Tisztelt Doktornő!!!
26 éves,életerős fiatalember vagyok.a fiatal koromban nagyon sok problémám volt az alkohollal.2009-ben volt alkoholepilepsziám,amit a háziorvosom odarendelésével,egy vénás xanax injekcióval elmulasztott.Na akkor letettem az alkoholt,és felkerestem egy pszichológust.Az ő javaslatára elkezdtem szedni a xanax sr-t,és a serta depi nevű gyógyszert.Először ki sem tudtam menni még az utcára sem,de a két gyógyszertől mintha csoda történt volna.Mikor 4 hónap gyógyszerszedés után ,orvosi javaslat ellenére abbahagytam a gyógyszert,bevonultam katonának.Na ott ismét elkezdtünk iszogatni,(hát ott nem lehetett kimaradni),ismét jelentkeztek a tüneteim.Mikor másnapos voltam,én nagyon nehezen viselem el a dolgot,nem úgy mint más.Nekm jönnek a remegési kényszerek,nem tudok kimozdulni,sötét szoba,úgy érzem,megbántottam mindenki4t.Már egy jó éve le is szereltem,és ha ritkán is ittam,ismét ez az elviselhetetlen másnaposság.Most is pszichológiai kezelés alatt állok,napi 2 szem cipralex 10mg-ot,és napi 3x frontin 1mg.Most nagyon jól érzem már magam,már több mint egy fél éve szedem.a kérdésem az lenne,hogy tegyük fel 3-4 havonta szeretnénk legalább elmenni bulizni,sőt,már voltunk is,csak már előre félek a másnaposságtól.most fél év alatt 3x voltunk bulizni,ugyanis az élettársamnak hiányzik néha kimozdulni(ami érthető is).régen minden buli után szaladtam a háziorvoshoz injekcióra.lenne erre megoldás,hogy valahogy leküzdjem ezt a másnapossági szörnyű rosszúllétet?Egyébként pánikzavarra kezelnek,de szinte nem nagyon érzek már semmi a betegségből.Nagyon ritka,ha rámjön a mellkas szorítás,remegéskényszer,stb...Tehát most már egy picit tudom enyhíteni a másnaposságot a frontinnal,de ez nem megoldás.Miért pont én vagyok ilyen,mikor más fiatal egy enyhe fejfájással letudja,meg pihenéssel?
Elnézést Doktornő a hosszú szövegért,de ki kellett írnom ezeket,és remélem tud valami új csodamódot,hogy néha bulizhassak én is!Köszönöm előre a válaszát!
Tisztelettel:Lajos

T. Doktornő! Fiam egyetemista, immár másfél éve sajnos beteg. Különféle fertőzéseket szedett össze /szalmonella, giardia lambia, és candida/. Jelenleg már ott tart 22 évesen, hogy nem mer egyedül közlekedni, fél elmenni az egyetemre. Indulás előtt már nagyon dobog a szíve, szapora a pulzusa. Az előadáson ill. a gyakorlati foglalkozásokon szédülés és rosszullét fogja el. Minden kivizsgáláson már túl vagyunk. Nem találtak eltérést az orvosok. Ideggyógyászaton is voltunk már, ott sem találtak betegséget.
Kérdésem lenne, hogy a candida okozhatja a félelmét, rosszulléteit? Hogyan lehetne javítani a helyzetén?A candidára is szedett gyógyszert, de nem javult tőle az IgG candida értéke. Előre is köszönöm a választ: Zsófia

Kedves Szakértő!
Férjemmel lassan egy éve külön élünk,a kislányom velem van.
Azóta próbál visszakapni,de időszakonként visszavesz a lendületből,volt,hogy bosszúskodott,aztán megint próbálkozik...
Rendkívül makacs, önfejű ember volt, mindent úgy csinált,hogy ő jól jöjjön ki belőle.
Mindenki,aki megismeri a jó és rossz oldalát is,egy manipulatív embernek tartja.És én is ezt érzem....manipulál engem,és másokat is.
Hogy szándékosan-e,azt nem feltételezem. De azt beismerte,hogy ő belelát az emberek lelkébe,és meglátja,mit akar hallani,látni....és ő ezzel nagyon tud élni.És azt is beismerte,hogy szeret nagyokat mondani....mindjárt a kapcsolatunk elején ezt mondta.
Én nem bíztam benne,és most már teljesen elveszítettem a bizalmam,mert hazugságokon is rajtkaptam...
Szeretem,és szeretném vele leélni az életem,de valami nem enged....nem bízom abban,hogy ő amit most mutat magáról,az tartós marad,és ezt ő öszintén teszi.
Azt érzem,ez is manipuláció....
A válás küszöbén vagyunk,de mindig vissza-visszalépünk,nem tudjuk egymást elengedni,ő nem tud rólunk lemondani,én meg így nem tudom őt elengedni.....
Most olyan,amilyennek eddig kellett volna lennie,de félek.....és nem bízok.
Tudom,bizalom nélkül nem megy semmi,főleg egy házasság,és ez sem a gyereknek,sem nekünk nem jó.
Nem tudok dönteni,kapott több esélyt már a férjem,mindegyikkel visszaélt.....
Válaszát nagyon váromés előre is köszönöm.

Kedves Kornelia!

Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.

Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.

Koszonom szepen kedves segitseget: Kati

Tisztelt Doktornő!

Nem tudom eldönteni, hogy mániákus vagy beteges hazudozásban szenvedek-e? Rendszeresenn előfordul, hogy kiszínezek történeteket, vagy meséket találok ki. A végén már én saját magam is elszoktam hEzért inni a hazugságot. Ezért általában nem kapnak rajta. Nem tudom mi az oka a hazugságaimnak. Nem akarva csinálom őket. De magamon felismerem, hogy nem is úgy volt. Mi a tetendő? Kezelésre van szükségem?

Tisztelt Doktornő!

Keresztlányom 4 éves múlt októbertben.
A mai napig sem hajlandó csal pelenkába kakilni.
Szobatiszta, s amikor az inger jelentkezik kéri a pelenkát, mert ha nem visszatartja.
Az oviban is ez a helyzet.Mármint ott nem kér pelust, de amíg haza nem jönnel , adddig visszatartja.
Félek, hogy ebből nagy baj lesz egyszer.
A védőnő azt mondja, hogy majd rászokik, de szerintem ez már kevés vigasz.
Kicsi korában sokszor fújoltak a szülök amikor bekakilt.Ez járult-e hozz, vagy nem ,bár ezzel sok szülő viccelődik.
Kérem segítsen tanáccsal, hogyan lehet rábírni a kislányt, hogy ugyanúgy mint a ,,kis dolgát", ezt is a WC-ben intézze?
Köszönöm!

Gregus Gabriella

Tisztelt Doktornő!

2008-ban szültem, ezután kb. egy évvel jött az első pánikroham (nem fordultam orvoshoz, csak az interneten talált leírások alapján valószínűsítem, hogy az volt). Mivel a második több, mint fél évvel utána következett, még akkor sem foglalkoztam vele komolyan. Ebben a hónapban viszont már kétszer voltam rosszul, és az utolsó óta (pár napja) szinte folyamatosan rosszul érzem magam. Olyan tüneteim vannak, amikkel a roham szokott kezdődni, többnyire a hátam fáj, néha a mellkasom szúr vagy szorít, ájulás környékez, hideg ráz. Innen már csak szakember segítségével érhetek el javulást, vagy tehetek önállóan is valamit?
Ha szakember kell, akkor hová forduljak először? Mindenképpen a háziorvosnál kell kezdeni, vagy pl. elmehetek először egy kardiológushoz, és az ő eredményeivel egy pszichológushoz, vagy kezdhetek rögtön pszichológusnál?
Ha mindenképpen szükséges, tudna ajánlani egy kollégát Veszprém megyében vagy környékén?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

tisztelt doktornő! Az én problémám sajnos lelki eredetű,nem is tudom hol kezdjem.Egy két gyermekes házas 25 éves sajnos nagyon sok mindent megtapasztalt nő vagyok.külön saját házban élünk és saját magunk oldunk meg mindent semmi segítségünk nincsen ,semmi téren.pedig néha nem lenne rossz a 4 és egy éves gyerekeknél.nagyon sok mindent le kéne írnom hogy körülményesen áttekinthető legyen ön számára a helyzetem,meg próbálom azért leírni nagyjából.nekem van 3rom testvérem a nővérem egy évvel idősebb mint én a húgom két évvel fiatalabb nálam és az öcsém most lesz 9 éves.anyánk egyedül nevelt fel minket akkoriba nagyon sokat nélkülöztünk és hát ,sok mindent megéltem,azért írom hogy megéltem mert én foglalkoztam a testvéreim meg nem az akkori problémákkal már kis korom óta.őket nem nagyon érdekelt semmi. most így felnőtten is állandóan engem támadnak anyu nemvaló nagy mamának se nem hogy anyának,azt gondolja hogy mindegyikünknek megvan az élete és nem kell velünk foglalkoznia és ha én meg ezt a szemére vetem akkor mindig neki áll feljebb amikor elmondom neki hogy ő milyen ember ,meg mindig azt mondja hogy mi akartunk gyereket ő felnevelt minket meg ilyenek.félre értés ne essék igen mi akartunk gyermeket és imádjuk őket és mi sose leszünk ilyen nagy mama és nagy papa azt biztos ,merőben máshogy gondolkodom bármibe mint anyu 46 évesen.neki van 12 éve egy kapcsoltat hol van hol nincs,attól van az öcsém is,de nem vette el nem lakik velük de neki így jó .és épp minap a párjának skypoltam hogy mi újság vele meg én is írtam hogy most 3 óta fenn vagyunk a kisebb miatt.de erre ő nekem támadott hogy ti akartatok gyereket....holott én nem panaszkodásnak írtam.nem tudom én lelkileg nagyon kivagyok ,pedig mások szerint nem kéne velük foglalkoznom,mert csak bántanak mert én vagyok az egyetlen aki őszinte ebbe a családba és nem félek tőlük .mindig mindenből engem hoznak ki,mindig megsértődnek és de az én véleményem nem számít ám ,hogyan már,na mindegy.egyedül vagyok a babákkal a kisebbik szopik még a nagyobbik ő kislány is sokat van itthon mert mindig betegeskedik az ovi miatt anyósom néha jön, sokat nem marad császárral szültem mind a kettőt és amióta csak itthon vagyok azóta egyedül csinálok mindent,férjem sokat segít amibe tud .de ő is dolgozik.anyós nyugdíjas anyu munkanélküli. kíváncsian várom ön mit gondol .hogyan találhatnám meg a lelki békém?és a történemet még folytathatnám sajnos.

Tisztelt Doktornő!
Már régen elterveztem hogy írok problémámról, de csak halogattam. 37 éves pedagógusnő vagyok, szeretem a munkámat. Boldog családban élünk, férjemmel, és 2 6-7éves gyermekemmel. A testvérem hirtelen 5 évvel ezelőtt meghalt szívmegállásban, 30 évesen. Hirtelen történt minden. Nem is tudtam erről beszéli senkinek. Aztán fiatalon rákos betegségben lányom óvónénije is meghalt. A lányom miatt is nehéz volt elfogadni, mivel igen szerette őt. Azóta szinte rettegek, hogy én talán nem vagyok- e beteg. Bármit érzek, olyan kellemetlenül érzem magam, izzad a tenyerem, ha ez erősebben jelentkezik megy a hasam, hányok hirtelen. Szinte már csak arra figyelek, mim fáj, hol mit érzek, ami nem olyan mint máskor. Napközben nincs is semmi gond, csak estefelé. különböző vizsgálatokat is elvégeztettem, nincs e betegségem, aztán ez egy időre megnyugtat. Aztán megint újra kezdődik. Azt tudom, hogy ez nem "normális", de mit lehet tenni? Kérem segítsen, milyen lehetőségeim lennének.
köszönettel. Kriszti.

Tisztelt Doktornő !

2011. 02. 01-én lágyék sérv mütétem volt. 4 nap múlva jöttem haza, fájdalmaim voltak
nem tudtam eludni, ezért Stilnox altatót szedtem 6 napig. Az alatató elfogyott, azóta sem tudok elalaudni. A háziorvosom Andante altatót és Frontint írt fel. Bevettem az alatató és a forntint azonban éjjel egy órakor egy újann altatót is , de egész éjjel kb egy órát ha aludtam.
A stilnox 5-6 órára volt jó. Néha szedek fájdalomcsillapítot is, de ez 1 db naponta .
Prosztata gyulladásom van arra Gentost szedek. Napközben Sedacur forte klszítményt is szedek két nap óta.
A fő probléma ahogy látom, a mütét utáni fájdalom, ez már javolt, de még nem az igazi, és ez idegesít Ahogy közeledik az éjszaka már előre félek, hogy nem tudok elaludni.
Mit tegyek. Úgy döntötem visszamegyek dolgozni 2011. 02. 16-tól hátha ez segít a folymatban. Milyen kúrát, gyógyszereket, kiegészítőket javasol. Kérem segítsen 47 éves vagyok 2 általános iskolás gyerekkel. Teljes embernek kell lennem !
Megjegyzés: 2010. decemberben is volt lágyéksérv mütétem ( kétoldali sérv volt egyszerre csak egyet mütöttekk) akkor nem volt fájdalmam aludni is tudtam, egyébként előtte nem voltam rossz alvó, egy két nap rossz alvás után ( 4-5 óra) tökletesen aludtam. Ismételten nagyon kérem adjon jó tanácsot, segítsen. Nagyatádon lakom és banki alkalmazott vagyok.
Köszönettel: Zoltán

Tisztelt Doktor Nő!
2010.02-ban szültem.2009.06-óta nem dolgozom.Mára teljesen kimerültem,képtelen vagyok elfogadni magam. Nem tudom ellátni feladataim sem a háztartásban,sem feleségként,totál csődnek érzem magam.Senkim nincs,akivel 2 szót beszélhetnék,állandóan agyalok a problémákon,pl. anyagi dolgok,hogy enni nincs mit,és rettegek, hogy elveszítem a férjem,ugyanis minden rajta csattan.Már enni és aludni sem tudok,heti 4-5 kg-at fogyok,és már fizikai fájdalmaim is vannak.Próbálom tartani magam, de féltem a lányom,nehogy ő is megérezze hogy kikészültem teljesen.Nem tudom merre a kiút,hogy hogyan lesz jobb, mit csináljak.
Segítségét köszönöm

Üdvözlöm,Kedves Kornélia!
Kérdésem az lenne Önhöz,létezik-e olyan,hogy valaki nem tudja kimutatni a szeretetét annak,akit igazán szeret,de másoknak,pl.kollegák,barátok,kutya...kimutatja az érzelmeit.
A férjemről van szó.Mikor megismertem,teljesen levetta lábamról,és mindent elkövetett,nehogy elveszítsen.Azt hittem,ő ilyen típus,de miután összeházasodtunk,és terhes lettem,egyre csökkent a szeretkezések száma,a kedvesség,és az az odaadás,mint mielőtt teherbe nem estem.
Azt mondja,ö ilyen,nem tudja kimutatni,és nem is igényli,hogy én szeretgessem,simogassam,egyebek....sokszor úgy kell kikönyörögnöm egy ölelést,csókot.Sokszor teher neki,ha "lelkizek",ha ölelgetem,puszilgatom....Már visszafogtam magam,nem mutatom ki,hogy szeretem,és nem kezdeményezek a szexben sem...sokszor meg azt hiányolja.
Tudom,hogy szeret,de nem érzem....
Azt mondja,elég,ha tudom,ő nem tud bájologni,és nem érzelgős.
Mindezt el is fogadnám,csak az zavar,hogy kollegákkal,barátokkal(fiú,lány is) olyan kedves tud lenni,sokszor már túlzásba is viszi,és sokszor át is lendül a kedvessége flörtbe- a lányokkal-és nekem ez gyanús.
Azt mondja,velem öszinte,mert nem mutatja ki.Én ezt nem értem....van ilyen?
Miért pont azzal nem tud kedves,udvarias lenni,aki mos,főz,takarít rá,és neveli az imádott gyerekünket,stb...stb...
Válaszát nagyon várom,és előre is Köszönöm!!!!

Kedves Kornélia!

Érdeklődni szeretnék működik e Budapesten olyan művészetterápiás csoport, ahol drámát színjátszást alkalmaznak ( nem pszichodrámára gondolok)?
Sajnos lámpalázas és elég zárkózott vagyok első nekifutásra, és hátha ezen egy kontrollált mélyvízterápia segíteni tudna... ráadásul ha már fel tudok oldódni, imádom szórakoztatni az embereket.

Köszönöm: Zsófi

Tisztelt Doktornő!

Sajnos az utóbbi időben éjszakánként görcsöl a lábam, az izmaim feszesek, s az ereim is görcsben állnak. Rögtön fel kell pattanni. Ez nehezíti a pihenést. Nem vagyok túlsúlyos, szedem a Magne B 6-ot, járok akupunktúrára. Mégis előfordul. Már jártam orvosnál is de jó a keringésem, nincs érszűkületem, s a visszereim - amelyek néha fájnak - az orvos szerint ezt nem okozhatják. Az elmult években sok stressz ért, s pályám is ilyen volt, kombinálva rengeteg mozgással. Ma is legalább 4 órát mozgok - sétálok - unokázok.

Válaszát várom

Üdvözlettel

dr. Kátayné

Tisztelt doktor no!
17 hetes terhes anyuka vagyok es igen aggodo, valamint nagyon erzekeny is. Kerdesem az lenne, hogy befojasolja a picit az en termeszetem is abban, hogy o nyugodt legyen amikor megszuletik? Ha igen, akkor hogy kellene en eljek ahoz, hogy a baba kiegyensujozott legyen es minel nyugodtabb? Valaszat elore is koszonom.

Kedves Kornélia!
A következő a kérdésem! 8. éve pszichiátriai kezelés alatt álok. Xanaxot és valexit szedek.
Pár napja megint előjött a szorongás,pánik,izzadok.feszült vagyok,és heves a szívverésem, meg is ijedek ilyenkor,és bepánikolok. Pár napja elkezdet a hátam is fájni a gerincem körül.Hogyan tudnék meggyógyulni,mit tegyek hogy ne pánikoljak mindig.
köszönettel bánfi

Kedves Kornélia!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi
 

Kedves Kornélia!

Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa

Kedves Doktornő!

Szeretném megtudni, hogy mi történik akkor ha valaki először fekszik be a kórházba depresszió miatt.
A gyógyszer beállításán kívül történik-e még valami. Mennyi időre van szükség, hogy bebizonyosodjon, hogy egy adott gyógyszer jó-e, illetve ha már kikerül honnan lehet tudni, hogy megfelelő lesz-e hosszú távon is.
A csoportos terápián, ahol el kell mondani kinek mi a problémája, ez miért jó? Mármint gondolok itt arra, hogy nem mindenki olyan típus, hogy megossza mással a problémáját. Mindenképpen el kell mondani? Ettől hogyan várható gyógyulás, javulás?
A kórházban egyéni terápiára van-e lehetőség, vagy ez már pénz függvénye?
Köszönöm előre is. Tisztelettel

Kedves Doktrono!Van egy problémám a 10 éves fiammal.Van egy ikertestvére,azzal ilyen téren gondok nincsennek.Az éjszakai alvással vannak gondok. Igaz,hogy nagyon aktív,de borzasztóan értelmes,jól tanul,szorgalmas,családcentrikus.
Elég gyakran éjjel felriad,kiabál,nincs magánál,rosszakat álmodik.Ilyenkor van amikor egyból sikerul felébreszteni,de van amikor nehezebb.A testvére mellette alszik,és utóbbi idoben már ot is rángatni kezdi,szegény nem is tudja,mi tortént.Reggel aztán alig,vagy semmire sem emlékszik,de bántja a dolog. Kb.3 éve voltunk kivizsgáláson a fejével,semmit nem találtak.A doktorno annyit ajánlott,hogy keruljuk a mostani mesék nézését,talán enyhultek is ezek a kitorések,de aggaszt,hogy kirohat a szobából éjjel,rángatja a testvérét,sír. Nem tudom mit lehetne ezzel tenni.Esetleg tudna címet adni Salgótarján kozelében,vagy valami tanácsot.Nagyon szépen koszonom.