.Sajnos választ nem kapok tõle,sõt errõl nem is tudok vele beszélni.De akkor minek van velem.Miért kapok tõle ajándékot, miért kedveskedik,akkor is ha épp egyedül vagyunk gyerek nélkül?!
Nem tudom hogy folytassam e ezt az egészet,hiszen hártja a közeledésemet, vagy tartsak ki mert esetleg lesz ebbõl még valami?Nem látok tisztán,mert nagyon szeretném õt és hogy egy család legyünk de nem mindenáron.Teljesen bolondot nem akarok csinálni magamból.Vajon mi a megoldás?
Várom megtisztelõ válaszát!

Tisztelt Doktornõ!

38.hetes várandós vagyok a második gyermekünkkel. A párom a napokban szakított velem. Állítólag elmúltak az érzései. Tíz és fél éve vagyunk együtt. Sok nehézségen mentünk át, mindig mindent megbeszéltünk, megoldottunk. Az utóbbi 3 évben kevesebbet volt itthon. Két munkahelyen dolgozott. Én mindig elfogadtam, de közben nagyon hiányzott. Egymásra, közös programokra nem volt idõ. Bennem minden nehézség ellenére nem változott semmi, legalábbis annyira nem, hogy
szakítsak vele. Úgy tûnik végleges a döntése, mivel bejelentette a családjának is. Rá is kérdeztem, hogy akkor tényleg végleges a szakítás, vagy csak idõ kell neki (mivel említette, hogy depis, de nem tudja megfogalmazni, hogy igazából mi a baja).Azt mondta, hogy ha akarom, elmehetünk párterápiára. Szívesen elmennék, de félek, hogy csak újabb ámításba kerülnék. Merjek belemenni vagy fogadjam el, hogy vége? Visszatérhetnek az érzései a terápiától?
Válaszát elõre is köszönöm!

Tisztelt Enikõ!
2 gyermek édesanyja vagyok, a kicsi öt hónapos. 30 kg- súlyfelesleg van rajtam. Magasvérnyomás miatt állandó (1 szem) gyógyszert szedek. Már szörnyen nézek ki, végképp nem bírok. Kisgyermekek mellett ezt nem lehet és az egészségem is rendkívül megsínyli. Szeretnék egy komplett változást, de fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá. Futni nem bírok, azt próbáltam, ahhoz elõször egy keveset le kellene adnom. Szobabicikli, ab king pro és ab circle van itthon, de az étkezésemen is lenne mit változtatni!
Kérem segítsen hogyan kezdjek hozzá? Milyen étrendet kövessek? Esetleg hol találok mintaétrendet kreativitás híján? Hogyan kezdjem el a mozgást? Mennyit mozogjak? Heti mennyi fogyás a normális?
Köszönöm elõre is!

Kedves Gazdag Enikõ!
16 éves lány vagyok, 9 évig akrobatikus rock 'n' rolloztam, aztán abbahagytam és azóta csak itthon tornázok, gyakorlatokat végzek. Amíg táncoltam 54 kg voltam, most azonban 63-ra kúszott ez a szám. Szeretném, ha újra 54 kg lehetnék. 168 cm vagyok.
A kérdésem pedig, hogy melyek azok az itthon elvégezhetõ gyakorlatok, melyekkel lefogyaszthatom a belsõ combom, az alsó hasam és az 'oldalháj'amat? :) Köszönöm!

Kedves Enikõ!

A párommal 1,5 éve ismerjük egymást. A köztünk lévõ nagy távolság /km-ben/ és munkahely keresés miatt még nem lakunk együtt. Válása remélhetõleg most fog befejezõdni. Nem miattam válnak el, én még õt nem is ismertem, amikor megromlott a kapcsolatuk.
2 gyermekük van, a nagylány már dolgozik, nem lakik velük egy háztartásban. A fiú 13 éves.
Érzelmileg most vagyunk kapcsolatunk csúcsán. Hétvégén feltettem neki a kérdést, hogy ha összeköltözéskor, együttéléskor is minden "happy" lenne, õ szeretne-e közös gyermeket. Nemleges választ kaptam, de igazából erre is számítottam, mivel neki már van 2 gyermeke.
Én 40 éves vagyok, elvált, és nincs gyermekem, de szeretnék, és ha vele minden jól alakulna, tõle. Sok idõm nincsen.
Igazából ráerõltetni ezt nem fogom és nem is akarom, de szomorúvá tett az elutasítás, mert egy kicsit úgy érzem, hogy nem szeret annyira, hogy legyen közös gyermekünk.
Szerinted mit tegyek? Így örökre elvesztem az esélyt, hogy gyermekem legyen.

Segítõ tanácsodat elõre is nagyon köszönöm

Lizi

Tisztelt Enikõ!
37 éves nõ vagyok. Voltam anorexiás, 40kg-ot fogyva csont és bõrben, kórházban, stb. Szüléseim után viszont elindult a pokol. Immár 96kg-s vagyok, és fájós lábakkal, fulladással, itt fáj ott fáj, stb. Szörnyen érzem magam. Mindenféle trükköt kripróbáltam fogyást illetõen, de már nem megy valami miatt. Pedig igen szeretnék a gyerekekkel együtt jókat bringázni, tornázni, velük lenni. Hogyan tudnám megváltoztatni az életemet evésügyileg, hogy nem legyen rajta a sok plussz?
Kérem segítsen tanácsával, köszönettel: Kriszti.

Kedves Enikõ!
Az én problémám az lenne,hogy úgy érzem a férjem megcsal de konkrét bizonyítékom nincsen erre. Csak azt vettem észre néha kedveskedik nekem pedig amúgy nem szokott. Van két gyerekünk és egy kicsit eltávolodtunk egymástól lehet hogy csak ezért érzem ezt?

Kedves Enikõ !

Van egy minden szempontból egészséges 13 éves lányom. Szeretne sportolni, de nem tudjuk, mi lenne jó neki /õ se /. Hová, kihez lehetne fordulni ez ügyben ? /hobbysport jöhet szóba / Hol végeznek olyan vizsgálatot, ahol felmérnék és adnának tanácsot ?
Tisztelettel: Ágnes