A kapcsolata és érzései leírására használt képek (akár az említett film is) csak (fogalmi) metaforák. Egy elvont, általánost (pl. mi a szerelem, milyen a jó vagy éppen rossz párkapcsolat, stb.), amit nem tudunk pontosan kifejezni, megragadni, közelítjük, értelmezzük, magyarázzuk egy konkréttal, amit pedig jól ismerünk. Pl. "A szerelem sötét verem": a szerelem egy tartály; "Egy hajóban evezünk": párkapcsolat mint utazás; "...ugye minden kapcsolat tanító jellegû": párkapcsolat az élet iskolája.
Ezek, vagyis a fogalmi metaforák nem igaz állítások. Szemben a hasonlatokkal. Mert, ha azt mondom, Béla feje olyan, mint egy lóé, akkor komolyan gondolom, hogy a férfi képe hasonlít erre az állatra.
Ha kijelentem: te vagy a hab a kávémon, (ez már nem hasonlat, hanem fogalmi metafora), nyilvánvalóan nem szó szerint értem, hogy egy élõ ember élelmiszer volna.

Vigyázzon, milyen metaforákat használ. Amiket Ön felsorol, nem adaptívak (nem alkalmasak, nem gyümölcsözõ irány).
Ön szeret szenvedni? Látszólag azt állítja, hogy nem okoz örömet, mégis folyamatosan azokat a szituációkat keresi, amik boldogtalanná tehetik (nézze csak meg a leírt fogalmi metaforáit).
Sem én, sem más nem tud Önnek boldogságot ajándékozni. A boldogság olyan, mint az egészség. Vagy van, vagy nincs.
Az egészség nem a betegség tünetmentes formája. Azaz ha valaki nem boldog, az még nem jelenti azt, hogy boldogtalan.
A boldogságot nem lehet akarni: "Fellobbant köztünk a szerelem", "kihúnytak az érzéseim", józan ésszel uralhatatlan.

Nem tud akaratlagosan egészséges lenni, DE TEHET ÉRTE! Akaratlagosan nem tud boldognak lenni, csak tehet az érdekében.
"Rájöttem, hogy az elmúlt 6 év szenvsdés volt számomra, sárbatiportak, kihasználtak, és megaláztak folyamatosan, én meg mindezt hagytam, csak mert "boldog" családot akartam."
Így igaz. Irracionális, amit csinál. Boldog akar lenni és ezért olyan szituációkat választ, amiben szenvedhet.

Azért mondom el mindezt, hogy lássa. Lássa azt, amit csinál. Ha akar, megpróbálhat változtatni ezen. De csak magán tud segíteni. A társa semmirõl sem tehet. Önt nem rabolta el a hétfejû sárkány, saját maga hozza létre azokat a szituációkat, amiben boldogtalanul boldog lehet és lesz is.

Vajon miért csinálja Ön mindezt? Miért keresi és tartja fent a kívülállók számára boldogtalannak tûnõ helyzeteket?
Még mindig szerelmes. A szerelme közelségét keresi, habár kegyetlen szenvedést okoz Önnek. De még mindig jobb, mint nélküle.
Ön a szerelem, a szerelme elvesztése során hihetetlen fájdalmat él meg. Ez a válási gyászmunka. Teljesen normális. Ha nem szerette volna ennyire, most nem szenvedne ugyanolyan intenzitással a hiányától.

A szerelem nem egy rózsaszínû, szirupos massza. Gondoljon Ady versére: Héja-nász az avaron.
Más esetben is leírjuk a szerelmet háborúként. Ezt a magyar nótát inkább csak az Ön kedvéért idézem:
"Rabja lettem szép szemednek, úgy szeretlek, majd megeszlek
Hogyha szád csókot ád táncra perdül köröttem' a világ"
1. sor: háborút lefolytattuk, én rabságba kerültem, a te rabod lettem, te nyertél, gyõztél
2. sor: háború végén a nyertes felzabálja, felemészti, elemészti a vesztest.

Nem azért leszünk szerelmesek valakibe, mert szerelmesek akarunk lenni. Nem tudunk kiszeretni se belõle akaratlagosan.

Mik a racionalitás világából érkezõ válaszaim?
Ha szenved a társa jelenlétében, kerülje a kapcsolatot vele.
Ezt még egy óvodás gyerek is tudja.

Ön még mindig háborúzni akar. Hátha nyer.
Ez a csata már eldõlt. Ez az egyetlen rossz hírem.

Tényleges tanácsom a következõ:
Egy elesett, síró, hisztizõ ember, aki kutya módjára kullog hûségesen a gazdája után, nem vonzó egy férfi számára. Szánhatja Önt, terhére lehet, dühítheti õt, de ettõl nem lesz szerelmes Önbe.
Vissza akarja szerezni, meg akarja õt hódítani? Szedje össze magát. Kezdjen naponta! tornázni (fusson esténként), figyeljen a hajára (fésülje másképpen), vegye fel a legcsinosabb ruháit (menyasszonyi állapotot kell létrehoznia).
Milyen egy hódító nõ? Nézzen ilyen filmeket, keresse ezeket a helyzeteket. Figyelje meg alaposan a jellegzetességeket. Mint egy színész, játssza el ezeket a szerepeket.

A szerelem nem racionális. Ön egy olyan férfit imád, aki érdemtelen. De nem tehet ellene.
Úgy remélem, ha megfogadja a tanácsomat, vonzó nõvé alakítja önmagát, más személy is észreveszi Önt a környezetében... :)



Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching iskolacsoport vezetõ trénere (coachkepzes.szervezetepites.hu)

Magyar Coachszövetség Kuratóriumi elnöke (coachok.ning.com)
IACM alapító tagja (www.iacmakademia.hu)

.

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 05. 06. 08:55

Ha megtartja, amit tanácsoltam, bármikor kereshet :)
"Petõfi Sándor..." sose felejtse el, enélkül a tanácsom nem ér semmit (EZ UGYANIS A "TERÁPIÁS DOUBLE BIND" GYAKORLAT)! :))) Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 25. 21:44

"Ez nem az az ember, akit én megismertem, szerettem, és akivel annyi mindent megéltünk együtt."
Miért, Ön azonos a gyermekkori önmagával, aki olyan édesen homokozott a játszótéren?
Alakulunk: fejlõdünk, pesszimista olvasatban torzulunk. Ki így, ki úgy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a változás segít-e minket eligazodni a világban, vagy éppen ellenkezõleg, újabb és újabb elakadást eredményez. Minidg az output, a végeredmény számít. Az idõ igazol mindent.

"Ez számomra egy idegen valaki, mégis azt érzem, hogy függök tõle."
Pisztolyt tart a fejéhez, ahogyan egy betörõ? Mindaddig, amíg nem, kizárólag Ön teremti meg a kapcsolatot, Ön hozza magát függõ helyzetbe.

"ha jól viselkedsz, én is úgy viszonyulok hozzád, attól függõen támogatlak majd."
Nem nézett elég krimit. A rabló ugyanígy inti csendre az áldozatokat: ha lapítanak, minden rendben lesz. És tudjuk, hogy lesz: úgy ahogy õ szeretné. Mindenkit meglop. Ez az õ rendje.

Önnek is van pisztolya. Most szépen vegye fel és mondja ugyanezt: "ha jól viselkedsz, én is úgy viszonyulok hozzád, attól függõen támogatlak majd."
Támogatás= figyelem, tisztelet, stb.
Ön jelenleg a figyelmével fizet. Hatalmas ára a semmiért!

Mire figyelhetne még?
Egy új párkapcsolatra, az anyagi helyzet megoldására (munka, per, átmeneti kölcsön, részleges megszorítások), önmegvalósítás (nõként pl.). Ez a jövõ. A többi a múlt. A múlt pedig elmúlt.

"MIT TEGYEK?"
1. A betörõt nem eresztik be. Ön miért teszi? Várja a pisztolyát is?
2. A betörõ ellen védelmet kérnek (rendõrség). Ön hol kér védelmet? Ismeri a bíróságot? Gyermektartási per, gyermekjóléti szolgálat, stb?

Tegye ugyanazt, amit eddig. Engedje be, kérjen tõle segítséget. Ahogy megszólal, azonnal mondja el egymás után "Petõfi Sándor gatyában táncol..." kezdetû gúnyos gyermekmondókát. Ne hagyja abba. Mindaddig mormolja magában, míg a látogatás tart.
Ha választ kér, mondja ki szó szerint. Ez legyen a válasz. Jó hangosan.
Mondjon dühösen egy-egy szakaszt (beleszõhet egy-egy csúnyább kifejezést is, ha jól esik). Másodszorra mondja úgy, mint egy szerelmes. Harmadszorra miképpen egy fõokos tanácsadó (Ön a fõokos, neki tanácsol. Mutogasson is az ujjaival hozzá!) Negyedszerre úgy, ahogy egy gonosz boszorka.
Lényeg, hogy mindent éppen úgy csináljon, ahogy eddig ezzel az apró változtatással. Sírhat is, kétségbe is eshet. Közben mint végzet asszonyától halljam: "Óh, Bébi! Petõfi Sándor gatyában táncol...". A hangja, a mozdulatai legyenek hitelesek.

Mindaddig, míg nem lát a rablónál fegyvert.

És most látja ugye, mi a különbség a tényleges függés (a kötél fájdalmas szorítása, a kifacsart, kellemetlen testhelyzet, a hely fojtogató szûkössége) és mi az, amikor oda is vagyunk kötözve?

Aki válaszolt:

Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkezõ coach és mediátor-kiképzõ tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke

Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.szervezetepites.hu

IACM Üzleti Akadémiája
www.iacm-info.com

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 25. 10:44

Célszerû-e újra és ûjra beengedni a rablót az üzletbe?
Az üzletbe való belépéskor még normális vásárlónak látszik a betörõ is, de nem számíthatunk arra, hogy így is távozik. Bizonyos dolgokat elõre jelezhetünk (pl. nem fog fizetni) és másokat eleve nem várhatunk el (kedvesen elcseveg a többi vásárlóval és velünk).
"Láthatás" címén mit engedhetünk meg magunknak, a másiknak és mit nem?

Ha bejut a támadó, beszélgetünk-e vele arról, hogy az édesanyja csúnyán nézett-e rá gyermekkorában és emiatt ma hogy ébredt "lelkileg"?
Mi lehet téma Önök között és mi értelmetlen, funkciótlan, sõt egyenesen tilos?

Tárva-nyitva hagyjuk-e az ajtót, amikor tudjuk, bármikor kifoszthatnak?
A beszédtéma, az egymás iránt tanúsított viselkedés, modor, vagyis a szabályok okos megválasztásával és megtartásával minél kisebb támadási felületet hagyunk.

Mit teszünk, ha kiraboltak? Leülünk és bályosan teázgatunk? Vagy megnyomunk egy vészcsengõt?

Hogy szólna az aktuális kérdésem egy bolt tulajdonosaként?

Minden válasz készen áll, csak fel kell tennie a megfelelõ kérdéseket.

Aki válaszolt:

Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkezõ coach és mediátor-kiképzõ tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke

Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu

IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 22. 19:01

Mondja kérem, Önnnek mi a célja nõként?
Oknyomozó riporterek, rendõrök, ügyészek, egy-egy szakma képviselõi. Az Ön beszédmódja sokkal inkább illeszkedik ezek valamelyikéhez, mint egy nõként létezõ nõ világához.
"tagadta, lebukás, zaklatja, nyaggattam, hívogattam, vita, hazudozzon, figyelmeztettek, taktikát változtattam..."

Ha nem tud "csábító ajánlatot", azaz "vonzó víziót" nyújtani a párjának, gyenge esélyekkel indul a versenyben.
Önnek minden bizonnyal remek értékei vannak, csak éppen csekély eredménnyel tudja eladni a párkapcsolati piacon.

Mi lehet a gond?
-Nem olyan terméket/szolgáltatást árul, ami erre a piacra való.
Ön kellemesnek ítélte meg a "párnacsatájukat", holott a párja azonnal a másik nõhöz futott. Valami gond lehet a diagnózissal (mentalizációs deficit). Nem tudja olvasni a párja elméjét. Mint amikor a szolgáltatók képtelenek kitalálni a vevõk igényeit, nem jól értelmezik azok elégedettségét és így tovább. Ha éhesek vagyunk, mehetünk a Mcdonaldsba, vagy a New York Palotába. Gondolja, a bigmac és a látványkonyhában készített étel ugyanolyan alkalmas az éhség csillapítására? Bizony, igaza van. Miért mennek akkor mégis az emberek a Mcdonaldson kívül más étterembe? Talán nem csak enni akarnak?
-Nem kéri meg a portékája árát.
Olcsó, tömegcikk, értéktelen bóvli, mind a kukában végzik. Ami drága, amiért meg kell küzdeni, mindig sokkal fontosabb, értékesebb. Ön mit kap a szolgáltatásaiért cserébe? Ennyit ér az áruja? Ezt és ennyit szeretne értük kapni? Mit és mennyit kéne kapnia saját elképzelése (tervei) szerint?
-Önnek hamis pénzzel fizetnek.
A szeretõtõl egyenesen az Ön ágyába bújnak. Ez egy valódi vonzalom, vágy?
-Nem veszi figyelmbe a versenytársait és a helyettesítõ termékeket.
Vajon, miért költenek iszonyú pénzeket a gyártók és szolgáltatók a termékek fejlesztésére? Ön hogyan fejleszti önmagát? Miért fordítják a büdzsé jelentõs részét PR és marketing kampányokra? Önnek milyen a PR-ja? Mitõl szeretik Önt? Milyen az önmarketingje? Netán csak helyettesítõ termékként tud helytállni. Ha van "Ariel", lecserélik a termékét?
-Nem elemzi a vevõit.
Vajon márkahûek az Ön vásárlói? Miért nem lojálisak az ön brandjéhez? Hogyan lehetne hûségpontokkal, kuponfüzetekkel fokozni a ragaszkodásukat. Mi lenne az Ön által kibocsájtott hûségkártya például?
-Nem alakította ki jól az árukínálatot.
"De ott a fiunk, meg az anyagiak!"
Van itt minden, mint a mesebeli rossz boltban. Kínai cipõ és lekattant luxuslimuzin.
Nemi kapcsolat- szülõtársi kapcsolat- szövetségesi kapcsolat: mindet ugyanabban a boltban, ugyanaz a kereskedõ, ugyanolyan stratégiával kínálja.
A gyerek-szülõ viszony hogy függ össze a párkapcsolattal? Sehogy. Ez egy más rendszer (holonikus egység), más magatartásmintázatokkal, más szabályokkal. Alakítsa helyesen ezeket. Még nem késõ.
Az egyik üzletága ugyan bedöglött, de a többin még segíthet. (Nem úgy, hogy a bscõdölt üzletét finanszírozza, finanszíroztatja tovább).
-Nem jó helyen nyitott boltot.
Erre a madár se jár? Mindig csak ugyanaz a kókler szédül be az Ön udvarába?
-Nem elég biztonságos az üzlete.
Önt folyamatosan kifosztják. Kéne valami biztonsági jelzõrendszer. Valami segítség, hogy jobban megítélhesse már elõre a veszélyt, rossz arcú embereket be se engedjen a kereskedésébe.
Ami pedig igazán vicces lehet, hogy az Ön boltjában ki van függesztve a körözött személy fotója (éppen azé, aki korábban már számtalanszor meglopta) és újra, meg újra beereszti, sõt V.I.P. vendégként fogadja.
-Hiányzik a végzettsége és a kompetenciája a kereskedés üzemeltetéséhez.
Ha Önt átverik, továbbra is bizalmat szavaz. A bizalom irracionális. Ha valakinek eljátszák a bizalmát, minek adna újra a jéghideg tények ellenében? Mi oka volna erre? Ha pedig nyugodtan megbízhatunk valakiben, nem kell bizalmat elõlegezni.
A kisfia még tanonc az Élet Iskolájában. Gondolja, hogy arra kell tanítania, ami Önnek se jött be? Abban a hazugságban kell felnõnie, hogy az apja apaként funkcionál? "Ne sérüljön". Így sérül csak igazán. Hazug világ, hazug értékei, hamis fizettségek, álgesztusok, álörömök, tükörország és a nárcisszuszok.

Ez csak néhány lehetséges és feltételezett ok, ami miatt rosszul megy az üzlet. Gondolja végig a felkínált metafora alapján.Keressen egy (jó) szakembert, aki felkészíti Önt a pótvizsgára! Semmi nincs veszve. A piac mûködik tovább, csak ügyesen kell visszajutnia oda, hogy a következõ körben tarolhasson!


Aki válaszolt:

Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkezõ coach és mediátor-kiképzõ tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke

Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu

IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu




Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 22. 09:54

Ha meg akarja érteni, mi zajlik Önök között, jó szívvel ajánlok egy értelmes és valóban szakmai (könnyen olvasható) könyvet: Patricia Evens: Szavakkal verve.

Ön feltehetõen szóbeli bántalmazás, verbális erõszak áldozata.
Kellemetlen módon nem bünteti a törvény. A patriarchális jogalkotásban és pszichoterápiában még mindig nincs kellõ helye a nõk elleni bûncselekményeknek.
Pedig ez terror és bûncselekmény a javából.
Nehezen lehet felismerni, mert a szóbeli erõszaktevõ mások elõtt titkolja és tagadja a tettét.
Az erõszak rendszerint titokban, négyszemközt történik, az áldozat számára nincs támogató közeg, mert a kívülállók rendes fickónak látják a bántalmazót. Miután az áldozat idõrõl-idõre alkalmazkodni próbál (kezdetben ráadásul magában keresi a hibát, elhiszi, hogy megérdemli a szidást), ezért aztán az erõszak intenzitása fokozódik. A szóbeli erõszak elveszi áldozatától a lehetõséget, hogy áldozatként definiálja önmagát.

Az elkövetõ technikái sokféle álarcot ölthetnek.
"A sérülésnek nincsenek testi jelei: nincsenek zúzódások, monoklik vagy eltört csontok. A sérülés mértéke az áldozat által megélt szenvedés intenzitásától függ." (Patricia Evens)

Jó hírem, hogy a partnerbántalmazás csupán addig tart, míg fel nem ismerjük azt.

DE!
Egy szóban bántalmazó kapcsolat valódi konfliktusok helyett valójában a hatalomgyakorlásról szól, (tehát magában a kapcsolatban nincs igazából megoldandó, megoldható konfliktus), a probléma a szokásos konfliktuskezelõ eszközökkel nem kezelhetõ!
Evens szerint sajnos még mindig sok pszichológus képzetlen a szóbeli bántalmazásból, helyette rendre patológiát keresnek, és a személyben látják a probléma forrását.
Ne fogadja el olyan "szakemberek" segítségét,
- akik a szóbeli erõszakot nem ismerik el ugyanolyan erõszaknak, mint a fizikait
- akik nem otthonosak a patriarchátus, a hatalom és a nemi szerepek témakörében
- akik bármi módon az áldozatot hibáztatják vagy teszik felelõssé a bántalmazásért
- akik nem veszik komolyan az áldozat tapasztalatait, mert az csak ilyen önsegítõ könyvekben szerepel, amilyen ez is; kliensük tapasztalatai helyett saját "szakértõ" tudásukat fogják elõtérbe helyezni
- akiknek terápiás beállítódása nem enged teret a tiszteleten alapuló együttmûködéseknek.

A bántalmazás felismerése veszteséggel is jár, az illúziókat, a problémakezelésre elvesztegetett idõt, az autonómiához való jogunk eltiprását gyászoljuk meg. Éppen ezért mondom, tudatosan készüljön föl a fájó élményre mikor is leszámol azzal a reménnyel, hogy társa egyszer megérti Önt.

"Egy tudós egyszer kísérletbe kezdett. Beletett egy békát egy forró vízzel teli edénybe. A béka azonnal kiugrott. Aztán egy másik békát beletett egy hideg vízzel teli edénybe. Ez a béka nem ugrott ki. A tudós fokozatosan melegíteni kezdte a vizet. A béka fokozatosan hozzászokott, mígnem megfõtt a forró vízben."
Ez az idézet jól példázza a bántalmazó idomítása során létrejövõ, a fokozatosság miatt nehezen észrevehetõ áldozati alkalmazkodást és kondicionáló technikákat.

"Annyira hozzászoktam, hogy azt halljam, amit mindig hallottam, hogy egy idõ után már meg sem hallottam, amit mindig hallottam. Érti, mit akarok mondani?"
Hiszem, hogy a könyvben megszólaló interjúalany, Alice Miller jól megfogalmazta a változás lehetõségét: ha leleplezünk egy öntudatlan, önmagát legitimáló hatalmi játszmát, nagy változásokat érhetünk el.

Ha konkrét eseteket említ, szívesen nyújtok konkrét segítséget is, hogyan kezelhet egy-egy szituációt.

Addig is egy történetet mondok el támpontul, milyen double bind-re épülõ paradox-technikák segítenek ebben az esetben (a történet csak egy metafora, nem konkrét megoldás még!):

"Vártak, vártak, hát egyszer csak mit látnak, ki lebeg ott alant a vízen?
Füles. Füles?

– Jaj, nem tudtam, hogy csak játszol! – mondta Zsebibaba.

– Egyáltalán nem játszom – felelt Füles.

– Ugyan, Füles, mit csinálsz te ott lenn? – kérdezte Nyuszi.

– Három találós kérdést teszek fel neked, Nyuszi. Lyukat túrni a földbe? Az nem az igazi. Fiatal tölgyön ágról ágra repkedni? Az se az igazi. Még hogy én arra várjak, hogy valaki kihúz a vízbõl? Az már igen. Hagyjátok a Nyuszit… adjatok neki idõt… idõt… tudni fogja a kötelességét.

Akkor Micimackónak nagy ötlete támadt. Köveket kellene hajítani a folyóba, a kövek hullámokat vernének, és a hullámok kimosnák Fülest a partra. Nyuszi szerint az ötlet remek volt. Füles szerint kevésbé.

– De hátha nyakon ütjük véletlenül? – kérdi Malacka aggódva.

– Vagy véletlenül nem találtok el? – kérdi Füles. – Fontolóra kell venni minden lehetõséget… mielõtt mulatni mentek, Malacka.

De Micimackó már meg is ragadott egy akkora követ, amit egyáltalán vinni tudott. Áthajolt a hídon, úgy szorította a mancsa közé.

– Nem vágom hozzád, csak úgy leejtem, Füles – magyarázta buzgón. – Nem téveszthetem el, csak rád eshet… vagyis hát csak melléd mehet, Füles… Mondd, abbahagynád kevés idõre a bukdácsolást és forgást? Tudod, csupa sár leszek!

– Nem hagyhatom abba – felelt Füles. – Szeretek így forogni.

Nyuszi érezte, hogy itt az ideje a parancsnokságot átvenni.

– Micimackó – mondta –, ha azt mondom: NNA MOST!, akkor dobhatod. Füles, ha azt mondom: NNA MOST!, akkor Micimackó dob…

– Köszönöm, Nyuszi... de úgy vélem, úgyis észreveszem majd…

– No, kész vagy, Micimackó? Malacka, engedj csak egy kis helyet Micimackónak! Térj ki kicsit, Zsebibaba… Kész vagytok?

– Én egész kész vagyok – mondta Füles.

– Nna most! – vezényelt Nyuszi.

Micimackó elengedte a követ. Hatalmas csobbanás, Füles eltûnt…

Hát ez félelmetes volt ott fenn a hídon azoknak, akik nézték… csak nézték ám, nézték, bámulták… még azon se örültek, hogy a Malacka botja végre megjelent, kicsit elõbb, mint a Nyuszié. Szívbõl ennek se tudtak örülni. Mikor Micimackó éppen azon kezdett tûnõdni, hogy alighanem a rosszabbik követ választotta, vagy pedig a folyó nem az, aminek lennie kellene, és ahogy õ a folyókat képzeli: egyszer csak valami szürkét pillantottak meg a folyó partján… valami szürke, de mindig nagyobb lesz – na és tessék! Füles kecmereg kifelé."


Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkezõ coach és mediátor-kiképzõ tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke

Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu

IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu

.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 03. 24. 13:13

"Akkor miért nem vállaja fel, hogy"
Õ? Miért nem Ön?
Ugye, milyen nehéz is ez? Miért lenne könnyebb a társunknak?

A szerelem nem egy racionálisan megragadható állapot. Nem így kelünk fel: Ma szerelmes leszek! Kisétálok az utcára, éppen arra jön "Béla" és szerelmes is leszek. Egy-két nap után eldöntöm (szerelmes állapotban), hogy elõnyök-hárányok figyelembevételével nem célszerû szerelmesnek lenni, így elalvás elõtt eldöntöm, vége. Reggel újra elkezdhetek egy másik ciklust.

Más szóval, teljesen értelmetlen dolog:
- rákérdezni, mi vezetett idáig
- feltenni a kérdést és (újra meg újra) megbeszélni, mi az oka annak, hogy vége
- várni, hogy a másik (a bûnös) józan ésszel belássa, hogy nincs értelme szerelmesnek lennie abba a másikba
- várni, hogy a másik (a bûnös) józan ésszel belássa, csak annak van értelme, hogy belénk legyen ismét szerelmes.
Ezek tökéletesen hiábavaló dolgok.
Az a kérdés, amit nem lehet megválaszolni, fel sem szabad tenni. Nincs rá válasz ugyanis. És mint ilyen, végtelenül bosszantó azok számára, akik egyébként is éppen küzdenek az érzelmeikkel, válságban vannak, nem lelik a kivezetõ utat. Mintha "A vakok országában" azt üvöltöznénk: Ne erre, arra menj, keresd már meg az utat, találj már ki onnan végre...!

Ha elhatározza, hogy megpróbál megküzdeni a férjéért (nem õ Önért), akkor a következõket javaslom:
- Hagyja abba a "beszéljük meg!"-et. Ez az elsõ és legfontosabb. Ne csináljon számára, mindkettejük számára még ennél is nagyobb "zajt".
- Hagyjon fel azzal az elképzeléssel, hogy õ a bûnös, akinek pl. vezekelnie kell. Legyen õ egy szent cél, az a személy, akiért mindent megtenne. Önnek kell legyõzni a Hétfejû sárkányt és kiszabadítani a szerelmét. Ha nem ér meg ennyit, az már egy választás. Az Öné.
Megjegyzem a sárkány nem a másik nõ.
- Ne várja tétlenül a változást. Mitõl lenne jobb az életük, vonzóbb a férjének, ha nincs változás? Visszavárni annyit jelent, ugyanoda várni, ahonnan õ kimenekült.

A legnehezebb kérdés az, hogyan változtassunk. Idáig a szomszéd néni is tanácsolhatta volna, amit leírtam. Innen jön a képzett life coach (coachkepzes.szervezetepites.hu) "munkája".

Egy történetet mondok el. Próbálja belakni. Megfelelteni a saját életének. Konkrét feladatokat megfogalmazni ezek alapján (de csak az itt felfedezett, feltárt szabályok mentén és nem ugyanúgy, ahogy Ön eddig gondolkozott a dologról!).


"– A dolog úgy áll – vallotta be végre Nyuszi –, hogy mi bizony valahol eltévedtünk.

Egy árokban pihentek, fenn az Erdõben. Micimackó már unta az árkot, gondolta, ez valahogy úgyse jó így, mert akármerre indultak, mindig ugyanabba az árokba értek vissza. Valahányszor feltûnt elõttük a ködben, Nyuszi mindig diadalmasan kiáltotta: “No, végre tudom, hol vagyunk!” Ilyenkor Micimackó szomorúan megjegyezte: “Hiszen én is tudom.” Akart is valamit mondani, de nem jutott más eszébe, csak annyi, hogy “SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG!” Igaz, kicsit ostobának tetszett az ilyesmi, mikor Nyuszi és Malacka is ott voltak mellette.

– Hát – mondta Nyuszi hosszabb hallgatás után, miközben senki sem rebegett köszönetet a szép sétáért – mégiscsak jobb lesz, ha felszedelõzködünk… Melyik lesz a legjobb út?

– Az hogy volna – kérdi Micimackó lassan –, ha, mihelyt innen kitesszük a lábunkat, újra megpróbáljuk megkeresni… és újra visszatalálunk?

– Mi hasznunk volna abból? – kérdi Nyuszi.

– Hát ha haza akarunk találni, és képtelenek vagyunk… úgy gondoltam, hogy ha ide akarunk visszatalálni, akkor ezt se találnánk meg többet; na és az direkt Jó Dolog lenne, ha nem látnánk ezt többet, mert akkor esetleg olyasmit találunk, amit nem keresünk, és akkor az a valami, amit keresünk, de nem találunk, talán az a valami lenne, amit nem keresünk, de találunk.

– Ennek nem sok értelmét látom – vélte Nyuszi.

– Mert nincsen is – mondja Micimackó alázatosan. – De mikor elkezdtem mondani, még volt értelme. Valami elromlott közben.

– Ha kijönnénk az árokból, és aztán visszajönnénk bele, akkor megtalálnám…

– Azt gondoltam, hogy esetleg mégse találnád meg… Csak éppen gondoltam rá…

– Nézd, próbáld meg – mondta hirtelen Malacka. – Mi majd itt várunk rád.

Nyuszi csak nevetett azon, hogy milyen ostoba ez a Malacka. Mehetett úgy száz métert, aztán megfordult és jött vissza… Micimackó és Malacka már húsz percig vártak akkor. Micimackó felállt.

– Gyerekek – mondotta Micimackó. – Valami eszembe jutott. Nézd, Malacka, menjünk haza.

– De kérlek, Micimackó – sikoltott Malacka, és csupa izgalom volt –, te talán tudod az utat?

– Nem – ismerte be Micimackó. – De nekem tizenkét csupor mézem van a kredencemben, ezek engem már órák óta várnak haza. Eddig nem hallottam, hogy mit akarnak, mert ez a Nyuszi beszélt és beszélt és beszélt, de ha senki se beszél, csak azok a tizenkét csuprok, akkor… azt hiszem, Malacka, én tudni fogom, merrõl jön a hang… Most gyerünk.

Együtt indultak, egy ideig Malacka nem is szólt semmit. Nem akarta zavarni a csuprokat. Hirtelen mégis valami hangot adott… majdnem hogy visított… ahogy Malackák szoktak… kezdett ám; mert kezdte tudni, hol vannak. Hangosan persze nem merte mondani, mert hátha mégis téved. Mikor annyira biztos volt a dolgában, hogy már azt se bánta, hívják-e a csuprok vagy se, valaki elkiáltotta magát elõttük: a ködben ott állt Róbert Gida."

Ha a "megfejtésre" kíváncsi, szeretettel várom.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkezõ coach és mediátor-kiképzõ tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke

Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu

IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 03. 24. 10:15

Kedves Anikó,
Proust szerint (vö. Deleuze, 2002) a tanulás során úgy tekintünk egy dologra vagy embertársunkra, mintha megfejtésre váró jelek hordozója lenne. Feladatunknak tekintjük, hogy kvázi-egyiptológusokként értelmezzük életének hieroglifáit.
Ha a jelek összekuszálódtak, zavarosnak tûnnek, minket sokkal jobban bánt, mint a hieroglifákat.
Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nagyon kevés információm van arról, hogy a húga beteg, vagy "csak" küzd az élet viharában (eközben kiált), tanul az élet iskolájában (miközben a tanárok figyelmeztetõt írnak az ellenõrzõjébe).

Másképpen azt is mondhatnám, ha
-nem akarják õt anyagilag támogatni (drogra pénzt adni), egész egyszerûen ne támogassák;
-Önöket veszélyezteti, fizikailag, vagy más módon akaratuk ellenére korlátozza, forduljanak ügyvédhez és bírósághoz;
-betegnek tartják, kérjék a házirovos segítségét.
Ehhez minden joguk megvan (a kérdés, mint családjogi probléma).

A dolgot egyéb vonatkozásában (élet a jogszabályokon túl) hihetetlenül magas szinten tárgyalja Proust: Az eltûnt idõk nyomában címû csodálatos írásában.

Mi is az élet értelme? Mi a normális viselkedés? Hogy kell élni? Mi a normális élet? Mit jelent boldognak lenni? Hogy kell bodognak lenni (boldogulni)?

Dr. Kollár József, a hazai Life Coaching (életvezetési tanácsadás) megteremtõje (l. Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Koll%C3%A1r_J%C3%B3zsef_(filoz%C3%B3fus) így interpretálja:

"A társasági élet jelei a valódi gondolatok és cselekvések hiányát leplezik, intenzív termelésük arra szolgál, hogy elhitessék a résztvevõkkel, hogy valami érdemleges történik velük. Meg kell gyõzniük magukat és egymást, hogy a szórakozásra fordított idõ nem semmittevés, hanem értelmes foglalatosság: a csevegések, flörtök fonalából szõtt hálóban szabadon szaladgáló pókokként, és nem az unalomtól vergõdõ legyekként léteznek.
A társasági élet jelei tehát csak szimulálják, hogy önmagukon túl valami másra is vonatkoznak, például valódi gondolatokra és érzelmekre. Olyan szimbólumok, amelyek arra szolgálnak, hogy az idõ elvesztegetésére szánt órákat legitimálják, a vergõdést szabad szárnyalásként ábrázolják a résztvevõk számára.
A korabeli társaságok örökösei, a bulizók miközben született kamaszokként bõkezûen termelik a jeleket, megpróbálják örökre elfelejteni az idõrõl szerzett minden addigi tudásukat.
A zene lüktetése arra szolgál, hogy helyettesítse az idõ elvesztegetésébõl származó hiányt, a tánc célja nem az önkifejezésre, hanem az önelvesztésre irányuló vágy. A „hétvégi bulik” résztvevõi kettõs kötésben szenvedek, hiszen kötelezõen jól kell érezniük magukat, miközben jól tudják, hogy a jó kedvet nem lehet akarni, csak szimulálni.

A semmire sem vonatkozó jelek burjánzásának tehát éppen ez a magyarázata: az idõ elvesztegetésének elleplezése gombnyomásra induló, jeltermelõ boldogsággépezet tuningolása révén.

Az elvesztegetett idõben mindenki annyi évessé válhat, amennyinek érezni akarja magát, csupán el kell felejtenie az idõrõl való minden tudását, és meg kell tanulnia élvezni a boldogsággépezetet által generált örömöket."

Az információs társadalomban már nem érvényes a "ki korán kel, aranyat lel" bölcselem. Új értékek jönnek, régiek elavulnak. ÉrtékVÁLSÁG. A kontrollÉLMÉNY hiánya. Dr. Kollár József: Született kamaszok: www.mentofaktura.hu/kollar_szuletettkamaszok.pdf

Mindezzel együtt lehet, hogy tényleg baj van, az élet, mint vad motorozás közben kiesett a kerék, életveszélyesen sodródunk a halál felé. Ez az utazás kockázata. Mérlegelni kell (pl. egyéni tanácsadás keretében szakemberrel).

Köszönöm, hogy megtisztelt a kérdésével és fõképpen azt, hogy megoszthattam Önnel a gondolataimat.

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina,
a Magyar Coachszövetség kuratóriumának elnöke (coachok.ning.com)
az International Association of Coaching and Mediation (www.iacm-info.com) alapító elnökségi tagja
a Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezetõ trénere (coachkepzes.szervezetepites.hu)
.

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 01. 19. 11:41

Kedves Krisztina!

Életünk során sokan érezzük úgy, hogy szamártöviseken rágódó fülesek, mindenkitõl félõ malackák, lóti-futi nyuszik, fékevesztett tigrisek, a „semmi ágán” tollászkodó baglyok, vagy „csekély értelmû” micimackók vagyunk...

Nagy baj azonban és örök fájdalom forrása, ha úgy tekintünk az életünkre, mintha már megérkeztünk volna, otthon lennénk. Turisták vagyunk. Úton vagyunk. Örök vándorok. Nem zarándokok, nem kalandorok, hanem kalandvágyók, útkeresõk, felfedezõk ("coaching mint szelíd motorozás" Dr. Kollár József, www.szervezetepites.hu).

Ebben a létformában nincs cél, csak út, nincs út, csak úton vagyunk. Élvezze a kalandokat: a születéstõl a halálig. Néha elakad a motor a sárban, esetleg lehangol az autópályák egyformasága, megvisel az idõjárás (mind tõlünk független tényezõk), de mi ez az egyszeri és megismételhetetlen ÉLET-hez képest?

Az utazás közben sokféle szerepben tündöklünk:

1. "Isteni hõs": metaforikus megfelelõje a mítosz
2. "Emberi hõs": metaforikus megfelelõje a legenda
3. "Vezér": megfelelõje a népmese
4. "Közülünk való": metaforikus megfelelõje a realista regény
5. "Lúzer"

Minden helyzetben voltunk már és leszünk is elkerülhetetlenül:
amikor szerelmesek voltunk (szerelem mitosza), amikor családi szép történeteket emlegetünk fel (családi legendák: amikor még...), amikor elõször küzdöttünk meg az élet viharában ("mondtam elõre, hogy így lesz, de nem hallgattatok rám"), "40év útán most maradtam elõször egyedül" (relaista regény: köszöntöm Önt is a Valóság Sivatagában), "probáljak meg újra talpra állni" (vesztes vagyok).
A feladat azonban, hogy ne soroljanak be minket mások, mi válasszuk az egyes kategóriákat saját magunknak. Ha kell, játszunk is rá! Önként. Tudatosan. "Színház az egész világ."
Nézze meg, hogyan kell sikeres lúzernek lenni pl. Woody Allantõl.

Ön nem tudja senki boldoggá tenni. A boldogság egy állapot. Olyasmi, mint az egészség. Vagy egészséges, vagy nem.
Örömmel ajánlom a figyelmébe phd Dr. Kollár József, a magyarországi Life Coach (életvezetési tanácsadás) képzés megalapítójának gondolatait a boldogságról.

"Az ontológia alapú coaching és mediáció -- más coaching-iskolákkal szemben, amelyek szerint az életünk mindhalálig megoldandó problémák sora -- arra az elõfeltevésre épül, hogy az élet érdekes, bár kockázatos kalandok láncolata.
Az ontológiai coachok szerint az emberek a számukra vonzó, felemelõ, értékes dolgokat, helyzeteket, emberi kapcsolatokat, tevékenységeket keresik, az unalmasakat, a semmitmondókat, a lealacsonyítókat, megalázókat kerülik.
Ez szemben áll azzal a szakállas elképzeléssel, hogy az életünk nem más, mint problémák, feladatok, elintézendõ ügyek megoldásának a harci terepe, amelyekben, ha jó megoldásokat találunk, gyõzünk, azaz leszerelt katonákként is boldog, minõségi életet élõ civilek leszünk, ha pedig nem, akkor a Lúzerek Virtuális Gulágján szomorkodhatunk.
Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja címû kisregénye egy sztálini munkatábor egyetlen „jó” napját ábrázolja, mely modellértékûen mutatja be, hogy a problémák megoldása önmagában nem érinti a fogolylét valódi kérdéseit. Szolzsenyicin egy totálisan perspektíva nélküli világot tár elénk, melyben a büntetésüket töltõ személyeknek nincs sem múltjuk, sem jövõjük. A büntetés ideje bizonytalan, a tábor feloszlatásának reménye hiú ábránd. Mindennapos problémájuk, hogy miként nyerhetik meg az ötdekás zabkásaadagokért folytatott közelharcokat, hogyan vesztegethetik meg egy darab szalonnával a brigádvezetõt, hogyan szerezhetik meg az életben maradáshoz minimális feltételeket biztosító táborban a léttengetés elengedhetetlen eszközeit.
De az összes problémájuk megoldása sem ad választ az õket érintõ lényegi kérdésekre. „Ki bizonyult embernek? Ki óvta meg emberi méltóságát és integritást? Ki –és hogyan – állta meg a helyét? Ki õrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol ferdítették el, törték meg és semmisítették meg ezt?” Az ontológiai coaching és mediáció szerint a problémamegoldás világa más, mint a boldogságé, bár a megoldatlan problémák akár boldogtalanná is tehetnek, de nem szükségképpen. A boldogság érzés, ami akkor jár át, amikor megerõsítem magamban: az a fajta ember vagyok, aki lenni szeretnék.

Úgy véljük, hogy az önismeret nem a boldogság oka, hanem utóbbi az elõbbi kritériuma. Vagyis, aki boldog, az önismerettel bír. Ez szemben áll azzal a szokásos elõfeltevéssel, hogy a problémák megoldásában annál sikeresebbek vagyunk, minél jobban ismerjük magunkat. Ha a problémamegoldás szükséges és elégséges feltétele lenne a boldog életnek, ez akkor sem lenne igaz. Egyéb könyvek mellett Timothy D. Wilson kísérleti pszichológus Ismeretlen önmagunk címû tanulmányában meggyõzõen bizonyítja, hogy az önismeret komoly akadályokba ütközik. „Az utóbbi idõben jelentõsen megnõtt az önismerettel foglalkozó tudományos kutatás mennyisége, és más képet fest róla, mint ahogy Freud és követõi látták. Erõs, kifinomult adaptív tudattalannal rendelkezünk, amely létfontosságú ahhoz, hogy életben maradjunk a világban. Mivel azonban a tudattalan rendkívül hatékonyan, észlelésünk határán kívül mûködik, jórészt hozzáférhetetlen számunkra…” A szerzõ szerint jobb kifelé tekinteni, mint befelé, azaz másoknak a viselkedésünkre adott reakcióiból célszerû megkonstruálni belsõ világunkat. Olyan életrajzokat „írni” magunknak és másoknak magunkról, amelyek cselekvéseinket, érzéseinket csábító narratívákba illesztik.

Az ontológia coaching fogalomrendszerében a boldogság nem más, mint a vágy metaszövege. Arról az emberrõl mondjuk, hogy önismerettel bír, aki boldog, vagyis olyan vágyai vannak, amelyekkel arra vágyik, hogy olyan vágyai legyenek, amilyenek vannak, azaz olyan ember maradjon, amilyen, hiszen így boldog. Ez a metavágy nem akaratlagos, tehát nem probléma, hanem egy olyan élet beteljesült vágya, amire a személy jelenleg is vágyik, és arra vágyik, hogy továbbra is beteljesült vágy maradjon, azaz a jövõben is boldog legyen. Ez nem azt jelenti, hogy minden vágyunk teljesült vagy teljesülni fog. A boldogság az összes beteljesült és beteljesületlen vágyunk vágyására irányuló vágy metaszövege, mely arról szól, hogy olyan beteljesült és beteljesületlen vágyak vágyásra vágyunk, amelyekre vágyunk. A boldogtalanság ezzel szemben tehát az az állapot, amikor nem telesülnek a vágy metaszövegébe illesztett vágyak.

Arról az emberrõl mondjuk, hogy nem bír önismerettel, aki boldogtalan, vagyis olyan vágyai vannak, amelyekkel nem vágyik arra, hogy ne olyan vágyai legyenek, amilyenek vannak, azaz ne olyan ember maradjon, amilyen: vagyis boldogtalan. Az ontológiai coaching célja a vágy metaszövegének, a boldogságnak az elõidézése csábító narratívák akaratlagos létrehívása révén. A vágyott állapot, hogy a coachee örüljön annak, hogy arra vágyik, hogy az maradjon, „aki”, és ne vágyjon rá, hogy olyan (elérhetõ vagy elérhetetlen) vágyai legyenek, melyekre a boldogság átfogó perspektívájából nem vágyik. Amikor valaki boldogtalan, naiv módon akaratlagosan olyan vágyak vágyására vágyik, amelyekre nem vágyik, hiszen ha vágyna, boldog lenne. Ezért nem mûködik, ha a boldogtalannak azt parancsoljuk „Légy boldog!”. Az ontológiai coaching nyelvén ez így hangoznék. „Vágyjál merõben más (a beteljesült és beteljesületlen) vágyaidra irányuló vágyra!” A boldogtalan nem azért nem boldog, mert nem akar boldog lenni.

A boldogtalan életbõl a boldogba való átmenet tehát nem akaratlagos elhatározás kérdése, hanem egy merõben új vágy metaszövegének részben tudattalan elõállítását elõidézõ csábító ajánlat.

Célunk tehát nem egyedi vagy átfogó problémák megoldása, hanem a vágy metaszövegének, a boldogságnak az elõidézése."


Aki válaszolt:
Dr. kollárné Déri Kriszti, a Magyar Coachszövetség KA kuratóriumának elnöke
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezetõ trénere
coachkepzes.szervezetepites.hu
 

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 01. 19. 11:01

"Várjam ki a 10 hónapot míg visszajön"
IGEN
tanuljon(!), olvasson, fejlõdjön közben.
Ha lemarad, kimarad (pl. a jelenlegi szerelme életébõl).
Nagy teher egy felnõtt, törekvõ személy számára egy siró kisgyerek: kompetenciák nélküli (diploma, kenyér, állás nélküli) ember, aki egyebek mellett visszahúz a kvázi reménytelenségbe.
Azt akarja, hogy hisztériás gyerekként kezeljék Önt? Nõjön fel. Ez itt a való világ.
Itt állandóan tanulni kell és dolgozni, különben elnyeli a végtelen ellehetetlenülés.

"bízzak abban, hátha meggondolja magát"
NE
Egy lúzert szeretne maga mellett? Aki otthagyja a fõiskolát, a munkáját, mindent, aki csak él a vakvilágba? Akinek nincsenek életcéljai, vágyai, tervei, aki képtelen küzdeni az álmaiért?
Miért gondolja, hogy egy olyan ember, aki határozatlan, zsarolható, ingatag, kiáll Ön mellett, az élet nehézségeiben támaszt nyújthat majd Önnek és esetleg az utódaiknak?

A jelenleg tomboló járványt úgy hívják: nárcizmus.

Ön a 7 kategória közül jelenleg a "Vágyó" (a távgyógyítás minden bájával és hibalehetõségével, hisz nincsenek tiszta kategóriák, egy csuszka mentén mindenbõl több-kevesebb mindenkiben :)

A vágyak feneketlen kútja: vágyni egy önálló emberre, akire alapozható a jövõ, egyidejüleg vágyni egy lúzerre, akire nem alapozható a jövõ, vágyni a szerelem kínzó érzésére (milyen kevés embernek adatik meg), nem vágyni a szerelem kínzó szépségére, hanem hazarendelni õt... a sor végtelen ellentmondás. Paradoxonok tucatja. Kettõs kötés, duble bind. A kettõs kötés olyan csapda, amibõl nincs kiút egyiküknek se.
Ha azt csinálja, amit Ön mond és hazajön, a vállalkozó szellemû emberbõl lúzer lesz, amit Ön sem akar és õ se. Ha nem jön haza, nem lesz lúzer, de Ön elégedetlen lesz vele akárcsak akkor, ha egy lúzer lenne. Nincs jó választás, nincs helyes út az Ön csapdáiból.

A "vágyó" kínzó éhséget tapasztal folyamatosan, emiatt ritkán elégedett (lásd: ha bizonyítja Önnek a szerelme, hogy felnézhet rá, helyt állt, az sem lesz elég, sõt).
Nagyon tipikus az ON/OFF élmény: ha nincs közvetlen kapcsolatban a partnerével, akkor úgy érzi, hogy teljes az izoláltsága, nem törõdik vele a másik, lefogja a teljes reménytelenség.
Fõ problémája a "vágyónak", hogy képtelen megnyugtatni magát, folyton szorong, a kétségbeesés határán létezik.
Szükségem van szeretetre, ezt kommunikálja állandóan.
Képes kapcsolatot létesíteni, de nem tartja meg, illetve nem elégedett (l. a szerelmével való bánásmódja).
A "vágyó" rendszerint az élete minden területén így szerepel: nem tud kötõdni szervezetekhez (pl. Ön is kimaradt a fõiskolából), csoportokhoz, azokat váratlan módon elhagyja, bár folyton keresi a kapcsolatot a legkülönbözõbb közösségekkel.

Jó hírem van. A nárcizmus már nem betegség. Össze kell szednie magát.

Ön szerelmes.
Legyünk szerelmesek és nem is.
Érezzük a szerelmet, hogy például eszeveszetten hiányzik a másik és ne érezzük, hogy hiányzik a másik.
Hányféle szerelem van, milyen formában élhetõ át ez a vágyott érzés? "Héja nász az avaron", "A szerelem sötét verem; Beleestem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok"...
Nem túl vidám dolog, nem igaz? Folytassa a sort. Minden nap keressen egy szerelem-metaforát és merengjen el rajta. Talán erõt ad, ha látja, más is túlélte ezt az állapotot.
Keressen párhuzamot, adjon pozitív olvasatot. Tanácsoljon önmagának, mintha a barátnõjének adná. Kizárólag a metaforákat használhatja. Csak errõl beszélhet, ebben a világban maradjon, itt és innen keressen kapcsolatot az esetével.

A gyújtögetõ elsõ naphoz ajándékba küldöm szeretettel az elsõ idézetet (Ön metaforát keressen mellé):
"Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat."
Honoré de Balzac


Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
(coachkepzes.szervezetepites.hu),
az International Association of Coaching and Mediation referenciaiskolája
(www.iacm-info.com)

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 11. 18. 23:15

Kedves Tímea,
amit 4 év kemény munkájával elrontottak, annak kiigazítása nem egy egynyári projekt lesz (sajnos).
Hogy minden nap érdeklõdik, az jó jel. Nem csak panaszkodni akart, hanem tenni is. Önmagáért. A párjáért.
Elõbb tanuljanak. Új megfontolások nélkül csak azt gyakorlohatják, amit eddig is elrontottak. Persze az ontológiai coachingban az is érdekes kérdés volna, hogyan ronthatnánk el mégjobban az életünket. Ez a szorgalmi feladatom Önnek.

Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport (www.szervezetepites.hu )
Az Iskola az IACM, International Association of coaching and Mediation (www.iacm-info.com) referenciaiskolája

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 11. 15. 21:15

Három fontos gondolat köré szervezem, amit javasolni tudok:
1.
Reciprok altruizmus: nagyjából ebben az esetben azt jelentené, hogy úgy szeretjük, támogatjuk a társunkat, hogy nem várunk azonali viszonzást.
"tudom már így utólag hiba volt hiszen õ is egy nehéz élethelyzetben volt": erre utalt Ön is.
A múlt elmúlt, a jövõ még nincsen, azt kell megtervezni ma. Szóval, mindegy, ha hibázott is (ha hibázott egyáltalán), az a lényeg, hogyan tovább? Mit jelentsen a reciprok altruizmus a jövõben, hogyan tartsa szem elõtt, mit kell tennie, vagy mit nem?
"azt mondja attól fél, hogy kibékülünk és az a napi vita és feszültség lesz kettõnk között": ez nagyon is reális veszély. Ha ez bekövetkezne, az egy végzetes csapás lehet a kapcsolatukra nézve.
Röviden: próbáljon meg minden nap 10 jó példát felsorolni, amikor szem elõtt tartotta a reciprok altruizmust. Mi az, amikor nem megalkuvásnak, hanem átmeneti engedménynek kezeli a nehézségeit, olyan beruházásnak, ami a jövõben meg fog térülni. Nem akar azonal nyerni, besöpörni a nyereményt, hanem vár, kivár, visszaforgatja a befektetését.
Nagy ostobaság a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Ez egy népi bölcselet egy letûnt világból (mezõgazdasági társadalom), valódi téves heurisztikával (rossz beidegzõdés, hibás rutingondolkodás). Nincs nyertes és nincs vesztes. Ezeket törölje ki a szótárából.
Lehet, hogy egyszer Önnek is lesz nehézsége és a mostani türelem, áldozat, kitartás, szeretet visszatérül a nehéz idõkben. Nagyszerû, nemes érzés megküzdeni önmagunkkal, az élet nehézségein urrá lenni a másikért, azért, akit szeretünk.
2.
Tanuljon meg elégnek lenni saját magának. Ne csak a másiktól várja az örömöt, a boldogságot. A második lecke: Amor fati, vagyis a sors szeretete.
A dolog nehézsége, hogy aki boldog, az bárhogy boldog tud lenni, aki meg boldogtalan, annak semmi sem elég. Dr. Kollár József (coachkepzes.szervezetepites.hu) kifejti egy cikkében, hogy mit jelent boldognak lenni. Arra vágyni, hogy olyan vágyai legyenek, amik jelenleg is vannak. A boldogtalan ember azért boldogtalan, mert arra vágyik, hogy olyan vágyai legyenek, amik jelenleg nincsenek.
"Arról az emberrõl mondjuk, hogy nem bír önismerettel, aki boldogtalan, vagyis olyan vágyai vannak, amelyekkel nem vágyik arra, hogy ne olyan vágyai legyenek, amilyenek vannak, azaz ne olyan ember maradjon, amilyen: vagyis boldogtalan. Amikor valaki boldogtalan, naiv módon akaratlagosan olyan vágyak vágyására vágyik, amelyekre nem vágyik, hiszen ha vágyna, boldog lenne." (Dr. Kollár József)
Tehát, ha Ön most nem boldog, ugye hiába mondja Önnek a férje: nézz rám, szeress engem, elégedj meg azzal, hogy szeretjük egymást! Ezek után mit mondhatnék én?
3.
4 csomagja van egy párkapcsolatnak (ha nincs gyermekük, Önöknél 3):
-Férfi-nõ viszony (szexuális élet, nemi kapcsolat). Ez vajon mitõl mûködik? Mert "kommunikálnak", agyonbeszélnek? Hát, nem! Éppen attól állt vissza, hogy külön költöztek és nem nyúzza a párját, kevesebb alkalma van a nyilvános szenvedésre. Õrizze, féltse, ápolja ezt a drága kincset. A házasság a férfi-nõ viszonyra épül, ha az már nem lesz, mindennek vége lesz. A férfi-nõ viszony nagy ellensége a megbeszélés, a megbeszélések megbeszélése, a megnyílás és a megnyílások megnyílása :)
-Szövetségesi viszony: együtt húzunk, együtt nevetünk. Ez most a legteljesebb nulla Önök között. Ön nem vállalja a nehézségeket.
-Egyéni karrier, önmegvalósítás: Ön ezzel hogy áll? Mintha nem lennének céljai, ambíciói, amit a párja mellett, az õ támogatásával, szeretetével elérhetne. Egyetlen célja, hogy síró kisgyermekként több és még annál is több figyelmet csikarjon ki. Az õ egyéni céljában pedig nagyjából szintén nullához konvergáló módon támogatja.
Az átlagteljesítmény (5+0+0)/+=1,66, a bukás széle.
Javítson az átlagán! Még nem késõ.

Kétségtelen tény, ha a karrier és/vagy az egyéni önmegvalósítás csomagba fekteti valaki az összes energiáját (pl. a férje teljes mértékig a munkájára áldozza minden figyelmét), a párkapcsolatának sírját ássa.

Ez az Élet Iskolája.
Tanuljanak együtt!
Mindkettejük átlaga 1,66.
Ne mutogassanak egymásra. kezdjenek tanulni, húzzanak bele!

Szeretettel kívánok szép eredményeket!

Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport (www.szervezetepites.hu)
Az Iskolacsoport az IACM (International Associartion of Coaching and Mediation, www.iacm-info.com) referenciaiskolája

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 11. 15. 21:03

"Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nõt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink"
NE!
És itt most nem számít, hogy valóban szóról-szóra igaz-e, hogy Önnek csak ilyen szerep jutna, ennyi értékkel kéne gazdálkodnia a mindennapokban. Az a döntõ, hogy Ön saját maga számára tud-e "csábító ajánlat"-ot megfogalmazni. Lényegében "vonzó vízió"-e a jelenlegi családi felállás, vagy sem.

"utálom ezt a 'sivár kriptát' "
Igen, Ön így látja. Ez bizony nem egy valódi "látomás". Szakember segítségével (ontological life coach) megkísérelhetnénk olyan módon beszélni a családjáról, amivel újragondolhatja az "ontológiai szemetesládája" (döntésmenedzsment modell a magánéletben) tartalmát.
A coaching-alapú gondolkodás jellegzetes kommunikációs technika: középpontban új coaching- és mediációs modellek, speciális beszédaktusok (hatásos kérés, vonzó ajánlat, egyértelmû elkötelezõdés, indulatmentes, megalapozott értékelés, stb.). Az ontological coaching lényegét jelentõ úgynevezett "cselekvésre indító beszélgetések" (conversations for action) nemcsak az üzleti életben, hanem minden életszituációban alkalmazható eszköz, amikor rövid idõn belül konkrét megoldásokat kell kialakítani. Mottónk: "A múlt elmúlt, a jövõ még nincsen, azt kell megtervezni ma!" (Dr. Kollár József).

"magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek"
Életünket lényegileg maghatározza az állandóság és a változás kényes egyensúlya.
Egy rendszer (család, párkapcsolatban élõk, szinglik és bármilyen szervezet) változatlanságát, paradox módon, gyakran a benne végbemenõ változások idézik elõ. Ugyanakkor a változások elmaradása miatt az adott szervezõdés összeomolhat, azaz, a benne cselekvõ ágensek akaratával szöges ellentétben, megváltozhat.
Ez mit jelent? A férje biztonságos tartalékba (háztartás, gyerekek, otthon, magány) nyomta Önt, ez a státusz, azaz maga a "biztonság" okozza akarata ellenére a jelenlegi teljes bizonytalanságot.
Ha tovább fenyegeti Önt, lök a helyzeten egy nagyot és ennek csak örülhet!
Az állandóságra való törekvés tehát a változás legfõbb motorjává válhat. És fordítva is igaz: a rendszeren belüli változtatásokra irányuló szándékok az adott szisztéma rugalmatlanságának alapvetõ okai lehetnek. Ön minél inkább hangoztatja a válást, a férje annál jobban ragaszkodik majd a biztonságos, régi státuszához.

"hogyan törhetnék ki ebbõl a kábult állapotomból"
Milyen jó is a biztonságos "sivatag"...
Egyébként nem kell kitörnie, ez már megtörtént: megismerkedett egy férfival, tervbe vette, hogy változtat az életén, bejelentette a válást és most küzd. A "magamra maradnék..." típusú kép a változás motorja. A küzdelem nehéz, a változás munkával jár, a bizonytalanság (mi lesz ezután?) félelemmel teli. Teljesen normális, amit érez. Kényelemben akarna küzdeni? Fáradtság nélkül szeretne dolgozni az új életén? Biztonságot érezni a változás lényegét adó bizonytalanságban? Ugye, ez lehetetlen? Akkor fogadja el, hogy minden éppen a legnagyobb rendben.

Nemsokára vége a biztonságos bizonytalanságnak.
Elõbb-utóbb visszanyeri a kontroll-állapotát: így vagy úgy, de dönteni fog. Ha marad, az már nem ugyanaz a család lesz. Megcsalás, fenyegetés, megalkuvás utáni szisztéma, váratlan, új szabályokkal, megváltozott szereplõkkel. Tévedés, ha azt gondolják, visszakapják a biztonságukat, ha úgy tesznek, mintha mi se történt volna.

Nemsokára vége a biztonságos bizonytalanságnak.
Ha megtanul a férje vonatkozásán kívül is létezni (nem az a referenciapont, mit akar õ és Ön ezzel szemben lázad pusztán, hanem önálló céljai lesznek, amelyben nem számít már, mit gondol õ), még ennél is több bizonytalanság fogja várni. Ön már ismeri a férje minden gyenge pontját, pontosan tudja, hogy a XXI. században már nem kell indok a váláshoz, ha nem jelenik meg az alperes, akkor is kimondják a válást, ha Ön ezt kívánja, a gyerekeket mindig az anyának ítéli a bíróság, a jog mindenkit véd, a fenyegetés is bûncselekmény, stb.

Az angolkert kiismerhetõ, átlátható, rendezetett, értékekkel teli, biztonságos. A dzsungel változásokkal, titkokkal várja. Fedezze fel a bizonytalanság örömét!

Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport,
az IACM Referenciaiskolája
www.szervezetepites.hu
www.iacm-info.com

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 09. 11. 09:10

Kedves Gabriella,
a life coachingot szájon át adagolják (" a szavak mágiája"), nehéz megemészteni a rombolását ("kreatív destrukció"), de segít szüleszteni (új világok, jövõképek, "szcenáriók").
"Te foglalkozol kismamákkal?"
Ha ezt is betudod annak...
Köszönöm a kérdésedet.
Üdv, Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 07. 13. 00:26

Kedves Levélíró,
a narcizmus a XXI. század kórtünete, az egészséges betegség, az információs társadalom ideális emberének, a fogyasztói kultúra eszményi fogyasztójának tulajdonsága.
Úgy is mondhatjuk, aki nem mutat narcisztikus jegyeket, képtelen beilleszkedni a társadalomba, fejlõdni és prosperálni.
Az egészséges narcizmus segít elégnek lenni önmagunk számára, stabilitást, nyugalmat érezni mások állandó asszisztenciája nélkül is. Kellõ mértékben megakadályozza, hogy zavaróan függjünk a környezetüntõl. Segítségével akkor is jól tudjuk magunkat érzeni, ha a partnerünk nincs ránk utalva, vagy ha éppen nem fordít ránk (aránytalan?) figyelmet. Másfelõl viszont egyensúlyban tudjuk tartani a kapcsolatainkat, nem mászunk a másikra, nem követeljük, hogy újra és újra mássza meg értünk a Himaláját.

Dr. Kollár József (coachkepzes.szervezetepites.hu) osztályozása szerint (Ben Bursten híres amerikai pszichiáter nyomán továbbfejesztett csoportosítás és ami még ennél is több, stratégiai ajánlás) 7 alapvetõ narcisztikus karakter létezik.
A karakterek azonosítása egy adott személyben a hétköznapokban és erre szakmailag nem felkészült, naív elemzõ számára több szempontból is nehézséget jelenthet. Elsõsorban azért is, mert a saját szemüvegünk is törzít, azaz mi sem vagyunk mentesek a narcisztikus vonásoktól. Más megközelítésben pedig a karakterek változhatnak (egy emberben akár többféle is jelen lehet l. alholonok: Vízen járni, a válságkezelés filozófiája www.libri.hu/konyv/vizen-jarni.html).

Nagyon röviden azt mondhatjuk tehát, hogy így vagy úgy, Önök egyarát narcisztikusak.
Ha típusba kéne sorolnom: Ön a "Vágyó" és a "Különleges szeretõ", a partnere "Vágyó" és talán "Hatalomzabáló", bár ez utóbbira igen csakály információ áll rendelkezésemre.

A "Vágyó" a vágy titokzatos tárgyát keresi, paradox módon arra vágyik, hogy sosem elégüljön ki a vágya. Ennek részben aleseteként (hiszen a "Vágyó" vágyhat romantikus szerelemre is) a "Különleges szeretõ" ezt fokozva egy romantikus, nagy és mindent feláldozó szerelemre áhítozik. Kíméletlen a másik fél hibáival, hiányosságaival szemben "Kezdtek elmaradni a bókok".
Ha a "Vágyó" vágya teljesül, hiányérzete lesz, elégedetlenné válik, újabb, nagyszabásúbb célok kezdik izgatni "elhanyagolva éreztem magam", "éreztem,csak kötelességbõl teszi"...
Szükségképpen csalódik. Az élet ugyanis nem a nagy fantáziabirodalmak színtere.

A "Vágyó" és a "Hatalomzabáló" karakterek is felerõsíthetik egymást: ahogy a vágy beteljesül (meghódítják a vágy tárgyát, elérik, amit kívánnak), megszûnik a motiváció, ezért újabb elérhetetlen küzdelmek irányába mozdulnak.

Az a stratégia rettenetesen rossz és eleve kudarcra van ítélve (nem elég, hogy a vágyban csalódunk?), ha egymásban keresik a patológiás jegyeket, azaz elkezdik méregetni a másikat, nagy leleplezéseket szerveznek, szembesítéseket és persze okolni, hibáztatni, szemrehányni...

Mi tehetne Ön?
Meg kell érteniük a helyzetüket: Kicsi vágyak gyorsan kielégíthetõk, tehát a "Vágyó"-nak nagyobbra és nagyobbra kell vágynia. A kielégített "Vágyó" nem izgalmas a "Hatalomzabáló" számára. Ha elszakad a vágy a valóságtól, a "Vágyó" súlytalanná válik a "Hatalomzabáló" számára (pl. a "Vágyó" arra vágyik, hogy a társa még beteg legyen, rá legyen utalva, függjön tõle, kiszolgáltatott legyen õneki). A "Vágyó" lehetetlen kér: egyszerre akar egy grandiózus embert (elérhetetlen), illetve alárendelt személyt (kiszolgáltatott).


-A "Vágyó" és a "Különleges szeretõ" belátja, hogy a beteljesíthetetlenség a normális (a beteljesült szerelem már nem vonzó) a kapcsolatában (nemcsak magánéletben).
Reflektál rá, gondolkozik róla, hogy miért éppen a csalódás élvez kitüntetett szerepet a (vágy/remény/kétség-hódítás/megszerzés-csalódás) ciklusban.
-Választ keres arra, hogyan lehetne a ciklus fenti 3 fázisában a jobbakból többet kinyerni (pl. magát a vágyódást értékelni), illetve a vonzó szakaszt elnyújtani, a csalódást normális állapotként megélni. (Szükségképpen lehetetlen nyugalmi szakaszokat beiktatni, hiszen a katarzis élménye arányos a vágy mértékével).
-KIFEJEZETTEN AJÁNLOM: a "Vágyó" és a "Különleges szeretõ" srófolja fel a saját árát, ne legyen elérhetõ, meghódított, érdektelen a "Hatalomzabáló" számára!

Amit csak jól képzett coach-csal, azaz életvezetési szakemberrel tudnak csak megvalósítani: a fázisokat tudatosan megszervezni (pl. egy hétre lebontva), majd akaratlagosan újra- és újraélni, ezután kötelezõ csalódni és a ciklust elölrõl kezdeni. Kerüljenek mindig vissza a reménykedés fázisába („van remény”).
Módszer: antropológus, esztétikai figyelõállás („szép az, ami érdek nélkül tetszik” Kant).

A téma nagyon mai, nehéz jó szakembert találniuk, aki nem abnormálisnak, nem kvázi betegségnek tartja, amit Ön leír, hanem normális jelenségnek, amire igen is kiváló válaszok adhatók (és persze képes is stratégiailag kezelni a kérdést és konkrét megoldást adni az Önök számára).

Azt kérem, fontolja meg:
kérje meg a saját árát (mindig nagyobbra állítsa a mércét), miközben nem szakad el a realitástól (a másik fáradt lehet, a vágy lankadhat, stb.).

Szeretettel kívánok egy szép és hosszú életjátékot!

Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.szervezetepites.hu
  Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 07. 08. 12:48

Tünde,
a feladattal kéne foglalkozni ahelyett, hogy újabb rejtvényeket ad fel nekem és "osztja az észt" másoknak.
Bár az teljesen normális, amikor a kontrollvesztés (elakadás) során meta-helyzetbe emelkednek a segítséget kérõk, azaz kiugranak a feladatból (pl. diákból tanárrá, vagy ami még gyakori, egyenesen a tanár kritikusává válnak- itt. pl. nem csinálja meg a feladatot, másokat kezd el tanítani, stb.), de meglehetõsen kontraproduktív (azaz nem vezet sehová, sõt).
Azzal, hogy vitázik, visszanyeri a kontrollélményét, úgy érzi, végre valamiben nyerhet, valamit tud uralni. Ez a látszat. Az egész visszájára sül el. Akiben bízhatna, elfordul Öntõl: a barátja, a barátnõje...

"Egy olyan dolgon vitatkoztunk, amiben azt gondolom, nekem több tapasztalatom van"
És ezzel pontosan mit ért el, hogy több tapasztalata lett? Boldogabbá tették a intuíciói, az ösztönös megfigyelései? Mi a több? Az elég is? Mi az elég? Másoknak nem lehetnek más tapasztalatai? Csak az Öné az egyedüli, igazi TAPASZTALAT? Mire alapozza, hogy elég a tapasztalat és nem kell hozzá (megalapozott pl. elméleti) tudás?
A pitagorasz-tételt is tapasztalatból ismerte meg és fel (ha emlélszkik még rá)? Vagy gondolja, hogy az Eiffel-tornyot tapasztalt hegymászók tették oda?

Másképp kérdezem: vak vezet világtalant? Népi hiedelmekre épített kártyavárakat rugdosnak szét a barátnõjével és azokon táncolnak. Nyugi, senkinek sincs igaza.

"Én tudom, nem vagyok hibátlan, mindig elismerem, ha hibázok"
Ez csak egy önfelmentés. Tõlem nem kaphatja meg.

"egy kicsit sok jött össze a rosszból"
Az élet összeesküdött, mindenki rossz és gonosz, a lehetetlen dolgok maguktól történnek..., hát nem. Ön a felelõs értük.

Dolgozzon a feladaton.
"nagyjából az én életemre is ez jellemzõ"
Jó. Így tovább.

Addig pedig menjen az erõbe sétálni. Amikor ideges és nem állja meg a szócsatát, kötelezõ kimennie az erdõbe fél órára. Minden szócsata egy fél óra erdõzés.

Várom vissza.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 06. 13. 21:45

"Egy könyv nem könyv"
Mielõtt könyvet vesz, nézze meg, szakember írta-e, vagy meglovagolva a szerencsehullámot, celebet csinál magából.
Amit én ajánlok:
Dr. Kollár-Déri: Vízen járni, www.libri.hu/konyv/vizen-jarni.html
Georg Simmel: A kacérság lélektana, www.libri.hu/konyv/a-kacersag-lelektana.html

Ezzel együtt igaza van. Amit meg kelle tanulnia az idézett összes ostobaság helyett, az a KACÉRSÁG LÉLEKTANA. Egyszerre legyen vonzó és taszító, adja oda magát és vonja meg.

"A kacérságnak az igen és a nem ingatag játékát kell éreztetnie címzettjével, az elutasítást, ami az odaadás kerülõútja lehet, s az odaadást, amely mögött mint háttér és lehetõség, a visszavonás fenyegetése rejlik. Bármely végérvényes döntés végetvet a kacérságnak. A férfi pedig belemegy ebbe a játékba, s nem csak azért, mert nincs más választása, lévén vágya, a nõ kegyéhez láncolva. Gyakran mintha külön vonzaná és élvezetet okozna számára ez a megengedõ - eltaszító bánásmód.

Aki válaszolt:Dr. Kollárné Déri Kriszti/ Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.szervezetepites.hu
Tel.: 06 30 33 11 878 Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 06. 05. 11:44

Tünde, küldöm a kedvenc dalát hevenyészett fordításomként -elnézést, ha néhol nem pontos, miután ez nem nagydoktori disszertáció, gondolom, eltekint a hibáimtól :) -:

Valahol a szivárvány fölött
Ott az út, ami a csúcsra vezet
És azok az álmok, amikrõl álmodtál
Egyszer egy altatódalban
Valahol a szivárvány fölött
A kék madarak repülnek
És azok az álmok, amikrõl álmodtál
Az álmok igazán valóra válnak
Egy nap egy csillagon álmodom
Ott ébredek, ahol a felhõk már távol vannak mögöttem
A baj szétoszlik mint a citromcseppek
A kémények fölött van az a hely, ahol megtalálsz majd engem
Valahol a szivárvány fölött repülnek a madarak
És azok az álmok, ó nahát, oh én miért láthatom õket?
Nos, én is látom a fákat és a rózsákat,
Ezután nekem és neked nyílnak
És erre gondolok:
Micsoda egy csodálatos világ
Nos, látom az ég kékjét és fehér felhõket
És a nap ragyogását
Szeretem a sötétséget is és erre gondolok
Micsoda egy csodálatos világ
A szivárvány színei díszítik az eget
És az emberek az arcát, akik arra mennek
Látok barátokat, ahogy kezeket ráznak
Mondják egymásnak, örvendek
Õk igazán gondolják: szeretlek téged
Hallom, hogy a babák sírnak és nézem, ahogy nõnek,
Sokkal többet fognak megtanulni mint
Mint amire mi képesek vagyunk
És arra gondolok:
Micsoda egy csodálatos világ
Egy nap egy csillagon álmodom
Ott ébredek, ahol a felhõk már távol vannak mögöttem
A baj szétoszlik mint a citromcseppek
A kémények fölött van az a hely, ahol megtalálsz majd engem
Valahol a csúcspont felé vezetõ szivárvány út fölött
Valahol a szivárvány fölött
És azok az álmok, ó nahát, oh miért láthatom õket?

Cserében kérem, írja át ezt a szöveget a saját életére és küldje vissza:
"Kényelmes, gyors, fürge.
Amikor jó, akkor szeretem.
Az a baj, hogy az alkatrészei nem javíthatók csak cserélhetõk és nagyon drágák. Itt hozzák be a hasznot. Amennyiért lehet Peugeot autót kapni (bármelyik tipust), annyiért csak ilyen minõség párosul. Eladni csak áron alul lehet.
Nekem nem lesz több Francia autóm (nagyon sokáig).
Elõzõ autóm egy Skoda Pick up volt. Amikor leadtam a Peugot márkakereskedõnél azt mondtam "ezzel még szétvernék egy új Peugeot"- a kereskedõ kinevetett. Nekem lett igazam.
Nem tartós, drága szervízdijak, drága alkatrészek.
Amikor 2001 decemberében (idõcsúszással) átvettük, nem erre számítotunk. Mindig tanul az ember.
Formailag a legszebb autók a francia és olasz járgányok. De minõségileg!?"

Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.szervezetepites.hu

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 06. 01. 10:32

Nem pontosan értem, hogy az év elején miképpen szakadt meg a kapcsolatuk a végrehajtási ügy miatt (az világos, hogy most a pénz elõteremtése okozza a szétválásukat).

Felnõttként felelõsek vagyunk a dolgainkért. Akinek gondja van, rendezze össze magát és igyekezzen kilábalni. Az eféle kontroll-állapot elérésében egy jó társ sokat segíthet: szeretet, megértés, elfogadás, egyéb támogatás (nem állítom, hogy Ön ezt elköveti, csak a példa kedvéért hozom elõ: nem nyaggatja a partnerét azzal, hogy szemrehányóan a hiányát emlegeti, miközben az igyekszik a múltbeli hibáit kijavítani és megdolgozni a jövõ tehermentes alapjainak megteremtéséért).

A bizalom irracionális: miután Önnek nincs elegendõ információja a partnerérõl, információhiányban kénytelen bizalmat érezni, miközben minden alapja megvan arra, hogy bizonytalan, vagyis bizalmatlan legyen. Ez a kettõs kötés. Bizalmatlanul bízzon.
Válasszon egy stratégiát:
"Bizalmatlan vagyok": nem adok pénzt. Ezzel nem kockáztatom a saját anyagi biztonságomat. Kockáztatok azonban mást, mégpedig az új párkapcsolatomat. Kockázat nélkül kockáztatok.
"Bízom": adok pénzt. Ezzel kockáztatom a saját anyagi biztonságomat. Nem kockáztatok azonban mást, mégpedig az új párkapcsolatomat. Kockázat nélkül kockáztatok.

Kettõs kötésbõl csak ú.n. terápiás kettõs kötéssel lehet kijönni.
Egyszerûen válasszon valamilyen stratégiát és tartsa magát hozzá. Bízzon a kockázatban.
Hogy is kezdtem: Felnõttként felelõsek vagyunk a dolgainkért.

Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 05. 21. 04:29

Nem javaslom a megbeszélést. Hogyan történne ugyanis? Mindannyiunkban mûködik a kognitív disszonancia elve, mely szerint éppen a legnehezebb, legmegmagyarázhatatlanabb, legostobább lépéseinket is képesek vagyunk megindokolni önmagunknak és másoknak. Azokat a döntéseinket és cselekedeteinket vizsgálgatjuk a legkitartóbban, melyek a legtöbb kétséget hagytak bennünk. Szóval, biztos vagyok benne, hogy az összes csalást, hazugságot emészthetõvé formálgatták mindketten az évek során.
A magyarázat nem egyenlõ azzal, hogy a hallgató el is fogadja és belenyugszik. Sõt, miután fájdalmat kelt benne, újra és újra átgondolja, tehát lezáratlan, nyitott kérdésként kezeli.
Azok a feladatok pedig, amiket még nem végeztünk el (pl. magyarázat-gyártás és elfogadás), jóval nagyobb feszültséget keltenek bennünk, mint amik már lezárultak, sõt sikeresen teljesítettük (dinamikus emlékezet elve). Ez tehát azt okozza, hogy több idõt és energiát fogunk arra fordítani, ami már elmúlt és nem forgathatjuk vissza, semmit sem tehetünk érte, mint amivel ténylegesen foglalkoznunk kéne, lehetne, érdemes (azaz a jövõ).

Ha a jövõt sikeresen megformálják, a múlt is átalakul: "Szép múlt vár ránk!" (Dr. Kollár József)

Az emlékezet egy konstrukció, hol vannak az emlékei, adja a kezembe! Az emlékek a jelen pszichológia állapotának konstrukciói.

Mi az, amivel foglalkozzanak: a jövõ!
"A múlt elmúlt, a jövõ még nincsen, azt kell megtervezni ma!" (Ontológiai coaching iskola jelmondata)

Vegyenek egy kártyacsomagot (cigánykártya is jó lesz):
Válasszanak találomra 5-5 kártyát mindketten.
Mindenki felváltva nevezze meg egy-egy kép láttán a sérelmét.
A sérelem elhangzása után a társ jelentse ki, hogyan kárpótolja ezért a sérelemért a jövõben: mi az, amit tesz, milyen eredményt vár a terv sikere esetén, mivel teszi ezzel mindkettõjük életét boldoggá. Mindaddig beszélgessenek a tervrõl, míg az elfogadhatóvá válik elsõsorban annak a számára, aki a problémát megnevezte.
Írják rá a kártyalapra ezt a tervet egy szóval, azaz adjanak címet a projektnek.
Cseréljék ki a kártyáikat: mindenki azt a kártyát õrizgesse, amin az õ vállalása található.
Lesz 10 db "jövõkártyájuk".
Aki a sérelmet emlegeti, a bántó dolgot valamiképpen megcselekszi (pl. ismételten elköveti), köteles a nála levõ jövõkértyát (mely tehát eredetileg az általa elkövetett bûnt tartalmazta) elõvenni és elégetni mindaddig, amíg a partnere azt nem mondja: "megbocsátom, folytassuk a tervünket!"
Egyszerû feladattal állandó feedbacket (visszajelzést, megerõsítést) adnak maguknak és egymásnak a közös jövõjük vonatkozásában. Aki ugyanis a bántó dolgot feleleveníti (megismétli, netát felrója, szemrehányóan felemlíti), a saját szeme láttára semmisíti meg a jövõjét, a közös jövõjüket. Ha nem történik ilyesfajta botlás, elbizonytalanodás, marad a jövõ és a jövõbeli tervek, amiért nap mint nap tenniük kell, hogy beteljesüljenek az álmok. Ezt kívánom szeretettel.

Legyenek fegyelmezettek. Végezzék el a feladatot és tartsák magukat a rögzített szabályokhoz.

Aki válaszolt:
www.szervezetepites.hu
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 05. 21. 04:03