Tisztelt Dr. Geréb Péter!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illetõ férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idõsebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha õ nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az elsõ pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy õ nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem õt.
A fõbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelõzõ - napon kezdõdtek. Ilyenkor mindig jelentõsen megnõ a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhetõ alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sûrûn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsõsorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetembõl adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam õt. Ezt csak fokozta, hogy õ – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredõ vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidõzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színû farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követõen ez így ment minden órán, s szabadidõmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton õ jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom õt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem õt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom õszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idõs apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemrõl. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a személyes kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idõsebbek nálam és házasok. Egyszerûen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom õket férfinek tekinteni. Egyébként se sokan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idõsebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. A legjobb barátnõimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idõsebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértõek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem õ a zsánerem és azt azért õk is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tûnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idõsebb nálam! A barátnõim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem az Ön véleményét.
Normális ez a vonzalom részemrõl? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Elõre is köszönöm a választ!

Üdvözlöm!
Kommunikációs problémáim vannak a huszonéves fiammal. Nagyon szeretjük egymást, mégis mindennap veszekszünk.
A veszekedés oka mindig az, hogy mindig kritizál.Azt mondja hogy furcsa vagyok,és butaságokat csinálok.
Általában vagy dolgozok, vagy igyekszek az Õ kényelmét szolgálni, mégsem jó semmi, mindenben hibát talál.
A barátnõje azt hiszi útálom, mert éjszakás mûszak után csendesebb vagyok és keveset mosolygok,Szerintem ilyenkor fáradt vagyok, szerintük furcsa.Mit tanácsol, hogyan hozhatnám rendbe a kapcsolatunkat?Alapvetõen visszahúzódó,picit gátlásos nõ vagyok.Köszönöm a válaszát!

Tisztelt Geréb Ur! Azzal kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy már nagyon elviselhetetlen e felettem élõ szomszédasszonyom viselkedése,és semmisnek látszó ügy,ezért mégis nekem napi teher. 4 lakásos társasházban élünk, ö egész nap fapapucsban rohangál,nem egyhelyben ülõ tipus. Az ajtóit kora reggeltõl csapkodja késõ estig. A lépcsõkön egyedül ö ugy közlekedik,csapkodja a lábait, mintha hadsereg jönne le, és fel naponta többször. Már finoman ezeket jeleztem felé,de nem reagál neki ügyvéd a fia ö nem itt él vele,próbáljak csak tenni valamit,ugyis a fia engem lerendez. Éncsak köztisztviselõ voltam mostmárnyugdijas hát ez nem egy nyugodt nyugdijas napok. Szép helyen lakom,ezért költözzek el. Az asszony is nyugdijas,de sose voltunk barátnõk,más korosztály vagyunk vannak kialakult baráti köreink. Azért sem szóltam neki,hogy az én barátommal tud beszélgetni a közösudvaron,de velem nem,még a köszönésem is alig fogadja. Mit tanácsolna tényleg a költözés a megoldás. Válaszát köszönõm Lilla

Tisztelt Mediátor Úr !
31 év házasság után most folyik a válásunk a férjemmel. 2 tárgyaláson vagyunk túl, még a vagyonmegosztás szóba sem került. A házasságból a férjem kíván kilépni egy más kapcsolata miatt. A válást Õ adta be. Én nem kívánok válni. A 3. tanumeghallgatásos tárgyalás következik. Eddig csak olyan vádak hangzottak el, ami szinte érdektelen, nem boldog a férj, és régi sérelmek. A válást mindenképpen kimondják azt tudom. Kérdésem a vagyonmegosztással kapcsolatos .
Ingatlan a porta és rajta a ház férj 1/1 különvagyoni tulajdona házasságkötés megelõzõen , de közösen nagy érték van ráköltve OTP kölcsön, ami lejárt ,sok négyzetméter bõvítés, tetõmegbontással és fõfal kiváltással.. Használatba vételi engedély kiadása a házasságkötés követõen 1/2 évre adták ki, az eredeti, bõvítés elötti épületre.
Jelenleg a nagykorú gyerekünkkel én lakom, tehát onnan önként a férj költözött el, de továbbra is az udvart használja kulcsai megvannak
Ha kérem a biróságtól részemre a tulajdon megállapítását, és ezzel egyidejûleg a közös tulajdon megszüntetését és természetesen kifizetem a férjem, akkor ítélhetik -e nekem a házat? Van -e erre reális esély .
Másik kérdés olyan ingatlant, amit egyikünk sem szeretne megtartani és egy másnak kifizetni lehet-e a válás után közös tulajdonban egy eseleges eladásig?
A férj a közös gépkocsit elvitte az új élettárs jogosult -e használatára , és ha használja akkor kérhetek.e többlet használati díjat ? A gk értékesítésnél hogy lesz megállapítv a z érték, mivel a férje ezt azóta is használja, már fél éve és én nem..
Az én kölönvagyoni örökölt készpénzem kamatainak fele megilleti-e a férjemmet?
Mennyiben veszi figyelembe e bíróság a vagyonmegosztásnál, hogy kinek a hibájából mondták ki a válást ?

Köszönöm a válaszát tisztelettel Marianna

Tisztelt Geréb Úr!
Egy kérdésem lenne Önhöz. Rendészeti szakközépiskolába szeretnék jelentekezni rendõrnek, de elõtte egy tetoválást akarok csináltatni a bal karomra. Ez negatívumként befolyásólhatja a felvételi döntést a rendõriskolába?
Elõre is nagyon szépen köszönöm segítségét!!
Tisztelettel:
Zoltán

Tisztelt uram!
Nekem lenne egy nagyon nagy problémám, már igazából nem tudom, kihez vagy mihez forduljak vele,mert mindenhol falakba ütközök.
én szétköltöztem volt élettársammal,már elmúlt egy éve.van egy kislány aki most töltötte nov.be a 3évet.
elõször a kapcsolattartást papír nélkül próbátuk gyakorolni,de sajnos az nem ment mert állandó vitát szított az apa.ekkor csináltunk két ügyvéd elõtt egy papírt a kapcs.tart-ról,a tartásdíjról.az apa részérõl ez sem igazán ment,mert a szombati elviteli napokra mindig azt mondta hogy dolgozik,de volt hogy én hívtam hogy meddig várjam,és akkor mondta hogy bocsi elfelejtettem.amikor meg sikerült egyeztetni pl vasárnapot,akkor gázolajos ruhába hozta vissza vagy teljesen leégve.és amikor szóltam neki hogy a gyerek érdeke nem ez,akkor családostól csapatostól a házunk elé jöttek,és balhéztak.alkoholos állapotba,vagy mikor hogy.volt olyan is hogy a hzunk elé jött egy haverjával,és elkezdett kiabálni,hogy te bü… ku.va hozd ki a gyereket,mert el akarom vinni……stb……ha nem megyek ki akkor majd õ bejön………szerencsére a hívásomra kijöttek a rendõrök,és megtörtént zaklatás ellen a feljelentés.11.-én lesz a bíróság.van ezért pártfogói felügyelete is.
azapa itt sem állt meg beadta a bíróságra,hogy gyerekelhelyezés.hozzám helyezték el,és mivel még nem volt 3éves a kislány,ezért láthatása lett minden szombaton nálunk az otthonunkban.ebben is volt természetesen hiba.mert nem jött elfelejtette dolgozott meg egyébb dolgok.ha jött akkor voltak rendõrök is mert állandóan csak a vitát támasztotta föl.volt hogy azért hívta a rendõröket ,mert nem engedtem lefeküdni az ágyamba aludni a gyerekkel.
volt olyan hogy egy hónapik nem jött, hogy nem is szólt egyáltalán.volt arra is eset hogy utólag kiderült hogy súlyos depressziója szorongása és félelemérzése van,azért kezelik.ezt mertem jelenteni mert a kislány nem akarja nagyon az apját.a gyámhivatal azt mondta hogy nem látja azt hogy veszélyes lenne a kislányra.
nagy nehezen el tudtam érni, hogy újra szabályozzák bíróságon,de annak az lett a vége,hogy én vagyok a hülye.az tény hogy a kislány nov-tõl nem ment el vele,mert nem is akart,én meg nem erõltettem,mert eléggé félek az elmúlt események miatt.a z ügyvédje arra hivatkozott hogy a kislányom nem mondhatja a páromnak hogy apa,mert erre törvény van. meg hogy nekem azóta született egy kisbabám. meg hogy szegény apa,én meg tiltom agyereket, hogy erõszakkal veszem el tõle.az apa el akarja perelni tõlem. a bíróság vége az lett hogy szombaton jöjjön érte és fél óra barátkozás,és ha el akar menni vele akkor elviszi,de éjszakára még nem. De a probléma az, hogy papírom errõl nincs,csak a bíróság fixálta. az elvitelekkel a probléma az volt, hogy a gyereket ellenem próbálták hangolni,olyanokkal,hogy anya szemét,nem ad enni nem ad ruhát rád,nem szeret,megver. és amikor a gyereknek megtanították a mondatokat,akkor elindítottak egy védelembe vételt,de azt elutasították,mert környezettanulmány alapján nem volt igazuk semmibe sem.Ekkor sem nyugodott,és akkor vitt egy látleletet a gyámügyre magáról, hogy amikor itt volt az apum megverte õt. erre nyilatkoztam, hogy nem .és utólag kiderült mikor megnéztem, hogy az eset után két nappal csináltatott látleletet. Természetesen ekkor sem nekem volt igazam.Én akármit mondtam a gyámhivatalon,azt a választ kaptam,hogy ezt inkább most nem írnám le,hát ez nem hinném, hogy igaz,a gyerek nem mond igazat. de az apa állítása akármi volt mindenért meghurcoltak. Szeretném kérni önt,hogy tudna-e nekem segíteni,mert nagyon félek,és féltem a gyermekemet. amikor mondom neki, hogy apa jön érted,és elmész vele hozzá,akkor mindig mondja,hogy nem megyek,nem érted. amikor megkérdezem, miért akkor meg azt mondja,hogy mert félek,megver.
Ön szerint mit lehet tennem?
Elõre is köszönöm

Jó napot!
2 kérdésem lenne. 

1,Az egyik az,hogy az elsõ (ex) férjem 7 hónapja,nem vitte láthatásra a 12 éves lányomat.Telefonon 2x beszéltek pár percet,és 1x találkoztak a házunk elõtt 5 percet.
Most kitalálta,hogy megint vinni akarja a gyereket.
1 éves volt a kislány mikor elköltözött.Azóta nagyjából betartotta a szóbeli megállapodásunkat.én sosem tiltottam tõle a gyereket,akkor vitte mikor akarta.
Most viszont úgy döntött a gyerek,hogy nem akar menni az apjához.
Sok gond volt eddig is,csak míg kisebb volt nem igazán értette,érezte a lányom.
Mi ilyenkor a teendõ?Kötelezheti,erõszakkal elviheti a gyereket?

2, 2005-ben született a a nagyobbik fiam, a második házasságomból.Õ a Vad(én vezetéknevem)-Kiss(férjem vezetékneve) nevet kapta.
2008-ban született kisebbik fiam,de õt már csak Kiss vezeték névvel voltak hajlandó anyakönyvezni.
Azt mondták 2005ben nem lehetett volna így anyakönyvezni a nagyobbik fiam.
Azt tanácsolták adjunk be névváltoztatási kérelmet(10000 ft-ért),hogy a kisebbik is ezt a nevet viselhesse.de állítólag ennek kicsi az esélye ,valószínûleg a nagyobbik nevét fogják megváltoztatni.
A problémám a következõ.Miért én fizessek mikor bizonyíthatóan nem én hibáztam.
És azt sem szeretnénk,hogy a nagyobbik fiam nevét elvegyék.Édesapám emlékére szeretnénk ezt a nevet.Fiútestvérem nincs(sajnos fiatalon meghalt).

Tanácsait elõre is köszönöm. 
Réka

Tisztelt Geréb úr!
8 évnyi együttélés után szeretnék elköltözni 2 éves kisfiammal az apja lakásából. Önkormányzati lakást bérelnék. Felvilágosítottak, hogy kérhetek különbözõ támogatást és persze gyerektartást. Jelenleg gyesen vagyok. Az apa nem akarja hogy elvigyem a gyermeket mert szerinte nem tudnám eltartani és pszichológiailag is alkalmatlannak tart. 7 évvel ezelõtt volt egy öngyilkossági kísérletem és emiatt. 26 éves vagyok és 7 évvel ezelõtti tettem szörnyû nagy butaság volt belátom de ezt akarja ellenem használni a bíróságon valamint hogy édesanyám valóban szellemileg csökkent értelmû . Az apa családi és anyagi háttere valóban kedvezõ lenne a pici számára de szenvedély beteg amit persze tagad. Számítógépes játékok. Szerencsére nem pénzre megy a játék és amióta közöltem hogy vége alább hagyott vele egy kissé és foglalkozik a gyerekkel is egy kicsit.
Kérdésem , milyen kilátásaim vannak? Tudom, hogy fel tudom nevelni a kicsit és hiszem hogy a boldogság is nyomunkba érne.
Köszönettel: Réka

KEdves Családinet ! ...vagyok és jelenleg rettenetesen el vagyok keseredve a tehetetlenségemben. Nem tudom ,hogy ki az akihez fordulhatnék, ki az aki segíteni tudna. Minden helyet megjártam már, de konkrét segítséget, jótanácson kívül nem kaptam. Pár mondatban a gondom. Pár hónapja külön költöztünk a férjemmel. Ezt nem akarom ecsetelni, hogy miért. Egyszerûen nem értettü meg egymást. Van egy kisfiunk , aki három éves. Én vittem magammal a lakásomba, rendezett körülmények közé. Rendszeresen járattam az óvodába,míg egy nap a férjem önkényesen elvitte onnan. Ez már három hete van és nem engedi látni a gyermekemet. Teljesen ellenem hangolják, elhalmozzák ajándékokkal a nagyanyjával. Óvodába nem viszi el. Sajnos még Kecskemétrõl is elvitte. Voltam én mindenütt. Egy alkalommal tettleg is bántalmazott úgy ,hogy ... a kezemben volt. A "független" bíróság a látlelet ellenére, a tanuk hiányában elutasította a távoltartási kérelmemet, a gyermekrõl nem rendelkezett. A mai nap is felhívott a férjem ,hogy amíg az ideiglenes elhelyezésrõl nem dönt a Kecskemét Városi Bíróság még látni sem engedi ...t. Mit tehetek egy agresszív, fenyegetõzõ emberrel? Egyezséget akar kötni velem, de úgy ha én nem abba egyezek bele, amit õ mond, akkor megint csak nem láthatom a gyerekemet. Elvadítják tõlem. Azegyezség úgy szólna,hogy nála lakik ... és én akkor láthatom, ha õ megengedi. Ez nevetséges. Elmentem a csládsegítõkhöz,hogy közvetítsenek,de õket durván elzavarta. December 12-ig én belehalok,ha nem foghatom ,nem érezhetem a gyermekemet. Tudnak segíteni? Nagyon szépen kérem segítsenek. Tisztelettel: Tímea

Tisztelt Geréb Úr! Édesapám most húnyt el, édesanyám már 13 éves koromban. Édesapám újra nõsült. Tehát a 2. felesége most özvegyen maradt. Sajnos a 2. feleség mindig is rosszindulatú volt hozzánk gyermekekhez. Most arra figyelmeztettek bennünket ismerõseink, hogy a hagyatéki eljárásnál legyünk nagyon óvatosak mostohánk felé, mert amennyiben most a haszonélvezettel élni fog mi soha nem fogjuk megkapni az anyai és apai örökségünket. Azt mondják, hogy meg tudja csinálni azt, hogy - végrendelettel, jelzáloggal, egyéb tartozások felhalmozásával? - nekünk halála után ne maradjon már semmi a szüleink utáni örökségünkbõl. Kérdésem: mi a helyes eljárás részünkrõl, amit a törvény biztosít? Tudomásunk van arról, hogy nagyobb összeggel rendelkezik, amirõl Õ úgy tudja, hogy egyértelmüen az Övé lesz, mert nem vonható készpénz és betét a hagyatéki eljárás alá. Kérdésem: hogyan tudjuk kideríttetni, hogy édesapánkkal közösen megtakarítotásuk van? Valóban egyedül Õt illeti ez meg? Válaszát elõre is köszööm: Margaréta