Bischof Jusztina
Óvodapedagógus
Ovisvilág - Gyakorlati Tanácsok szülőknek óvodától iskoláig
Szeretettel várom kérdéseiket óvodával, óvodai beszoktatással, gyermekneveléssel kapcsolatban.
"Hogyan legyek büszke szülő?" című ingyenes sorozat - www.ovisvilag.blog.hu
Elérhetőségeim:
E-mail: bischofjusztina@index.hu
Blog: www.ovisvilag.blog.hu
Szakértőnkhöz a kérdéseidet az oldal alján a
Küldj egy kérdést szakértőnknek
gombra kattintva teheted fel!
Küldj egy kérdést szakértőnknek
gombra kattintva teheted fel!
Témakörök
Kérdezz-felelek
Kérdezni az oldal alján lévő gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Jusztina!
A problémám a következő: Fiam 5 éves lesz januárban, a második évet járja az oviban. Az első évet zökkenőmentesen kezdte, zárta. Szeptembertől viszont jöttek a problémák. Igazából a jelenség amiről írok az a \"hiszti\". Az óvodában azt mondták, hogy olyan erővel ordít, (ha valami nem úgy történik vagy nem sikerül), hogy összeszalad az egész ház, ez néhány percig tart majd lenyugszik. Ezt itthon is észrevettem, én úgy gondolom, hogy kezelni is tudtam.
A probléma ott van, hogy én jeleztem az óvónéniknek, hogy üljünk le beszéljük meg, hogy mi lehet az ok, mi történhet ilyenkor a gyerekkel sajnos ez nem történt meg. Mindig csak arra mentem be az óvodába, hogy már megint így meg megint úgy. Hozzáteszem, hogy nem verekszik, nem beszél csúnyán, kedves másokkal, szeretnek vele játszani úgyhogy egy normális óvodás.
Eljött a Télapó ünnepség, és én arra mentem be az óvodába, hogy az óvónéni azt mondta, hogy a gyerek virgácsot kapott a Mikulástól és ha jó lesz majd délután elviheti a csomagot. Én ezt szóvá tettem, hogy ezt mégis , hogy gondolták, hogy minden gyerek megkapta a csomagot, csak ő nem (+ egy másik kisfiú) és úgy ült vissza a helyére, hogy csak egy virgács volt a kezében. Ők erre azt mondták, hogy azért mert amikor elkezd hisztizni teljesen felborítja a csoport nyugalmát. Én ezt jeleztem az igazgatónőnek, mondtam, hogy ez az eljárás nekem nem tetszik, szerintem, egy igen nagy hibát követtek el mind, szakmailag, mint emberileg. Ő akkor bocsánatot kért, azóta sajnos nem történt semmi, nem ültünk le megbeszélni, az igazgató csak annyit mondott, hogy az óvónénik azért csinálták ezt, mert az anyuka is sokat panaszkodott a gyerekre.
Most itt tartunk, szinte hidegháborút vívunk, amit én nem nyerhetek, meg, mert az én hátam mögött nem áll senki. Az óvodában pedig az igazgató kimondva kimondatlanul védi a kollégáit.
Gondoltam, hogy jegyző elé viszem az ügyet, de ezzel is csak rontanék a helyzeten.
A másik lehetőség, hogy óvodát váltok, de itt a környéken megfelelő óvodát nehéz találni ami pedig jó, ott nincs hely. Nem akarok elhamarkodottan dönteni, hogy csöbörből vödörbe essek. A gyerek szereti az óvodát, szereti a társait, sőt az összes óvónénit aki ott dolgozik. Nem tudom, hogy mindkettőnknek mi lenne a jó megoldás, de mindenekelőtt a gyerek érdekeit szeretném szem előtt tartani, hogy egy boldog és kiegyensúlyozott óvodás legyen, akit nem érnek ilyen nagy csalódások mint amit a \" Télapó\" okozott, mert azóta ő rossz gyereknek mondja magát.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm: Mariann
A problémám a következő: Fiam 5 éves lesz januárban, a második évet járja az oviban. Az első évet zökkenőmentesen kezdte, zárta. Szeptembertől viszont jöttek a problémák. Igazából a jelenség amiről írok az a \"hiszti\". Az óvodában azt mondták, hogy olyan erővel ordít, (ha valami nem úgy történik vagy nem sikerül), hogy összeszalad az egész ház, ez néhány percig tart majd lenyugszik. Ezt itthon is észrevettem, én úgy gondolom, hogy kezelni is tudtam.
A probléma ott van, hogy én jeleztem az óvónéniknek, hogy üljünk le beszéljük meg, hogy mi lehet az ok, mi történhet ilyenkor a gyerekkel sajnos ez nem történt meg. Mindig csak arra mentem be az óvodába, hogy már megint így meg megint úgy. Hozzáteszem, hogy nem verekszik, nem beszél csúnyán, kedves másokkal, szeretnek vele játszani úgyhogy egy normális óvodás.
Eljött a Télapó ünnepség, és én arra mentem be az óvodába, hogy az óvónéni azt mondta, hogy a gyerek virgácsot kapott a Mikulástól és ha jó lesz majd délután elviheti a csomagot. Én ezt szóvá tettem, hogy ezt mégis , hogy gondolták, hogy minden gyerek megkapta a csomagot, csak ő nem (+ egy másik kisfiú) és úgy ült vissza a helyére, hogy csak egy virgács volt a kezében. Ők erre azt mondták, hogy azért mert amikor elkezd hisztizni teljesen felborítja a csoport nyugalmát. Én ezt jeleztem az igazgatónőnek, mondtam, hogy ez az eljárás nekem nem tetszik, szerintem, egy igen nagy hibát követtek el mind, szakmailag, mint emberileg. Ő akkor bocsánatot kért, azóta sajnos nem történt semmi, nem ültünk le megbeszélni, az igazgató csak annyit mondott, hogy az óvónénik azért csinálták ezt, mert az anyuka is sokat panaszkodott a gyerekre.
Most itt tartunk, szinte hidegháborút vívunk, amit én nem nyerhetek, meg, mert az én hátam mögött nem áll senki. Az óvodában pedig az igazgató kimondva kimondatlanul védi a kollégáit.
Gondoltam, hogy jegyző elé viszem az ügyet, de ezzel is csak rontanék a helyzeten.
A másik lehetőség, hogy óvodát váltok, de itt a környéken megfelelő óvodát nehéz találni ami pedig jó, ott nincs hely. Nem akarok elhamarkodottan dönteni, hogy csöbörből vödörbe essek. A gyerek szereti az óvodát, szereti a társait, sőt az összes óvónénit aki ott dolgozik. Nem tudom, hogy mindkettőnknek mi lenne a jó megoldás, de mindenekelőtt a gyerek érdekeit szeretném szem előtt tartani, hogy egy boldog és kiegyensúlyozott óvodás legyen, akit nem érnek ilyen nagy csalódások mint amit a \" Télapó\" okozott, mert azóta ő rossz gyereknek mondja magát.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm: Mariann
Kedves Mariann!
Teljes mértékben megértem, és egyetértek Önnel a kisfia körül zajló történések, és azok következményeinek átgondolásában. Valóban elsődleges szempont gyermeke érdekeinek figyelembevétele! Amennyiben- mint írja kicsi fia szeret odajárni, társait, óvó nénijeit is kedveli, azt javaslom próbáljon kompromisszumot kialakítani a történtek, a ”Mikulás- affér” ellenére is. Óvónőként biztos vagyok benne, hogy az ott dolgozó felnőttek ezek után nagyobb figyelmet szentelnek majd neki, és nem történik hasonló atrocitás vele. Az óvodában előforduló dacos viselkedésének is vannak igen hatékony módszerei, amelyek helyes alkalmazása esetén pozitív irányban hatnak egy kicsi gyerekre! Ami az oviban történik, arra ott kell reagálni nevelő célzatú módszerekkel a felnőtteknek, de gyermekcentrikusan az egyéni bánásmód elve alapján, empátiával, türelemmel.
Önt arra kérem Mariann, hogy otthon próbáljon mindennapos közös beszélgetést kezdeményezni kisfiával. Erősíteni, mélyíteni kell benne, hogy okos, ”normális óvodás”, nem rossz gyerek! Pozitív megerősítéssel érdemes tudatosítani benne, hogy kialakult konfliktusaira /óvó nénikkel, otthon/ szinte mindig van megoldás. Igyekezzen hozzászoktatni őt ahhoz, hogy akaratát, vágyait sokszor késleltetve tudja érvényesíteni, de addig is számtalan kellemes történhet életében, csak ki kell várnia. Nem könnyű ezt megértetni egy 5 éves kis emberkével, akiben életkori sajátosságainál fogva erős érzelmek, indulatok dúlnak, aki még képtelen a mások megértésére, most alakul személyisége. De ha sok pozitív tapasztalat, élmény birtokosává tesszük; példát mutatunk, saját élményeinkről beszélünk neki egyszerű, számára érthető nyelven, ha sokszor játszunk vele /társasjáték, találós kérdés, stb./ a közösen együtt töltött idő átsegíti ezen az átmeneti, nehéz időszakon.
Próbáljon Ön is kicsit megnyugodni, és a lezajlott események ellenére is- kitartva álláspontja mellett- elfogadni kisfia nevelőit, ha úgy tapasztalja nem sérülnek érdekei!
Bízom a sikeresebb folytatásban! Írjon majd róla!
Bischof Jusztina 2012. 02. 02. 17:18
Teljes mértékben megértem, és egyetértek Önnel a kisfia körül zajló történések, és azok következményeinek átgondolásában. Valóban elsődleges szempont gyermeke érdekeinek figyelembevétele! Amennyiben- mint írja kicsi fia szeret odajárni, társait, óvó nénijeit is kedveli, azt javaslom próbáljon kompromisszumot kialakítani a történtek, a ”Mikulás- affér” ellenére is. Óvónőként biztos vagyok benne, hogy az ott dolgozó felnőttek ezek után nagyobb figyelmet szentelnek majd neki, és nem történik hasonló atrocitás vele. Az óvodában előforduló dacos viselkedésének is vannak igen hatékony módszerei, amelyek helyes alkalmazása esetén pozitív irányban hatnak egy kicsi gyerekre! Ami az oviban történik, arra ott kell reagálni nevelő célzatú módszerekkel a felnőtteknek, de gyermekcentrikusan az egyéni bánásmód elve alapján, empátiával, türelemmel.
Önt arra kérem Mariann, hogy otthon próbáljon mindennapos közös beszélgetést kezdeményezni kisfiával. Erősíteni, mélyíteni kell benne, hogy okos, ”normális óvodás”, nem rossz gyerek! Pozitív megerősítéssel érdemes tudatosítani benne, hogy kialakult konfliktusaira /óvó nénikkel, otthon/ szinte mindig van megoldás. Igyekezzen hozzászoktatni őt ahhoz, hogy akaratát, vágyait sokszor késleltetve tudja érvényesíteni, de addig is számtalan kellemes történhet életében, csak ki kell várnia. Nem könnyű ezt megértetni egy 5 éves kis emberkével, akiben életkori sajátosságainál fogva erős érzelmek, indulatok dúlnak, aki még képtelen a mások megértésére, most alakul személyisége. De ha sok pozitív tapasztalat, élmény birtokosává tesszük; példát mutatunk, saját élményeinkről beszélünk neki egyszerű, számára érthető nyelven, ha sokszor játszunk vele /társasjáték, találós kérdés, stb./ a közösen együtt töltött idő átsegíti ezen az átmeneti, nehéz időszakon.
Próbáljon Ön is kicsit megnyugodni, és a lezajlott események ellenére is- kitartva álláspontja mellett- elfogadni kisfia nevelőit, ha úgy tapasztalja nem sérülnek érdekei!
Bízom a sikeresebb folytatásban! Írjon majd róla!
Bischof Jusztina 2012. 02. 02. 17:18
Kedves Jusztina!
Onhoz fordulok tanacsert, mert nem tudom mekkora a baj a kisfiammal. Kulfoldre koltoztunk, mar kint szuletett a kisfiam, de ismeros gyerekek nincsennek, akivel megtanulhatta volna az "enyem-tied," hogyan jatszunk egyutt" fogalmat. Most harom eves es harom honapos, varolistas az ovodaban. Az a gondom vele, hogy nem jatszik normalisan a gyerekekkel. Felul a csuszdara, es nem engedi a tobbieket lecsuszni rola, amikor elhuzom onnan, akkor uvolt, majd kesobb visszamegy es rafekszik, hogy az az ove. Egy masik jatszoteren, neki az a jatek, hogy a szaladgalo gyerekekbe belecsinpajszkodik, huzza a puloveruket, belejuk csip, vagy uti oket. Ha valamelyik gyerek leall vele verekedni, az neki jatek. Ha en nem foglalkozom vele itthon mert mas dolgom van, akkor jon es ramut, vagy megszur valamivel, es en nem tudom ezt hogy kezeljem. Merges vagyok ra, de nem utom meg. Talan az frusztralja, hogy nem tud beszelni veluk? Az idegen felnottektol fel, nem hajlando koszonni, vagy megszolalni a kozelukben. Nem tudom mi tevo legyek.Koszonom a tanacsat elore is. Egy aggodo mama.
Onhoz fordulok tanacsert, mert nem tudom mekkora a baj a kisfiammal. Kulfoldre koltoztunk, mar kint szuletett a kisfiam, de ismeros gyerekek nincsennek, akivel megtanulhatta volna az "enyem-tied," hogyan jatszunk egyutt" fogalmat. Most harom eves es harom honapos, varolistas az ovodaban. Az a gondom vele, hogy nem jatszik normalisan a gyerekekkel. Felul a csuszdara, es nem engedi a tobbieket lecsuszni rola, amikor elhuzom onnan, akkor uvolt, majd kesobb visszamegy es rafekszik, hogy az az ove. Egy masik jatszoteren, neki az a jatek, hogy a szaladgalo gyerekekbe belecsinpajszkodik, huzza a puloveruket, belejuk csip, vagy uti oket. Ha valamelyik gyerek leall vele verekedni, az neki jatek. Ha en nem foglalkozom vele itthon mert mas dolgom van, akkor jon es ramut, vagy megszur valamivel, es en nem tudom ezt hogy kezeljem. Merges vagyok ra, de nem utom meg. Talan az frusztralja, hogy nem tud beszelni veluk? Az idegen felnottektol fel, nem hajlando koszonni, vagy megszolalni a kozelukben. Nem tudom mi tevo legyek.Koszonom a tanacsat elore is. Egy aggodo mama.
Kedves aggódó Mama!
Az Ön kisfiával semmi különösen nagy baj nincsen, csupán életkori sajátosságainak megfelelően ”dolgozza fel” a körülötte történő eseményeket! A 3 évesekre jellemző módon reagál minden környezetében, számára felmerülő dologra. Ahhoz, hogy elsajátítsa a társas együttlét szabályait, így az /osztozkodást- enyém- tied/, a játszást- ezt is meg kell tanulnia- a társakkal- közösségbe kell kerülnie, és megtapasztalni az ott történteket, megismerni az ottani szabályokat, elvárásokat. Természetesen a nyelvi akadály is nehezítheti kezdetben ezek elsajátítását, de véleményem szerint ez nem fog sokáig tartani, mivel a kicsi gyerekek minden tevékenysége utánzáson alapszik. Így a neki megfelelő szinten gyorsan megtanulja majd idegen nyelven is, ami szükséges lesz beilleszkedéséhez. Anyanyelven sem könnyű ez a kicsiknél, de türelemmel, jó módszerekkel átsegíthető mindannyijuk a beszoktatás nehézségein.
Az un. irigység is tipikusan jellemző ebben a korban- még nem is lehet tisztában kisfia sem a ”tulajdon” fogalmával, ezt is fokozatosan fogja megtanulni a jövőben. Ehhez javaslom, hogy sokszor magyarázza el neki- számára érthető, egyszerűen fogalmazva, hogy a többieké is a csúszda, a játszótéri játékok. Ha először nem is érti meg tudatosan, de érezni fogja az Ön hangjából /sokszor ismételve, türelemmel kezelve/, hogy nem minden csak az övé. Meg fogja tanulni és elfogadja egy idő után! Mint azt is- ha következetes marad vele- hogy nem ütheti, szúrhatja meg Önt! Legyen ez számára egyértelmű szabály. Ha ilyet tesz, akkor guggoljon le hozzá, fogja meg kiskezét, nézzen a szemébe és határozott mélyebb tónusú hangon közölje vele- ”ezt nem teheted!”- abban az esetben, ha folytatja, mindig el kell mondania neki, és azt is, hogy miért /fáj anyának, szomorú lesz…/. Ha folytatja, akkor ”büntit” is kaphat érte /üljön le 3 percre, és közben ne szóljon hozzá, ha feláll ültesse vissza, utána pedig ismételje el, miért kapott büntit- ebből fogja megtanulni a szabályt, a korlátot. Mert ezekre is szüksége van egy apróságnak ahhoz, hogy megtanuljon alkalmazkodni, együtt élni a családdal.
Érdemes csak fontos korlátokat, szabályokat teremteni számára, mert ha túl sok tilalom elé állítjuk, akkor elbizonytalanodhat, önállótlanná válhat.
Az idegen felnőttek előtti-, ez is természetes kisfia korában- megnyilvánulásait próbálja úgy segíteni, hogy minél gyakrabban vigye ”idegen” környezetbe, minél többet lásson tapasztaljon. Érezhesse, hogy nem bántják, keltse fel érdeklődését, beszéljen vele sokat mindenről. Mindezek mellett legyen kicsi fiával továbbra is nagyon türelmes, bízzon benne, változni fog!
Továbbá ajánlom online Hiszti tanfolyamunk 10 részes írásos és szóbeli anyagát, amelyben személyre szóló ötleteket, módszereket is talál hisztije további neveléséhez.
Erről további információt itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
(Kérem csak másolja ki a linket a böngészőbe.) Bischof Jusztina 2012. 02. 01. 15:53
Az Ön kisfiával semmi különösen nagy baj nincsen, csupán életkori sajátosságainak megfelelően ”dolgozza fel” a körülötte történő eseményeket! A 3 évesekre jellemző módon reagál minden környezetében, számára felmerülő dologra. Ahhoz, hogy elsajátítsa a társas együttlét szabályait, így az /osztozkodást- enyém- tied/, a játszást- ezt is meg kell tanulnia- a társakkal- közösségbe kell kerülnie, és megtapasztalni az ott történteket, megismerni az ottani szabályokat, elvárásokat. Természetesen a nyelvi akadály is nehezítheti kezdetben ezek elsajátítását, de véleményem szerint ez nem fog sokáig tartani, mivel a kicsi gyerekek minden tevékenysége utánzáson alapszik. Így a neki megfelelő szinten gyorsan megtanulja majd idegen nyelven is, ami szükséges lesz beilleszkedéséhez. Anyanyelven sem könnyű ez a kicsiknél, de türelemmel, jó módszerekkel átsegíthető mindannyijuk a beszoktatás nehézségein.
Az un. irigység is tipikusan jellemző ebben a korban- még nem is lehet tisztában kisfia sem a ”tulajdon” fogalmával, ezt is fokozatosan fogja megtanulni a jövőben. Ehhez javaslom, hogy sokszor magyarázza el neki- számára érthető, egyszerűen fogalmazva, hogy a többieké is a csúszda, a játszótéri játékok. Ha először nem is érti meg tudatosan, de érezni fogja az Ön hangjából /sokszor ismételve, türelemmel kezelve/, hogy nem minden csak az övé. Meg fogja tanulni és elfogadja egy idő után! Mint azt is- ha következetes marad vele- hogy nem ütheti, szúrhatja meg Önt! Legyen ez számára egyértelmű szabály. Ha ilyet tesz, akkor guggoljon le hozzá, fogja meg kiskezét, nézzen a szemébe és határozott mélyebb tónusú hangon közölje vele- ”ezt nem teheted!”- abban az esetben, ha folytatja, mindig el kell mondania neki, és azt is, hogy miért /fáj anyának, szomorú lesz…/. Ha folytatja, akkor ”büntit” is kaphat érte /üljön le 3 percre, és közben ne szóljon hozzá, ha feláll ültesse vissza, utána pedig ismételje el, miért kapott büntit- ebből fogja megtanulni a szabályt, a korlátot. Mert ezekre is szüksége van egy apróságnak ahhoz, hogy megtanuljon alkalmazkodni, együtt élni a családdal.
Érdemes csak fontos korlátokat, szabályokat teremteni számára, mert ha túl sok tilalom elé állítjuk, akkor elbizonytalanodhat, önállótlanná válhat.
Az idegen felnőttek előtti-, ez is természetes kisfia korában- megnyilvánulásait próbálja úgy segíteni, hogy minél gyakrabban vigye ”idegen” környezetbe, minél többet lásson tapasztaljon. Érezhesse, hogy nem bántják, keltse fel érdeklődését, beszéljen vele sokat mindenről. Mindezek mellett legyen kicsi fiával továbbra is nagyon türelmes, bízzon benne, változni fog!
Továbbá ajánlom online Hiszti tanfolyamunk 10 részes írásos és szóbeli anyagát, amelyben személyre szóló ötleteket, módszereket is talál hisztije további neveléséhez.
Erről további információt itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
(Kérem csak másolja ki a linket a böngészőbe.) Bischof Jusztina 2012. 02. 01. 15:53
Kedves Jusztina!
Kisfiam szeptember 20-án kezdte az óvodát, akkor töltötte be a 3-at. Kisebb-nagyobb nehézségekkel, de beszokott az oviba. Amit tudni kell, hogy apa külföldön dolgozik, rokonok szülők messze laknak tőlünk, tehát az ovin kívül velem van meg 9 éves testvérével. A mai napig nehézkes az oviba indulás. Mindig mondja, hogy nem akar oviba menni, sír. Aztán mikor bemegy a csoportszobába akkor már nem sír. Csak 2-3 gyerek van, akivel játszik. Ha foglalkozás van, azt nem szereti, sokáig sírt ha festeni kellett, a torna foglalkozáson 3 perc után leül, hogy ő nem csinálja, szánkózni mentek a dombra és csak ő állt, mert nem akart szánkózni. Eddig nem tudtam szánkóra ültetni, mert nem akart. Azt mondta az óvónő, hogy nem szereti a szabályokat, megteszi amit kell, de nehezen. Itthon is vannak szabályok, amiket bekell tartani, persze sokszor van hiszti is, de próbálok következetes maradni. Az óvónők, azt mondják még kicsi, ő a legfiatalabb a csoportban, meg a kegkisebb is. Nem tudom ez idővel változhat e, vagy mit kellene tennem, hogy változzon. Ami még probléma, hogy tervezzük nyáron a külföldre költözést, hogy végre együtt élhessen a család, és ott folytatná szeptemberben az ovit. De ha itthon ennyire nehezen viseli, akkor ott mire számíthatok? A nyelvet sem fogja érteni, egy új környezet is számára.
Tudna nekem tanácsot adni, hogy mivel segíthetnék neki? Az óvónénik nagyon jók, szeretjük őket és szoktam is tőlük tanácsot kérni, de hátha ön is tudna nekem segíteni, hogy megkönnyítsem az ovis életét itt is és külföldön is.
Előre is köszönöm!
Szilvi
Kisfiam szeptember 20-án kezdte az óvodát, akkor töltötte be a 3-at. Kisebb-nagyobb nehézségekkel, de beszokott az oviba. Amit tudni kell, hogy apa külföldön dolgozik, rokonok szülők messze laknak tőlünk, tehát az ovin kívül velem van meg 9 éves testvérével. A mai napig nehézkes az oviba indulás. Mindig mondja, hogy nem akar oviba menni, sír. Aztán mikor bemegy a csoportszobába akkor már nem sír. Csak 2-3 gyerek van, akivel játszik. Ha foglalkozás van, azt nem szereti, sokáig sírt ha festeni kellett, a torna foglalkozáson 3 perc után leül, hogy ő nem csinálja, szánkózni mentek a dombra és csak ő állt, mert nem akart szánkózni. Eddig nem tudtam szánkóra ültetni, mert nem akart. Azt mondta az óvónő, hogy nem szereti a szabályokat, megteszi amit kell, de nehezen. Itthon is vannak szabályok, amiket bekell tartani, persze sokszor van hiszti is, de próbálok következetes maradni. Az óvónők, azt mondják még kicsi, ő a legfiatalabb a csoportban, meg a kegkisebb is. Nem tudom ez idővel változhat e, vagy mit kellene tennem, hogy változzon. Ami még probléma, hogy tervezzük nyáron a külföldre költözést, hogy végre együtt élhessen a család, és ott folytatná szeptemberben az ovit. De ha itthon ennyire nehezen viseli, akkor ott mire számíthatok? A nyelvet sem fogja érteni, egy új környezet is számára.
Tudna nekem tanácsot adni, hogy mivel segíthetnék neki? Az óvónénik nagyon jók, szeretjük őket és szoktam is tőlük tanácsot kérni, de hátha ön is tudna nekem segíteni, hogy megkönnyítsem az ovis életét itt is és külföldön is.
Előre is köszönöm!
Szilvi
Kedves Szilvi!
Minden kezdet nehéz- ezért érthető és természetes az, hogy 3 éves kicsi fiát is megviselte az ovikezdés. Így van ezzel minden kisgyerek az elején. Hisz életében először került idegen környezetbe, ahol számára ismeretlen szabályok, szokások, tevékenységek fogadták. Ezek elsajátítása, megszokása- a kicsik egyéni tulajdonságainak, alkatának, vérmérsékletének megfelelően- rövidebb vagy hosszabb időt igényel. Mint írja ő a csoportjában a legkisebb- ez is ok arra, hogy neki a legnehezebb helyzete jelenleg a többi már beilleszkedett társa között. Számára az új tevékenységek, foglalkozások, még idegenek- ezekre az érzelmi motivációt, érdeklődése felkeltését az óvó nénik teszik meg folyamatosan és fokozatosan. A szabályoktól való idegenkedése életkorától is függ, és attól is, hogyan segítik őt ezek megismerésében egyénileg.
Arra kérem, hogy legyen kisfiával továbbra is türelmes, mivel a 3 évesekre tipikusan jellemző, módon viselkedik élete első közösségében! Az idő multával egyre inkább fel fog oldódni benne a mostani bizonytalanságból fakadó félelem, szorongás. Amikor már elfogadja ovis környezetét, az óvó néniket, az ottani tevékenységek felkeltik érdeklődését, szociálisan beilleszkedik és jobban fogja érezni magát.
A jövőbeli terveik kapcsán szintén át kell élnie kisfiának egy kezdést,- és ez még felnőttek számára sem könnyű- amely megviselheti ismételten, de az tudvalevő, hogy a kisgyerekek rugalmasan és hamarabb képesek gyakran alkalmazkodni a változásokhoz, mint mi nagyok! Ha időben és jól felkészíti őt is a külföldi útjukra, beszélget vele folyamatosan erről, felkelti érdeklődését, meggyőzi azzal kedves Szilvia, hogy beszél arról is- akár mindkét kisfiának is- mennyire várja Ön is, milyen érzelmek uralkodnak Önben ezzel kapcsolatosan, akkor gyermekeire is hat pozitívan. Javaslom, hogy fokozatosan erősítse kicsije önbizalmát- bízza meg korának megfelelő apró otthoni feladatokkal, ha ”elvégzi” ezért dicsérje sokat, sokszor. Ezzel erősíti önállóságában, énfejlődésében. Segítse azzal, hogy tudatosítja benne milyen okos, erős fiú, lehet rá számítani. Ha van lehetőségük vigye minél többször emberek közé, idegen gyerekek közé- lásson, tapasztaljon minél többet tágabb környezetéből, így élményeket gyűjt és ha ezeket a benyomásokat segíti pozitívan feldolgozni neki /beszélgetés, közös játék közben/, akkor kisfia is bátrabbá, önállóbbá fog válni.
Bízva ebben üdvözlöm családját és sok sikert kívánok terveikhez.
Bischof Jusztina 2012. 01. 26. 10:29
Minden kezdet nehéz- ezért érthető és természetes az, hogy 3 éves kicsi fiát is megviselte az ovikezdés. Így van ezzel minden kisgyerek az elején. Hisz életében először került idegen környezetbe, ahol számára ismeretlen szabályok, szokások, tevékenységek fogadták. Ezek elsajátítása, megszokása- a kicsik egyéni tulajdonságainak, alkatának, vérmérsékletének megfelelően- rövidebb vagy hosszabb időt igényel. Mint írja ő a csoportjában a legkisebb- ez is ok arra, hogy neki a legnehezebb helyzete jelenleg a többi már beilleszkedett társa között. Számára az új tevékenységek, foglalkozások, még idegenek- ezekre az érzelmi motivációt, érdeklődése felkeltését az óvó nénik teszik meg folyamatosan és fokozatosan. A szabályoktól való idegenkedése életkorától is függ, és attól is, hogyan segítik őt ezek megismerésében egyénileg.
Arra kérem, hogy legyen kisfiával továbbra is türelmes, mivel a 3 évesekre tipikusan jellemző, módon viselkedik élete első közösségében! Az idő multával egyre inkább fel fog oldódni benne a mostani bizonytalanságból fakadó félelem, szorongás. Amikor már elfogadja ovis környezetét, az óvó néniket, az ottani tevékenységek felkeltik érdeklődését, szociálisan beilleszkedik és jobban fogja érezni magát.
A jövőbeli terveik kapcsán szintén át kell élnie kisfiának egy kezdést,- és ez még felnőttek számára sem könnyű- amely megviselheti ismételten, de az tudvalevő, hogy a kisgyerekek rugalmasan és hamarabb képesek gyakran alkalmazkodni a változásokhoz, mint mi nagyok! Ha időben és jól felkészíti őt is a külföldi útjukra, beszélget vele folyamatosan erről, felkelti érdeklődését, meggyőzi azzal kedves Szilvia, hogy beszél arról is- akár mindkét kisfiának is- mennyire várja Ön is, milyen érzelmek uralkodnak Önben ezzel kapcsolatosan, akkor gyermekeire is hat pozitívan. Javaslom, hogy fokozatosan erősítse kicsije önbizalmát- bízza meg korának megfelelő apró otthoni feladatokkal, ha ”elvégzi” ezért dicsérje sokat, sokszor. Ezzel erősíti önállóságában, énfejlődésében. Segítse azzal, hogy tudatosítja benne milyen okos, erős fiú, lehet rá számítani. Ha van lehetőségük vigye minél többször emberek közé, idegen gyerekek közé- lásson, tapasztaljon minél többet tágabb környezetéből, így élményeket gyűjt és ha ezeket a benyomásokat segíti pozitívan feldolgozni neki /beszélgetés, közös játék közben/, akkor kisfia is bátrabbá, önállóbbá fog válni.
Bízva ebben üdvözlöm családját és sok sikert kívánok terveikhez.
Bischof Jusztina 2012. 01. 26. 10:29
Kedves Óvónő!
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy hogyan tudnám a kislányom óvónénijét egy kis kedvességre bírni, ugyanis sosem mosolyog, túlságosan szigorú, és egyes gyerekkel kivételezik. Amikor beirattam az oviba, és kérdezték tőlem, hogy ki lesz az óvónéni, sokan a fejüket fogták, hogy meg fogom bánni a dolgot, de nem hittem nekik. A gyerekek félnek tőle, és nem szeretnek járni oviba. Persze a kedvenc gyerekek (5 fő) szeretnek járni. Más csoportba nem szeretném átvinni, de más anyukák még azt is megtennék. Ez az óvónéni szakmailag szerintem nagyon jó. Rengeteg verset, mondókát tanít a gyerekeknek, és nagyon jó műsorokat készít, de mintha a gyerekek azért teljesítenék a feladatokat, mert félnek tőle. Sosem mosolyog. A szülők ezért nincsenek megelégedve vele. Mit lehetne tenni, hogy egy kicsit derűsebb, kedvesebb legyen, és minden gyereket egyformán szeressen?
Válaszát köszönöm, Anyuci
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy hogyan tudnám a kislányom óvónénijét egy kis kedvességre bírni, ugyanis sosem mosolyog, túlságosan szigorú, és egyes gyerekkel kivételezik. Amikor beirattam az oviba, és kérdezték tőlem, hogy ki lesz az óvónéni, sokan a fejüket fogták, hogy meg fogom bánni a dolgot, de nem hittem nekik. A gyerekek félnek tőle, és nem szeretnek járni oviba. Persze a kedvenc gyerekek (5 fő) szeretnek járni. Más csoportba nem szeretném átvinni, de más anyukák még azt is megtennék. Ez az óvónéni szakmailag szerintem nagyon jó. Rengeteg verset, mondókát tanít a gyerekeknek, és nagyon jó műsorokat készít, de mintha a gyerekek azért teljesítenék a feladatokat, mert félnek tőle. Sosem mosolyog. A szülők ezért nincsenek megelégedve vele. Mit lehetne tenni, hogy egy kicsit derűsebb, kedvesebb legyen, és minden gyereket egyformán szeressen?
Válaszát köszönöm, Anyuci
Kedves ”Anyuci”!
Kérdése kicsit meglepett, miszerint hogyan tudná kislánya óvó nénijét ”egy kis kedvességre bírni?”- változtatni azon, hogy ne legyen olyan szigorú, mosolytalan, akitől félnek a gyerekek, és csak azért teljesítenek nála, mert tartanak tőle, és nem szeretnek oviba járni.
Hogy mit lehetne tenni? Elsőként talán azt javasolnám, beszéljen vele- ha úgy látja, érdemes erről információt cserélniük. Így lehetőség nyílna rá, hogy jobban megismerje az Ön által felvetett problémát, és Ön is tájékozódhat ”első kézből” az óvó néni tevékenységéről. Természetesen, ha ez az út nem járható, akkor módja, módjuk van- a többi érintett szülővel együtt szervezni a Szülői Munkaközösség és az Óvodavezető közreműködésével szülői értekezletet is, ahol elégedetlenségüknek hangot adhatnak. Mivel az óvónő szakmai munkájával elégedett, ezért véleményem szerint érdemes lenne személyes beszélgetés során felvetni neki észrevételeiket és tapintatosan kérni a változtatásokra.
Remélem sikeres lesz a kölcsönös véleménycseréjük és a gyerekek érdekében változik jelenlegi helyzetük.
Bischof Jusztina 2012. 01. 19. 15:52
Kérdése kicsit meglepett, miszerint hogyan tudná kislánya óvó nénijét ”egy kis kedvességre bírni?”- változtatni azon, hogy ne legyen olyan szigorú, mosolytalan, akitől félnek a gyerekek, és csak azért teljesítenek nála, mert tartanak tőle, és nem szeretnek oviba járni.
Hogy mit lehetne tenni? Elsőként talán azt javasolnám, beszéljen vele- ha úgy látja, érdemes erről információt cserélniük. Így lehetőség nyílna rá, hogy jobban megismerje az Ön által felvetett problémát, és Ön is tájékozódhat ”első kézből” az óvó néni tevékenységéről. Természetesen, ha ez az út nem járható, akkor módja, módjuk van- a többi érintett szülővel együtt szervezni a Szülői Munkaközösség és az Óvodavezető közreműködésével szülői értekezletet is, ahol elégedetlenségüknek hangot adhatnak. Mivel az óvónő szakmai munkájával elégedett, ezért véleményem szerint érdemes lenne személyes beszélgetés során felvetni neki észrevételeiket és tapintatosan kérni a változtatásokra.
Remélem sikeres lesz a kölcsönös véleménycseréjük és a gyerekek érdekében változik jelenlegi helyzetük.
Bischof Jusztina 2012. 01. 19. 15:52
Kedves Bischof Jusztina !
Kedves Jusztina mi családunk elég nagy 6,5 éves 3-as ikreink vannak az óvoda utolsó 5 hónapját próbáljuk nehezen túl élni.
Azzal a problémás kérdéssekkel fordulok önhöz hátha tud tanácsot adni.
A problémánk hosszú így csak pár dolgot emelek ki amire azért könnyebb válaszolni.
1: Az óvodai dadusnak milyen vagy meddig terjedő jogkörrel mozgástérrel rendelkezhet?
Az óvodában többször ki beszél minket a többi szülőnek, üvölt a gyerekeimmel amikor velünk van problémája azt a gyerekeken tölti ki.
Tudni kell 20 éve ismerem a dadus egy utcában nőttünk fel véletlen kerültünk össze az óvodában.
Most ott tartunk az egyik fiam nagyon sokszor jön haza és sír az édesanyának, hogy apának ne mond el megint üvöltött vele a dadus.
2: Az óvónőnek milyen jogköre van ha ő az igazgató helyeset is?
Ha az óvónőnek problémája van azt nem velünk beszéli meg hanem a szülőktől hallom vissza, hogy panaszkodik nekik, sokszor ültünk már le beszélni de 1-2 hét azt mintha semmi nem történt volna folyt. köv.
Az utolsó fél évben ha valamilyen gondja van velünk mindig az a válasza " miért nem visszük másik óvodába a gyerekeket át??? " Az igazgató nő az hárít mindent és közli ez nem az óvoda problémája.
A 4 év alatt 1 fix óvónő 1 fix dadus volt és váltásba 3 óvónő és 4 dadus ment el tőlünk.
3: Főbb problémánk.
Karácsony előtt az egyik csoporttársunknak az édesanyja megrángat a fiamat mert őszeverekedett a lányával aki a csoport második legrosszabb lánya, sajnos pont én előttem amit ugye nem hagytam szó nélkül és kiabáltam vele milyen jogon nyúl a fiamhoz?
Az ominózus napon az igazgató nő a rendőrt akarta rám hívni utána meg az óvónő zaklatott folyamatos telefonhívásokkal annak ellenére , hogy kicsit szépítve de az igazat elmondta az anyuka az óvónőnek, ugye ezt az óvónő idén azért közölte velem de nem adott annak ellenére igazat.
Az igazgatónő is a konyhán beszéli meg a problémát és a konyhásoktól kér tanácsot, sajnos ezt többször saját fülemmel hallatom.
A gyerekeket nem veszik át már sehova mert az utolsó párhónap van.
Mit tudok ilyenkor kezdeni?
Harcolok azért finoman mert félek, hogy a gyerekek isszák meg a levét a dolognak különben.
Ezek a legfőbb problémák amik heti szinten vissza térnek.
Ezt a 3 fő dolgot hoztam fel amire megköszönöm ha tudna választ adni.
Köszönettel Gál Zoltán
Kedves Jusztina mi családunk elég nagy 6,5 éves 3-as ikreink vannak az óvoda utolsó 5 hónapját próbáljuk nehezen túl élni.
Azzal a problémás kérdéssekkel fordulok önhöz hátha tud tanácsot adni.
A problémánk hosszú így csak pár dolgot emelek ki amire azért könnyebb válaszolni.
1: Az óvodai dadusnak milyen vagy meddig terjedő jogkörrel mozgástérrel rendelkezhet?
Az óvodában többször ki beszél minket a többi szülőnek, üvölt a gyerekeimmel amikor velünk van problémája azt a gyerekeken tölti ki.
Tudni kell 20 éve ismerem a dadus egy utcában nőttünk fel véletlen kerültünk össze az óvodában.
Most ott tartunk az egyik fiam nagyon sokszor jön haza és sír az édesanyának, hogy apának ne mond el megint üvöltött vele a dadus.
2: Az óvónőnek milyen jogköre van ha ő az igazgató helyeset is?
Ha az óvónőnek problémája van azt nem velünk beszéli meg hanem a szülőktől hallom vissza, hogy panaszkodik nekik, sokszor ültünk már le beszélni de 1-2 hét azt mintha semmi nem történt volna folyt. köv.
Az utolsó fél évben ha valamilyen gondja van velünk mindig az a válasza " miért nem visszük másik óvodába a gyerekeket át??? " Az igazgató nő az hárít mindent és közli ez nem az óvoda problémája.
A 4 év alatt 1 fix óvónő 1 fix dadus volt és váltásba 3 óvónő és 4 dadus ment el tőlünk.
3: Főbb problémánk.
Karácsony előtt az egyik csoporttársunknak az édesanyja megrángat a fiamat mert őszeverekedett a lányával aki a csoport második legrosszabb lánya, sajnos pont én előttem amit ugye nem hagytam szó nélkül és kiabáltam vele milyen jogon nyúl a fiamhoz?
Az ominózus napon az igazgató nő a rendőrt akarta rám hívni utána meg az óvónő zaklatott folyamatos telefonhívásokkal annak ellenére , hogy kicsit szépítve de az igazat elmondta az anyuka az óvónőnek, ugye ezt az óvónő idén azért közölte velem de nem adott annak ellenére igazat.
Az igazgatónő is a konyhán beszéli meg a problémát és a konyhásoktól kér tanácsot, sajnos ezt többször saját fülemmel hallatom.
A gyerekeket nem veszik át már sehova mert az utolsó párhónap van.
Mit tudok ilyenkor kezdeni?
Harcolok azért finoman mert félek, hogy a gyerekek isszák meg a levét a dolognak különben.
Ezek a legfőbb problémák amik heti szinten vissza térnek.
Ezt a 3 fő dolgot hoztam fel amire megköszönöm ha tudna választ adni.
Köszönettel Gál Zoltán
Kedves Gál Család, Kedves Apuka!
Elképedve és szomorúan olvastam levelüket, hát ilyesmi miért és hogy történhet meg egy XXI. századi óvodában?! Sok panasszal keresnek meg a szülők, de az Önöket ért atrocitás ezek közül kitűnik. Mindezek mellett szívből gratulálok három kisfiukhoz és sok erőt, energiát, türelmet kívánok nevelésükhöz, ami ilyen körülmények között nem is olyan könnyű. Kérdéseire válaszolva, általában a dajkák, az óvónők jogköre, kötelezettségei, munkavégzésük ideje, módja része az óvodai Szervezeti Szabálynak, Működési Szabályzatnak. Valamint a Szülői Munkaközösség által véleményezett Házirendnek- ezekért egy személyben felelős az intézmény vezetője, akinek kötelessége munkaköri leírást készíteni minden dolgozója számára és betartatni az abban rögzített feladatok, kötelességek végrehajtását, meghatározva intézkedéseik jogkörét, módját, egész munkáját.
Ennek függvényében általában a dajka, a csoportot vezető óvónő mellett tevékenykedik, segíti, kiegészíti a kisgyerekek gondozási teendőiben, étkezési, öltözködési, egészségügyi gondozás terén. Nem nyilatkozhat a gyerekek fejlődésével kapcsolatosan, nem kérhet és nem adhat információt a szülőknek, önállóan nem dönthet nevelési kérdésekben, különösképp nem beszélhet egyetlen kicsiről sem más szülőnek.
Az óvónői munkaköri leírásnak is tartalmaznia kell az utóbbit, és a Pedagógiai Kódex szellemében nem véleményezhet mások előtt gyermeket, szülőt sem, aki csoportjába jár. Még akkor sem teheti, ha vezetőhelyettesi beosztásban van /sőt!/! Véleményét vezetőjével egyeztetve és annak jóváhagyásával nyilváníthatja ki a gyermekek értékelése során. Köteles minden óvónő szakmai tudása legjavával gyermekcentrikusan nevelni a rábízott 3- 7 éves korú gyermekeket a lehető legoptimálisabb fejlődésük érdekében.
A Házirendben annak is szerepelnie kell, hogy egyik szülő sem bánthatja- különösen fizikailag- más gyermekét. Minden óvodában történő eseményt, konfliktust, testi- lelki inzultust az óvónőnek kötelessége megoldani, illetve megoldást találni. Nagyon sajnálom, hogy kisfiait életük első közösségében ilyen élmények érték, hisz ezek az élmények, tapasztalatok maradandóakká válhatnak.
Javaslom, hogy amennyiben van környezetükben, Nevelési Tanácsadó /ott kell lennie iskolaelőkészítő foglalkozásnak is/, és ha úgy látják tarthatatlan kapcsolatuk óvodájukkal- akkor kérjék a kisfiuk fogadását, ha ez megoldható. Fontos lépés lenne ez az érdekükben, testi- lelki fejlődésük miatt. Óvodájuk minősítését nem vállalhatom, én kérek elnézést- sok tisztességgel dolgozó kolléganőmmel együtt- Önöktől, helyettük is!
Bischof Jusztina 2012. 01. 18. 12:47
Elképedve és szomorúan olvastam levelüket, hát ilyesmi miért és hogy történhet meg egy XXI. századi óvodában?! Sok panasszal keresnek meg a szülők, de az Önöket ért atrocitás ezek közül kitűnik. Mindezek mellett szívből gratulálok három kisfiukhoz és sok erőt, energiát, türelmet kívánok nevelésükhöz, ami ilyen körülmények között nem is olyan könnyű. Kérdéseire válaszolva, általában a dajkák, az óvónők jogköre, kötelezettségei, munkavégzésük ideje, módja része az óvodai Szervezeti Szabálynak, Működési Szabályzatnak. Valamint a Szülői Munkaközösség által véleményezett Házirendnek- ezekért egy személyben felelős az intézmény vezetője, akinek kötelessége munkaköri leírást készíteni minden dolgozója számára és betartatni az abban rögzített feladatok, kötelességek végrehajtását, meghatározva intézkedéseik jogkörét, módját, egész munkáját.
Ennek függvényében általában a dajka, a csoportot vezető óvónő mellett tevékenykedik, segíti, kiegészíti a kisgyerekek gondozási teendőiben, étkezési, öltözködési, egészségügyi gondozás terén. Nem nyilatkozhat a gyerekek fejlődésével kapcsolatosan, nem kérhet és nem adhat információt a szülőknek, önállóan nem dönthet nevelési kérdésekben, különösképp nem beszélhet egyetlen kicsiről sem más szülőnek.
Az óvónői munkaköri leírásnak is tartalmaznia kell az utóbbit, és a Pedagógiai Kódex szellemében nem véleményezhet mások előtt gyermeket, szülőt sem, aki csoportjába jár. Még akkor sem teheti, ha vezetőhelyettesi beosztásban van /sőt!/! Véleményét vezetőjével egyeztetve és annak jóváhagyásával nyilváníthatja ki a gyermekek értékelése során. Köteles minden óvónő szakmai tudása legjavával gyermekcentrikusan nevelni a rábízott 3- 7 éves korú gyermekeket a lehető legoptimálisabb fejlődésük érdekében.
A Házirendben annak is szerepelnie kell, hogy egyik szülő sem bánthatja- különösen fizikailag- más gyermekét. Minden óvodában történő eseményt, konfliktust, testi- lelki inzultust az óvónőnek kötelessége megoldani, illetve megoldást találni. Nagyon sajnálom, hogy kisfiait életük első közösségében ilyen élmények érték, hisz ezek az élmények, tapasztalatok maradandóakká válhatnak.
Javaslom, hogy amennyiben van környezetükben, Nevelési Tanácsadó /ott kell lennie iskolaelőkészítő foglalkozásnak is/, és ha úgy látják tarthatatlan kapcsolatuk óvodájukkal- akkor kérjék a kisfiuk fogadását, ha ez megoldható. Fontos lépés lenne ez az érdekükben, testi- lelki fejlődésük miatt. Óvodájuk minősítését nem vállalhatom, én kérek elnézést- sok tisztességgel dolgozó kolléganőmmel együtt- Önöktől, helyettük is!
Bischof Jusztina 2012. 01. 18. 12:47
Kedves Szakértő!
Kislányom jövő hónapban lesz 2 éves. Szépen beszél, egyedül eszik, a szobatisztasággal még vannak gondjaink, de nem is igazán erőltetem a dolgot. Születése óta elég visszahúzódó, félénk gyerek más gyerekek, felnőttek társaságában. Annyira, hogy amikor lemegyünk a játszótérre megáll a homokozó mellett és képes órákig ott állni, ha más gyerekek is játszanak a homokozóban. Mintha lefagyna idegenek társaságában. Azt hittem, hogy ez idővel majd javulni fog, de tévedtem. Egyre rosszabb a helyzet. Egy-egy baráti látogatás úgy alakul, hogy a többi gyerek játszik attól a perctől kezdve, hogy belépnek a lakásba, Lilla kislányomnak pedig legalább két óra szükséges ahhoz, hogy valamennyire feloldódjon. De akkor sem tudok úgy kimenni a szobából, hogy nem rohanjon utánam. Sosem erőltettem neki semmit, próbáltam hagyni, hogy az történjen, amit ő biztonságosnak érez.
5 hónapos a kisfiam és ha jól belegondolok a születése óta még félénkebb lett a nagy lányom. Gondolom van összefüggés a kistesó születése és a félénkség erősödése között.
Dédi Mamát és Keresztanyámat kéthetente meg szoktuk látogatni. Náluk kb. egy óra alatt eljutunk odáig, hogy át mer menni nélkülem a másik szobába, ahol a számára érdekes porcelán figurák vannak. Ma viszont annyira sírt náluk, hogy megijesztett. Igazán őrjöngött, még a fejét is verte a falba. Nagyon megijedtem, a 99 éves Dédi sírt a történtek miatt. Nem igazán tudom, hogy mi váltotta ki ezt a rettenetes félelmet, mert végig mellettem volt és szinte rajtam lógott. Eközben szoptatnom kellett a kicsit, gondolom ez sem segített neki a megnyugvásban. Bármit próbáltam tenni, nem nyugodott meg, csak amikor az apukája utánunk hozta a cumiját. Közben kérdeztem, hogy mitől fél és mutatott a Keresztanyámra, akivel máskor már bújócskázott is. Pedig higgye el, hogy senki sem bántotta. :(
A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint ha tavasszal bölcsibe menne és egy kicsit közösségben lenne, az megoldhatná ezt a szorongást? Eddig akivel csak beszéltem, mindenki azt mondja, hogy imád bölcsibe járni a csemetéje. Igaz senki sem ilyen félénk, mint Lilla. Mit gondol, tud a bölcsi változtatni a dolgon, vagy csak erősítené a félelmét? Nem létfontosságú, hogy bölcsődébe menjen, csak úgy gondoltam, hogy a közösségben saját bőrén hátha rájön, hogy az idegenek nem bántják, lehet velük játszani és még kedvesek is tudnak lenni.
Várom a válaszát! Szép napot kívánok!
Forgó Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
2 éves kicsi lánya egy sajátságos kisgyermekkori életszakaszába lépett, és ez indokolja nagyrészt jelenlegi viselkedését. Megnyugtatom, hogy általában szinte minden kicsi átesik ezen, átéli ezt a félelmekkel, szorongásokkal teli időszakot. Természetesen egyéni tulajdonságaik- melyek most vannak kialakulóban- megkülönböztetik őket e-téren is, és reakcióik így mások lehetnek, eltérnek egymástól.
Pici Lilla lánya jelenleg nincs ”könnyű helyzetben”, és valóban ennek egyik oka, pici testvére megjelenése életükben /akihez szívből gratulálok és jó egészséget kívánok neki is!/. Mivel kislánya biztos az érzékenyebb típusú gyerekek közé tartozik, így fokozottan hat rá a családban bekövetkezett változás ténye, mert eddig ő volt a középpontban, ráfigyelt mindenki- főleg anya, most viszont meg kell osztani az odafigyelését és szeretetét kettőjük között. Ezt- életkori sajátosságai miatt- még képtelen 2 évesen feldolgozni! A félelem a szorongás, a növekvő feszültség abban rejlik, hogy tart az Ön ”elvesztésétől”, megdermeszti az a tény, hogy egyedül vagy rokonokkal kell maradnia. Ezért fut Ön után és szeretne minden pillanatban meggyőződni jelenlétéről, követi anya minden lépését. Ebben az időszakban nagyon fontos még a szeretett személlyel való kontaktus és ezt félti aprósága. A rokonokat is megnyugtathatja kedves Gyöngyi, mivel nem ”ellenük szól” kicsije viselkedése, hanem így tudja kifejezni most bizonytalanságát, a benne lévő feszültségeket..
Fontos és javasolhatom, hogy sokat beszélgessen, játsszon vele külön is- amikor a kistestvér alszik- csak vele foglalkozzon, meséljen neki, gyurmázzanak, fűzzenek nagy gyöngyöket, rajzoljon vele, tanítson neki kis mondókákat /blogomon számtalan van- www.ovisvilag.blog.hu/. Mindezzel megerősíti benne a biztonságérzetet, a szoros érzelmi kapcsolatot, a bizalmat. Fokozatosan el fogja fogadni később tágabb környezetét /rokonokat/ is, legyenek vele továbbra is türelmesek.
A 2- 3 életév között megjelenő első dackorszak jellegzetes reakciói is érezhetőek már kislánya viselkedésében- ez is természetes /az ”őrjöngés”, sírás, fej falba verés/, de helyes kezelése sok türelmet, energiát igényel. Ajánlom 10 részes írásos és szóbeli online Hiszti tanfolyamunk anyagát erre az időszakra, amely sok gyakorlati tippet ad. További információt róla itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
A bölcsödébe való beíratással véleményem szerint- ha teheti még várjon. Amikor pszichésen ”megerősíti” Lillát, /mindennapi kommunikálás, közös játék tesóval való együttfoglalkozás, idegen környezettel való ismerkedésének bővítése stb./ felkészíti őt élete első ”leválására”, akkor tegye ezt. Ha megtanulja elfogadni környezetét, természetesebbé válik számára az újabb lelki próbatétel- a bölcsőde! Írjon majd!
Minden jót kívánok családjának.
Kedves Balogh Andrea! Kisfiam 5 éves, kb. 1 hónapja jár óvodába. Amerikában lakunk, angolul és magyarul egyaránt beszél, de magyarul sokkal jobban, hiszen leginkább velem kommunikált, az én anyanyelvemen. A gyerekekkel (játszótéren) mindig barátságos, nyitott volt, bár túlságosan nem kereste a társaságukat, de szívesen odaadta a játékait, kedvesen viszonyult hozzájuk. Várta az óvodát, nem is volt vele gond, első naptól úgy ment, mintha mindig is odajárt volna.
Már az első nap volt egy konfliktushelyzet, ami nagyon felbosszantotta, nagyon indulatosan, felháborodva mesélte el a történteket. Az óvónőtől másként hallottam, mi történt. Fiam szerint egy gyerek az arcához dobta a babzsákot DIREKT, az óvónő szerint véletlen volt. 20 gyerekre kellett figyelnie, nem tudhatom, mennyit látott a történtekből pontosan. Lényeg, hogy a fiam nem nagyon felejti a történteket, még mindig felháborodva emlegeti.
Egy hete az óvónő megkérdezte, volt-e korábban olyan problémánk, hogy a gyerek bántott volna másokat. Mert állítólag két szülő is panaszkodott, hogy a kisfiam megütötte, megrúgta a gyereküket. Kicsit fura volt nekem, hogy az ott nem lévő szülők panaszkodtak olyasmiről, amiről inkább az óvónőtől kellett volna tudomást szereznem, hiszen ő volt ott, neki kellett látnia, mi történt igazából. Az én kisfiam is jött haza panasszal, mégsem szóltam semmit, egyrészt, mert úgy gondoltam, megoldják az óvónők, ha látják, mi zajlik, másrészt, a kisfiam nem tudja a gyerekek nevét, akkor kire is panaszkodnék? Én nem akartam nagy ügyet csinálni egyelőre a panaszaiból. Én tettem rosszul?
Mindenesetre most kétségbe vagyok esve, gyomorideggel megyek az óvodába a gyerekért, hogy vajon ma mi vár rám, vajon megint bántott valakit? Mindig megkérdezem, mi történt, s legutóbb is bevallotta, hogy megütött egy kisfiút (ez inkább legyintés mértékű, de akkor is indulatból fakadt). Korábban is, most is próbáltam kideríteni az okát, most azt mondta, hogy azért tette, mert mérges volt, hogy az óvónéni nem engedte, hogy játsszon foglalkozás közben valamivel, s a kisfiú ott volt mellette, s ő ráütött. Tehát ő nem kapott előtte a gyerektől.
Ez elkeserít, aggodalommal tölt el. Keresem a választ, de nem találom. Frusztrált? Nem tudja megtalálni a hangot ezekkel a gyerekekkel? Vajon miért? Nem tudja kezelni az indulatait? Ez utóbbi felnőtteknek is sokszor nehéz, tudom. Nem beszél itthon a gyerekekről, nem barátkozik velük, mintha egyáltalán nem érdekelnék őt. Amúgy meg szeret oviba járni.
Indokolt az aggodalmam? Mit tegyek? Annyira féltem mindig is attól, hogy kikerül a látószögemből, s nem tudom, mit csinál. Most épp ez történik, és tehetetlennek érzem magam. Válaszát előre is köszönöm.
Már az első nap volt egy konfliktushelyzet, ami nagyon felbosszantotta, nagyon indulatosan, felháborodva mesélte el a történteket. Az óvónőtől másként hallottam, mi történt. Fiam szerint egy gyerek az arcához dobta a babzsákot DIREKT, az óvónő szerint véletlen volt. 20 gyerekre kellett figyelnie, nem tudhatom, mennyit látott a történtekből pontosan. Lényeg, hogy a fiam nem nagyon felejti a történteket, még mindig felháborodva emlegeti.
Egy hete az óvónő megkérdezte, volt-e korábban olyan problémánk, hogy a gyerek bántott volna másokat. Mert állítólag két szülő is panaszkodott, hogy a kisfiam megütötte, megrúgta a gyereküket. Kicsit fura volt nekem, hogy az ott nem lévő szülők panaszkodtak olyasmiről, amiről inkább az óvónőtől kellett volna tudomást szereznem, hiszen ő volt ott, neki kellett látnia, mi történt igazából. Az én kisfiam is jött haza panasszal, mégsem szóltam semmit, egyrészt, mert úgy gondoltam, megoldják az óvónők, ha látják, mi zajlik, másrészt, a kisfiam nem tudja a gyerekek nevét, akkor kire is panaszkodnék? Én nem akartam nagy ügyet csinálni egyelőre a panaszaiból. Én tettem rosszul?
Mindenesetre most kétségbe vagyok esve, gyomorideggel megyek az óvodába a gyerekért, hogy vajon ma mi vár rám, vajon megint bántott valakit? Mindig megkérdezem, mi történt, s legutóbb is bevallotta, hogy megütött egy kisfiút (ez inkább legyintés mértékű, de akkor is indulatból fakadt). Korábban is, most is próbáltam kideríteni az okát, most azt mondta, hogy azért tette, mert mérges volt, hogy az óvónéni nem engedte, hogy játsszon foglalkozás közben valamivel, s a kisfiú ott volt mellette, s ő ráütött. Tehát ő nem kapott előtte a gyerektől.
Ez elkeserít, aggodalommal tölt el. Keresem a választ, de nem találom. Frusztrált? Nem tudja megtalálni a hangot ezekkel a gyerekekkel? Vajon miért? Nem tudja kezelni az indulatait? Ez utóbbi felnőtteknek is sokszor nehéz, tudom. Nem beszél itthon a gyerekekről, nem barátkozik velük, mintha egyáltalán nem érdekelnék őt. Amúgy meg szeret oviba járni.
Indokolt az aggodalmam? Mit tegyek? Annyira féltem mindig is attól, hogy kikerül a látószögemből, s nem tudom, mit csinál. Most épp ez történik, és tehetetlennek érzem magam. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
Kisfiával kapcsolatos óvodai problémájára én válaszolok. Nevem Bischof Jusztina, a Családi net óvodai szakértője és a www.ovisvilag.blog.hu írója vagyok. Elsődlegesnek tartom megjegyezni, hogy általában több kisgyereknél kitolódik az igazi beilleszkedés ideje. Különösen azoknál a kicsiknél, akiket az első napokban ”elvarázsol” az új környezet, a sok játék, az ovis milliő. Ám egy idő /2- 3 hét/ múlva úgy érzik, nem tetszik nekik az ottani ritmus, szabályrendszer. Ebben a korban még természetes, hogy a társas érintkezés nehézségeket okoz; egy közösség írott, íratlan szabályainak megismerése, betartása komoly feladatot ró rájuk. Az apróságoknak időre és biztonságérzetre van szükségük ahhoz, hogy kialakuljon bennük az egymáshoz való alkalmazkodás, befogadás, a belátás képessége, hisz ez egy hosszú folyamat nevelésük során. Ezért értek egyet Önnel, az óvodában történtekért a neveléssel megbízott felnőttek a felelősek. Nem panaszt kell tenni a szülőnek, hanem az ottani esetleges konfliktusokat kezelni kell; megtudni okait és megoldást találni rájuk.Kicsi fia korában még a gyerekek nem tudnak uralkodni ösztöneiken, indulataikon- most fejlődik gátlásrendszerük- felfokozott érzelmek jellemzik őket. Ezért is fontosak a felnőttek jó pedagógiai módszerekkel való ráhatásai.Az agresszív reakciók gyakran /főleg a fiúknál/ nyílt, testi, kifelé irányulás formában nyilvánulnak meg /odaütés társnak/. Ez hatásos elhárító mechanizmusként is működik- félelem, szorongás, fenyegetettség- ellen, de lehet a rossz közérzet következménye is. Célja lehet a gyermeket ért frusztráció csökkentése- csalódások, esetleg önértékelési gondok miatt.Feltehetőleg kisfia kissé csalódott az óvodai tevékenységekben, a korlátok, szabályok betartása, a társakhoz való viszony még nem alakult ki, és azért ”csap oda” társának, pedig az óvónőre mérges. Ám ezek miatt, a reakciók miatt, kérem ne essen kétségbe! Próbáljon továbbra is sokat kommunikálni vele, mindennap időt szentelni figyelmével, szeretetével neki. Éreztesse vele, hogy megérti gondjait- amelyeket talán még életkori sajátosságainál fogva nem tud szavakba önteni. Tudatosítsa nap mint nap kisfiában, hogy vannak az életben, környezetükben olyan dolgok, amelyek megoldhatóak, konfliktusok, amelyek kezelhetőek. Csak mondja el Önnek bizalommal, ami bántja, és együtt találnak kiutat. Próbálja elmélyíteni benne /sok magyarázattal/ azokat az elvárásait, amelyek ovis viselkedéséhez kapcsolódnak.Alkalmazzon ún. én- üzeneteket, beszéljen saját érzéseiről kisfiának, arról mit érez Ön, amikor negatív véleményeket hall róla az oviban, amikor durva társaihoz, az milyen elkeseredést vált ki Önből. Ha nem is érzi át még globálisan, de rá fog jönni gyermeke, hogy mit vár el Ön tőle. A szeretetteljes, bizalmas kapcsolat elősegítheti a sikeres megoldást!Végül arra kérem, bízzon benne és ne féltse attól, hogy kikerült a látóköréből! Amennyiben az óvodai nevelői és Ön is otthon átsegítik a kezdeti problémán /teljes beilleszkedés, társasviselkedési forma alapjai/, akkor kisfia viselkedése fokozatosan megváltozik!
Írjon majd róla a későbbiekben.
A közelgő ünnepekre minden jót kívánva üdvözlöm családját!
www.ovisvilag.blog.hu
www.ovisvilag.hu
e-mail:bischofjusztina@index.hu
Üdvözlettel: Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:53
Kisfiával kapcsolatos óvodai problémájára én válaszolok. Nevem Bischof Jusztina, a Családi net óvodai szakértője és a www.ovisvilag.blog.hu írója vagyok. Elsődlegesnek tartom megjegyezni, hogy általában több kisgyereknél kitolódik az igazi beilleszkedés ideje. Különösen azoknál a kicsiknél, akiket az első napokban ”elvarázsol” az új környezet, a sok játék, az ovis milliő. Ám egy idő /2- 3 hét/ múlva úgy érzik, nem tetszik nekik az ottani ritmus, szabályrendszer. Ebben a korban még természetes, hogy a társas érintkezés nehézségeket okoz; egy közösség írott, íratlan szabályainak megismerése, betartása komoly feladatot ró rájuk. Az apróságoknak időre és biztonságérzetre van szükségük ahhoz, hogy kialakuljon bennük az egymáshoz való alkalmazkodás, befogadás, a belátás képessége, hisz ez egy hosszú folyamat nevelésük során. Ezért értek egyet Önnel, az óvodában történtekért a neveléssel megbízott felnőttek a felelősek. Nem panaszt kell tenni a szülőnek, hanem az ottani esetleges konfliktusokat kezelni kell; megtudni okait és megoldást találni rájuk.Kicsi fia korában még a gyerekek nem tudnak uralkodni ösztöneiken, indulataikon- most fejlődik gátlásrendszerük- felfokozott érzelmek jellemzik őket. Ezért is fontosak a felnőttek jó pedagógiai módszerekkel való ráhatásai.Az agresszív reakciók gyakran /főleg a fiúknál/ nyílt, testi, kifelé irányulás formában nyilvánulnak meg /odaütés társnak/. Ez hatásos elhárító mechanizmusként is működik- félelem, szorongás, fenyegetettség- ellen, de lehet a rossz közérzet következménye is. Célja lehet a gyermeket ért frusztráció csökkentése- csalódások, esetleg önértékelési gondok miatt.Feltehetőleg kisfia kissé csalódott az óvodai tevékenységekben, a korlátok, szabályok betartása, a társakhoz való viszony még nem alakult ki, és azért ”csap oda” társának, pedig az óvónőre mérges. Ám ezek miatt, a reakciók miatt, kérem ne essen kétségbe! Próbáljon továbbra is sokat kommunikálni vele, mindennap időt szentelni figyelmével, szeretetével neki. Éreztesse vele, hogy megérti gondjait- amelyeket talán még életkori sajátosságainál fogva nem tud szavakba önteni. Tudatosítsa nap mint nap kisfiában, hogy vannak az életben, környezetükben olyan dolgok, amelyek megoldhatóak, konfliktusok, amelyek kezelhetőek. Csak mondja el Önnek bizalommal, ami bántja, és együtt találnak kiutat. Próbálja elmélyíteni benne /sok magyarázattal/ azokat az elvárásait, amelyek ovis viselkedéséhez kapcsolódnak.Alkalmazzon ún. én- üzeneteket, beszéljen saját érzéseiről kisfiának, arról mit érez Ön, amikor negatív véleményeket hall róla az oviban, amikor durva társaihoz, az milyen elkeseredést vált ki Önből. Ha nem is érzi át még globálisan, de rá fog jönni gyermeke, hogy mit vár el Ön tőle. A szeretetteljes, bizalmas kapcsolat elősegítheti a sikeres megoldást!Végül arra kérem, bízzon benne és ne féltse attól, hogy kikerült a látóköréből! Amennyiben az óvodai nevelői és Ön is otthon átsegítik a kezdeti problémán /teljes beilleszkedés, társasviselkedési forma alapjai/, akkor kisfia viselkedése fokozatosan megváltozik!
Írjon majd róla a későbbiekben.
A közelgő ünnepekre minden jót kívánva üdvözlöm családját!
www.ovisvilag.blog.hu
www.ovisvilag.hu
e-mail:bischofjusztina@index.hu
Üdvözlettel: Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:53
Tisztelt Jusztina!
A problémám a következő: Fiam 5 éves és ez a második év, hogy óvodába jár. Eddig különösebb probléma nélkül vette az akadályokat. Októbertől viszont egy kicsit megváltozott, akaratosabb lett. Ez mind otthon, illetve az oviban is jelentkezett, mégpedig elég hangos \"hiszti\" formájában. Ezt jeleztem is az óvodában és kértem, hogy beszéljünk erről a két óvó nénivel közösen, sajnos ez nem történt meg.
Eljött a december 6-a, és én arra mentem be az óvodába, hogy a gyermekem a Mikulástól csak egy virgácsot kapott, azzal, hogyha jól viselkedik, majd este az óvó néniktől megkaphatja a csomagot, majd visszaküldte a Télapó a helyére. Még aznap jeleztem, hogy szerintem ez nem volt jó döntés, mivel rajta kívül mindenki (egy másik kisfiú kivételével) megkapta a csomagot (virgács nélkül). Még írhatnám, hogy milyen kifogásokat emeltem e döntés miatt, de sajnos még ezzel nincs vége a történetnek.
Másnap jeleztem ezt a kis incidenst az intézmény vezetőjének, ő azt mondta, hogy sajnálja ami történt és beszél a kollégáival. Azóta az óvó nénik a köszönésen kívül nem beszélnek velem, rám se néznek és ami a legszebb az igazgató is került. A mai nap nekem kellett ismételten felkeresnem, hogy mi történt. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy azért döntöttek így, hogy ez legyen a büntetés, mert az anyuka is panaszkodott a gyerekre, és különben is látható a változás.
Én közöltem, hogy ez nem az én döntésem volt, még meg sem kérdeztek erről, és különben is milyen rossznak kell lennie egy gyereknek, hogy ne kapjon csomagot.
Én egy óvoda váltáson gondolkozom, mert igaz, hogy a gyermekem szeret oda járni és én is meg voltam ezzel az ovival elégedve, de most úgy érzem, hogy a bizalmam teljesen elvesztettem feléjük.
Azt szeretném kérdezni, hogy:
1., Jogos-e a felháborodásom?,
2., Érdemes-e még egy lehetőséget adni az óvodának a gyermekem miatt, vagy váltsunk?
Válaszát előre is köszönöm. Mariann
A problémám a következő: Fiam 5 éves és ez a második év, hogy óvodába jár. Eddig különösebb probléma nélkül vette az akadályokat. Októbertől viszont egy kicsit megváltozott, akaratosabb lett. Ez mind otthon, illetve az oviban is jelentkezett, mégpedig elég hangos \"hiszti\" formájában. Ezt jeleztem is az óvodában és kértem, hogy beszéljünk erről a két óvó nénivel közösen, sajnos ez nem történt meg.
Eljött a december 6-a, és én arra mentem be az óvodába, hogy a gyermekem a Mikulástól csak egy virgácsot kapott, azzal, hogyha jól viselkedik, majd este az óvó néniktől megkaphatja a csomagot, majd visszaküldte a Télapó a helyére. Még aznap jeleztem, hogy szerintem ez nem volt jó döntés, mivel rajta kívül mindenki (egy másik kisfiú kivételével) megkapta a csomagot (virgács nélkül). Még írhatnám, hogy milyen kifogásokat emeltem e döntés miatt, de sajnos még ezzel nincs vége a történetnek.
Másnap jeleztem ezt a kis incidenst az intézmény vezetőjének, ő azt mondta, hogy sajnálja ami történt és beszél a kollégáival. Azóta az óvó nénik a köszönésen kívül nem beszélnek velem, rám se néznek és ami a legszebb az igazgató is került. A mai nap nekem kellett ismételten felkeresnem, hogy mi történt. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy azért döntöttek így, hogy ez legyen a büntetés, mert az anyuka is panaszkodott a gyerekre, és különben is látható a változás.
Én közöltem, hogy ez nem az én döntésem volt, még meg sem kérdeztek erről, és különben is milyen rossznak kell lennie egy gyereknek, hogy ne kapjon csomagot.
Én egy óvoda váltáson gondolkozom, mert igaz, hogy a gyermekem szeret oda járni és én is meg voltam ezzel az ovival elégedve, de most úgy érzem, hogy a bizalmam teljesen elvesztettem feléjük.
Azt szeretném kérdezni, hogy:
1., Jogos-e a felháborodásom?,
2., Érdemes-e még egy lehetőséget adni az óvodának a gyermekem miatt, vagy váltsunk?
Válaszát előre is köszönöm. Mariann
Kedves Mariann!
Levele felháborított és elkeserített! Hosszú pályafutásom alatt ilyen esetről még nem hallottam, mint amit leírt az óvodás ”Mikulás ünnepség” kapcsán! Sajnos ez minősíti a jelzett intézmény felnőtt dolgozóinak pedagógiai tevékenységét, ami nem fogadható el. Egy 5 éves kisgyerek számára érzelmileg ekkora csalódást okozni tilos! A negatív ráhatás nevelési célzata, hogy nem kap a Mikulástól csomagot, társaival ellentétben?! A fegyelmezésre egy szakavatott gyermekszerető és tisztelő igazi óvó néninek vannak ”jobb” pedagógiai módszerei, mint ez.
Szülői felháborodását jogosnak tartom, mert aki bizalmát megelőlegezve gyermekét óvodába adja, az feltételezi, hogy ott csak jót és jól igyekeznek neki adni fejlődése érdekében minden téren. A ”rossz gyerek” fogalmát- véleményem szerint és több évtizedes tapasztalatom alapján- mindig a felnőttek ”határozzák meg”, a nekik nem tetsző viselkedési formák alapján. Sajnos nem mindig reálisan! Az 5 éves gyerekek, a rájuk jellemző módon erősen szeretnék megvalósítani önállóságukat, igyekeznek elképzeléseiket, vágyaikat teljesíteni, egocentrikusak, és próbálják feszegetni ”határaikat”- ”mennyit engednek meg nekem?”- ezek természetes velejárói én-fejlődésüknek. Ezért változik viselkedésük, válnak akaratosabbá, mint kisfia is, de ez nem szándékos, tudatos reakció náluk. Azzá válhat a későbbiekben, ha nem megfelelő jelzéseket, üzeneteket kapnak tőlünk, felnőttektől.
Javaslom,- mivel eddig jó volt kapcsolata az óvodájukban az óvónőkkel- próbálja véglegesen tisztázni ezt az ominózus esetet, és ha úgy érzi mégis bízhat bennük, akkor hagyja kisfiát ott. Ám, ha bizalma végleg megrendült az ott dolgozókban, és az intézményvezető sem teszi helyre a dolgokat úgy érzi, akkor én is tanácsolom, hogy vigye el gyermekét másik óvodába!
Sok óvónő tisztességes, odaadó munkával igyekszik nevelni, szakmai tudása legjavával egyengetni az apróságok fejlődését- az Ő nevükben és sajátoméban kérek elnézést Öntől, gyermekétől emiatt az atrocitás miatt! Arra kérem bízzon meg az esetleges új óvó nénikben és kisfiával sokat beszélgessen, próbálja tudatosítani benne, hogy mit vár el tőle! Tegye ezt sok türelemmel és szeretettel- megéri!
Boldog ünnepeket és minden jót kívánva üdvözlöm családját! Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:11
Levele felháborított és elkeserített! Hosszú pályafutásom alatt ilyen esetről még nem hallottam, mint amit leírt az óvodás ”Mikulás ünnepség” kapcsán! Sajnos ez minősíti a jelzett intézmény felnőtt dolgozóinak pedagógiai tevékenységét, ami nem fogadható el. Egy 5 éves kisgyerek számára érzelmileg ekkora csalódást okozni tilos! A negatív ráhatás nevelési célzata, hogy nem kap a Mikulástól csomagot, társaival ellentétben?! A fegyelmezésre egy szakavatott gyermekszerető és tisztelő igazi óvó néninek vannak ”jobb” pedagógiai módszerei, mint ez.
Szülői felháborodását jogosnak tartom, mert aki bizalmát megelőlegezve gyermekét óvodába adja, az feltételezi, hogy ott csak jót és jól igyekeznek neki adni fejlődése érdekében minden téren. A ”rossz gyerek” fogalmát- véleményem szerint és több évtizedes tapasztalatom alapján- mindig a felnőttek ”határozzák meg”, a nekik nem tetsző viselkedési formák alapján. Sajnos nem mindig reálisan! Az 5 éves gyerekek, a rájuk jellemző módon erősen szeretnék megvalósítani önállóságukat, igyekeznek elképzeléseiket, vágyaikat teljesíteni, egocentrikusak, és próbálják feszegetni ”határaikat”- ”mennyit engednek meg nekem?”- ezek természetes velejárói én-fejlődésüknek. Ezért változik viselkedésük, válnak akaratosabbá, mint kisfia is, de ez nem szándékos, tudatos reakció náluk. Azzá válhat a későbbiekben, ha nem megfelelő jelzéseket, üzeneteket kapnak tőlünk, felnőttektől.
Javaslom,- mivel eddig jó volt kapcsolata az óvodájukban az óvónőkkel- próbálja véglegesen tisztázni ezt az ominózus esetet, és ha úgy érzi mégis bízhat bennük, akkor hagyja kisfiát ott. Ám, ha bizalma végleg megrendült az ott dolgozókban, és az intézményvezető sem teszi helyre a dolgokat úgy érzi, akkor én is tanácsolom, hogy vigye el gyermekét másik óvodába!
Sok óvónő tisztességes, odaadó munkával igyekszik nevelni, szakmai tudása legjavával egyengetni az apróságok fejlődését- az Ő nevükben és sajátoméban kérek elnézést Öntől, gyermekétől emiatt az atrocitás miatt! Arra kérem bízzon meg az esetleges új óvó nénikben és kisfiával sokat beszélgessen, próbálja tudatosítani benne, hogy mit vár el tőle! Tegye ezt sok türelemmel és szeretettel- megéri!
Boldog ünnepeket és minden jót kívánva üdvözlöm családját! Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:11
Tisztelt Szakértő!
Két kisfiam van a nagyobbik 8 éves, a kicsi 5 és fél.
A nagyfiam másodikos, a kisebb elméletileg nagycsoportos, de nem kezdjük még ősszel az iskolát.
A kisfiammal lenne olyan problémám, hogy: 2,5 évesen kezdtünk bölcsődébe járni, azóta ugyanabba az intézménybe járunk, most mint óvodás. Tehát elég régen ahhoz, hogy beszokjon. A problémáink kb. másfél éve kezdődtek, amikor én munkanélküli lettem. A kisfiam azóta hallani sem akar az óvodáról. Az óvónénik szerint egész nap nem hajlandó senkivel sem játszani, nem akar barátkozni, egész nap a saját világába zárkózva foglalja el magát. Hozzá kell tenni, ebben az óvodában a szabad játék elve az irányadó, az iskolai felkészítést is egy fejlesztő pedagógus látja el, heti egy alkalommal. A gyerekek vegyes csoportokba járnak . Sajnos a csoport elosztás is elég furcsa, 20 fiú és 6 lány, fiús játék pedig elég kevés van, így nem tud mindenki játszani, várni kell míg sorra kerülnek.
Azt gondolom, bár lehet, hogy nincs igazam, de a kisfiam nem tudja lefoglalni magát, egész nap unatkozik, így bezárkózik a kis világába, és ezzel tölti el a napot. Sokszor hazahozom ebéd után, ilyenkor egy kicsit jobb, de nem tökéletes. Az óvónénik szerint türelmetlen, nem hajlandó játszani a többiekkel, félrehúzódva egyedül van. ilyenkor leginkább eljátszik egy általa kedvelt mesét (mindegy, hogy én meséltem-e, vagy a tv-ben látta), és ez köti csak le.
Hozzá kell tenni, hogy eléggé anyás, 2,5 évig szoptattam, máig velem alszik, arra hivatkozva, hogy fél, pedig a nyári szünetben megtanult egyedül elaludni a testvérével külön szobában, de amint elkezdődött az ovi, azóta csak velem hajlandó aludni. Az óvónők javaslatára pszichológushoz vittük, de még csak egy alkalommal találkoztak. nem tudom mit tegyek, nekem semmi bajom itthon a gyermekemmel, szerető családban élünk, sokat foglalkozunk velük a férjemmel együtt, mindig odafigyelünk rájuk, ők a legfontosabbak nekünk. Nagyon szeretnék neki segíteni, mert már szinte belebetegszik, ha reggel elindulunk az oviba. Úgy érzem nem sokáig tartható már fent ez az állapot, kérem adjon tanácsot, hogyan segíthetnék neki, hogy zökkenőmentesen vegyük a még hátralévő időt! Segítségét előre is köszönöm!
Két kisfiam van a nagyobbik 8 éves, a kicsi 5 és fél.
A nagyfiam másodikos, a kisebb elméletileg nagycsoportos, de nem kezdjük még ősszel az iskolát.
A kisfiammal lenne olyan problémám, hogy: 2,5 évesen kezdtünk bölcsődébe járni, azóta ugyanabba az intézménybe járunk, most mint óvodás. Tehát elég régen ahhoz, hogy beszokjon. A problémáink kb. másfél éve kezdődtek, amikor én munkanélküli lettem. A kisfiam azóta hallani sem akar az óvodáról. Az óvónénik szerint egész nap nem hajlandó senkivel sem játszani, nem akar barátkozni, egész nap a saját világába zárkózva foglalja el magát. Hozzá kell tenni, ebben az óvodában a szabad játék elve az irányadó, az iskolai felkészítést is egy fejlesztő pedagógus látja el, heti egy alkalommal. A gyerekek vegyes csoportokba járnak . Sajnos a csoport elosztás is elég furcsa, 20 fiú és 6 lány, fiús játék pedig elég kevés van, így nem tud mindenki játszani, várni kell míg sorra kerülnek.
Azt gondolom, bár lehet, hogy nincs igazam, de a kisfiam nem tudja lefoglalni magát, egész nap unatkozik, így bezárkózik a kis világába, és ezzel tölti el a napot. Sokszor hazahozom ebéd után, ilyenkor egy kicsit jobb, de nem tökéletes. Az óvónénik szerint türelmetlen, nem hajlandó játszani a többiekkel, félrehúzódva egyedül van. ilyenkor leginkább eljátszik egy általa kedvelt mesét (mindegy, hogy én meséltem-e, vagy a tv-ben látta), és ez köti csak le.
Hozzá kell tenni, hogy eléggé anyás, 2,5 évig szoptattam, máig velem alszik, arra hivatkozva, hogy fél, pedig a nyári szünetben megtanult egyedül elaludni a testvérével külön szobában, de amint elkezdődött az ovi, azóta csak velem hajlandó aludni. Az óvónők javaslatára pszichológushoz vittük, de még csak egy alkalommal találkoztak. nem tudom mit tegyek, nekem semmi bajom itthon a gyermekemmel, szerető családban élünk, sokat foglalkozunk velük a férjemmel együtt, mindig odafigyelünk rájuk, ők a legfontosabbak nekünk. Nagyon szeretnék neki segíteni, mert már szinte belebetegszik, ha reggel elindulunk az oviba. Úgy érzem nem sokáig tartható már fent ez az állapot, kérem adjon tanácsot, hogyan segíthetnék neki, hogy zökkenőmentesen vegyük a még hátralévő időt! Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Több oka is lehet 5 és féléves kisfia említett viselkedésének, a legelső talán összefügg az ún. depedencia pszichés jelenséggel. Azaz az erős függés kérdésével, amelyből következhet az, hogy az édesanyától való ”elszakadás” csak részben történt meg. Kisgyermekkorban 3 nagy szakaszt figyelhetünk meg pszichológusok szerint; az első ”ölelj át szorosan” fokozat /anya. gyermek köteléke nagyon szoros/, azt követi a ”tegyél le” fázis /önállósodási törekvések a kicsi részéről, egyedül akar sok mindent megtenni, de úgy hogy, azt anya biztonságot jelentő közelében tegye /. A harmadik a ”hagyjál magamra” szakasz; ez az elszakadás, leválás igényének kifejezése a kisgyermek részéről. Ez a folyamat érzelmileg megviseli a szülőt, kicsijét egyaránt, de nem reked meg egészséges, természetes szituációban. Végig bekövetkezik még akkor is, ha feszültséggel, szorongással /bölcsis, ovis beszokáskor/ teli is az elején. A túl erősen kötődő apróságnak viszont nehéz dolga van; szinte sosem tud teljesen beilleszkedni ovis társai közé, negatívan befolyásolja akár teljesítményét is, képtelen alkalmazkodni totálisan a közösségi tevékenységekben. Van rá eset, amikor nem köti le semmi, unatkozik, ezért nem szeret járni oviba.
Másik ok lehet az, hogy valóban unatkozik kicsi fia, mivel nem kielégítő számára sem mennyiségben, sem minőségben az ovi által nyújtott tevékenységi rendszer, a játék szervezése /hely, idő, eszköz/ sem. Ezért jelenik meg ún. fantázia játéka is. Mit lehet tenni? Először is arra kérem /bár tudom igen nehéz, hisz én is anya vagyok/, segítse elő kisfiánál a leválást /ha ez áll fenn/, fokozatosan erősítse önállóságát! Bízza meg korának megfelelő feladatokkal, azok elvégzéséért dicsérje és mélyítse benne, hogy önálló erős, értékes emberke, aki sok mindenben egyedül is képes helytállni!
Másik javaslatom, hogy érdemes lenne konzultálni erről az óvónőkkel- kisfia kiemelt figyelmet, bizalmon alapuló biztonságot igényel. Óvatos szeretettel, türelemmel lehet az ilyen típusú gyerekeket bevonni, a számukra bizony nem könnyű közösségi, társas viselkedésbe és életmódba. Az ”anya nélküli idő” tartalmas és érzelmileg pozitív eltöltésének megszervezésében az óvodai nevelők személyisége sokat segíthet!
A pszichológusi vélemény és foglalkozás mellett igyekezzen mindennap beszélgetni, játszani vele, de fokozatosan ”engedje el” kis kezét és erősítsék önállóságát! Remélem sikerülni fog, bízzon kisfiában!
Üdvözlöm családját, boldog ünnepeket kívánok! Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:09
Több oka is lehet 5 és féléves kisfia említett viselkedésének, a legelső talán összefügg az ún. depedencia pszichés jelenséggel. Azaz az erős függés kérdésével, amelyből következhet az, hogy az édesanyától való ”elszakadás” csak részben történt meg. Kisgyermekkorban 3 nagy szakaszt figyelhetünk meg pszichológusok szerint; az első ”ölelj át szorosan” fokozat /anya. gyermek köteléke nagyon szoros/, azt követi a ”tegyél le” fázis /önállósodási törekvések a kicsi részéről, egyedül akar sok mindent megtenni, de úgy hogy, azt anya biztonságot jelentő közelében tegye /. A harmadik a ”hagyjál magamra” szakasz; ez az elszakadás, leválás igényének kifejezése a kisgyermek részéről. Ez a folyamat érzelmileg megviseli a szülőt, kicsijét egyaránt, de nem reked meg egészséges, természetes szituációban. Végig bekövetkezik még akkor is, ha feszültséggel, szorongással /bölcsis, ovis beszokáskor/ teli is az elején. A túl erősen kötődő apróságnak viszont nehéz dolga van; szinte sosem tud teljesen beilleszkedni ovis társai közé, negatívan befolyásolja akár teljesítményét is, képtelen alkalmazkodni totálisan a közösségi tevékenységekben. Van rá eset, amikor nem köti le semmi, unatkozik, ezért nem szeret járni oviba.
Másik ok lehet az, hogy valóban unatkozik kicsi fia, mivel nem kielégítő számára sem mennyiségben, sem minőségben az ovi által nyújtott tevékenységi rendszer, a játék szervezése /hely, idő, eszköz/ sem. Ezért jelenik meg ún. fantázia játéka is. Mit lehet tenni? Először is arra kérem /bár tudom igen nehéz, hisz én is anya vagyok/, segítse elő kisfiánál a leválást /ha ez áll fenn/, fokozatosan erősítse önállóságát! Bízza meg korának megfelelő feladatokkal, azok elvégzéséért dicsérje és mélyítse benne, hogy önálló erős, értékes emberke, aki sok mindenben egyedül is képes helytállni!
Másik javaslatom, hogy érdemes lenne konzultálni erről az óvónőkkel- kisfia kiemelt figyelmet, bizalmon alapuló biztonságot igényel. Óvatos szeretettel, türelemmel lehet az ilyen típusú gyerekeket bevonni, a számukra bizony nem könnyű közösségi, társas viselkedésbe és életmódba. Az ”anya nélküli idő” tartalmas és érzelmileg pozitív eltöltésének megszervezésében az óvodai nevelők személyisége sokat segíthet!
A pszichológusi vélemény és foglalkozás mellett igyekezzen mindennap beszélgetni, játszani vele, de fokozatosan ”engedje el” kis kezét és erősítsék önállóságát! Remélem sikerülni fog, bízzon kisfiában!
Üdvözlöm családját, boldog ünnepeket kívánok! Bischof Jusztina 2011. 12. 16. 16:09
Tisztelt Jusztina!
A kislányom 3 éves múlt szeptemberben, egyre nehezebben kezelhető, direkt ellenkezik a szüleivel, de leginkább az velem, olyan mintha valami miatt büntetné a szüleit.
Újabban nem akar óvodába járni, nagyon nehezen indulnak a reggelek, nem akar felkelni, nem akar mosdani, nem akar fogat mosni, nem akar felöltözni, nem akar fésülködni, mindenben ellenkezik.
Ha a közös ebéd alkalmával szedek húst a tányérjába az a baj, ha nem szedek az a baj.
Este, ha megyünk fürdeni és mondom neki, hogy most menjünk vetkőzni, akkor direkt elbújik, elszalad, az ellenkező irányba indul, csak azért, hogy ne úgy legyen ahogyan szülei szeretnék, nehezen indul a fürdés, utána pedig azért sír és hisztizik, mert nem akar kijönni a vízből.
Lefeküdni, aludni rendszerint nem akar időben nagyon sokszor visszahív bennünket, hogy szomjas vagy pisilni kell, kidobálja az alvós játékot és azután sír, ezáltal általában tolódik a lefekvés, így reggel dühöng azért mert fel kell kelni.
Az óvodába még nincsen közeli barátja, egyedül játszik, nagyon szófogadó és kezelhető, nincs rá panasz.
A boltban rendszeresen lepakol a polcokról, elszalad előlem, tegnap meg egy tojást a földhöz vágott.
Várom mielőbbi segítségét, tanácsát, hogy hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten, és mi válthatta ki ezt a viselkedést nála.
Köszönettel:
Kati
A kislányom 3 éves múlt szeptemberben, egyre nehezebben kezelhető, direkt ellenkezik a szüleivel, de leginkább az velem, olyan mintha valami miatt büntetné a szüleit.
Újabban nem akar óvodába járni, nagyon nehezen indulnak a reggelek, nem akar felkelni, nem akar mosdani, nem akar fogat mosni, nem akar felöltözni, nem akar fésülködni, mindenben ellenkezik.
Ha a közös ebéd alkalmával szedek húst a tányérjába az a baj, ha nem szedek az a baj.
Este, ha megyünk fürdeni és mondom neki, hogy most menjünk vetkőzni, akkor direkt elbújik, elszalad, az ellenkező irányba indul, csak azért, hogy ne úgy legyen ahogyan szülei szeretnék, nehezen indul a fürdés, utána pedig azért sír és hisztizik, mert nem akar kijönni a vízből.
Lefeküdni, aludni rendszerint nem akar időben nagyon sokszor visszahív bennünket, hogy szomjas vagy pisilni kell, kidobálja az alvós játékot és azután sír, ezáltal általában tolódik a lefekvés, így reggel dühöng azért mert fel kell kelni.
Az óvodába még nincsen közeli barátja, egyedül játszik, nagyon szófogadó és kezelhető, nincs rá panasz.
A boltban rendszeresen lepakol a polcokról, elszalad előlem, tegnap meg egy tojást a földhöz vágott.
Várom mielőbbi segítségét, tanácsát, hogy hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten, és mi válthatta ki ezt a viselkedést nála.
Köszönettel:
Kati
Kedves Kati!
3 éves kicsi lánya a dackorszakába lépett minden Ön által leírt reakciója, viselkedése ezt jelzi. A heves érzelmi kitörések, az ellenkezés, a kedvenc szó a ”nem” a ”nem akarom” ezek mind az életkori sajátosságainak megfelelő reagálások és arra utalnak, hogy nála is megindult az önállóságra törekvés, a saját akarata érvényesítésének megszerzésére tett próbálkozás. Azonban tudni kell, hogy ezek a megnyilvánulások nem szándékosan történő dolgok, nem tudatos tevékenységek részéről, csak azzá válhatnak. Abban az esetben, ha a szülői stratégiák, nevelési módszerek nem segítik őt át ezen az időszakon. Amelyeket leírt, szinte mind ún.. ”hiszti csapdák” /evés, fürdés, esti alvás, felkelés/. Ezek kezelése nem könnyű szülői feladat, mert általában csak otthon fordulnak elő, az oviban nem. Mindig a legszeretettebb személy /-ek/, anya, apa, nagyszülők közelében igyekszik minden kicsi gyerek dacolással kiharcolni, amit ő akar. Aktívvá válik és az munkál benne, hogy ”nem minden jó, amit csinálok, de hogy ismerjem, ha valamit rosszul teszek?”- vagyis nincs még tisztába saját képességeivel, de érvényesíteni szeretné azt, ami pillanatnyilag jó számára. A kicsiknek mindent tőlünk, felnőttektől kell megtanulniuk, a leghétköznapibb, a legegyszerűbb dolgokat is. Sok minden miatt dacolhat egy apróság, ennek okait tudva segíthet a szülő, ha megtalálja a jó megoldás kulcsát saját gyermekéhez. Meg kell próbálni a lehetőségekhez képest lazábban venni pl. ha hisztizik, bár ez nem könnyű, de arra kell gondolni vajon mi váltotta ki most belőle ezt a viselkedést.
Mivel igen tipikus és gyakori nevelési gond ez, sok szülő kér segítséget, támogatást a megoldásban. Ezért dolgoztuk ki online ”Hiszti- tanfolyamunk” 10-10 részes szóbeli és írásos anyagát, konkrét megoldásokat segítő tippekkel, ötletekkel, javaslatokkal- ajánlom Önnek is kedves Katalin, mert biztos vagyok benne, hogy talál kislánya számára is megkönnyítő módszereket, amelyekkel elviselhetőbbé válik mindkettőjük és a család számára is ez az időszak! További információt róla itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak Bischof Jusztina 2011. 12. 14. 11:47
3 éves kicsi lánya a dackorszakába lépett minden Ön által leírt reakciója, viselkedése ezt jelzi. A heves érzelmi kitörések, az ellenkezés, a kedvenc szó a ”nem” a ”nem akarom” ezek mind az életkori sajátosságainak megfelelő reagálások és arra utalnak, hogy nála is megindult az önállóságra törekvés, a saját akarata érvényesítésének megszerzésére tett próbálkozás. Azonban tudni kell, hogy ezek a megnyilvánulások nem szándékosan történő dolgok, nem tudatos tevékenységek részéről, csak azzá válhatnak. Abban az esetben, ha a szülői stratégiák, nevelési módszerek nem segítik őt át ezen az időszakon. Amelyeket leírt, szinte mind ún.. ”hiszti csapdák” /evés, fürdés, esti alvás, felkelés/. Ezek kezelése nem könnyű szülői feladat, mert általában csak otthon fordulnak elő, az oviban nem. Mindig a legszeretettebb személy /-ek/, anya, apa, nagyszülők közelében igyekszik minden kicsi gyerek dacolással kiharcolni, amit ő akar. Aktívvá válik és az munkál benne, hogy ”nem minden jó, amit csinálok, de hogy ismerjem, ha valamit rosszul teszek?”- vagyis nincs még tisztába saját képességeivel, de érvényesíteni szeretné azt, ami pillanatnyilag jó számára. A kicsiknek mindent tőlünk, felnőttektől kell megtanulniuk, a leghétköznapibb, a legegyszerűbb dolgokat is. Sok minden miatt dacolhat egy apróság, ennek okait tudva segíthet a szülő, ha megtalálja a jó megoldás kulcsát saját gyermekéhez. Meg kell próbálni a lehetőségekhez képest lazábban venni pl. ha hisztizik, bár ez nem könnyű, de arra kell gondolni vajon mi váltotta ki most belőle ezt a viselkedést.
Mivel igen tipikus és gyakori nevelési gond ez, sok szülő kér segítséget, támogatást a megoldásban. Ezért dolgoztuk ki online ”Hiszti- tanfolyamunk” 10-10 részes szóbeli és írásos anyagát, konkrét megoldásokat segítő tippekkel, ötletekkel, javaslatokkal- ajánlom Önnek is kedves Katalin, mert biztos vagyok benne, hogy talál kislánya számára is megkönnyítő módszereket, amelyekkel elviselhetőbbé válik mindkettőjük és a család számára is ez az időszak! További információt róla itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak Bischof Jusztina 2011. 12. 14. 11:47
Kedves Jusztina.
Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy a gyermekem két és fél éves szobatiszta gyerkőc de ha a kakilásról van szó akkor nem szól hanem inkább elbújik és a gatyába végzi a dolgát. Kérem adjon tanácsot hogy hogyan vegyem rá arra vagy mit tegyek hogy a wc-be kakiljon.Azért is fontos ez mert januárban kezdené az ovodát de igy sajnos nem mehet,de viszont ő már nagyon várja de ennek hatására sem hajlandó szolni hogy kakilnia kell. Segitségét és válaszát előre is köszönöm.
Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy a gyermekem két és fél éves szobatiszta gyerkőc de ha a kakilásról van szó akkor nem szól hanem inkább elbújik és a gatyába végzi a dolgát. Kérem adjon tanácsot hogy hogyan vegyem rá arra vagy mit tegyek hogy a wc-be kakiljon.Azért is fontos ez mert januárban kezdené az ovodát de igy sajnos nem mehet,de viszont ő már nagyon várja de ennek hatására sem hajlandó szolni hogy kakilnia kell. Segitségét és válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
A szobatisztasággal kapcsolatosan gyakran kérnek hasonló tanácsot. Ez azért van, mert- főleg a kisfiúk- ezen a téren általában később válnak teljesen szobatisztává. Nem mintha fejletlenebbek lennének, de náluk kicsit kitolódik ennek határideje, és az egyéni eltérések is nagyok. Javaslom, legyen türelemmel, hisz a tapasztaltak, kisfia életkori sajátosságait jelzik, és ez természetes az ő korában. Mint az is, hogy ne éreztessük velük, ”rosszat tettél!”, mert akkor bűntudat ébredhet bennük, hisz a szobatisztaság / a testi- lelki fejlettség nyomán/ szinte teljesen magától, fokozatosan alakul ki. Bátorítsuk, de erőszakot sosem érdemes alkalmazni. Sokat tesz, ha gyakran beszélgetünk vele róla, elmondjuk mit várunk el tőle, de ezt tegyük játékosan, nyugodtan; pl. kisbáb ”segítségével” kérjük, hogy ”gyere drágám, próbáld meg!”, és a báb ”figyeli” milyen ügyes nagy fiú az ő barátja. Másik dolog pedig az, hogy amikor észleli anya, hogy talán most kell kakilnia kicsijének, akkor ”vesse be” a bábot vagy a kedvenc plüssfiguráját, és ezzel motiválja. Folyamatosan mélyítse benne, hogy ez a jó megoldás. Természetesen ez hosszan tartó folyamat és még az oviban is lehet ”baleset” a nagyobbaknál is. Emellett a kicsi gyerekek hetek, hónapok alatt is nagy változásokon, fejlődésen mennek keresztül. Bízhat benne, hogy kicsije is ”készen fog állni” ezen a téren is a januári óvodakezdésre, ha folyamatosan, türelmesen, mindig elmondja neki újra és újra kívánságát, elmagyarázva meg fogja érteni egy idő elteltével! Bischof Jusztina 2011. 12. 13. 11:57
A szobatisztasággal kapcsolatosan gyakran kérnek hasonló tanácsot. Ez azért van, mert- főleg a kisfiúk- ezen a téren általában később válnak teljesen szobatisztává. Nem mintha fejletlenebbek lennének, de náluk kicsit kitolódik ennek határideje, és az egyéni eltérések is nagyok. Javaslom, legyen türelemmel, hisz a tapasztaltak, kisfia életkori sajátosságait jelzik, és ez természetes az ő korában. Mint az is, hogy ne éreztessük velük, ”rosszat tettél!”, mert akkor bűntudat ébredhet bennük, hisz a szobatisztaság / a testi- lelki fejlettség nyomán/ szinte teljesen magától, fokozatosan alakul ki. Bátorítsuk, de erőszakot sosem érdemes alkalmazni. Sokat tesz, ha gyakran beszélgetünk vele róla, elmondjuk mit várunk el tőle, de ezt tegyük játékosan, nyugodtan; pl. kisbáb ”segítségével” kérjük, hogy ”gyere drágám, próbáld meg!”, és a báb ”figyeli” milyen ügyes nagy fiú az ő barátja. Másik dolog pedig az, hogy amikor észleli anya, hogy talán most kell kakilnia kicsijének, akkor ”vesse be” a bábot vagy a kedvenc plüssfiguráját, és ezzel motiválja. Folyamatosan mélyítse benne, hogy ez a jó megoldás. Természetesen ez hosszan tartó folyamat és még az oviban is lehet ”baleset” a nagyobbaknál is. Emellett a kicsi gyerekek hetek, hónapok alatt is nagy változásokon, fejlődésen mennek keresztül. Bízhat benne, hogy kicsije is ”készen fog állni” ezen a téren is a januári óvodakezdésre, ha folyamatosan, türelmesen, mindig elmondja neki újra és újra kívánságát, elmagyarázva meg fogja érteni egy idő elteltével! Bischof Jusztina 2011. 12. 13. 11:57
Kedves Jusztina!
Kisfiam februárban lesz négy éves,tavaly szeptemberben kezdte az óvodát.A problémák is ekkor kezdődtek.Az első két hónap nagyon nehéz volt neki is nekünk szülőknek is.Minden reggel sírt mikor otthagytam,zárkózott lett magába fordult volt hogy órákon keresztül ült egy helyen nem akart enni-inni nem játszott senkivel nem beszélt az óvónénikkel.Aztán lett egy kis barátja és szívesebben járt oviba,de sajnos a kisgyerek elköltözött.Egyik óvónéni is elment jött helyette másik.Innen kezdve a mai napig kisfiam nem szeret oviba járni amit meg is mond.Közben történtek még incidensek:
másik gyerek leköpte,megütötte,megharapta,ellopták a játékmotorját amit az óvónő kért hogy vigyek be hátha jobb kedve lesz tőle és legalább az udvaron játszik.Ezen dolgok ellenére mégis mindig hallgattam az óvónőkre és szorgalmaztam gyermekemet,hogy oviba járni jó és kell.(Pedig már nekem is elegem volt akkora)Igyekeztem normálisan megbeszélni az óvónőkkel a problémákat.Még csak 3 hónapja kezdődött el ismét az ovi de már a harmadik óvónőváltáson vagyunk túl ami szerintem nem tesz jót a gyerekeknek enyhén szólva(szülőin jeleztük is de hát az óvónők jobb állást kaptak így mentek).Kisfiam csak nagyon ritkán megy szívesen oviba mai napig sír reggelente és amit nem értek van hogy akkor is amikor megyek érte sírva bújik hozzám.Kérdezem az óvónőket mi volt semmi jól érezte magát a válasz mindig ez,nem volt semmi gond.
Van barátja az oviban és a legújabb óvónénit is kedveli.Viszont pár hónapja elkezdett dadogni,a gyerekorvos szerint nem kell még ezzel foglalkozni csak ha nem múlik el(lehet élettani dadogás amit kinő)de örökölhette is mert van a rokonságban aki dadog,de lehet,hogy trauma érte ami itthon biztos hogy nem szerintem az oviban történt valami.És az utolsó csepp a pohárban:Mai nap mikor férjemmel mentünk érte délben mivel később kezdték az ebédet és nem csukták be a csoportszoba ajtaját kisfiam észrevett és kijött hozzánk,dadusnéni kijött érte hogy menjen vissza mert szülinapot ünnepelnek és ő is kap tortát.Mondtuk menj nyugodtan anya és apa megvár.Kisfiam sírva de visszament.Egyik óvónéni akiről előtte mindig azt mondta nem szereti kiabálni kezdett vele hogyha nem hagyja abba a sírást kijön és hazaküld minket.Egymás után többször elkiabálva ezzel fenyegette meg mire a kisfiam sírógörcsöt kapott.Megelégeltük ezt hallgatni férjem bement érte és kihozta.Kisfiam remegett és nagyon sírt.Óvónéni kijött utánunk:miért visszük el a gyereket stb.Amit tőlünk szavakban kapott azt nem írom le mert nem volt szép.De mi is lekiabáltuk a fejét.Elmondtam neki hogy én nem beszélek vele otthon így akkor ő mit képzel hogy meri!Erre ő:Negatív ráhatással próbáltam elérni hogy fejezze be.Az én gyerekem tud viselkedni mindig szót fogad nekik jó gyerek azért mert sír negatív ráhatást kell alkalmazni?Megteheti ezt egy óvónő?
Szeretném megkérdezni,joga van-e gyermekemmel kiabálnia?megfenyegetni megijeszteni egy síró gyereket?
Van e értelme panaszt tenni ezért ellene és kaphat-e valamit érte?Milyen Óvónő az ilyen???
Annyit még szeretnék leírni,hogy jelen volt még egy óvónő,két dajka és a vezető óvónő is a csoport szobában tartózkodott,akitől elvártam volna hogy kijön és megkérdezi mi a probléma....de senki még csak nem is szólt rá hogy talán nem kéne....
Talán az oviban nem szabad sírni mert az őt idegesíti? Kisfiam ma elmondta,hogy \"Kati néni\"mindig kiabál vele mikor sír.-hát gondolom ezért nem szerette soha.
Talán az volna a megoldás ha másik oviba vinném?Nem tudom hogy melyikkel ártok neki többet ha itt hagyom vagy átíratom.Életemben nem voltam még ilyen tanácstalan!!!A gyermekünk az életünk!Hogy hagyjam ott nyugodtan ebben az oviban?Nem bíztam eddig sem bennük de ezek után soha nem fogok.Milyen alapon mondjam a kisfiamnak hogy oviba járni jó?Ennyi negatív élmény után.Persze voltak pozitív dolgok is de talán egy gyerekben jobban nyomot hagy a negatív.Kértünk időpontot nevelési tanácsadóba is mert tanácstalanok vagyunk,és szeretnénk megtudni mi történt vagy történik a gyerekkel.
Nagyon várom a válaszát és nagyon köszönöm hogy elolvassa!
Kedves Anyuka!
Mindig szomorúan olvasok hasonló leveleket, mint az Ön által írottat is. Megértem elkeseredését, hisz minden szülő félti gyermekét, és óvodába azért íratja be, hogy ott kortársaival kiegyensúlyozott körülmények között tanulja a társas együttlétet, jó légkörben játsszon, tapasztaljon minél többet, érjék pozitív élmények és fejlődjön minden téren, Az természetes, hogy a kezdeti időszak nehéz szülőnek, kicsi gyereknek egyaránt, amikor először történik meg a családi környezetből való kikerülés, az első ”leválás” a szülőktől. Ez egyénenként is változó módon, de megvisel minden apróságot. Itt erősödik fel az óvónői szerep; a gyermekszerető, empatikus és türelemmel megáldott nevelői tevékenység! A szülők megelőlegzett bizalmának eleget téve lelkiismeretes munkával kell segíteni a kicsi gyerekeket első nehéz útjukon! Sajnálatos, hogy ez nem mindig történik így. Mint az sem, hogy a beilleszkedésben segítő felnőtt marad a gyerekekkel végig. Szintén gátolja ezt a folyamatot, és lelkileg megviseli az óvodát kezdő kicsiket, ha az óvó nénik személye változik. Az Ön által leírt ”incidensek” elkeserítőek! A negatív ráhatás, az érzelmi ”terror” csak ronthat az amúgy is feszült apróság,- így a kisfiuk helyzetén is. Válaszolva kérdésére- egyetlen óvó néninek sincs joga fenyegetni, ijesztgetni, érzelmileg zsarolni a rá bízott csöppségeket! Ha a szakmai tudással /pedagógiai, pszichés ismeretekkel/ és a gyermekek szeretetével közeledik a felnőtt új kis neveltjeihez, akkor ilyen szituáció nem történhet meg! Amennyiben az intézményért felelős vezető, a jelenlétében történt esetre nem reagált kellőképpen, akkor sajnos magam is azt javaslom, váltsanak óvodát. Ilyen légkörben nincs biztosítva kicsi gyermeke kiegyensúlyozott nevelése! Lehetne panaszt tenni az intézményt fenntartó szervnél, a területileg illetékes gyermekvédelmi szervnél, de a gyakorlat azt igazolja, hogy ha az intézményvezetője is eltekint hasonló szituációkon, akkor ezek a problémák mélyebb gyökerűek. A tisztességgel, szakmai elhivatottsággal nevelő kollégáim nevében én kérek elnézést Önöktől, és arra kérem, bízzanak meg a másik óvoda nevelőiben! Kisfia ismételt beszoktatása sem lesz könnyű, de az eredmény megéri Ennek ellenére egyetértek a gyermekorvos véleményével is, az élettani dadogás lehet ideiglenes, és éppen erre a korra tehető. Ha erősödne nála akkor is, amikor megváltoznak körülményei, és beilleszkedése megtörténik az új oviban /ehhez idő, türelem kell/, javaslom akkor, forduljanak logopédushoz.
A korai gyermekkor első hat évében meghatározóak az élmények, tapasztalatok és ezért igen fontos, hogy ezek minél pozitívabbak legyenek. Ezért tanácsolom a másik óvodát! Remélem sikeres lesz döntése és bízzon kicsijében, adjon neki időt és igyekezzen még ezek után is bizalommal fordulni új óvodai nevelőihez!
Üdvözlöm családját!
Kedves Jusztina!
Kisfiam február végén lesz 3 éves. Szeptembertől jár óvodába. Apás beszoktatás történt, ami nagyon jól sikerült. Reggel szívesen megy és jól érzi magát. Az óvónőket nagyon megkedvelte. Az óvónők szerint viselkedésével semmi gond sincs. Részt vesz a foglalkozásokon, ügyesen játszik a többiekkel, az étvágya is kiváló. Az itthoni viselkedése ezzel ellentétben egyre több aggodalomra ad okot. Nagyon agresszív és támadó. Gyakran ordibál és verekszik. Könnyen dühbe gurul, vásárlás közben akár idegenekre is rácsap. Gyakran mondogatja, hogy bántja majd a nénit, bácsit, gyerekeket. Ha valami nem úgy van, ahogyan ő szeretné, földhöz csapja magát, dobálózik, ütöget minket. Igyekszünk következetesek lenni, a hisztivel nem foglalkozunk és büntetésként beküldjük a szobájába 2-3 percre, ahonnan csak akkor jöhet ki, ha bocsánatot kért és megbeszéltük, hogy mi történt. Sajnos ez a módszer nem vezet eredményre. Viselkedése egyre rosszabb. Különösen az én jelenlétemben. Ha érte megyek az óvodába ott is rögtön elkezd rendetlenkedni, bántja a társait, felrúgja a játékokat, ami az óvónők szerint sosem fordul elő napközben. A játszótéren a játékait (labdáját, biciklijét) nem osztja meg másokkal, előfordul, hogy ráordít arra a gyerekre, aki ugyanazon a csúszdán szeretne lecsúszni, mint ő. Februárban született meg a kistestvére. Amióta mászik és el tudja venni a játékait, azóta őt is rendszeresen bántja. Van, hogy minden ok nélkül. Belerúg, ha elmegy mellette, vagy simogatás után rácsap a fejére. Ha elalszik, akkor rögtön kiabálni kezd, hogy felébressze. Igyekszem sokat foglalkozni vele. Gyakran megszeretgetem, ha itthon van, szinte csak vele foglalkozom (már amennyire ez a testvére mellett lehetséges), de úgy tűnik folyamatosan provokál. Nem tudjuk, hogy a féltékenység okozza-e mindezt. A testvére születése előtt is verekedős, hisztis gyerek volt. Agresszív viselkedése nem tudjuk honnan ered, mi nem bántottuk sosem. Mindig próbáljuk megbeszélni a dolgokat, de ennek semmi eredménye. Gondolkodtunk már gyermekpszichológus felkeresésén is. Kérem, adjon tanácsot, mert eléggé elkeserítő a jelenlegi helyzet.
Kisfiam február végén lesz 3 éves. Szeptembertől jár óvodába. Apás beszoktatás történt, ami nagyon jól sikerült. Reggel szívesen megy és jól érzi magát. Az óvónőket nagyon megkedvelte. Az óvónők szerint viselkedésével semmi gond sincs. Részt vesz a foglalkozásokon, ügyesen játszik a többiekkel, az étvágya is kiváló. Az itthoni viselkedése ezzel ellentétben egyre több aggodalomra ad okot. Nagyon agresszív és támadó. Gyakran ordibál és verekszik. Könnyen dühbe gurul, vásárlás közben akár idegenekre is rácsap. Gyakran mondogatja, hogy bántja majd a nénit, bácsit, gyerekeket. Ha valami nem úgy van, ahogyan ő szeretné, földhöz csapja magát, dobálózik, ütöget minket. Igyekszünk következetesek lenni, a hisztivel nem foglalkozunk és büntetésként beküldjük a szobájába 2-3 percre, ahonnan csak akkor jöhet ki, ha bocsánatot kért és megbeszéltük, hogy mi történt. Sajnos ez a módszer nem vezet eredményre. Viselkedése egyre rosszabb. Különösen az én jelenlétemben. Ha érte megyek az óvodába ott is rögtön elkezd rendetlenkedni, bántja a társait, felrúgja a játékokat, ami az óvónők szerint sosem fordul elő napközben. A játszótéren a játékait (labdáját, biciklijét) nem osztja meg másokkal, előfordul, hogy ráordít arra a gyerekre, aki ugyanazon a csúszdán szeretne lecsúszni, mint ő. Februárban született meg a kistestvére. Amióta mászik és el tudja venni a játékait, azóta őt is rendszeresen bántja. Van, hogy minden ok nélkül. Belerúg, ha elmegy mellette, vagy simogatás után rácsap a fejére. Ha elalszik, akkor rögtön kiabálni kezd, hogy felébressze. Igyekszem sokat foglalkozni vele. Gyakran megszeretgetem, ha itthon van, szinte csak vele foglalkozom (már amennyire ez a testvére mellett lehetséges), de úgy tűnik folyamatosan provokál. Nem tudjuk, hogy a féltékenység okozza-e mindezt. A testvére születése előtt is verekedős, hisztis gyerek volt. Agresszív viselkedése nem tudjuk honnan ered, mi nem bántottuk sosem. Mindig próbáljuk megbeszélni a dolgokat, de ennek semmi eredménye. Gondolkodtunk már gyermekpszichológus felkeresésén is. Kérem, adjon tanácsot, mert eléggé elkeserítő a jelenlegi helyzet.
Kedves Anyuka!
3 éves kisfia dackorszakát éli, amelyre heves érzelem kitörések is jellemzőek- főleg ebben a korban-, és ez időnként átmehet agresszív megnyilvánulásba is. A kisgyermekkori agresszióról már írtam blogbejegyzéseket, ebben is elemeztem okait, következményeit /www.ovisvilag.blog.hu/. Több oka is lehet annak, hogy egy csöppség dühét, félelmeit ilyen ösztönös, nagyon impulzív, kontroll nélküli, haragos kitörésekkel kompenzálja. Például, ha családon kívül /oviban/ megerősödik benne- társaktól ”elsajátítja”, érzékeli, hogy ezzel céljait, akaratát eléri. Van hasonló jelenség- mint kicsi fiánál is- amikor a szülők, főleg anya jelenlétében ”bátrabb” lesz, és a benne zajló indulatoknak, belső feszültségeknek- amiről életkori sajátosságainál fogva még nem tud beszélni- így ad hangot /szétrontja társai játékát, bántja őket/, vagyis akkor meri tenni. Más helyzetben azért nem, mert a közösségi szabályokat, korlátokat az oviban elfogadta, betartja . Édesanyát viszont ”kipróbálja”- meddig és mennyit enged meg neki?! Az agresszív viselkedésnek gyakran célja a kicsi gyereknél a frusztráció csökkentése; csalódások miatt, úgy érzi nem kap számára elegendő figyelmet, de a környezetében látott, hallott filmek hatása, élmények, a körülötte történtek megtapasztalása is kiváltó ok lehet. Mint az otthoni légkör; a szülők leterheltsége is- nem érti még az ember 3 éves korban, hogy mi miért történik /ok-okozat/, de érzi, ha valami számára nem megfelelő, elegendő, és ezért is kialakulnak agresszív reakciói.
A hiszti, a dacolás, az önállóságra törekvés, az akaratának érvényesítését kiharcoló kisgyerekek ”fegyvere”, ám tudnunk kell, hogy ez nem szándékos, tudatos megnyilvánulás! Később, ha kezelése nem megfelelő, válhat azzá is. Ezért a dackori jelenségekkel ”törődni” kell. Javaslom az Ön kicsije esetében is, hogy húzzon számára határokat és ehhez ragaszkodjon, legyen vele következetes, de minden esetben biztosítsa őt feltételnélküli szeretetéről is! A számára érthető /hisz még kicsi/, egyszerű de határozottan közölt tiltás legyen pl. a fizikai bántás, a kistesóba való belerúgás /!/ és a hasonló agresszív reakciók. Ezt mindig mondja el neki, és kapjon érte ”büntit”, vagyis vonja ki néhány percre a megszokott tevékenységből oly módon, hogy szemkontaktust teremtve, hozzá leguggolva, mélyebb hangszínnel közli vele ”ezt nem teheted, nem engedem meg, és büntetésül ülj le!” /sarokba, párnára, kisszékre, stb./, addig ne szóljon hozzá, míg tart a türelmi idő, utána közölje vele miért kapta, de azt is, hogy nem rá, hanem amit tett, azért haragszik. Az érzelmi melegséget, az Ön komoly elhatározottságát meg fogja érezni, és egy idő eltelte után betartja a szabályokat! Ehhez nagyfokú türelem, és értő, érző figyelem is szükséges továbbra is szülői részről.
Az irigység miatti gyermeki dühvel kapcsolatban annyit, hogy ez természetes reakciója apróságának, ilyenkor mindent akarnak, de semmit nem szeretnek adni /”Dagobert bácsi” szindróma/, konok módon védik tulajdonukat vagy a számukra kedves játékszereket. Ez normális és érthető, hisz ezt is meg kell tanulniuk sok magyarázattal, példaadással az évek során.
Ajánlom kisgyermekei további neveléséhez a gyakorlati tippekkel, ötletekkel, módszerekkel összeállított Online Hiszti- tanfolyamunk szóbeli és írásos anyagát. További információt róla itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak Bischof Jusztina 2011. 11. 23. 14:21
3 éves kisfia dackorszakát éli, amelyre heves érzelem kitörések is jellemzőek- főleg ebben a korban-, és ez időnként átmehet agresszív megnyilvánulásba is. A kisgyermekkori agresszióról már írtam blogbejegyzéseket, ebben is elemeztem okait, következményeit /www.ovisvilag.blog.hu/. Több oka is lehet annak, hogy egy csöppség dühét, félelmeit ilyen ösztönös, nagyon impulzív, kontroll nélküli, haragos kitörésekkel kompenzálja. Például, ha családon kívül /oviban/ megerősödik benne- társaktól ”elsajátítja”, érzékeli, hogy ezzel céljait, akaratát eléri. Van hasonló jelenség- mint kicsi fiánál is- amikor a szülők, főleg anya jelenlétében ”bátrabb” lesz, és a benne zajló indulatoknak, belső feszültségeknek- amiről életkori sajátosságainál fogva még nem tud beszélni- így ad hangot /szétrontja társai játékát, bántja őket/, vagyis akkor meri tenni. Más helyzetben azért nem, mert a közösségi szabályokat, korlátokat az oviban elfogadta, betartja . Édesanyát viszont ”kipróbálja”- meddig és mennyit enged meg neki?! Az agresszív viselkedésnek gyakran célja a kicsi gyereknél a frusztráció csökkentése; csalódások miatt, úgy érzi nem kap számára elegendő figyelmet, de a környezetében látott, hallott filmek hatása, élmények, a körülötte történtek megtapasztalása is kiváltó ok lehet. Mint az otthoni légkör; a szülők leterheltsége is- nem érti még az ember 3 éves korban, hogy mi miért történik /ok-okozat/, de érzi, ha valami számára nem megfelelő, elegendő, és ezért is kialakulnak agresszív reakciói.
A hiszti, a dacolás, az önállóságra törekvés, az akaratának érvényesítését kiharcoló kisgyerekek ”fegyvere”, ám tudnunk kell, hogy ez nem szándékos, tudatos megnyilvánulás! Később, ha kezelése nem megfelelő, válhat azzá is. Ezért a dackori jelenségekkel ”törődni” kell. Javaslom az Ön kicsije esetében is, hogy húzzon számára határokat és ehhez ragaszkodjon, legyen vele következetes, de minden esetben biztosítsa őt feltételnélküli szeretetéről is! A számára érthető /hisz még kicsi/, egyszerű de határozottan közölt tiltás legyen pl. a fizikai bántás, a kistesóba való belerúgás /!/ és a hasonló agresszív reakciók. Ezt mindig mondja el neki, és kapjon érte ”büntit”, vagyis vonja ki néhány percre a megszokott tevékenységből oly módon, hogy szemkontaktust teremtve, hozzá leguggolva, mélyebb hangszínnel közli vele ”ezt nem teheted, nem engedem meg, és büntetésül ülj le!” /sarokba, párnára, kisszékre, stb./, addig ne szóljon hozzá, míg tart a türelmi idő, utána közölje vele miért kapta, de azt is, hogy nem rá, hanem amit tett, azért haragszik. Az érzelmi melegséget, az Ön komoly elhatározottságát meg fogja érezni, és egy idő eltelte után betartja a szabályokat! Ehhez nagyfokú türelem, és értő, érző figyelem is szükséges továbbra is szülői részről.
Az irigység miatti gyermeki dühvel kapcsolatban annyit, hogy ez természetes reakciója apróságának, ilyenkor mindent akarnak, de semmit nem szeretnek adni /”Dagobert bácsi” szindróma/, konok módon védik tulajdonukat vagy a számukra kedves játékszereket. Ez normális és érthető, hisz ezt is meg kell tanulniuk sok magyarázattal, példaadással az évek során.
Ajánlom kisgyermekei további neveléséhez a gyakorlati tippekkel, ötletekkel, módszerekkel összeállított Online Hiszti- tanfolyamunk szóbeli és írásos anyagát. További információt róla itt talál:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak Bischof Jusztina 2011. 11. 23. 14:21
Tisztelt Jusztina
Néhány éve óvónőként dolgozok A csoportomban nagyon jó értelmi képeségekkel rendelkező gyermekek járnak, nagyon aktivak és kiváncsi természetűek, aminek természetesen örvendek is. Mivel most 4 évesek egyre gyakrabban tapasztalom a dacot, az agresszivitást (mint szóban mint cselekedetben) mind társaikkal szemben, mint pedig velem szemben, elsődlegesen a fiúknál. Nagyon változó hangulatúak mostanában. Mig tavaly aktivan résztvettek a tevékenységekbe, mostanában azt tapasztalom, hogy bármennyire is érdekesre és ötletesre tervezem, sok játékkal és énekkel mégis kivonják magukat és vállukat vonogatva vonulnak el dacosan. Viszont ha egy két gyermek kihúzza magát a tevékenység alól hamar felborul a rend. Természetesen nem tartom helyesnek, hogy minden nap panaszkodjak a szülőknek, hogy nem fogadtak szót, de volt alkalom, hogy megemlitettem. Azt is láttam, hogy ez nem mindig esett jól a szülőknek. Próbáltam már változtatni a helyzeten, nagyon sokat dicsérem őket, ha szépen dolgoznak, mindig konkrétan dicsérem őket, és ha rosszat cselekedtek akkor azt is konkrétan elitélem, és próbálom megmagyarázni, hogy mért nem helyes, de gyakran mint a falra hányt borsó, elszallad fülük mellett. Bizonyára nem vagyok elég szigorú de azt szeretném, hogy ne szeressék az óvodát, vagy tartsanak tőlem, mert úgy gondolom a gyerekeknek az óvoda olyan hely kell legyen, ahova szivesen járnak, és élményekkel térjenek haza.Nem tartom azt sem helyesnek, hogy egész nap büntetésben üljön egy egy gyermek. Néha ezen okok miatt tanácstalan vagyok és kudarcot érzek munkámban. Hogyan tudnék ezen változtatni, vagy valami felett elsiklottam és amiatt borult meg az egyensúly? Gondolom furcsa hogy óvónő kér Öntől tanácsot, de megszeretném oldani ezt a helyzetet, mivel hosszútávon a gyermekek rovására megy.Válaszát és segitségét előre is köszönöm!
Néhány éve óvónőként dolgozok A csoportomban nagyon jó értelmi képeségekkel rendelkező gyermekek járnak, nagyon aktivak és kiváncsi természetűek, aminek természetesen örvendek is. Mivel most 4 évesek egyre gyakrabban tapasztalom a dacot, az agresszivitást (mint szóban mint cselekedetben) mind társaikkal szemben, mint pedig velem szemben, elsődlegesen a fiúknál. Nagyon változó hangulatúak mostanában. Mig tavaly aktivan résztvettek a tevékenységekbe, mostanában azt tapasztalom, hogy bármennyire is érdekesre és ötletesre tervezem, sok játékkal és énekkel mégis kivonják magukat és vállukat vonogatva vonulnak el dacosan. Viszont ha egy két gyermek kihúzza magát a tevékenység alól hamar felborul a rend. Természetesen nem tartom helyesnek, hogy minden nap panaszkodjak a szülőknek, hogy nem fogadtak szót, de volt alkalom, hogy megemlitettem. Azt is láttam, hogy ez nem mindig esett jól a szülőknek. Próbáltam már változtatni a helyzeten, nagyon sokat dicsérem őket, ha szépen dolgoznak, mindig konkrétan dicsérem őket, és ha rosszat cselekedtek akkor azt is konkrétan elitélem, és próbálom megmagyarázni, hogy mért nem helyes, de gyakran mint a falra hányt borsó, elszallad fülük mellett. Bizonyára nem vagyok elég szigorú de azt szeretném, hogy ne szeressék az óvodát, vagy tartsanak tőlem, mert úgy gondolom a gyerekeknek az óvoda olyan hely kell legyen, ahova szivesen járnak, és élményekkel térjenek haza.Nem tartom azt sem helyesnek, hogy egész nap büntetésben üljön egy egy gyermek. Néha ezen okok miatt tanácstalan vagyok és kudarcot érzek munkámban. Hogyan tudnék ezen változtatni, vagy valami felett elsiklottam és amiatt borult meg az egyensúly? Gondolom furcsa hogy óvónő kér Öntől tanácsot, de megszeretném oldani ezt a helyzetet, mivel hosszútávon a gyermekek rovására megy.Válaszát és segitségét előre is köszönöm!
Kedves Kolléganő!
Köszönöm leveled és nem találom furcsának, hogy tanácsot kérsz, több óvónő megteszi, főleg a fiatalabbak és azok, akik szívükön viselik munkájukat! Bocs a tegezésért, de szakmabeli és fiatalabb vagy nálam! Tedd te is, ha írsz még!
Mivel általában- és ez a munkánk lényege- a gyerekek tetteire, viselkedésére, érdeklődő kíváncsiságára, reakcióikra reagálnunk kell minden esetben, így megtapasztalják, hogy mit várunk el tőlük. Koruk miatt mi alkotjuk meg azokat a szabályokat, hisz mi vagyunk értük felelősek- mi vagyunk a ”főnökök”. A kicsi gyerekek életkori sajátosságaiknál fogva különféleképpen reagálnak ezekre a szabályokra, korlátokra. A dackorszak egyik jellegzetessége éppen az, hogy önállósodási, akarati törekvéseiket szeretnék érvényesíteni, ezért kipróbálják ”meddig húzható ki az a gumiszál”, meddig engedünk nekik. A nevelői szigorúság szükséges ezért, de mindenképp értő, érző figyelemmel párosítva. Ha nekik való, számukra érthető és teljesíthető, egyszerű nyelven megfogalmazott szabályokat kell betartaniuk, arra képesek- amennyiben következetesen és egyéni odafigyeléssel ”kérjük számon tőlük”. A szabályok megtanításának időszakát, azok rögzítése követi és ezután a jól működő szabályok ideje jön el. Ha elég karizmatikusak, folyamatosan következetesek, ám mégis rugalmasak vagyunk csoportunkkal. Ezért arra kérlek, ne félj attól, hogy nem fogják szeretni az ovit, vagy majd tartanak Tőled! Hisz a gyerekek megérzik /még ha nem is értik teljesen/ az őszinte szeretet sugárzó viselkedésedet, reakcióidat akkor is, ha ragaszkodsz a szabályokhoz, ha leállítod a játékon összeveszőket, ha rászólsz az egymást zavaró, esetleg bántalmazó gyerekekre
Az érdeklődés felkeltéshez, a különféle tevékenységek motiválására mindig az óvónő személyisége, egyénisége a garancia. Valamint az a tény, hogy mennyire ismerjük a csoportunkat /egyénileg is/! Ha a kezdeményezéseid során elvesztenék érdeklődésüket, akkor változtass módszert! Ha unják, nem találják elég vonzónak természetesen elmennek de ha pl. egy báb ”invitálja” őket közös tevékenységre vagy egy kedvenc játékszer /nekem egy Brumi nevű kis plüssmaci volt a segítőtársam/, akkor arra felfigyelhetnek. Ha jól kijátszották magukat, lanyhul a spontán játék, érdemes bármi mást ”beajánlani” számukra. Vagy csupán közéjük ülve elkezdeni pl. barkácsolni zöldségfélékből felhívó jelleg nélkül- lassan érdeklődni kezdenek, velük folytatni, közben mondókázni /pl. répa, retek, mogyoró…/, a zöldségeket megízlelni /bekötött szemmel felismerni…./, tudatosan továbbépíteni az általad előre megtervezett tevékenységeket, játékokat.
A legjobb és legalapvetőbb eleme a közösség megteremtésének az együttes tevékenység, az együttműködés. Ehhez sok- sok ismeretet kell elsajátítani az apró népnek, mindezt a közös tevékenységek, tapasztalatok, élmények fejlesztik, formálják.
Mindezeket nekünk óvónőknek kell biztosítanunk számukra, de minden görcsösség nélkül, sok kreativitással, humorral /!/ és szeretettel!
Kérlek, írj majd Rólatok!
Szeretettel üdvözöllek! Bischof Jusztina 2011. 11. 22. 11:21
Köszönöm leveled és nem találom furcsának, hogy tanácsot kérsz, több óvónő megteszi, főleg a fiatalabbak és azok, akik szívükön viselik munkájukat! Bocs a tegezésért, de szakmabeli és fiatalabb vagy nálam! Tedd te is, ha írsz még!
Mivel általában- és ez a munkánk lényege- a gyerekek tetteire, viselkedésére, érdeklődő kíváncsiságára, reakcióikra reagálnunk kell minden esetben, így megtapasztalják, hogy mit várunk el tőlük. Koruk miatt mi alkotjuk meg azokat a szabályokat, hisz mi vagyunk értük felelősek- mi vagyunk a ”főnökök”. A kicsi gyerekek életkori sajátosságaiknál fogva különféleképpen reagálnak ezekre a szabályokra, korlátokra. A dackorszak egyik jellegzetessége éppen az, hogy önállósodási, akarati törekvéseiket szeretnék érvényesíteni, ezért kipróbálják ”meddig húzható ki az a gumiszál”, meddig engedünk nekik. A nevelői szigorúság szükséges ezért, de mindenképp értő, érző figyelemmel párosítva. Ha nekik való, számukra érthető és teljesíthető, egyszerű nyelven megfogalmazott szabályokat kell betartaniuk, arra képesek- amennyiben következetesen és egyéni odafigyeléssel ”kérjük számon tőlük”. A szabályok megtanításának időszakát, azok rögzítése követi és ezután a jól működő szabályok ideje jön el. Ha elég karizmatikusak, folyamatosan következetesek, ám mégis rugalmasak vagyunk csoportunkkal. Ezért arra kérlek, ne félj attól, hogy nem fogják szeretni az ovit, vagy majd tartanak Tőled! Hisz a gyerekek megérzik /még ha nem is értik teljesen/ az őszinte szeretet sugárzó viselkedésedet, reakcióidat akkor is, ha ragaszkodsz a szabályokhoz, ha leállítod a játékon összeveszőket, ha rászólsz az egymást zavaró, esetleg bántalmazó gyerekekre
Az érdeklődés felkeltéshez, a különféle tevékenységek motiválására mindig az óvónő személyisége, egyénisége a garancia. Valamint az a tény, hogy mennyire ismerjük a csoportunkat /egyénileg is/! Ha a kezdeményezéseid során elvesztenék érdeklődésüket, akkor változtass módszert! Ha unják, nem találják elég vonzónak természetesen elmennek de ha pl. egy báb ”invitálja” őket közös tevékenységre vagy egy kedvenc játékszer /nekem egy Brumi nevű kis plüssmaci volt a segítőtársam/, akkor arra felfigyelhetnek. Ha jól kijátszották magukat, lanyhul a spontán játék, érdemes bármi mást ”beajánlani” számukra. Vagy csupán közéjük ülve elkezdeni pl. barkácsolni zöldségfélékből felhívó jelleg nélkül- lassan érdeklődni kezdenek, velük folytatni, közben mondókázni /pl. répa, retek, mogyoró…/, a zöldségeket megízlelni /bekötött szemmel felismerni…./, tudatosan továbbépíteni az általad előre megtervezett tevékenységeket, játékokat.
A legjobb és legalapvetőbb eleme a közösség megteremtésének az együttes tevékenység, az együttműködés. Ehhez sok- sok ismeretet kell elsajátítani az apró népnek, mindezt a közös tevékenységek, tapasztalatok, élmények fejlesztik, formálják.
Mindezeket nekünk óvónőknek kell biztosítanunk számukra, de minden görcsösség nélkül, sok kreativitással, humorral /!/ és szeretettel!
Kérlek, írj majd Rólatok!
Szeretettel üdvözöllek! Bischof Jusztina 2011. 11. 22. 11:21
Kedves JUSZTINA
nagyon nagy problemaval fordulok hozzad ugy erzem kicsuszot a kezemböl az iranyitas.3 eves 1 eves fiaim egyik pilanatban tünder mindent megcsinal a masik percben viszont hisztizik .pl:megkerem pakoljon össze mire ö segics jo megyek segitek ö abba hagya mondom neki csinaljuk ö ismet nem. toporzekol hisztizik mire en öszepakolk hogy halagyunk az 1 eves kicsi fiam meg utanoza batyat .most kezte az ovit és nem tudom milyen hatarokat szabhatok neki .mit varhatok el töle .olvasgatok a neten de konkret peldat meg sosem lattam hogy hogyan is szerezem visza az iranyitast. kerlek irj nekem konkret peldakat,szabalyokat, amivel meg tudom tanitani nekik a nem szabad illetve az indulatait kezelni .jacani kb 5 perc azutan jönnek utanam a konyhaba.nem igazan szeret jacani csak akkor ha ott ülök velük a szobaban.sos kerlek segits vivi
Kedves Vivi!
Gratulálok kicsi fiaidhoz és megértem gondjaidat, hozzáteszem, hogy ezek tipikusan megjelenő nevelési próbatételek kisgyermekes szülőknél. 3 éves kisfiad elérkezett a dackorszakhoz; vagyis ez időtájban már nem úgy akarja tenni a dolgokat, ahogy a felnőttek szeretnék, ezért megjelennek a konfliktusok. Már észreveszi azt, hogy önállóbban meg tud tenni sok mindent, felfedezte saját vágyait, akaratát, és ha ezek megvalósítása nem egyezik szüleiével, akkor kitör, tombol, hisztizni kezd. Ezzel szeretné kiharcolni,- jelzem nem tudatosan, csupán ösztönösen- kivívni igazát. A ”nem akarom”, ”én”, ”egyedül csinálom”- kulcsszavakkal. Ám emellett azzal is tisztában kell lennie a felnőtteknek, hogy mindez jellemző életkori sajátossága az apróságoknak, hisz a környezetük, a világ tele van csodákkal, amit fel akarnak fedezni. Nehezen értjük meg azt is, hogy még szinte semmit nem tudnak a mindennapi élet dolgairól, utána szeretnének járni! Ha akadályba ütköznek, jön a baj! Fontos az önállóságra nevelés szempontjából mégis az, hogy bizonyos mértékig engedjük nekik felfedezni a világot. Gyakran gátakra, tilalmakra, szabályokra is szükség van, hisz mi vagyunk a felelősek értük. A tilalmak elkerülhetetlenek, hisz ami életünket veszélyeztetheti, mint pl. kirohanni az úttestre, felmászni az erkélyre, játszani számukra veszélyes szerszámokkal, eszközökkel /elektromos berendezések/, stb.- ezek tilosak. Mint az olyan dolgok is, amelyek a ”békés együttélést” veszélyeztetik a családban /tilos verekedni, köpködni, tönkretenni a tesó játékát, megharapni anyut, stb./.
A szabályok, tiltások kialakításakor figyelembe kell venni, hogy gyakran a kevesebb több, vagyis- ismerve saját csemeténket annyi és olyan szabályt, határt kell szabni számára, amit képes megérteni, betartani. A túl sok tiltás ahhoz vezethet, hogy a kicsi számára áttekinthetetlenné válik, oda se figyel rá. Csak a fontos dolgokat gátoljuk és érdemes alkalmazni a meggyőzést, mint módszert. Egyszerű érthető nyelven mondjuk el mindig mit kérünk, várunk el tőle és próbáljunk következetesek maradni. Többet dicsérjük, mint büntessük. Meggyőzhetőek a kicsik, ha eltereljük figyelmüket, ha ”csábítással”, jutalmazással kecsegtetjük őket /be is tartjuk, amit ígérünk/, ha játékosan, humorral kezeljük a különféle eseteket, és nem gurulunk dühbe azonnal. A legjobb terápia az, ha mindig kimutatjuk szeretetünket! Emellett elmagyarázzuk, hogy nem rá, hanem amit tett, azért haragszunk, és kinyilvánítjuk számára, milyen érzést vált ki belőlünk, ha csúnyán viselkedik. Ezek az ún. én- üzenetek, ezekből megtanulja a kisgyerek, hogy hat anyára az ő viselkedése. Először még talán meg sem érti, de érzi, mit kíván tőle, anya!
Kedves Viki végezetül összegezve javaslom:
- Legyen minél kevesebb szabály, de azt tartasd be.
- Légy kész mindig a megegyezésre kisfiaiddal.
- Támogasd önállóságukat, bátorítsd őket és tanítsd meg őket játékokkal játszani- ezt is tőlünk tanulhatják meg!
- Előretervezéssel átgondolással szervezd napjaitokat; mivel könnyítheted meg azt?
-Vedd komolyan kisfiaid érzelmeit, de ne engedd, hogy ők legyenek a ”főnökök”.
- Soha ne büntesd a dacot!
- A fegyelmezésnél több dicséretet, mint büntetést alkalmazz, ne kiabálj rájuk, de Te is lehetsz mérges.
- Lazábban, egyszerűbben éljétek meg együtt ezt az időszakot!
Ajánlom további ötletek, tippek miatt Online Hiszti- tanfolyamunk 10-10 részes írásos és szóbeli anyagát. További információ róla itt:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
Tisztelt Jusztina!
Kisfiam decemberben lesz négy éves és már tavaly szeptember óta óvodás. Tavaly márciusban született egy húga! Ez által is csak fél napos ellátást kértünk. Szinte minden alkalommal amikor megyek érte, megkérdezem minden rendben zajlott-e. Legfeljebb annyit mondtak, hogy eleven, de ez természetes. Azonban három hete amikor mentem érte, azzal fogadtak, hogy lázas (38.2) és mutatták, hogy egy Ben-u-ron 500 nevű filmtablettából egy felet kapott 10 perce?? Értetlenül néztem, egyrészt miért nem hívtak, hogy lázas, másrészt pedig számomra abszolút ismeretlen volt ez a gyógyszer!? Utána néztem, gyógyszerész ismerőstől is kérdeztem, és bizony ez a tabletta 12 év ill. 50 kg alatt nem adható és 12 éves korban is napi egy! Itthon fájt kicsit a pocija és ment is, de még hőemelkedése sem volt! Másnap vitte volna a férjem óvodába, de az óvó néni nem vette át, mivel ilyen esetben orvosi igazolás kell kérni, ami rendjén is lenne, ha eddig is kértek volna, de hangsúlyozom, SOHA nem kértek, még betegség után sem, amit többször szóvá is tettünk tavaly! A lényeg, hogy a férjem eléggé felemelte a hangját - sajnos - az óvónővel szemben, de nagyon felháborodtunk az eseten, még szerencse, hogy nem volt allergiás egyik összetevőre sem! Persze bocsánatot is kért nyomban... Rákérdezett még egyszer, hogy én biztosan jól emlékszem-e és tényleg Ben-u-ron 500 tablettából evett egy felet? - Nem gondoljuk , hogy olyat adtak Neki, ami nem megfelelő....de azért majd utána jár! Három napig vártam, idegeskedtem, szinte alig aludtam...de nem hívtak, nem szóltak. Ezután én kérdeztem újra rá,(nincs ideje telefonálgatni indokkal) amikor is megbizonyosodhattam, hogy tényleg a fenti gyógyszert kapta, de gyógyszerész ajánlotta, eltették, többet Senkinek nem adnak, stb....Nem tudtam mit tegyek, szóljak-e az esetről a vezetőnek?? Szóltam. Mint utólag kiderült, nem jól tettem, mert a vezető sem helyeselte, hogy nem próbáltak meg értesíteni, de a gyógyszerről ugyan azt mondta, mint az óvónő és mondta, hogy ez ügyben még beszél vele. Kértem házirendet, azt mondta az óvónő valahol ki van függesztve, nézzem meg, de neki a lázat csillapítani kell. Két hét múlva kb. ötszöri kérés után, a vezetőtől sikerült egy házirendet beszereznem, amiben konkrétan ez áll: \"Láz, hasmenés, hányás, hascsikarás esetén az óvónő megkezdi a láz csillapítását, majd értesíti a szülőt....\" EZ rendben is lenne, de lehet vizes ruhával is csillapítani... Tegnapra kértek ŐK egy fogadó órát! Én álltam szemben két óvónővel, akik véleménye szerint, a házirendre hivatkozva, helyesen jártak el, de legközelebb nem adnak be neki semmit! Majd áttértek Levi (hirtelen előjövő ??) problémáira! A kisfiúnak folyik a nyála, és törölgetni kell az asztalt, olykor a játékokat, szerintük ez négy évesen \"rendellenes\"??? Mondtam, ha be van dugulva az orra, a száján veszi a levegőt és akkor otthon is tapasztaltam, de minimális mennyiségű nyálat, nem ahogyan Ők leírták! A fiam köpköd, senki más nem köpköd állítólag a csoportban. Erre konkrét ellenpéldát tudok, az egyik Anyuka is mesélte, hogy Á. fiának folyton mondja a P. hogy köpje le az óvó nénit is! Levi is mondta, hogy köpje le az óvó nénit! Ezen kívül két szavas tőmondatokban beszél??? Itthon összetett kerek mondatokban meséli az élményeit??Nem tud öt percnél tovább figyelni?? Itthon mesét olvasok Neki és ismételnem kell kb. fél órát ül mellettem, figyelve a képeket! Nem köti le semmilyen játék tíz percnél tovább?? Itthon, legóval egy órát is épít, házat, kertet, fúrót...a homokozóban, mindenki dicsérte, hogy egy órát is el van sütöget...Csak a negatív problémákat zúdították rám, nem értettem, hogyan miért nem szóltak erről ez idáig semmit?? ..és tudom elfogult vagyok, nyilván van olyan terület ahol kevésbé teljesít, de igen is van ahol kiemelkedő a fiam, ez az én véleményem! Az egyetlen dolog amit kiemeltek, hogy nagyon nagy szíve van, ez tény, de ezt sem olyan lelkesen! Pedig szer. ez egy gyereknél nagyon-nagy érték! Annyi minden forrong bennem, de remélem a lényeg kivehető? Őszintén írtam. A kérdésem a következő: Jól teszem-e, ha elviszem Őt egy másik óvodába? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel D. Júlia (küldök egy fotót a fiamról:)
Kisfiam decemberben lesz négy éves és már tavaly szeptember óta óvodás. Tavaly márciusban született egy húga! Ez által is csak fél napos ellátást kértünk. Szinte minden alkalommal amikor megyek érte, megkérdezem minden rendben zajlott-e. Legfeljebb annyit mondtak, hogy eleven, de ez természetes. Azonban három hete amikor mentem érte, azzal fogadtak, hogy lázas (38.2) és mutatták, hogy egy Ben-u-ron 500 nevű filmtablettából egy felet kapott 10 perce?? Értetlenül néztem, egyrészt miért nem hívtak, hogy lázas, másrészt pedig számomra abszolút ismeretlen volt ez a gyógyszer!? Utána néztem, gyógyszerész ismerőstől is kérdeztem, és bizony ez a tabletta 12 év ill. 50 kg alatt nem adható és 12 éves korban is napi egy! Itthon fájt kicsit a pocija és ment is, de még hőemelkedése sem volt! Másnap vitte volna a férjem óvodába, de az óvó néni nem vette át, mivel ilyen esetben orvosi igazolás kell kérni, ami rendjén is lenne, ha eddig is kértek volna, de hangsúlyozom, SOHA nem kértek, még betegség után sem, amit többször szóvá is tettünk tavaly! A lényeg, hogy a férjem eléggé felemelte a hangját - sajnos - az óvónővel szemben, de nagyon felháborodtunk az eseten, még szerencse, hogy nem volt allergiás egyik összetevőre sem! Persze bocsánatot is kért nyomban... Rákérdezett még egyszer, hogy én biztosan jól emlékszem-e és tényleg Ben-u-ron 500 tablettából evett egy felet? - Nem gondoljuk , hogy olyat adtak Neki, ami nem megfelelő....de azért majd utána jár! Három napig vártam, idegeskedtem, szinte alig aludtam...de nem hívtak, nem szóltak. Ezután én kérdeztem újra rá,(nincs ideje telefonálgatni indokkal) amikor is megbizonyosodhattam, hogy tényleg a fenti gyógyszert kapta, de gyógyszerész ajánlotta, eltették, többet Senkinek nem adnak, stb....Nem tudtam mit tegyek, szóljak-e az esetről a vezetőnek?? Szóltam. Mint utólag kiderült, nem jól tettem, mert a vezető sem helyeselte, hogy nem próbáltak meg értesíteni, de a gyógyszerről ugyan azt mondta, mint az óvónő és mondta, hogy ez ügyben még beszél vele. Kértem házirendet, azt mondta az óvónő valahol ki van függesztve, nézzem meg, de neki a lázat csillapítani kell. Két hét múlva kb. ötszöri kérés után, a vezetőtől sikerült egy házirendet beszereznem, amiben konkrétan ez áll: \"Láz, hasmenés, hányás, hascsikarás esetén az óvónő megkezdi a láz csillapítását, majd értesíti a szülőt....\" EZ rendben is lenne, de lehet vizes ruhával is csillapítani... Tegnapra kértek ŐK egy fogadó órát! Én álltam szemben két óvónővel, akik véleménye szerint, a házirendre hivatkozva, helyesen jártak el, de legközelebb nem adnak be neki semmit! Majd áttértek Levi (hirtelen előjövő ??) problémáira! A kisfiúnak folyik a nyála, és törölgetni kell az asztalt, olykor a játékokat, szerintük ez négy évesen \"rendellenes\"??? Mondtam, ha be van dugulva az orra, a száján veszi a levegőt és akkor otthon is tapasztaltam, de minimális mennyiségű nyálat, nem ahogyan Ők leírták! A fiam köpköd, senki más nem köpköd állítólag a csoportban. Erre konkrét ellenpéldát tudok, az egyik Anyuka is mesélte, hogy Á. fiának folyton mondja a P. hogy köpje le az óvó nénit is! Levi is mondta, hogy köpje le az óvó nénit! Ezen kívül két szavas tőmondatokban beszél??? Itthon összetett kerek mondatokban meséli az élményeit??Nem tud öt percnél tovább figyelni?? Itthon mesét olvasok Neki és ismételnem kell kb. fél órát ül mellettem, figyelve a képeket! Nem köti le semmilyen játék tíz percnél tovább?? Itthon, legóval egy órát is épít, házat, kertet, fúrót...a homokozóban, mindenki dicsérte, hogy egy órát is el van sütöget...Csak a negatív problémákat zúdították rám, nem értettem, hogyan miért nem szóltak erről ez idáig semmit?? ..és tudom elfogult vagyok, nyilván van olyan terület ahol kevésbé teljesít, de igen is van ahol kiemelkedő a fiam, ez az én véleményem! Az egyetlen dolog amit kiemeltek, hogy nagyon nagy szíve van, ez tény, de ezt sem olyan lelkesen! Pedig szer. ez egy gyereknél nagyon-nagy érték! Annyi minden forrong bennem, de remélem a lényeg kivehető? Őszintén írtam. A kérdésem a következő: Jól teszem-e, ha elviszem Őt egy másik óvodába? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel D. Júlia (küldök egy fotót a fiamról:)
Kedves Júlia!
A lényeggel kezdem, igen, jól teszi, ha másik óvodába viszi 4 éves kisfiát! Megdöbbentő, amit leírt és elfogadhatatlannak tartom ezt a nevelői hozzáállást. Már a lázcsillapító gyógyszer beadását sem helyeslem, hisz a beiratkozási naplóban is fel lehet vezetni, hogy mivel csillapítható egy leendő ovis láza, illetve mire érzékeny, allergiás esetleg /mi így tesszük/. A lázas gyermeket valóban igyekezni kell ellátni, de párhuzamosan értesíteni kell mindig a szülőket is. A házirendet minden csoportszoba öltözőjében, jól látható helyen kell elhelyezni és nem többszöri kérés után elővenni!
A bosszúállás kicsinyes módját vélem felfedezni az „”afférjukat” az óvoda részéről követően, és ezt nem tartom sem pedagógiailag, sem emberileg etikusnak. Természetes volt szülői aggodalmuk és megértem, ha férje is felemelte hangját. Olyan intézményben, ahol nem tesznek meg mindent az óvodások testi- lelki ”óvásáért” nem bízhat meg egyetlen szülő sem! Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, hisz sok nevelőtársam azon igyekszik, hogy ovis apróságait a tőle telhető módon a legjobban elősegítse fejlődésükben. Persze kivételek mindig vannak!
Bízom benne, hogy a kis Levi olyan új oviba kerül, ahol biztosított lesz számára mind az, ami régi óvodájában hiányzik! Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 13:11
A lényeggel kezdem, igen, jól teszi, ha másik óvodába viszi 4 éves kisfiát! Megdöbbentő, amit leírt és elfogadhatatlannak tartom ezt a nevelői hozzáállást. Már a lázcsillapító gyógyszer beadását sem helyeslem, hisz a beiratkozási naplóban is fel lehet vezetni, hogy mivel csillapítható egy leendő ovis láza, illetve mire érzékeny, allergiás esetleg /mi így tesszük/. A lázas gyermeket valóban igyekezni kell ellátni, de párhuzamosan értesíteni kell mindig a szülőket is. A házirendet minden csoportszoba öltözőjében, jól látható helyen kell elhelyezni és nem többszöri kérés után elővenni!
A bosszúállás kicsinyes módját vélem felfedezni az „”afférjukat” az óvoda részéről követően, és ezt nem tartom sem pedagógiailag, sem emberileg etikusnak. Természetes volt szülői aggodalmuk és megértem, ha férje is felemelte hangját. Olyan intézményben, ahol nem tesznek meg mindent az óvodások testi- lelki ”óvásáért” nem bízhat meg egyetlen szülő sem! Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, hisz sok nevelőtársam azon igyekszik, hogy ovis apróságait a tőle telhető módon a legjobban elősegítse fejlődésükben. Persze kivételek mindig vannak!
Bízom benne, hogy a kis Levi olyan új oviba kerül, ahol biztosított lesz számára mind az, ami régi óvodájában hiányzik! Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 13:11
Kedves Jusztina,
kislányom Augusztusban töltötte be a 3. évét. Nagyon nyitott, önálló, magabiztos gyerek. Szeptember elsején megkezdtük az óvodai beszoktatását, ami az elején gyanúsan könnyen ment. Rögtön maradni akart, és szinte a 3. naptól már aludni is ott szeretett volna. Ez egészen addig így ment, amíg a második héten beteg nem lett, és egy teljes hetet kihagytunk. Utána nagyon nehéz volt az újrakezdés, a betegség alatt is gyakran emlegette (egyszer sírva is), hogy nem szeretne visszamenni az oviba, neki ott nem jó, senki nem törődik vele stb.
Férjem folytatta a beszoktatást, mert munkám miatt azokban a hetekben én nem tudtam ott lenni vele reggelente, és egy hét alatt egész jó eredményt értek el. Következő héten már én is egyre könnyebben hagytam ott, és a harmadik napon már egyáltalán nem sírt. Persze utána megint itthon maradt betegen, és kezdődött az egész előlről. Hozzá tartozik még a teljes képhez, hogy az egyik ovónéni sokat volt beteg az elmúlt 6 hétben, őt nem szokták meg annyira a gyerekek, ha ő fogadja reggel a lányomat, mindig nagyobb hiszti van, kétszer is eljutottunk a hányásig sírásig. Nem tudom mi a jó taktika, ha sír, ha nem, otthagyni (szinte az ovónők tépik le rólam), vagy kicsit ott maradni vele, és szinte újra beszoktatni. Sajnos nem tudom mindig én vinni, rendszertelen a munkám, ami szintén nem segíti elő a zökkenőmentes beilleszkedést, de már lassan két hónapja járunk, és a probléma nem enyhül. Arra is gondoltam, talán beszélnék a sokat hiányzó ovónénivel, hogy jobb kapcsolatot próbáljanak kialakítani, de sok szülőtársam szerint többet ártanék, mint használnék vele.
Kérem tanácsát, mit tegyek, mikortól érdemes komolyan foglalkozni a problémával, és meddig számít normálisnak a minden reggeli keserves sírás? Már az is megfordult a fejemben, hogy másik óvodát keresünk.
Segítségét előre is köszönöm
György Csilla
kislányom Augusztusban töltötte be a 3. évét. Nagyon nyitott, önálló, magabiztos gyerek. Szeptember elsején megkezdtük az óvodai beszoktatását, ami az elején gyanúsan könnyen ment. Rögtön maradni akart, és szinte a 3. naptól már aludni is ott szeretett volna. Ez egészen addig így ment, amíg a második héten beteg nem lett, és egy teljes hetet kihagytunk. Utána nagyon nehéz volt az újrakezdés, a betegség alatt is gyakran emlegette (egyszer sírva is), hogy nem szeretne visszamenni az oviba, neki ott nem jó, senki nem törődik vele stb.
Férjem folytatta a beszoktatást, mert munkám miatt azokban a hetekben én nem tudtam ott lenni vele reggelente, és egy hét alatt egész jó eredményt értek el. Következő héten már én is egyre könnyebben hagytam ott, és a harmadik napon már egyáltalán nem sírt. Persze utána megint itthon maradt betegen, és kezdődött az egész előlről. Hozzá tartozik még a teljes képhez, hogy az egyik ovónéni sokat volt beteg az elmúlt 6 hétben, őt nem szokták meg annyira a gyerekek, ha ő fogadja reggel a lányomat, mindig nagyobb hiszti van, kétszer is eljutottunk a hányásig sírásig. Nem tudom mi a jó taktika, ha sír, ha nem, otthagyni (szinte az ovónők tépik le rólam), vagy kicsit ott maradni vele, és szinte újra beszoktatni. Sajnos nem tudom mindig én vinni, rendszertelen a munkám, ami szintén nem segíti elő a zökkenőmentes beilleszkedést, de már lassan két hónapja járunk, és a probléma nem enyhül. Arra is gondoltam, talán beszélnék a sokat hiányzó ovónénivel, hogy jobb kapcsolatot próbáljanak kialakítani, de sok szülőtársam szerint többet ártanék, mint használnék vele.
Kérem tanácsát, mit tegyek, mikortól érdemes komolyan foglalkozni a problémával, és meddig számít normálisnak a minden reggeli keserves sírás? Már az is megfordult a fejemben, hogy másik óvodát keresünk.
Segítségét előre is köszönöm
György Csilla
Kedves Csilla!
Megértem aggódását kicsi lánya beszoktatási problémája miatt, de véleményem szerint semmi ”kóros” nincs ebben! Gyakran előfordul, hogy az oviba érkező picik az újat, az eddig megszokottól eltérőt nagyon élvezik, de néhány nap után már nem ”kérnek” belőle. Szeretnének otthon maradni és anya melletti biztonságot élvezni tovább. Az is tipikus sajnos, hogy a kezdési időszakban mindenféle betegséget összeszednek, aztán később már immunissá válnak ezekre, de a beilleszkedést megnehezítik a csöppségek és szüleik számára is, hiszen szinte újra és újra kell őket beszoktatni. Nyilván az óvónők is tisztában vannak ezzel, és így kezelik a betegségekből visszajövőket. Emellett valóban nagyon lényeges, hogy azt az óvó nénit fogadják el először igazán, akit elsőként megismernek, és nehezebb dolga van annak a kolléganőnek, aki nincs ott velük mindig a kezdetkor. Véleményem szerint az Önök esetében sem lenne semmi gond, ha az érintett óvó néni- kölcsönös informálódás után- közösen Önnel tisztáznák a történteket.
A gyerekek szempontjából- ismerve intenzív, változékony érzelmeiket- sokkal jobb, ha gyorsabb az elválás édesanyjától reggel, mint megvárni, hogy a kis elkeseredett csöppség még inkább ”belelovalja” magát a sírásba, akár hányásig is! Számtalan esetben történt ez velem is, de mindig arra kértem az anyukát, hogy gyorsan hagyja ott picijét, tízperc múlva már semmi gond nem lesz vele. Tudom nehéz így az elválás, de gyermekének tesz jót az anyuka ezzel.
Kedves Csilla! Mivel kislánya már kezdte elfogadni élete első közösségét, úgy vélem, ha Ön, és az óvó néni is türelemmel, egymást támogatva kezelik ezt a problémát, sikerrel járnak! A kitolódott beszoktatás normális jelenség érzékenyebb kisgyerekeknél, és tőlünk felnőttektől függ, hogyan segítjük őket ezen a nehéz időszakon, ami egyénenként változó időt vesz igénybe. Ne aggódjon és ne vigye másik oviba, teljesen ”normális” jelenség ez kislányánál, hanem legyen vele továbbra is még türelmes- gondjuk fokozatosan el fog múlni! Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 12:55
Megértem aggódását kicsi lánya beszoktatási problémája miatt, de véleményem szerint semmi ”kóros” nincs ebben! Gyakran előfordul, hogy az oviba érkező picik az újat, az eddig megszokottól eltérőt nagyon élvezik, de néhány nap után már nem ”kérnek” belőle. Szeretnének otthon maradni és anya melletti biztonságot élvezni tovább. Az is tipikus sajnos, hogy a kezdési időszakban mindenféle betegséget összeszednek, aztán később már immunissá válnak ezekre, de a beilleszkedést megnehezítik a csöppségek és szüleik számára is, hiszen szinte újra és újra kell őket beszoktatni. Nyilván az óvónők is tisztában vannak ezzel, és így kezelik a betegségekből visszajövőket. Emellett valóban nagyon lényeges, hogy azt az óvó nénit fogadják el először igazán, akit elsőként megismernek, és nehezebb dolga van annak a kolléganőnek, aki nincs ott velük mindig a kezdetkor. Véleményem szerint az Önök esetében sem lenne semmi gond, ha az érintett óvó néni- kölcsönös informálódás után- közösen Önnel tisztáznák a történteket.
A gyerekek szempontjából- ismerve intenzív, változékony érzelmeiket- sokkal jobb, ha gyorsabb az elválás édesanyjától reggel, mint megvárni, hogy a kis elkeseredett csöppség még inkább ”belelovalja” magát a sírásba, akár hányásig is! Számtalan esetben történt ez velem is, de mindig arra kértem az anyukát, hogy gyorsan hagyja ott picijét, tízperc múlva már semmi gond nem lesz vele. Tudom nehéz így az elválás, de gyermekének tesz jót az anyuka ezzel.
Kedves Csilla! Mivel kislánya már kezdte elfogadni élete első közösségét, úgy vélem, ha Ön, és az óvó néni is türelemmel, egymást támogatva kezelik ezt a problémát, sikerrel járnak! A kitolódott beszoktatás normális jelenség érzékenyebb kisgyerekeknél, és tőlünk felnőttektől függ, hogyan segítjük őket ezen a nehéz időszakon, ami egyénenként változó időt vesz igénybe. Ne aggódjon és ne vigye másik oviba, teljesen ”normális” jelenség ez kislányánál, hanem legyen vele továbbra is még türelmes- gondjuk fokozatosan el fog múlni! Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 12:55
Kedves Jusztina!
Kisfiam 5,fél éves vegyes csoportba járunk az óvodában. Tavaly kezdte az ovit nagycsoportosokkal,és vele egykorúakkal. Rendben beilleszkedett,semmi probléma nem volt mondhatni imádta az ovit. idén sajnos elmentek a nagyok és a csoportjába kisebb gyerekek kerültek ráadásul egy új óvónéni is érkezett. De vannak olyan gyerekek akik maradtak vele tehát nem egyedül volt középsős. Az a problémánk ,hogy azóta nem lehet ráismerni ,folyamatosan hisztizünk minden apró dolgon. Reggelente nem lehet oviba vinni,nem hajlandó öltözni, tiltakozik minden ellen. Az oviban reggeli hiszti az elválásnál már mindennapos. Ráadásul vannak a kicsik között akik szopják az ujjukat és most ő is otthon ezt csinálja. Ha rászólunk azt mondja nem csináltam semmit,tehát szégyenli. Nem tudom mitévők legyünk. Az oviban kérdeztem az ovinénit azt mondja egész nap jól elvan játszik a gyerekekkel. Bár ott is akaratosabb mint volt. Ön mit tanácsol? Vigyük pszichológushoz
Kisfiam 5,fél éves vegyes csoportba járunk az óvodában. Tavaly kezdte az ovit nagycsoportosokkal,és vele egykorúakkal. Rendben beilleszkedett,semmi probléma nem volt mondhatni imádta az ovit. idén sajnos elmentek a nagyok és a csoportjába kisebb gyerekek kerültek ráadásul egy új óvónéni is érkezett. De vannak olyan gyerekek akik maradtak vele tehát nem egyedül volt középsős. Az a problémánk ,hogy azóta nem lehet ráismerni ,folyamatosan hisztizünk minden apró dolgon. Reggelente nem lehet oviba vinni,nem hajlandó öltözni, tiltakozik minden ellen. Az oviban reggeli hiszti az elválásnál már mindennapos. Ráadásul vannak a kicsik között akik szopják az ujjukat és most ő is otthon ezt csinálja. Ha rászólunk azt mondja nem csináltam semmit,tehát szégyenli. Nem tudom mitévők legyünk. Az oviban kérdeztem az ovinénit azt mondja egész nap jól elvan játszik a gyerekekkel. Bár ott is akaratosabb mint volt. Ön mit tanácsol? Vigyük pszichológushoz
Kedves Anyuka!
Véleményem szerint 5 és féléves kisfiát megviselte a kedvelt és megszokott társaitól való elválás, az új társak és óvó néni megjelenése. Az ő korában az érzelmek erősek, impulzívak és ösztönösek, erről nem tud még beszélni, de jelez viselkedésével- elégedetlen, zaklatott és ennek kifejezési módja a dacos viselkedés, a hiszti. A dacolás oka még az is, hogy most éli ún. második dacos időszakát, Azaz az én- tudatában egyre megerősödő, magában egyre jobban bízó, fizikailag, mozgásában szintén erősebbé váló kisfia nehezen tűri, ha tetteiben, elgondolásaiban korlátozzák. Ellenáll, döngetni kezdi a korlátokat, amelyek gátolhatják őt bármiben is. Kezd rájönni arra is, hogy kipróbálja környezetét, családját- ki mennyit enged meg neki. Javaslom, hogy sokat beszélgessen vele mindenről, alakítsanak ki együtt számára olyan otthoni szabályokat, amiket be képes és tud tartani /felkelés, öltözködés/, ezt kérje mindig tőle számon. Legyen vele türelmes, de következetes is, hiszen tudatosíthatja így benne, hogy korának megfelelő feladatai vannak, ha azt teljesíti, kapjon érte sok- sok dicséretet, de el is marasztalhatja őt, ha nem teljesíti a közösen megalkotott szabályok alapján teendőit. Ha valamiben korlátoznia kell őt, akkor egyszerű, nyílt beszéddel tegye, mindig vegye komolyan érzéseit, sőt alkalmazhatja az ún. én- üzeneteket is. Vagyis beszéljen neki saját érzelmeiről; mit vált ki Önből az ő viselkedése /”szomorú vagyok, ha így beszélsz… ha ilyet teszel”/. Próbáljon mindennap időt fordítani rá, mélyítse el benne, hogy milyen fontos Önnek és mennyire szereti őt, bízzon benne, hisz most az oviban talán a kisebbek miatt az év elején kevesebb odafigyelést kap, mint amennyit szeretne.
Véleményem az, hogy emiatt nem kell pszichológus, hanem értő, érző figyelem, sok- sok törődés, szeretet és türelem szükséges számára úgy otthon, mint az óvodában.
Remélem változik helyzetük, írjon majd róla. Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 12:53
Véleményem szerint 5 és féléves kisfiát megviselte a kedvelt és megszokott társaitól való elválás, az új társak és óvó néni megjelenése. Az ő korában az érzelmek erősek, impulzívak és ösztönösek, erről nem tud még beszélni, de jelez viselkedésével- elégedetlen, zaklatott és ennek kifejezési módja a dacos viselkedés, a hiszti. A dacolás oka még az is, hogy most éli ún. második dacos időszakát, Azaz az én- tudatában egyre megerősödő, magában egyre jobban bízó, fizikailag, mozgásában szintén erősebbé váló kisfia nehezen tűri, ha tetteiben, elgondolásaiban korlátozzák. Ellenáll, döngetni kezdi a korlátokat, amelyek gátolhatják őt bármiben is. Kezd rájönni arra is, hogy kipróbálja környezetét, családját- ki mennyit enged meg neki. Javaslom, hogy sokat beszélgessen vele mindenről, alakítsanak ki együtt számára olyan otthoni szabályokat, amiket be képes és tud tartani /felkelés, öltözködés/, ezt kérje mindig tőle számon. Legyen vele türelmes, de következetes is, hiszen tudatosíthatja így benne, hogy korának megfelelő feladatai vannak, ha azt teljesíti, kapjon érte sok- sok dicséretet, de el is marasztalhatja őt, ha nem teljesíti a közösen megalkotott szabályok alapján teendőit. Ha valamiben korlátoznia kell őt, akkor egyszerű, nyílt beszéddel tegye, mindig vegye komolyan érzéseit, sőt alkalmazhatja az ún. én- üzeneteket is. Vagyis beszéljen neki saját érzelmeiről; mit vált ki Önből az ő viselkedése /”szomorú vagyok, ha így beszélsz… ha ilyet teszel”/. Próbáljon mindennap időt fordítani rá, mélyítse el benne, hogy milyen fontos Önnek és mennyire szereti őt, bízzon benne, hisz most az oviban talán a kisebbek miatt az év elején kevesebb odafigyelést kap, mint amennyit szeretne.
Véleményem az, hogy emiatt nem kell pszichológus, hanem értő, érző figyelem, sok- sok törődés, szeretet és türelem szükséges számára úgy otthon, mint az óvodában.
Remélem változik helyzetük, írjon majd róla. Bischof Jusztina 2011. 11. 07. 12:53
Kedves Jusztina!
Köszönöm az előző levelemre a válaszát!
Most már teljesen el vagyok keseredve a 3éves kisfiam miatt és nem tudom mit tegyek!
Úgy gondolom, hogy nem megfelelő óvodát választottam neki. Más szülőktől hallottam vissza hogy az ovo néni ordibált a gyerekemmel szidalmazta ........ a kisfiam pedig sírt. Nem hiszem,hogy egy 3éves kisfiúval így kellene bánni. Mióta oviba jár egyre jobban kezelhetetlenné vált itthon is. Apósom említette nekem 2 hete, hogy szerinte agresszióval ordibálással próbálják fegyelmezni a kisfiamat.Én nem akartam elhinni de sajnos ez bebizonyosodott.Azóta dadog a gyerköc és még jobban elkezdte harapdálni a társait Próbáltam beszélni az ovo nénivel de egyből támadott,hogy ha a kisfiam nem változik akkor szakemberhez kell vinni, és hozzám fogja irányítani a megharapott gyerekek szüleit. Amit meg is tett! Nem segítenek a gyerekeknek semmiben sokszor nem törlik ki a feneküket a cipő nyelve begyűrődve had nyomja a gyerekek lábát......... Oldják meg! Önállóságra nevelik őket mondják! Sokszor mikor belépek és hallgatom látom mi folyik az oviba Hadseregben érzem magam! Ez a kiscsoport!? Nem közlik a szülővel az ovo nénik mit csinálnak a gyerekek egész nap.Ha rákérdezek a délutános ovo néni nem tudja mi volt délelőtt! Kérdeztük már többen is ,hogy gyümölcsöt vigyünk be a csoportnak? A válasz az volt ,hogy nehogy vigyünk mert ők nem pepecselnek vele! Én úgy érzem, hogy még most az elején minél előbb lépnem kellene csak félek attól,hogy mennyire viseli meg a kisfiamat az újabb váltás. Mondjuk a másik oviba járnak a szomszéd,egyidős gyerekek is, így lenne neki ismerős a csoportban.
Ön szerint mit tegyek?Várjak még? Tűrjem továbbra is hogy így bánjanak a kisfiammal? Megvárjam míg kóros lesz a dadogása?
Előre köszönöm válaszát!
Köszönöm az előző levelemre a válaszát!
Most már teljesen el vagyok keseredve a 3éves kisfiam miatt és nem tudom mit tegyek!
Úgy gondolom, hogy nem megfelelő óvodát választottam neki. Más szülőktől hallottam vissza hogy az ovo néni ordibált a gyerekemmel szidalmazta ........ a kisfiam pedig sírt. Nem hiszem,hogy egy 3éves kisfiúval így kellene bánni. Mióta oviba jár egyre jobban kezelhetetlenné vált itthon is. Apósom említette nekem 2 hete, hogy szerinte agresszióval ordibálással próbálják fegyelmezni a kisfiamat.Én nem akartam elhinni de sajnos ez bebizonyosodott.Azóta dadog a gyerköc és még jobban elkezdte harapdálni a társait Próbáltam beszélni az ovo nénivel de egyből támadott,hogy ha a kisfiam nem változik akkor szakemberhez kell vinni, és hozzám fogja irányítani a megharapott gyerekek szüleit. Amit meg is tett! Nem segítenek a gyerekeknek semmiben sokszor nem törlik ki a feneküket a cipő nyelve begyűrődve had nyomja a gyerekek lábát......... Oldják meg! Önállóságra nevelik őket mondják! Sokszor mikor belépek és hallgatom látom mi folyik az oviba Hadseregben érzem magam! Ez a kiscsoport!? Nem közlik a szülővel az ovo nénik mit csinálnak a gyerekek egész nap.Ha rákérdezek a délutános ovo néni nem tudja mi volt délelőtt! Kérdeztük már többen is ,hogy gyümölcsöt vigyünk be a csoportnak? A válasz az volt ,hogy nehogy vigyünk mert ők nem pepecselnek vele! Én úgy érzem, hogy még most az elején minél előbb lépnem kellene csak félek attól,hogy mennyire viseli meg a kisfiamat az újabb váltás. Mondjuk a másik oviba járnak a szomszéd,egyidős gyerekek is, így lenne neki ismerős a csoportban.
Ön szerint mit tegyek?Várjak még? Tűrjem továbbra is hogy így bánjanak a kisfiammal? Megvárjam míg kóros lesz a dadogása?
Előre köszönöm válaszát!
Kedves Anyuka!
Amit leírt, az említett óvoda óvó nénijeiről, viselkedésükről, a gyerekekhez való hozzáállásukról- ez felháborító! Egyetlen 3 éves csöpp gyereket sem lehet beszoktatni az óvodába, megkedveltetni vele az óvodai életet, ha ordítanak rá, szidalmazzák! Ezzel legfeljebb rémületet keltenek benne, állandó szorongást! Nem derűs, kiegyensúlyozott légkört, ami fontos egy, a szocializációs folyamatba most bekerülő kicsi gyerek számára! Ezek után azon sem csodálkozom, ha a szülők által felajánlott gyerekeknek szánt gyümölcsöt sem fogadják el, mert ”nem pepecselnek vele”!
Sajnos, a sok- sok munkáját hívatásának tekintő, gyermekszerető, szakmailag jól felkészült kolléganőm lelkiismeretes tevékenysége mellett ilyen is előfordulhat. Nem szabadna teret adni, hogy ez és ehhez hasonló esetek megtörténhessenek! Annak az intézménynek is van vezetője, aki felelős a rájuk bízott gyerekekért minden téren. Vele nem lehetne ezt megbeszélni, informálni a képtelen ”módszerekről”- azért nem segítenek öltözködni a kicsiknek, ”oldják meg”- így nevelnék önállóságra a beszoktatós apróságokat?! Ha kisfia dadogása is a fennálló helyzet, a negatív élmények az óvodában történtek miatt alakult ki, és a vezető sem tesz ez ellen semmit, akkor javaslom, minél hamarabb vigye kisfiát másik óvodába! Olyan környezetbe, ahol ezzel ellentétben a legfőbb érték, a gyerek, és ennek tudatában nevelik majd ott őt. Természetesen megviseli kicsijét a kezdetekben a változás, de ebben a környezetben nem érdemes hagynia, mert a lelki sérülések folytán dadogása sem múlik el! Kérem írjon döntéséről. Bischof Jusztina 2011. 10. 21. 17:25
Amit leírt, az említett óvoda óvó nénijeiről, viselkedésükről, a gyerekekhez való hozzáállásukról- ez felháborító! Egyetlen 3 éves csöpp gyereket sem lehet beszoktatni az óvodába, megkedveltetni vele az óvodai életet, ha ordítanak rá, szidalmazzák! Ezzel legfeljebb rémületet keltenek benne, állandó szorongást! Nem derűs, kiegyensúlyozott légkört, ami fontos egy, a szocializációs folyamatba most bekerülő kicsi gyerek számára! Ezek után azon sem csodálkozom, ha a szülők által felajánlott gyerekeknek szánt gyümölcsöt sem fogadják el, mert ”nem pepecselnek vele”!
Sajnos, a sok- sok munkáját hívatásának tekintő, gyermekszerető, szakmailag jól felkészült kolléganőm lelkiismeretes tevékenysége mellett ilyen is előfordulhat. Nem szabadna teret adni, hogy ez és ehhez hasonló esetek megtörténhessenek! Annak az intézménynek is van vezetője, aki felelős a rájuk bízott gyerekekért minden téren. Vele nem lehetne ezt megbeszélni, informálni a képtelen ”módszerekről”- azért nem segítenek öltözködni a kicsiknek, ”oldják meg”- így nevelnék önállóságra a beszoktatós apróságokat?! Ha kisfia dadogása is a fennálló helyzet, a negatív élmények az óvodában történtek miatt alakult ki, és a vezető sem tesz ez ellen semmit, akkor javaslom, minél hamarabb vigye kisfiát másik óvodába! Olyan környezetbe, ahol ezzel ellentétben a legfőbb érték, a gyerek, és ennek tudatában nevelik majd ott őt. Természetesen megviseli kicsijét a kezdetekben a változás, de ebben a környezetben nem érdemes hagynia, mert a lelki sérülések folytán dadogása sem múlik el! Kérem írjon döntéséről. Bischof Jusztina 2011. 10. 21. 17:25
Tisztelt Jusztina!
Óvodai problémáinkkal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni!
Kislányom 3 éves múlt, első gyermekünk és most Szeptember 12-vel kezdte az óvodát! A beszoktatás nagyon nehezen ment. 2 óvónéni és egy \"dada\" van a kislányom csoportjában. Az első hét az óvó nénik szerint szinte zökkenőmentes volt, utána viszont sajnos hiányzott 1,5 hetet betegség miatt. A problémák akkor kezdődtek amikor a betegség után újból oviba mentünk. Nem az az óvónéni fogadta reggel a lányomat aki az első héten. Valamiért a másik óvónénivel jobban megértik egymást (itthon is csak őt emlegeti mindig!!!) A lényeg az egészben az hogy mi azt hittük hogy minden rendben van addig amíg be nem hívtak minket egy négy szem közti elbeszélgetésre. Leültünk a két óvónénivel és olyan, számomra apróságokat róttak fel nekünk probléma okaként hogy például: Nem húzza fel egyedül a cipőjét (az egyiket felveszi a másikat meg tartja az óvónéninek hogy segítsen) nem tud egyedül öltözködni (amiről én azt gondolom hogy egy 3 éves gyereknél nem biztos hogy nagy gond, öltözik ő de van amihez segítség kell), nagyon önállótlan, illetve azt mondták még hogy nem nagyon beszélget velük a lányom és ők úgy érzik hogy nem bízik bennük (én azt gondolom erről hogy a bizalmat CSAK ők tudják kialakítani a lányommal) illetve hogy \"amolyan külső megfigyelőként\" van jelen az óvodában és irányítja a többi gyereket. Azonban viszont azt dicsérték hogy értelmes, okos és odafigyel.
Számomra nagyon sok az ellentmondás, mert az első héten semmi gond nem volt állításuk szerint, amíg azzal az óvónénivel volt aki szerintem igazán odafigyel a lányomra és úgy érzem hogy a problémánk a másik óvónénivel van valójában mert szerintem nem bízik benne a lányom illetve szerintem nem szereti valamiért!
Szeretném a véleményét kérni hogy ezek a problémák amikért ők behívtak minket valóban olyan nagy gondok e? A kislányom most volt 2. egész hetet az oviban eddig összesen. Tanácstalanok vagyunk mert már olyanokat is felhoztak hogy lehet hogy klausztrofóbiás a lányom és nézessük meg pszichológussal mivel az említett óvónéninél egyfolytában sír. Én ezt abszurdnak tartom mivel a klausztrofóbia egy olyan betegség ami akkor is kijön hogyha velem van vagy a másik óvónénivel.
Szeretném a tanácsát kérni abban is hogy váltsunk e óvodát mert ezt így sokáig nem fogjuk bírni mert már teljes egészében az óvoda körül forog az életünk és azon rettegünk állandóan hogy vajon ma mit hoznak fel \"nagy problémaként\".
Válaszát előre is köszönöm!!!
Katalin
Óvodai problémáinkkal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni!
Kislányom 3 éves múlt, első gyermekünk és most Szeptember 12-vel kezdte az óvodát! A beszoktatás nagyon nehezen ment. 2 óvónéni és egy \"dada\" van a kislányom csoportjában. Az első hét az óvó nénik szerint szinte zökkenőmentes volt, utána viszont sajnos hiányzott 1,5 hetet betegség miatt. A problémák akkor kezdődtek amikor a betegség után újból oviba mentünk. Nem az az óvónéni fogadta reggel a lányomat aki az első héten. Valamiért a másik óvónénivel jobban megértik egymást (itthon is csak őt emlegeti mindig!!!) A lényeg az egészben az hogy mi azt hittük hogy minden rendben van addig amíg be nem hívtak minket egy négy szem közti elbeszélgetésre. Leültünk a két óvónénivel és olyan, számomra apróságokat róttak fel nekünk probléma okaként hogy például: Nem húzza fel egyedül a cipőjét (az egyiket felveszi a másikat meg tartja az óvónéninek hogy segítsen) nem tud egyedül öltözködni (amiről én azt gondolom hogy egy 3 éves gyereknél nem biztos hogy nagy gond, öltözik ő de van amihez segítség kell), nagyon önállótlan, illetve azt mondták még hogy nem nagyon beszélget velük a lányom és ők úgy érzik hogy nem bízik bennük (én azt gondolom erről hogy a bizalmat CSAK ők tudják kialakítani a lányommal) illetve hogy \"amolyan külső megfigyelőként\" van jelen az óvodában és irányítja a többi gyereket. Azonban viszont azt dicsérték hogy értelmes, okos és odafigyel.
Számomra nagyon sok az ellentmondás, mert az első héten semmi gond nem volt állításuk szerint, amíg azzal az óvónénivel volt aki szerintem igazán odafigyel a lányomra és úgy érzem hogy a problémánk a másik óvónénivel van valójában mert szerintem nem bízik benne a lányom illetve szerintem nem szereti valamiért!
Szeretném a véleményét kérni hogy ezek a problémák amikért ők behívtak minket valóban olyan nagy gondok e? A kislányom most volt 2. egész hetet az oviban eddig összesen. Tanácstalanok vagyunk mert már olyanokat is felhoztak hogy lehet hogy klausztrofóbiás a lányom és nézessük meg pszichológussal mivel az említett óvónéninél egyfolytában sír. Én ezt abszurdnak tartom mivel a klausztrofóbia egy olyan betegség ami akkor is kijön hogyha velem van vagy a másik óvónénivel.
Szeretném a tanácsát kérni abban is hogy váltsunk e óvodát mert ezt így sokáig nem fogjuk bírni mert már teljes egészében az óvoda körül forog az életünk és azon rettegünk állandóan hogy vajon ma mit hoznak fel \"nagy problémaként\".
Válaszát előre is köszönöm!!!
Katalin
Kedves Katalin!
Elképedve olvastam levelét, hogy ilyen előfordulhat beszoktatós 3 éves kicsi lányával! Két hetet járt óvodába összesen, mert a kezdés után másfél hétig beteg volt, és ezek után behívják Önt az óvónők négyszemközti beszélgetésre?! Azért, mert szerintük kicsije önállótlan /!?/, nem húzza fel egyedül mindkét cipőjét és nem beszélget velük, nem bízik bennük? Ám dicsérik, hogy érdeklődő és értelmes? Én sem értem az óvónőket, de úgy gondolom, hogy ezek a ”nagy problémák” szinte minden beszoktatós 3 éves apróságra jellemzőek, hiszen tettek- e azért valamit, a tisztelt óvó nénik, hogy ez a helyzet megváltozzon! Ez lenne a feladatuk! Javaslom kedves Katalin, hogy ne pszichológushoz forduljon, ahogyan ”javasolták” az óvodában, hanem sürgősen keressen egy másik ovit kicsijének, mielőtt lelki traumák ki nem alakulnak ott benne!
Kérem írjon döntéséről! Bischof Jusztina 2011. 10. 21. 17:22
Elképedve olvastam levelét, hogy ilyen előfordulhat beszoktatós 3 éves kicsi lányával! Két hetet járt óvodába összesen, mert a kezdés után másfél hétig beteg volt, és ezek után behívják Önt az óvónők négyszemközti beszélgetésre?! Azért, mert szerintük kicsije önállótlan /!?/, nem húzza fel egyedül mindkét cipőjét és nem beszélget velük, nem bízik bennük? Ám dicsérik, hogy érdeklődő és értelmes? Én sem értem az óvónőket, de úgy gondolom, hogy ezek a ”nagy problémák” szinte minden beszoktatós 3 éves apróságra jellemzőek, hiszen tettek- e azért valamit, a tisztelt óvó nénik, hogy ez a helyzet megváltozzon! Ez lenne a feladatuk! Javaslom kedves Katalin, hogy ne pszichológushoz forduljon, ahogyan ”javasolták” az óvodában, hanem sürgősen keressen egy másik ovit kicsijének, mielőtt lelki traumák ki nem alakulnak ott benne!
Kérem írjon döntéséről! Bischof Jusztina 2011. 10. 21. 17:22
Elejére | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | Következő | Végére
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
