Időről-időre napvilágot látnak olyan - főleg amerikai - kutatások, amelyek arról szólnak, milyen kevés család vacsorázik együtt manapság, pedig ez mennyire fontos volna a gyerekek és a tizenévesek megfelelő lelki fejlődése szempontjából.

Ez igaz is: a közös vacsora közben lezajló jóízű beszélgetések valóban csökkentik a feszültséget, segítenek feldolgozni a napközben felgyülemlett stresszt és mélyítik a családtagok egymáshoz fűződő kapcsolatát.
 

A dologgal azonban két probléma van.

Az egyik, hogy - főleg kisgyerekes családokban - az étkezés a legritkább esetben szól a beszélgetésről. Ahol minimum két-három 6 éven aluli ül az asztalnál, ott nehéz két egybefüggő mondatot váltani a "Ne disznólkodj", "Kanállal egyél", "Anya, a Peti rugdos - Igen, mert ő meg nyúlkál", "Nekem ez nem ízlik, mást kérek" és hasonló megnyilvánulások nélkül.
A legtöbb család azonban idáig sem jut el. Egy késő estig dolgozó apa, és egy szintén sokáig dolgozó, vagy egy dackorszakossal és egy csecsemővel egész nap otthon lévő anya mellett logisztikailag is gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hogy a család ésszerű időben összegyűljön együtt, és boldog, békés hangulatban, vidáman csevegve egye a friss alapanyagokból összeállított, egészséges vacsorát.

A Minnesotai Egyetem kutatói azonban úgy találták, a kérdés ennél jóval összetettebb. Igaz ugyanis, hogy az együtt vacsorázó családok körében sokkal ritkább az elhízás, az így felnőtt gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, jobb a magaviseletük és a családban ritkább a bántalmazás, ez azonban nem önmagában a vacsorának köszönhető. Inkább arról van szó, hogy a rendezett, jó anyagi körülmények között élő, gyermekeiket gondosan nevelő családok gyakrabban étkeznek együtt. A vacsora azonban bármi más, minőségi együtt töltött idővel kiváltható.

A kutatók egy 18 ezer gyermek részvételével lezajlott vizsgálatot vettek alapul. A családokat éveken keresztül figyelték. A számtalan szempontot figyelembe vevő vizsgálat során úgy találták, hogy korábban sok esetben összekeverték az okokat és a következményeket a gyerekek fejlődése során.
Ilyen például a szoptatás: az anyatejnek tulajdonított számtalan előny nem önmagában a szoptatásnak köszönhető, hanem annak, hogy Amerikában a jól képzett, tudatos anyák nagyobb arányban táplálják ily módon a gyermekeiket.

A családi vacsora során a vizsgálatok szerint egyébként is átlagosan 10 perc telik el valódi beszélgetéssel, a többi inkább a gyakorlati kérésekről (Add ide a sót!) és a gyerekek fegyelmezéséből áll. Ezt a tíz percet pedig nyugodtan átcsoportosíthatjuk máshová, ha a családnak úgy kényelmesebb.

Családi reggeli

Ha a családtagok este szanaszét is szaladnak, ha a szülők sokáig dolgoznak, a gyerekek pedig különórákon vannak estig, a reggel sok családban telik közösen. Ha ilyenkor szánunk rá egy kis időt, hogy ne futtában kapjunk be valamit, hanem a szépen megterített asztal mellett fogyasszuk el a reggelinket, akkor a nap is jobb hangulatban kezdődhet.

Skype

Elsőre talán szürreálisnak hangzik, de praktikus megoldás lehet, ha az egész napot távol töltő szülő lehetőségeihez mérten szakít egy kis időt arra, hogy Skype-on vagy egyéb, videós telefonbeszélgetést lehetővé tevő csatornán kommunikál a gyerekeivel. Ha látják is egymást, sokkal jobb az élmény, mintha csupán telefonon beszélnének.

Társasjáték

Sok család szeret együtt játszani. Nem kell órákig: már az óvodások is szívesen játszanak olyan egyszerűbb kártyajátékokat, mint az Uno vagy a Fekete Péter, de játszhatunk velük memória kártyát, vagy Ki nevet a végén-t is; csak ez utóbbi esetben próbáljuk meg úgy alakítani a szabályokat, hogy a legkisebbek se kapjanak hisztériás rohamot tőle (tehát a kiütéses verziót inkább a nagyobbakkal vezessük be).

Autós utazás

A mindennapos utazások az autóban az iskolába és a különórákra nagyszerű alkalmat teremthetnek a közös beszélgetésre.

A lényeg tehát az, hogy beszélgessünk sokat - akár vacsora közben, akár máskor.

Indexkép: flickr - rubbermaid