A kamaszkor beköszöntét mi, szülők általában rettegve várjuk, majd amikor megkezdődik, teljes kétségbeeséssel és döbbenettel fogadjuk. Ez egy olyan vihar, amit nem kerülhetünk el, de Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint nem is kell. A kamaszkor problémái törvényszerűek, kivédhetetlenek - de nem igazán problémák. Még ha meg is ijedünk tőle, jó, ha tudjuk: a kamasz csatározásai a szülőkkel, a kisebb-nagyobb kihágások még nem adnak okot az aggodalomra, ez a folyamat csak nagyon ritkán csap át kórosba, betegesbe. Bármilyen hevesen is zajlik, nem egy katasztrófa - csak meg kell értenünk.

Mi történik a serdülő gyerekkel?

Nincs a világon még egy olyan élőlény, amely ilyen nagymértékben alakulna át bármikor is az élete során, mint az ember a kamaszkor alatt. Olyan ez, mint egy "új születés" - mondja Uzsalyné Dr. Pécsi Rita.

A kamaszodás alatt a gyerekben óriási változások zajlanak: teljesen átalakul fizikailag, hormonálisan, hangulataiban, személyiségében, gondolkodásmódjában, változik az idegrendszere - ez pedig az egész életére kihat. Egyszerűen nem lehet elkerülni.
Mindenki átesik rajta, viszont amit nagyon fontos lenne tudnunk: ez egy természetes folyamat.

A látványos hormonális változások mellett talán észre sem vesszük, de még a teste is elképesztően átalakul ilyenkor. Nem csak a nemi jellegre gondolunk itt, hanem a testfelépítésre, izomzatra is. Ő maga is meglepődve észleli ezeket a változásokat, így érthető, hogy általános zavarodottság uralkodik el rajta emiatt.

Miért olyan ellenséges a kamasz?

A kamasz gyermek viselkedése kellemetlen, ismerős emlékeket idézhet a döbbent szülőben, hisz - ha enyhébb formában is, de - volt már alkalma találkozni efféle viselkedéssel: mégpedig a kisgyermekkori dackorszakban. Az akaratos totyogó és az indulatos kamasz tulajdonképpen ugyanazt vágja hozzánk: mindkettő ellenkezni próbál velünk. Csak ami 3 évesen még úgy hangzik, hogy "nem, nem akajom!", az 14 évesen már "kopj le, nem érdekelsz, utállak!" - vagy akár valami ennél is cifrább.

Miért válik ilyen ellenségessé velünk gyermekünk e két korban? Nem ránk haragszik, csupán önállósodni próbál. E törekvésében pedig első lépésként megpróbálja levakarni magáról a környezetét. Mivel a családja áll hozzá a legközelebb, így a családtagok, s elsősorban a szülők állnak leginkább az önállósághoz vezető útjában.

Anya és apa - akik születése óta óvják, féltik, s még kicsi gyerekként tekintenek rá - fontoskodó, mindent figyelő, felügyelő személye nehezen illik bele abba a képbe, ami a fejében kezd kialakulni arról, hogy ki is ő: egy önálló, egyedi személyiség, akinek már vannak saját gondolatai, véleménye, akarata, és nem szorul mások segítségére, hisz már nem gyerek.

Természetes kamaszkori változások

Az alábbi új szokások bár szülőként nagyon zavaróak lehetnek, valójában teljesen normálisnak számítanak.

1. Nem mond el semmit a szüleinek

"Eddig mindent olyan szépen elmondott, nekem mindent elmesélt, most meg a szomszédasszonytól kell megtudnom…" - ismerős mondat? Egy újabb ok, amin a szülő megsértődhet. Nem szabad. Inkább értsük meg! Azért nem avat be a kamasz a problémáiba, mert ezzel azt a látszatot keltené, hogy nem bír el velük. Ezt pedig nem engedheti most meg magának. Ne vedd a szívedre, ne jöjj zavarba, tartsd szem előtt, hogy miért lett olyan magába zárkózó, és lépj egy kicsit hátra. Szülőként fájdalmas lehet a felismerés, de valójában teljesen természetes, hogy most sokkal szívesebben beszél meg mindent a barátaival, mint veled. Nem benned van a hiba!

2. Minden idegesíti

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint sok kamasz keresi meg őt azzal a problémával, hogy egyszerűen minden zavarja, amivel korábban semmi problémája nem volt. Ők maguk is furcsállják: minden, ami eddig jól működött, az most idegesítő. "Idegesít a húgom. Idegesít az anyukám. Pedig… szerintem egész jól megvagyunk. És a nagyim is azzal jön, hogy húzzam már fel a sálamat, hát nem tudja, hogy magamtól is felhúznám?! Hát mit gondol, nem vagyok én már óvodás…!" 
A kamasz is csodálkozik az érzésein, és nem tudja megfogalmazni az okokat. Minden zavarja, nem tudja eldönteni, hogy egy-egy dolog épp a saját döntése volt-e, vagy csak az anyukája akarata érvényesült.

3. Mindent kritizál

Nagyon sok családban gondot okoz a kamasz éles nyelve, mellyel mindent bírál, ami a családban történik. Nem tetszik neki anya öltözködése, a vacsora, a tengerpart, ahová nyaralni megy a család, stb…
"Tenni bezzeg nem tesz érte semmit, csak leszólja" - mondja sok szülő felháborodva. Jó, ha megértjük: ez egy pozitív dolog, ugyanis éppen kezd kialakulni a saját véleménye, azt jelzi, hogy már megszületett valamiféle belső igényszint, amihez viszonyítja az őt körülvevő dolgokat.
Igaz, hogy az általa elvárt dolgokat még ő sem tudná önállóan megvalósítani, de legalább már élesen észreveszi, ha nem valósulnak meg. Alakul a gyerek! Az pedig a kamaszok alapvető tulajdonsága, hogy nem tudnak uralkodni az indulataikon - így hát kiömlik belőle, nem sokat tehet ellene.
Ne menj bele ilyen vitákba, hagyd, hogy elmondja véleményét! Nyilvánvaló, hogy rosszul esik, de nyugodj meg, ez idővel változni fog, most viszont nem tehetsz ellene semmit. Az elnyomás nem megoldás.

4. Kevesebbnek érzi magát másoknál

A kamaszkorhoz tartozik a kisebbrendűség érzése, a magányosság, zavarodottság, bezárkózás. Egy felnőtt világban él, ahol még nem tud olyan jól teljesíteni, mint az őt körülvevő személyek - minden kamasz tele van kisebbségi komplexussal!
Úgy érzi, nála mindenki szebb, jobb, okosabb, ügyesebb. Fontos, hogy hagyd, hogy elég időt töltsön a barátokkal, haverokkal, így tudja csak fejleszteni a képességeit, kialakítani a társaságban betöltött szerepét, s az önbizalmát építeni. A többiek között ő is kitűnhet valamiben, a társai mellett ő is "lehet valaki". A felnőttekkel szemben úgy érzi, mindig csak veszthet. A kortársai körében bátrabban gyakorol, kísérletezik, s így válhat egyre ügyesebbé.

5. Romlik az iskolai teljesítménye

Megnyugtatásképp közöljük: ez egyáltalán nem baj, egy természetes folyamat.
A hat osztályos gimnáziumok éppen ezért kerültek bevezetésre: az első két évfolyam szinte semmi újat nem tanul, csak szinten tartják a gyerekek tudását, gyakorolnak, ismételnek. Azért jött létre e rendszer, mert orvosok állapították meg, hogy 13-14 éves korban látványosan romlik a diákok teljesítménye. Amint átvészelik ezt az időszakot, újult erővel tanulnak majd tovább, ahogy előtte is.
A gyerek ilyenkor az őt kimerítő változások hatására lustábbá válik, sokkal hamarabb elfárad - sok energiát vesz el a testi-lelki átalakulás. Ráadásul a fő életfeladata most a saját énjének megtalálása: minden ekörül forog. Az identitáskeresés sokkal erősebben motoszkál benne, mint a vágy, hogy kitűnő bizonyítványt hozzon haza. Az addig mindenből ötösre álló kamasz akár 2-3 jegyet is ronthat, és ez egyáltalán nem számít kórosnak. Ne aggódj, el fog múlni!

Éreztesd vele, hogy muszáj erőfeszítéseket tennie, de ha épp rossz passzban van - sose feledkezz meg a kamaszkori hullámvölgyekről -, akkor sem dől össze a világ. Fontos, hogy mindig legyen lehetősége javítani, ez motiválhatja majd.

Ha már szélsőségesen romlanak a jegyei, akkor ültesd le, beszéld meg vele, hogy ez így nem mehet, de fontos, hogy tudj a benne dúló változásokról. Éreznie kell, hogy megérted őt és bízol benne, tudod, hogy össze fogja kapni magát. Csak így tudod majd motiválni arra, hogy tényleg odafigyeljen és jobb jegyeket hozzon a jövőben. Ha ilyenkor kritizálod, ha azt érzi, hogy nem nézel ki belőle jobb teljesítményt ("úgyse fog sikerülni, ha mindig ilyen lusta maradsz…"), azzal végleg elveheted a kedvét a tanulástól!

Hogyan viselkedj kamasz gyermekeddel?

1. Ne sértődj meg!

Persze, ez nagyon nehéz. A kamasz önállósodási törekvéseinek leginkább a szülei állnak az útjában, így őket löki félre a leglátványosabban. Mintha azt mondaná: "Menj innen, mert így nem tudok ÉN lenni… mert az az érzésem, mintha mindig azt csinálnám, amit te mondasz!"
Nyilvánvaló, hogy ezt általában nem a megfelelő stílusban közli. De itt kell szülőként félretenni a sértettséget és azt mondani: nem baj, én most csak azért sem sértődök meg! A kamaszkor olyan, akár egy második születés. A végeredmény egy teljesen új, felnőtt, érett egyéniség lesz.

Igen, nagyon fáj, ha a gyerek, akit addig kézen fogva kísértünk mindenhova, azt mondja: "Anya, most ne gyere velem, mert olyan égő a haverok előtt…" 
De erre a helyes reakció az lenne, hogy azt mondjuk magunkban: "Nahát, itt egy új, önálló élet születik, végre!" - félreállunk, és azt mondjuk: rendben, szia, kisfiam, akkor menj csak.

A szülő ilyenkor megsértődik és csalódottan veszi tudomásul, hogy imádott gyermeke ma már szégyelli őt. Pedig nem erről van szó! Egyáltalán nem szégyell, csak az önállósodásához, amiért annyira küzd, térre van szüksége. Kell, hogy legyen egy kis mozgástere, ami akár hibázási tér is lehet. Ki kell próbálnia, hogy mire képes magától egyedül.
Ugyanúgy, ahogy kiskorában dacosan, egyedül akarta bekötni a cipőfűzőjét, most, a felnőttkor küszöbén újra ezeket a harcokat vívja meg, csak felnagyított változatban. Ha a szülő ezt nem hagyja, elnyomja a törekvéseit, akkor a kamasz visszavonul, bezárkózik, még ellenségesebbé válik.

2. Engedd harcolni!

A kamaszkori lázadás egy teljesen természetes folyamat, és borzasztó következményei lehetnek, ha nem engedjük meg a kamasz számára. Nem szabad mindenért rászólni, ami zavar! Lehet, hogy olyan modorban szól hozzánk, amit addig sosem néztünk volna el neki, de ebben az időszakban mégis csak szemet kellene hunyni felette. Természetesen nem a szélsőséges esetekről beszélünk, hisz egy dühös kamasz valóban tud olyat mondani, amit már nem lehet szó nélkül hagyni, de azért az lenne a jó, ha nem hangzana el naponta a "velem te ne üsd meg ezt a hangot…" kezdetű kioktatás. Nem kell mindent eltűrni, de azért sok dolgot meg lehet érteni. Külön odafigyeléssel, megértéssel, és extra nagy türelemmel, türelemmel és türelemmel.

3. Dicsérd!

Nagyon oda kell figyelnünk, hogyan közelítünk kamaszunkhoz - bármilyen apró megjegyzéstől (amit még csak nem is rossz szándékkal mondtunk) egy durcás, tüskés, ellenséges gyerekké változhat. De amilyen érzékeny a negatívumra, ugyanolyan érzékeny a pozitívumra is, sőt, ezzel nagyon jól motiválható. "Kapd rajta", ha jót tett, és dicsérd meg érte! Lehet, hogy ezerszer okozott már csalódást az utóbbi időben, de ha egyszer végre valami jót tesz, afelett ne menj el szó nélkül!

4. Engedj be az életetekbe külső segítséget!

Hatalmas szükségetek van most egy olyan személyre, aki afféle "szülőpótlóként" áll a gyermeked mellé. Lehet az egy tanár, edző, egy idősebb rokon, akire hallgat a kamasz, és segíthet a nehéz helyzetek kezelésében. Ha a kamaszkort a születéshez hasonlítjuk, ez a személy a "bába". A szülőnek ilyenkor egy kicsit félre kell állnia - hisz rá most úgysem fog hallgatni a gyerek -, de ettől még a kamasz ugyanúgy vezetésre szorul, mint kisebb korában. Engedd, hogy ideiglenesen átvegye valaki ezt a szerepet tőled, és ne sértődj meg azon, hogy neki mindent elmesél, neked pedig szinte semmit.

Mit NE tegyél kamasz gyermekeddel?

1. Ne faggasd

A faggatott gyerek hazudik. Ha a kamaszról kiderül, hogy lépten-nyomon füllent, érdemes egy kis önvizsgálatot tartani: vajon nem telepedtünk-e rá túlságosan? Ha igen, lehetséges, hogy épp mi, a szülei kényszerítjük őt folyamatos hazudozásba.

2. Ne piszkáld a rendetlenség miatt

A külső rendetlenség nagyon gyakran válik kifejező eszközévé a benne dúló káosznak, zavarodottságnak. Minden szülő megnyugodhat: nem csak az ő kamaszának van olyan kupi a szobájában, hogy be se lehet lépni. A belső rendetlenség kerül kifejezésre ily módon. Ne veszekedj vele folyton emiatt, inkább kössetek kompromisszumot!

Állíts fel egy egyértelmű szabályt, ami ellen neki sem lehet semmilyen kifogása: a lakás közös részeiben nem szórhatja szét a cuccait, de a saját, külön kis zugában azt csinál, amit csak akar. Az az ő területe, amiért ő a felelős - de akkor ne szaladjon hozzád, ha vizsga előtt nem találja az ingét. Sőt, ha végre előkerült az ünneplő ruha, de úgy néz ki, mint amit a kutya szájából húztak ki, akkor ne vasald ki helyette. Így fogja megtanulni, hogy mit is jelent az, ha valami tényleg az ő felelőssége.

Azt viszont jogosan várhatod el, hogy a közös területeken, ahol a család többi tagja él, ne csináljon rendetlenséget. Mondd el neki nyugodtan, de határozottan: ha például a fürdőben hagyja szétszórva a saját mütyűrjeit, 1-2 alkalommal szólni fogsz miatta, de harmadjára már nem. Akkor össze fogod gyűjteni a széthányt holmikat, és ne is keresse többet. Ez zavarja a család többi tagját - kész, pont. Ne indulatosan beszéld meg vele, egyszerűen csak állapodjatok meg a szabályokban, amiket neki is be kell tartani.

Két dologra figyelj ezután: a beígért következményeket valósítsd is meg, valamint te is tartsd rendben a közös szobákat - még véletlenül se lássa azt, hogy te nyugodtan szétszórhatod a holmijaidat, ő bezzeg nem.

3. Ne kezdj minden apróság miatt csatározásba

Talán ez az egyik legfontosabb szabály. A fentebb felsorolt pontokat például egyszerűen nézd el neki, állapodj meg vele, beszéljetek meg betartható szabályokat; de ne akarj minden egyes területen te nyerni, őt pedig korlátozni, irányítani. Ne a tiéd legyen minden alkalommal, minden témában az utolsó szó.

4. Sose bántsd, ha indulatos

A heves vita különbözik az átlagos, mindennapi kamasz-szülő csetepatéktól. Amikor valamit tényleg elrontott, ha valami komolyan fáj neki, akkor nem szabad veszekedni vele. Sose felejtsd el, hogy ő most különösen érzékeny és sebezhető! Ha indulatosan viselkedik, te pedig leállsz vele vitázni, akkor még jobban elönti majd a harag, hisz nehezen uralkodik most ezeken az indulatokon. Sokszor még a felnőttek sem tudják türtőztetni magukat - a hormonális kilengések miatt neki most erre esélye sincs. Tudd, hogy amit ilyenkor mond, azt nem szabad komolyan venned! Lehet, hogy vérig sértett, de ott és akkor ne reagálj rá támadóan.

Később mindenképp térj vissza a témára és mondd el neki, hogy ilyen hangnemet nem engedhet meg magának, de nyugodt körülmények között beszéljétek ezt meg. Ne akkor, amikor épp majd’ felrobban. Egy higgadt, indulatmentes beszélgetés keretében egészen nyugodtan megkérdezheted tőle, hogy ezt a hangnemet ugye ő se gondolta komolyan…?

Nagy adag toleranciára és türelemre van ilyenkor szükség, de az, hogy nem teremted le azonnal, amikor megsértett, nem azt jelenti, hogy elnézed neki és elfogadod. Csupán annyit tesz, mintha azt mondanád: "Megértettem, mi van veled, és látom, hogy ezt most nem tudod kontrollálni."

Amikor indulatos, akkor se lát, se hall, nem kezelhető, nem tanítható.

5. Ne alkalmazz óvodás módszereket

A kamasz nagyon allergiás arra, ha gyereknek nézik. Felejtsd el azokat a szabályozó módszereket, amiket óvodás korában alkalmaztál ("Megmondtam, kész, punktum!", stb.). Ha elvárod, hogy este 10-re érjen haza, akkor ne így közöld, hanem egyszerűen beszéld meg vele, mondd el, hogy miért kell addigra hazaérnie, nézzétek meg együtt, melyik busszal jöjjön haza, stb. - ne csak parancsot adj ki, mint kisebb korában, amikor még nem szegülhetett ellen. Inkább beszélgess, kommunikálj vele. Azt azért tartsd észben, hogy a tininek továbbra is vezetőre van szüksége, tehát ne partneri, haveri viszonyt alakíts ki vele. Te vagy a szülő. Nem alkudozni kell az esti hazaérkezés időpontján, de a szigorú parancsosztogatást meg kell próbálni egy kicsit átalakítani.

6. Ne gondold, hogy már nincs szükség a "munkádra"

A kisgyerekkorban kifejlesztett fegyelmezési módszerek a kamasz gyereknél már nem működnek. Ha már minden kötél szakadt, kisebb korában még rákiabáltunk, megszabályoztuk, megfenyegettük - sajnos szorult helyzetben hajlamosak vagyunk minden fegyvert bevetni -, és a dolog általában működött: a gyerek elhallgatott, megtette, amit mondtunk. Egy kamaszt már nem lehet így irányítani, egészen más módszerekkel kell "dolgozni". De ettől még nem szabad teljesen elengednünk a kezét - a serdülő még ugyanúgy vezetésre szorul, mint a kicsi gyerek.

Igen, nagyon nehéz megtalálni azt a vékony határvonalat, ahol végső soron utasítást adsz ki, de mégsem parancsolóan. Kommunikálsz vele, mégis te maradsz a vezető, aki nem a haverja, akivel alkudozhat. Igen, tudjuk: kamaszt nevelni művészet. De rengeteget segíthetsz neki azzal, ha megpróbálod így intézni a dolgaitokat, sőt, lehet, hogy csak így kerülheted el azt, hogy végérvényesen megromoljon a kapcsolatotok.

Mikor kell szembeszállnod vele?

Bár több témáról is elhangzott, hogy hagyd rá, ne menj bele felesleges csatákba a kamasszal - azért vannak olyan esetek is, amikor bizony meg kell "vívnod" vele.

1. Amikor a mindent kritizáló fiatal azokat az elveket támadja meg, amik a szülei, családja számára értéket képviselnek.

Azt mondja a véleményedre, hogy hülyeség? Ez az a pont, ahol nem haverkodni kell a kamasszal, se ráhagyni, hanem megküzdeni vele. A "hülyeség" ilyenkor valójában azt jelenti, hogy "magyarázd meg nekem, de most rögtön, hogy ez miért nem hülyeség!"

Tudni szeretné, hogy te miért tartod ezt fontosnak. Erre kíváncsi igazából, és éppen érveket gyűjt, hisz csak így tudja kialakítani a saját véleményét. Ilyenkor nem elég azzal lezárni a témát, hogy "csak", vagy  "mert mindenki így csinálja", hanem pontosan meg kell indokolnod. Őt ugyanis az érdekli, hogy neked ez személy szerint miért fontos.

Lehet, hogy a fél estét az élet nagy kérdéseiről vitázzátok majd át - szerelemről, munkáról, kitartásról, stb. Érdeklődni fog az élet fontos dolgai iránt, de ne lepődj meg, ha pimasz hangnemben teszi ezt. Valójában csak arra kíváncsi, hogy az adott dolog tényleg így van-e? Te is így csinálod? Önszántadból teszel így, vagy külső kényszer hatására? Ez tényleg egy nagy igazság, vagy csak egy újabb fal, amibe beleütközik? Éppen a saját útját keresi, még ha csúnyán, szemtelenül fejezi is ki magát.

Lehet, hogy nagy csatározás lesz a vége, hisz ő mindenáron megpróbálja bebizonyítani, hogy nincs igazad. A vita végére talán nagyon el fogsz keseredni, és azt gondolod majd, hogy "te jó ég, ez a gyerek, hát ez nem is itt nőtt fel. Hát hogy lehet ilyeneket kérdezni egyáltalán?"

De meg fogsz lepődni, amikor legközelebb beszélgetni hallod a haverjaival, és éppen szóba kerül köztük az említett téma - s az addig oly hevesen bíráló kamaszod szájából a saját szavaidat fogod visszahallani. Az érveket, amiket kicsikart belőled, és akkor még keményen bírált, saját véleményeként hangoztatja majd - már amelyikkel sikerült azonosulnia időközben. Gratulálunk, most adtál át számára egy értéket!

2. Amikor már tényleg veszélybe sodorja magát

Egy kamasz számára életbevágóan fontos, hogy egy közösség befogadja. Bár folyamatosan arra törekszik, hogy igazi egyéniséggé váljon, de mégsem akar kilógni a sorból. Kell, hogy legyen egy társaság, amibe ő is beleillik, akik elfogadják őt úgy, ahogy van. Annyira erős ez a késztetés, hogy gyakran bármire képesek azért, hogy elérjék. Ilyenkor tehet meg olyasmit is kamasz gyermeked a többiek nyomására, ami akár nagyon veszélyes is lehet. Ekkor kell közbelépned, ha már úgy látod, hogy képes komolyan bajba sodorni magát a haverjai kedvéért.

Ha arra utaló jeleket veszel észre, hogy rossz hatással vannak rá a barátai, kezdj el beszélgetni vele a témáról. Ne úgy kezdd, hogy azonnal eltiltod a bandától, inkább csak kötetlen beszélgetés formájában próbálj meg rávilágítani arra, miért butaság, amit ők csinálnak. Csak akkor avatkozz közbe radikálisan, ha már tényleg nagy bajt látsz készülőben.

Nagyon fontos szerepük lenne ilyenkor a tanároknak, edzőknek, mert ők tudják ezeket az elveket indirekt formában közvetíteni a kamaszok számára (pl. megnéznek egy filmet együtt órán, utána közösen megbeszélik az ott látott helyzeteket, reakciókat, következményeket). Közösségben, amikor csoportosan, együtt beszélgetnek egy-egy témáról, akkor ők is könnyebben megnyílnak, és a helyes következtetés, a tanulság is sokkal hatékonyabban ér ekkor célba. Így lehet csak igazán hatni a fiatalokra, nem az eltiltással és hegyi beszéddel.

A kamaszkor egy új születés, de természetes jelenség, amit nem szabad elnyomni - sokkal könnyebb úgy átvészelni, ha megértjük a benne dúló vihart. "Jézusom, nem tudom, mi van velem, de anyám se tudja! És a tanárom se tudja." - valami ilyesmi járhat gyermeked fejében. Úgy lehetsz számára a legnagyobb segítség, ha te magad nem zavarodsz meg, hanem stabil maradsz és mutatod számára az utat - a szavaiddal és a tetteiddel is.

Ezt az egész felfordulást elkerülni egyszerűen nem lehet - a kamaszkor mindig is ilyen volt, amióta világ a világ. Hogy ez tényleg így van, mi sem bizonyíthatja jobban, mint az alábbi idézet:

"Manapság a fiatalság szereti a luxust. Rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az öregeket, és a szája jár, ahelyett, hogy dolgozna. A fiatalemberek nem állnak fel, ha egy idősebb lép be a szobába, visszabeszélnek a szüleiknek, hencegnek a társaságban. Evéskor felzabálják az édességet, egymásra vetik a lábukat és zsarnokoskodnak a tanáraikkal."

Tippelj, vajon ki mondta ezt és mikor? Talán 50 éves lehet az idézet, vagy 100? Lehet, hogy már a dédszüleink is így kamaszodtak?

Nos, az idézet Szókratésztől származik, Kr.e. 470-ből. Igen, már 2500 évvel ezelőtt is hasonló csatákat vívtak szülők és kamaszok, mégis túlélték - nektek is menni fog!

A cikk Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásán elhangzottak alapján készült. Ha szeretnél hasonló, hasznos témákról olvasni a gyereknevelés terén, látogass el honlapjára, a www.pecsirita.hu-ra!

Kép: Kamira / Bigstock.com