Ne legyünk naivak: a kamaszok isznak. Többségük alkalmanként, egy viszonylag kisebb, de nem elhanyagolható százalékuk rendszeresen. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet legutóbbi felmérése szerint a megkérdezett 14-18 év közötti fiatalok 32 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt. Másnapos a megkérdezettek 62 százaléka volt már, 58 százalékuk pedig arról számolt be, hogy hányt már alkoholtól. A fiatalok 80 százaléka 15 éves kora előtt ivott először szeszt.

Mielőtt elkezdenénk szörnyülködni, és arról nosztalgiázni, hogy mi bezzeg nagykorúságunkig nem ittunk mást, csak narancslevet (ami egyébként valószínűleg nem is igaz), inkább tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: nekünk milyen a viszonyunk az alkohollal? Mit lát tőlünk otthon a gyerek?

És itt most nem is feltétlenül alkoholizmusról vagy alkalmankénti nagyivásról beszélünk, hanem arról, hogy a családi élet mindennapjainak része a kis mennyiségű, de rendszeres alkoholfogyasztás. Egy olyan szülőtől, aki szinte minden este megissza a maga sörét, vagy aki számára nem múlhat el társasági esemény egy kis bor elfogyasztása nélkül, hiteltelen lesz a teljes tiltás.

Kérdés, hogy ha nem szigorral, akkor hogyan érhetjük el, hogy gyermekünk ne váljon nagyivóvá már tizenéves korában.

A szigorú és a „jó fej” szülő

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársai középiskolás korú fiatalokkal beszélgettek a témáról, és érdekes megállapításra jutottak. Miközben az nem lepett meg senkit, hogy a kamaszok rosszul viselik a teljes tiltást és a totális kontrollt, kiderült, hogy az ellenkező véglet – a teljes ráhagyás – is rossz érzést kelt bennük.

Egyre több kamaszt nevelő szülő ugyanis úgy próbál fiatalosnak és lazának tűnni, hogy teljesen szabad kezet ad gyermekének az alkohollal kapcsolatban. Ezek a szülők jellemzően a nyolcvanas-kilencvenes években voltak tizenévesek, már jóval engedékenyebb körülmények között, de azért még mindig érezhető szülői kontrollal – amit többé-kevésbé sikeresen, de folyamatosan igyekeztek kijátszani. Amikor pedig a saját gyerekük lép a kamaszkorba, „mi is ugyanezt csináltuk” jelszóval meg sem próbálják korlátozni a tini alkoholfogyasztását.

A gyerekek azonban egyáltalán nem értékelik ezt a fajta hatalmas szabadságot. A Hintalovon alapítványnak nyilatkozó fiatalok maguk is úgy találták, ez nem bizalom, hanem felelőtlenség, amivel a szülők a gyerekeik egészségét veszélyeztetik.

A Brigham Young University (BYU) kutatói arra kerestek választ, hogy melyik típusú szülői magatartás milyen alkoholfogyasztási szokásokat eredményez. A Journal of Studies on Alcohol and Drugs című folyóiratban megjelent tanulmányukban azt írják, a legtöbb nagyivó a szerető, ámde túlzottan engedékeny családok gyermekei közül kerül ki. Ezeknek a fiataloknak nem rossz a kapcsolatuk a szüleikkel, kötődnek hozzájuk, ám életükből hiányoznak a biztonságot nyújtó korlátok.

Az alkoholtól gyermeküket totális kontrollal megvédeni vágyó szülők sem nyugodhatnak meg: a szigorúan nevelt, elméletileg szoros felügyelet alatt tartott fiatalok is isznak, nem is keveset. A legkevesebb alkoholt azok a kamaszok fogyasztották, akik kevés, rugalmas, de azért észrevehető szabály szerint, szerető családban nevelkedtek. Az ilyen háttérrel rendelkező középiskolások szívesebben választanak barátnak is olyanokat, akik nem fogyasztanak szeszt.

Nagyon ritka az olyan kamasz, aki 18 éves koráig nem próbálja ki az alkoholt. Ha azonban túl sokat iszik, rendszeresen lerészegedik, esetleg már a normális életvitelét is korlátozza az alkoholfogyasztás, érdemes végiggondolni, mit akar szesszel pótolni. A drogfüggőséghez hasonlóan ugyanis az alkohol rabjává is az válik, akinek valami nagyon fontos hiányzik az életéből.

Kapcsoldó cikkeink:

• Az alkohol a legerősebb kapudrog - állítja a szakember
• Hogyan segítsük a tizenéveseket elkerülni az alkoholfüggőséget?
• Életveszélyben is lehet a részeg kamasz - ezt tedd túl sok alkoholfogyasztás esetén
• "Csak azt ne tegye, amit én az ő korában!" - A kamaszok szüleinek félelmei

Kép: Depositphotos.com

betöltés...