|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
A kezdetektol egyedul nevelem a 10 eves fiamat, akivel nagyon szoros es kiegyensulyozott a kapcsolatunk. Jokat tudunk beszelgetni es nagyon szeretjuk egymast. Voltak kapcsolataim az elmult evekben, de egyiknel sem merult fel hazassag vagy egyutteles, nekem eleg volt a sajat csaladunk. Tavaly ev vegen viszont talalkoztam egy csodalatos ferfival, aki pontosan az a tars, akire mindig vagytam. Kiegeszitjuk es szeretjuk egymast es egyutt szeretnenk leelni az eletunket. O ket kisgyereket nevel egyedul. A fiam viszont - aki egyebkent nagyon jol kijon vele es a gyerekeivel is - fuj, morog es harcol az ellen, hogy barki belepjen az eletunkbe. Amit persze ertek es megertek es akar meg orulhetnek is neki, hiszen ez azt jelenti, hogy a fiam egyetlen szulovel is boldognak erzi magat es a csaladjat. Viszont aggaszt is a dolog, hiszen a parommal egyre jobban szeretnenk szorosabbra fuzni az eletunket, letrehozni a mi kozos csaladunkat, de a fiam elleneben ezt semmikeppen nem szeretnem. Sokat beszelgetunk a fiammal errol, de nem akarom tulbeszelni sem a dolgot, hogy tulsagosan raporogjunk erre a temara es csinaljunk egy konfliktusgocot ott, ahol talan termeszetesen, magatol is megoldodna az ugy. Tanacstalan vagyok. Hogyan fogja ezt feldolgozni? Hogy segitsek neki? Hogy segitsek magunknak? Elore is koszonom.
Jaj, de nehéz tanácsot adni annak, aki mindent jól csinál. Pontosan átérzem a dilemmáját, mindkét szempont hitelt érdemlő. A kettő összeegyeztetésére érdekes módon a napokban olvastam egy szép, irodalmi példát. Lugosi Viktória Ajvé c. regényében egy nevelőapa gyönyörű példáját mutatja annak, hogyan lehet egy családba mindenki érzékenységét tekintetbe véve, az érdekelteknek megfelelő tempóban fokozatosan beilleszkedni. A látogatásai észrevétlenül, spontán nyúlnak hosszabbra, lépésről lépésre integrálódik a család életébe. Végül a gyermek kérdezi meg édesanyja társát: - Miért nem alszol itt? Minek mész mindig haza? Talán ha a regény első felét elolvassák (a második fele túlságosan szomorú, főként az említett szereplő szempontjából), ki tudják dolgozni a saját megoldásukat anélkül, hogy az itt adott példát akarná pontosan másolni. De érzeteket, attitűdöket érdemes és lehet tanulni.
Sok szerencsét!