|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Pár hete született meg a kislányom és ez kéne legyen életem legszebb időszaka, de a párommal való elhidegülés beárnyékolja ezt az egészet. Tudom, hogy van egy másik hölgy aki neki nagyon tetszik, az ő állítása szerint nincs köztük semmi, de mégis többet vannak együtt és többet beszélgetnek mint azt velem teszi. Tudom, hogy szeret engem és a gyereket is, de nekem nagyon rosszul esik, hogy velem szinte semmit nem foglalkozik. Próbáltam már vele erről beszélni, de nagyon rövidre zárja a témát és most már odajutottunk, hogy mivel újból elővettem ezt a témát inkább költözzünk külön. Van valami esély esetleg a változásra? vagy mit tehetnék én ez ügyben? Én 1976.09.21-én 13:30-kor születtem. Válaszát előre is köszönöm.
Nyeste
sokat segített azzal, hogy megadta a születési időpontját.
Így látható, hogy az Ön számára tudatosítatlanul hordoz a lelkében egy olyasfajta mintázatot, hogy "az anyaság a szerelemmel és/vagy szexualitással nem összeegyeztethető", esetleg "én, mint anya nem vagyok elfogadható/nem fogadom el magamban az anyát".
A férje pedig megjelenítette ezt a dinamikát a külvilágban, amitől persze ő nincs felmentve a saját részének a felelőssége alól, és látszik, hogy szinkron-problémákról van szó.
Hogy az Ön esetében konkrétan mi húzódik meg a lelkében, azt érdemes lenne hozzáértő kollégával felderíteni. Lehet, hogy gyerekkori-anyai mintáról van szó (például az Ön születése után esetleg feszültség támadt a szülei között), vagy esetleg egy családrendszeri kötés (pl. nagyi egyedül maradt a szülés után a gyerekkel) húzódik meg.
Ha a saját részének a végére jár, azt gondolom az írása alapján, hogy jóra fordulhat minden (ha esetleg a férje is nyitott az ezzel való tudatos foglalkozásra, akkor még inkább).
Üdvözlettel:
Tisztelt Bader Úr!
Tegnap volt egy állításom, amin kiderült hogy volt egy ikertestvérem, nem lepődtem meg rajta, mert Édesapám is járatos a témában, és mikor átbeszéltük a problémáimat )pl: bűntudat(nem tudom miért) túlzott kötődés a legjobb barátnőhöz, szinte már szimbiótikus kapcsolat van köztünk, és az újra csak visszatérő kérdés: Mit fogok én csinálni egyedül???(a a barátnőm nyáron 1 hónapra elutazik külföldre) Apukám is megemlítette az iker kérdést, de nem akartam elhinni..
Aztán tegnap kiderült, és mondanom sem kell mennyire örültem mikor megölelhettem az "ikremet" úgymond, persze nem kicsit volt fájdalmas utána a tudat, h ő meghalt, de legálább sok kérdésemre választ kaptam ezáltal...
Ami zavar kicsit hogy állítás után az á.vezető azt mondta nekem: Nem minden az aminek látszik....
Na ettől megijedtem mert most hogy kiderült az ikerség, sokkal kerekebbnek látom a világot:) de a vezető azt mondta hogy ez az iker nem biztos hogy tényleg iker volt, lehet ez egy felnem dolgozott problémaköteg is...
1, kérdésem: Ön szerint ez tényleg lehetséges? (Mert most megint kétsébe estem...hogy mi lehet a problémák háterében)
A másik pedig, hogy amikor megöleltem az "ikremet" még mindíg hiányérzetem volt, persz nem olyan nagy mértékben mint mikor nemis tudtam a dolgokról.. inkább úgy éreztem hogy hiányzik még valaki, de ennek az állítás közben nem tulajdonítottam negyobb jelentőséget...de ma mikor elgondolkodtam az állításon, megtorpantam ezen a gondolaton:
2.kérdésem: Lehet az hogy volt még 1 ikertestvérem? Vagy csak már én beszélem be magamnak?:)
3. kérdésem: Esetleg összefüggésbe hozható ez azzal, hogy elöttem 2 évvel mielőtt megszülettem, volt egy abortusz?
Előre is köszönöm a Válaszát!
Szül.dátumom: 1995.09.08 05:55perc hajnali, Péntek
Kedves Kérdező,
a kolléga jól érzett rá arra, hogy az Ön esetében az iker-vesztéshez (ami ha kijött az állításon, úgy is van) társul egy másik fajta probléma-köteg, aminek eredetét tekintve nincs köze az ikerhez. Ez az Ön személyiség-összerakottságát jellemző tényező a barátokat illetően.
Az Ön belső működése olyan, hogy a barátokban akkor is a feltétel nélküli szeretetet vágyna megtalálni és a feltétel nélküli elfogadást próbálná megélni - a többi emberhez képest jóval intenzívebben -, ha nem lett volna elvesztett ikre. Viszont ugyanez az érzés veszett el odabent az édesanyjuk méhében, amikor meghalt Ön mellett az ikre, akivel addig megélhette a teljes egységet.
És ezen a ponton kapcsolódik össze ez a két tendencia.
Az ikrével az állítást követően annyi a teendő, hogy érzékelje őt úgy, ahogy leginkább képes erre (például egy biztonságos kuckóban a "szíve csücskében"), és ugyanakkor érzékelje a többi embert és önmagát itt, most az életben, a valóságban.
A barátokat (és a potenciális partnereket) illetően pedig mindig tudatosítsa magában, hogy ők nem pótolhatják Önnek az ikert, amire viszont ezután már nem is lesz szüksége, hiszen már helye van a lelkében.
Az állítást követően tudatosodott hiányérzetének ez lehetett az oka, és hogy mélyebben is megérthesse mindezt, azt javaslom, hogy olvassa el a honlapomon a "Nem-evilági angyalról", a Halakról szóló cikket, ott mélyebben kifejtve is megtalálja azokat a tendenciákat, amik meghatározták az Ön működését a barátokat (és partnereket) illetően és a vágyott, de hiányzó egység-élmény miatt ez csengett össze a lelkében az iker-vesztéssel.
Ha az állításon nem jött ki, akkor azt gondolom nem kell foglalkoznia a 3. iker lehetőségével.
Az Ön előtt meg nem született testvérrel lehet még dolga, de jelenleg fókuszáljon az ikerre.
Üdvözlettel:
akkor azt javaslom, hogy leginkább talán egyéni családfelállítással is foglalkozó kollégát keressen meg és vele próbálják kinyomozni, hogy van-e halott testvér - esetleg ikertestvér, akivel együtt fogant, de aki nem született meg Önnel együtt - , akiről nem tud mindmostanáig sem. A horoszkópjában vannak erre utaló jelek, és amennyiben ez így lenne, akkor ez állhat talán elsődlegesen a problémái hátterében. Nem 100 %, hogy csak ez a tudatosítatlan veszteség idézte elő az életében megmutatkozó tüneteket, de sok esetben segített önmagában az, ha a halott testvér-testvérek visszakaphatták az őt-őket megillető helyüket az élők lelkében.
Üdvözlettel:
mielőtt a többi szóba jöhető probléma-forrást sorra vennénk, először arra lennék kíváncsi, hogy volt-e állítás halott testvérre, vagy esetleg testvérekre?
Üdvözlettel:
mielőtt válaszolnék a kérdésére, az lenne a kérésem, hogy legyen szíves megírni a születési dátumát, óra perccel együtt, meg persze a születési helyet is, hogy a horoszkópot, mint "sorvezetőt" használhassam.
Üdvözlettel:
Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.
Van egy párkapcsolatom lassan egy éve, és ahhoz, hogy folytatódhasson, költöznünk kéne. De így nem merek belevágni, hiszen teljesen új otthont, új környezetet, új óvodát, új közösséget és új életet kellene élnie, amit valószínűleg nem igazán élne meg könnyen.
Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!
É.
a kisfiukat illetően úgy tűnik, hogy érdemes lenne egy nagy tapasztalatú kollégával megkonzultálni az esetet, aki gyerekekre van szakosodva. Na nem azért, mintha akkora probléma lenne a gyerekkel, épp ellenkezőleg: a leírtak alapján én is csak valószínűsíteni tudom, hogy valami itt nincs rendben, de pontos diagnózishoz mindenképpen élőben, "működés" közben kéne látnia valakinek a gyereket. És igen, ebbe akár beleférhet az is, hogy idővel "kinövi" a dolgot, ami a jelenlegi formájában biztos, hogy nem egyensúlyos.
Ami viszont biztos, hogy jót tenne mindannyiuknak, ha Ön elmenne egy családfelállításra, ez már csak a gyerek apjával kialakult helyzet miatt is jót tehetne mind Önnek, mind a lurkónak. Egyébként pedig még az is előfordulhat, hogy ott megmutatja magát valami, ami a kérdéses tünetek ügyében is segíthet.
Üdvözlettel:
Köszönöm a válaszát. Ön tart Pécsen csoportos családállítást? A közelben lakom... Eddig Bp-re jártam, egyszerűbb lenne, ha itt a közelben is lenne lehetőségem erre.
köszönettel
A.
szívesen, és ezen a hétvégén Baján tartok családállítást, a következő hétvégén pedig Pécsett (a honlapon nyomon tudja követni az aktuális időpontokat).
Üdvözlettel:
Kedves György! Családállításról szeretnék kérdezni. egy évvel ezelőtt voltam cs.állításon a párkapcsolatomat állítottuk fel.
A sztori röviden... szerelmi háromszög ami évek alatt nem mozdult el semmilyen irányba, illetve abban az értelemben nem, hogy nem dőlt el se erre se arra... Többszöri sikertelen elszakadási kisérlet után reméltem a családállítás megoldást hoz, ha esetleg nem egészséges a ragaszkodásom(beteljesületlenség miatt) esetleg mélyebb okok miatt, gondoltam ott majd fény derül ezekre és szépen elbúcsúztatnak minket, ami hatására aztán ez a \"valóságban\" is megtörténik majd. Nem történt búcsúzás, a barátom egyértelműen és határozottan engem választott és tele volt a terem szerelemmel (szinte látni lehetett ahogy repkednek a szivecskék a teremben és az összes jelen lévő ember mosolygott,( próbáltam érzékeltetni az energiákat...:) Ez nagyon szép, azonban azóta sem történt semmi változás... Szakítás- újrakezdés-szakítás-újrakezdés... Ha valami belül eldőlt már egy emberben, illetve szellemi szinten megtörtént az miért nem mutatkozik meg fizikai szinten? Az lehetséges, hogy ez évekbe telik? Az állítás sikeres volt, nem először voltam, tanultam is és hozzáértő, tapasztalt családállítót választottam...
Köszönettel
A
Kedves A,
a leírtak értelmében az állítás azt mutatta meg, hogy a barátja lélekben a kapcsolatukra, illetve Önre szavaz. Ha ennek ellenére a valóságban se veled, se nélküled van, akkor az azt jelenti, hogy mind az Ön, mind a barátja lelkében vannak olyan közreható tényezők (egyéni személyiség-jellemzők, de akár családrendszeri kötés is), amelyek miatt "nincs engedélyük" egy harmonikus kapcsolatra.
Ha - mint általában - a partnere nem nyitott ezekre a megközelítésekre, akkor Ön annyit tehet, hogy a saját részének igyekszik utánajárni. Konkrétan - amennyiben az előző állításban ilyen irányú oldás nem történt - azt tegye fel kérdésnek, hogy mi az oka az Ön lelkében annak, hogy benne van ebben a sajátságos helyzetben már évek óta.
Egyrészt ezt javasolnám, másrészt az egyéni síkkal is kellhet foglalkozni, mert lehet, hogy valami kommunikációs, attitűdbeli, vagy tudatosítatlan érzelmi működés áll a hátterében annak, hogy nem jutnak dűlőre egymással évek óta.
Összegezve, azt javaslom, keressen egy olyan családállító kollégát, aki valamilyen egyéni terápiás módszerrel is foglalkozik, hogy a két síkot egyszerre, ugyanazzal a személlyel tudják átvizsgálni.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr!
A tanácsát szeretném kérni öntől.A párommal lassan két éve élünk együtt és van egy 6 hónapos kisfiúnk.Mellette úgy éreztem , megtaláltam mindent amit az ember egész életen át keres!
Mióta megszültem a tűz eléggé kihűlt a kapcsolatunkból.A terhességem mellett ő pánik beteg lett és eléggé rosszul volt minden nap,állandóan tőlem várta a megoldást én voltam a támasza.Miután végigjártunk mindent orvost és most legutóbb a ct-n is túl lettünk,kicsit megnyugodott és jobb kedve van.Azóta nem fogadja már el úgy a döntéseimet sem.Tudom,hogy nagyon szeret és én is őt de egyszerűen képtelenek vagyunk egymással szót érteni.Nem szexelünk,max egy hónapban egyszer és ez miatta van,mindig van valami kifogása..vagy a gyógyszerek miatt vagy mert fél vagy mert szédül.Keveset csókolózunk de ha ezeket felhozom neki,akkor ő már csak annyit mondd,hogy megint "hülye" vagyok.Nem tudunk sokszor egymással szépen beszélni mert én már indulatos leszek és olyan mintha más nyelven kommunikálnánk.Mindent megteszek amit egy baba mellett meglehet,meglepem apróságokkal,főzök rá,nem bántom meg a férfiasságát soha!A babával minden rendben,nagyon kiegyensúlyozott,nagyon szeretjük őt!
Kiveszi a részét mint apuka.Sokszor nincs is kedve menni sehová.Ha hétvége van,általában délután fél 2-ig képes feküdni az ágyban.Nem tudom mit tegyek mert ebbe kezdek beleőrülni.Hiányzik a romantika,hiányzik,hogy nőként nézzen rám.(Tény,hogy legjobban én nem vagyok magammal megelégedve.)
Ragaszkodunk egymáshoz,szeretünk együtt lenni ha külön vagyunk alig várjuk ,hogy együtt legyünk de olynakor nem történik semmi.Ő Tv.zik én meg ettől ideges leszek és már nincs közös érdek.Nem tudom mit kellene tennem,hogyan lehetne ezt megbeszélni ha szerintem van baj,szerinte meg nincs.Olyan mások voltunk mind a ketten,nem szeretnék egy hisztis anyuka lenni de szeretném vissza kapni a páromat és ezért bármit megteszek mert ha rajta múlna,nem változna semmi.Kérem segítsen mit tegyek!
Kedves Kérdező,
az, hogy a párja az Ön várandóssága alatt lett pánikbeteg, nagy valószínűséggel arra utal, hogy a lelkében - tudatosítatlanul - van egy mély félelem az apaságtól, szülővé válástól.
Mivel egyrészt szerette Önt és szerette volna a gyereket is, másrészt ez a tudatosítatlan érzés a hatalmába kerítette, így gyakorlatilag kiszolgáltatottá vált a belső megosztottságának és feltehetőleg ebből nem tud kilábalni azóta sem.
A még láthatatlanabb folyománya a dolognak, hogy mivel mindig egy lelki rendszert képezünk a párunkkal, ezért ennek a tudatosítatlan félelemnek a "párja" ott van az Ön bensőjében, szintén rejtve, és Ön pedig valószínűleg ezért sem tudhatott mostanáig segíteni neki.
Ez ügyben feltétlenül azt javaslom, hogy keressenek fel egy családdinamikában járatos kollégát, vagy menjenek el családállításra, amint tehetik, mert egyedül valószínűleg nem igen tudnának boldogulni a fentiek miatt.
Sok sikert és boldogulást kívánok Önöknek, üdvözlettel:
Augusztusban már írtam önnek, Választ is kaptam. Azóta, mióta a férjem elhagyott bennünket, eltelt több , mint 3 hónap. A gyerekek már kezdtek megnyugodni, de a férjem minden nap 5 percre betér hozzájuk. Felzaklatja őket , és van mikor fél éjjel sírnak. Próbáltam beszélni vele, hogy inkább csak hétvégére menjenek vele, de ő hajthatatlan. Sokszor , mikor átjön elmondja, hogy sokszor gondolt rá , hogy hazajöjjön, és hogy várjunk még a válással, de egyre inkább erősödik bennem , hogy el kellene innen költözni, elválni , és végleg lezárni ezt a kapcsolatot. Talán az együtt töltött 18 év mondatta azt velem , hogy talán még megmenthető a házasságunk , és hogy várjak. De most megint elbizonytalanodtam. Sokan azt tanácsolják , várjak még , mások pedig , hogy menjünk. Tudom , nekem kell eldöntenem mit teszek, de ismét kíváncsi lennék az ön véleményére...
valószínűleg akkor is benne volt a válaszomban, hogy ha megteheti, keressen fel egy segítőt (pszichológust, családfelállítót, terapeutaként dolgozó pszichiátert, stb.), hogy az ő segítségével egy külső nézőpontból is rá tudjon nézni a saját helyzetére - most is ezt javasolnám.
Úgy vélem, ha a férje mindennap benéz a gyerekekhez, akkor benne is erős a kötődés, és ez alapján azt gyanítom, hogy Önben is - azaz, mindenképpen megérne egy kísérletet, hogy új alapokra próbálják helyezni a kapcsolatukat.
Kitartást és erőt kívánok Önnek, üdvözlettel:
Nagyon szépen köszönöm lelkiismeretes, gyors, kimerítő válaszát!
Bízom benne, hogy családunk "egyben" marad.
Tiszta szívből minden jót kívánok Önnek: Kati
hasonló jókat kívánok én is Önöknek, remélem, úgy alakul az életük, ahogy az mindannyiuknak a legjobb.
Üdvözlettel:
Nem tudom, hogy kihez fordulhatnék a problémámmal, de már nem bírom tovább, ezért írok önnek.
Egyszerűen GYŰLÖLÖM az apámat! Tiszta szívemből! Mindennél és mindenkinél jobban!!!! Mindig megcsinálom amit kér tőlem, de mindig talál benne valami hibát! Egyfolytában ordibál velem, és anyukámmal is. Őt már nem is egyszer meg is ütötte. Folyton azt hajtja, hogy nincs pénze erre meg arra, persze arra van hogy 5 meg 10 ezer forintot eligyon a kocsmába hétvégenként( sőt már mostanában nem is csak hétvégén) Dolgozni viszonylag normálisan dolgozik, és egyébként szinte majdnem mindent megkapok tőle, de a pénzét legszívesebben ledugnám a torkán. Már egy jó ideje el sem fogadom tőle, mert inkább éhen halok, mint hogy az ő pénzéből bármit is vegyek. Azt hiszi, hogy mindenben csak neki lehet igaza, és ő mindig mindent jobban tud másoknál. Pedig az élete egy nagy rakás ... és az enyémet is azzá fogja tenni ha így halad. Lelkileg már teljesen tönkre tesz. Próbálom tartani magam, és azt mutatni, hogy minden rendben van, de közben semmi sincs! Ha valamit ő nem jól csinál, és ezt megmondom neki, rögtön felkapja a vizet és megint csak a kiabálás lesz belőle. Lehet hogy nem szép dolog, de nem érdekel, már nem egyszer kívántam, azt hogy bárcsak ne lenne! Annyi mindennel könnyebb lenne az egész életünk! És félek, hogy ennek a 4 éves kishúgom fogja meginni a levét.
Már azon is gondolkodtam, hogy vagy ő vagy én megyek el innen.
Egyszerűen olyan gyűlölet van bennem iránta, hogy ez néha már meg is ijeszt!
Mit csináljak? Már nem bírom tovább!!!!!!! Kérem segítsen!!!!
őszintén sajnálom, hogy ilyen nehéz érzések terhelik a lelkét.
Mindegyikünk nagyon erősen kötődik lélekben a szülőkhöz, és ez még akkor is igaz, ha eközben a viselkedésük miatt ilyen ellenséges érzések vannak bennünk irántuk.
Valójában pont a párhuzamosan jelenlévő szeretet miatt fáj annyira Önnek az apja viselkedése.
És az egyszerre bennünk lévő, egymásnak ellentmondó késztetések okozta feszültség valóban nem könnyen viselhető el hosszú távon.
A korára való tekintettel (a leveléből következtetve még nem felnőtt) nem várható el Öntől, hogy ezzel a helyzettel egyedül is képes legyen boldogulni. Azt javaslom, hogy vegyen igénybe segítséget, és ez ügyben nyugodtan fogadja el az apja pénzét. Az egyik lehetőség, ami viszonylag hatékonyan képes segíteni ilyen ügyekben, az a családállítás. Ha megírja, hogy melyik városban lakik, akár szívesen ajánlok is kollégát, de saját maga is talál a neten olyan családfelállítót, aki egyéni pszichológiai tanácsadással is tud segíteni Önnek, hogy sikerüljön találnia valamilyen megnyugtató megoldást a problémájára.
Üdvözlettel:
2001.10.06 10:35 válaszát köszönöm. A bizonytalanságom még mindig igen nagy,bár némi változás van három és fél hét alatt az utóbbi pár napban tudtunk egymással kommunikálni telefonon, bár csak is általános dolgokról, a mostani hétvégén is gyermekeit elvitte láthatásra,de még csak nem is köszönt nem szólt egy szót sem rám sem nézett ami nagyon zavart,de nem mutattam neki. A gyermekkel olyan információkat oszt meg amit én úgy gondolok nem rá tartozna inkább csak nekem szólnak miszerint a hölgy akivel a mai napig is együtt van minden nap, éjjel is, közös programok vannak,de annak a fiával össze tűzései vannak mert tűrhetetlen módon beszél vele,eddig akire féltékeny volt elküldte az alkalmazásából,de már bánja,mit szoktál anyával csinálni?ha arra járunk miét nem megyünk be? jó lenne ,ha már haza jönnétek,de ehhez hozzá tenném ő válásnál kéri a gyerekeket így nem tudom rám is értette esetleg. Múlt héten volt egy olyan kijelentése ő ezt már nem bírja és felakasztja magát a gyerekek szeme láttára és,hogy meg van már a levél is amit nekem szánt amiben minden le van írva,ha vele történne valami hivatalos úton meg kapom, és az kérdezte mért költöztél el,próbáltam nyugodtan kezelni a dolgot és le zártam a beszélgetést azóta sem hoztuk fel.Nem értem most mért von egyik héten kérdőre másik héten telefonon tud, bár kínos csend így is van mire le teszi a telefont,de személyesen nem beszél.Vajon bele törődött az egészbe és lezárta a mi kapcsolatunkat is lélekben?Minden jel erre mutat hiszen a másik nővel igen szoros a kapcsolata.A közös házba még a gyermekek láthatásánál sem tért vissza a maminál aludtak,de ő a nőnél.Sőt oda vitte a nőt a anyósékhoz már kétszer is,de az nem szállt ki az autóból. Maga szerint mi lehet lezárta e végleg?
Válaszát előre is köszönöm.
mint előző válaszomban is írtam, azt gondolom, hogy egyikük részéről sincs még lezárva ez a kérdés.
Az ez ügyben szóba jöhető konkrét lépések pedig azok lehetnének, amiket leírtam az előző levelére írt válaszban.
Bízzon abban, hogy megtalálhatja az önmaga, és a gyerek számára legjobb megoldásokat.
Üdvözlettel:
Igazán nem is tudom kihez forduljak!
Édesanyám beteg schizoaffektív zavar kevert típusában szenved 1995 óta. Édesanyám azt állítja, hogy nem érzi jól magát a párkapcsolatában, így beadta a válópert, amit már sokszor megtett és visszamondta. Jelen pillanatban folyamatban van a válóperes tárgyalás is. Édeanyám szavaival élve: "Ez még csak a kezdet!" Egyéb hasonló megjegyzés! Üldözi a családot, senkit sem hagy szó nélkül, mindenkire rendőrt hív. Az életünket teszi tönkre! Már nem vagyok benne biztos, hogy mindent a betegségre lehet fogni! Hosszú lenne mindent részletesen leírni, így nem teszem. Sajnos aki benne él, annak pokollá teszi az életét, ugyanis nem szedi a gyógyszereit!!!!!!! Körbejártuk Édesapámmal a lehetőségeket, hogyan tudnánk megoldani a helyzetet! Akár kezeltetni, valahogyan rábírni, hogy szedje a gyógyszereket, erre azt a választ kaptuk, hogy jogai vannak a betegnek, ha nem akar kórházba menni, nem akarja szedni a gyógyszereket, nem teszi!!!! Voltunk a gyámügyön is, ott sem jutottunk előrébb, legfeljebb gyámságot tud valaki vállalni Édesanyámra, ha olyan stádiumban van a betegsége, de nem oldódik meg vele semmi! Ugyanúgy ott lesz és csinálja tovább!
Kérem segítsen, már nem tudom kihez forduljak, mit tegyek, de így megőrülünk tőle!
Előre is köszönöm!
Ildikó
keressen magának egy szimpatikus, pszichoterápiás végzettséggel is rendelkező családfelállítót és hozzá nyugodtan elmehet a problémájával, nagyon nagy valószínűséggel segítségére lesz majd ez a módszer a helyzet megoldásában.
Ajánlom figyelmébe ez ügyben a Rendszerakadémiánál, illetve a Hellinger-intézetben végzett, szakirányú képesítéssel is rendelkező családállítókat.
Ha esetleg az édesanyja nyitott lenne erre, akkor még jobb lenne, ha együtt mennének el, akár az egész család.
Üdvözlettel:
Tisztelt Bader Úr!
Megpróbálom rövidre fogni, férjemmel több mint 10 évet éltűnk együtt van két gyermek illetve neki az előző házasságából 1, édesanyával él a kisfiú, akit teljes mértékben,sajátomként elfogadtam. 4 hónappal ezelőtt férjem és én közelebb kerültünk egy másik családhoz elmentünk ide-oda majd kezdtem lemaradozni akarva-akaratlanul mivel nekem ellenszenves volt a hölgy. Így javarészt a hölgy, az én férjemmel kezdet el mászkálni minden hova autójuk nem lévén a férjem vitte minden hova.Szóltam a férjemnek fejezze be mert ez már túlzás és ez nem fér bele a mi életünkbe. Ő nem tette így állandó vita veszekedés lett belőle rajtam el uralkodott a féltékenység.Egy vita hevében férjem elment édesanyához aludni mondtam neki jöjjön haza beszéljük meg,de nem akart beszélni,majd 3 nap után mivel még mindig nem hagyott fel a \\\\\\\"dolgával\\\\\\\" mérgemben össze szedtem a holmiját és elvittem az anyához.Onnantól nem volt megállás még inkább tette ami tett.Részemről elkezdtem \\\\\\\"zaklatni\\\\\\\"hívások,sms stb,de igazából nem értem el vele semmit sőt....mondtam mért olyan fontos neked ő nem válaszolt egy kérdésemre sem azóta sem.A hölgy elhagyta a férjét és milyen meglepő az én férjemmel jött össze,de állítólag csak 2 hete van köztük valami amit én kétlek hiszen 4 hónap alatt napi szinten együtt voltak mert mindig volt valami fontos dolguk.Már ott tartunk,hogy férjem 1 hónapja be adta a váló keresetet és minden mocskolódás van bent miszerint már évek óta rossz a házasságunk az én depresszióm miatt hozzá tenném nem vagyok az amit orvosilag igazolt.Mi a gyerekkel elköltöztünk édesanyámhoz távolabb mert nem bírtuk-bírtam.A nagyobbik gyerek teljesen ki van készülve nehéz kezelni.Egy dolgot viszont nem értek,ha mond is valamit nem egyértelmű,sőt az gondolom féltékeny kivel mikor beszélek azt mondta tudja, hogy találtam valakit meg ilyesmi, nem jó neki az a másik nem fontos neki.Ami legjobban idegesít,hogy azt állítja elmond mindent őszintén a maga idejében,de mikor kérdem én a válásra,mire vársz?Elmondtam neki nem vagyok már hajlandó semmiről vele beszélni csak a gyerekekről én nem hívom nem zaklatom és ő megint elkezdte a féltékenységét,de témát lezártam.Az ég világon nincs senkim hiszen én még ő szeretem és vissza szeretném kapni,de bele kell törődni ez van és kész.Én azt gondolom nála ez csak idő húzás,az állítja én tudom,hogy ő mire vár,de fogalmam sincs mire.Maga szerint ő bizonytalan bennem,magában,vagy a harmadikban?Igazából nem tudom mikor mire gondol vagy mit akar.Egyik nap igazat ad máskor nem.Ez az egész teljesen kikészít. Maga szerint még meg lehet menteni ezt a kapcsolatot?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
a férjében éppúgy, mint Önben, egymásnak ellentmondó késztetések vannak egyidejűleg. Valószínűleg ez az oka annak, hogy időnként így, máskor úgy viselkedik Önnel: hol ez, hol pedig amaz a rész az erősebb éppen akkor benne.
Ami látható, hogy itt még érzelmek mozognak, és amíg ez így van, addig még menthető a kapcsolat.
A rossz hír, hogy ez nem itt és most kezdődött, hanem jóval korábban, még a férje előző házasságának a felbomlásánál. Akkor ott közrejátszottak olyan okok a férje oldaláról, melyek megoldatlanok maradtak, mert a válás csak a külső megoldás, a belső ezzel nem lett elrendezve. És Ön pedig a saját lelki összerakottsága és energia-kisugárzása miatt egy olyan férfit vonzott be, akinek részben már a gyerekkorából eredően kihívásai voltak a párkapcsolattal. És bár a felszínen úgy tűnik, hogy Ön csak áldozat, valójában nem véletlen, hogy egy ilyen férfiembert vonzott be. A jó hír az, hogy a férjétől függetlenül Ön utánajárhat önmagában annak a résznek, amelyik miatt ez a probléma "bevonzódott" az életébe, felbukkant a férjén keresztül.
A javaslat úgy szólna, hogy hagyja egy kicsit a férjét (úgy, ahogy eddig is csinálta), és foglalkozzon önmagával abban az értelemben, hogy képes legyen megtalálni önmagán belül azokat a személyiség-részeket, amelyekre mostanáig nem volt tudatos rálátása, ám mégis benn tartják ebben a negatív spirálban. Ha ez sikerül, akkor onnantól kezdve sokkal inkább valóban Ön irányíthatja majd a saját életét. Tudom, hogy ilyen nehéz érzelmi helyzetben ez egyáltalán nem könnyű, ám hosszútávon mégis megtérül a befektetett energia.
Ha volna lehetősége elmenni - ha nem is önismereti terápiára, de legalább - családállításra, akkor egy más nézőpontból is rátekinthetne az Önöket mozgató erőkre. Ugyanez természetesen a férjének is használna.
Úgy érzem, hogy van még remény, vágjon bele.
Üdvözlettel:
Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.
Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.
Koszonom szepen kedves segitseget: Kati
bontsuk ketté a szóba jöhető segítségeket:
egyrészt vannak dolgok, amik végleges segítséget jelenthetnek, másrészt olyanok is, amelyek bár nem adnak végleges feloldást, átmenetileg könnyíthetnek a helyzeten.
Ebben az értelemben tartós és megnyugtató változást csak valamilyen önismereti, lélek-fejlődést előidéző, tágabb belátást és megértést eredményező folyamattól lehetne várni, mint például egy terápia (amiből számtalan féle van), családállítás, meditációs technika, jóga, vagy valami hasonló.
Attól tartok azonban, hogy abban a helyzetben, amiben vannak, nem igazán kivitelezhető egyik sem, jóllehet, valóban ezek adhatnának hosszútávra is megoldást.
Ebből kifolyólag átmeneti könnyebbség elérése végett, ha gondolja. olvasson utána az Ikrek zodiákus-jegy jellemzőinek és pszichológiai motivációinak, a leírásából úgy tűnik, hogy a párjában ez az energia elég erősen van jelen (ha esetleg nyitott lenne erre, akkor persze neki is ajánlhatja). Ezen kívül már elég sok írást találhat fent a neten a családlélek működését illetően, és ha ezeket áttanulmányozza, akkor jobban megértheti és ez által kezelni is sikeresebben tudhatja a helyzetüket.
Emellett ha nincs ideje és pénze eljárni valahova testedzést végezni, akkor legalább 10 percet (nem többet, de ennyit mindennap) szánjon arra, hogy otthon átmozgassa magát, hogy az energiáit fizikai szinten is stimulálja.
A lelki részt megsegítheti úgy, ha megvásárolja, vagy könyvtárból kiveszi Brandon Bays: Belső utazás c. könyvét, és az abban található, és otthon, akár egyedül is végezhető lelki "utazások" segítségével megkeresi a saját jó megoldásait az Önt zavaró problémákra. Ugyanezt megteheti Peter Orban: A családból fakadó erő c. könyvével is, amiben szintén otthon, egyedül is végezhető, bár másfajta imaginációk vannak leírva.
Ezen kívül a Goldspirit oldalain megtalálja az egyes jegyekről szóló cikkeimet (pár héten belül a saját honlapomon is fent lesznek) és ott több írásban is foglalkoztam a "külvilág tükör" kérdésével, aminek mélyebb megértése hozzásegítheti, hogy jobban tudja kezelni a mindennapi konfliktus-helyzeteket.
És persze, ha pozitív vizualizációkkal, tudati megerősítő mondatokkal (mantrákkal akár), vagy imádsággal (ami gyakorlatilag fókuszált lélek-energia) még megsegítené mindezeket, akkor úgy gondolom, előbb-utóbb történhetne jó irányú előrelépés az életükben.
Ehhez kívánok sok sikert és kitartást Önnek!
Üdvözlettel:
Idén márciusban halt meg az édesanyám. Nem tudtam tőle elbúcsúzni, pedig már úton voltam.
Bocsánatot szerettem volna kérni és elmondani, hogy köszönök neki mindent.
Öten voltunk testvérek nagy szegénységben, özvegyen nevelt minket, a nagymamánk besegített.
Édesanyám nem szerette a nagymamámat (akit én imádtam), és én mostanáig nem tudtam neki ezt megbocsájtani, sőt elmondtam neki, hogy nem szeretem őt, csakis a nagymamámat szeretem. Úgy éreztem, hogy gyűlőli a saját édesanyját, és én valahogy ezt a \"gyűlöletet\" éreztettem feléje.
Halála után tudtam meg, hogy elhagyta a nagymamám egy férfi kedvéért, 14 éves koráig más nevelte.
Nagyon fáj, hogy nem mondta el, mert így megértettem volna.
Nem tudom, mi történt a gyerekkoromba, mert csak a nagymamámmal vannak fényképeim, nem az édesanyámmal. Nagyon sokat foglalkozott velem a nagymamám. Nagyon szerettett. Édesanyám haláláig őt tekintettem édesanyámnak
Nem tudom , hogy tehetem jóvá a dolgokat
Köszönettel Róza.
az Öné az egyik olyan eset, amikor a családfelállítás segíthet megtalálni a helyes választ a kérdésére. És pont azért, hogy ott jó mederben folyhasson az állítás, most nem írom le az "elméleti" megoldást, szerencsésebb, ha akkor ott, élőben történik meg minden. Forduljon bizalommal valamelyik családfelállító kollégához, aki szimpatikus Önnek.
Üdvözlettel:
Tisztelt Bader Úr!
Az én problémám nem egyedi, de sajnos nehezen birkózom meg vele. A férjem egy hónapja elhagyott. Egy másik nő miatt. Van két kislányunk. Egyikük 9, másikuk 3 éves. Imádják az apjukat, aki van, hogy keresi őket, van, hogy nem. Hozzáteszem, az utca túloldalára költözött a szüleihez. Anyósomék nem támogatják a döntését. Azt mondta, elege van belőlem, soha nem jön vissza hozzánk, mégis egyre gyakrabban jön át beszélgetni akkor is, ha a lányok éppen nincsenek itthon. Nem tudom mikor mond igazat, mert rengeteget hazudozott. De azt vettem észre, hogy a barátnőnek is.Azt kérdezgeti, van-e már más az életemben, persze jár a barátnőjéhez , aki tagadja, hogy bármi közük lenne egymáshoz. A lányok sokat sírnak az apjuk után, de a nagyobbiknál az is előfordul, hogy szóba sem áll vele. Szeretnék, ha visszajönne az apukájuk, de én nem tudom mi lenne a helyes: várjam, hogy visszajön, vagy engedjem végleg elmenni.
Kedves Kérdező,
amikor egy ilyen fájdalmas esemény bekövetkezik, akkor az már csak a mindkettőjük lelkében sokkal korábban is létező probléma megjelenése a felszínen, és a járulékos rossz hír, hogy ebből a helyzetből - amiben van baja épp elég - tartósan jól kijönni csak annak a problémának a megoldásával lehet, amiről most még azt sem tudja - tudják, hogy pontosan micsoda. Épp ezért az lenne a javaslatom, hogy amennyiben ideje, energiája, pénze engedi, akkor vegyen igénybe segítséget.
Továbbá a soraiból az derül ki, hogy Ön is bizonytalan, nem csak a férje, jóllehet Ön az, akit megbántottak. Ha a férje így ment el, akkor részéről ennek a kapcsolatnak ott vége szakadt. Ebből az következik, hogy célszerű lenne időt adni maguknak, hogy ez tudatosan elgyászolódjon.
Ha ezek után olyan változások zajlanak le Önökben, hogy akkor majd esetleg úgy érzik, hogy érdemes lenne egy ú j kapcsolatot kezdeni, akkor ezt lassan, fokozatosan lenne célszerű megtenni. Azért, mert időre van szükségük, hogy azok a mindkettejükben meglévő belső működések, amelyek oda vezettek, hogy ez a fájdalmas veszteség előállt, megváltozhassanak.
Ez egy fontos pont: mindkettőjük változása szükséges, hogy új, működőbb kapcsolat épülhessen fel, ha végül úgy döntenek.
A gyerekeket pedig tegyék a helyükre: mondják meg, hogy igen, most probléma van apa és anya között, de nekik ezzel semmi dolguk, ezt majd Önök elrendezik - hadd lehessenek gyerekek. És persze őket ettől függetlenül mindketten szeretik.
Összegezve úgy vélem, hogy azonnali végleges döntés most nem lenne aktuális - pedig valójában ezzel szűnne csak meg a kínzó bizonytalanság. Sajnos, ilyenkor egy kicsit mélyebbre is kell tekinteni, hogy a rejtett működések felszínre hozatalával ténylegesen is változhasson valami a felszínen.
Ehhez kívánok Önnek lelkierőt és kitartást, üdvözlettel:
négy éve egyedül élek gyerekeimmel és nem talál rám kapcsolat ,szerelem. a kérdésem milyen segítség az ami változtatna a jelenlegi életemen?
ha meg tudja tenni, hogy a gyerekek nevelése mellett szakít magának időt egy családállításra, akkor az valószínűleg tudna segíteni Önnek. A tapasztalatok szerint az ilyen kérdéseket illetően ez szokott segíteni.
Üdvözlettel:
még a budaörsi időszakodban többször jártam Nálad. És most örülök, hogy itt is Rád találtam... :) És persze, a segítséged kérném...
Az életem azóta, egy nagyon boldog időszak után, amelyben született egy kisfiam, most újra problémákkal teli.
Bálint most 3 éves. Édesapjától tavaly tavasszal eljöttünk az én szüleimhez.
BÁr a kapcsolatunk akkor már nem volt harmonikus, azt hiszem, egyikünk sem próbált meg mindent...
Bennem óriási sértettség dolgozott, mert hazudott nekem, benne azt hiszem örökös frusztráció, és az az érzés, hogy nem tud megfelelni.
Azóta ő új családot alapított, a napokban megszületik a kislánya. (Ezeket az információkat nem tőle tudom, mert nem tartja velünk a kapcsolatot, semmilyen szinten.)
Azt hiszem, még nem tudtam feldolgozni azt sem, hogy őt elveszítettük, hogy ilyen szinten nem kiváncsi a gyerekére, és egy nagyon csúnya költözés után azt sem, ahogy akkor bánt velem.
Bár a mostani helyzetemben nagyon hálásnak kell lennem a szüleimnek, minden nap úgy érzem, megfulladok..., és nem bírom tovább.
És, hogy tetőzzem a dolgokat, a héten a munkahelyemen is felmondtak...
Mit tanácsolsz? Merre induljak, hogy kikászálódjak ebből a helyzetből? Mit tegyek, hogy ne adjam át Bálintnak azt a sok bánatot, keserűséget, haragot, dühöt, ami most bennem van?
Hihetetlenül el vagyok keseredve...
Ha válaszolsz, megköszönöm,
(Bettyvel azóta is sokat emlegetünk.)
Üdv.,
Éve
amit akkoriban egyáltalán nem érintettünk, az a családlelki kötések rendszere, ami egyénenként változó módon határozhatja meg egy ember életét.
Ha már megvan, belenéztem a horoszkópodba ilyen szemmel és azt kell, hogy mondjam, bele kéne vágnod egy hosszabb folyamatba, ami valószínűleg nem is egy családállítást jelentene.
Van néhány ügyfél, aki végigcsinált egy hasonló folyamatot és a döntő többségük a végére egyenesbe tudta hozni az életét, jóllehet, ehhez sokszor egyéni terápia is kellett.
Mivel a helyzet, amiben vagy, nem könnyíti meg, hogy ebbe most belevágj, így egyelőre kitartást és kibírást kívánok neked - de mindenképp rakd el jó helyre a memóriádba, hogy amint lehet, kerülj családfelállítás közelébe.
Üdv: