A gyerekek és a meztelenség

Néhány évtizeddel ezelőttig még elfogadott volt, hogy a gyerekek ruhátlanul fürödjenek. Nem volt fürdőruha Bornemissza Gergőn és Vicuskán, amikor a patakban pancsoltak, és 1929-ben Thomas Mann sem látott abban semmi kivetnivalót, hogy egy nyolcéves kislány meztelenül szaladjon végig a strandon (nem így az olaszok, akik ezen rettentően felháborodtak – olvashatjuk a Mario és a varázslóban). A szigorú viktoriánus korban, amikor egy nőnek a bokája sem látszódhatott ki, a szárnyaikat bontogató fényképészek olyan képeket készítettek meztelen kislányokról, amelyek ma már bőven beleesnének a gyermekpornográfia kategóriájába – ma már Lewis Caroll sem biztos, hogy megúszná a börtönt azokért a felvételekért, amelyeket Alice Lidellről, az Alice Csodaországban főhőse mintájául szolgáló kislányról készített, legjobb tudomásunk szerint a szülei beleegyezésével.

Ma már, hogy egyre több szó esik a gyermek méltóságáról, a szexuális ragadozókról és a különböző fertőzésekről, a szülők többségének természetes, hogy semmilyen életkorú gyermekét nem teszi közszemlére meztelenül. Így is vannak még, akik az egy-kétéves gyermeküket engedik pucéran szaladgálni, de legkésőbb 3 éves kortól azért már minden gyerekre kerül fürdőruha. A kérdés, hogy milyen?

Egyrészes, kétrészes, vagy egyszerű fürdőbugyi?

A kilencvenes évekig a serdületlen kislányokra ritkán adtak többet egy szál fürdőbugyinál. Kényelmesebb, szebben barnul (ne feledjük, akkor még gyerekcipőben járt az UV-védelem), és különben se hordjon felnőtteknek való holmit. Nagy volt az öröm, amikor egy kislány megkaphatta az első kétrészes fürdőruháját: úgy érezte, elindult a nagylánnyá válás útján.
Ma már azonban legfeljebb csecsemőméretben kapni önálló fürdőbugyit kislányoknak. Ha egy szülő ragaszkodik ehhez, általában megveszi a kétrészest, és a felsőt egyszerűen nem adja rá a gyerekre. A többség számára azonban ez nem is kérdés: a kislányt el kell takarni. De vajon miért?

Érvek és ellenérvek

Mindhárom kialakításnak vannak lelkes támogatói és ellenzői, gyakran ugyanazokat érveket használva a saját választásuk mellett:

• Nemnek megfelelő öltözködés: Az egy- és kétrészes fürdőruha hívei úgy tartják, jó, ha minél előbb elkezdjük a nemének megfelelően öltöztetni a gyereket. A legtöbb kislánynak ez ellen amúgy sincs kifogása, imádják a rózsaszín-fodros-hercegnős darabokat, így ha egy fazonról úgy gondolják, lányos, örömmel fogják viselni. Más szülők viszont pont ezért ragaszkodnak a bugyihoz: nem szívesen erősítik a nemi sztereotípiákat, amíg nem muszáj.
• Kényelmi szempontok: A kétrészes fürdőruha gyakran kényelmetlen, játék közben elcsúszik, az egyrészes pedig vizesen hozzátapad a hashoz, ami szintén kellemetlen lehet.
• Védelem a nap ellen: Sokan hozzák fel érvként az egyrészes fürdőruha mellett, hogy így kevesebb káros sugárzás éri a gyermeket. Ez valóban szempont lehet, ekkor azonban érdemesebb könyékig és térdig érő úszódresszt vásárolni, amit fiúk és lányok egyaránt viselhetnek.
• Védelem a pedofiloktól: a leginkább vitát szító szempont. Sokak szerint a kislány testét pont a szexuális ragadozók miatt nem szabad közszemlére tenni, más viszont épp ellenkezőleg gondolja: egy felnőttes ruharadarabbal csak szexualizáljuk a gyermeket, és felhívjuk rá a potenciális bántalmazók figyelmét.

Te mit gondolsz? Miben strandoljon egy serdületlen kislány?

Kapcsolódó cikkeink:

• Napozás - káros vagy sem?
• Tények és tévhitek a napégésről, fényvédelemről
• Mostantól egyetlen pedofil eset sem lesz eltussolva, ígérte Ferenc pápa
• Ismert pedofil zaklatja a pécsi gyerekeket - 13 dolog, amire tanítsd meg gyermeked!

Kép: courtneyleahbliss / pixabay