Az első videó olyan szemszögből mutatja be az iskolakezdést, amire magunktól soha nem gondolnánk, az amerikai iskolások számára viszont ez a riasztó valóság. Láthatjuk, mennyire hasznosak számukra az iskolakezdésre kapott holmik, csupán kicsit másképp, mint amire ki lettek találva.

A második videóban láthatjuk, hogy mik a lövöldözések előjelei, amik fölött sokszor nagyon könnyű elsiklani, ha nem figyelünk oda a részletekre.

A harmadik videó egészen különleges, ugyanis iskolai lövöldözések valódi túlélőit láthatjuk, ahogy Katy Perry Teenage dream című dalát szavalják és éneklik, megmutatva, hogy a tinédzser álom már nem olyan, mint volt.
 

A gyerekek közül a legtöbben végignézték, ahogy megölik a legjobb barátaikat, osztálytársaikat és tanáraikat, valamint az ő életük is egy hajszálon múlott.

Majdnem mindegyiküket meglőtték, van, akinek a veséjét találták el, másokat a hasukon vagy az arcukon, van, aki tolószékbe került és lebénult a gerincébe lőtt golyók hatására. Az egyik lány úgy élte túl a lövöldözést, hogy a halott barátja alá bújt, mások pedig szekrényekbe vagy ajtók mögé barikádozva rejtőztek el. Vannak, akiknek a golyók egy része még mindig megtalálható az arcukban vagy a szívükben.

Hannah Dysingert az a golyó találta el, amelyik megölte a legjobb barátját. A golyó a bordái közé érkezett, a videóban pedig a kezében tartja. Az utolsó túlélőt a szüleivel együtt láthatjuk, ahogy egy fényképet tartanak a kezükben. Alexet fejbelőtték, a fényképen szereplő bátyja, Nick pedig meghalt a lövöldözéskor.

Az iskolai zaklatás áldozataiból lesznek a lövöldözők

Az iskolai lövöldözők legtöbbször olyan gyerekek, akiket a társaik éveken keresztül zaklattak. A zaklatás alatt általában nem csak gúnyolódást, hanem súlyos fizikai bántalmazást is kell értenünk, amiről a pedagógusok és a diákok legtöbbször tudnak.
 

A bántalmazás áldozatai évekig tűrik a megaláztatást, ám ez idő alatt a mentális állapotuk annyit roncsolódik, hogy visszafordíthatatlan károk keletkeznek náluk.

Ezekben a gyerekekben annyi harag és bosszúvágy gyülemlik fel, hogy azt szeretnék, az iskola, amely éveken keresztül pokollá tette az életüket, s benne a pedagógusok és a diákok bűnhődjenek. Mire erre a pontra jutnak, már nem tudnak tisztán gondolkodni, és nem érdekli őket, ki kerül az útjukba, vagy hogy hány ártatlan ember életét veszik el.

Az ilyen ötletek nem hirtelen jutnak eszükbe, hosszú ideig, akár évekig is tervezgetik, mit fognak majd tenni. Minden egyes bántalmazás alkalmával erősödik bennük az elhatározás, amíg el nem érik a töréspontot, és úgy döntenek, mindent megbosszulnak. A fegyvereket legtöbbször online veszik meg, az iskolába bejuttatni pedig szinte gyerekjáték. Amerikában már tartanak ugyan olyan foglalkozásokat, ahol elmondják, mit kell tenniük a diákoknak egy-egy lövöldözés alkalmával, azonban ezeken a leendő iskolai lövöldözők is részt vesznek, így ők is pontosan tudják, hova fognak menekülni a többiek.

Szülői felelősséged, hogy ne nevelj zaklatót!

Természetesen a pedagógusok feladata lenne, hogy közbelépjenek zaklatás esetén, azonban szülőként már egészen korán elkezdhetünk tenni a hasonló esetek ellen, méghozzá úgy, hogy nem engedjük, hogy a saját gyerekünkből zaklató váljon. Abban a pillanatban, ahogy közösségbe kerül a gyerek, meg kell tanítanunk neki, hogy nincsen joga arra, hogy bántson másokat, és az, hogy valaki kicsit különbözik tőle, nem ok arra, hogy piszkálják – még akkor sem, ha mindenki más ezt csinálja. A fogadóórákon erre is kérdezzünk rá a pedagógusoktól, ha pedig kiderül, hogy a gyerek bántja a társait, ne hagyjuk rá!

Megelőzhető, ha észrevesszük a jeleket

Természetesen a zaklatás áldozataira kellene a legjobban odafigyelni, hiszen ők lehetnek később elkövetők, azonban sajnos a legtöbb oktatási rendszerben – ahogy a magyarban sem - a tanárok nincsenek felkészítve arra, hogy mit kell tenni ilyen helyzetekben, iskolapszichológusokból pedig hatalmas hiány van. Óriási igény lenne arra, hogy az iskolafolyosókon mindig legyen egy-egy pedagógus, vagy akár egy gyógypedagógiai asszisztens vagy szociális munkás ügyeletben, aki látja, melyik gyermeket zaklatják rendszeresen a társai, így az iskola időben tudna cselekedni, értesíteni a gyerekek szüleit és elbeszélgetni mindenkivel a dolog megoldásán.

A jelek sokszor teljesen egyértelműek, mégsem veszi őket észre senki. Egy-egy lövöldözés tervezésekor a gyerekek online kutatnak fegyverek után, tájékozódnak azok használatáról, feltérképezik az iskolát, hogy tudják, merre vannak a menekülési útvonalak, esetleg olyan nonverbális jeleket is adhatnak, amik utalnak arra, amire készülnek – például a kezükkel fegyvert mutatnak.

Bejárta a közösségi médiát az a kép, ami az 1999-es iskolai lövöldözés előtt pár héttel készült – egy közönséges osztályképnek nézhetjük, ám a bal felső sarokban észrevehető Eric Harris és Dylan Klebold, akik kezükkel fegyvert imitálnak a képen, nem sokkal később pedig 10 diákot lőttek le, majd maguk is öngyilkosok lettek.
 

Mindketten népszerűtlen tanulók voltak, akik gyakran voltak zaklatás áldozatai. A két fiú korábban már az iskolai házi feladatában megjósolta, hogy mészárlást fognak elkövetni. Harris írt egy fogalmazást az iskolai lövöldözésekről és egy verset egy golyó perspektívájából, Klebold pedig egy rövid történetet írt egy férfiról, aki diákokat gyilkol.
 

A tanárukat annyira aggasztották a beadott művek, hogy értesítette a szüleiket, ez azonban kevésnek bizonyult a tragédia megakadályozásához.

Két nappal ezelőtt, szeptember 14-én sikerült megakadályozni két tinédzser fiút abban, hogy mészárlást kövessenek el. A fiúk részletesen tanultak az iskolában az 1999-es lövöldözésről, állítólag ez inspirálta őket arra, hogy ők is kiterveljenek egy ilyen akciót. A két 13 és 14 éves floridai fiú akkor bukott le, amikor az egyik nyolcadik osztályos tanuló azt mondta az egyik tanárnak, hogy az egyikük táskájában van egy pisztoly.

Mire a hátizsákot átkutatták, nem találták meg a fegyvert, megtalálták viszont az iskola térképét, amin be volt jelölve, hol vannak a kamerák az épületben. A fiúk megpróbáltak pisztolyt vásárolni online, a szobájukban pedig különböző fegyvereket és söréteket találtak. Az egyértelmű bizonyítékok ellenére a szülők teljes tagadásban vannak, a bíróságon azt mondta az egyikük anyukája, hogy a fia „nem gondolta, hogy ez ennyire komoly” és „senkit nem lenne képes bántani”. A rendőrség meggyőződése, hogy egy iskolai lövöldözést akadályoztak meg.

Bár Magyarországon szerencsére nem rendszeresek az ilyen támadások, itthon is volt már ilyesmire példa. 2009-ben történt az úgynevezett „pécsi ámokfutás”, ahol egy egyetemi hallgató kezdett lövöldözni, miután kiküldték az óráról. Társai korábban zárkózottsága és magatartása miatt piszkálták az elkövetőt. A fiúnak volt fegyvertartási engedélye.

Itthon kiskorúak ugyan nem követtek még el hasonló bűncselekményt, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a külföldön évek óta zajló eseményeket, és tanulnunk kell belőlük, mielőtt még hazánkban is rosszabbra fordul a helyzet. A közelmúlt tragédiái egyértelműen rámutatnak az oktatási rendszer hibáira az iskolai zaklatások ügyében. Nemrég egy 16 éves fiú lett öngyilkos, mert nem tudta tovább elviselni társai zaklatását, halálhíre óta pedig sorra bukkannak fel hasonló történetek. Egyértelmű, hogy ideje cselekedni, és változtatni az oktatási rendszeren, hiszen megfelelő odafigyeléssel, valamint a pedagógusok számára biztosított szakmai tudással, esetleg a gyerekek érzékenyítésével és mentális egészségük ellenőrzésével a hasonló tragédiák megelőzhetőek lennének.

Indexkép: Depositphotos.com