Amikor már alig várod, hogy vége legyen: a várandósság 6 kellemetlen tünete

Teszáry Nikolett - 2019-01-23
A legszebb időszak egy nő életében, amikor várandós. Amikor könnyek közt simogatja a pocakját és minden békés körülötte és az egész világ tökéletes. És persze amikor nem az... Ha voltál már áldott állapotban, ismerős gondolatok következnek :)
Amikor már alig várod, hogy vége legyen: a várandósság 6 kellemetlen tünete


Amikor a várandósság már tényleg terhesség


A legszebb időszak egy nő életében, amikor várandós. Amikor könnyek közt simogatja a pocakját, minden békés körülötte és az egész világ tökéletes. És persze amikor nem az... Ha voltál már áldott állapotban, ismerős gondolatok következnek :)

Van ugyanis az a pont, amikor már valóban alig várja az ember leánya, hogy megszülessen végre az az édes imádnivaló csemete, és nem csak azért, hogy végre ölelhesse-puszilhassa, babusgassa. Hogy miért még? Mert van, aminek alig várjuk a végét, mert cseppet sem olyan cukormázas rózsaszín cukiság, ahogy hajadonként képzeltük. Kifejtem mindjárt, csak elszaladok pisilni…

….

….

….

Szóval:


1. Állandó pisilés

Na igen. Annak idején mikor erről panaszkodtam, az orvosom vigasztalón mosolygott és azt mondta: Azért gondoljon bele kedves, időről időre valaki úgy csinál a hólyagján, mint mi gyerekként a balatoni stégen... csak épp az ön magzata nem kiabálja hozzá hogy „Jippiájjé, BOMBA!” Hát valóban, a hólyagfoci, a hólyagra műugrás kedvelt sportok magzati körökben. Egy olyan hólyagon, ami amúgy is csak töredékét képes prezentálni a normális tárolóképességének, hiszen nincs hely odabent. Így aztán pisilünk – ha kell, ha nem, utcán, otthon, nappal, éjjel, ha lehajolunk, ha leülünk, ha köhögünk... és akkor is, ha épp két perce jöttünk vissza a mosdóból. Hacsak nem vagy a Kegel-gyakorlatok nagymestere úgy általában, az utolsó hetekben már igazán jó barátoddá válhat a nagyibetét, amivel elkerülhetők a kínos jelenetek. Használd bátran, nem ciki :)


2. Hasfeszülés

Az utolsó hónapokban tényleg kezd vészes lenni a helyzet, ha a hasméretet nézzük. Az még csak hagyján, hogy nem látod, mi van a hasad alatt (hidd el, nem a lábaid látványa fog hiányozni...), de folyamatosan úgy érzed magad, mint egy túlfújt lufi, ami menten kipukkad. A bőröd feszül, a gombamód szaporodó striák miatt úgy érzed magad, mintha lassan nősténytigrissé változnál. Ha leülsz, lefekszel – és meg se próbálj csakúgy az oldaladra fordulni –, csak romlik az érzet. Minden helyváltoztató mozgáshoz támasztani kell a Gömböcöt az összes létezhető irányból; na és persze ne feledjük a cumiküldök intézményét sem – igaz, ez utóbbi alkati kérdés, ahogy az is, hogy kit zavar és kit nem. Mindazonáltal az utolsó hetekben már gyakran gondolsz arra: akárki áll is a hátad mögött egy pumpával, hogy orvul fújjon rajtad egy-egy méretet ha nem figyelsz, most már igazán abbahagyhatná!

A rossz hír, hogy erre nemigen van gyógymód, maximum a striák ellen tudsz spéci krémekkel védekezni, de jó hír is van: a szülés után azonmód elmúlik a „valaki a hasamban felejtett egy görögdinnyét”- érzés.
 

3. Lábdagadás - vizesedés

Ki hagyta itt ezeket az elefántlábakat és hová vitte az én karcsú virgácsaimat??? - teszed fel a kérdést a nagy nap közeledtével egyre többször. Még akkor is, ha egyébként nem a modellcsülkeidről vagy híres, a bokádra tekintve (javaslom a tükröt...) úgy fogod érezni, hogy a terhesség előtti lábaid Cindy Crawfordot idézik, ahhoz képest, amid most van. Dundi, formátlan, extrém esetben hurkás és vörös – alig van aki megússza, mivel a terhesség velejárója a vizesedés. Nem vigaszképp mondom, de az utolsó egy-két hétben az egyéb testrészekre is átterjed, nekem a nagyikorú ismerősök azt mondták – széles vigyorral persze -: No lám, tiszta dundus a képed, rád se lehet ismerni, biztosan nemsokára beindul a szülés!

Hát, úgy legyen! A szülés után ugyanis ez is hamar múló gond, addig is pedig a láb felpolcolása, gumiharisnya viselése és egy jókora, széles, puha cipő beszerzése segíthet.
 

4. Jóslófájások

Én már beletörődtem, hogy a terhesség velejárója a harmadik hónaptól, hogy élvezhetem a jóslófájások, vagy Braxton Hicks összehúzódások csodáját. Csemetém rendszeresen felhúzza a pajzsot és csinos kis medicinlabdává keményedik – de aki nem ilyen alkat mint én, az is kipróbálhatja az utolsó hónapban, hogy milyen érzés, amikor a méh elkezd gyakorolni. Elsőre elég durva, mondhatni ijesztő. Fáj, de minimum kellemetlen. Nekem ilyenkor mindig a Farkas és a hét kecskegida mese ugrik be, amikor az alvó farkas gyomrába köveket varrt kecskemama. Mivel kilógó cérnákat nem látok, bennem már felmerült a gyanúja, hogy apróságom képes halmazállapot változtatásra odabenn. Cuki puha rózsaszín élő szövetből bauxittömbbé egyetlen másodperc alatt. Reméltem, hogy csak az első terhességem kíséri majd, de nem: úgy tűnik, a kisebbik fiam a bátyjára ütött ebben a kérdésben. Az egyetlen amit tehetsz a jelenséggel, hogy megszünteted, ami kiváltotta – legalábbis az én fiaim a számukra kellemetlen mozdulatokra, testhelyzetere reagáltak így –, és persze ellenőrzöd, hogy van-e rendszer a dologban, hiszen ha azonos időközönként jelentkezik, akkor az már akár valódi fájás is lehet!
 

5. Alvás

Az meg mi? Na nem mintha nem lennék képes érzetre bárhol elaludni, reptér mellett két keresztbe fektetett seprűnyélen is akár. De az van, hogy hiába alszik a fejem már azelőtt, hogy a párnához érne, két perc múlva már ébredek is. Fáj a derekam, a Gömböcöm lehúzza a pocim, hason nem alhatok, már a szeméremcsontom és úgy általában minden nagyízületem is kivan... ha véletlen találok egy kényelmes testhelyzetet, tuti felver a pisilés, vagy a nagytesó kezd el „anyázni” (elsőbabás várandósok előnyben!). Én meg vergődöm mint egy felfordult teknős. A manóba, kéne egy daru... apa, légyszi támassz meg, és emeld a sejhajom, hogy fel tudjak tápászkodni... köszi!
Ha pedig minden ügyembajom elrendeztem, lefekszem, elhelyezkedem és... ilyenkor úgy röppen ki az álom a szememből, mintha sose lett volna. Az első terhességem alatt a rutinosabb nőrokonaim „megnyugtattak”: lesz ez még így se, mostantól kb. 20 évig nem fogsz egy jót aludni! Hát... jó hírek... de legalább már nem a saját nyomorom fog ébrentartani, hanem olyasvalaki, akit szeretek :)

Néhány hasznos tanács a jó alvásért: Édes álom neked és pocaklakódnak


6. Teltségérzet-fulladás-reflux

Úgy körülbelül félpályánál elkezdi az ember lánya szünet nélkül azt érezni, hogy épp most ette végig a „Mekdó” teljes kínálatát. Persze az állandó teltségérzetet az elfogyasztott étel helyett sokkal inkább okozza az a két-háromkilós apróság, aki az ember belső szervei között rendezkedik – ahogy fogy a helye, egyre mokányabban. Van, aki megússza annyival, hogy valóban éhesnek csak szülés után érzi magát újra, másoknál befigyel a gyomorégés is. A nagymamák szeme ilyenkor csillogni kezd, hiszen a régi bölcsesség úgy tartja, ha anyának ég a gyomra, a babának nagy haja lesz. Ezen általában hamar túl is lehet lendülni némi mandula fogyasztásával, egy kis szódabikarbónával vagy terhesbarát savlekötővel. Amikor már valódi refluxba csap át a dolog (vagyis a hormonok hatására gyengül a gyomorszáj záróképessége is), a vacsora, a gyomorsav pedig visszatolul az ember szájába, ez akár komolyabb fájdalmat, nyelőcső gyulladást is okozhat. Mindenképp beszélj az orvosoddal, igyekezz többször keveset enni és persze ne feledd, türelem, a szülés ez alól is felszabadít majd.

Hosszasan lehetne még sorolni, mitől nem jó mindenidős terhesnek lenni… és persze a java, maga a szülés, vagyis az össztűz, még csak ezután jön... de az is tény, hogy abban a pillanatban, amikor végre a karodban tarthatod azt az aprócska, rózsaszínű, tüneményes kis lényt, végre megpuszilhatod, megcirógathatod a nóziját és megköttetik az az örökre szóló kötelék, mely már azelőtt elkezdődött, hogy egyáltalán megláttad volna Őt... nos, akkor az egész úgy foszlik semmivé, mintha sosem lett volna. A fájdalom, a kellemetlenségek úgy omlanak össze, mint a kártyavár, a feledés homálya abban a másodpercben légmentesen beborítja. Hogy honnan tudom? Nos, amikor újra átéltem, elkezdtek felderengeni az emlékek, hogy az első terhességem sem volt egy kéjhömpöly... és mégis bevállaltam másodszor ;) Mert van akiért megéri :)

Kép: Daria Shevtsova / Pixabay

Közösségi hozzászólások:
Copyright © 2004-2019. CsaládiNet. All rights reserved - minden jog fenntartva.