Boldog Dániel
Családállító tanácsadó
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/543-69-02
E-mail: boldogdaniel@gmail.com
Honlap: http://www.napszikra.hu/szakemberkereso/
http://www.napszikra.hu/terapeuta/boldog-daniel/
http://www.boldogdaniel.hu/
Kérdezz-felelek
Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.
Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.
Koszonom szepen kedves segitseget: Kati
Mások helyett sajnos nem sok mindent tudunk tenni. Leírásából úgy tűnik számomra, hogy itt a párja az, aki küzd valamivel - nem találja helyét, boldogságát, ami pedig ott van a szeme előtt, karnyújtásnyira: a Szerelme és a Gyermeke. Teljes lehetne az élete, mégis mintha valami hiányozna. Hogy mi ez, annak csak ő maga tud utánajárni. Érdemes lenne egy önismereti úton elindulnia, s pár lényeges kérdést feltennie magának. Talán egy egyéni családállítás is segíthetne a párjának ebben: itt egy négyszemközti konzultáció biztonságos keretében ráláthatna arra, mi az, ami hiányzik.
Ha most beszélgetnénk, s nem így emailben értekeznénk, megkérdezném, van-e támogató családi háttér, Édesanya vagy Nagymama Ön mögött, akihez fordulhat, akitől női erőt kaphat. Egyedül bizony nehéz elbírni a gyermeknevelés gondjaival, hát még ha mindezt egy problémás párkapcsolat is tetézi. Valaha természetes volt, hogy a kismamának a női rokonok segítettek, nem volt egyedül, még ha a férj távol járt is. Mára a társadalmi változásokkal szétestek a nagycsaládok, de az igényünk erre a támogató közegre úgyanúgy él. Sajnos a generációkat sokszor nem csak földrajzi távolság választja el, hanem mintha lélekben is eltávolodtunk volna. A jó hír, hogy ezen ugyanígy, lélekben lehet segíteni. Ha szeretettel és hálával tudunk gondolni szüleinkre, felmenőikre, az gyógyító erejű töltekezést jelent.
tisztelettel:
Boldog Dániel 2011. 09. 19. 16:25
Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes, javaslom hogy szexológus szakemberhez forduljon!
Boldog Dániel 2011. 04. 26. 19:07
Kedves Szakértő!Azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges az, hogy 6o év felett is van olyan nő aki a szerelemre vágyik.Ezek közé tartozom én is. Ha megismerkedem valakivel,persze ha megfelelő az igényemnek rögtön szerelmes leszek.Itt nem konkrétan a testi együttlétre gondolok,hanem arra,hogy szépeket mondjon rólam,nönek lásson,de sajnos érnek csalódások,és ezt nagyon a szivemre veszem. Hogy lehet ezen könnyebben tul lenni,fiatalabb koromban ,ha volt 1-2 csalódásom az nem viselt meg ennyire nem ismerek magamra. Részemről nem váltanék én partnert, de ha elhagynak és nem birom a magányt milyen gondolatokkal lehet ezt elviselni. Fözök takaritok bevásárolok,tv-ét nézek, autózom, unokázom és depressioba esek, ha elhagynak. Igaz 1o évig volt társam ő 2 éve meghalt és azóta vagyok ilyen Válaszátköszönöm . Terike .
Kedves Asszonyom!
Köszönöm hogy megtisztel a kérdésével.
Elôször is, sehol nincs megírva, hogy hány éves korig lehet szerelembe esni! Jól teszi, ha továbbra is nônek érzi magát és nyitott marad az életre, az örömre, a szerelemre.
A depresszió ennek épp az ellentéte. Ilyenkor elmarad az életöröm, a lélek képletesen szinte a halál felé fordul. Mintha valakit követni akarna oda. Valakit, akit nagyon szeretett, és még nem gyászolta el teljesen, nem engedte el ôt véglegesen. Talán épp a 2 éve eltávozott társát.
Azt javaslom, ha ilyen érzés tör Önre, végezze el a következô gyakorlatot:
idézze fel emlékezetében ezt az eltávozott, szeretett személyt, képzeletben nézzen a szemébe, és egy ideig csak hagyja az érzelmeit elôtörni, miközben folyamatosan lélegzik... Ezután mondja azt neki: Én maradok! Ekkor érezni fogja, hogy az élet mellett döntött, és ez jó! Lehet, hogy hálát fog érezni, hiszen minden oka megvan rá: él, lélegzik, egészséges, unokái vannak... Néhány percig maradjon ebben a hangulatban, majd nyissa ki a szemét és mosolyogjon a világra!
Arra kérem, idônként végezze el ezt a gyakorlatot és örömmel veszem, ha megírja nekem a tapasztalatait.
Egy levél keretei között ezt tudom Önnek tanácsolni. Ha további segítségre lesz szüksége, javaslom keressen lakóhelye közelében egy olyan leki segítôt, aki személyes támogatást tud Önnek adni. S ha megenged még egy ötletet: Szepesi Mária és Polcz Alaine nevei jutnak eszembe. Ök mindketten olyan asszonyok voltak, akik megjárták az élet napos és árnyékos oldalait is, s könyveikbôl sokat meríthet a nyitott lelkû olvasó.
Van lehetôség újrakezdeni. De ehhez mindkettejük erôfeszítésére szükség van.
A felesége az újrakezdéshez azzal járulhat hozzá, ha képes lezárni magában az elôzô kapcsolatát. Ez gyakran sokkal nehezebb, mint hinnénk: minden kapcsolat egy mély kötôdéssel jár, amely a lélekben megmarad, eltéphetetlenül. Ha képesek vagyunk ezt a kötôdést elismerni, magunkban megtisztelni, akkor leszünk képesek továbblépni belôle, teljes szívvel, egy új kapcsolatba. Ha ez nem sikerül, a régi kapcsolat tudat alatt újra- és újra visszahúz. Ebben segíthet neki szakember: pszichológus, lelkész, családállító, kineziológus.
Önnek nehéz feladata van: nagy veszteség érte, megingott a másikba vetett bizalma, és az önbizalma is, életkedve is elhagyta.
Két dolgot javaslok. Elôször is, gondolja át a szüleihez fûzôdô viszonyát. Ha képes rájuk újra gyermekükként nézni (akár élnek fizikailag, akár nem), ha tud rájuk hálával és tisztelettel gondolni, akkor megkapja a hozzájuk fûzôdô kapcsolatából az élethez szükséges erôt, visszatér az életereje.
Másodszor: Ön ebben a kapcsolatban most a vesztes szerepkörébe kényszerült. Próbálja ezt kiegyensúlyozni. Szabjon például valamilyen feltételt a felesége visszafogadásához. A feltétlen megbocsátás az életben nem szokott mûködni. Akinek megbocsátottak, adósnak érzi magát, és ha nem tudja letörleszteni az adósságát, kiléphet a kapcsolatból. Adjon lehetôséget a feleségének, hogy törlesszen valamilyen módon. Ekkor helyreállhat az adok-kapok egyensúlya Önök között, és tiszta lappal indulhatnak egy új kezdet felé.
Ha szükségét érzi, keressen ehhez egy családállító vagy pszichológus szakembert, aki támogatja Önt ebben a folyamatban.
Boldog Dániel 2011. 03. 28. 10:31












