A bulik ma divatos hangerejét agyunk már nem zenének, hanem zajnak, zörejnek érzékeli, ha ehhez még villódzó fények is társulnak, az az agy számára olyan, mintha valaki egy Trabantból szeretné kihozni azt, amit egy Ferrari tud. Sokaknál provokál ez görcsrohamot, de kb. 20 évvel ez elõtt került leírásra, hogy rendszeresen bulizó lányoknál még a havi ciklus is felborulhat, ezekre a hatásokra. Szóval, a szerveinket is érdemes rendeltetés szerûen használni! A biztonság okáért, keressen fel egy ideggyógyászt, de addig is, olyan hangerõvel hallgasson zenét, ami még nem sérti fülünket, idegrendszerünket.

Érdemes utánajárni, egy gyermekideggyógyászt keressenek fel.
Pár gondolat a gyermekekrõl és a televízió nézésrõl.
A TV olyan, mint például a konyhakés – ha megfelelõen használjuk, hasznos eszköz, ha nem, gyilkos fegyverré is válhat. A TV, helyesen megválogatva a mûsorokat, hasznos is lehet! Aktív szülõi részvétellel, a látottak megbeszélésével sok információt továbbít, tanít.
Viszont, sajnálatos tény mai világunkban, hogy sok kisgyermeket a szülõk, a család helyett a TV „nevel”, és kialakul a „tévékór”.
Az óvodások alvásigénye napi 8-10 óra, ha ez hiányzik, másnap feszültek, agresszívak a gyerekek. Kutatások igazolják, hogy az emberek hasonló agyi hullámokat produkálnak tévénézés közben, mint álmukban. Neurológiailag a televíziónak ugyanazok a hatásai, mint az álmoknak – mindkettõ esetében olyan dolgok történnek meg, amelyek a valóságban nem. Mindkettõ logikátlan, vizuális, szimbolikus és vágybeteljesítõ. Közös az is, hogy az álom és a látott mûsor is nehezen visszaidézhetõ, viszont elraktározódik a tudatalattinkban.
A Tv elõtt ülõ gyerekek az óvodában, de fõleg az iskolában a hagyományos oktatás során, gyorsan „elvesztik a fonalat”, nem tudnak figyelni, nem köti le õket, mert a televízió gyors képváltásaihoz szoktak. A mesefilm készen ad mindent, így elveszítik az elvont gondolkodás képességét, amelyet az olvasás, mesehallgatás fejleszt.
A gyermekek 9-10 éves korban érik el a „tévéérettséget”, ekkor a látottakat már összevetik a valósággal - különbséget tudnak tenni fikció és valóság között.
Neurológiai szempontból érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy az intenzív fény-, és hangeffektusoktól folyamatos az izgalmi szint. Az állandósult izgalmi szint szervi panaszokhoz vezethet, csökkenhet a koncentrációs képesség, szorongás alakulhat ki, de még görcsrohamot is provokálhat.