Frányó Zsófia
Pedagógus, kineziológus, reiki gyógyító
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/518-53-68
E-mail: fzsofka@gmail.com
Honlap: http://www.napszikra.hu/szakemberkereso
http://www.napszikra.hu/terapeuta/franyo-zsofia
Kérdezz-felelek
Szeretnék segítséget kérni abban, hogy a 30 hónapos kisfiam amióta szobatiszta lett, kb. 3 hónap, egyfolytában piszkálja a kukiját, de már túlzás. Van 3 felnőtt fiam, akiknél szereztem tapasztalatot, de ennyire nem vitték túlzásba. Folyton azt találja ki, hogy kakilni vagy pisilnie kell, persze ez ritkán van úgy, inkább levetkezik és csak piszkálja a kukiját, és mikor rászólunk és felakarjuk öltöztetni hangos hisztibe fog és nem engedi. Abban szeretném kérni a segítségét, hogy a háttérben nincs-e valami betegség, idegrendszeri vagy valami??Esetleg pszichológus vagy milyen szakember segítségét kérhetem??Kisfiam még csak szavakat mond, azt sem minden szót, inkább mutogatással és visítással próbálja elérni azt amit szeretne.
Várom mielőbbi válaszát, mert most már aggasztónak tartom a dolgot.
Köszönöm megtisztelő figyelmét. Munkájában további eredményeket és az életben minden jót kívánok Önnek.
Üdvözlettel: aggódó anyuka
A problémája nem egyedi, és elsősorban szeretném megnyugtatni, abszolút nem valószínű, hogy bármi betegség volna a háttérben. Az, hogy a kisfia a pelenka elhagyásával rátalált egy érdekes, új testrészre, aminek a piszkálása ráadásul kellemes érzés, elegendő ok ahhoz, hogy keresse erre a lehetőséget. Valószínűleg azt is érzi, hogy ez a szüleinek nem tetszik, ami egy újabb lehetőség, hogy kipróbálja saját maga határait (hiszti kérdés).
Más témában azt mondanám, hogy a határokat gyengéden, de konzekvensen meg kell húzni, szexualitással kapcsolatos kérdésekben azonban úgy gondolom a határ kijelölése igen nehéz és talán kicsit a saját mércénktől is eltér. A tiltás semmiképp nem megfelelő megoldás, és a felöltözködést is inkább más oldalról érdemes megközelítenie: mindenki ruhában van, megfázunk nélküle... A hiszti persze már más kérdés, mindegy mi váltja ki, következetesen kell kezelni. Véleményem szerint az lenne a jó, ha a kisfiú nem kapcsolná össze azt, hogy piszkálhatja-e a kukiját (igen), vagy hisztizhet-e (nem). (Persze minden gyerek hisztizik néha.)
Amit újra és újra érdemes még elmagyarázni a gyerkőcnek, mert ha nem is beszél még, érteni ezt biztosan érti, hogy mások társaságában, játszótéren, más gyerekek, felnőttek előtt ezt nem illik csinálni. Ezen kívül azonban azt hiszem a legjobb, ha próbálja elfogadni a dolgot, és inkább elterelni a gyerek figyelmét: gyere, menjünk el biciklizni, ahhoz viszont nadrágot kell húzni..., bár tudom, hogy ez állandóan nagyon nehéz feladat.
Szakember: nem feltétlenül szükséges, de ha Önt megnyugtatná, javaslom, hogy keressen fel egy gyerekpszichológust, akivel általánosságban tudnak beszélni a kicsi szokásairól, egyéniségéről, és a neki megfelelő nevelés gyengéd lehetőségeiről. Ha még nincs jelöltje, a Napszikra Stúdióban talál gyermekpszichológust!
Remélem tudtam segíteni!
Üdvözlettel: Frányó Zsófia ma, 11:12
Sok éven keresztül jártam pszichológushoz, pszichiáterhez. Volt némi haszna a gyógyszereknek, tudtam aludni. A probléma gyökeréhez nem jutottunk el. Egy mély pont tiszta pillanatában felkerestem egy kineziológust. Sokat segített. Úgy érzem ez a szakember volt az első aki igazán, őszintén tud segíteni. Mit tegyek ha anyagilag nem tudom fizetni a kezelést. Most újra"süllyedek" és a családom is velem együtt. De anyagilag most nem engedhetek meg magamnak ilyen kiadást. Milyen lehetőség, módszer van amivel segíthetek magamon itthon viszonylag kevesebb anyagi ráfordítással.
Köszönettel.
Örömmel olvastam, hogy bevált Önnek a kineziológia, és sajnálattal azt, hogy problémái kezdenek visszatérni. Természetesen vannak otthon végezhető egyszerű feladatok az aktuális problémák, stresszek oldására, de ezek nem helyettesítik teljes mértékben a kineziológiai oldást, amit a szakemberrel végeztek korábban is, maximum enyhíthetik a nehézségeket.
Miután látatlanban, és a probléma pontos ismerete nélkül, izomtesztek nélkül nem lehet egyénre szabott módszereket találni, mindenképpen javaslom, hogy keressen fel valakit, akár a korábbi szakembert, akár engem, ha szeretne, és együtt próbáljanak kidolgozni valamilyen napi szintű, önállóan is végezhető feladatokat, valamint rendszeres (de ritkább, anyagilag nem megterhelő) kontrollt.
Remélem tudtam segíteni, és bár egy-két személyes találkozás valószínűleg nem hagyható ki, az otthoni "magunkkal való munka" sokat segíthet!
Ha segíthetek ebben, örömmel várom a hívását!
Üdvözlettel:
Frányó Zsófia 2012. 02. 19. 14:33
5 éves kisfiam,kb 1 hete furcsán pislog.Sűrűn,erőteljesen,mintha valami lenne a szemében.Mi állhat a háttérben?Nagyon köszönöm!
Feltétlenül javaslom, hogy keressék fel a gyerekorvost, mert - ha véletlenül nem is vette észre - lehet, hogy tényleg belement valami a szemébe, vagy allergiás valamire, esetleg kezdődő kötőhártya-gyulladás...
Amennyiben kivizsgálás után az orvosok azt mondják, illetve Ön úgy érzi lelki oka lehet a dolognak, kérem keressen fel kineziológus, vagy gyerekpszichológus szakembert. Általánosságban nem lehet okot megnevezni egy ilyen tünethez, fontos lenne a gyermek személyes ismerete, információk viselkedéséről, kedélyállapotáról általában, valamint bármi olyan körülményről, ami változott körülötte mostanában.
Remélem valamennyit tudtam segíteni!
Frányó Zsófia 2012. 01. 25. 09:01
Szeretnék választ kapni egyik családtagom súlyos elhízására, izomtesztelési módszerrel. Megkerülni a tudatot és így megnézni, hogy valójában tudat alatt hogyan reagál az adott problémára.
Kérdésem: hogyan kell kivitelezni pontosan ezt a technikát?
Köszönettel: Ildi
Ennek a technikának az elsajátítása hosszas gyakorlást igényel, ezen felül a konkrét kérdések feltétele előtt engedélykérő és előtesztekre van szükség. Valamint egyetlen kérdésre kapott válasz nem mutat utat a megoldáshoz, így egy puszta kérdés biztosan nem elégséges.
Ezért, ha gondolják, és az illetőnek is megvan a kellő motivációja, keressenek fel engem, vagy más végzett kineziológust!
Tisztelettel: Frányó Zsófia 2011. 12. 12. 12:45
Segítségét szeretném abban kérni, hogy a fiamnál az éjszakai felriadás problémája figyelhető meg. Abban reménykedünk hogy idővel majd kinövi, de sajnos már 9 éves és mindig ezzel a problémával küzdünk, ami mint szülő lelkileg nagyon megterhelő. Ezért érdeklődnék, hogy Ön tud-e olyan módszert, technikát, homeopátiát, amivel ezt meg lehetne szüntetni vagy legalább a gyakoriságát csökkenteni.
Köszönöm segítségét. Henriett
A kérdés mindig a felriadás oka. Fontos, hogy ugyanabban az időpontban ébred-e, többször is ébred-e, zaklatott-e ilyenkor a gyermek, valamint, hogy mi történik miután felébred, saját ágyban marad, vagy sem...
Általános receptet nem tudok, esetleg ki lehet próbálni egy enyhe citromfű teát esténként, ezt gyerekek is nyugodtan ihatják. Ezen kívül szívesen találkoznék Önökkel az okok felkutatása, és megoldása érdekében. Ha gondolja, kérem hívjon, vagy keressen e-mailen!
Üdvözlettel: Frányó Zsófia 2011. 12. 07. 16:43
Kedves Frányó Zsófia!Segítségét szeretném kérni 13,5 éves Fiammal kapcsolatban.Igazán nem tudom hogyan tömören hogyan írhatnám le a problémát úgy,hogy esetleg megfejthető legyen:Gyerekemmel az elmúlt hónapokban úgy érzem, hogy "megromlott" a kapcsolatom.Korábban sem volt rá jellemző a bőbeszédűség, a "csavargás", barátokhoz futkosás, de most aztán végképp nem.Élettársammal együtt élünk hárman 1+2 fél szobás albérletben, rendezett körülmények között.A párom soha nem bántja, nem noszogatja, inkább barátja szeretne lenni.Jómagam inkább próbálom "terelgetni" hol keményen, hol gyengédebben.Előttünk a továbbtanulás, Manó megérti, hogy számára fontos lépés ez.A tanulásával nincs semmi gond, 4-es- 5-ös.A problémám az, hogy túlságosan is "jó" gyerek. Suliból haza jön, bemegy a szobájába, ahol ott a számítógép, a psp. Ha megéhezik beviszi az ennivalót, este zuhanyozáskor kijön és jóéjt kíván. Próbálunk vele beszélgetni, hozzá szólni. Válaszol, de max. 15 percet "tölt a társaságunkban" és vissza vonul. Győzködöm valamilyen sportolási lehetőséggel, reménytelen.Most jár heti 1 alkalommal felvételi előkészítőre, reméltem talán ott talál új barátokat, mert jelenleg az osztálytársai közül 4-5 gyerek az akit annak tart.Persze ez csak az iskolában tartózkodásra vonatkozik, mert sulin kívül semmi egyéb programot nem találnak ki maguknak.Félek, mert nem szeretném elveszíteni a gyerekemet, de már nem tudom hogyan kezeljem, hogyan álljak a "kamaszkorhoz" hozzá.Nagyon érzékeny lélek egyébként, igazi "bika" jegy.Ha kemény vagyok bele remeg az ajka, ha nem az pedig egyik fülén be, másikon ki. A válásunkat viszonylag jól átélte 7 évvel ezelőtt, az édesapjával a kapcsolatot ápolják, mi volt férjemmel nagyjából "barátok" maradtunk. Olyan alapvető dolgokon "veszünk" Manóval össze, hogy maga után még mindig nem képes elmosni egy tányért /pedig a havi zsebpénz egyik feltétele, hogy más után ha nem is, de maga után tegye már meg/, vagy a házi állatával foglalkozni azokon a napokon, amikor pl Ő nem soros, de mi későn megyünk haza.Tegnap délutáni eset, ami írásra késztetett:baráti házaspárhoz indultunk, ahol szintén van 1 kamasz srác, 15 éves.Neki is van számítógép, xbox360, ugyanakkor focizik, kondi terembe jár és ami a legfontosabb: kommunikál a szüleivel!Már az autóban ültünk, a párom még a motorháztetőben volt benne nyakig, ellenőrizte a hűtőt.A gyerek olyan arccal ült be, mintha temetésre mennénk. Amikor ezt megjegyeztem neki, közölte, hogy nincs kedve jönni.Mondtam, hogy mielőtt elindulunk döntse el mit akar, semmi nem kötelező.Hát, Ő kiszállt s haza ment:-(((.Nagyon csalódott voltam és felháborodott!Egyetlen gyerekem és nem tudok vele mit kezdeni.Nálunk annak idején nem volt ilyen.Nem volt kérdés, hogy beszállunk-e a házi munkába, az, hogy akarunk-e a szüleinkkel közös programot vagy sem.Most Mikulás alkalmából vettem 3 színházjegyet a Padlás előadásra, hogy ne legyen snassz, persze mellette a szokásos édességek.Ő azt hiszi, hogy moziba megyünk:-).Nem tudom, hogy sül el. 35 éves vagyok, nem érzem magam konzervatívnak és gyöpösnek sem.A párom laza 41, intelligens ugyan akkor egy 18 éves lány gyermek apjaként nagyon jól ért a kamaszok nyelvén, de őszintén megmondta, hogy feladta Manóval kapcsolatban a sikertelen próbálkozásokat, az elutasításokat.Lehetnénk haverok is, ha a gyerek lealacsonyodna odáig, hogy keresse a társaságunkat, vagy legalábbis előjöjjön a szobájából:-(.Kitaláltam, hogy hetente 1 alkalommal legalább akár akarja, akár nem vagy a fiúk mennek el otthonról ketten akár billiárd, csocsó, vagy pl fallabdázni, vagy mind a hárman együtt akár csak kirakatot nézni.De sajnos mindig az a válasz a felkérésekre a gyerektől, hogy fáradt...Kérem a leírtak alapján,amennyiben lehetséges így "megítélni" a dolgokat, legyen kedves megtisztelni szakmai válaszával. Üdvözlettel:Angéla
Kedves Angéla!
Problémája nem egyedi eset, a mai gyerekek egyre hajlamosabbak az elmagányosodásra. Ennek az egyik, tagadhatatlan oka a számítógép. Egy színes, a valóságnál izgalmasabb, végtelen világba viszi őket, amelyből nem akarnak kiszakadni. Ha Manó tényleg minden délutánt a számítógép mellett ül, az bizony már függőség, ezzel kapcsolatban feltétlenül javaslom egy szakember felkeresését, pl. Tóth Dániel fiatal kollégám kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik. www.napszikra.hu/terapeuta/toth-daniel
Fiával való kapcsolatukat tekintve azt gondolom, hogy bár a liberális nevelés a legjobb alap egy jó szülő-gyerek kapcsolathoz, mégis, a szabályok betartása ugyanolyan elengedhetetlen. A közös program, például a közös étkezés ne legyen felkérés, hanem legyen tény. A mosogatás pedig végképp! Természetesen nehéz megtartani azt a határt, hogy ne veszekedés, csak nyilvánvaló dolog legyen mit várunk el a gyerektől, ám ez főleg az ön hozzáállásán múlik, gyakran a szülő eleve feltételezi, hogy vita lesz, fél attól, ahelyett, hogy egyszerűen kérésként vezetné be elvárását, de természetesen nem kérdésként. Ameddig önök betartják amit kimondva-kimondatlanul ígértek: van vacsora, van zsebpénz, számítógép (megadott időkereten belül)... addig neki is be kell tartania a szabályokat.
Különösen ha érzékeny gyerek, nagyon fontos lenne, hogy ne torkolljanak az elvárások mindig veszekedésbe, de ez nem jelenti azt, hogy megengedjenek neki mindent. Javaslom mindenképpen, hogy adjanak egy újabb esélyt a helyzet megbeszélésnek is. Szemtől szembe mondja el neki, amiket nekem, hogy önt bántja, hogy mostanában főleg vitáznak, és hogy nagyon szeretné, ha őszinték tudnának egymással maradni, kéri, hogy ő is mondja el, ha valami bántja... Amennyiben úgy érzi, egy ilyen beszélgetés már nem elképzelhető, szakember segíthet abban, hogy először a gyerekkel dolgozik, beszélget, aztán összehozza a szülővel, de talán önöknél még nem tart itt a helyzet.
Végül, de nem utolsó sorban kérem ne felejtsék el: egy 13 és fél éves fiú még gyerek, bármilyen komoly, vagy mély érzésű. Most kezd a kamasz korba lépni, ami nyilvánvalóan tartogat nehézségeket, ezért is nagyon fontos a keretek, korlátok meghatározása, amelyek ellen nyilván lázadni fog, mint minden kamasz. Ez így van rendjén. Mindemellett szülőként önöknek csakis az lehet a feladata, hogy ezeket a korlátokat következetesen betartassa (ugyanis ez esetben van mihez igazodni, ez egy biztonságos világot ad a gyereknek) és szeretettel maradjon felé, bárhogy is viselkedik. Ez néha lehet nehéz, mégis a legfontosabb. Segít, ha tudjuk: benne zajlik a háború, nem közöttünk.
Remélem kicsit tudtam segíteni, és szívesen látom, ha úgy érzi, személyesen is beszélgethetnénk, akár Manóval, akár a párjával együtt. Esetleg meg lehet kérdezni a kisfiút, hogy szeretne-e valaki mással beszélgetni a dolgairól...
Kitartást és sok-sok közös családi programot kívánok!
Kedves Szakértő!
Óvodapedagógusként dolgozom, olyan csoportban, ahol több gyerek igen aktív. Nehéz tud lenni őket lekötnöm, főleg, hogy nincs nagy tapasztalatom, rutinom. Valamikor elég nehezen tudom a figyelmüket lekötni. Rájuk szólok, beszélgetek velük mit miért nem szabad, rövid ideig van úgy. Hogyan kezeljem jól a helyzete? Köszönöm.
Kedves Óvónő!
Mindenek előtt nagyon köszönöm levelét és igyekezetét a helyzet megoldására, szándékát a nevelői munka javítására!
Sokan küzdünk ezzel a problémával a gyerekek korosztályától függetlenül. A gyerekek gyakran feszültségük levezetése végett ilyen "aktívak", ezért nagyon fontos, hogy kiélhessék aktivitásukat. Már reggel érdemes megfigyelni milyen napjuk van, és a feszült gyerekeknek lehetőséget biztosítani a feszültség levezetésére. Egy egyszemélyes trambulin a csoportban csodákra képes! Sokszor persze a lehetőség még nem elég, ezért motiválni is érdemes őket az általunk kiválasztott mozgásra, például mérni az időt, hogy milyen ügyesek: meddig tudnak ugrálni....
Természetesen beiktathat valami aktív mozgásos csoportos játékot is, és a gyerekek lelkét is ápolhatja. Ebben a témában sok jót hallottam Göbel Orsolya: Varázsjátékok című könyveiről, játékairól.
Mindezek mellett, végül, de nem utolsó sorban javaslom, hogy ha lehetősége van rá, keressen fel személyesen, és üljünk össze egy beszélgetésre, mert a kineziológiában (melynek célja mindig a feszültségoldás) igen sok olyan egyszerű és csoportosan is végezhető gyakorlat van, ami óvódás gyerekeknek és ezáltal az óvodapedagógusoknak is sokat segít. Szívesen megosztanám Önnel ezeket!
Törekvéseihez kitartást kívánok!
Kedves Zsófia! Szeretnék egy kis boldogságot érezni az egyforma szomoru napjaimban, ugyan van olyan amikor a nagylányaimmal találkozom és unokáimmal feltöltődök,de van az is,hogy mégsem. 2 éve lettem depressios,és néha vérnyomásprobléma,amely nem vészes gyógyszerre rendbe jön,de ugy el tudok keseredni,hogy sirok,szerencsétlennek érzem magam,pedig autot is vezetek ha jól vagyok, bevásárolok,főzök,de majdnem minden nap elkap a boldogtalanság érzése. Mit tegyek, ez menjen ki az életemből már. Xanax sr o5öt szedem 2x1 et náha o,25ös frontint. A reiki 2.-ik beavatásom megvan már vagy 15éve,azt is használom, nekem nem igen használ.Válaszod,segitséged várom szeretettel: Ilona a párkapcsalataim már 1o éve szerencsétlen, mindig valaki elszereti a párom.
Kedves Ilona!
A boldogtalanságnak sok oka lehet, néha olyasmi, aminek nem is vagyunk tudatában, feloldása mégis a legfontosabb feladatunk az életben. Ha valakiben megvan a késztetés, a szándék a változtatásra, akkor a legfontosabb lépést már meg is tette!
A reiki csodálatos napi mondatai sokat segíthetnek (ha az ember komolyan gondolja, hogy megvalósítja őket), és segíthet néhány jó könyv is, de a legfontosabb, hogy olyan tevékenységeket találj, amelyek közben jól érzed magad, melyek célt adnak az életednek. Bátorság kell hozzá, de el kell indulni: kiránduló-körbe, nyelvet tanulni, ... bármi felé, ami téged érdekel!
Néha a boldogtalanság érzése hosszú távon szokássá tud válni, pillanatnyi lehangoltságunkat azonosítjuk vele, helytelenül, hiszen lehangolt mindenki szokott lenni, míg ettől még nem boldogtalan. Máskor előfordul, hogy a depressziónak konkrét fizikai oka van, valamelyik szerv vagy meridián (energiapálya) nem megfelelő állapota.
Feloldásában segíthet bármely szakterület, amely a hagyományos kínai orvosláson alapul, így a kineziológia is, vagy az akupresszúra, illetve a modern terápiák némelyike, mint a Bach virágterápia. Az egyetlen, ami elengedhetetlen, a változtatás szándéka! Az útkeresés a boldogsághoz, hogy boldogságot áraszthass és vonzhass.
Ha ebben személyesen is segítségedre lehetek, nagy szeretettel várlak!
A lelkifurdalásos anyuka vagyok ismét,nagyon köszönöm a válaszát!
Szívesen találkoznék Önnel személyesen,tudom,hogy sokkal hatásosabb lenne a "kezelés"
Az itteni kineziológus olyan árral dolgozik,hogy egy fél havi fizetésem rámenne egy hónapban.És persze ő határozta meg mikor kell visszamennem hozzá,hogy sikerüljön a terápia.
Talán igaza van,így látatlanban is. nem valószínű,hogy a kislány hozza ki belőlem ezt a robbanást.alapból bennem van egy feszültség,és bármi kihozza sajnos.Pont ez az,amitől félek,hogy a kislány majd nem fog szeretni egy idő után.
Kívülállók véleménye rólam az,hogy szó szerint mint egy sárkány tüzet okádok,mikor mérges vagyok.Ingerült,és nincs önkontrollom.
Érdekes az,hogy a munkehyelemen van önkontrollom,pedig az én munkaköröm sok-sok türelmet,szervezettséget igényel.
A természetem lenne ilyen, és akkor azon meg nem lehet változtatni?
A suutari levelekben olvastam,hogy a pöttyös bögre sosem lesz kristálypohár,vagy a skorpió sosem lesz béka.....
A bögre lehet, hogy nem lesz kristálypohár, de egy embernek az életben igen sok szerepe, és azokhoz kapcsolódó ösztönös vagy tanult reakciója, régről hozott mintája, stb van. Nagyon örülök, ha érzi, hogy nem a kislány a gond, hanem a saját belső feszültsége, hiszen a magunk viselkedésén, életén változtatni mindig módunkban áll!
Amennyiben szívesen találkozna velem, kérem október 16 után (addig külföldön tartózkodom) keressen akár telefonon, akár e-mailen, mindkettőt megtalálja adatlapomon. Szeretettel várom!
Addig is minden jót kívánok, és a találkozástól függetlenül ajánlom az előzőekben említett könyvet, segít a türelmesség megőrzésében is!
Üdvözlettel Frányó Zsófia 2011. 10. 03. 18:42
Kedves Szakértő!
Kislányom 2,5 éves,nagyon okos,életvidám,energiadús,mozgékony.
Tudom,hogy most dackorszakban van,nagyon nehéz a helyes középutat megtalálni a nevelésével kapcsolatban.
nagyon haragszom magamra,és már kezdem magam egy felelőtlen,és rossz anyának tartani,annak ellenére,hogy a gyermekemért tűzbe mennék. hiszen nagyon sokat kiabálok rá,és sokszor csak úgy lehet csitítani,vagyis fegyelmezni,ha rácsapok a kis fenekére.Tudom,hogy ez nem jó módja a fegyelmezésnek,a nevelésnek,de néhe úgy kihoz a sodromból,hogy nem tudom türelemmel a figyelmét elterelni.
Nagyon megsértődik,ha kikap (ne gondolja,hogy ütöm,mint a répát.....)de úgy sír,mint akit agyonütöttek.Aztán megnyugszik,általában elég hamar,és jön bocsánatot kérni,és mondogatja,hogy nagyon nagyon szeret engem.
ha nem válaszolok neki,hogy én is nagyon szeretem öt,akkor rákérdez,hogy :anya te nem szeretsz?
Nagyon fontos neki,hogy szeressék.Esténként úgy alszik el,hogy mondogatja,szeret engem,ölel,puszil,és persze mindezt tőlem "tanulta" .......................vagy örökölte,látta???????nem is tudom hogy fogalmazzam.
Valamit rosszul csinálok.Nem akarok ennyit kiabálni,mindig megfogadom,hogy türelmesebb leszek,de időnként kijön belőlem valami,aztán hamar csitul.
Hamar robbanok,és ezt már nagyon nem szeretem magamban.Voltam egyszer kineziológusnál,de írtó sokat elkért egy alkalommal,nem tudok rendszeresen járni.
A kislányom nagyon nagyon fontos nekem,mindennél fontosabb,és nem akarom,hogy féljen tőlem.
Úgy érzem,nem tudom ezt egyedül kezelni.Viszont nem tudok eljárni szakemberhez sem anyagilag,sem időm nem engedi.
Kérem,valami hasznos tanácsot adjon nekem,valami módzsret,vagy gyógyszert....nem tudom.
Vagy könyvet......
Köszönettel,egy lelkifurdalásos anyuka
Kedves Anyuka!
Nagyon köszönöm a levelét, őszinteségét és azt, hogy komoly a szándéka a helyzet megoldására! Ezzel higgye el máris többet tett a kislányért, mint hinné!
Sajnálom, ha a kineziológiai oldás anyagi okok miatt lehetetlenné vált, amennyiben ez változik, szívesen találkoznék Önnel, mert a robbanékonysággal, türelmetlenséggel, sőt a lelkifurdalással kapcsolatban, tehát az Ön érzelmeivel kapcsolatban ez sokat tudna segíteni. Kereshetnénk Önnek esetleg néhány személyre szabott feladatot vagy Bach cseppet is. Fontos lenne utánajárni annak, hogy mitől feszült és lobbanékony, mert ezeknek nem biztos, hogy mindig a kislány viselkedése az oka, az csak az utolsó csepp a pohárban.
A kislánnyal kapcsolatban viszont nem hiszem, hogy nagyon kell aggódnia. Higgadtan, nem a vita hevében gondolja át: tényleg fél a gyerek Öntől? Vagy csak próbálgatja a határait, saját viselkedésének és az Ön türelmének. Mind a nagy zokogás egy kis fenékre csapás után, mind az "Anya én szeretlek, te nem szeretsz?" típusú kérdések erre utalnak. Okos gyerek, és tudja mit ér el velük! Amennyiben Ön gyakran mondja neki, hogy szereti, és egy vita után is megerősíti ezt például egy mondattal: "Tudod, hogy szeretlek, de most haragszom, mert nem fogadtál szót", azaz nem bünteti azzal, hogy nem szól hozzá, akkor nincs baj: csak ki akarja csikarni az azonnali megbocsátást és felejtést.
Nem kell lelkifurdalást éreznie, ráadásul ez nem segít a helyzetek megoldásán sem! Ehelyett hatékony nevelési módszerek, ötletek gyűjtése, és a lankadatlan próbálkozás vezethet célra, hogy más eszközöket találjon a kiabálás és fenekelés helyett, amelyek az Ön számára sem elfogadhatóak, csak most úgy tűnik nincs helyettük más. Ha pedig közben néha kijön a sodrából, akkor jobb, ha ezt is elfogadja önmagától.
A nagyobb könyváruházakban egy helyen találhatóak a gyerekneveléssel, családi helyzetek nehézségeivel kapcsolatos irodalmak, érdemes végigböngészni a kínálatot, de elsőre rögtön a figyelmébe ajánlanám Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát című könyvét. Ötleteket és legfőképpen megnyugvást találhat benne!
Ezen kívül érdemes mindig kérdezni: a játszótéren, a bölcsiben (ha bölcsis a kislány), idősebb emberektől, vagy bárkitől, akinek a véleményére adna ebben a témában. Nem kell mindent elfogadni, amit másoktól hall, de egy-két jó ötlethez biztosan jut!
További kérdéseit és tapasztalatait szeretettel várom és remélem egyszer személyesen is találkozhatunk!
Sok kitartást és sikert kívánok!
Olyan kérdésem lenne feléd, hogy nagyon nem találom a helyem mostanában. Eddig azt hittem, hogy minden rendben velem de rájöttem, hogy nem így van. Nem tudom hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Rájöttem, hogy annyi mindenbe belekezdtem már, de semmit sem csináltam végig. Mi lenne az a munka, feladat, amit csinálnom kellene. És ebben mikor lesz változás? Tudom ez elég nagy kérdés.
Így anyagilag is nagyon rosszul állok, hiába dolgozok folyamatosan.
1984.03.04. 00:15 Gyula
Köszönöm a válaszodat.
Szép napot.
Tartok tőle, hogy asztrológust kerestél, aki születési adataid ismeretében segíteni tud neked pályaorientációdban. Én kineziológusként esetleg abban tudok segíteni, hogy megtaláld annak okát, hogy általában nem sikerül befejezned az elkezdett dolgokat, valamint hogy az önmegismerési folyamat ne teherként, hanem fejlődési lehetőségként legyen része az életednek. Mindezekhez azonban személyes találkozás szükséges.
Amennyiben konkrétabb kérdésed merül fel, szívesen állok rendelkezésedre!
Üdvözlettel,
Frányó Zsófia 2011. 09. 14. 16:09
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
