Tisztelt Bujdosó Úr,
köszönöm az alábbi válaszát:
"Javaslom, hogy keresse fel valamelyik celvallalatot , celszövetkezetet ( ezeket az üzemeket rokkantak, csökkent m.k. foglalkoztatasara hoztak letre , müködtetetik), s ott probaljon elhelyezkedni."

Az lenne még a kérésem, h amennyiben tudja, hol van ezeknek a munkahelyeknek a listája, kérem írja meg.
(Évekkel ezelőtt még volt a Net-en olyan cím alatt, h védett munkahelyek, ma meg nem találok semmit. Valaki küldött egy linket kérésemre, hogy ott, de a linken nem jött ki semmi, tehát nem tudom, hol lehet ezeknek utánanézni.)
Előre is köszönöm

Tisztelt Szakértő,
azt szeretném kérdezni, hogy megváltozott munkaképességűként heti két napot tudnék dolgozni (itt van 80 év fölötti anyukám, család ellátása főfeladatként), hová fordulhatnék, hogy ilyen, lehetőleg hivatalos álláshoz juthassak?

(Én vidéki vagyok, és egy fővárosi alapítványi munkaközvetítőben bíztam, h elhelyeznek. Azért hzzájuk fordultam, mert nyilván itt vidéken semmi/senki nem foglalkozik megváltozott munkaképességűek elhelyezésével. Igazábó egészségesek sem tudnak elhelyezkezdni, rengetegen járnak a vásorbó nap, mint nap a 80 km-re lévő fővárosba dolgozni...)
A fővárosi alapítványi munkaközvetítő kapásból azt mondta, hogy heti két napos munka nincs. Mondtam, h akkor meg olyan, amit itthon/ról lehet végezni, mert abban az esetben meg van az esély arra, h az ember napi szinten le tud ülni, amikor épp családja miatt nem kell orvosnál, stb. helyen megjelennie), és naponta pár órát dolgozni. Arra is kapásból azt mondták: nincs olyan.
Akkor hová fordulhatnék Ön szerint, mert nekem el kell látnom a családot, anyukám már nem tud menni sehová, nekem kell mindent intéznem, és én magam is betegséggel, problémákkal küzdök, tehát keveset tudnék dolgozni. Munka annyira nem hiányzik éppen, de még keveset tudnék a család mellett vállalni, ill. a szűkös anyagiak miatt meg szükségem lenne egy heti kb. 16 órás munkára, de eljárni naponta nem tudok.
Ön mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Bujdosó Úr!

Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.
Van egy párkapcsolatom lassan egy éve, és ahhoz, hogy folytatódhasson, költöznünk kéne. De így nem merek belevágni, hiszen teljesen új otthont, új környezetet, új óvodát, új közösséget és új életet kellene élnie, amit valószínűleg nem igazán élne meg könnyen. Egyébként a párommal jól megértik és szeretik egymást.

Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!

É.

Tisztelt Bujdosó Úr!
Azt szeretném kérdezni, hogy bizonyos pszichiátriai diagnózisokkal lehet-e bizonyos munkát végezni (nem kizáró ok-e), ill. milyen jellegű munkánál kizáró ok.
Amik az orvosi leleten szerepelnek: ismeretlen szorongás, depresszió, személyiségzavar, kisebbrendűségi érzés, inszomnia, kényszeres munkamód.
Tehát ezekkel az állapotokkal lehet-e humán egészségügyi szolgáltatást végezni vállalkozóként? Közelebbről fizikai közérzetjevító szolgáltatást? Tehát emberekkel dolgozni, vagyis a gyógyulásokat, közérzetüket/állapotukat segíteni, javítani?
Azt úgy tudom, hogy nevelőszülő nem lehet az ember, de hát valamiből élni kell.

Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Bujdosó Úr,
tudom, Ön pszichológus, de szokta tudni ezeket a dolgokat is. Rendszeres szociális járadékot kapok. (Nyugdíjfolyósítótól, összege: 27 ezer.) Nemsokára itt a január, és nem tudom, mi lesz velem. Azt szeretném megkérdezni, mi lesz januártól. (Ön biztos többet tud mint én, mert én semmit.) Januártól ezt a járadékot fogm kapni, vagy mást, vagy egyáltalán mi lesz, mi lép most életbe?
(Nincs még 3 hónapja, h az ORSZI előtt voltam, és nem tudom, most mi lesz.)
Válaszát nagyon várva
Köszönettel
A.

Tisztelt Szakértő Úr!

Lányom mentálisan fogyatékos, (középsúlyos értelmi fogyatékos) fogyatékossági támogatásban részesül. Fizikálisan egészséges. (papírok rendelkezésre állnak)
Leszázalékolást szeretném elindítani, hogy kapjon rokkant nyugdíjat. Jelenleg nem dolgozik, mert nem tudják foglalkoztatni.
Szeretném megkérdezni, hogy elvileg lehetséges-e 50%, v. ennél több egészségkárosodása, ahhoz hogy jogosult legyen erre az ellátásra?

Köszönettel: Ildi

Tisztelt Szakértő,
2 hónappal ezelőtt voltam behívva az ORSZI bizottság elé vizsgálatra. Úgy hallom, h átalakítják a rokkantnyugdíj rendszert, és újra kell menni. Szeretném megkérdezni, hogy mit tud erről. Újra kell majd mennem, nem csak akkor, amilyen időpontot megjelöltek a szeptemberi orvosi véleményen?
És azt szeretném még megkérdezni, h milyen járadékot fogok majd az új rednszerben kapni, vagyis milyen más, vagy más nevű? járadékot kap az ember, tehát, h mi lesz ezután?
(Tudom, h senki nem tudja, h mi lesz, de hát az érintettk mégéis tudni szeretnék, legalábbis azt, h mi várható, ha 100%-osat nem is lehet mondani.)
Várom válaszát, mert akihez fordultam, nem válaszolt.
Előre is köszönöm
Egy kérdező

Kedves Bujdosó Balázs!

Ma ismét :), ismét mert oly gyakran előfordul mostanában, hogy a múltban merengek napi öt perc - nagyon maximum 10 percet. Ma is eszembe jutottak azok az évek melyeket az első kisbabámmal a kislányommal éltem át. Most olyan szép, olyan jó visszagondolni rá amikor még kisbaba volt milyen jó volt. De akkor amikor épp megéltem az eseményeket nem gondoltam így. Tudom szokták mondani az idő megszépíti a dolgokat és a múltat. De azóta is mindenről lemaradok, úgy érzem lemaradok a jóról mert csak utólag látom, hogy ez bizony az volt. Korábban nem voltak ilyen gondolataim érzéseim csak amióta megszületett az első gyermekünk. És azóta vissza visszatérek a múltba picit merengeni(napi öt perc, sok időt nem emészt fel :)). De már nem csak az első gyermekem születése utáni időszakra hanem a saját gyermekkoromra is. Miért nem tudom megélni a jelent ott és akkor amikor azt kell?

Köszönöm ha picit tud segíteni, mert ezen is sokat gondolkoztam és nem tudok rájönni. Utólag olyan érzés mintha elszalasztottam volna. Elszalasztottam azt a sok jót ami akkor történt amikor a kislányom kisbaba volt. Nem éltem meg akkor pozitívan az eseményeket, és ez bánt ha erre gondolok.

Köszönettel,

Emi

Tisztelt Bujdosó úr,
a probléma, amiről kérdeztem, h beadjam-e a depresszióról, szorongásról szóló leletet az ORSZI bizottság elé, úgy folytatódott, h magánorvostól, akitől kértem, mindenféle szerepelt a leleten. Depresszió, ismeretlen kevert szorongás, kisebbésgi érzés, személyiségzavar, meg még több más is, nem adtam be. Így még nevelőszülő sem lehetek, nem még, h tanár, stb. Ez az orvos írta ki többször számomra a gyógyszert, 5-10 percet beszéltünk, és ebben benne volt a receptek nyomtatása is! A nevem sem tudja, ezeket meg honnan szedte? Amikor azt sem tudta, milyen gyógyszert szedek, én mondtam neki, és azt elfogadta, és anélkül, h vmilyen igazolást látott volna arról, mit szedek, simán kiírta... Arra gondolok, h SZTK-ban érdeklődhetett rólam, mert 20 évvel ezelőtt jártam oda, és ott születhettek ezek a vélemények, amiket ő leírt leletben. Én olyanba nem megyek bele, h amit 20 évvel ezelőtt írhattak rólam, azt most bárhová vigyem. Ezt a véleményt én nem fogadom el, nem értek vele egyet. Jó lett volna, ha egy mostani álllapotomról szóló lelettel kaphatnék még havi 3 ezer Ft-ot a járadékomhoz, hiszen súlyos depressziós vagyok. És 15 évvel ezelőtt volt olyan élethelyzetem, amiből nem tudtam "felállni", 20 éve még jobban voltam, sokkal. Keresnem kell olyan helyet, ahol kapok kezelést is, meg friss leletet, mert rólam ne írjanak azt, ami nagyon rég volt. Azóta más ember lettem, sok mindenben változtam, de komoly depresszióm is lett.
Ilyen rossz helyzetbe sodródtam, itt 27, vagy pár ezer Ft-al több pénzről van szó csak, miközben más orvos mondta, h az emberek komolyabb rokkantnyugdíjért leszázalékoltatják magukat, majd kimennek külföldre dolgozni. Akkor hány jövedelmük van? És betegek egyáltalán?
Talán ír néhány gondolatot levelemre.
Üdv
Andi

Tisztelt Bujdosó úr,
szeretném még azt Öntől megkérdezni, hogy ha depresszióval, szorongással leszázaélékolnának, az nem lenne-e akadálya annak, hogy életmódtanácsadóként és energiagyógyászként dolgozzak?
Meg kell élnem, alig van valami jövedelmem! De mi lesz, ha ez kizáró ok? Mi lesz velem? (Ugyanis, h. néz ki, h vki depressziós, magának is baja van, és ő ad életmódtanácsokat, és ő gyógyít?) De nekem ilyen végzettségeim vannak. (egészségfejlesztő pedagógus, és energiagyógyász), és ezt szeretném csinálni.
Kérem, legyen szíves, írja le, amit erről tud.
(Hallottam, h még a természetgyógyászati törvényt is szigorítani akarják, mint mindent!)
Válaszát előre is köszönöm.
A

Tisztelt Bujdosó úr,
köszönöm szépen gyors válaszát! És hogy próbál megnyugtatni.
Az még kimaradt a válaszból, hogy a bizottság \"előírhatja-e\", javasolhatja-e számomra, h a helyi pszichiátriai gondozóba járjak? Az én életemről van szó, és szeretnék mindent tudni, ha már úgy kell utánajárnom is!
Kérem, még írja le erről, amit tud.
Előre köszönöm
A

Tisztelt Bujdosó úr,
arra készülök, h depresszióról, szorongásról viszek a leszázalékoló bizottség elé leletet. Ezt eddig még soha nem tettem meg. Csak a testi problémáimról vittem. (Arra kaptam rendszeres szociális járadékot, 50 %-ra.) Egy magánrendelő orvostól viszem a leletet. Az lenne a kérdésem Önhöz (habár tudom, h Ön a pszichológiához ért, de nem nagyon van kitől megkérdeznem a dolgot, kérem, válaszoljon). Ha b bizottság figyelembe veszi a leletem/betegségem, de mondjuk, előírja, h bizonyos kezelésre kell járnom, és egy állami pszichiátriai gondozóba utal, azt megteheti-e? Vagy el kell fogadnia a leletet, és rám hagyja, h. a későbbiekben hová járok?
(Én állami pszichiátriai gondozóba már soha nem akarok menni, viszont el sem veszíthatem a járadékom!)
Lehet, h túl \"élénk a fantáziám\", de szeretném tudni, mit tehet/szokott tenni a leszázalékoló bizottság: \"Rehabilitáció címén\" előírhatja-e számomra, h a helyi pszich. gondozóba kell járnom kezelésre, vagy csak egyszerűen elfogadja a magánorvos leletét, és mindenféle javaslat nélkül megállapít valami százalékot az állapotomra?

Még egy kérdésem lenne Önhöz. A félelem miatt, lehet, h. I. fokon nem is adom be a pszichés leletet, de ha kedvezőtlenül döntenének, akkor fellebbezek, és II. fokon már beadom, h magasabb százalékot kapjak. Erre azt mondta vki, h az már \"gyanús\". Gondolom úgy érti, h a bizottság akkor másodfokon nem fogja \"elhinni\", h tényleg pszichés beteg is vagyok, csak \"direkt\" szereztem egy leletet, és akkor ugyanúgy nem adja meg, mint I. fokon...
Önnek mi a véleménye: ha így járnék el, akkor lenne-e esély arra, h \"ne tartsák gyanúsnak\" II. fokon a dolgot, és ott több százalékot kapjak?
Válaszát mielőbb várom! (Már alig van időm az I.fokú vizsgálatig.) Kérem, segítsen!
Köszönettel
Andrea

Tisztelt Bujdosó úr,
megváltozott munkaképességűként próbálok majd elhelyezkedni. (Pár hét múlva kell mennem a soros ORSZIvizsgálatra, akkor nem csak a testi betegségekről szóló leleteket, hanem a depresszióról szólót is vinni fogok. Azt ezelőtt soha nem vittem.)
Amikor megváltozott munkaképességűek elhelyezését intéző munkaközvetítőhöz, ill. munkahelyre megyek majd, nem szeretném, ha az adott helyeken látnák az ORSZI leletet/véleményt, vagyis, nem szeretném, h. pontosan tudjanak a betegségaimről. Viszont az ilyen helyeken KÉRIK az ORSZI véleményt is, ill. fénymásolatát. Talán ezt írja elő jogszabály, nem tudom.
Egy pszichiáter pedig azt mondta régebben, h. munkahelynek, stb. semmi köze nincs a betegségeimhez, nem tartozik rájuk! (Biztos úgy gondolta a főorvosnő, h. akkor nem is kell átadnom számukra.) Ezzel az orvossal vagy másfél éve beszéltem, nem tudom már újra megkeresni, és megkérdezni tőle, hogy: akkor mit csináljak, ha mégis el akarják kérni a betegségeimet tartalmazó ORSZI leletet, akkor mit mondjak?
És ha nem adom oda az ORSZI leletemet, így "igazolni" nem tudom, h. megváltozott munkaképességű vagyok, (pedig mondjuk, csak épp azért vennének föl, a támogatás miatt...), és amiatt akkor nem vennének föl, hanem egy másik "rokkantat", mert az nem akadékoskodik?...
Szeretném kérni az Ön véleményét mit kell tennem ilyen helyzetekben, mihez van jogom, hol milyen iratot vagyok köteles megmutatni, vagy melyiket mivel, stb. lehet pótolni? Tehát mit mond a törvény és Ön mit tanácsol számomra?
Válaszát várva
Köszönettel
Aliz

Tisztelt Bujdosó úr!
Azzal a kéréssel fordulok önhöz hogy négy éves kislányomat a t.Bíróság a nejemnek ítélte.Az ellenem felhozott vádak miatt gyakorlatilag eltiltottak tőle.Viszont fizetnem kell jó sokat. Engem a tárgyalásokon gyakorlatilag meg sem hallgatott,nem érdekelte a véleményem.Én a gyermek elhelyezési per során voltam buzi,pedofil,alkoholista,erőszakos,családverő,idegbeteg.Az útólsó előtti tárgyalást megelőző éjjel valaki tönkretette az autóm,gyakorlatilag kidobtak a közös házból egy szál nadrágban(mert megtehették) és még sorolhatnám.Viszont azt nem vették figyelembe hogy két évig lányomat én hordtam óvodába,én hoztam el,a családra én főztem,én vittem orvoshoz,én fürdettem,én altattam,és ébresztettem,gyakorlatilag én neveltem.Nekem volt munkahelyem,ő hat évig nem is dolgozott.Ezalatt az idő alatt (volt)nejem élte az életét,szórakozott.A per miatt ment el dolgozni,öt hónap alatt három munkahelye volt.A kérdés : Mivel nem ismerem a jogaimat bármit megtehetnek velem?Nem láthatom a saját gyermekem?Minden téren kisemmizhetnek,mert a gyermekre hivatkoznak?(többször,több intézményben közölték velem hogy a gyereknek az anyánál a helye)Nem maradt semmim,viszont fizessek be közel félmillió ft.-ot perköltségre?A lányomat egy hónap alatt kétszer láttam,de akkor is mosdatlan volt,vakarózott.Sírva könyörgött had maradjon velem,mert otthon csak margarinos kenyeret kap enni.Mik azok a jogok amik megilletnek egy férfit?Mit tehetnék hogy gyermekem újra szerető családban lehessen?
Válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel egy végletekig elkeseredett apuka.

Tisztelt Bujdosó úr!!!
Nekem egy olyan problémám lenne, amire a várnám a segítő válaszát, hogy nekem tavaly szeptemberben volt egy tüdőgyulladásom, melyet a Korányi intézetben kezeltek, és nehezen vettem a levegöt ezáltal. Miután 5 nap múlva hazamehettem, kontroll vizsgálatokra kellett járnom és légzésfunkciós tesztekre. Sajnos egyik alkalommmal azt mondták aszthmás leszek és nem futhatok és semmi ilyesfajta mozgás, ami még tavaly semmilyen gondot nem okozott Sőtt úgy is mondhtanám soha nem volt gondom, mert step aerobikra jártam meg futni és stb. Miután máshova elmentem magam kivizsgáltatni(István kórház) idén februárban, azt állapították meg egy erre speciális vizsgálattal nincs aszthmám, de azóta olyan gondjaim vannak, hogy nem merek még a villamos után se kocogni, ha gyorsabban megyek hevesen ver a szivem, és attól félek légzési gondjaim lesznek. Egy két alkalommal hirtelen erősebben kezdett verni a szivem de szerencsére ez mostanában nincs. Ha lépcsőt látok mire felérek a szivem majd ki ugrik, pedig ezzel se volt sose gondom. Szinte non-stop szorongok, pedig kivülről nem látszik, mégis ez így van. A munkahelyemen el tudom terelni a figyelmem, de valamikor ott is sokat feszengek. Egyik kolleganőm nagyon erős pánikbeteg és én próbálok neki segíteni közben az én helyzetem se jobb, de ettől néha nekem is jobb. Ha strandra megyek érzem feszül a mellkasom, és mintha ólom lenne benne nem tudok lent lenni a víz alatt a mellkasommal. Furcsa mert ezek a dolgok azóta vannak, mióta azt mondták abban a kórházban ahova tartozom és akik átvettek a kórházi kezelés után hogy aszthmás leszek. A másik kórházban pedig azt mondták nem vagyok az de nem tudok olyan lenni mint amilyen tavaly voltam, emiatt és az akkori étvágytalanság miatt sokat fogytam is, pedig normálisan is étkezem. Kérem ha tud tanácsot adni, azt nagyon megköszönném hogy menjek ezzel pszichologushoz, vagy csak ez egy kisebb probléma amit magam is helyre tudok tenni magamban??? Előre is köszönöm. NIkolett

Tisztelt Szakértő,
az lenne még a kérdésem, hogy ha pszichiátriai kórkép szerepel a leszázalékoló bizottság által kiadott leletben/véleményben, attól még egészségügyi szolgáltatásra kiválthatnám-e a vállalkozói igazolványt, vagyis végezhetném-e a tevékenységet, ha lenne rá lehetőségem. Energiagyógyászatot. (Ezeket tanfolyamon meg tudja tanulni bárki, és alkalmazni jól is, akkor is ha van belgyógyászati, vagy lelki problémája is!)
A betegségem depresszió, szorongás, (pánik). Tehát ez kizáró ok lehet-e?
Válaszát várom
Köszönettel

Tisztelt Szakértő,
válaszolok a kérdésekre, és remélem, úgy tud pontos választ küldeni.

Hány éves, ill. hány éves korától áll fenn depressziója? Mi a PONTOS diagnózis ? 40 vagyok. 25 éves koromtól áll fenn ez az állapot. Egy nagyon nehéz műtét, időszak alatt/után jött ki. Diagnózis: szorongás és depresszió.
Mi a (tanult ) szakmája, s mi volt az utolsó munkaköre , s hány éve nem dolgozik ? Több középfokú végzettségem van, a legmagasabb, diploma: pedagógusi (Abban nem dolgoztam, mert szüleim mellett, levelezőn tettem le.) Utolsó munkaköröm sajnos "dosszié hajtogatás" volt, egy szerencsevadász cég, akik rokkantakat foglalkoztattak az adta fillérekért a munkát, majd, amikor elvette az állam a nagy támogatásukat, kirúgták az embereket. Ez 2005-ben volt. Azóta nem volt állásom.

(Hozzá teszem, hogy szülei ápolása , ill. az ezért kapható(?) pénzbeni támogatásokat tekintve nincsenek megfelelő ismereteim, így azzal a kérdéskörrel kapcsolatban, hogy mire jogosult , szociálpolitikában, segélyezésben járatos szakembert kell megkeresnie !)
A helyi önkormányzat (ez önkormányzati jogkör), nem ad időset ápoló számára ápolási díjat, csak a súlyos fogyatékost ápolónak. Szüleim nem súlyos fogyatékosok. Így csak abban gondolkodhatom, h. saját jogon kapjak valamit.
Várom a válaszát.
Andrea

Tisztelt Szakértő,
nem találtam pszichiáter szakértőt, azért Önhöz fordulok. Ill. azért, mert más fórumon, ahol föltettem a kérdésem, csak ennyit válaszoltak: ha leszázalékoltatom magam, akkor viselnem kell minden következményeivel együtt. (Miközben épp az volt a kérdésem, milyen következmények érhetnek, stb.) Remélem, h. Ön fog tudni válaszolni a kérdésemre, mert nem tudom, hová forduljak. (Habár bírósági ügy nincs benne a történetemben.) Leírom röviden: 50%-os rokkant vagyok, vagyis ez munkaképesség csökkent-et jelent, mert ez még nem rokkantság. Erre 27 ezer Ft-ot kapok csak. (Itthon vagyok, idős szüleim gondozom, jelenleg nincs részmunkaidős állásom sem. Nem is tudom, a mi városunkban, környékén kapnék-e, mikor kapnék valami munkát... Ez nem Pest.) A Nyugdíjfolyósítótól kapom ezt a pici pénzt, neve: rendszeres szociális járadék. És testi betegségekre kapom. (Viszont most megint hallottam, h. megint szigorúbban veszik a leszázalékolásokat, és még ezt a pénzt is elveszíthetem.) És most lehet, h. olyat kell tennem, amitől eddig mindig húzódszkodtam. Vagyis vinni a pszichés (depreszzió, szorongás)-ról szóló leletemet is az orvosi bizottság elé, mert sajnos hamarosan behívnak felülvizsgálatra. (Már jóideje depressziós vagyok, de soha nem vittem ilyen leletet, mert féltem attól, h. ha leírják ORSZI véleményben azt a betegségem is, akkor megbélyegzést kapok. (De nem veszíthetem el ezt a pici járadékom is, és ha a testi betegség már nem lenne elég, h. megmaradjon a járadék, akkor vinnem kell a pszichésről szóló leletet is.) Az lenne a kérdésem, h: Nagy bajt hozok ezzel magamra, ha vállalom a psz. betegségem? Hátrányt hoz ez az életembe? Milyen következményekkel kell számolnom? És ha később meggyógyulok, \"meg tudok-e szabadulni\" a pszichés véleménytől, ill. gyógyulás esetén könnyen kihagyják-e ezeket a psz. betegségeket az ORSZI véleményből, vagy az ember ha egyszer vállalja, többé nem tudja \"lemosni\" magáról a bélyeget az életben? És nem vesznek föl rendes munkahelyre, stb? Egyáltalán mi várható olyan diagnózissal az életemben Ön szerint?
Válaszát nagyon várom.
Köszönettel
Andrea

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Bujdosó úr!A gyermekjóléti szolgálatnál is ajánlották a pszichológust. sajnos nem volt hajlandó eljönni velünk.Elvinni erőszakkal? nem tudom. természetesen tudom, hogy minél jobban tiltanak valamit az annál csábítóbb. hisz van két felnőtt gyermekem és én is voltam tizenéves. igen próbáltam kompromisszumot kötni velük. hívtam a barátját is próbáljunk együtt kisütni valamit ami mindenkinek elfogadható. persze megint én engedtem. a fegyelmi tárgyalás után megegyeztünk, hogy jár iskolába, nem zavarja az órát, a tanárokat és cserébe ha egész héten nincs igazolatlan órája szombaton ott alhat a barátjánál. tudom ez helytelen és korai, de már ezen túl vannak.sajnos ezen változtatni nem tudok már. mindig reméltem hogy az első szerelmes éjszakáján testileg és lelkileg is érettebb lesz. úgy gondolom ez részemről nagy engedmény, mivel még nagyon fiatal. azt mondták ez nekik is megfelel és betartható. de mi lett belőle? már akkor este sem jött haza. tehát én úgy érzem ennél többet nem engedhetek meg.hiszen ő még az én felelősségem.egyébként nyolcadik félévig zeneiskolába járt.a tanárja tehetségesnek tartotta. tánc csoport tagja volt. versenyekre jártak és komoly sikereik voltak. dobogós helyezéseket értek el. és mi nagyon büszkék voltunk rá. ezeket saját kedvteléséből művelte.maga választotta, senki sem eröltette rá. és először a zeneiskolát hagyta abba, majd a táncot. tehát ha az iskolában nem is, de máshol voltak sikerei és kapott elismerést.ezért nem értettük hogy mi történt vele. igaz, sokat vádolom magam, hogy túlságosan hagytam lekötni szinte minden időmet a nagyszülőkkel, pont akkor amikor az apja akin szinte csüngött külföldre ment dolgozni.nem tudom.mindenen gondolkozom. hol rontottam el? hogyan lehetett volna ezt megelőzni?ezek nagyon gyötrő kérdések.de a legfontosabb, hogyan lehet megjavítani ami elromlott?köszönöm válaszát